← Magyarország

Pf.20284/2020/7 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.284/2020/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a Bihari Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Bihari Krisztina ügyvéd által képviselt I - II. rendű felpereseknek, az Imre Ügyvédi Iroda; ügyintéző: dr. Imre András ügyvéd által képviselt I - II. rendű alperesek ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében, a Budapest Környéki Törvényszék
  2. szeptember
  3. napján meghozott, 9.G.40.337/2016/
  4. számú ítélete ellen, a felperesek részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit pedig azzal hagyja helyben, hogy a felperesek által az államnak külön felhívásra egyetemlegesen fizetendő kereseti illetéket 461.200 (négyszázhatvanegyezer-kétszáz) forintra leszállítja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I. és a II. rendű alperesnek személyenként 43.180 (negyvenháromezer-száznyolcvan) - 43.180 (negyvenháromezerszáznyolcvan) forint másodfokú perköltséget, továbbá az államnak külön felhívásra szintén egyetemlegesen 615.000 (hatszáztizenötezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A felperesek mint adósok és zálogkötelezettek
  6. szeptember 11-én jelzálogjoggal biztosított, svájci frank alapú kölcsönszerződést kötöttek az I. és a II. rendű alperesekkel mint hitelezőkel és zálogjogosultakkal. A szerződés I.
  7. pontja szerint a kölcsön összege 9.880.000 forint, II.
  8. pontja szerint ügyleti kamata évi 5,2 %, a teljes hiteldíj mutató évi 8,29 %, a THM számítása során figyelembe nem vett költség a közjegyzői díj és a szerződésmódosítás költsége. A II.
  9. pont értelmében az adósok évi 2,04 % kezelési költség fizetésére is kötelesek. A szerződés III.
  10. pontja rögzíti, hogy a törlesztőrészletek összege havonta 379 svájci franknak megfelelő forintösszeg, a törlesztőrészletek száma 120, esedékességük minden hónap
  11. napja. A szerződés II.
  12. pontja lehetőséget ad az alpereseknek a hiteldíj felperesek számára hátrányos, egyoldalú módosítására. A szerződés V.
  13. pontja tartalmazza, hogy a forint/deviza árfolyam piaci mozgásából adódóan felmerül a veszteség kockázata, a törlesztőrészletek forintban fizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet. A felperesek tudomásul veszik, hogy ezen kockázat vagyoni kihatásait teljes mértékben ők viselik. A felperesek kockázatfeltáró nyilatkozatot is aláírtak, amely szerint tudomással bírnak arról, hogy a forint/deviza árfolyam napról napra változik, az esedékesség napján fizetendő törlesztőrészlet forint összege előre nem megállapítható, ha a forint árfolyama gyengül, akkor a törlesztőrészletek forintban fizetendő ellenértéke akár jelentős arányban is emelkedhet. A nyilatkozat tartalmazza azt is, hogy a felperesek az árfolyamváltozásokból eredő kockázat jellegét megértették, a felmerülő kockázatot viselik. Az alperesek
  14. december 22-én azonnali hatállyal felmondták a kölcsönszerződést. [2] A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a kölcsönszerződés I.1., II.2., II.3., III.2./B. és V.
  15. pontjai érvénytelenek. Kérték, hogy a bíróság a határozathozatalig nyilvánítsa hatályossá a szerződést, és állapítsa meg, hogy a fennálló tartozásuk összege 7.686.940 forint. Kérték továbbá, hogy a bíróság havonta 1.000 forintra mérsékelje a kezelési költséget. Hivatkoztak arra, hogy a kölcsönszerződés I.
  16. pontjából nem állapítható meg a kölcsön összege, ezért a feltétel a Hpt.
  17. §

(1)bekezdés a) pontja alapján semmis. Kifejtették, hogy a szerződés II. pontjából nem állapítható meg, hogy a THM miből tevődik össze, mennyi a kölcsönért fizetendő ellenszolgáltatás értéke, és nem tűnik ki a THM számításánál figyelembe nem vett költségek összege. Ezért ez a feltétel a Hpt. 213. §
(1)bekezdés b) pontja értelmében semmis. Érvelésük szerint a szerződés II.
  1. pontjába foglalt, az alpereseket a hiteldíj egyoldalú módosítására feljogosító feltétel a Hpt.
  2. §
(1)bekezdés d) pontja alapján minősül semmisnek. Az volt az álláspontjuk, hogy a szerződés II.
  1. és III.2./B. pontjában kikötött kezelési költség devizában történő megállapítása tisztességtelen. Rámutattak, hogy az alperesek adminisztrációs költségei forintban merülnek fel, ezért indokolatlan azok devizára váltása. Okfejtésük szerint a kölcsönszerződés nem tartalmaz kockázatfeltáró nyilatkozatot, ezért tisztességtelen a szerződés V.
  2. pontjába foglalt, az árfolyamváltozás kockázatát a felperesekre hárító feltétel is. Hivatkoztak továbbá arra, hogy érvénytelen a szerződés felmondása is, mert abból nem derül ki a felmondáskor esedékes hátralék összege. [3] Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperesek perköltségben marasztalására irányult. Védekezésükben kifejtették, hogy a kölcsönszerződés I.
  3. pontja megfelel a Kúria 6/
  4. Polgári jogegységi határozatában megfogalmazott követelményeknek. Előadták, hogy a THM számítása során figyelembe vett árfolyamot a
  5. évi XXXVIII. törvény (DH1 törvény) korrigálta, a DH1 törvény
  6. §
(1)bekezdése értelmében pedig érvénytelen a hiteldíj egyoldalú módosítására lehetőséget adó feltétel. Érvelésük szerint a DH1 törvény és a
  1. évi XL. törvény (DH2 törvény) egyedi perben nem vitatható módon orvosolták a felperesnél jelentkezett vagyoni hátrányokat. Az volt az álláspontjuk, hogy az ügyleti kamat nem foglalhatja magában a kölcsön nyújtásához kapcsolódó valamennyi tevékenység ellenértékét, a kezelési költség pedig az adminisztrációs költségek fedezését célzó hiteldíj elem. Kiemelték, hogy a felperesek az általuk aláírt kockázatfeltáró nyilatkozatból tudomást szerezhettek az árfolyamkockázatról. Okfejtésük szerint a kockázatfeltáró nyilatkozat megfelel a jogszabályi előírásoknak. [4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította, és kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I. és a II. rendű alperesnek külön-külön 86.360 forint perköltséget, továbbá egyetemlegesen térítsenek meg az államnak külön felhívásra 504.700 forint illetéket. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperesek és az alperesek között a Ptk.
  2. §
(1)bekezdésében körülírt kölcsönszerződés jött létre, amely a Ptk.
  1. § e) pontja alapján fogyasztói szerződésnek minősül. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés I.
  2. pontjának érvénytelensége azért nem állapítható meg a Hpt.
  3. §
(1)bekezdés a) pontja alapján, mert egyértelműen meghatározza a kölcsön forintösszegét, a kölcsön devizában kifejezett egyenértéke pedig a szerződés rendelkezései alapján pontosan kiszámítható. Ezáltal a feltétel megfelel az 1/2016. Polgári jogegységi határozatban megfogalmazott követelményeknek. Utalt arra, hogy a DH1 törvény 3. §
(2)bekezdése megállapította az átváltáskor alkalmazandó árfolyamot. Kifejtette, hogy a szerződés tartalmazza a THM mértékét és a THM számítása során figyelembe nem vett költségeket. Rámutatott, hogy a DH1 törvényben semmissé nyilvánított árfolyamrés alkalmazása folytán tisztességtelenül felszámított összeget az alperesek a DH2 törvény rendelkezései szerint elszámolták a felperesek javára. Rámutatott arra is, hogy a DH1 és DH2 törvények orvosolták a hiteldíj egyoldalú módosítására lehetőséget adó feltétel érvénytelenségéből eredő hátrányokat is. Okfejtése szerint az alperesek a szerződés V.
  1. pontjában és a kockázatfeltáró nyilatkozatban a 2/
  2. Polgári jogegységi határozatban foglaltaknak megfelelő tájékoztatást adtak az árfolyamváltozás kockázatáról. Hangsúlyozta, hogy az alperesektől kapott tájékoztatásból a felperesek tudomást szerezhettek az árfolyamkockázat fennállásáról és a törlesztőrészletekre gyakorolt hatásairól, abból a felperesek nem feltételezhették alappal, hogy a kockázat nem valós, vagy csak korlátozott mértékben terheli őket. A felmondás érvénytelenségének megállapítására azért nem látott lehetőséget, mert a felmondás tartalmazza a felperesek tartozásának összegét. A felperesek által megjelölt tanúk kihallgatását azért mellőzte, mert a felperesek elkésetten terjesztették elő a bizonyítási indítványukat. [5] Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést. Módosított fellebbezésükben (6.Pf.20.968/2019/
  3. számú előkészítő irat) elsődlegesen azt kérték, hogy a másodfokú bíróság részben változtassa meg az elsőfokú bíróság ítéletét, állapítsa meg a kölcsönszerződés V.
  4. pontjába foglalt szerződési feltétel, valamint a kölcsönszerződés felmondásának érvénytelenségét, továbbá kötelezze az alpereseket első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Másodlagos kérelmük arra irányult, hogy a másodfokú bíróság helyezze hatályon kívül az elsőfokú ítéletet, és utasítsa az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára. Hivatkoztak arra, hogy a kölcsönszerződés felmondása a jogszabály megkerülésére irányult. Kifejtették, hogy a kölcsönszerződés V.
  5. a) pontjában meghatározott szerződési feltétel hátrányos helyzetbe hozta őket azzal, hogy bármely szerződésszegés esetén lehetővé tette az azonnali hatályú felmondást az alperesek számára, míg a Ptk.
  6. §
(1)bekezdés
  1. e)pontja csak súlyos szerződésszegés esetén ad lehetőséget az azonnali hatályú felmondásra. Ezért a kölcsönszerződés V.1.
  2. a)pontjába foglalt feltétel tisztességtelen, és nem adhat alapot a szerződés felmondására. Előadták, hogy az Európai Unió Bíróságának (EUB) C-537/12. és C-116/13. számú egyesített ügyekben hozott ítélete értelmében a fogyasztói szerződés felmondása csak lényeges kötelezettség nem teljesítéséhez és súlyos szerződésszegéshez kapcsolódhat, a felmondásban meg kell jelölni a felmondás pontos okát és a tartozás összegét, lehetőséget kell adni a fogyasztónak arra, hogy ellenőrizze a felmondás megalapozottságát, továbbá a felmondást felszólításnak kell megelőznie, hogy a fogyasztó elháríthassa a felmondás hátrányos következményeit. Az volt az álláspontjuk, hogy a perbeli kölcsönszerződés alperes általi felmondása nem felelt meg ezeknek a követelményeknek, mert azt nem előzte meg felszólítás, abból nem lehetett megállapítani a felmondás pontos okát, és nem tartalmazta a tartozás összegét. Kiemelték, hogy az alperes a felmondás hiányoságait nem pótolhatja a perben tett nyilatkozattal. Ebben a körben hivatkoztak a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.419/2018/8-II. és a Kúria Gfv.VII.30.071/2019/9. számú ítéletére. Fenntartották azt az álláspontjukat, hogy sem a kölcsönszerződés V.4. pontjába, sem a külön íven átadott kockázatfeltáró nyilatkozatba foglalt, az árfolyamváltozás kockázatára vonatkozó tájékoztatás nem volt megfelelő, mert abból nem láthatták előre, hogy az árfolyamváltozás milyen hatással lehet a fizetési kötelezettségükre. Hangsúlyozták, hogy az EUB C-51/17. számú ítélete szerint az árfolyamváltozás kockázatára vonatkozó tájékoztatásnak a konkrét tartalom tekintetében is érthetőnek kell lennie, a tájékoztatást a szerződéskötés előtt kellő időben kell megadni a fogyasztónak, a tájékoztatásnak ki kell terjednie a tagállami fizetőeszköz súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének lehetőségére, a fogyasztó fizetési kötelezettségére gyakorolt hatására, és arra, hogy az árfolyamváltozás kockázata miatt gazdaságilag nehezen elviselhetővé válhat a szerződés teljesítése. Kiemelték, hogy a tagállami bíróságok kötelesek alkalmazni az EUB döntéseit, továbbá hivatalból kötelesek védeni a fogyasztók érdekeit, és észlelni a tisztességtelen szerződési feltételeket. [6] Az alperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperesek másodfokú perköltségben marasztalását indítványozták. Érvelésük szerint a felperesek megfelelő tájékoztatást kaptak az árfolyamváltozás kockázatáról. Rámutattak, hogy a kölcsönszerződés felmondását tartalmazó okirat rögzíti a felmondás indokát. Előadták, hogy a felpereseknek a DH2 törvény szerinti elszámolás után is jelentős lejárt tartozása állt fenn, amelyet többszöri felszólítás ellenére sem egyenlítettek ki. Kifejtették, hogy a kölcsönszerződést tartalmazó közjegyzői okirat látható el végrehajtási záradékkal, nem pedig a felmondás. Álláspontjuk szerint a felmondás érvényességéhez nem szükséges, hogy tartalmazza az aktuális tartozás összegét. Hivatkoztak arra, hogy a felperesek a másodfokú eljárásban sem változtathatják meg a keresetüket, és nem terjeszthetnek elő ismét a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelmet. Utaltak arra, hogy a felperesek ilyen tartalmú keresetváltoztatását az elsőfokú bíróság elutasította. [7] A felperesek a fellebbezésükben kizárólag az elsőfokú ítélet kölcsönszerződés V.4. pontja és a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelmeket elutasító rendelkezéseit támadták. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései fellebbezés hiányában a Pp. 228. §
(4)bekezdése alapján első fokon jogerőre emelkedtek, ezért a Fővárosi Ítélőtábla kizárólag az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit bírálta felül. [8] A felperesek fellebbezése alaptalan. [9] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság eljárásában nem észlelt olyan lényeges eljárási szabálysértést, amely szükségessé tette volna az elsőfokú tárgyalás megismétlését, és ennek érdekében a Pp. 252. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését. [10] A perbeli jogvita érdemben elbírálható volt a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, ezért az ítélőtábla az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését a Pp. 252. §
(3)bekezdése alapján, a bizonyítás kiegészítése céljából sem találta indokoltnak. [11] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, a tényállásból levont jogi következtetésével, érdemi döntésével az ítélőtábla teljesen egyetértett, a döntés ítéletben kifejtett indokait pedig részben osztotta az alábbiak szerint: [12] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperesek mint adósok és az alperesek mint hitelezők között a Ptk. 523. §
(1)bekezdésében körülírt, deviza alapú kölcsönszerződés jött létre, amely a Ptk.
  1. § e) pontja alapján fogyasztói szerződésnek minősül. [13] A felperesek a kölcsönszerződés V.
  2. pontjába foglalt, az árfolyamváltozás kockázatát a felperesekre hárító szerződési feltétel érvénytelenségét a feltétel tisztességtelenségére alapították. [14] A Polgári Törvénykönyvről szóló
  3. évi IV. törvény (Ptk.)
  4. §
(1)bekezdése szerint tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. [15] A Ptk. 209/A. §
(2)bekezdése kimondja, hogy fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. [16] A Kúria a 2/
  1. Polgári jogegységi határozat
  2. pontjában úgy foglalt állást, hogy a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot - a kedvezőbb kamatmérték ellenében - korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható. E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor - figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is - nem volt világos, nem volt érthető. Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen. [17] A perbeli kölcsönszerződés megkötésének időpontjában hatályos, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
  3. évi CXII. törvény (Hpt.)
  4. §
(6)bekezdése szerint olyan lakossági ügyféllel kötött szerződés esetén, amely devizahitel nyújtására irányul, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmaz, a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja. [18] A Hpt. 203. §
(7)bekezdés a) pontja kimondja, hogy a
(6)bekezdésben meghatározott kockázatfeltáró nyilatkozatnak tartalmaznia kell devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén az árfolyamkockázat ismertetését, valamint annak hatását a törlesztő részletre. [19] A Hpt. az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatással szemben nem fogalmaz meg ennél magasabb követelményt. Azt, hogy az árfolyamváltozás kockázatáról adott tájékoztatásnak milyen követelményeknek kell megfelelnie ahhoz, hogy a tájékoztatás megfelelő legyen, és ne minősüljön tisztességtelennek az árfolyamváltozás kockázatát az adósra hárító szerződési feltétel, részben az EUB dolgozta ki a C-51/
  1. számú ítéletében, részben pedig a Kúria a 2/
  2. Polgári jogegységi határozatban. A tájékoztatás akkor tekinthető megfelelőnek, ha felhívja az adós figyelmét az árfolyamváltozás kockázatára, tartalmazza, hogy e kockázat a forint/deviza árfolyam változásának lehetőségében rejlik, kitér a forint devizához viszonyított, akár jelentős leértékelődésének lehetőségére, valamint abból megismerhető a kockázat adós kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségeire gyakorolt hatása. A tájékoztatás nem keltheti az átlagosan tájékozott fogyasztó számára azt a látszatot, hogy az árfolyamváltozás kockázata nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli. [20] Az alperesek a kölcsönszerződés V.
  3. pontjában és külön íven szövegezett kockázatfeltáró nyilatkozatban is adtak tájékoztatást a felpereseknek az árfolyamváltozás kockázatáról. Ez a tájékoztatás kifejezetten felhívta a felperesek figyelmét az árfolyamváltozás, valamint az abból eredő esetleges veszteség kockázatára. A tájékoztatás kitért arra, hogy ez a kockázat a forint/deviza árfolyam piaci mozgásából adódóan merül fel. Tartalmazza, hogy a forint/deviza árfolyam napról napra változik, ezért az esedékesség napján fizetendő törlesztőrészlet forint összege előre nem megállapítható; ha a forint árfolyama gyengül, akkor a törlesztőrészletek forintban fizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet. Az alperesektől kapott tájékoztatás alapján a felperesek tudomást szerezhettek az árfolyamváltozás kockázatának fennállásáról, megismerhették, hogy e kockázat miből ered, és felismerhették, hogy a kockázat milyen hatást gyakorol a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségeikre - ha a forint árfolyama gyengül, akkor akár jelentős mértékben is megnövekedhet a törlesztőrészletek forintban kifejezett összege. A tájékoztatás alapján a felperesek nem gondolhatták alappal, hogy az árfolyamváltozás kockázata nem valós, vagy az őket csak korlátozottan terheli. Mindezek miatt a tájékoztatás megfelel a Hpt.
  4. §
(6)bekezdésében és
(7)bekezdés
  1. a)pontjában, az EUB C-51/17. számú ítéletében és a Kúria 2/2014. Polgári jogegységi határozatában megfogalmazott követelményeknek, ezért nem állapítható meg a kölcsönszerződés V.4. pontjába foglalt, az árfolyamváltozás kockázatát a felperesekre hárító szerződési feltétel tisztességtelensége. [21] A felperesek a felmondást tartalmazó közokirat érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelmüket már a keresetlevélben is előterjesztették, ezért a keresetváltoztatás lehetőségének korlátozása és a felperesek keresetváltoztatásának korábbi, elsőfokú eljárásban történt elutasítása nem volt akadálya e kereseti kérelem érdemi elbírálásának. [22] A felmondás érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelmüket a felperesek arra alapították, hogy a kölcsönszerződés V.1.
  2. a)pontja tisztességtelen, ezért nem alapozhatja meg a szerződés felmondását, és az alperesek a Ptk. 525. §
(1)bekezdés
  1. e)pontja alapján sem voltak jogosultak a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondására. [23] A Kúria egy másik perben hozott, Gfv.VII.30.071/2019/9. számú ítéletében tisztességtelennek minősítette a jelen perrel érintett kölcsönszerződés V.1.
  2. a)pontjával azonos tartalmú szerződési feltételt, mert az a Ptk. 525. §
(1)bekezdés e) pontjában foglaltaktól eltérően nem csak az adós súlyos szerződésszegése, hanem bármely, akár csekély súlyú szerződésszegés esetén is lehetővé tette a szerződés azonnali hatályú felmondását a hitelező számára. Az ítélőtábla egyetért azzal az állásponttal, hogy az a szerződési feltétel, amely a Ptk. 525. §
(1)bekezdés e) pontjától eltérően a felperesek bármely - akár csekély súlyú - szerződésszegése esetén lehetőséget ad az alpereseknek a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondására, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a felperesek hátrányára állapítja meg a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit. Erre figyelemmel a perbeli kölcsönszerződés V.1. a pontjába foglalt szerződési feltétel a Ptk. 209. §
(1)bekezdése alapján tisztességtelen, ebből az okból a Ptk. 209/A. §
(2)bekezdése alapján semmis, ezért nem szolgálhat alapul a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondására. [24] A Kúria azonban a Gfv.VII.30.071/2019/
  1. számú ítéletében rámutatott arra is, hogy az alpereseket az azonnali hatályú felmondásra lehetőséget adó szerződési feltétel érvénytelensége esetén is megilleti az azonnali hatályú felmondás joga a Ptk.
  2. §
(1)bekezdés e) pontja alapján. [25] A Ptk. 525. §
(1)bekezdés e) pontja értemében a hitelező azonnali hatállyal felmondhatja a kölcsönt, ha az adós súlyos szerződésszegést követett el. [26] A Kúria kifejtette, hogy a Ptk. 525. §
(1)bekezdés e) pontja alapján a hitelező akkor élhet jogszerűen az azonnali hatályú felmondás jogával, ha az adós szerződésszegése súlyosnak minősül, mert jelentős összegű lejárt tartozása áll fenn, és megfelelő határidő tűzésével felszólította adóst a lejárt hátralék kiegyenlítésére, és ilyen módon lehetőséget adott az adósnak az azonnali hatályú felmondás elhárítására. [27] A DH2 törvény alapján készített,
  1. április 21-én kelt és felülvizsgáltnak minősülő elszámolás szerint a tisztességtelenül felszámított összegek elszámolása után a felpereseknek 17.897,21 svájci frank, a kölcsönszerződés forintosítása után,
  2. március 22-én 4.580.097 forint lejárt tartozása állt fenn. Az alperesek
  3. augusztus 12-én 7.736.055 forint,
  4. október 13-án pedig 9.003.891 forint hátralékos tartozás megfizetésére szólították fel a felpereseket. Azt maguk a felperesek sem állították, hogy a kölcsönszerződés forintosítását követően kiegyenlítették volna a tartozásukat, vagy jelentősen lecsökkentették volna annak összegét. Ebből az állapítható meg, hogy a felpereseknek jelentős összegű hátralékos tartozása állt fenn a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondásának időpontjában, amely tartozás megfizetésére az alperesek több alkalommal is felszólították a felpereseket. Így a felperesek szerződésszegése súlyosnak tekinthető, és lehetőségük volt arra, hogy elhárítsák a súlyos szerződésszegésük számukra hátrányos következményeit, a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondását. Erre figyelemmel az alperesek jogszerűen mondák fel azonnali hatállyal a kölcsönszerződést, és a felmondás a Ptk.
  5. §
(1)bekezdése alapján megszüntette a kölcsönszerződést. [28] Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az előterjesztett kereseti kérelmekre figyelemmel 7.686.940 forint volt a per tárgyának értéke és a kereseti illeték alapja. Ehhez képest a kereseti illeték összege 461.200 forint, ezért az ítélőtábla erre az összegre szállította le a felperesek által az államnak külön felhívásra egyetemlegesen fizetendő kereseti illetéket. [29] A felperesek által előterjesztett, de később fenn nem tartott fellebbezési kérelmekre tekintettel a másodfokú eljárásban is 7.686.940 forint volt a pertárgyérték. A Fővárosi Ítélőtábla az eredménytelenül fellebbező felpereseket a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte másodfokú perköltség, az 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése és a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdése alapján pedig a felperesek illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére. Budapest,
  1. június
  2. Világhyné dr. Böcskei Terézia s.k. a tanács elnöke dr. Lente Sándor s.k. előadó bíró dr. Csóka István s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.