Gf.30030/2020/17 – Debreceni Ítélőtábla

Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.030/2020/

1. A Debreceni Ítélőtábla a Miskolci
2. számú Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Polgáry Gyula Gábor ügyvéd) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME, Cg...., adószám: ...) felperesnek -, a Pajtók Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Pajtók Gábor Keve ügyvéd) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME, C...., adószám: ...) alperes ellen vételár és kötbér megfizetésére iránt indított perében a Miskolci Törvényszék
3. november 27-én meghozott 13.G.40.112/2018/
4. számú ítélete ellen az alperes részéről
5. sorszámon előterjesztett fellebbezés alapján indult másodfokú eljárásban a
6. március 4-én és
7. július 2-án megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalások alapján,
8. július 8-án meghozta és a
9. július 9-én megtartott határozathirdetésen kihirdette a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek összesen 142 493 376 forint tőkét és annak az ítéletben részletezettek szerinti késedelmi kamatát, valamint 6 112 400 forint perköltséget. Az ítéletben megállapított tényállás szerint
10. július 15-én a felperes mint termelő és az alperes mint megrendelő között írásba foglalt szállítási szerződés jött létre, amelyben a felperes a maga által termelt nyers tej szállítására, az alperes pedig annak átvételére és a szerződésben meghatározott ellenértékének a megfizetésére vállalt kötelezettséget. A felek a szerződést 3 éves időtartamra kötötték, amely alatt az alperes - elsősorban az iskolai szünetek időszakaiban jelentkező értékesítési nehézségre hivatkozással - többször kért fizetési könnyítést a felperestől. E kérelmekről a felek ügyvezetői minden alkalommal személyes egyeztetést tartottak, annak eredményeként pedig megállapodtak abban, hogy
11. július és augusztus, valamint
12. március-augusztus hónapokra a felperes fizetési könnyítést biztosít az alperesnek akként, hogy a szerződés szerinti ellenértéknek csak egy részét érvényesíti (és számlázza) az alperessel szemben, az ezen felüli összeget (különbözetet) pedig csak akkor, „ha a saját gazdálkodási feltételei körében az szükségesnek mutatkozik". E megállapodás alapján a felperes
13. július és augusztus hónapokban összesen 6 524 267 forint, a
14. márciustól augusztusig terjedő időszakban pedig összesen 37 246 805 forint kedvezményt nyújtott az alperesnek, amely összegekről a felperes
15. június 12-én - az alperes előzetes értesítését követően - különbözeti számlákat állított ki és azokat megküldte az alperesnek. Az alperes a részére megküldött számlákat nem egyenlítette ki, azokat megjegyzés nélkül visszaküldte a felperesnek.
16. július 18-án a peres felek újabb, szintén 3 évre szóló szállítási szerződést kötöttek egymással, amelynek 6.
17. pontja tartalmazta a nyers tej árával kapcsolatos rendelkezéseket. Eszerint a felek az árképzésnél két időszakot különböztettek meg: az egyik a nyári, illetve a téli [7] [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] szünet időszaka, a másik pedig az ezen kívüli időszak volt. Mindkét időszak esetében az árképzés egyik tényezőjeként került meghatározásra a szerződésben az ún. „aktuális spot ár", azzal, hogy ez alatt a RT.. spot ára értendő. Erre tekintettel a számlázás úgy történt a felperes részéről, hogy a RT.. által havonta és euróban közölt spot árat a felperes a havonkénti aktuális devizaárfolyamon forintra átszámította, és az így meghatározott spot ár figyelembevételével állapította meg a nyers tej vételárát. Az ezen elvek szerint meghatározott vételárat tartalmazó számlák közül a
18. június-szeptember hónapokban kiállított felperesi számlákat azonban az alperes csak részben, összesen 39 796 200 forinttal csökkentett összegben egyenlítette ki, amelynek okát nem közölte a felperessel.
19. augusztus 15-én a felperes szerződésmódosítási javaslatot készített és azt emailben megküldte az alperesnek azzal az üzenettel, hogy „amennyiben egyetért vele, kérjük visszajelzését és eredetiben küldjük a szerződés módosítást". Ezt követően a peres felek ügyvezetői telefonon, többször egyeztettek, melynek során az alperes ügyvezetője úgy nyilatkozott, hogy a módosítást nem fogadja el.
20. augusztus 21-én a felperes az alperes fizetési késedelmére hivatkozással a szerződést rendkívüli felmondással megszüntette és bejelentette felé a kötbér igényét. A
21. augusztus 27-én keltezett levelében a felperes a kötbér összegét 58 926 104 forintban jelölte meg és felszólította az alperest annak 8 napon belül történő megfizetésére, amelynek az alperes nem tett eleget.
22. augusztus 29-én ugyanakkor az alperes postán visszaküldte a felperesnek a részére
23. augusztus 15-én e-mailen megküldött és az ügyvezetője által korábban szóban visszautasított szerződésmódosítási javaslatot általa aláírtan. [15] A felperes az elsőfokú bírósághoz
24. szeptember 18-án benyújtott keresetében a
25. július és augusztus hónapokra, valamint a
26. március-augusztus hónapokra eső, összesen 43 771 072 forint vételár-különbözet, a
27. évre vonatkozó, összesen 39 796 200 forint vételár-különbözet, kötbér címén pedig 58 926 104 forint és ezen összegeknek a keresetben részletezettek szerinti késedelmi kamatainak a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. [16] [17] Az alperes a felperes keresetének az elutasítását kérte. A
28. július és augusztus hónapokra, valamint a
29. március-augusztus hónapokra érvényesített vételár-különbözet tekintetében arra hivatkozott, hogy a felperes nem fizetési kedvezményt (haladékot) biztosított számára, hanem a felek szóban, illetve ráutaló magatartással módosították az eredeti szerződésüket akként, hogy a nyers tej vételárát a számlákban szereplő összegekre csökkentették. A
30. évre érvényesített vételár-különbözet tekintetében előadta, hogy a felperes által kiállított számlák nem a szerződésben foglaltaknak megfelelően tartalmazták a tej ellenértékét, mivel a RT.. nem spot árat, hanem szerződéses árat közölt a felperessel, aki ennek alapulvételével - helytelenül határozta meg a számláiban a nyers tej vételárát, amit ő csak az általa helyesnek tartott összegekben egyenlített ki. A felperes kötbér követelését illetően mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy mivel a felperes számlái nem a szerződésben foglaltaknak megfelelően kerültek kiállításra, az őt a szerződés alapján jogszerűen megillető ellenértéket pedig kiegyenlítette, a felperes jogellenesen mondta fel a felek között létrejött szerződést, ezért kötbérre nem tarthat igényt. Arra az esetre, ha a bíróság ezt az érvelését nem fogadná el, előadta, hogy a felperes
31. augusztus 15-i szerződésmódosítási javaslatát az ügyvezetője elfogadta, ezáltal a felek még a felperes felmondását megelőzően módosították a szerződésüket. A módosított szerződés alapján pedig a kötbérfizetés időszaka csak
32. augusztus 31-ig terjedhet, így a felperes kötbérkövetelése [18] [19] [20] összegszerűségében is eltúlzott. [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét teljes egészében megalapozottnak találta. A
33. és
34. évekre érvényesített vételár-különbözet tekintetében megállapította, hogy a felek által aláírt szerződés, mint okirati bizonyíték tartalmával szemben az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a vételár tekintetében a felek utóbb módosították a szerződésüket. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint azonban az alperes ezt az állítását a per során nem tudta bizonyítani. A
35. évi vételár-különbözettel összefüggésben a peres felek ügyvezetőinek a perben tett nyilatkozatai, valamint V.L. tanúvallomása alapján megállapította, hogy a felek akarata a szerződéskötés során arra irányult, hogy a tej vételárának meghatározása során a felperes érdekeltségi körébe tartozó RT.. spot árát alkalmazzák, a felperes pedig a per során azt is bizonyította, hogy ennek a spot árnak mennyi volt a mértéke. Ezzel szemben az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a közölt ár nem spot ár volt. Mindezekből pedig az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a felperes helyesen, a szerződés rendelkezéseinek megfelelően állapította meg a tej vételárát, amelyet az alperes - általa sem vitatottan - csak részben fizetett meg, így a felperes a különbözetet jogszerűen követelhette. Megalapozottnak találta az elsőfokú bíróság a felperes kötbérigényét is. Megállapította, hogy az alperes fizetési késedelmére hivatkozással a felperes jogszerűen mondta fel a felek között létrejött szerződést és jogszerűen tarthatott igényt a szerződésben erre az esetre kikötött kötbérre. A kötbér összegét sérelmező alperesi hivatkozással összefüggésben megállapította, hogy az alperes csupán állította, de nem bizonyította, hogy a felek még a felperes rendkívüli felmondásának hatályosulása előtt közös megegyezéssel módosították az időtartam tekintetében a szerződésüket, amelynek következtében a kötbérrel terhelt időszak is változott volna. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a
36. és
37. évekre érvényesített vételár-különbözet tekintetében az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperes fizetési könnyítést kért a felperestől, mivel a felek ténylegesen abban állapodtak meg, hogy az iskolai szünetek idejére a felperes olcsóbban adja a tejet részére. Álláspontja szerint ezt támasztja alá az iratokhoz csatolt az az írásbeli dokumentum, amely szerint ő
38. július 22-én felhívást küldött a felperesnek, amelyben a szerződés módosítását kérte a
39. július 1-jétől
40. augusztus 31-ig terjedő időszakra akként, hogy a felvásárlási ár maximuma 110 forint/kg-ra módosuljon. Véleménye szerint ugyancsak az általa előadottakat támasztotta alá, hogy a felperes a
41. május 29-én keltezett felszólításában még azt állította, hogy adminisztratív hiba miatt számlázott alacsonyabb vételárat felé és utalást sem tett semmilyen fizetési könnyítésre vonatkozó megállapodásra. Hivatkozott arra is, hogy a számviteli előírások szerint az egymással folyamatos kapcsolatban lévő feleknek az év végi nyitott egyenleget közölni kell az érintettel (egyenlegközlő), amelynek a felperes nem tett eleget. Ez pedig szintén az általa előadottakat támasztja alá. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ezeket a bizonyítékokat a döntése meghozatala során nem értékelte és a tényállást szinte kizárólag a felperes ügyvezetőjének és tulajdonosának az előadása alapján állapította meg. Ugyancsak kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem adott helyt annak a bizonyítási indítványának, amellyel azt kívánta bizonyítani, hogy V.ZS.A. - a felperes tulajdonosának állításával ellentétben - [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] [49] személyesen jelen volt a felperes székhelyén
42. évben folytatott megbeszélésen. A
43. évi vételár-különbözet tekintetében fenntartotta azt az állítását, hogy a RT.. nem spot árakat, hanem szerződéses árakat közölt a felperessel, aki ezeket alapul véve, a közöttük létrejött szerződés rendelkezéseivel ellentétesen határozta meg a számláiban a nyers tej ellenértékét. Ezzel összefüggésben kiemelte, azt ő sem vitatta, hogy a felek szerződése értelmében az árképzés során elsődlegesen a RT.. spot árait kellett volna alapul venni. Állította ugyanakkor, hogy a perben lefolytatott bizonyítás alapján azt lehetett megállapítani, hogy az adott időszakban a RT..-nek nem voltak spot áron történő értékesítései, amelyre tekintettel a feleknek a tej ellenértékét a helyben szokásos, átlagolt spot árak alapján kellett (volna) meghatározni. Erre tekintettel indítványozta az alperes a per során az Agrárgazdasági Kutató Intézet megkeresését a régióban kialakult átlagos spot ár meghatározása érdekében, amely indítványát az elsőfokú bíróság - véleménye szerint - jogszabálysértő módon mellőzte. A felperes kötbérkövetelése tekintetében az alperes a fellebbezésében is elsődlegesen arra hivatkozott, hogy mivel szerződésszegést nem követett el, a felperes arra hivatkozással jogellenesen mondta fel a közöttük létrejött szerződést, ezáltal pedig jogszerűtlen az arra alapított kötbér követelése is. Fenntartotta ugyanakkor azt az állítását is, hogy a felperes
44. augusztus 15-én e-mailen megküldött szerződésmódosítási javaslatának a részéről ugyancsak e-mailen történt elfogadásával a szerződés módosítása a felek jogviszonyában megtörtént. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást ebben a körben is kizárólag a felperes ügyvezetőjének és tulajdonosának a tanúvallomása alapján állapította meg, az ügyvezetője és K.Fné tanú által előadottakat ugyanakkor figyelmen kívül hagyta. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletnek a helybenhagyását és az alperes másodfokú perköltség fizetésére kötelezését kérte. A
45. és
46. évi vételár-különbözet tekintetében - álláspontja szerint - az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt bizonyítékok helytálló értékelése és mérlegelése alapján, helyesen állapította meg, hogy ő csupán időleges fizetési kedvezményt nyújtott az alperesnek, a tej vételárára vonatkozó szerződésmódosítás ugyanakkor a felek között nem jött létre. Szerinte ezzel összefüggésben az alperes alaptalanul sérelmezte a fellebbezésében a távközlési szolgáltató megkeresésére vonatkozó bizonyítási indítványának az elutasítását, mivel ő nem azt állította, hogy az alperes által megjelölt tanú a jelzett időpontban nem tartózkodott a felperes telephelyén, hanem azt, hogy a felek tárgyalásán nem vett részt. A megbeszélésen való részvétel bizonyítására pedig az alperes részéről előterjesztett bizonyítási indítvány nem volt alkalmas. Előadta továbbá, hogy az alperes ügyvezetője a meghallgatása során maga adta elő, hogy 2014 júniusának elején sor került a felperes székhelyén egy megbeszélésre, amelyen a felek szóban megállapodtak
47. július és augusztus hónapokat érintően a tej árának módosításában. Az alperes ügyvezetőjének ez a nyilatkozata ugyanakkor ellentétben állt az alperes által a fellebbezésben hivatkozott
48. július 22-i alperesi levéllel, hiszen, ha a felek már
49. júniusában szóban megállapodtak a vételár csökkentésében, úgy
50. július 22-én értelmetlen lett volna írásban kezdeményezni az alperes részéről a szerződés módosítását. A
51. évi vételár-különbözet tekintetében a felperes véleménye szerint az elsőfokú bíróság ugyancsak helyesen állapította meg a tényállást és az alapján helytállóan kötelezte az alperest a keresetben foglaltak szerint. Véleménye szerint helyesen utasította el az elsőfokú bíróság az alperesnek az Agrárgazdasági Kutató Intézet megkeresésére vonatkozó bizonyítási indítványát is, mivel az a régióban kialakult spot ár beszerzésére vonatkozott, ugyanakkor a felek relációjában a RT.. spot árait kellett figyelembe venni. [50] Előadta továbbá, hogy az eljárás során az alperes indítványozta, hogy a bíróság tanúként hallgassa meg a KFT.. ügyvezetőjét, K.M.-t. Az ügyvezető személyes meghallgatására ugyan nem került sor, azonban az elsőfokú bíróság beszerezte a tanúnak egy másik perben rendelkezésre álló, közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatát, amelyben a tanú egyértelműen nyilatkozott arról, hogy a RT.. és a KFT.. közti releváns időszakbeli árak spot árak voltak. [51] A kötbér összegét sérelmező alperesi fellebbezéssel összefüggésben rámutatott arra, hogy az általa
52. augusztus 15-én küldött e-mailből egyértelműen megállapítható, hogy a szerződésmódosítási ajánlatot tartalmazó eredeti okirat alperes részére történő megküldését feltételtől tette függővé, amely az volt, hogy az alperes jelezze a módosítási javaslat elfogadását. Az alperes azonban a felmondás
53. augusztus 21-i kézhezvételéig semmilyen elfogadó nyilatkozatot nem küldött neki. A szerződésnek a részéről történt felmondását követően pedig az alperes a szerződésmódosítási javaslat elfogadására vonatkozó joghatályos nyilatkozatot már nem tehetett. [52] [53] [54] [55] [56] Az alperes az ítélőtáblához
54. február 18-án benyújtott beadványában bejelentette, hogy a felek között
55. június 18-án létrejött szerződésből eredő - a perbelitől eltérő időszakra vonatkozó vételár tartozás megfizetése iránt a felperes pert indított a Tiszaújvárosi Járásbíróságon, amely perben a járásbíróság helyt adott a felperes keresetének, az ítélete indokolásában pedig - egyebek mellett - megállapította, hogy a felperes a RT.. által közölt spot árak figyelembevételével, helyesen határozta meg a nyers tej vételárát. A járásbíróság ítélete ellen az alperes fellebbezést terjesztett elő, a másodfokon eljáró Miskolci Törvényszék pedig - helyt adva az alperes bizonyítási indítványának szakértői bizonyítást rendelt el annak tisztázására, hogy az abban a perben érintett időszakban a RT..-nek voltak-e azonnali (promt) értékesítései. Erre tekintettel az alperes indítványozta, hogy az ítélőtábla a jelen eljárást „A polgári perrendtartásról" szóló
56. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
57. §-ának