Bhar.216/2020/6 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpont,

(3)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpont], magánlaksértés bűntettében [Btk. 221. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont], lopás vétségében [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpont] és lopás bűntettében [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpont,

(3)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpont], ezért őt - halmazati büntetésül - 1 év 2 hónap szabadságvesztés büntetésre és 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, melynek tartamába beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a Nyíregyházi Járásbíróság 20.B.1589/2018/10. számú ítéletével kiszabott 11 hónap börtönbüntetés végrehajtását. A vádlottal szemben 470 150 forint összegben meghatározott vagyonelkobzást rendelt el, érdemben elbírálta a M1 magánfél által bejelentett polgári jogi igényt, döntve annak illetékvonzatáról is. Határozott az eljárás során lefoglalt bűnjelek további jogi sorsáról, illetőleg a felmerült bűnügyi költségből a vádlottat 1 838 992 forint megfizetésére kötelezte, míg megállapította, hogy 344 505 forint az állam terhén marad. Ellenben a vádlottat az ellene további lopás bűntette [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpont,

(3)bekezdés

1. b)pont
2. ba)alpont], magánlaksértés bűntette [Btk. 221. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont,

(4)bekezdés], 9 rb. lopás vétsége - melyből 5 rb. kísérlet - [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpont] és lopás vétségének kísérlete [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont, bb),
2. bc)alpont] miatt emelt vád alól felmentette. [3] [4] Az elsőfokú ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott javára, magánindítvány hiányára figyelemmel indítványozva a vádlott felmentését további 1 rb. magánlaksértés bűntettének vádja alól, egyebekben a határozat helybenhagyását tartva alaposnak. Másfelől a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodsorban a büntetés enyhítése végett éltek jogorvoslattal. [5] A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2020. március 3. napján meghozott 1.Bf.529/2019/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a magánlaksértés bűntette [Btk. 221. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés a) pont] tekintetében a határozat bűnösséget kimondó rendelkezésének hatályon kívül helyezése mellett az eljárást megszüntette. A vádlottat további 1 rb. lopás vétsége [Btk. 370. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)pont
2. bc)alpont] miatt emelt vád alól felmentette. A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 8 hónapra, a közügyektől eltiltást 1 évre enyhítette. Az elsőfokú ítéletben ejtett számelírást is helyesbítve mellőzte a Nyíregyházi Járásbíróság 20.B.1583/2015/10. számú ítéletével jogerősen kiszabott 11 hónap börtönbüntetés végrehajtásának elrendelését. A vagyonelkobzás összegét 454 750 forintra mérsékelte, a vádlottat a felmerült bűnügyi költségből 1 640 534 forint megfizetésére kötelezte, megállapítva, hogy az állam 542 964 forintot visel. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú határozatot. [6] A másodfokú ítélet ellen egyrészt az ügyész terjesztett elő fellebbezést a vádlott terhére, az 1 rb. lopás vétsége alóli felmentő rendelkezést sérelmezve a határozat megváltoztatása, a vádlott bűnösségének szabálysértési értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás vétségében való megállapítása, és vele szemben hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés, valamint közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett. Álláspontja szerint a felmentő rendelkezés meghozatalához az vezetett, hogy a másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényekből helytelen ténybeli következtetést vont le, ezért a sérelmezett döntése megalapozatlan. A helyes tényállás azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető. Mindezekre figyelemmel a másodfokú ítélet megváltoztatását tartotta indokoltnak az indítványozottak szerint. [7] A vádlott és a védelmében eljáró védő ezúttal is szintén - a S1 sérelmére elkövetett vagyon elleni cselekményre vonatkozó - további felmentés érdekében, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése végett élt jogorvoslattal. [8] A ... Fellebbviteli Főügyészség ... számú átiratában a vádlott terhére szóló ügyészi fellebbezést visszavonta. A védelmi fellebbezéseket a további felmentést célzóan a törvényben kizártnak, az enyhítésre irányulóan alaptalannak tartotta, mellyel kapcsolatosan észrevételezte, hogy miután a fellebbezések elsődlegesen az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálat eredményeként született ítéleti rendelkezéseket sérelmezőnek tekinthetők, így a harmadfokú felülbírálat az ítélet ezen - a büntetés kiszabását érintő - részére terjedhet ki. Álláspontja szerint azonban ezzel együtt sincs helye az említett rendelkezések megváltoztatásának, mivel az elsőfokú és másodfokú bíróságok a perrendi szabályok betartásával folytatták le az eljárást, melynek során a törvényszék az első fokon megállapított tényállást az iratok tartalma és ténybeli következtetés útján helyesbítette. A megalapozott tényállásból a bűnösségi kör szűkülése után törvényes a jogi minősítés, majd a középmértéktől a vádlott javára eltérő halmazati büntetés is megfelel a büntetési céloknak, s az ítélet egyéb rendelkezései szintén törvényesek. Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy a Debreceni Ítélőtábla a Nyíregyházi Törvényszék másodfokú ítéletét a védelmi másodfellebbezések részbeni kizártsága, részbeni megalapozatlansága folytán hagyja helyben. [9] Az ítélőtábla a másodfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezéseket a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban Be.) 621. §

(2)bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el, tekintettel arra, hogy a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés a fellebbviteli főügyészség által a Be. 617. § alapján alkalmazandó 587. §

(2)bekezdésére figyelemmel visszavonásra került, a vádhatóság maga is tanácsülésen történő felülbírálatot indítványozott, a vádlott és a védő pedig nyilvános ülés kitűzését nem kérte. [10] A felülbírálat során az ítélőtábla mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a védelmi másodfellebbezések joghatályosak-e, vagyis alkalmasak-e a harmadfokú eljárás megindítására. [11] A Be. 615. §

(1)bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. [12] Azt, hogy mi tekinthető ellentétes döntésnek, a törvény a 615. §

(2)bekezdésében szabályozza, melynek b) pontja szerint ellentétes az a döntés is, ha a másodfokú bíróság az elsőfokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette. [13] a. b. A Be. 615. §

(3)bekezdése pedig kimondja, hogy a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést, illetve kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. [14] A felülbírált ügyben a vádlott és a védő perorvoslata elsődlegesen a terhelt felmentését célozta egy további vagyon elleni bűncselekmény - S1 sértett sérelmére 2018. május 21-25. napjai között elkövetett lopás bűntette - vonatkozásában, ugyanakkor másodsorban a joghátrány enyhítésére is irányult. Megjegyzendő, hogy a védő ugyan nem tett eleget a Be. 584. §

(6)bekezdéséből fakadó törvényi kötelezettségének, fellebbezését részletesen nem indokolta meg, ez önmagában nem képezte akadályát a felülbírálatnak. [15] A harmadfokú eljárást lényegében a bűnösségi kör szűkülését eredményező ellentétes döntéssel részbeni felmentéssel és az eljárás részbeni megszüntetésével - összefüggő, joghátránnyal kapcsolatos rendelkezések elleni enyhítést célzó másodlagos fellebbezések nyitották meg joghatályosan. [16] A további felmentést indítványozó elsődleges jogorvoslati kérelemmel kapcsolatosan az ítélőtábla a következőkre mutat rá: [17] A felülbírálat az alkalmazott Be. szabályainak megfelelően korlátozott, tekintettel arra, hogy főszabályként a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont értelmében a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, az
3. ab)alpont szerint azon rendelkezését, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, a
4. b)pontnak megfelelően az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. A 618. §

(2)bekezdése értelmében a harmadfokú bíróság hivatalból dönt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben, valamint a szülői felügyeleti jogra és polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezésekről. [18] A harmadfokú felülbírálat ennek megfelelően elsősorban korlátozott, és csak az ellentétes döntésre valamint az azzal kapcsolatos, abból eredő rendelkezésekre terjed ki, mely a részbeni felmentésnél elsősorban a joghátrányban jelenik meg. A Be. 618. §

(3)bekezdése szerint, ha a harmadfokú bíróság a 615. §

(3)bekezdésében írt fellebbezést - azaz kizárólag az ellentétes döntés, és az ellentétes döntéssel összefüggő ítéleti rendelkezés vagy rész támadását megengedő jogorvoslatot alaposnak találja, az ítélet fellebbezéssel nem érintett részét ekkor bírálja felül a törvényhely

1. a)és
2. b)pontjában részletezettek szerint. A fellebbezéssel nem érintett ítéleti rendelkezések és részek felülbírálatára tehát csak akkor kerülhet sor, ha a másodfellebbezés alaposnak bizonyul. [19] Az idézettekből kitűnően a harmadfokú felülbírálat terjedelme szűkebb a másodfellebbezés lehetőségének megnyílta és annak bejelentése időpontjához képest. A harmadfokú felülbírálat terjedelme ugyanis - ellentétben a másodfokú eljárásban érvényesülő korlátozott felülbírálattól [Be. 583. §

(3)bekezdés] - nem csak a jogorvoslattal élők nyilatkozatától függ, hanem a Be. maga korlátozza a korábbi szabályozáshoz képest annak terjedelmét, és a felülbírálat kiterjesztésére csak alapos másodfellebbezés esetén van lehetőség. [20] A fellebbezéssel csak az ellentétes döntés, illetve a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezése vagy része támadható, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett. A másodfokú ítéletnek egyéb rendelkezése, illetve része ellen nincs helye fellebbezésnek. [21] A harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel érintett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan; azaz a harmadfokú bíróság kizárólag a fellebbezhető ítéleti rendelkezés kapcsán vizsgálja a tényállás megalapozottságát, a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény tekintetében ezt nem vizsgálhatja [EBH2018.B.27]. [22] A Be. 619. §

(1)bekezdése szerint tehát a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. [23] Ezen túlmenően a Be. 619. §

(4)bekezdése kifejezetten akként rendelkezik, hogy a fellebbezéssel nem érintett bűncselekmény tekintetében a harmadfokú bíróság nem vizsgálja a másodfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és a határozatát a másodfokú bíróság által alapul vett tényállásra alapítja. [24] Jelen ügyben, minthogy a törvényszék az eljárás tárgyává tett bűncselekmények közül a T1 és S1 sértettek sérelmére elkövetett 1-1 rb. lopás bűntette tekintetében nem hozott az elsőfokú bíróságétól a Be. 615. §

(2)bekezdésében foglaltaknak megfeleltethető ellentétes döntést, azokat illetően az elsőfokú ítélet indokait osztotta, ekként az ítélet ezen rendelkezései nem támadhatók fellebbezéssel, az e cselekményekhez kapcsolódó tényállás megalapozottsága nem vizsgálható. [25] [26] A harmadfokú revízió folyamatában ennek megfelelően az ítélőtábla elsőként vizsgálta az eljárási szabályok megtartását, azt, hogy nem valósult-e meg feltétlen eljárási szabálysértés az elsőfokú és másodfokú eljárásban; ezt követően felülbírálta a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntést; végül az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálat eredményeként keletkezett másodfokú rendelkezést. [27] [28] [29] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú és a másodfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le. Nem került sor olyan abszolút, a Be. 608. §

(1)bekezdés a-f) pontjában írt eljárási szabálysértésre, mely a másodfokú ítélet érdemi felülbírálatát kizárná. [30] Az ítélőtábla már utalt rá, hogy a Be. 619. §

(1)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. A harmadfokú eljárásban is érvényesül a tényálláshoz kötöttség elve azzal, hogy a 619. §

(3)bekezdéséből is fakadóan a ténybeli revízió az ellentétes döntést megalapozó tényállásra terjed csak ki és csak e tényállással kapcsolatban van lehetőség a megalapozatlanság orvoslására. [31] A harmadfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított, a másodfokon eljárt törvényszék által kiegészített, illetve helyesbített tényállás ellentétes döntéssel összefüggő része megalapozott, nem szenved a Be. 592. §

(1),

(2)bekezdésében meghatározott ténybeli hibákban. Teljes megalapozatlanság szóba sem kerülhetett, de részbeni megalapozatlanság sem rögzíthető. Ezért a harmadfokú bíróság a Be. 619. §

(3)bekezdésén alapuló további kiegészítést vagy helyesbítést nem tett a tényállásban. [32] A tényálláshoz kötöttség elve folytán a másodfokú döntésen alapuló tényállás a harmadfokú eljárásban is irányadó volt. A megalapozott tényálláson alapuló, felmentésben és részbeni megszüntetésben megnyilvánuló ellentétes döntést a védelmi fellebbezések nem támadták, de önmagában nem is támadhatták volna, mert ez a vádlott terhére szóló és törvényben kizárt jogorvoslat lenne [Be. 583. §

(4)bekezdés]. A felmentés és az eljárás megszüntetés tényének érdemi revíziójára tehát nem kerülhetett sor, hiszen a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés visszavonásra került. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a másodfokon az eljárást magánlaksértés bűntette tekintetében megszüntető rendelkezés a Be. 604. §

(1)bekezdés

1. c)pont
2. ca)alpontján alapult. [33] Ki kellett terjednie viszont a felülbírálatnak azon másodfokú ítéleti rendelkezésre, melyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett [Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. ab)alpont]. Ez jelen esetben az elsőfokú ítéletben kiszabotthoz képest a büntetést megváltoztató rendelkezés revízióját jelentette, súlyosításra irányuló ügyészi jogorvoslat hiányában nyilvánvalóan a Be. 595. §

(1)bekezdésében meghatározott súlyosítási tilalom keretei között. [34] A másodfokú bíróság a vádlott szabadságvesztésének tartamát és a közügyektől eltiltás mértékét is enyhítette. A büntetés megváltoztatásának ténye, iránya a bűnösségi kör szűkülése miatt egyértelműen szorosan kapcsolódott a másodfokú bíróság ellentétes döntéséhez, ezért harmadfokon szükséges volt vizsgálni a büntetést kiszabó rendelkezést. Az ítélőtábla az első fokon meghatározott tartam kétharmadára enyhített szabadságvesztés büntetést törvényesnek találta, amely a másodfokon - a vádlott javára - pontosított, maradéktalanul számba vett bűnösségi körülmények mellett mindenben megfelel a büntetési céloknak, tettarányosnak tekinthető. Az utolsó bűncselekmény megvalósításától számítottan a jogerős elbírálásig bekövetkezett újabb időmúlás még nem tekinthető olyan számottevőnek, amely elvezethet a büntetés további enyhítéséhez. Az ítélőtábla szerint a vagyon elleni bűntettek halmazata miatt kiszabható büntetési tételkeret mellett valójában méltányos a középmértéktől jelentősen elmaradó, inkább a törvényi minimumot közelítő szabadságvesztés a büntetett előéletű vádlottal szemben. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának törvényi minimumban való meghatározása pedig értelemszerűen szintén nem súlyos. [35] Az ítélőtábla az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező döntéseket is mindenben törvényesnek tartotta, melyek megfelelnek a határozatban teljeskörűen felhívott jogszabályi rendelkezéseknek. [36] A harmadfokú bíróság a másodfellebbezést nem találta alaposnak, így a felülbírálat nem volt kiterjeszthető az ellentétes döntéssel nem érintett, másodfellebbezéssel már nem támadható ítéleti rendelkezésekre. [37] A kifejtettekre tekintettel a Debreceni Ítélőtábla a másodfokú bíróságként eljáró Nyíregyházi Törvényszék ítéletét a védelmi másodfellebbezések alaptalansága folytán a Be. 623. §-a alapján helyes indokainál fogva - helybenhagyta. Debrecen, 2020. június 2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Bakó József sk. előadó bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.529/2019/6. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bhar.IV.216/2020/6. számú végzése által jogerőre emelkedett. Debrecen, 2020. június 2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.