Szegedi Ítélőtábla Az ügy száma: Mf.I.40.047/2020/
- A felperes: felperes neve(címe) A felperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Ács Tamás Lászlóügyvéd Az alperes: alperes neve(címe) Az alperes meghatalmazott jogi képviselője: Dr. Gergely Klára ügyvéd A per tárgya: Munkaviszony jogellenes megszüntetése Az elsőfokú bíróság neve és a megfellebbezett határozatának a száma: Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, 3.M.93/2019/
- A fellebbezést benyújtó fél és a fellebbezés sorszáma: Alperes, 15.M.70.178/2020/
- ÍTÉLET Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezését akként változtatja meg, hogy az alperes által a felperesnek fizetendő 1 076 400 (egymillió-hetvenhatezer-négyszáz) forint távolléti díj, valamint 107 640 (százhétezerhatszáznegyven) forint elsőfokú perköltség teljesítésére 24 havi részletekben történő fizetést engedélyez az alábbi feltételekkel: - az 1.-
- havi részletek összege 50 000 (ötvenezer) forint, - a
- havi részlet összege 34 040 (harmincnégyezer-negyven) forint; - az első részlet
- augusztus
- napjáig, a további részletek pedig minden soron következő hónap
- napjáig esedékesek. -ármely részlet elmulasztása esetén az egész hátralékos tartozás esedékessé válik. Megállapítja, hogy a le nem rótt 8000 (nyolcezer) forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A tényállás [1] [2] [3] [4] [5] Az alperes
- április 14-től állt a felperes alkalmazásában gépjárművezetőként. A felmondási időt a felek 6 hónapban határozták meg. Az alperes távolléti díja 179 400 forint volt. Az alperes 2018 szeptember 10-én azonnali hatállyal szóban megszüntette munkaviszonyát. A kereset és az ellenkérelem A felperes - a munkaviszony jogellenesen megszüntetésére hivatkozással - keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 6 havi felmondási időre járó 1 076 400 forint távolléti díjának megfelelő összeg és 107 604 forint perköltség megfizetésére. Az alpere ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a munkaviszonyt a felperes szüntette meg jogellenesen. Erre figyelemmel - elkésetten - viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben a felperes 1 076 400 forint megfizetésére történő marasztalását kérte. Az elsőfokú bíróság ítélete Az elsőfokú bíróság a
- március
- napján kelt 3.M.93/2019/
- számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 076 400 forint összegű távolléti díjat, továbbá 107 640 forint perköltséget. Rendelkezett továbbá a viszontkereset tekintetében a per megszüntetéséről, valamint az eljárási illeték állam általi viseléséről. Megállapítása szerint a munkaviszonyt az alperes szüntette meg jogellenesen. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [6] [7] [8] [9] Az alperes - határidőn belül - fellebbezést terjesztett elő az ítélettel szemben, amelyben kizárólag a teljesítési határidő vonatkozásában kérte az ítélet megváltoztatását akként, hogy a bíróság a veszélyhelyzet megszűnése utáni
- hónap leteltét követő hónaptól kezdődő hatállyal havi 50 000 forint összegű részletekben történő teljesítést engedélyezzen számára az 1 076 400 forint távolléti díj és a 107 640 forint perköltség tekintetében. Az 1.-től a
- hónapig 50 000 forint, míg a
- hónapra 34 040 forint összegű részlet megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a koronavírus miatt a Kormány által kihirdetett veszélyhelyzetre tekintettel a veszélyhelyzet idejére jövedelme bruttó 168 000 forintra (nettó 127 000 forintra) csökkent. Ebből kell megélhetését, a lakásfenntartás költségeit megfizetnie és három kiskorú gyermeke eltartásáról gondoskodnia amellett, hogy a gyermekek édesanyja munkáját elvesztette. Utalt rá, hogy az ítélet meghozatalakor még nem volt az országban járványügyi veszélyhelyzet, azt csak a
- március 11-én hatályba lépő jogszabállyal hirdették ki, ezért korábban nem tudott az adott körülményekre hivatkozni. Kiemelte, rajta kívülálló ok miatt a körülmények olyan jelentős mértékben és olyan súlyosan megváltoztak az ítélet kihirdetése után, amelyek a teljesítési képességét hátrányosan befolyásolták. Érvelése szerint a viszonylag jelentős összegű részlet megfizetésére a veszélyhelyzet megszűnését követő második hónap letelte után tud vállalkozni, figyelemmel a munkabér utólagos fizetésére. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében lényegében a távolléti díj és a perköltség tekintetében az 50 000 forint összegű havi részletfizetés engedélyezéséhez hozzájárult azzal, hogy a részletfizetés kezdő időpontja
- augusztus
- napja legyen, továbbá rendelkezzen az ítélőtábla arról is, hogy egy részlet elmulasztása esetén a még fennálló hátralék egyösszegben váljon esedékessé. Az ítélőtábla döntése és annak indokai Az alperes fellebbezése az alábbiak szerint túlnyomó részt alapos. A polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(2)és
(3)bekezdéseinek értelmében a részletekben történő teljesítésről az elsőfokú határozat meghozatalakor, illetve a határozat jogerőre emelkedése után az elsőfokú bíróság dönt. Az ítélethozatal után, de még a jogerőre emelkedés előtt előterjesztett részletfizetés iránti kérelmet azonban a Pp. 110. §
(3)bekezdésében foglaltakra figyelemmel, tartalma alapján - mivel az ítélet egyik rendelkezését, a teljesítési határidővel kapcsolatos döntést vitatja - az ítélet elleni fellebbezésnek kell tekinteni. Ezért az ítélőtábla az alperes fellebbezési határidő alatt előterjesztett részletfizetés iránti kérelmét fellebbezésként bírálta el. [10] Az ítélőtábla a Pp. 370. §
(1)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintettel állapította meg a részletek számát és az egyes részletek alkalmával fizetendő összeg mértékét. A felek ugyanis lényegében egyezően havi 50 000 forint összegű részletfizetés engedélyezését indítványozták, ami értelemszerűen maga után vonja, hogy az utolsó részlet ettől eltérően az alperes által megjelölt 34 040 forint és azt is, hogy összesen 24 részletre osztható a teljes marasztalási összeg. [11] A fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátain túl utal az ítélőtábla arra is, hogy az alperes által előadott személyi, családi körülmények, vagyoni és jövedelmi viszonyok - amelyeket a felperes fellebbezési ellenkérelmében nem vont kétségbe - kellő indokot adtak a részletfizetés engedélyezésére. [12] Az ítélőtábla azonban nem találta megalapozottnak az alperes részletfizetés kezdő időpontjának meghatározásával kapcsolatos kérelmét. Egyetértett ugyan az alperes azon hivatkozásával, hogy a veszélyhelyzet várható ideje bizonytalan, akár hosszas járványügyi korlátozásra is számítani lehet, azzal azonban már nem, hogy ezt teljes egészében és kizárólag az alperes javára kelljen értékelni. A Pp. 344. §
(3)bekezdése ugyanis csupán kivételes esetben biztosítja az elsőfokú ítélet meghozatalát követően a részletekben történő teljesítés elrendelését. A részletfizetés feltételeinek meghatározása körében fontos, hogy a teljesítési határidő, illetve a teljesítés részletekben történő előírása biztosítsa a kötelezett számára a teljesítés lehetőségét, azonban nem vezethet oda, hogy a jogosult indokolatlanul, méltánytalanul hosszú időn át legyen kénytelen arra várakozni. A veszélyhelyzet miatti jövedelemcsökkenés tehát méltányolható körülmény az alperes szempontjából, de nem eredményezheti, hogy a veszélyhelyzet minden következményét a felperes viselje. A kötelezettől is elvárható ugyanis, hogy a megváltozott körülmények mellett, azok ellenére a teljesítés megkezdésére néhány hónap alatt felkészüljön, a saját lehetőségei szerint megtegye azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek a kieső jövedelme pótlására lehetőséget adnak, vagy más módon lehetővé teszik számára az első részlet teljesítését, a teljesítés megkezdését. [13] Időközben a veszélyhelyzet miatti korlátozások is részben feloldásra kerültek, ami szintén arra enged következtetni, hogy néhány hónap haladéknak elegendőnek kell lennie az alperes számára arra, hogy a részletekben történő teljesítés feltételeit megteremtse. [14] Az alperes az elsőfokú ítéletet
- március 30-án vette át, a marasztalással szemben fellebbezni nem kívánt, tehát ezen időponttól számítania kellett arra, hogy rövidesen teljesítenie kell, ezért az ítélőtábla legfeljebb augusztusig látta halaszthatónak az első részlet teljesítését. [15] A részletfizetés megkezdésének a veszélyhelyzet bizonytalan időpontban történő megszüntetéséhez kötése azért sem megengedhető, mert a jogosult nem hozható abba a méltánytalan helyzetbe, hogy ne tudja tervezni, mikor juthat a számára megítélt összeghez. [16] Az ítéleti rendelkezés végrehajthatóságának biztosítása is szükségessé teszi az első részlet esedékessége időpontjának dátum szerinti meghatározását. [17] A felperes fellebbezési ellenkérelmében nem kifogásolta, hogy az egyes részletek a tárgyhónap
- napjáig legyenek esedékesek. Ehhez képest az ítélőtábla indokolatlannak találta azt a kérelmét, hogy az első részlet esedékessége augusztus első napja legyen. Lényeges e körben, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény
- §-ának
(1)bekezdése szerint a munkabért a tárgyhónapot követő hónap
- napjáig kell kifizetnie a munkáltatónak. Az alperes számára tehát az a méltányos, ha az első részlet fizetésére is olyan időpontban keletkezik kötelezettsége, amikorra már a megelőző hónapra járó munkabérét meg kellett kapnia. Az ítélőtábla ezért határozott meg egységesen minden teljesítéssel érintett hónapra - az elsőre is - 15-ig esedékes teljesítési határidőt az egyes részletek tekintetében. [18] Arra a felperes megalapozottan tartott igényt, hogy valamelyik részlet megfizetésének elmulasztása a teljes hátralékos összeg megfizetésének szankcióját vonja maga után, a Pp.
- §
(4)bekezdése ugyanis kifejezetten kimondja, hogy a bíróság részletekben történő teljesítés engedélyezése esetén úgy rendelkezik, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetén az egész hátralékos tartozás esedékessé válik. [19] Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a Pp. 383. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a teljesítési határidő szempontjából megváltoztatva rendelkezett a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között a részletfizetés engedélyezéséről. [20] A felek a fellebbezési eljárással kapcsolatban perköltségigényt nem terjesztettek elő, ezért arról az ítélőtáblának rendelkeznie nem kellett. [21] Az ítélőtábla a fellebbezési eljárási illeték mértékéről az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 48. §-a, viseléséről pedig - az alperes munkavállalói költségkedvezményre jogosultsága miatt - a Pp. 102. §-ának
(6)bekezdése alapján rendelkezett. Szeged,
- június
- Dr. Szeghő Katalin s.k. Dr. Szőllősiné dr. Tóth Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k. táblabíró