Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 1.Bhar.233/2019/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten,
- év január hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: A rongálás vétsége miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 24.Bf.8657/2018/
- számú ítéletét helybenhagyja. A végzés ellen további fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 6.B.1832/2016/
- számú,
- március
- napján kihirdetett ítéletével vádlottat az ellene rongálás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett a bűnjelekről, a felmerült bűnügyi költséget az államra terhelte, a sértett polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasította. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be a vádlott terhére a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett. A vádlott védője a felmentés jogcíme miatt élt fellebbezéssel. Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 24.Bf.8657/2018/
- számú,
- május
- napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a vádlott bűnösségét a vád szerinti a Btk.
- §
(1),
(2)bekezdés a) pontja szerinti rongálás vétségében megállapította. Vádlottat 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 1200 forintban állapította meg, így összesen 240.
- Ft pénzbüntetést szabott ki. A másodfokú ítélet ellen a tárgyaláson a vádlott fellebbezést jelentett be. Védője írásban jelentette be felmentést célzó fellebbezését. Utóbb annak írásbeli indokolásában részletesen kifejtette, hogy a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan, iratellenes, az indokolási kötelezettség nem teljesített, és a tisztességes eljáráshoz való alapjogok sérültek. Ezért a vádlott felmentésére, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezésére tett indítványt. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.607/2019/
- számú átiratában és képviselője a Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén is a Fővárosi Törvényszék másodfokú ítéletének helybenhagyását indítványozta. A vádlott védője a harmadfokú nyilvános ülésen a fellebbezését fenntartotta és a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta. Álláspontja szerint az ügyben szereplő kamerafelvételeket - rajta kívül - senki nem tekintette meg. Kifejtette, hogy a vádlott nem volt a helyszínen, az ügyben elfekvő közokiratok tartalma valótlan, a felvételeket összekeverték a nyomozás során, a cellainformációk értékelése helytelen, a tanúvallomások nem alkalmasak bizonyítéknak, egyébként is a sértett és annak baráti köre válogatta ki a bizonyítékokat. Vitatta a bizonyítékok felhasználásának módját és a bíróságok bizonyíték értékelő tevékenységének helyességét. Összességében a bizonyítási anyag felülértékelésével már csak a felmentés végett bejelentett fellebbezését indokolta a perbeszédében. A vádlott az utolsó szó jogán ártatlanságát hangsúlyozta. A fellebbezések nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a Be.
- §
(2)bekezdés a) pontja szerint a vádlottal szemben a bűnösség kérdésében hozott ellentétes első- és másodfokú döntés megnyitotta a harmadfokú felülbírálat lehetőségét. A Fővárosi Ítélőtábla azt állapította meg, hogy az ügyben eljárt első-és másodfokú bíróságok az eljárási szabályokat megtartották. Az elsőfokú bíróság felmentette a vádlottat az ellene emelt vád alól. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megalapozatlannak tartotta, ezért annak hiányait bizonyítás felvételével kiküszöbölte, majd a felvett bizonyítás eredményeként a tényállás kiegészítésével és helyes ténybeli és jogi következtetések levonásával az elsőfokú ítéletet megalapozottá tette és abból a helyes ténybeli és jogi következtetéseket levonta, a vádlott bűnösségét a vádirat szerint megállapította. A harmadfokú bíróság a nyilvános ülésen elhangzott személyi körülmények tekintetében és az iratok tartalma alapján a történeti tényállás körében is további kisebb körű megalapozatlanságot észlelt, ezért a másodfokú ítéletet a Be. 619. §
(3)bekezdés szerint kiegészítette. A vádlott élettársi kapcsolata az eljárás alatt megszűnt (a vádlott nyilvános ülésen tett nyilatkozata). A sértett a Bevásárló központ parkolójában több helyet elfoglalva szabálytalanul parkolt (tanú1 és a vádlott előadása). A rongálás következtében a gépkocsi jobb oldalán az első ajtókilincs alatt 11,5 cm-re 64 cm hosszú, míg a bal oldalán az első ajtókilincs alatt 12,5 cm-re 90 cm hosszú festékmegszakítási nyom keletkezett (nyomozati iratok
- oldalán elfekvő rendőri jelentés). E kiegészítések mellett az ítélet már teljes terjedelmében megalapozottá vált, minden releváns körülmény rögzítést nyert. A másodfokú bíróság helyes történeti tényállást állapított meg és a bizonyítékértékelő tevékenysége is logikus, következetes, alapos és törvényes, ezért eredménnyel nem volt támadható a harmadfokú eljárásban. A védő a bizonyítékok összhatása helyett, az egyes bizonyítékok kiragadott és eltérő értékelésével igyekezett kétségessé tenni a bizonyítékok egységes láncolatát, de a felülmérlegelés a törvényes bizonyíték értékelő tevékenység miatt nem lehetett eredményes. A másodfokú bíróság helyesen fogadta el a tagadásban lévő és ellentétes adatokat is tartalmazó vádlotti vallomás azon részeit, amelyet más bizonyítékok is alátámasztottak és megerősítettek. A vádlott maga számolt be a „pofátlanul" parkoló, több beállóhelyet is elfoglaló gépkocsiról, amelyet körbejárt. Ezt alátámasztja a kamerafelvétel és a kapcsolatos tanúvallomások tartalma. Ehhez képest nehezen értelmezhető, hogy az eljárás későbbi szakaszában, így a harmadfokú bíróság előtt is már vádlott és védő egybehangzóan arra alapította a fellebbezését, hogy a vádlott nem járt a helyszínen. Egyik vallomásában azt is állította a vádlott, hogy amikor körbejárta az autót látta a vezető melletti oldalon a sérülést, de nem emiatt járta körbe. Tanú2 vallotta, hogy a felvételt végig nézte egészen addig, amíg a sértett autója bent állt a parkolóban. Nem tévedett a másodfokú bíróság a bizonyítékok értékelésekor, mivel a parkolóhelyre szabálytalanul beálló sértetti használatban álló gépkocsi akkor még sértetlen volt, majd a vádlott érkezéséig annak senki nem járt a közelében, ahogy a távozása után sem mindaddig, amíg a sértett el nem hagyta a parkolót. Ebből pedig csak arra vonható okszerű következtetés, hogy egyedül a vádlott lehetett és volt az a személy, aki a gépkocsit megrongálta. A vádlott körbejárása lefedte a sérüléssel érintett területet, a rongáló mozdulatnak pedig nem kellett feltétlenül látszania, mivel a kiegészített tényállás szerint az éppen olyan magasságban volt, amely a gépkocsi takarásában könnyen kivitelezhető volt feltűnés, látványos mozdulatok nélkül. Mivel saját maga is pofátlannak nevezte a sértetti gépkocsi leparkolását összhangba kerül a motiváció azzal, hogy a vádlott volt az egyetlen személy, aki a bűncselekményt elkövethette. A másodfokú bíróság a fentiek miatt észszerűen és okszerűen, a logika szabályai szerint vont következtetést a vádlott bűnösségére és helyes a bűncselekmény jogi minősítése is. A másodfokú bíróság által kiszabott büntetés törvényes, elégséges, de egyben szükséges is a büntetési célok teljesedéséhez, kifejezi a bűncselekmény tárgyi súlyát és az elkövető társadalomra veszélyességét. A kifejtettekre figyelemmel a harmadfokú bíróság a Be.
- §-a szerint helybenhagyta a másodfokú bíróság ítéletét. A járulékos rendelkezést nem érte perorvoslati támadás, ezért azzal nem foglalkozott a harmadfokú bíróság. Budapest,
- év január hó
- napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Mató Ágnes s.k. előadó bíró Dr. Vincze Piroska s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 24.Bf.8657/2018/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bhar.233/2019/
- számú végzése folytán
- év január hó
- napján jogerős. Budapest,
- év január hó
- napja. Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke