Bf.74/2020/9 – Fővárosi Ítélőtábla

(8)bekezdés I. fordulat), ezért 2 év szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben jelölte meg. [2] Úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmada. Kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [3] Az ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be az ítélet azon ténymegállapításával szemben, miszerint az első ütést a sértett mérte a vádlottra, és az a vádlottat a jobb szeme alatt érte. (Be. 592.§

(2)bekezdés c) pontja szerinti megalapozatlanság), valamint lényegesen hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében. [4] A vádlott védője felmentésért fellebbezett. [5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.219/2020/3. szám alatti átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védői fellebbezést nem tartotta megalapozottnak. A 74/2020.(III.31.) Korm. rendelet 82.§

(2)bekezdése alapján tanácsülés kitűzésére tett indítványt. Álláspontja szerint a törvényszék döntően az eljárási szabályok megtartásával járt el, abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem követett el. Relatív eljárási szabálysértést vétett ugyanakkor, amikor a nyomozati iratok 107. oldalán található rendőri jelentésben foglalt nyilatkozatokat a bizonyítékok értékelése során az adott személyek vallomásaiként értékelte. Figyelemmel arra, hogy a nyilatkozatok megtételére nem a törvényes figyelmeztetések birtokában került sor, ezért mint vallomások nem értékelhetők, a bizonyítékok köréből ki kell rekeszteni. Ugyancsak eljárási szabálysértés, hogy a vallomástételt jogszerűen megtagadó élettárs tanúvallomása megtagadása lehetséges okait elemzi a bíróság, megállapítást tesz arra, mi motiválhatta a tanút arra, hogy ne tegyen vallomást. Amennyiben a törvény lehetőséget biztosít a vallomás megtagadására, nem vizsgálható, hogy adott személy miért élt vele. [6] [7] [8] [9] [10] [11] Az ügyészi álláspont szerint a bíróság a bizonyítást a szükséges mértékben lefolytatta, és döntően megalapozott tényállást állapított meg. A tényállás részben iratellenes, mert részlegesen megalapozatlan az a ténymegállapítás, hogy az első ütést a sértett mérte a vádlottra, és az a vádlottat a jobb szeme alatt érte. A tényállás ezen része spekulatív megállapításon alapul, amit a törvényszék önkényes logikai érvekkel próbált alátámasztani. A bizonyíték mérlegelés ebben a körben nem teljes körű, szelektív. Maradéktalanul fenntartotta az ügyészi fellebbezés indokolásban e körben írtakat. Kifejtette azon véleményét, hogy a megalapozatlanság ez esetben a Be.593.§

(1)bekezdés a) pontja alapján kiküszöbölhető, a helyes tényállás az iratok tartalma és helyes ténybeli következtetés alapján megállapítható. Helyesen azt kell tényként megállapítani, hogy az első ütés a sértett előszobájának ajtajában történt, ahol a vádlott egy alkalommal nagy erővel ököllel bal arcfélen ütötte meg a sértettet, aminek hatására a sértett hátra esett, és a fej tetejét két helyen egy ismeretlen tárgyba ütötte, és elájult. Miután a sértett megához tért és felkelt, a sértett és a vádlott dulakodni kezdtek, melynek során a sértett kis erővel megütötte a vádlott nyakának baloldalát. Ezt követően folytatódott a felek dulakodása a teraszon, ahol a vádlott az ismét földre kerülő, négykézláb lévő sértettel szemben állva a sértett fejét mindkét kézzel több alkalommal megütötte. E módosítással az ítéleti tényállást az ügyészség megalapozottnak, a vádlott bűnösségének megállapítását és a minősítést helytállónak tartotta. Az indokolást kellően részletesnek ítélte meg. A bíróság jogos védelem körében kifejtett okfejtését is osztotta azzal, hogy annak kiindulópontja téves, mert a sértett nem ütötte meg elsőként a vádlottat. A büntetés kiszabás során irányadó körülményeket a törvényszék helytállóan sorolta fel, azonban nem vette figyelembe, hogy a középmérték 5 év. Nem adott választ arra sem, hogy az ügyészi indítványt miért tartotta megtorló jellegűnek, és miért ítélte meg úgy, hogy a törvényi minimumban megállapított tartam szolgálja megfelelően a büntetési célokat. A szabadságvesztés felfüggesztése a büntetést súlytalanná teszi, melyet sem a tárgyi súly, sem a vádlott előélete nem indokol. A büntetési célok eléréséhez a büntetési tétel alsó határát meghaladó büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását tartotta megfelelőnek. Az ítélet egyéb rendelkezéseit helytállónak tartotta. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg, a szabadságvesztés tartamát emelje meg, a felfüggesztő rendelkezést mellőzze, mellékbüntetésül közügyektől eltiltást alkalmazzon, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. A vádlott védője írásbeli fellebbezés indokolásában az ítélet megváltoztatását, a vádlott jogos védelem (Btk.21.-22.§) címén történő felmentését kérte. Egyetértett az ügyészi átirat eljárási szabálysértésekkel kapcsolatos felvetéseivel, valamint azzal, hogy a bíróság a tényállás egyes pontjai esetében spekulatívan gondolkodott, de nem az ügyész által megjelölt első ütés tekintetében. Az erre vonatkozó elsőbírói megállapítást helytállónak találta. Tényállásban rögzíthetőnek tartotta, hogy a sértett haragja a szúnyogháló nem megfelelő használata okán keletkezett. A verekedést a sértett kezdeményezte, aki ezzel a jogtalanság talajára tévedt, viselnie kell ennek következményét. A helyes tényállás szerint a vádlott földre kerülése után a sértett folytatta a vádlott elleni támadást, a vádlottra rontott. Tényként állapítható meg az is, hogy a sértett a vádlottat kalapáccsal megdobta. A vádlott rögzített mellkas sérülése a kalapáccsal történő megdobás tényét alátámasztja. Megállapítható az is, hogy a vádlott nem mért olyan erejű ütést a sértett fejére, mely során a 8 napon túl gyógyuló sérülés bekövetkezett. A szakértő nem zárta ki ugyanis a fejsérülés azon módját, hogy a sértett a vádlotti ütéstől a szekrénynek esett. Mindez a vádlott védekezése körében volt értékelhető. A szakértői megállapítások nem támasztják alá a folyamatos fejbántalmazást a vádlott részéről. A sértett feleségének vallomását oly mértékben ellentmondásosnak véleményezte, amelyre a tényállás egyetlen részlete sem alapítható. A tényállás pontosítását kérte a vádlott sérüléseit illetően is. Álláspontja szerint az a tény, hogy a baltával való támadásra utaló vádlotti előadás nem volt elfogadható, nem jelenti a kalapáccsal történő dobás elutasítását. [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] [21] A kalapácsos támadás ténye a jogos védelmi helyzet megítélése miatt bír jelentőséggel. A felfegyverkezve történő elkövetést úgy kell tekinteni, mintha az élet kioltására irányult volna. Ha a vádlott ijedtségből a jogos védelem kereteit túllépte volna, sem lenne büntethető, mert kitérési kötelezettsége nem állt fenn. A védekezés azért volt jogos, mert a támadás jogtalan. A sértett első ütése jogtalan volt, a vádlottnak kitérési kötelezettsége nem volt, értelmezhetetlen az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a vádlott elmehetett volna. A kölcsönös dulakodás nem jelenti, hogy a vádlott a jogtalanság talajára tévedt volna. A vádlottat jelen ügyben az erőszakos sértettel szemben a helyes tényállás alapján megilleti a büntetőjogi védelem, ezért jogos védelmi helyzet címén a vádlott felmentését kérte. Másodlagosan a sértetti közrehatás és az enyhítő körülmények megfelelő figyelembevételével az ügyész súlyosításra irányuló indítványának elutasítását kérte. Azt is értékelendőnek tartotta a büntetés kiszabás körében, hogy a sérülés magától is meggyógyult volna. Az ítélőtábla az ügyet az ügyészi indítványnak megfelelően a 74/2020.(III.31.) Korm.rendelet 82.§

(2)bekezdése alapján tanácsülésre tűzte, nyilvános ülés kitűzését az arra jogosultak nem kérték. A

1. június hó
2. napjától hatályos törvényi szabályozás (
3. évi LVIII. tv.204.§

(4)bekezdés) továbbra is lehetővé teszi a tanácsülésen történő elbírálást abban az esetben is, ha megalapozatlansági hibát szükséges kiküszöbölni a tényállás megváltoztatásával, a Be. 599.§

(2)bekezdés a) pontjához kapcsolódóan. Az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályokat nagyobb részben megtartotta, olyan eljárási szabálysértést nem észlelt, amely abszolút hatályon kívül helyezési okot valósítana meg. Az ügyészi indítvány - mellyel e körben a vádlott védője is egyetértett -megalapozott abban a körben, hogy eljárási szabálysértés valósult meg az ítélet indokolása során azáltal, hogy az elsőfokú bíróság a rendőri jelentésben foglalt nyilatkozatok tartalmát vallomásként értékelte. A szükséges figyelmeztetések elhangzása, az arra adott megértő válasz rögzítése nélkül az ott írtak bizonyítékként nem vehetők figyelembe, ezért az ítélet

1. oldal
2. bekezdéséből, a
3. oldal
4. bekezdéséből, a
5. oldal
6. bekezdéséből, a
7. oldal
8. bekezdéséből és a
9. oldal
10. bekezdéséből mellőzni volt szükséges e nyilatkozatokat. Osztotta az ügyészi álláspontot a másodfokú bíróság atekintetben is, hogy közömbös, hogy a mentességi jogával jogszerűen élő tanú milyen motivációból tagadja meg a vallomástételt, azért az erre vonatkozó találgatásokat az ítélőtábla az ítélet
11. oldal
12. bekezdéséből mellőzte. A törvényszék a bizonyítást a szükséges mértékben lefolytatta, melynek alapján nagyobb részben megalapozott tényállást állapított meg. Egyetértett az ítélőtábla azon ügyészi állásponttal, hogy megalapozatlan, iratellenes és téves logikai következtetést tartalmazó a tényállás atekintetben, (Be.592.§

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontja szerinti megalapozatlansági hiba) hogy a sértett ütötte meg először a vádlottat, amely kis-közepes erővel a jobb szeme alatt érte, valamint ugyanezen megalapozatlansági hibák okán történt annak megállapítása is, hogy a vádlott ütését követően a sértett a fejét egy teraszon lévő szekrénybe verte volna be, és ez okozta a fej tetején kialakult sérülést. A tényállás másodfokú eljárásban történő módosítása a felülmérlegelés tilalmába ütközés nélkül lehetséges, mert az elsőfokú bíróság nem vetett össze minden bizonyítékot, részben pedig egyes bizonyítékokat önkényesen, a logika szabályaival ellentétesen, valamint nem az iratok tartalmának megfelelően értékelt. A törvényszék az ítélet 5-11. oldaláig sorolta fel a vádlott számtalan alkalommal módosított vallomását, és szinte kimerítően indokolta, hogy azt miért nem fogadta el, milyen bizonyítékokkal melyek közül 3 hamis tartalmú tanúvallomásra is utalt - igyekezett alátámasztani saját nyilatkozatait, melyek folyamatosan bővültek és változtak a jogos védelmi helyzetre felépített védekezési taktika nyomán. Részletesen elemezte, hogy a vádlotti vallomásokat milyen elfogadott bizonyítékok cáfolták. Nem tüntette fel, és nem vonta az értékelés körébe azonban a vádlott alábbi nyilatkozatait: Folytatólagos gyanúsítotti kihallgatása során azt vallotta (nyomozati iratok 337.o.) … „az ő sérülései súlyosabbak voltak, nekem csak egy mokeszom volt"… (8. oldal 9. bekezdését követően a bizonyítékok felsorolásánál beillesztendő) [22] A 2. bírósági tárgyaláson (10 számú tárgyalási jegyzőkönyv 5. oldal) azt vallotta: „nekem jött, földre estem… balta volt a kezében, később torkon ütött majd torkon is ragadott." [23] További okirati bizonyíték az OMSZ mentési és dokumentációs lap (nyomozati iratok 93. oldal), amely anamnézis rovatában a mentők által az került rögzítésre, hogy a sértett fején sérült, melyet ajtófélfa okozhatott. [24] Nem tartalmazza a bizonyítékok felsorolásánál az ítélet az igazságügyi orvosszakértő 20. számú jegyzőkönyvben rögzített azon véleményét (3. oldal), mely a vádlott nyaki sérülésével foglalkozik. A szakértő ügyészi kérdésre előadta, hogy „a duzzanat azt jelenti, hogy a szövetek duzzadtak voltak, ritkán keletkezhet eleséstől, ha direkt erőbehatás volt, akár ütéstől, ökölütéstől is, de megragadástól is lehet. A torokra mért ütésnél nem biztos, hogy bő bevérzés keletkezik. Ha közepes behatás éri, fájdalmat érez, a látható bevérzés csak másnap, harmadnap jelenik meg. Kis, legfeljebb közepes erőbehatás érhette a torkot." [25] A sértett vallomásainak elemzésénél a törvényszék alapvetően három ellentmondásra hívta fel a figyelmet, illetve egy korábbi ügy - melynek nyomozását megszüntették - miatt utalt a sértett erőszakos jellemére, melyet a bizonyítási kísérletnél tapasztaltakra is alapított. [26] A sértett szavahihetőségét álláspontja szerint az ingatta meg, hogy többféleképpen adta elő a szúnyogháló elhúzását, megfogását, ellentmondásosnak vélte azon vallomását is, hogy melyik helyszínen érte a sérülés, illetve az ájulással, eszméletvesztéssel kapcsolatban tett előadását sem tartotta elfogadhatónak. A sértett szavahihetősége az indokolás szerint azért is megdőlt, mert nem tartotta fenn azon első nyomozati vallomását, miszerint az őt ért vádlotti ütést, majd elesését követően rárontott volna a vádlottra, etekintetben is következetlen volt. [27] Tanú1. nyilatkozatait a törvényszék döntően ugyancsak elvetette. A cselekménysor két résztvevőjének és egy későbbi észlelőjének vallomásait a törvényszék nem tartotta tehát alkalmasnak arra, hogy valamelyikre tényállást alapítson, ezért az indokolás szerint azt a megoldást alkalmazta, hogy az elfogadhatónak minősített bizonyítékokkal (szakvélemény, egyes tanúvallomások, okirati bizonyítékok) összhangot mutató vallomásrészleteket elfogadta, a vádlotti vallomásból éppen azt, hogy a sértett ütötte meg őt első alkalommal kis-közepes erővel a jobb arcfelén, mely ütéstől elesett. [28]ár a vádlott ilyet soha nem állított, és az orvosszakértő sem tudta megállapítani, kimondta, hogy ez az ütés nem lehetett a vádlott által mondott nyakat ért ütés vagy megragadás (többször többféleképpen mondta), hanem az arcra mért kis-közepes erejű ütést emelt az ítélet tényei közé, amelytől arcsérülés keletkezett. A vádlott ezzel szemben azt állította, hogy a sértett a torkát ütötte meg először, míg a jobb arcfelén lévő mokeszt később, ismeretlen módon okozta. Az első ütéshez kapcsolódó nyaksérülést valóban hangoztatta néhány alkalommal, erről azonban a szakértő úgy nyilatkozott, hogy a nyakon légyrész van, másnap-harmadnap látható csak sérülés, a vádlott nem hivatkozott arra, hogy másnap bekékült a nyaka, kicsi legfeljebb közepes lehetett a torkot ért sérülés, amely akár ütéstől, de megragadástól is keletkezhetett (20. sz. jegyzőkönyv 3. oldal). [29] Az ítélet 19. oldal 7. bekezdésében a törvényszék is kifejtette, hogy az általa megállapított fenti tényt ugyan a vádlott nem mondta egyetlen alkalommal sem, mégis logikai menete szerint azért kellett ezt a szakértő szerint nagyobb erejűt megállapítani kezdőütésként, mert kisebb erejűtől a vádlott nem eshetett volna el, amelyet viszont a vádlotti nyilatkozat alapján nem ismert logikai menet kapcsán meg kívánt állapítani. (ítélet 13-14. oldalán vezeti le a következtetést) [30] Az ítélőtábla rámutat arra, hogy a bizonyítékok értékelése során ilyen logikai művelet elvégzésére nincs lehetőség. A bizonyíték mérlegelés során nem kifogásolható az a gyakorlat, hogy többségében elvetett vallomás egyes részletei elfogadásra kerüljenek, de csak abban az esetben, ha azt a vallomásrészletet más elfogadott bizonyítékok alátámasztják. Jelen esetben ilyen bizonyíték nem volt, a törvényszék részéről spekulatív tényállás megállapítás történt. [31] A törvényszék a bizonyítékok mérlegelése során nagy nyomatékot tulajdonított annak az általa tévesen rögzített ténynek is, hogy amennyiben a sértett által előadott helyen történt volna a sérülés, azt a sértett feleségének mindenképpen észlelnie kellett volna, mert erre a kérdésre a bizonyítási kísérlet választ adott. [32] Ezzel szemben a bizonyítási kísérlet során éppen az volt megállapítható (CD felvétel 23. perc 40 mp), hogy a sértett felesége a szobában ült a fotelben, a fotel nem az ajtóra fordítva állt, onnan az ajtóra nem lehetett rálátni, a sértett a bizonyítási kísérlet során a fotelből felállva végig ment az előszobából kialakított konyhahelyiségen és még előre ment a bejárati ajtóhoz. Nem fog helyt az az elsőbírói ténymegállapítás, hogy a sértett feleségének mindenképpen észlelnie kellett volna, ha a sértett elmondása szerinti helyen érte volna a vádlott ütése. [33] A sértett és felesége mind vallomásaikban, mind a bizonyítási kísérletnél (CD 20 perc 19
3. mp)következetesen nyilatkoztak abban a körben, hogy a vádlott által megjelölt helyen nem volt szekrény, az OMSZ mentési lap is ajtófélfának történő ütődés lehetőségét említi. Ugyanakkor a nyomozati iratok 107. oldalon lévő rendőri jelentésben van erre utaló adat a sértett részéről, de az a bizonyítékok köréből eljárási hiba miatt kirekesztésre került. [34] A törvényszék kimondta, (ítélet 13. oldal 8. bekezdés) hogy a következetlen sértetti vallomás miatt fogadta el a vádlott vallomásából azt, hogy az első ütést a sértett mérte a vádlottra, melyre csak akkor lett volna lehetőség, ha ezt az állítást elfogadható, a szavahihetetlen vádlott vallomásán kívüli bizonyíték alátámasztotta volna. [35] Helyesen került ugyanakkor megállapításra az, hogy a konfliktus kiváltó oka ismeretlen, mert az lehetett a kerékpár, de a szúnyogháló is, a korábbról is konfliktusokkal terhelt viszonyban komoly relevanciája nincs, etekintetben a védői érvelés nem fog helyt. [36] Helyesen a törvényszék nem fogadta el a vádlott baltás támadásra és kalapács dobásra vonatkozó előadásait, ekörben a védői fellebbezés indokolásban leírtakat nem osztotta az ítélőtábla. Az e körben az ítéletben kifejtettek helytállóak. [37] Szót kell még ejteni a bizonyítékmérlegelés körében a segélyhívón rögzített vádlotti bejelentésekről, mert ezzel az elsőfokú bíróság nem foglalkozott. Az általa elmondottak későbbi előadásaival nem egyeztek (3-4 pofon), ezért e bizonyíték sem alkalmas a vádlotti előadásból a törvényszék által elfogadott kezdőütés alátámasztására. [38] A fentebb kifejtettek alapján csupán a szakértői véleményre, a bizonyítási kísérlet adataira, az elfogadott tanúvallomásokra és okirati bizonyítékra alapozva módosította az ítélőtábla a tényállást. [39] Az iratok tartalma és helyes ténybeli következtetések levonásával az ítélőtábla az ítélet 4. oldal 1. bekezdésében az első 2 mondat helyett az alábbiakat rögzíti: [40] A két férfi a sértett ajtajánál ismeretlen okból összeszólalkozott, nem állapítható meg, hogy az első kisebb ütés melyiküktől származott. A vádlott egy alkalommal nagy erővel ököllel bal arcfelén megütötte a sértettet, amelynek hatására a sértett hátra esett, és a feje tetejét két helyen egy ismeretlen tárgyba beverte. [41] A 4. oldal 1. bekezdését követően a tényállást kiegészíti azzal, hogy a sértett a tettlegesség során kis erővel megütötte a vádlott nyakának bal oldalát, valamint a sértetti tevékenység kapcsán a vádlott jobb arcfelén is minimális duzzanat keletkezett ismeretlen módon, valamint a jobb lapockán gyermektenyérnyi horzsolást szenvedett. [42] A 4.oldal 6. bekezdésében a vádlott sérüléseire vonatkozó tényeket mellőzi, mert azokat a tényállás 1. bekezdésében jelenítette meg. [43] Az ítélőtábla az ítéletet a módosított tényállás alapján bírálta felül a Be.593.§

(3)bekezdése alapján. [44] Megállapította, hogy a törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése megfelel az anyagi jogszabályoknak. A védő jogos védelmi helyzetre alapítottan kérte a vádlott felmentését, melyre a megváltoztatott tényállás mellett sincs lehetőség, hiszen még az sem volt bírói bizonyossággal megállapítható, hogy a tettleges eseménysor úgy kezdődött, hogy a sértettől a vádlott ütést kapott volna. A jogos védelmi helyzet, mint büntethetőséget kizáró ok fel sem vetődik, az e körben az ítéletben kifejtettekkel az ítélőtábla egyetértett. [45] A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket a törvényszék helyesen sorolta fel. A tényállás változása miatt kisebb súllyal értékelendő a sértetti közrehatás, mert az első ütés tőle származása nem volt bizonyított. A sértett ütése miatti indulatra utalást az indokolásból (

1. oldal alulról
2. bekezdés) ugyancsak mellőzni szükséges. A védői felvetés miatt utal a másodfokú bíróság arra a helyes törvényszéki megállapításra, hogy a minősítést illetően nincs jelentősége, hogy a sérülés magától is meggyógyult volna. További enyhítő körülmény ugyanakkor a sérülés közvetett életveszélyes jellege, míg súlyosít, hogy a sértett sérüléseinek gyógytartama 6-8 hétre volt tehető. [46] A törvényi középmértéktől lefelé történő eltérés indokolás mellett lehetséges, erre a nyomatékos enyhítő körülmények lehetőséget adnak. Nem lehet szem elől téveszteni, hogy az időmúlás négy év. Kétségtelen, hogy
3. augusztusában a vádlott egy újabb testi épség elleni, kisebb tárgyi súlyú cselekményt valósított meg, melyért pénzbüntetést szabott ki vele szemben a bíróság, de azóta újabb eljárás nem indult, életét rendezte, párkapcsolatban él, kiskorú gyermeket nevel. Értékelni szükséges a büntetés kiszabása során azt is, hogy a sértett és a vádlott között a bérlet kapcsán korábban is konfliktusokkal terhelt viszony volt, az indulatok az idők során halmozódtak, melyhez a sértett természete is nyilvánvalóan hozzájárult. A sértett és vádlott közötti érintkezés lehetősége az elköltözéssel megszűnt. Az igazságügyi szakvéleményben felsorolt személyiségjellemzők alapján a vádlott ugyan hajlamos arra, hogy felfokozottan reagáljon aktuális konfliktusokra, de a négy év alatt kialakult stabil pozitív életvitel utal arra, hogy a törvényben megállapított legalacsonyabb 2 éves tartam is alkalmas legyen visszatartó hatás eléréséhez. Az ítélőtábla jelen esetben nagyobb nyomatékot tulajdonított a speciális prevenciónak, ezért a szabadságvesztés tartamát nem emelte, a védő másodlagos indítványának helyt adott. [47] Nem értett egyet az ügyészség indokolásával az ítélőtábla abban a körben, hogy a büntetett előéletű vádlott esetében a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés nem érheti el a célját. A vádlott korábbi cselekményei lopások voltak, a
4. augusztusában megvalósított testi épség elleni cselekménye miatt pénzbüntetés kiszabására került sor, tehát a cselekmény kisebb tárgyi súlyú volt. A fent hivatkozott konfliktusos viszony, a sértett megismert személyiségjellemzői, amelyek verbálisan az eseménysort megindították, azt a meggyőződést alakították ki a másodfokú bíróságban, hogy az objektíve kétségtelenül nagy tárgyi súlyú bűncselekmény ellenére sincs szükség jelen esetben a törvény szigorának alkalmazására, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására. A törvényszék indokolása ebben a körben helytálló. Az ítélet járulékos rendelkezései helytállóak. [48] A törvényszék ítéletét az ítélőtábla tanácsülésen eljárva a Be.605.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy az elírt tárgyalási határnapot a jegyzőkönyv tartalma alapján pontosította, valamint a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját a törvényi szövegezésnek megfelelően pontosította a Btk. 38.§

(2)bekezdés a) pontja szerint. Budapest,

1. év július hó
2. napján . Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró Dr. Kósa Zsuzsanna sk. bíró A Fővárosi Törvényszék
3. március hó
4. napján kelt 28.B.92/2019/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.74/2020/
6. számú végzése folytán
7. július hó
8. napján jogerőre emelkedett és fel nem függesztett részében végrehajthatóvá vált. Budapest,
9. július hó
10. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő