A határozat elvi tartalma: Nem vagyoni kártérítés alapjául szolgál, ha a gyermek ortopédiai problémájának nem megfelelő, szükségtelen kezelése miatt a gyógytartam több hónappal meghosszabbodik, és a gyermeknél a protokollnak meg nem felelő kezelés fájdalmat okoz, így neki és a szüleinek ez lelki megterhelést is jelent. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.21.420/2018/
- szám A tanács tagjai: Böszörményiné dr. Kovács Katalin elnöke Salamonné dr. Piltz Judit előadó bíró . Zumbók Péter bíró A felperesek: I. rendű II. rendű III. rendű A felperesek képviselője: . Szabó Tibor ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Szűcs Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szűcs Andrea Ilona ügyvéd) Az alperesi beavatkozó: Alperesi beavatkozó Az alperesi beavatkozó képviselője: . Polecsák Mária Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Polecsák Mária ügyvéd) A per tárgya: kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: felperesek A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Nyíregyházi Törvényszék 4.Pf.20.186/2018/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: érgyarmati Járásbíróság 2.P.20.371/2014/
- a tanács Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét - a kereseti illeték, valamint a felek és a beavatkozó által előlegezett költségek viseléséről szóló rendelkezések kivételével megváltoztatja, az alperes marasztalásának összegét a felperesek vonatkozásában személyenként 500.000 (ötszázezer) forintra és annak
- október 13-tól
- június 30-ig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon,
- július 1-től a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félévet követő napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamataira, az alperes által az államnak fizetendő költség összegét 129.440 (százhuszonkilencezer-négyszáznegyven) forintra leszállítja azzal, hogy az ezt meghaladó, állam által előlegezett költséget az állam viseli; továbbá kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül személyenként fizessenek meg az alperesnek 25.400 (huszonötezer-négyszáz) forint, az alperesi beavatkozónak 20.000 (húszezer) forint elsőfokú perköltséget. A felek a másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségeiket maguk viselik. A le nem rótt 240.000 (kétszáznegyvenezer) forint fellebbezési és 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az I-II. rendű felperesek házastársak. Közös kiskorú gyermekük, a III. rendű felperes
- június 27-én született. Születésekor veleszületett dongalábat diagnosztizáltak, azonban az újszülöttet a kórházból történő elbocsátásáig ortopéd szakorvos nem látta. [2] Az alperesnél végzett vizsgálat során a kezelőorvos a protokolltól eltérő kezelési módszert választott, amely miatt a III. rendű felperes dongalábának kezelési ideje két hónappal meghosszabbodott, nála egészségkárosodás nem alakult ki. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] [4] A felperesek keresetükben személyenként 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Keresetük indokaként előadták, hogy az alperes nem a protokollnak megfelelően kezdte meg a III. rendű felperes kezelését, a késedelemmel indokolatlan fájdalomnak tették ki a gyermeket, a gyógyulási folyamatot meghosszabbították, amely lelkileg a szülőket is megviselte. [5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, hivatkozással, hogy a kezelés során megfelelően járt el. [6] Az alperesi beavatkozó az alperessel egyező indokok alapján kérte a kereset elutasítását. arra Az első- és másodfokú ítélet [7] [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest a felperesek részére személyenként 1.000.000 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Határozata indokolásában a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(1)bekezdésének, 348. §
(1)bekezdésének, valamint az egészségügyről szóló
- évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.)
- §
(3)bekezdésének felhívásával, a perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az alperes kártérítési felelősségét állapította meg. A szakvélemények alapján arra a következtetésre jutott, hogy a II. rendű felperes közel négyéves gyógytartama az alperes mulasztása miatt három hónappal meghosszabbodott, nála azonban egészségkárosodás nem alakult ki. A nem vagyoni kártérítés alapjául elfogadta, hogy a III. rendű felperes helytelen kezelésének időszakában testi-lelki fájdalmakat szenvedett el, míg az I. és II. rendű felperesnek ez lelki megterhelést okozott. A felpereseket ért nem vagyoni hátrányok kompenzálására személyenként 1.000.000 forintot látott alkalmasnak. [9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. [10] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperes a III. rendű felperes protokoll szerinti kezelésében két hónapos késedelembe esett, amely mulasztás tekintetében nem tudta kimenteni magát. Az elsőfokú bíróságtól eltérően ugyanakkor úgy foglalt állást, hogy a felperesek esetében nem állapítható meg kár, mivel a III. rendű felperes kezelése eredményes volt, dongalába fizikális maradványtünet nélkül gyógyult, pszichés károsodás pedig jelenleg egyik felperesnél sem állapítható meg. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [11] A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. [12] Állításuk szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §
(1)és
(3)bekezdését, 201. §
(1)bekezdését, valamint a Ptk. 339. §
(1)bekezdését, továbbá az Eütv. 77. §
(3)bekezdését. [13] Kérelmük indokaként kiemelték, hogy az alperes annak ellenére ortopéd szakorvosi vizsgálat nélkül bocsátotta haza a kórházból a III. rendű felperest, hogy észlelték a veleszületett dongalábat. Állították, hogy az alperes azzal, hogy a dongaláb kezelését nem a szakmai előírásoknak megfelelően kezdte el, többletfájdalmat okozott a gyermeknek, amely következtében a szülőknél is pszichés hátrányok jelentkeztek. [14] Tévesnek tartották a másodfokú bíróság megállapítását azzal kapcsolatban, hogy a dongaláb protokoll szerinti kezelése során alkalmazott gipszkezelés ugyanolyan fájdalommal járna a gyermeknél, mint az a gyógytorna, ami nem a protokoll szerinti. Állították, hogy a III. rendű felperesnek az alperes mulasztása miatt kellett hónapokon keresztül erősebb fájdalmat elviselnie, amelyre tekintettel álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a nem vagyoni kártérítés jogalapját és annak összegszerűségét is. [15] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében tartalmilag a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján. [16] Az alperesi beavatkozó a felülvizsgálati eljárásban ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [17] A felülvizsgálati kérelem részben alapos. [18] A Pp. 270. §
(2)bekezdésének és a Pp. 275. §
(3), illetve
(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van. [19] A felperesek a jogerős ítéletet mind anyagi jogi, mind eljárási szabálysértésre hivatkozással támadták. [20] A jogerős ítélet indokolásából megállapítható, hogy a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperes a III. rendű felperes kezelését nem az irányadó protokoll szerint kezdte meg, azzal két hónapos késedelmet okozott, amely mulasztás tekintetében nem tudta kimenteni magát. Rögzítette azt is, hogy ez a késedelem a III. rendű felperesnél egészségkárosodást nem okozott, dongalába maradványtünet nélkül gyógyult. Rögzíthető tehát, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyező következtetésre jutott a kárelemek közül a jogellenes magatartás és a felróhatóság kérdésében. Ugyanakkor a keresetet azért utasította el, mert nem találta megállapíthatónak a felperesek esetében a kár bekövetkeztét, mivel a III. rendű felperes kezelése eredményes volt, nem maradt hátra egészségkárosodás. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján úgy foglalt állást, hogy pszichés károsodás egyik felperesnél sem áll fenn. Álláspontja szerint a szakvéleményben feltárt feszültségek, szorongások az alapbetegséggel, illetve annak kezelésével szükségszerűen együtt járó, a III. rendű felperesnél fellépő fájdalommal állnak okozati összefüggésben, nem pedig a késedelemmel. Megítélése szerint a gyermek veleszületett betegségének adekvát kezelési módja a gyógytorna, amely során bizonyos mértékű fájdalmat szenved el. [21] A Kúria annyiban egyetértett a másodfokú bírósággal, hogy a szakvélemények alapján egyértelműen rögzíthető, hogy a III. rendű felperes születésekor diagnosztizált ortopédiai rendellenesség kezelését követően nála egészségkárosodás nem alakult ki, a helyesen megválasztott kezelést követően jó eredményű, gyógyult állapot állapítható meg. [22] A felperesek nem vagyoni kártérítés iránti igényének ténybeli alapja azonban nem az volt, hogy a gyermek gyógyulása nem volt megfelelő az adekvát kezelést követően, hanem az, hogy a jogerős ítéletben is megállapított kezelési késedelem a gyógytartamot meghosszabbította, ezzel felesleges fizikai megterhelést okozott a III. rendű felperesnek és pszichés megterhelést mindhárom felperesnek. [23] A rendelkezésre álló orvosi dokumentáció és a szakvélemény alapján megállapítható, hogy a gyermek kezelése az ortopéd szakorvosi vizsgálatot követően megtörtént, ekkor a kezelőorvos a szakmai protokoll előírásaitól eltérően nem gipszeléses, hanem gyógytornás kezelést javasolt, amelyet
- július 18-án kezdtek meg. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapított, és a másodfokú bíróság által is a jogerős ítélet alapjának tekintett tényállás szerint a III. rendű felperesnél a helytelenül megválasztott kezelés erős fizikai fájdalommal járt, azt esetenként emiatt nem is lehetett végigcsinálni. A III. rendű felperes kezelése
- október 12-én a helyesen megválasztott gipszeléssel folytatódott, a lába 2016 márciusára csaknem teljes funkcióval gyógyult. [24] Erre tekintettel a Kúria nem értett egyet a másodfokú bírósággal abban, hogy nem állapítható meg a felpereseknél olyan kár, amely az alperes jogellenes, felróható magatartásával áll okozati összefüggésben. Jelen esetben a gyógytartam három hónappal való meghosszabbodását egyrészt az eredményezte, hogy a III. rendű felperest a kórházból való elbocsátását követően három hét múlva rendelték vissza, azonban ezt követően,
- július
- és október
- között olyan kezelést kapott a III. rendű felperes, amely nem felelt meg a szakmai protokoll előírásainak, tehát a gyógyulási folyamatot nem mozdította előre. A Kúria megítélése szerint ebből következik, hogy az elhúzódó gyógytartam, a helytelenül megválasztott, a III. rendű felperest fizikailag terhelő, eredménytelen kezelés olyan nem vagyoni hátrányt eredményezett a felperesek oldalán, amely kompenzálandó. [25] A Kúria mindezek alapján az elsőfokú bírósággal egyezően foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felpereseknél attól függetlenül felmerült kár, hogy a III. rendű felperesnél nem alakult ki egészségkárosodás, dongalába gyógyultnak tekinthető. [26] Mivel az alperes másodlagos, a nem vagyoni kártérítés összegének leszállítására irányuló fellebbezését a másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja miatt nem vizsgálta, a Kúria az összegszerűség körében a Pp.
- §
(4)bekezdésére tekintettel a rendelkezésre álló adatok alapján döntött, mivel a döntéshez szükséges tények megállapíthatóak voltak. [27] A nem vagyoni kártérítés elsőfokú bíróság által megállapított összegét a Kúria a felpereseket ért sérelem súlyára és a más, hasonló ügyekben hozott döntésekre figyelemmel eltúlzottnak találta, és úgy ítélte meg, hogy a felpereseket ért nem vagyoni hátrányok kompenzálására fejenként 500.000 forint alkalmas. A Kúria az összegszerűség mérlegelésénél figyelembe vette a gyógytartam meghosszabbodásának, és erre tekintettel a fájdalommal járó, inadekvát kezeléseknek az időtartamát, illetve a perben kirendelt pszichológus szakértő véleményében rögzített pszichés problémákat azzal, hogy azok nagy része nyilvánvalóan a gyermek természetes kórokú megbetegedésével áll összefüggésben, ugyanakkor a több hónapos gyógytartam-meghosszabbodás nyilvánvalóan az alapbetegség kezeléséhez képest többlet pszichés megterheléssel jár. [28] A kifejtettek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján - a kereseti illeték, valamint a felek és a beavatkozó által előlegezett költségek viseléséről szóló rendelkezések kivételével - hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdésének megfelelő alkalmazásával megváltoztatta, a felpereseket megillető nem vagyoni kártérítés tőkeösszegét leszállította; a pernyertességpervesztesség módosult arányának megfelelően szállította le az alperes által fizetendő, az
- sorszámú elsőfokú ítéletben, illetve a
- sorszámú kiegészítő ítéletben megállapított, állam által előlegezett költség összegét. A Kúria az elsőfokú eljárásban megváltozott pernyertességi arány alapján rendelkezett az elsőfokú perköltségről, amelynek összegét a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet 3.§
(2)és
(5)bekezdése alapján, a
(6)bekezdés alkalmazásával állapította meg. Záró rész [29] A fellebbezési és felülvizsgálati eljárásban az alperes fellebbezése, illetve a felperesek felülvizsgálati kérelme 3.000.000 forintos pertárgyértékének alapul vételével a pernyertesség-pervesztesség aránya egyaránt 50-50%. Erre tekintettel a Kúria úgy rendelkezett, hogy a másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségeiket a felek maguk viselik. [30] A le nem rótt, az 1990. évi XCIII. évi törvény 46. §
(1)bekezdése alapján számított fellebbezési, illetve az 50. §
(1)bekezdése alapján számított felülvizsgálati eljárási illetéket a felperesek költségmentessége és az alperes illetékmentessége folytán, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet a 13. §
(2)bekezdése alapján az állam viseli. [31] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- január
- Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. előadó bíró, Dr. Zumbók Péter s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM