Gfv.30036/2019/5 – Kúria

(1)bekezdés

1. c)pont,
2. e)pont 1994. LXXI. tv. 55. §

(2)bekezdés b) pont A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.036/2019/

1. A tanács tagjai:. Farkas Attila a tanács elnöke . Gáspár Mónika előadó bíró . Csőke Andrea bíró A felperes: A felperes képviselője: Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda Az alperes: Az alperes képviselője: Perenyei Ügyvédi Iroda A per tárgya: választottbírósági ítélet érvénytelenítése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozatot hozó bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 10.G.40.402/2018/
2. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.270.000 (egymilliókétszázhetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] [2] A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A felek a közöttük
3. január 23-án létrejött vállalkozási szerződésben, a felmerülő jogviták elbírálására a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság (a továbbiakban: Választottbíróság) kizárólagos hatáskörét kötötték ki azzal, hogy a Választottbíróság háromtagú tanácsban, saját eljárási szabályzata szerint jár el. A felperes
4. július 11-én keresetet terjesztett elő a kikötött Választottbíróságon pótmunka elszámolására, amelyben a B.-i úti szellőző alagút helyszínének megváltoztatása miatt, a szerződésben meghatározottól eltérő munkavégzéssel 447.508,13 euró többletköltség, 84.790,67 euró szerződésszegéssel okozott kár megtérítését kérte. A VB/
5. számon indult eljárásban a Választottbíróság ítéletét a Kúria érvénytelenítette, a Választottbíróság ugyanis nem a felek megállapodásában meghatározottak szerint járt el, az ítélethozatal során a zárt ülés elmaradása az [3] [4] [5] eljárási szabályzat
6. §

(2)bekezdésének sérelméhez vezetett. Az ítélet érvénytelenítése folytán újraindult választottbírósági eljárásban a Választottbíróság elutasította a felperes kifogását, amelyben a korábban eljárt választottbírók további részvételét támadta. Ezt követően a választottbírósági eljárás során az egyik választottbíró (dr. B.A.) tisztségéről lemondott, helyére új választottbíróként dr. G.Zs. került. A Választottbíróság a

1. november 28-án hozott ítéletével a felperes keresetét ismét elutasította. Határozata - többek között - tartalmazta, hogy a Választottbíróság álláspontja szerint a felek közti szerződés 20.
2. alcikkelyében írt 28 napos igénybejelentési határidő jogvesztő jellegű, kikötését a Választottbíróság érvényesnek tekintette. Az igénybejelentési határidő számításához a Választottbíróság
3. december 6-ában fogadta el kezdő időpontként, a gyenge talajviszonyok felperesi észlelése idejeként, amelyhez mérten megállapította, hogy elkésetten lépett fel a felperes
4. január 15-én és 28-án. A felek között vállalkozási szerződésükből eredő egyéb pótmunka elszámolására
5. október 6án, VB/14019 ügyszámon további választottbírósági eljárás indult. A Választottbíróság ebben az eljárásban a
6. október 6-én meghozott ítéletével a keresetnek helyt adott. Határozata indokolása szerint ugyancsak értékelte a felek közti szerződés 20.
7. alcikkelyében írt határidőt, amelyet nem minősített jogvesztő jellegűnek. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] A felperes a keresetében a Választottbíróság VB/
8. számon hozott ítélete érvénytelenítését kérte a választottbíráskodásról szóló
9. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: Vbt.)
10. §

(1)bekezdés

1. c)és
2. e)pontjai, 55. §

(2)bekezdés b) pontja alapján. [7] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A felülvizsgálni kért jogerős határozat [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [9] Határozatának indokolásában a választottbírósági ítélet felülvizsgálatára irányuló eljárás lényege és korlátai után rögzítette, hogy a Vbt. 55. §

(2)bekezdés b) pontjában nevesített abszolút érvénytelenítési oknak magából a választottbírósági ítélet tartalmából kell következnie. A magyar közrendbe ütközés nem az adott relatív hatályú jogviszonyban résztvevő felek oldalán, hanem az állam jogrendjének sérelmével valósul meg. Nem a választottbíróság eljárásából, hanem ítélete rendelkező részéből vagy indokolásából kell következnie a felek relatív hatályú szerződéses jogviszonyán túlmutató jogkövetkezménynek. A közrendbe ütközés megállapításához értékelhető, amennyiben a választottbíróság olyan jogot alkalmaz, vagy azt olyan értelmezéssel ruházza fel, amellyel lerontja az állam által alkotott szabályok érvényesülését. A választottbírósági ítélet tartalmánál fogva viszont - a szerződéses jogvita feloldását behatároló anyagi jogi tények megítélésével - nem ütközik a magyar közrendbe. [10] A bíróság álláspontja szerin az adott ügyben nem volt megállapítható, hogy a Választottbíróság a magyar szerződéses jogi szabályozást olyan jogértelmezéssel ruházta volna fel, amellyel megtagadta volna a feltétlen alkalmazást igénylő alkotmányos szabályokat, a polgári jogviszonyokat is jellemző alkotmányos alapelveket. Leszögezte, hogy a választottbírósági ítélet felülbírálata körében nem vizsgálhatta felül az anyagi és eljárásjogi szabályok mikénti alkalmazását a választottbíróság részéről, sem pedig a bizonyítékok értékelését. Az ítélt dolog megvalósulásához fél-, tény- és jogazonosság meglétére volt szükség, amelyek közül a perbeli választottbírósági eljárás és a VB/14019. számú ügy összevetésével nem teljesült a tényazonosság követelménye. [11] Nem valósult meg az ügyben a Vbt. 55. §

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott érvénytelenítési ok sem: a

1. július 11-én indult választottbírósági eljárásban, a
2. november 28-i tárgyalás berekesztéséig a felperesnek öt év állt rendelkezésére ügye előadására. Utalt arra is a bíróság, hogy korábbi ítélete indokolását abban a részében a felperes felülvizsgálati kérelme nem érintette. A felperesnek a szakértői bizonyítás mellőzésére vonatkozó érvét a korábbi eljárási szakaszban elbírálta, a felperes a megismételt választottbírósági eljárásban további, újabb bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. [12] A Vbt.
3. §

(1)bekezdés e) pontjában nevesített érvénytelenítési okkal összefüggésben kifejtette a bíróság, hogy megvalósulásához vezet, amennyiben a választottbíróság összetételével, eljárásával nem teljesíti a felek közti választottbírósági szerződés előírásait. Jelen ügyben megállapítható volt a választottbírósági tanács megalakulása, továbbá az is, hogy a választottbírók személyükben nem sértették meg a Vbt.

1. §-ában előírt kötelezettségüket. Dr. K.R. választottbírósági elnök személyével, eljárásával kapcsolatban a felperes kifogásait a Kúria az eljárás korábbi szakaszában vizsgálta, egyetértett a Fővárosi Törvényszék ítéletének indokaival abban, hogy az eljáró tanács elnökének elfogultságát nem támasztotta alá a felperes előadása. Megállapításra került továbbá, hogy a választottbírói tanács megalakulása szabályszerűen történt, kizárt választottbíró az ügyben nem járt el. Kiemelte a bíróság az eljárási szabályzat
2. §

(7)bekezdését, miszerint a választottbírósági ítélet érvénytelenítése esetén az ügy tárgyalását a korábban eljáró tanács tagjai folytatják. A felek által delegált választottbírók elnökkijelölési joga az ügyben nem sérült, a felek a választottbíráikat kijelölték, akik jogosultak voltak megválasztani a tanács elnökét. Utóbbira a választottbírók egyetértésének hiányában nem került sor, ezért a Választottbíróság elnöke jelölte ki a választottbírósági tanács elnökét, amellyel a bírák választásának folyamata lezárult. Nem érintette a választottbírósági tanács korábban kijelölt elnöke kijelölését a felperes által megnevezett, majd pedig az alperes által választott választottbírók későbbi lemondása. Az eljárási szabályzat 20. §

(4)bekezdése az eljárt tanács tagjának kiesése esetére egyértelműen rendelkezik a korábban megválasztott elnök tisztségében maradásáról. [13] Rögzítette végül a bíróság, hogy mellőzte a felperes bizonyítási indítványait az iratok csatolásával kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a hivatkozott iratok a felperes rendelkezésére álltak korábban, illetve mivel az alperes ebben a körben érdemi vitatást nem terjesztett elő. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [14] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetének helytadó döntés meghozatalát, a Választottbíróság támadott ítéletének érvénytelenítését kérte. [15] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Vbt. 55. §

(1)bekezdés

1. c)és
2. e)pontjaiba, a

(2)bekezdés b) pontjába ütköző módon jogszabálysértő. Sérti továbbá a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 279. §

(1), 346. §

(4)-

(5), 360. §

(1)bekezdését, a polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
2. §

(4)bekezdését, az új Pp. 424. §

(3)bekezdését. [16] Előadta, hogy a felek között harminc elszámolási vita keletkezett a közöttük létrejött szerződésből, amelyek közül egyedül a keresettel támadott választottbírósági ítélet alapult azon a formai megállapításon, hogy a szerződésben kikötött határidő jogvesztő, erre figyelemmel a felperes elszámolási igénye a pótmunkadíj iránt megalapozatlan. Kiemelte, hogy az első választottbírósági ítélet érvénytelenítése után tartott tárgyaláson a felperes érvelését, bizonyítási indítványait mellőzte a választottbíróság. Idetartozott az a hivatkozás, miszerint a VB/

1. számú választottbírósági ítélet jogerősen elbírálta az ügyben is vizsgált bejelentési határidő jellegét, eszerint a határidő nem jogvesztő, amennyiben pedig az lenne, a magyar jog szerint semmisnek minősülne. A Választottbíróság támadott ítéletével ezt követően mégis megállapította az igényérvényesítési határidő jogvesztő jellegét, egyúttal önellentmondásosan azt is, hogy a határidő elévülési jellegű. [17] Megjegyezte, hogy az érvénytelenítést alátámasztó részletes előadását korábbi beadványai keresete, válasziratai - tartalmazzák. [18] Álláspontja szerint a jogerős ítélet a keresetben foglalt érvénytelenítési okokat tévesen találta megalapozatlannak, amely a Vbt.
2. §

(1)bekezdés

1. c)és
2. e)pontjai,

(2)bekezdés b) pontjának megsértéséhez vezetett. Állította, hogy az ítélet indokolása - a megjelölt perrendi szabályok megsértésével - nem tesz említést a válasziratról, az abban foglalt felperesi érvekről, indokokról, nem vizsgálta a keresetben foglalt további előadást, érvelést, ezen felül jogsértően tulajdonított a hatályon kívül helyezett ítéletnek érvényes jogi hatásokat. [19] A Vbt. 55. §

(2)bekezdés b) pontjának sérelmét eredményezte az ügyben a res iudicata jogintézményének téves alkalmazása. Az ügy központi kérdését jelentette a felperes követelésének bejelentésére vonatkozó 28 napos határidő minősítése a jogvesztés szempontjából. A határidő nem jogvesztő jellegét a Választottbíróság másik ítélete korábban jogerősen már megállapította (VB/14019.). Figyelemmel arra is, hogy a felek a polgári perrendtartás szabályait a választottbírósági kikötésben nem rendelték alkalmazni, állította, hogy szerződéssel kapcsolatos jogvitáik során a felek a szerződés egyes rendelkezéseinek elbírálását maguk ítélt dolognak tekintették elszámolási vitájukban, amelytől a Választottbíróság nem térhetett el. A feleknek a Pp. vonatkozó szabályaitól eltérő megállapodása, ami tehát a szerződés adott, elbírált pontjára vonatkozott, irányadó volt az ügyben, a felperes ezt az újraindult választottbírósági eljárásban előadta és bizonyította, ezzel kapcsolatban további bizonyítási indítványa is volt. Álláspontja szerint az ítélt dolog jogintézménye a felek választottbírósági megállapodása alapján, annak keretei között közvetlenül érvényesül az ügyben a jogbiztonság elvéből fakadóan. Lényege abban foglalható össze, hogy ugyanazon jogviszony rendelkezésének csak egyféle elbírált értelmezés tulajdonítható. A keresettel támadott választottbírósági ítélet azáltal, hogy nem tekintette irányadónak az adott szerződéses pontot már értelmező VB/14019. számú ítélet tartalmát, a res iudicatára vonatkozó perrendi szabályokat alkalmazta, anélkül hogy vizsgálta volna a felek idetartozó megállapodását, a felperes bizonyítási indítványait. Mindezzel megsértette az ítélt dolog felek között alkalmazandó körét, a felek választottbírósági megállapodását, ami a Vbt. 55. §

(2)bekezdés b) pontja, 55. §

(1)bekezdés e) pontja szerint értékelendő. [20] Annak kiemelésével, hogy az elsőfokú bíróság az alperes érdemi vitatásának hiányára tekintettel mellőzte felperes bizonyítási indítványait, állította, hogy a bíróságnak meg kellett volna határoznia a res iudicata körében a felek megállapodása tartalmát. Elmulasztása miatt az ítélet az új Pp. 279. §

(1), 346. §

(4)-

(5)bekezdésébe, a Vbt. 55. §

(2)bekezdés b),

(1)bekezdés e) pontjába ütközik. A Vbt. 55. §

(2)bekezdés b) pontjának sérelméhez az vezet, hogy az érvényteleníteni kért ítélet ellentmondásosan határozza meg a vizsgált határidő jellegét, egy helyen jogvesztő határidőként, máshol elévülési jelleggel. [21] A Vbt. 55. §

(1)bekezdés c), e) pontjaival összefüggésben kifejtette, hogy sérült a felperes tisztességes eljáráshoz való joga, ügyét ugyanis kellően előterjeszteni nem tudta. A választottbírósági eljárásban tényelőadása és bizonyítási indítványa is volt arra, hogy a pótmunkadíj bejelentésére vonatkozó határidő később kezdődött, a felperes nem volt abban a helyzetben, hogy bejelentését megtegye (megváltozott talajviszonyok). A választottbírósági ítélet a felperes észlelését

1. december 16-ra, a bejelentést
2. január 5-re tette, holott a felperes állítása szerint az első észlelés még nem alapozta meg a probléma tényleges fennállását, a bejelentés megtételét. A felperes érvelése a késedelem kimentésére irányult, alapossága, a bizonyítás sikeressége a tanács mérlegelésén múlott. A választottbírósági ítélet megállapítása szerint a felperes nem igazolt menthető okot a határidő elmulasztása körében, amellyel „letagadta" a kimentésre vonatkozó felperesi tényelőadást. A BH2017.
3. számú eseti döntés alapján hangsúlyozta, hogy követelmény a választottbíróság döntésével szemben a felek előadásának figyelembe vétele, mérlegelése. Nem fogadható el a támadott ítélet megoldása, hogy a vizsgált határidőt egyfelől jogvesztőnek értékeli, annak érdekében, hogy a felperes a mulasztás alól ne menthesse ki magát, másfelől pedig nem jogvesztőnek is, hogy ne kérhesse a felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló
4. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.)
5. §

(2)bekezdése szerint a joghátrány mérséklését. A Választottbíróság döntésében megjelenő kettős megítélés miatt az ítélet sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot [Vbt. 55. §

(1)bekezdés c), e) pont]. [22] Hivatkozott arra, hogy releváns bizonyítási indítványa volt műszaki szakértő kirendelésére, melyet kiterjesztett a határidő számítására. A bizonyítási indítványt a Választottbíróság a kereset jogalapjának megalapozatlansága miatt tartotta indokolatlannak, ugyanakkor nem volt kizárt a jogalap kérdésében szakértői bizonyítás lefolytatása, amelyet az eljárási szabályzat is lehetővé tesz. A Választottbíróság kellő szakismeret nélkül, ezáltal a Vbt. 55. §

(1)bekezdés c), e) pontok sérelmével bírálta el a műszaki ismereteket is igénylő bejelentési határidő kérdését. Megjegyezte, hogy önmagában az eljárás kirívóan hosszú időtartama nem jelent szükségszerűen lehetőséget a fél számára az ügy előadására. Bizonyítási indítványát a felperes a

1. november 24-i iratában tette meg, azt nem bírálhatta el a Fővárosi Törvényszék az első,
2. december 2-i ítéletével. Iratellenes annak rögzítése is az elsőfokú határozatban, hogy a felperesnek az újraindult választottbírósági eljárásban nem volt bizonyítási indítványa. [23] Hangsúlyozta, hogy a választottbírósági eljárás alatt mindvégig kifogásolta az ügyben eljáró tanács elnökének személyét, akit a Választottbíróság elnöksége jelölt ki. Keresetében az erre vonatkozó érvek kiegészültek, többlettényállási elemként jelölte meg, hogy a lecserélődött választottbírói tanács új tagjai nem gyakorolhatták elnökjelölési jogaikat. Az elsőfokú bíróság ítéletben rögzített álláspontjával - miszerint a Kúria korábban egyetértett a törvényszék hatályon kívül helyezett ítéletének indokaival a választottbírósági tanács elnökének elfogultsága hiányát illetően, illetve hogy jogszabály, szerződéses rendelkezés nem zárta ki a korábbi választottbírók eljárását a megismételt választottbírósági eljárásban, a delegált választottbírók elnökjelölési joga nem sérült - nem teljesült a kereset és a válaszirat megfelelő értékelése. Utalt a később hatályba lépett választottbíráskodásról szóló
3. évi LX. törvény (a továbbiakban: új Vbt.)
4. §

(5)bekezdésére, amelyből visszavezethető álláspontja szerint jelen ügyre is a felek jogának elismerése a választottbírósági ítélet érvénytelenítése esetén új választottbíró jelölésére. A Választottbíróság elnöksége jelen ügyben mindent megtett a választottbírósági tanács elnökének pozíciója fenntartására. [24] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult. A Kúria döntése és annak jogi indokai [25] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 423. §

(1)bekezdése alapján, és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. [26] Meglapozatlan volt a felülvizsgálati kérelem hivatkozása a res iudicata jogintézményének perorvoslati kérelemben kifejtett értékelésére és terjedelmére, ennélfogva sérelmére is a választottbíróság döntésének eredményeként, illetve az elsőfokú ítélet hibájaként. Önmagában az, hogy egyazon szerződéses kikötést egyes választottbírósági tanácsok eltérően értelmeznek, nem járt az ítélt dolog sérelmével. [27] Az anyagi jogerő a jogrend alapja, alkotmányos követelményként része a jogbiztonságnak, ebből következően a választottbírósági eljárásban is irányadó és alkalmazni kell. A res iudicata jogintézményének megsértése, azaz az anyagi jogerő nem tartalmának, nem a jogintézménynek megfelelő alkalmazása - akár ugyanazon felek viszonylatában, ugyanazon ténybeli keretek között azonos jog ismételt bírói megítélése merül fel, akár a választottbírósági szerződést megkötő fél elzárása igénye bírói úton történő érvényesítésétől - túlmutat a felek relatív jogviszonyán, a közrend sérelméhez vezet [EBH2009.1969., BH2015.14., BH2010.191.]. [28] Az anyagi jogerő alkotmányos követelményként érvényesülő tartalma egyben azt is jelenti, hogy attól eltérő joghatás és tartalom a jogintézménynek nem tulajdonítható, a felek rendelkezési jogával sem. [29] Nem volt kimutatható az ügyben a tisztességes eljáráshoz, az ügy előadhatóságához való jog sérelme sem. A Választottbíróság határozatával a felperes tényelőadásának iratellenes értékelése, bármely részében „letagadása" nem volt megállapítható, továbbá az sem, hogy a Választottbíróság a jogsértően félretett tényelőadás mellett annak hiányára alapítottan hozta meg érdemi döntését az ügyben. Ítéletének indokolásából kitűnően a Választottbíróság a felperes előadását, vizsgált tényállításait - a releváns elemek értékelésével - nem tekintette alaposnak. A Választottbíróság bizonyítékértékelő tevékenysége eredményeként következtetett a szerződés 20.

1. alcikkelyében írt jogkövetkezménye miatt jogvesztő - határidő megnyílását eredményező észlelés idejére és a felperes elkésett igényérvényesítésére, idetartozóan elemezte a felperes által tanúsított, illetve a tőle elvárható magatartást is a különleges szerződési feltételek 4.
2. alcikkelyében megfogalmazott elvárások tükrében. Választottbírósági ítélet felülbírálatának a törvényben felállított, garanciális keretei között a választottbíróság érdemi ítélkező tevékenysége, a bizonyítékok mérlegelése és a jogvitára irányadó jogszabályok értelmezése azonban nem bírálható felül a Vbt.
3. §-a alapján indult eljárásban. A Választottbíróságnak a bizonyítékok mérlegelésével, az irányadó anyagi jogszabályok alkalmazásával összefüggő tevékenysége az ügy érdemi elbírálására tartozik, amelynek felülvizsgálata az érvénytelenítési perben kizárt (BH
4. 59., EBH
5. 1705.). [30] A felülvizsgálati kérelem hivatkozásával ellentétben az eljárt választottbírósági tanács összetétele tekintetében nem merült fel semlegesség, pártatlanság követelményét sértő körülmény. Az ügyben irányadó Vbt., továbbá az eljárási szabályzat elsőfokú ítéletben kiemelt rendelkezései a választottbírósági ítélet érvénytelenítése után nem zárták ki a korábbi választottbírósági tanács eljárását, nem nevesítették a felek ismét megnyíló jogát a választottbírók újbóli kijelölésére. A perorvoslati kérelem érvelésével ellentéteben, az új Vbt. később hatályba lépett, jelen ügyben nem alkalmazható
6. §

(5)bekezdéséből sem lehetett eltérő következtetésre jutni. A felülvizsgálati kérelem egyebekben nem kérdőjelezte meg, ellentétes érvekkel nem cáfolta a jogerős ítélet megállapítását az eljárási szabályzat 20. §

(4)és

(7)bekezdései ügyre vonatkozó tartalmára, a korábbi választottbírósági tanács megengedett eljárását, a korábban megválasztott elnök tisztségben maradását illetően. [31] Itt mutat rá a Kúria, hogy az elsőfokú ítélet indokolásának a korábbi választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránti perben hozott ítéletekre történt visszautalásai tartalmilag csupán azt jelentik, hogy az elsőfokú bíróság az adott kérdésben egyetért a korábbi ítéleti állásponttal. Az elsőfokú ítélet indokolásának erre vonatkozó megfogalmazásai valóban félreérthetőek ugyan, de jogszabálysértést nem eredményeztek. [32] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [33] A felperes a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján köteles viselni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a kifejtett ügyvédi tevékenység mérlegelésével az áfát is tartalmazó - összegben állapította meg a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(5)és

(6)bekezdése, illetve 4/A. §

(1)bekezdése alapján. [34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. június
2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: