A határozat elvi tartalma: A később tévesnek bizonyult vádemelés önmagában nem elegendő a nyomozó- és a vádhatóság felróható magatartásának megállapításához, ha eljárásuk során nem valósítottak meg kirívóan súlyos jogalkalmazási vagy jogértelmezési hibát. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.21.394/2018/
- szám A tanács tagjai: . Döme Attila a tanács elnöke Salamonné dr. Piltz Judit előadó bíró . Farkas Antónia bíró A felperes: felperes A felperes képviselője: . Székely Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Székely Gábor ügyvéd) Az alperesek: II. rendű III. rendű Az alperesek képviselői: ügyész II. rendűért jogtanácsos III. rendűért A per tárgya: közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ővárosi Ítélőtábla 9.Pf.21.443/2017/8/II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: ővárosi Törvényszék 40.P.21.797/2015/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a III. rendű alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 500.000 (ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a Magyar Állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes ellen erőszakos közösülés bűntettének kísérlete miatt folyt büntetőeljárás, amelynek során
- augusztus 31-től
- [2] [3] július 6-ig előzetes letartóztatásban volt, majd
- november 4ig lakhely elhagyási tilalom alatt állt. A felperest a bíróság ítéletével - bizonyítottság hiányában - a vád alól felmentette. A felperes jelen per korábbi I. rendű alperese ellen előterjesztett kártalanítás iránti kereseteit a bíróság elkésettség miatt minden esetben elutasította. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [4] [5] [6] [7] [8] [9] A felperes keresetében elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(1)bekezdésére és
- §-ára, másodlagosan a Ptk.
- §
(1)bekezdésére alapítottan kérte a II. és III. rendű alperest kötelezni vagyoni és nem vagyoni kárai megtérítésére. A III. rendű alperes vonatkozásában állította, hogy nem folytatta le a bűncselekménnyel kapcsolatos tényállás felderítéséhez szükséges nyomozást, és a rendelkezésére álló bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül értékelte. A II. rendű alperessel kapcsolatban sérelmezte, hogy a nyomozóhatóság tevékenységét törvényességi felügyeleti jogkörében elmulasztotta megfelelően ellenőrizni. Állította, hogy az alperesek által elkövetett jogszabálysértések vezettek az előzetes letartóztatás elrendeléséhez, illetve fenntartásához, ezáltal kárai bekövetkezéséhez. A II. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott az EBH
- számú döntésben foglaltakra, amely szerint önmagában a terhelt későbbi felmentése nem teszi jogellenessé az ügyészség intézkedését; jogellenes magatartás csak akkor állapítható meg, ha a hatóság az eljárása során kirívóan súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési tévedést követett el, illetve a rendelkezésére álló bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül értékelte, lényeges jogszabálysértést követett el. [10] A III. rendű alperes ellenkérelmében szintén a kereset elutasítását kérte. [11] Vitatta a jogellenes magatartását, egyben arra hivatkozott, hogy a felperes felmentésére egy új tanú vallomása miatt került sor. Érvelése szerint az, hogy a nyomozóhatóság a felperest bűncselekmény elkövetésével gyanúsította és ellene feljelentést tett, személyiségvédelmi igényt nem alapoz meg. Az első- és másodfokú ítélet [12] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adva kötelezte az alpereseket személyenként 2.500.000 forint és késedelmi kamatai megfizetésére a felperes részére. [13] Ítélete indokolásában részletezte a büntetőeljárásban rendelkezésre álló bizonyítékokat, illetve a felperes nem teljesített bizonyítási indítványait. [14] Rögzítette, hogy a felmentéshez vezető tanúvallomás ugyan a bírósági eljárásban merült fel, azonban a II-III. rendű alperesek a közhatalmi tevékenységükre vonatkozó jogszabályokat megsértették az eljárásuk során. [15] A II. rendű alperes terhére rótta, hogy annak ellenére, hogy a vádemelés előtt rendelkezésre álló bizonyítékok jelentős ellentmondásait a nyomozóhatóság nem tisztázta, ezt a II. rendű alperes sem követelte meg. Megállapította, hogy a II. rendű alperes elmulasztotta értékelni a sértett és testvére vallomásainak ellentmondásosságát, amely miatt a vádiratban szerepeltetett tényállás nem volt aggálytalan. [16] A III. rendű alperes magatartásával kapcsolatban értékelte, hogy a felperes bizonyítási indítványait nem teljesítette, ezáltal esetleges bizonyítékok véglegesen elenyésztek. [17] Mindkét alperes vonatkozásában megállapította, hogy súlyos jogalkalmazási és jogszabály-értelmezési hibát követtek el. Kiemelte, hogy az előzetes letartóztatás tárgyában hozott bírósági határozatok alapját az ügyészi indítványok képezték, így az alperesek magatartása vezetett arra, hogy a felperes mintegy 11 hónapig előzetes letartóztatásban volt, erre tekintettel az alperesek kártérítési felelősségét megállapította. [18] A II. és III. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett körben a
- augusztus 30-tól
- július 5-ig terjedő időszakra megítélt kamatról szóló rendelkezést hatályon kívül helyezte, míg a II. és III. rendű alperest marasztaló rendelkezéseket megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [19] Ítélete indokolásában rögzítette, hogy fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az elsőfokú ítélet keresetet részben elutasító, valamint az egyetemleges marasztalásra irányuló kérelmet elutasító rendelkezése, ezért azt a másodfokú bíróság nem érintette. [20] Rögzítette, hogy a közhatalom gyakorlása során okozott kár megtérítése iránti kereset elbírálásakor a Ptk.
- §
(1)bekezdése, a 84. §
(1)bekezdés e) pontja és a 339. §
(1)bekezdése együttesen alkalmazandó. [21] A kereset elutasításának indokaként kifejtette, hogy a személyes szabadság jogellenes korlátozásával bekövetkező jogsértés a II. és III. rendű alperes részéről nem történt, hiszen a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedést a bíróság rendelte el, hosszabbította meg, illetve tartotta fenn. Ez alapján úgy ítélte meg, hogy a II. és III. rendű alperes semmilyen módon nem korlátozta a felperes személyes szabadsághoz fűződő jogát. A részükről megvalósított jogsértés hiányában pedig úgy ítélte meg, hogy a felperest a II. és III. rendű alperessel keresetben érvényesíteni kívánt jog nem illeti meg. szemben a A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelmek [22] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének a kamatfizetési kezdő időpont módosításával történő helybenhagyását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [23] Állította, hogy a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Ptk. 339. §-át, amelynek következménye volt a Ptk. 349. §-ának és 84. §
(1)bekezdés e) pontja alkalmazásának elmulasztása. [24] Érvelése szerint személyes szabadságának elvonásában a II. és III. rendű alperes, valamint a bíróság együttesen hatott közre, magatartásuk egymásra épülő volt, bármelyik kiesése meghiúsította volna a kényszerintézkedés foganatosítását, vagyis a II. és III. rendű alperes magatartása nélkül nem történhetett volna meg a személyiségi jogának közvetlen megsértése. [25] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az alperesek elmulasztották a rendőri előterjesztéseket és ügyészi indítványokat megalapozó bizonyítékok beszerzését. Álláspontja szerint nem volt megállapítható a megalapozott gyanú, ezzel kapcsolatban nem történt meg a bizonyítékok megfelelő értékelése. [26] A felperes érvelése szerint, amennyiben az alperesek felelőssége nem állapítható meg, úgy az elsőfokú bíróságnak a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 130. §
(1)bekezdése
- e)pontjára és 157. §
- a)pontjára tekintettel fel kellett volna hívnia az ügyben eljárt bíróságoknak a perbevonására, amelynek elmaradása az elsőfokú eljárás megismétlését indokolja. [27] Másodlagos kérelmével kapcsolatban előadta a jogi képviselője munkájával kapcsolatos aggályait, és részletezte, hogy ez milyen hatással volt a nyilatkozatainak, illetve a keresetmódosításnak a figyelembevételére. [28] A II. és III. rendű alperesek felülvizsgálati ellenkérelmeikben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték, annak helyes indokaira hivatkozással. A Kúria döntése és jogi indokai [29] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [30] A Pp. 270. §
(2)bekezdésének és a Pp. 275. §
(3), illetve
(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van. [31] A felperes felülvizsgálati kérelmében mind anyagi, mind eljárási jogszabálysértésre hivatkozással támadta a jogerős ítéletet. [32] Vitatta a jogerős ítéletben kifejtett azon álláspontot, hogy az alperesek marasztalásának azért nincs helye, mert a személyes szabadság jogellenes korlátozásával bekövetkező jogsértés részükről nem történt, hiszen a kényszerintézkedést a bíróság rendelte el, hosszabbította meg, illetve tartotta fenn. [33] A Kúria a felperes ezen érvelésével egyetértett, ugyanakkor az alperesek kártérítési felelőssége egyéb okból, az alábbiak szerint nem volt megállapítható. [34] A felperes az alperesek eljárásával kapcsolatban elsősorban azt sérelmezte, hogy nem csak a bűnösséget alátámasztó, hanem az az ellen szóló bizonyítékokat is be kellett volna szerezni. Állította, hogy a megalapozott gyanút alátámasztó bizonyítékok nem lettek kellően felderítve, a rendelkezésre álló bizonyítékok közötti ellentmondások nem kerültek feloldásra. [35] Kiemeli a Kúria, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 129. §-a határozza meg a kényszerintézkedés elrendelésének feltételeit. Általános feltétel a terhelti minőség, amelyhez a Be. 179. §
(1)bekezdésében írt megalapozott gyanú szükséges. Erre a felperes a felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a felperessel szemben elrendelt előzetes letartóztatás különös feltétele a Be. 129. §
(2)bekezdés c) pontján alapult, amely szerint megalapozottan feltehető, hogy a terhelt szabadlábon hagyása esetén - az ott írt módokon - a büntetőeljárás eredményességét meghiúsítaná. Rámutat a Kúria, hogy nem tartozik a különös feltételek közé a bűnösség fennállásának megfelelő bizonyítottsága, kizárólag az alapos gyanú mellett az egyéb feltételek - jelen esetben a büntetőeljárás eredményessége meghiúsításának lehetősége - fennállása. [36] Kiemeli a Kúria, hogy az előzetes letartóztatás elrendelése, illetve meghosszabbítása nem hozható összefüggésbe a bűnösség bizonyítottságának szintjével, annak feltételei kizárólag az alapos gyanú, illetve a különös feltételek legalább valamelyikének fennállása. Maga az alapos gyanú nem jelent bizonyosságot. A büntetőeljárás irataiból megállapítható: kétségtelen, hogy voltak a felperes terhére szóló adatok (így a sértett és testvérének tanúvallomása). A perbeli esetben a büntetőeljárásban a III. rendű alperes részéről az alapos gyanú, majd a II. rendű alperes által a vádemelés a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésén alapult. A tanúvallomások tartalmaztak ugyan ellentmondásokat, de azok hamis voltára adat nem merült fel, egészen a bírósági eljárásban felvett új tanúvallomás mint bizonyíték előterjesztéséig. A Kúria fenntartja a Pfv.IV.21.768/2015/
- számú ítéletében rögzített álláspontot, amely szerint csak nyilvánvalóan alaptalan mérlegelés, jogalkalmazói tévedés alapozza meg a kártérítési felelősséget. A nyomozati eljárásban feltárt bizonyítékok értékelése során szükségképpen adódnak bizonytalanságok, azonban az alperesek részéről sem az alapos gyanú megállapítása, sem a vádemelés során nem volt megállapítható olyan nyilvánvalóan alaptalan mérlegelés, amely kirívóan súlyos jogalkalmazói tévedésként megalapozná a kárfelelősségüket. [37] A Kúria megítélése szerint - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - az alperesek az eljárásuk során nem valósítottak meg olyan kirívóan súlyos jogalkalmazási vagy jogértelmezési hibát, amely a kártérítési felelősségüket megalapozná. Rögzíti a Kúria, hogy a később tévesnek bizonyult vádemelés önmagában nem elegendő a nyomozó- és a vádhatóság felróható magatartásának megállapításához (EBH
- 750.). [38] Mindezek alapján tehát a felperes álláspontjával ellentétben a jogerős ítélet a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapult, az nem sérti a Pp.
- §
(1)bekezdését, az érdemi döntéssel kapcsolatban sem állapítható meg a Ptk. 339. §-ának, 349. §-ának, illetve 84. §
(1)bekezdés e) pontjának a sérelme. [39] A felperes elsődleges felülvizsgálati kérelmében eljárási szabálysértésre hivatkozott azzal kapcsolatban, hogy a másodfokú bíróság nem hívta fel az előzetes letartóztatást elrendelő, illetve meghosszabbító bíróság mint alperes perbevonására. [40] A Kúria rámutat, hogy a felperes állításával ellentétben a bíróságot a Pp. 3. §
(3)bekezdésében foglaltak figyelembevételével sem terhelte olyan kötelezettség, hogy valamely személy vagy szervezet mint alperes perbevonására hívja fel a felet. Adott esetben meghatározott személyek (szervezetek) perben állása nem volt kötelező, annak megjelölése pedig, hogy igényét kivel szemben kívánja érvényesíteni, a felperes joga és kötelezettsége volt. [41] A másodlagos felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban a Kúria rámutat, hogy a Pp. 270. §
(2)bekezdéséből és 272. §
(2)bekezdéséből következően a fél felülvizsgálati kérelmében a jogerős határozatot jogszabálysértésre hivatkozással támadhatja, ennek során meg kell jelölnie a megsértettnek állított jogszabályhelyet, és körül kell írnia a jogszabálysértés indokait. Figyelemmel a Kúria 1/
- (II. 15.) PK véleményében kifejtettekre, érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében ezek a tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek. Mivel a felperes másodlagos felülvizsgálati kérelme vonatkozásában konkrét megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg, ezért a Kúria az ezzel kapcsolatos hivatkozásokat érdemben nem vizsgálta. [42] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján - eltérő jogi indokolással - hatályában fenntartotta, mert az mindenben megfelelt a felülvizsgálati kérelem tárgyává tett jogszabályoknak. Záró rész [43] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a III. rendű alperes javára a jogtanácsosi képviseletével összefüggésben felmerült, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján, a
(6)bekezdés alkalmazásával számított felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. [44] A II. rendű alperes a felülvizsgálati eljárásban költségre nem tartott igényt. [45] A felperes költségmentessége folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése szerint számított felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes pervesztességére tekintettel, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a alapján az állam viseli. [46] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a felperes kérelmére tárgyaláson bírálta el. Budapest,
- március
- Dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Antónia s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM