Bhar.635/2019/5 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés], ezért őt egy évi börtönbüntetésre és 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1000 Ft-ban határozta meg. Rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtásának esetére a feltételes szabadságra bocsátásának lehetőségéről és arról, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetés esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Az ellene uzsora-bűncselekmény bűntette (Btk. 381. §

(1)bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. A bűnügyi költség megfizetésére a vádlottat kötelezte. [2] A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljáró Nyíregyházi Törvényszék a

1. október
2. napján kihirdetett ügyszám/
3. számú ítéletével az első fokú bíróság határozatát megváltoztatta. Az önbíráskodás bűntettének kísérleteként értékelt bűncselekményt zsarolás bűntette kísérletének [Btk.
4. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b/ pont] minősítette. A vádlottat bűnösnek mondta ki uzsorabűncselekmény bűntettében [Btk. 381. §

(1)bekezdés]. A vádlott büntetését - halmazati büntetésként - 3 évre súlyosította a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzésével. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről. Mellékbüntetésül 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A pénzbüntetés kiszabását mellőzte. A vádlottal szemben 15.000 Ft-ban meghatározott vagyonelkobzást rendelt el. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [3] A másodfokú bíróság ítéletét az ügyészség tudomásul vette. Ellene a vádlott és a védője jelentettek be fellebbezést felmentés, eltérő minősítés és enyhítés érdekében. A védő eleget tett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 617. §-a folytán alkalmazandó 584. §-ának

(6)bekezdésében foglalt kötelezettségének és a fellebbezését írásban indokolta. Ebben a fellebbezésének irányait fenntartva a tényállás téves megállapítására és bizonyítási indítvány elutasítására hivatkozott, mint kérelmének indokaira. Törvénysértőnek találta a tényállásból annak mellőzését, hogy sértett nem akarta visszafizetni az általa is elismerten átvett 70.000 Ft összegű tartozását. Ezzel összefüggésben a nyomozati eljárásban történteket vetette össze a vádemeléssel, amellyel az ügyészség - álláspontja szerint - iratellenesen kizárólag sértett vallomására alapította a bűnösség megállapítására tett indítványát. Ezt követően az uzsora bűncselekmény megállapíthatóságának szempontrendszerét elemezve jutott arra a következtetésre, hogy jelen esetben tényállási elemek hiányában a vádlott felmentése szükséges. A zsarolással összefüggésben az önkéntes elállást vetette fel, mint büntethetőséget megszüntető okot. Minősítő körülmény semmiképpen sem állapítható meg, így legfeljebb az alapeset róható a vádlott terhére, az is befejezetlen kísérletként. Vitatja a másodfokú bíróságnak a becsatolt hangfelvétel felhasználhatóságával kapcsolatos nemleges álláspontját. [4] A fellebbviteli főügyészség a törvényszék ítéletének helybenhagyására tett indítványt. [5] A vádlott és a védő fellebbezése joghatályos. A másodfokú bíróság a Be. 615. §-a

(2)bekezdésének a/ pontja szerinti ellentétes döntést hozott, amikor az első fokon felmentett vádlott bűnösségét állapította meg. A bejelentett jogorvoslatok az ellentétes döntést sérelmezik, amelyek így megfelelnek a Be. 615. §-a

(3)bekezdésének a/ pontjában írt feltételnek. Az ítélőtábla a fellebbezés elbírálására a Be. 620. §-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tűzött. [6] A nyilvános ülésen a védő a fellebbezésének írásban előterjesztett indokait fenntartotta. A zsarolás alapesetének kísérletében való bűnösség kimondása mellett felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt. [7] A fellebbviteli főügyészség az átiratának megfelelően a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Kifejtette a védői perbeszédre reagálva, hogy kísérleti szakban maradás esetén önkéntes elállásról nem lehet szó akkor, amikor „a vádlotti fenyegetés annyira komoly volt, hogy a sértett a következő napon feljelentést tett a rendőrségen és a vádlott semmilyen módon nem adta kifejezésre azt, hogy ő esetleg ezt az összeget a továbbiakban már nem kívánja követelni". [8] Az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezésekkel sérelmezett ellentétes döntését, valamint az első- és másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki milyen okból fellebbezett [Be. 618. §

(1)bekezdés a/ pont aa/ alpont és

(2)bekezdés]. [9] Az ítélőtábla sem az első- sem a másodfokú eljárást érintően nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amely hatályon kívül helyezést vonna maga után, és ilyen eljárási hibára az eljárás résztvevői sem hivatkoztak. [10] A Be. 619. §-ának

(2)bekezdése értelmében a harmadfokú eljárásban nincs helye bizonyításnak, a 615. §

(6)bekezdése tiltja, hogy a másodfellebbezésben bizonyítást indítványozzanak, új tényt állítsanak vagy új bizonyítékra hivatkozzanak. A védő által a nyilvános ülésen becsatolt okiratok ebbe a tilalmi körbe tartoznak, ezért az ítélőtábla azokat nem ismertette, az bizonyítási eljárásnak minősült volna. A másodfokon elutasított bizonyítási indítványnak csak akkor lenne jelentősége, ha az ítélőtábla a törvényszék ítéletének megalapozatlanságát állapítaná meg. [11] A Be. 619. §-ának

(1)bekezdése korlátozza a felülbírálat terjedelmét. A harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. Megalapozatlanságot azonban nem lehetett megállapítani. A védelem által sérelmezett tényállásrész mellőzése és a másodfokú bíróság által e helyett rögzített tények irathűek (

1. oldal első bekezdés), azonban a cselekmény jogi megítélését nem érintették. A további tényállás-kiegészítések sem szenvednek megalapozatlansági hibában. [12] A védő felmentésre irányuló fellebbezése - bár a tényálláson keresztül -, de valójában az uzsorabűncselekmény jogi megítélését támadja. A másodfokú bíróság az ítéletének 8-
2. oldalán részletesen és magas színvonalon fejtette ki e bűncselekmény tényállási elemeinek helyes értelmezését. Nincs tehát annak jelentősége, hogy ki kezdeményezte az ügyletet. A rászorultság valóban nem azonosítható a mélyszegénység fogalmával, amely szociológiai és nem jogi kategória. A normaszöveg szerint a különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodás teljesítésének kell alkalmasnak lenni arra, hogy súlyos vagy további nélkülözést eredményezzen. A törvényszék által levezetett jogszabály-értelmezés mindenben megfelel a Kúria által közzétett EBH
3. B.
4. elvi határozatban kifejtetteknek is. [13] Az uzsora-bűncselekménnyel kapcsolatban hozott ellentétes döntés, a bűnösség megállapítása tehát törvényes volt. Az ítélőtábla a Be.
5. §-ának

(3)bekezdése szerinti fellebbezést nem találta alaposnak, így a Be. 618. §-ának

(3)bekezdése értelmében a további bűncselekmény (zsarolás bűntette) minősítését nem vizsgálta annak megállapítását követően, hogy az az alóli felmentésnek nincs helye, de az eljárás megszüntetésének sem. [14] A büntetés kiszabása körében azonban helye van a harmadfokú felülbírálatnak a Be. 618. §

(3)bekezdésének a/ pontja és az 590. §

(5)bekezdésének a/-c/ pontja együttes értelmezését követően a Be. 590. §-ának

(5)bekezdése d/ pontjának alkalmazásával. A bűncselekmények elkövetése óta bekövetkezett időmúlás tetemes, az egyik cselekmény kísérleti szakban maradása és a cselekmények súlyosabb következmények bekövetkezése előtti megrekedése miatt a valós tárgyi súlyukat figyelembe véve az ítélőtábla lehetőséget látott a korábban lopás vétsége miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt - a próbaidő eredményesen eltelt - vádlottal szemben a büntetés enyhítésére, amely a halmazatban álló, súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmény törvényi minimumát jelenti. A 2 évi szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére a Btk. 85. §-ának

(1)bekezdése ad törvényes lehetőséget, amelynek alkalmazására az ítélőtábla a vádlott személyi körülményei (három kiskorú gyermek eltartása) miatt alapot látott. A felfüggesztés próbaidejét a törvényi maximumot - Btk. 85. §

(2)bekezdés - megközelítő tartamban, 4 évben határozta meg. Ez az időtartam kellő biztosítékot szolgáltat arra, hogy a vádlottat a jövőben visszatartsa a hasonló vagy bármilyen más bűncselekmény elkövetésétől, hiszen ez esetben a büntetés végrehajtásának elrendelésével kell számolnia. Közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabására kizárólag végrehajtható szabadságvesztés büntetés mellett kerülhet sor - Btk. 61. §

(1)bekezdés -, ezért azt az ítélőtábla mellőzte. [15] A másodfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek értelemszerűen azzal a megjegyzéssel, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetére vonatkozik. [16] Az ítélőtábla az eddig írtakra tekintette a másodfokú ítéletet a Be. 624. §-ának

(1)bekezdése értelmében részben megváltoztatta, egyebekben a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. [17] Végezetül feltüntette a vádlott lakcímét a személyazonosító igazolványában rögzítetteknek megfelelően. ,
2. január
3. Dr. Elek Margit sk. a tanács elnöke, Dr. Ficsór Gabriella sk. előadó bíró, Dr. Szabó József sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék ügyszám/
4. számú ítélete az ítélőtábla ítéletében írt változtatásokkal jogerős. ,
5. január
6. . Elek Margit sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő