← Magyarország

Pfv.21952/2018/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A baleseti károsultat a keresetveszteség tekintetében is olyan helyzetbe kell hozni, mintha a baleset nem történt volna meg, ezért nincs indok arra, hogy a baleset hatására súlyosbodó természetes kórokú megbetegedések keresetveszteséget csökkentő tényezők legyenek. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.21.952/2018/

  1. szám A tanács tagjai: Böszörményiné dr. Kovács Katalin elnöke . Farkas Antónia előadó bíró Salamonné dr. Piltz Judit bíró A felperes: felperes A felperes képviselője: . Dömös Erzsébet ügyvéd Az alperes: alperes Az alperes képviselője: jogtanácsos Az alperes beavatkozója: Alperesi beavatkozó Az alperes beavatkozójának képviselője: Dr. Lóczi Gabriella ügyvéd A per tárgya: kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Környéki Törvényszék 2.Pf.21.595/2017/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: áci Járásbíróság 2.P. 20.845/2013/
  3. a tanács Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal és csatlakozó felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit részben hatályon kívül helyezi, az elsőfokú ítéletet e körben részben megváltoztatja, és a felperesnek fizetendő bruttó 147.699 (száznegyvenhétezerhatszázkilencvenkilenc) forintot 295.398 (kétszázkilencvenötezerháromszázkilencvennyolc) forintra, a bruttó 523.030 (ötszázhuszonháromezer-harminc) forintot 1.046.060 (egymilliónegyvenhatezer-hatvan) forintra, a bruttó 578.340 (ötszázhetvennyolcezer-háromszáznegyven) forintot 1.156.680 (egymillió-százötvenhatezer-hatszáznyolcvan) forintra, a bruttó 651.949 (hatszázötvenegyezer-kilencszáznegyvenkilenc) forintot 1.303.098 (egymillió-háromszázháromezer-kilencvennyolc) forintra, a bruttó 580.860 (ötszáznyolcvanezer-nyolcszázhatvan) forintot 1.161.720 (egymillió-százhatvanegyezer-hétszázhúsz) forintra, a bruttó 435.645 (négyszázharmincötezer-hatszáznegyvenöt) forintot 871.290 (nyolcszázhetvenegyezer-kétszázkilencven) forintra felemeli, valamint kötelezi az alperest, hogy
  4. október
  5. napjától 48.405 (negyvennyolcezer-négyszázöt) forint helyett 96.810 (kilencvenhatezer-négyszáztíz) forintot fizessen meg a felperesnek előre esedékesen, minden hónap
  6. napjáig a felperes öregségi nyugdíjra jogosultságának kezdő időpontjáig. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek a 4.000.000 (négymillió) forint után
  7. december 11től
  8. június 30-ig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű, míg
  9. július
  10. napjától a kifizetés napjáig járó a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperes részére 190.500 (százkilencvenezer-ötszáz) forint felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak külön felhívásra 287.100 (kétszáznyolcvanhétezer-száz) forint felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] A felperes
  11. december 11-én balesetet szenvedett oly módon, hogy a vonatról peron hiányában szállt le a zúzottköves pályatest szélére, ahol megcsúszott és elesett. A baleset következtében külés belboka, valamint térdalatti sípcsonttörést szenvedett el. A felperesen több műtétet kellett végrehajtani, a balesetet követően már nem tudott újra munkába állni,
  12. február
  13. napjáig táppénzben részesült. A felperes a balesetet megelőzően az M. Zrt.-nél pénztárosi munkakörben dolgozott, azonban a munkaviszonyát a munkáltató
  14. május 18-án megszüntette, mivel a munkaköri alkalmassági vizsgálat során megállapították, hogy részben a balesetből eredő, részben a természetes kórokú megbetegedései folytán a felperest pénztárosi munkakörben foglalkoztatni nem tudják. A 2012-ben készült I. fokú szakvéleménye szerint a felperes munkaképesség-csökkenése 41%-os, amelynek alapja a mozgásszervi és pszichés károsodása. A felperest a baleset miatt kialakult élethelyzete, a munkaképtelensége olyan mértékben megviselte, hogy pszichiátriai gondozásra is szorult. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] A felperes keresetében a balesettel okozati összefüggésben lévő vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítését kérte. Vagyoni kárai között jövedelemkiesésre is igényt tartott
  15. szeptember
  16. napjától. [6] Az alperes vitatta a helytállási kötelezettségét. Egyes kárigények jogalapját és összegszerűségét részben vitatta. Az első- és másodfokú ítélet [7] [8] [9] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest a Ptk.
  17. §

(1)bekezdésére hivatkozással nem vagyoni kártérítés, valamint különböző jogcímeken vagyoni kártérítés megfizetésére. Megállapította, hogy a felperes munkaképtelen állapotát a balesetből eredő egészségkárosodás és a sorsszerű megbetegedései együttesen okozták, ezért a keresetveszteség tekintetében 50%-ban találta alaposnak a felperes ezen a címen előterjesztett kárigényét. Kötelezte az alperest arra is, hogy fizessen meg a felperesnek
  1. október
  2. napjától 48.405 forint tőkét a felperes öregségi nyugdíjáig. A keresetveszteség jogalapja tekintetében az elsőfokú bíróság elfogadta azt a tényt, hogy munkáltatója a felperes megromlott egészségi állapota miatt szüntette meg a munkaviszonyát. A nem vagyoni kár tekintetében az elsőfokú bíróság figyelembe vette, hogy a felperesnek a balesettel okozati összefüggésben 8 napon túl gyógyuló, maradandó sérülései keletkeztek, és a baleset lelkileg is megviselte, munkát vállalni egészségi állapota folytán nem képes. A nem vagyoni kár összegszerűségét 4.000.000 forintban határozta meg az ítélet meghozatalának időpontjában (
  3. október 5.) fennálló ár- és értékviszonyok alapján, ezért a felperes kamat megfizetése iránti igényét nem tartotta megalapozottnak. [10] Az ítélet ellen a felperes fellebbezést, míg az alperes és az alperesi beavatkozó csatlakozó fellebbezést terjesztettek elő. [11] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a keresetveszteség címén megítélt járadék tekintetében pontosította: kötelezte az alperest, hogy
  4. október
  5. napjától a felperes öregségi nyugdíjra jogosultságának kezdő időpontjáig terjedő időre havi 48.405 forintot köteles megfizetni a felperesnek előre esedékesen, minden hónap
  6. napjáig. Rendelkezett a lejárt járadék alperes által történő fizetési kötelezettségről is. A nem vagyoni kártérítési igény vonatkozásában helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. [12] Ítélete indokolásában a keresetveszteség tekintetében kifejtette, hogy a régi Ptk.
  7. §
(4)bekezdése szerint a keresetveszteség megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre teljes bizonyossággal lehet számolni. Utalt arra, hogy a perben rendelkezésre álltak azok az adatok, amelyeket az elsőfokú bíróság is értékelt, és amelyek szükségesek voltak a Ptk. 357. §
(4)bekezdésében foglaltak alkalmazásához. A végkielégítés beszámítására vonatkozó alperesi álláspontot nem osztotta, mivel a felperes csak
  1. február 28-ig részesült táppénzben, munkaviszonya pedig
  2. augusztus
  3. napjával szűnt meg, és a felperes
  4. szeptember
  5. napjától érvényesítette a keresetveszteség iránti vagyoni igényét. Egyetértett azzal, hogy az 5 havi végkielégítés összegét a felperes a peresített időszakot megelőző juttatás nélküli időszakra számolta el, ezért annak összegét a perben beszámítani nem lehet. [13] Osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, miszerint az orvosszakértői véleményre és annak kiegészítésére tekintettel a felperes munkaképtelen állapota csak részben áll a perbeli balesettel okozati összefüggésben. [14] A nem vagyoni kár tekintetében helytállónak tartotta az elsőfokú bíróság kamat nélküli, az ítélet meghozatalának időpontjában fennálló ár- és értékviszonyok alapján meghatározott összegét. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem, csatlakozó felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati ellenkérelem [15] A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. [16] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Kúria a jogsértő ítéletek részbeni hatályon kívül helyezésével a keresetveszteség címén járó összegeket
  6. szeptember
  7. napja és
  8. szeptember
  9. napja közötti időszakban évenkénti bontásban 50% helyett 100%-ra emelje fel, valamint a
  10. október 1-től járó járadékot havi 48.405 forint helyett, havi 96.810 forintban állapítsa meg. Kérte továbbá az alperesnek megítélt 4.000.000 forint után
  11. december 11-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatok megfizetésére kötelezését is. [17] Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk.
  12. §
(1)bekezdésében foglalt mérlegelési jogot, és ellentétes az orvosi megállapításokkal. [18] A felperes hivatkozott arra, hogy a 2012-ben készített vélemény szerint az összegzett egészségkárosodása 41%-os, amelyből a mozgásszervi károsodása 9%-os, a pszichés károsodása 18%-os, a keringési károsodása 10%-os, míg a kóros elhízása szintén 10%-os mértékű. [19] Érvelése szerint a szakvélemény alapján hozott határozat rehabilitációs ellátást biztosított számára, amelyre tekintettel a munkaköri alkalmassági vélemény rögzítette, hogy munkaköre betöltésére alkalmatlan. [20] Hivatkozott arra is, hogy a
  1. december 8-án kelt elsőfokú orvosi szakvéleménye szerint a mozgásszervi károsodása 15%-os, a pszichiátriai károsodása 18%-os, a szív- és érrendszeri károsodása 10%-os, amelynek alapján összesen 43%-os az egészségkárosodása. Erre figyelemmel
  2. augusztus 18-tól a rehabilitációs ellátás egyidejű megszüntetése mellett rokkantsági járadékot állapítottak meg részére. Mindezek alapján az eladói és pénztárosi munkakör betöltésére továbbra is alkalmatlannak találták. [21] Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem vették figyelembe: az igazságügyi szakértői vélemény azt állapította meg, hogy baleseti eredetű egészségkárosodása 21%-os, pszichés károsodás nélkül. [22] Hivatkozott továbbá arra, hogy ha a baleset nem következett volna be, úgy változatlanul el tudná a munkáját látni, ebben nem akadályozná magas vérnyomása és súlyfeleslege. [23] A felperes előadta, hogy a keresetveszteségnél nem logikus mérlegelni a természetes kórokú betegségek és a baleseti sérülések együttes hatását, mivel a természetes kórokú megbetegedéseket a baleseti sérülés súlyosbította olyan mértékben, hogy már nem képes munkát végezni. [24] A nem vagyoni kár tekintetében a felperes hivatkozott arra, hogy a 4.000.000 forint akkor elfogadható valamennyi hátrány ellentételezéseként, ha kamat is megilleti a baleset napjától. Utalt arra, hogy a balesetet követően már nem tudott dolgozni, a szakmájában egészségügyi okokból elhelyezkedni, amely anyagilag, idegileg és lelkileg összeroppantotta. [25] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy az MK
  3. számú kollégiumi állásfoglalást helyesen mellőzte a másodfokú bíróság figyelemmel arra, hogy az a munkáltató részéről a munkavállalónak okozott károk viszonyában fennálló kártérítésre vonatkozik, így a Ptk. szerinti kártérítési felelősség tekintetében nem alkalmazható. [26] A nem vagyoni kártérítés után járó kamat vonatkozásában utalt arra, hogy a töretlen bírói gyakorlat szerint, amennyiben a kártérítés összege az ítéletkori értékviszonyoknak megfelelően kerül megállapításra, kamatfizetésre kötelezésnek nincs helye. [27] Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. [28] Hivatkozott arra, hogy a keresetveszteség számításánál elsősorban a Ptk.
  4. §
(1)bekezdésében foglaltak irányadóak, a másodfokú bíróság jogszabálysértően alkalmazta a Ptk. 357. §
(4)bekezdésében foglaltakat. [29] Állítása szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes munkaviszonyának megszűnésekor megfizetett 5 havi munkabérének megfelelő összegű végkielégítést, amelyet a jogerős döntés alapján nem kellett levonni a keresetveszteség összegéből. Álláspontja szerint ez a káronszerzés tilalmába ütközik. [30] Eltúlzottnak találta a nem vagyoni kár összegszerűségét. Utalt arra, hogy a felperes baleseti eredetű munkaképesség-csökkenése 27%, pszichés károsodása pedig átmeneti jellegű volt. Kiemelte, hogy a felperes jelenlegi egészségi állapotát nagy mértékben befolyásolják a természetes kórokú megbetegedései, valamint a kóros elhízása is. Mindezek alapján kérte a nem vagyoni kár összegét csökkenteni. [31] Az alperes által benyújtott csatlakozó felülvizsgálati kérelemben foglaltakra érdemi ellenkérelmében a felperes hivatkozott arra, hogy a keresetveszteségét nem általában a balesetet megelőző évi átlagkereset alapján kell megállapítani, hanem úgy, mintha a baleset nem következett volna be, és a keresete a vele azonos munkakörben dolgozókkal hasonló mértékben növekedett volna. [32] Nem vitatta, hogy az MK
  1. számú kollégiumi állásfoglalás elsősorban munkaügyi perekre vonatkozik, azonban irányadónak tartotta valamennyi baleseti sérült körülményeinek a vizsgálatakor. Hivatkozott arra, hogy a balesetet követően, annak következményeként véglegesen munkakörének betöltésére alkalmatlanná vált, és környezetében munkavállalásra nincs esélye. [33] A nem vagyoni kár vonatkozásában utalt arra, hogy annak nagyságrendjét minden esetben a baleseti sérült valamennyi körülményének a vizsgálata alapján kell meghatározni. Utalt arra, hogy e körben nem a baleseti egészségkárosodása összértékének van jelentősége, hanem annak, hogy a korábbi munkabíró, családját ellátó, vidám, sokat utazó személyből egy otthon ülő, depresszióval küszködő, állandóan a jövőn rágódó személy lett, akiben egyre erősödik a bűntudat, hogy nem tud dolgozni, pénzt keresni. A Kúria döntése és jogi indokai [34] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. [35] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, a Pp. 272. §
(2)bekezdése szerint megjelölt jogszabálysértés alapján vizsgálta felül. A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletet kizárólag a keresetveszteség jogcímén előterjesztett igény, és a nem vagyoni kár után járó kamat tekintetében kérte felülvizsgálni. [36] A Kúria kiemeli, hogy a keresetveszteség jogalapjának eldöntése tekintetében nem annak van jelentősége, hogy a baleseti eredetű és a természetes kórokú megbetegedések milyen arányban és együtthatásban állnak egymással, hanem annak, hogy a balesettel okozati összefüggésben kialakult egészségi állapota folytán a balesetet követően képes-e a felperes munkát vállalni vagy sem. A felperest a kártérítés meghatározásakor a keresetveszteség tekintetében is megközelítőleg olyan helyzetbe kell hozni, mintha a baleset nem történt volna meg. A perbeli esetben annak van jelentősége, hogy a baleset következtében kialakult egészségügyi állapota akadályozta-e a felperest abban, hogy a korábbi munkáját el tudja-e látni, vagy egyáltalán munkát tudjon vállalni, és amennyiben önhibáján kívül nem képes munkavállalásra, ezzel okozati összefüggésben érte-e kár. [37] Nem vitatható, hogy a felperes a természetes kórokú megbetegedései mellett a balesetet megelőzően a pénztárosi munkakörét el tudta látni, azt követően azonban nem. Az is megállapítható az orvosszakértői vélemények alapján, hogy a felperes természetes kórokú megbetegedései a balesetet követően, azzal okozati összefüggésben súlyosbodtak. Az alperes javára ugyanakkor nem vehető figyelembe, hogy a felperes az egyéb körülményei miatt, köztük a természetes kórokú megbetegedései okán már munkát vállalni nem képes. Mivel a felperes a balesetet megelőzően a munkakörét teljes egészében el tudta látni, a balesetet követően kialakult egészségi állapota folytán azonban már nem, ezért 100%-os jövedelemveszteségre tarthat igényt a kereseti kérelmében foglaltakkal egyezően. [38] Az alperesi hivatkozással ellentétben a keresetveszteség számításánál a végkielégítés figyelmen kívül hagyása nem sértette a káronszerzés tilalmát, mivel helyállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a végkielégítést a felperes a juttatás nélküli, a keresettel nem érintett időszakra elszámolta, így ezzel az összeggel jogalap nélkül nem gazdagodott. [39] A csatlakozó felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben az eljárt bíróságok a Ptk. 357. §
(1),
(3)és
(4)bekezdésében foglaltakat együttesen értelmezve, a beszerzett igazolások és egyéb adatok figyelembevételével helyesen határozták meg a jövedelemveszteség összegszerűségét. A bizonyítási eljárás alapján megállapítható, hogy amennyiben a baleset nem érte volna a felperest, úgy a már régóta folytatott munkáját képes lett volna ellátni a természetes kórokú megbetegedései mellett is. Az sem vitatható ugyanakkor, hogy ebben az esetben a felperes keresete a vele azonos munkakörű dolgozók keresetével azonos mértékben emelkedett volna. [40] Egyetértett a Kúria a felperessel abban is, hogy a jogerős ítélet szerint megítélt 4.000.000 forint után a károsodás bekövetkezésétől, azaz 2010. december 11-től a felperest a Ptk. 360. §
(1)bekezdése alapján megilleti a kamat. A felperes élete teljes mértékben megváltozott a balesettel okozati összefüggésben. A balesetben elszenvedett sérülései fájdalmasak voltak, a felperesnek többször is műtéten kellett átesnie. A balesetet követően a felperes már munkát vállalni nem képes, a családban sem tud ugyanúgy helytállni, mint a balesetét megelőzően, amely lelkileg is megviseli. A Kúria egyetértett a felperessel abban, hogy a nem vagyoni kár összegszerűségének meghatározásakor nem önmagában a munkaképesség-csökkenésének a mértéke irányadó, hanem az eset összes körülményének a figyelembevétele mellett hangsúlyt kap a felperes életvitele megváltozásának módja és mértéke is. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a felperes állapota végleges, javulás nem várható, az idő előrehaladtával inkább az állapotának romlása prognosztizálható. [41] A fenti kiegészítéssel a Kúria indokoltnak találta, hogy az alperes a megítélt nem vagyoni kár után a baleset napjától a törvényes mértékű késedelmi kamatokat is fizesse meg a felperes részére. [42] Mindezek alapján a Kúria a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben a nem vagyoni kártérítés csökkentésére sem látott lehetőséget. [43] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott rendelkezései vonatkozásában a rendelkező részben foglaltak szerint részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét e körben a Pp. 253. §
(2)bekezdésének megfelelő alkalmazásával a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta. Záró rész [44] A Kúria a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján az alperest kötelezte a felperes részére a jogi képviseletével összefüggésben felmerült felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, amelynek összegét a felülvizsgálati pertárgyérték alapulvételével, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján, a
(6)bekezdés alkalmazásával, az elvégzett tevékenységgel arányosan állapította meg. [45] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)és
(3)bekezdése szerint számított felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati illeték megfizetésére az alperes köteles. A csatlakozó felülvizsgálati kérelem illetékének megállapításakor a Kúria a támadott 580.860 forint végkielégítés, és a 4.000.000 forint nem vagyoni kár összegét vette alapul. [46] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. január
  2. Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Antónia s.k. előadó bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.