Bf.13/2020/9 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés II. fordulat) és kábítószer-birtoklás vétségében (Btk. 178. §

(6)bekezdés). Ezért őt halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetést börtön fokozatban kell végrehajtani. Rendelkezett arról, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte. Elrendelte a Veszprémi Járásbíróság 6.Bpk.1589/2018/

1. számú büntetővégzésével kiszabott 1 év 4 hónap börtönbüntetés végrehajtását. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, így többek között az 1-
2. és a 12-
3. tétel alatt kezelt 6 darab DNSanyagmaradvány bűnjelek lefoglalását megszüntetve megsemmisítésüket rendelte el, kötelezte továbbá a vádlottat az eljárás során felmerült 616.540,- Ft bűnügyi költség megfizetésére az állam javára. [2] Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, súlyosítás végett, a vádlottal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása végett; továbbá a Be.
4. §

(3)bekezdése és a Be. 504. §

(2)bekezdésének b) pontja megsértése okán, relatív eljárási szabálysértés miatt; valamint az egyes bűnjelek megsemmisítésének elrendelése ellen, míg a védő enyhítésért fellebbezett. [3] A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.315/2019/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítva, a vádlott terhére, büntetésének súlyosítása végett, illetőleg az egyes bűnjelek megsemmisítéséről szóló rendelkezés vonatkozásában tartotta fenn, a büntetés enyhítésére irányuló védelmi fellebbezést pedig nem tartotta alaposnak. Rámutatott, hogy a felülbírálat terjedelme a Be. 590. §

(3)bekezdésére figyelemmel korlátozott. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság által kiszabott szankció a vádlott méltányolható személyi körülményeire, a sértetti közrehatásra, illetőleg az előkészítő ülésen tett beismerésre és a beismerés bírói elfogadására tekintettel is enyhe. A terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokozott mértékére utal, hogy a jelen eljárás tárgyát képező bűncselekményeket a vele szemben korábban felfüggesztett szabadságvesztés büntetés próbaideje alatt, valamint egy szintén kábítószerrel kapcsolatban elkövetett bűncselekmény miatt indult másik büntetőeljárás hatálya alatt követte el, ami arra utal, hogy a vele szemben eddig folytatott büntetőeljárások semmiféle visszatartó erővel nem bírtak. Ennélfogva a vádlottal szemben halmazati büntetésként legalább a középmértéket elérő szankció alkalmazása indokolt. [4] Előadta továbbá, hogy az ügyészi fellebbezés helytállóan mutatott rá arra, hogy a nyomozás során lefoglalt 6 db DNS-anyagmaradványnak, mint bizonyításra alkalmas bűnjelnek megsemmisítés helyett a megőrzése, így a Be. 204. §

(1)bekezdése, valamint a 11/

1. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet
2. §

(1)bekezdésének előírásai nyomán, az irányadó ítélkezési gyakorlatot követve az iratokhoz csatolása indokolt. Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be. 599. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen eljárva a fellebbezéssel támadott ítéletet a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján változtassa meg, a terhelttel szemben kiszabott szankció mértékét súlyosítsa, illetőleg az 1-

1. és 12-
2. tételszám alatt kezelt 6 db DNS anyagmaradványt az ügyiratok mellékleteként rendelje kezelni. [5] Ezt követően a Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.315/2019/
3. számú átiratában az indítványát annyiban módosította, hogy az ítélőtábla a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/
4. (III. 31.) Korm. rendelet
5. §

(2)bekezdésére figyelemmel a fellebbezéseket tanácsülésen bírálja el. [6] A védő fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy a törvényszék az enyhítő körülményeket helyesen sorolta fel, azonban azokat nem kellő súllyal értékelte. Álláspontja szerint a kamera felvétel léte nem csökkentheti a vádlott beismerő és megbánó magatartását, így nem helyes az az érvelés, ha van kamerafelvétel, akkor kisebb súlyban, ha nincsen, akkor nagyobb súlyban kell enyhítő körülményként értékelni a beismerő és megbánó magatartást. Nyomatékos enyhítő körülmény az, hogy a vádlott beismerése és a tárgyaláshoz való jog lemondása miatt előkészítő ülésen befejezhetővé vált az ügy, mivel ezzel a bíróság gyors és eredményes munkáját segítette, a bíróság munkaterhét csökkentette a vádlott. Rámutatott, hogy a vádlott megbánó magatartása a sértetti hozzátartozó felé kinyilvánított bocsánatkérésben is megnyilvánult. Kiemelte továbbá, hogy az enyhítő körülmények közül legnagyobb súllyal a sértetti közrehatást kell értékelni, a sértett kitartó, gyakorlatilag órákig tartó kötekedő magatartása vezetett a tragédiához. Mindezekre figyelemmel érvelése szerint indokolt a szabadságvesztés büntetés mértének a mérséklése. [7] A vádlott a fellebbviteli főügyészség indítványára tett észrevételében ismételten kifejezte megbánását és sajnálkozását a bűncselekmény elkövetése miatt, és méltányos büntetés kiszabását kérte. [8] Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát az előkészítő ülésen a Be. 504. §

(3)bekezdése alapján végzésével elfogadta, és a Be. 565. §

(1)bekezdésére figyelemmel a vádlott bűnösségét a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására és az eljárás ügyirataira alapította. Mindezek alapján vádlott neve vádlottat a vádirattal egyezően bűnösnek mondta ki a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés II. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettében és a Btk. 178. §

(6)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kábítószer-birtoklás vétségében, és ezért őt halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. [9] A törvényszék ítéletével szemben a fentiek szerint az ügyész kizárólag a kiszabott büntetés tartama miatt, súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása végett, valamint egyes bűnjelek megsemmisítésének elrendelése ellen, míg a védő enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést. [10] A Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése szerint a másodfokú bíróság, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, a fellebbezéssel érintett ítéletet teljeskörűen, az azt megelőző eljárással együtt bírálja felül. A felülbírálat során vizsgálja az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását, tekintet nélkül arra, hogy ki, milyen okból fellebbezett. [11] Abban az esetben azonban, ha a Be. 583. §

(3)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára figyelemmel a fellebbezés kizárólag a kiszabott büntetés vagy az alkalmazott intézkedés neme és mértéke vagy tartama ellen, illetve az ítéletnek egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezése ellen irányul, a másodfokú bíróság a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül, és a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, továbbá a határozatát is az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. [12] Mindezekre alapján - tekintettel arra, hogy az ügyész a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében, illetve egyes bűnjelek megsemmisítésének elrendelése ellen, míg a védő enyhítés végett jelentett be fellebbezést - az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálatát a Be. 590. §

(3)bekezdésében meghatározott keretek között végezte el. [13] Ennek során - miután nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését sem az ügyészség, sem a vádlott, sem a védő nem indítványozta - az ítélőtábla a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 82. §

(2)bekezdése alapján megtartott tanácsülésen vizsgálta meg a Be. 590. §

(5)bekezdésében meghatározottak szerint az elsőfokú bíróság eljárását, valamint a törvényszék bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését, és azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően folytatta le a büntetőeljárást, és nem vétett olyan eljárásjogi szabálysértést, mulasztást, amely az érdemi felülbírálat akadályát jelentette volna. [14] A törvényszék a 2020. január 8. napján megtartott előkészítő ülésen a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát a Be. 504. §

(3)bekezdése alapján végzésével elfogadta, és a Be. 565. §

(1)bekezdésére figyelemmel az ítéletét a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására és az eljárás ügyirataira alapította. [15] E körben szükséges rögzíteni azt, hogy az előkészítő ülésen a terhelt kihallgatásának elsődleges célja, hogy a vádlott beismeri-e a bűnösségét a vád tárgyává tett bűncselekményben, illetve a beismeréssel érintett körben lemond-e a tárgyaláshoz való jogáról. Amennyiben a vádlott a vád tárgyává tett cselekményben a bűnösségét beismeri, a bíróságnak végzéssel kell határoznia arról, hogy ezen nyilatkozatot elfogadja-e. A bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadásának azonban nem feltétele, hogy a vádlott részletes vallomást tegyen, ennélfogva nem akadálya az ügy előkészítő ülésen történő befejezésének, ha a vádlott a bűnösségre is kiterjedő beismerő nyilatkozaton túl nem tesz részletes vallomást. [16] A beismerő nyilatkozat elfogadásának feltételeit a Be. 504. §

(2)bekezdése rögzíti, azt akkor lehet elfogadni, ha a vádlott a nyilatkozatának természetét és jóváhagyásának következményeit megértette, a vádlott beszámítási képessége és beismerésének önkéntessége iránt észszerű kétely nem mutatkozik, továbbá a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata egyértelmű és azt az eljárás ügyiratai alátámasztják. [17] Tekintettel arra, hogy a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozata egyértelmű volt, azt az eljárás iratai alátámasztották, továbbá beszámítási képessége és beismerésének önkéntessége felől észszerű kétely sem merült fel, az elsőfokú bíróság törvényesen fogadta el a terhelt bűnösséget is beismerő nyilatkozatát, és törvényesen járt el akkor is, amikor a Be. 504. §

(6)bekezdése alapján az ítéletét bizonyítás felvétele - többek között az elmeorvos szakértő meghallgatása - nélkül előkészítő ülésen hozta meg. A vádlottat ugyan a nyomozás során megvizsgálta igazságügyi elmeorvos szakértő, azonban a szakértői vélemény szerint a vádlott beszámítási képessége nem kizárt és nem korlátozott, ennélfogva az eljárás során adekvátan viselkedő, összefüggő és logikus vallomást előterjesztő vádlott beszámítási képességével kapcsolatban semmiféle ésszerű kétely nem mutatkozhat, azaz emiatt a Be. 609. §

(2)bekezdés e) pontjában írt hatályon kívül helyezési ok fel sem merülhet. [18]átozott felülbírálat esetén a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontjára figyelemmel a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, továbbá a határozatát is az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. [19] Az ítélőtábla megítélése szerint a törvényszék által megállapított és a fentiek szerint a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján a másodfokú eljárásban is irányadó tényállás mellett okszerűen került sor a vádlott bűnösségének megállapítására, továbbá a vádlott terhére megállapított bűncselekmények minősítése is megfelel az anyagi jog szabályainak, az adott tényállás mellett a vádlott felmentésére, vagy vele szemben az eljárás megszüntetésére nincs törvényes lehetőség. [20] A büntetés kiszabása során az enyhítő és súlyosító körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen vette számba, részletesen ismertette és elemezte, majd a súlyuknak megfelelően értékelte azokat. [21] A joghátrány meghatározása során a jogalkotó által a büntetési tételkeretben absztrakt módon meghatározott társadalomra veszélyesség mellett figyelemmel kell lenni a büntetéskiszabás egyéb szempontjaira, így a bűncselekmény konkrét tárgyi súlyára, a tettarányos büntetés és az elkövető személyes körülményeihez igazodóan a joghátrány egyéniesítésének, valamint a fokozatosság követelményére is. [22] A vádlott személyi körülményeit elemezve rögzíthető, hogy a vádlott büntetett előéletű, a jelen eljárásban elbírált bűncselekményt ugyancsak erőszakos bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje, valamint szintén kábítószer- birtoklás miatt folyamatban lévő büntetőeljárás hatálya alatt követte el, így az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés enyhítésére nincs törvényes lehetőség. [23] Ugyanakkor, ahogy azt a törvényszék is rögzítette az ítéletében, a vádlott beismerő vallomást tett, melynek súlyát - a törvényszék érvelésével szemben - az sem csökkenti, hogy a cselekményt kamera is rögzítette, tettét megbánta, továbbá két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, akik közül az egyik tartósan beteg. Emellett nem lehet figyelmen kívül hagyni a jelentős sértetti közrehatást sem, miután túlnyomórészt a sértett kötekedő magatartása miatt alakult ki a tettlegességig fajuló konfliktus a vádlott és a sértett között. Erre tekintettel az ítélőtábla a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezést sem tartotta alaposnak, a fentiek szerint az elsőfokú bíróság által helyesen értékelt enyhítő körülmények ugyanis nem indokolják a vádlottal szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabását. [24] Mindezekre tekintettel a feltárt személyi és tárgyi tényezőket egybevetve az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a törvényszék által megállapított joghátrány igazodik az enyhítő és a súlyosító körülményekhez, a Btk. 79. §-ában rögzített büntetési célok elérését megfelelően szolgálja, továbbá mindenben megfelel a Btk. 80. §

(1)bekezdésében írt büntetéskiszabási elveknek is. [25] Egyetértett azonban az ítélőtábla az ügyészi fellebbezéssel és a fellebbviteli főügyészség álláspontjával a megsemmisíteni rendelt, a bűnjeljegyzék 1-4. és 12-13. tételszáma alatt kezelt 6 db DNS anyagmaradványt illetően. A Be. 320. §

(2)bekezdése szerint ugyanis amennyiben a lefoglalt dolog értéktelen és arra senki nem tart igényt, azt a lefoglalás megszüntetése után meg kell semmisíteni. Az eljárási törvény csak ebben az esetben ad lehetőséget a lefoglalt dolog megsemmisítésére, míg azok a dolgok, amelyek a büntetőeljárásban a nyomok rögzítése során, esetleges későbbi szakértői vizsgálat céljából, bizonyítékként történő felhasználás érdekében keletkeztek, a bűnügyi iratok részét kell, hogy képezzék. Emiatt a jogerős ügydöntő határozat meghozatalát követően azok megsemmisítésére nem kerülhet sor, azokat a 11/2003. (V.8.) IMPM-BM együttes rendelet 1.§

(1)bekezdése alapján a továbbiakban okiratként kell kezelni. [26] Erre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az 1-4., valamint 12-

1. tétel alatti 6 db DNS anyagmaradvány megsemmisítésére vonatkozó rendelkezést mellőzve azokat az iratok részeként rendelte kezelni, egyéb rendelkezéseit azonban - mivel azok törvényesek voltak - a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [27] Az ítélőtábla a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításról a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján rendelkezett. Győr,

1. június
2. Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke Z á r a d é k: Dr. Élő András sk. előadó bíró Dr. Takácsné dr. Helyes Klára sk. bíró Ez az ítélet és a Veszprémi Törvényszék 2020.január
3. napján kelt 10.B.614/2019/
4. számú ítéletének meg nem változtatott része
5. június
6. napján jogerőre emelkedett. Győr,
7. június
8. Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke