Pfv.21334/2019/4 – Kúria

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.21.334/2019/

1. szám A tanács tagjai: Dr. Orosz Árpád a tanács elnöke . Gyarmathy Judit előadó bíró . Pap Eszter bíró A felperes A felperes képviselője: Dr. Tamási Zsolt ügyvéd Az alperesek: I. rendű IV. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Czirmes György ügyvéd I. rendű képviseletében kamarai jogtanácsos IV. rendű képviseletében A per tárgya: Ingatlan kiürítése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: I. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ővárosi Törvényszék 47.Pf.636.853/2018/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 5.P.20.524/2010/
3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.636.853/2018/
4. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja; kötelezi az I. rendű alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az I. rendű alperes, valamint R. L. (a továbbiakban: volt II. rendű alperes) és R. I-né (a továbbiakban: volt III. rendű alperes) a P. Zrt.-vel mint hitelezővel (a továbbiakban: hitelező)
5. [2] [3] [4] [5] [6] [7] augusztus 21-én közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződést kötöttek. Ugyanezen a napon az I. és II. rendű alperes mint eladó és a hitelező mint a vételi jog jogosultja vételi jogot alapító szerződést kötöttek az 1/2-1/2 arányban az eladók tulajdonát képező
6. helyrajzi szám alatti ingatlanra (a továbbiakban: perbeli ingatlan), amelynek hitelbiztosítéki értékét 11.300.000 forintban határozták meg. A volt III. rendű alperes mint haszonélvező a vételi jogot alapító szerződés aláírásával hozzájárult ahhoz, hogy a vételi jog jogosultjának haszonélvezeti joga az ingatlan tulajdonjoga megszerzésével egyidejűleg haszonélvezeti joga törlésre kerül. A vételi jogot alapító szerződés 6.
7. pontjában a perbeli ingatlan vételi jog gyakorlása során irányadó vételárát 9.040.000 forintban határozták meg. A 6.
8. pontban abban állapodtak meg, hogy amennyiben a tulajdonosok nem fogadják el a 6.
9. pontban feltüntetett vételárat, ezt haladéktalanul, de legkésőbb a jogosultnak a vételi jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozata kézhezvételétől számított 5 napon belül kötelesek jelezni a vételi jog jogosultjának. Ebben az esetben a vételárnak mint „piaci árnak" a meghatározására a szerződésben részletesen meghatározott szabályok szerint újabb értékbecslést kell készíttetni. A 7.
10. pontban az I. rendű, valamint a volt II. és III. rendű alperes a perbeli ingatlannak az adásvételt követő 15 napon belüli kiürítésére és a hitelező vagy az általa a vételi jog gyakorlására kijelölt harmadik személy rendelkezésére bocsátására, a 7.
11. pontban a vételi jog érvényesítését követő elszámolásra vállalt kötelezettséget. A hitelező
12. június 29-én a kölcsönszerződést felmondta, majd a
13. szeptember 7-én kelt szerződésben a kölcsönszerződésből eredő teljes követelését a felperesre engedményezte, és a vételi jog gyakorlójaként kijelölte, erről az I. rendű, valamint a volt II. és III. rendű alperest értesítette. A felperes a vételi jog gyakorlásáról szóló nyilatkozatát
14. szeptember 8-án az I. rendű, valamint a volt II. és III. rendű alperesnek megküldte, és a hitelezőnek vételár címén 7.963.749 forintot megfizetett. Az I. rendű és a volt III. rendű alperes
15. január 27-én keresetet terjesztett elő - egyebek mellett a vételi jogot alapító szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. A Fővárosi Törvényszék az eljárást a 38.P.21.362/2017/
16. számú, a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pkf.25.441/2018/
17. számú végzése folytán jogerős végzésével megszüntette. A volt III. rendű alperes
18. augusztus 11-én, a volt II. rendű alperes
19. március 11-én elhunyt. A kereseti kérelem és az alperes védekezése A felperes keresetében kérte kötelezni az I. rendű, valamint a volt II. és III. rendű alperest a perbeli ingatlan elhelyezési igény nélkül történő kiürítésére, továbbá havi 90.000 forint, a
20. szeptember 8-tól
21. július 1-ig terjedő időszakra összesen 810.000 forint használati díj megfizetésére. A felperes vállalta 15 napon belül, a kiköltözéssel egyidejűleg, részükre a használati díj összegének levonását követően fennmaradó 266.151 forint vételár-különbözet megfizetését. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. [9] [10] Előadta, hogy munkahelyének megszűnése miatt nem tudott eleget tenni fizetési kötelezettségének, amelynek következtében a hitelező felmondta a kölcsönszerződést. Álláspontja szerint a perbeli ingatlan a piaci ár alatt került értékesítésre, mert annak tényleges forgalmi értéke az értékbecslések szerint az opciós vételárnál magasabb, 14.000.000 vagy 15.000.000 forint. Utalt arra, hogy a kölcsönszerződés megkötésekor a hitelbiztosítéki érték is magasabb összeg, 11.300.000 forint volt, de állítása szerint a perbeli ingatlant 18.000.000 forintért tudta volna értékesíteni. [8] Az első- és másodfokú ítélet [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. rendű, a volt II. és III. rendű alperest, hogy a perbeli ingatlant 15 napon belül ingóságaiktól kiürítve, elhelyezési igény nélkül hagyják el, a felperest pedig arra kötelezte, hogy 15 napon belül, a kiköltözéssel egyidejűleg fizessen meg az I. rendű, a volt II. és III. rendű alperesnek 266.251 forintot. Indokolása szerint nem volt vitás a kölcsön- és a vételi jogot alapító szerződés megkötése, a kölcsönszerződés felmondásának és a vételi jog gyakorlásának a ténye sem. A kiköltözési kötelezettség alapjául a vételi jogot alapító szerződés 7.
22. pontjában, az elszámolási kötelezettség vonatkozásában a 7.
23. pontjában foglaltakat idézte, és nem fogadta el az I. rendű alperes hivatkozását, amely szerint a perbeli ingatlan hitelbiztosítéki értéke 2007-ben már alacsony volt, és az lényegesen a piaci ár alatt került értékesítésre. Rámutatott, hogy a kölcsönszerződést és a vételi jogot alapító szerződést a felek aláírták, módjuk lett volna ezzel kapcsolatban pert is indítani. Kifejtette, hogy a vételi jogot alapító szerződésben meghatározott 9.040.000 forint vételárból le kellett vonni a felperes által a hitelező részére megfizetett 7.693.749 forintot, a kilenc hónapra számított összesen 810.000 forint használati díjat, és a felperest a fennmaradó 266.251 forint megfizetésére kötelezte az ingatlan kiürítésével egyidejűleg. Az I. rendű alperes, valamint a volt II. és III. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a másodfokú eljárás során elhunyt volt II. és III. rendű alperes jogutódjaként perbe vont IV. rendű alperessel szemben a pert az ingatlan kiürítésére irányuló kötelezettségre vonatkozó kereset tárgyában megszüntette. Az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a perbeli ingatlan kiürítésére az I. rendű alperes köteles, és e kötelezettsége teljesítésével ő köteles elöl járni. Pontosította - a másodfokú eljárás során történt jogutódlásra tekintettel - a perköltség viseléséről szóló rendelkezéseket is. Az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak jogi indokaival egyetértett. Kifejtette, hogy az alperesek a fellebbezésükben számos olyan új tényre hivatkoztak, amelyek a másodfokú eljárásban a polgári perrendtartásról szóló
24. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
25. §

(1)bekezdése alapján nem voltak figyelembe vehetők. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy az alperesek e hivatkozásaik alapjául szolgáló részletes tényelőadást nem tettek, tényelőadás hiányában az elsőfokú bíróságot ebben a körben a régi Pp. 3. §

(3)bekezdése alapján a bizonyítandó tényekről való további tájékoztatási kötelezettség sem terhelte. Hangsúlyozta, hogy ahogyan arra az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/

1. (VI. 28.) PK vélemény
2. b) pontja is utal, a semmisség hivatalból történő észlelése a másodfokú eljárásban akkor kötelezettsége a bíróságnak, ha az elsőfokú eljárás adataiból a semmisségi ok fennállása egyértelműen megállapítható. A fellebbező fél által előadott új tény vagy új bizonyíték figyelembevételével a semmisség csak akkor állapítható meg, ha fennállnak a régi Pp.
3. §

(1)bekezdésében foglalt feltételek. A másodfokú bíróság azonban olyan semmisségi okot - beleértve a tisztességtelenséget is -, amely minden további bizonyítás nélkül az eljárás adataiból megállapítható lett volna, nem észlelt. Megjegyezte, hogy a kölcsönszerződés bármely okból való semmisségének hivatalbóli észlelésére már csak azért sem kerülhetett sor, mert a kölcsönszerződés az iratok között nem állt rendelkezésre, azt az alperesek nem csatolták. Kiemelte, hogy a felperes kiürítés iránti igénye a vételi jogot alapító szerződésből eredő alperesi kötelezettségen alapult, így a kölcsönszerződés esetleges semmissége csak közvetve érinthette volna a kereset teljesítését. Utalt arra, hogy az alperesek az elsőfokú eljárásban sem a kölcsönszerződés, sem a vételi jogot alapító szerződés érvénytelenségét nem állították, erre határozott tényelőadást nem tettek, így a másodfokú eljárásban az erre való hivatkozás a régi Pp. 235. §

(1)bekezdése alapján nem volt figyelembe vehető. Az I. rendű alperesnek az opciós vételárat kifogásoló hivatkozásával kapcsolatban kifejtette, hogy annak vitatását a szerződés 6.

1. pontja is kifejezetten lehetővé tette, azonban az I. rendű alperes ezzel a lehetőséggel nem élt, és a vételi jogot alapító szerződés régi Ptk.
2. §

(2)bekezdése szerinti érvénytelenségére sem hivatkozott, így a vételi jogot alapító szerződés a feleket, így őt is köti. Mindezekre figyelemmel - érvelt a másodfokú bíróság - az I. rendű alperes a kiürítés iránti perben nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy az opciós vételár alatta maradt az ingatlan forgalmi értékének. [20] Kifejtette, hogy a felperes a vételi jog gyakorlása folytán a perbeli ingatlan tulajdonosává vált, ekként - az elsőfokú bíróság által is hivatkozott - a vételi jogot alapító szerződés 7.1. pontja alapján, de a tulajdonjogából fakadóan a régi Ptk. 98. §-a és a régi Ptk. 193. §

(1)bekezdése alapján is igényt tarthat az ingatlan kiürítésére és birtokba adására. Ez a kötelezettség viszont már csak az I. rendű alperest terheli azzal, hogy az elsőfokú bíróság egyidejű teljesítésre kötelezésétől eltérően - mivel ezt a kötelezettséget a vételi jogot alapító szerződésben vállalta - a kiürítési kötelezettsége teljesítésével ő köteles elöl járni. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben - annak tartalma szerint - kérte a jogerős ítélet őt érintő rendelkezésének hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Hivatkozott az Európai Unió Bírósága C-397/

1. számú döntésére, amely szerint a semmisség bármely bírósági fokon előzmény nélkül vizsgálható. Idézte a C-51/
2. számú döntést és előadta, hogy a perbeli ügyben érdemi árfolyamkockázati tájékoztatás nem történt, holott a hitelező a kölcsönszerződés megkötésekor az MNB nyilatkozata és az 1050/
3. (VI. 4.) Korm. határozat alapján ismerte a leértékelődés jelentős mértékű és az adósra hátrányos gazdasági következményeit. Kifejtette álláspontját a megfelelő tájékoztatás vonatkozásában is. Kifogásolta, hogy az első- és másodfokú bíróság nem vizsgálta hivatalból az árfolyamkockázati tájékoztató hiánya miatti semmisséget, állította, hogy a kölcsönszerződés a szándékegység hiánya miatt a régi Ptk.
4. §

(2)és

(3)bekezdése alapján nem jött létre, mert az adósok az árfolyamkockázat kapcsán ismeretek hiányában nem tudtak nyilatkozni. A semmisségre a régi Ptk. 200. §

(2)bekezdés második fordulata alapján, a régi Ptk.

1. §-ában foglalt tájékoztatási és együttműködési kötelezettség megsértése miatt hivatkozott. Erre figyelemmel - érvelése szerint - a felmondás érvénytelen, mert a létre nem jött vagy semmis szerződést nem lehet felmondani, ezért a jogerős ítélet sérti a régi Ptk.
2. § b) pontjában és a
3. §

(3)bekezdésében foglaltakat. Kifejtette, hogy felmondás hiányában nem nyílt meg a járulékos szerződési következmények alkalmazásának lehetősége, a felperes tulajdonszerzése és az abból fakadó birtokba helyezési kérelem alapja. Hivatkozott a régi Pp. 163. §-ának, 206. §-ának, 213. §

(1)bekezdésének, 220. §

(2)bekezdésének helyesen:

(1)bekezdésének - d) pontja második fordulatának megsértésére is. Szerinte az első- és másodfokú bíróság ítélete sérti a „jogi hierarchiát", amikor a bíróságok döntésüknél figyelmen kívül hagyták, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés

1. §ában (helyesen:
2. cikkben) foglaltak szerint „az EU irányelvei kötelező jogszabályok a tagállamok és bíróságai számára". Utalt arra is, hogy a határozatok sértik a 93/13/EGK irányelv
3. cikk

(2)bekezdését, a 4. cikk

(2)bekezdését, a 6. cikk

(1)bekezdését és a 7. cikk

(1)bekezdését. A felperes és a IV. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A régi Pp. 270. §

(2)bekezdésének és a régi Pp. 275. §

(3)-

(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van. Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet eljárási és anyagi jogi szabálysértésre hivatkozással is támadta, valamint hivatkozott az uniós és magyar jog közötti jogforrási hierarchiára. A Kúria megítélése szerint a másodfokú bíróság döntését a szükséges terjedelemben megindokolta, ítélete a régi Pp. 220. §

(1)bekezdés d) pontjában írtaknak is megfelelő tartalmú, az kiterjed a joghatályosan előterjesztett kereseti kérelmekre és ellenkérelmekre. A másodfokú bíróság a tényállás-felderítési kötelezettségének is eleget tett, a bizonyítékok okszerű mérlegelésére vonatkozó kötelezettségét sem sértette meg. Az I. rendű alperesnek a kölcsönszerződés árfolyamkockázati tájékoztatás hiánya miatti létre nem jötte, érvénytelensége, ebből eredően a felmondás érvénytelensége és ennek jogkövetkezményei tárgyában tett hivatkozásaival kapcsolatban a másodfokú bíróság a régi Pp. 235.§

(1)bekezdésére utalással helyesen fejtette ki, hogy ezek a hivatkozások a fellebbezési eljárás korlátaiba ütköztek, ugyanis e törvényi rendelkezés értelmében a fellebbezésben új tény állítására nincs lehetőség, ha a fél az ezzel kapcsolatos nyilatkozatát már az elsőfokú eljárásban megtehette volna. Ehhez képest az I. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében a régi Pp. 235. §

(1)bekezdésének megsértésére nem hivatkozott, ezzel kapcsolatban a felülvizsgálati kérelme indokolást egyáltalán nem tartalmaz, így az árfolyamkockázati tájékoztatás hiányára és annak jogkövetkezményeire való hivatkozása nem vezethetett eredményre. Mindazonáltal a Kúria rámutat, hogy a régi Pp. 275.§

(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat csak a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálható felül, olyan körülmény azonban nem hozható fel, amelyre korábban nem hivatkoztak (BH 2005.178. II.). E két jogszabályhely - régi Pp. 235.§

(1)bekezdése és 275.§

(2)bekezdése együttes tartalmából következik, hogy a fellebbezési korlátba ütköző hivatkozás egyúttal felülvizsgálati korlátot is jelent, ezért az I. rendű alperes további észrevételei érdemben a régi Pp. 235. §

(1)bekezdésének megsértésére való hivatkozás esetén sem lettek volna vizsgálhatók. Figyelemmel arra, hogy az I. rendű alperes árfolyamkockázati tájékoztatás hiányára és annak jogkövetkezményeire való hivatkozása érdemben nem volt vizsgálható, az erre vonatkozóan megjelölt uniós és magyar jogszabályok hierarchiájának (helyesen: együttes értelmezési kötelezettségének), és az e körben meghozott, az I. rendű alperes által hivatkozott EU bírósági ítéleteknek sem volt jelentősége a felülvizsgálati kérelem elbírálása tekintetében. Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mert az megfelelt a felülvizsgálat tárgyává tett jogszabályoknak. Záró rész [35] Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó 78. §

(1)bekezdése alapján a személyes illetékfeljegyzési jogára figyelemmel le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §

(1)bekezdése alapján számított felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése értelmében köteles megfizetni az állam részére. A felperesnek és a IV. rendű alperesnek a felülvizsgálati eljárásban ismert költsége nem merült fel, ezért arról nem kellett határozni. [36] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. április
2. Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyarmathy Judit s.k. előadó bíró, Dr. Pap Eszter bíró s. k.