Pfv.20619/2020/6 – Kúria

(2)bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére a szerződés nélkül igénybe vett víziközműves kapcsolódó szolgáltatás miatt jogalap nélküli gazdagodás [Ptk. 361. §

(1)bekezdése], másodlagosan kártérítés [Ptk. 339. §

(1)bekezdése] jogcímen. Kérte továbbá a marasztalásukat 307.581.969 forint kötbér megfizetésére a Vkszt. egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vkszt.Vhr.) 71. §

(1)bekezdése és az üzletszabályzata II.

3. pontja alapján. A
4. december 31-ig felmerült 472.979.088 forint díj megfizetésére a III-IV. rendű alpereseket is kérte kötelezni kártérítésként a Polgári Törvénykönyvről szóló
5. évi V. törvény (továbbiakban: újPtk.) 6:
6. §, 6:
7. §

(1)bekezdése, 6:

1. §, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
2. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Csőd tv.)
3. §

(1), 24/A §-a

(1),

(7)bekezdése,

1. §-a alapján. Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Az I-II. rendű alperesek védekezése szerint a felperes a Vkszt.
2. §

(2)bekezdése

1. pontjában kapott felhatalmazás szerinti miniszteri rendelet megalkotásáig a Vkszt.
2. §

(1)bekezdése alapján a

1. január 31-én jogszerűen alkalmazott, 152 Ft/m3 + áfa szennyvíz, 86 Ft/m3 + áfa ivóvíz díjat alkalmazhatja. Azt ezt meghaladó perbeli követelés alaptalan. Az I. rendű alperes az általa teljesített 354.916.929 forint erejéig beszámítási kifogást is előterjesztett. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] A bíróság jogerős részítélettel a 199.940.081 forint kötbér és késedelmi kamata megfizetésére irányuló keresetet elutasította (Székesfehérvári Törvényszék 15.G.40.081/2015/31., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.041/2016/5/II.). Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az I. rendű alperes gazdagodása az az összeg, amelyet a saját számláiban a felperes közvetített szolgáltatásaként a [6] fogyasztói felé érvényesített és be is szedett, de nem fizette meg a felperesnek. A D. Megyei Jogú Város Önkormányzata által megállapított hatósági ár a felek viszonyában nem alkalmazható: egyrészt a jogalap nélküli gazdagodás azzal nem azonos, másrészt az I. rendű alperes nem a felperes felhasználója (Vkszt.
2. §
3. pont). A gazdagodás tisztázására folyt könyv- és műszaki szakértői bizonyítás során az I. rendű alperes részére nyújtott szolgáltatás kezelési, karbantartási költsége nem volt elkülöníthető. Az I. rendű alperes a bevételéből a felperes közvetített szolgáltatása értékét megfizette a felperesnek. Tartozása hiányában szerződésen kívül okozott kár nem keletkezett, a további alperesek szándékegységben elkövetett jogsértő magatartása sem merült fel. Az I. rendű alperesre nem terjed ki a felperes üzletszabályzatának hatálya, nem felhasználó, ezért a
4. márciusában módosított üzletszabályzat alapján sem áll fenn kötbérfizetési kötelezettsége. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében a felperes megváltoztatott,
5. október 1-ig kiterhelt 21.364.510 forint kötbér és késedelmi kamata megfizetése iránti keresete tárgyában a pert megszüntette; ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában egyetértett az elsőfokú bíróságnak a helyesen megállapított tényállásból levont jogi következtetésével, azzal, hogy jogalap nélküli gazdagodás jogcímén az I. rendű alperesnek az átvett/átadott szolgáltatás ellenértékét attól függetlenül meg kell térítenie, hogy a közvetített szolgáltatás ellenértékét a saját felhasználóitól be tudta-e szedni. A perbeli esetben a szerződés vagy más jogalap nélküli vagyoneltolódást szolgáltatás igénybevétele (ivóvíz), illetve szolgáltatás nyújtása (szennyvízelvezetés) okozta, így az I. rendű alperesnek a felperestől átvett (ivóvíz), illetve nyújtott (szennyvízelvezetés) szolgáltatás azon ellenértékét kell megtérítenie, amely a felperes önköltsége és az arra felszámítható reális haszon alapján kalkulálható. A felperes önköltsége nem azonos a D. Megyei Jogú Város Közgyűlése által megállapított hatósági árral. Az elsőfokú eljárásban az önköltség megállapítására folytatott szakértői bizonyítást a felperes adatszolgáltatásának elmaradása akadályozta meg (
6. számú végzés,
7. számú szakvéleménye és
8. számú melléklete,
9. számú végzés), így a bizonyítatlanság következményét a polgári perrendtartásról szóló
10. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
11. §

(1)bekezdése alapján viselnie kell. A könyvszakértő csak az I. rendű alperes által elismert 152 Ft/m3 és 86 Ft/m3 közvetített szolgáltatási árból indulhatott ki, amelynek figyelembevételével a felhasználóinak kiszámlázott szennyvíz- és ivóvíz szolgáltatás díjában közvetített (felperesi) szolgáltatás nettó ellenértéket megfizette a felperesnek (163. számú kiegészített szakvélemény). A kiegészített könyvszakértői vélemény nem szenvedett a Pp. 182. §

(3)bekezdésében meghatározott hiányosságban, nem volt ok más szakértő kirendelésére. Helyes volt az elsőfokú ítélet azon megállapítása is, hogy az I. rendű alperes hatósági engedélyek birtokában látja el a közüzemi szolgáltatásokat, így magatartása nem jogellenes, kártérítés címén ilyen okból sem tartozhat. E keresetek megalapozatlansága folytán nem lehet alapos a II.-IV. rendű alperesekkel szembeni kereset sem. A II. és a IV. rendű alperes a tevékenységét az I. és III. rendű alperes nevében fejtette ki [a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 29. §

(1), 30. §

(1)bekezdése; a újPtk. 3: 21. §

(1), 3: 24. §

(2)bekezdése], annak során harmadik személynek okozott esetleges károkért közvetlenül nem felelnek. A jogerős részítélet a felperes

1. szám alatt módosított keresetét a
2. október
3. és
4. július
5. között kiállított számlákon alapuló, 199.940.081 forint kötbér és járulékai iránt elutasította. Az ezt követően előterjesztett 307.581.969 forint kötbér iránti kereset tárgya a
6. április
7. és
8. május
9. közötti időszak (146.,
10. szám), az elsőfokú bíróság a fellebbezett ítéletével e keresetet is elutasította. A felperes a fellebbezésében azonban az eredeti keresete szerint
11. augusztus
13. október
14. közötti időszakra érvényesített 21.364.510 forint kötbért és késedelmi kamatát. E keresetváltoztatás [Pp.
15. §

(1), 146. §

(5)bekezdése c) pont,146/B. §] tárgyában a per megszüntetésének van helye a jogerős részítélet anyagi jogereje folytán [Pp. 229. §

(1)bekezdése,

1. §,
2. § a),
3. §

(1)bekezdés d) pont]. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [7] [8] [9] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A jogszabálysértést azzal indokolta, hogy a tényállás iratellenes, kirívóan okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésen alapul. Az I. rendű alperes, hatósági engedély hiányában jogellenes magatartása kárfelelősséget alapoz meg, azt 2019. november 5-i Kúriai döntés alapján 2017. októberben szerezte csak meg. Az időszakokat meg kellett volna bontani az engedély birtokában és hiányában végzett tevékenység szerint, ezzel kapcsolatosan a bíróság nem nyújtott a Pp. 3. §

(3)bekezdés alapján tájékoztatást. A jogerős ítélet nem hivatkozhatott az elsőfokú ítélet megalapozottsága körében a Kúria később,

1. november 5-én hozott döntésére. A felperes eleget tett bizonyítási kötelezettségének, a műszaki és a könyvszakértői vélemény összevetésekor az eljárt bíróságok téves következtetésre jutottak. Az elsőfokú bíróság arra kért önköltségszámítást, amit a felperes szolgáltat, de az egyes fogyasztókra nem lehet önköltséget számítani, a műszaki szakértő szerint is az elkülönítés módja kizárólag mennyiségi lehet. A tevékenysége önköltség-számításához pedig a szakértő rendelkezésére bocsátotta az adatokat, az önköltség-számítási szabályzatát, a MEKH adatszolgáltatásait. A kiegészített könyvszakértői vélemény aggályos, nem tárta fel, hogy valósan az átvett ivóvíz szolgáltatás és/vagy szennyvízelvezetés és tisztítás méltányos profittal növelt önköltsége került-e megtérítésre. A kifizetések összege és késedelme miatt a tőkekövetelés nem kiegyenlített. A Ptk.
2. és a
3. §megsértésével készített vélemény és határozat jogszabálysértő [311/
4. számú polgári elvi határozat], a kereset a járulékok tekintetében pedig elbírálatlan. Ezért szükséges az egyébként is megalapozatlan szakértői vélemény kiegészítése és a késedelmes fizetésre tekintettel annak kimunkálása, hogy a kereseti kérelemben feltüntetett gazdagodás tőke része - a járulékok elszámolása mellett - ténylegesen milyen összegben térült meg, milyen összegben áll fenn az ítéleti rendelkezéshez mérten. A jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta, hogy a per során történt teljesítés elismerés, ezért annak mértékéig pernyertes. Hatályon kívül helyezést megalapozó lényeges eljárási szabálysértés, hogy elbírálatlan maradt a
5. április
6. és
7. május
8. között történt "szabálytalan vízvételezés" miatt felmerült 307.581.969 forint kötbér megfizetésére vonatkozó kereseti kérelem, sértve a Pp.
9. §

(2), 213. §

(1)és 215. §

(1)bekezdéseit. Az elsőfokú bíróság az ítélete indoklásában nem tért ki e kereseti kérelemre, ebből következően meg sem nyílt a felperes fellebbezési joga. A fellebbezésben a döntés hiányára vonatkozó kérelem már tartalmát illetően sem tekinthető keresetmódosításnak. Az alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. Az I-II. rendű alperesek kiemelték, hogy felperes a 2013. január 31-én alkalmazott díjtól nem térhetett el. A III-IV. rendű alperesek hangsúlyozták, hogy az ideiglenes vagyonfelügyelővel szemben a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók [Csődtv. 24/A. §

(3)-

(7), 15. §

(1)bekezdése]. A Kúria döntése és jogi indokai [10] [11] A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a hivatkozott okból nem jogszabálysértő. A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmét kizárólag eljárási jogszabálysértésre hivatkozással terjesztette elő, a jogerős ítélet meghozatala során megvalósult eljárási szabálysértések [3.1., 3.2.] körében a Pp. 3. §

(2),

(3), a 213. §

(1), 215. §

(1)bekezdését jelölte meg. A Kúria a jogerős határozatot a Pp. 275. §

(2)és

(3)bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül és az csak akkor vezethetett eredményre, ha a hivatkozott eljárási szabálysértés megtörtént és lényeges kihatása volt az ügy érdemi elbírálására. [12] [13] [14] [15] [16] A per tárgya a felperes - a keresete

1. sorszámú beadványban történt felemelését követően - 400 millió forintot meghaladó követelése, ezért a kiemelt jelentőségű perekben alkalmazandó eljárásjogi szabályok szerint kellett eljárniuk mind a peres feleknek, mind a bíróságoknak, a Pp. I-XIV. fejezetének szabályait a XXVI. fejezetben foglalt eltérésekkel kellett alkalmazni. A kiemelt jelentőségű perben a bíróság nem köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni [Pp.
2. §

(3)bekezdés, 386/J. § ]. Ezért a perben a Polgári perrendtartás tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályainak alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/

1. (VI. 24.) PK vélemény nem volt irányadó. Mindazonáltal az ítélet hatályon kívül helyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/
2. (VI. 30.) PK vélemény
3. pontja szerint a Pp.
4. §

(3)bekezdés szerinti tájékoztatási kötelezettség megsértése önmagában nem is szolgálhat alapul a hatályon kívül helyezésre; azt csak konkrét eljárásjogi szabály sérelme alapozhatja meg. Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes valamennyi kereseti kérelmét elutasította és annak indokát is adta. Rögzítette az ítéletében, hogy a kötbérre vonatkozó keresetet a

1. számú részítéletével jogerősen elutasította, a felperes
2. számú beadványban 307.581.969 forint kötbér iránti igényét ismét előterjesztette arra hivatkozással, hogy a részítélet meghozatalát követően az üzletszabályzatát módosította. Az elsőfokú bíróság a részítéletben és a 15.G.40.136/2009/
3. számú ítéletben kifejtetteket változatlanul fenntartva megállapította, hogy az I. rendű alperesre nem terjed ki felperes üzletszabályzatának személyi és tárgyi hatálya, nem minősül felhasználónak, ezért a
4. márciustól módosított üzletszabályzat alapján sem áll fenn kötbérfizetési kötelezettsége. A felperes az I. rendű alperes kárfelelőssége kapcsán állította a szükséges hatósági engedélyek hiányát. A felperes a módosított keresetében (
5. beadvány) a pénzkövetelést szennyvíz elvezetésével, tisztításával összefüggésben
6. május 1-től, az ivóvíz szolgáltatás kapcsán
7. január 2-től érvényesítette. Az I. rendű alperes közszolgáltatásának ez volt a jogerős ítélet szerint is a kezdőidőpontja. Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az I. rendű alperes mindkét szolgáltatás esetében jogerős, végleges vízjogi üzemeltetési engedélyekkel rendelkezik. A felperessel szemben a fizetési kötelezettsége kimerül az átadási díjban. A hatósági engedély hiánya a kettejük jogviszonyában polgári perben érvényesíthető jogkövetkezménnyel nem jár. Az engedély hiányának szankciója közigazgatási jellegű: a Vkszt.
8. § alapján víziközmű-szolgáltatás engedély nélküli végzése esetében az MEKH a tevékenység végzőjét azonnali hatállyal eltilthatta a tevékenység folytatásától, továbbá a tevékenység végzőjével szemben a
9. §

(1)bekezdés a)-b) pontjában foglalt jogkövetkezményeket alkalmazhatta. A folyamatos és biztonságos ellátás érdekében település nem maradhat szolgáltatás nélkül, azt az önkormányzattal szerződő víziközmű-szolgáltató vagy az MEKH által kijelölt közérdekű üzemeltető látja el. A Kúria a teljesség kedvéért emeli ki a per adatai közül: N. részére az ivóvíz-szolgáltatást a felperes nyújtotta, szolgáltatási jogát

1. január 2-ával a hatóság megvonta és közérdekű üzemeltető kijelölésére irányuló eljárást indított. A hatóság ettől függetlenül tudomásul vette a jóváhagyott szerződés alapján a szolgáltatás átvételét az I. rendű alperes által (
2. sorszámú beadvány melléklete). A jogerős ítélet az elsőfokú ítélet megalapozottsága körében hivatkozhatott a N. ivóvíz-ellátására vonatkozó vízjogi engedély kapcsán folyamatban lévő közigazgatási perben a Kúria később hozott Kfv.IV.37.772/2018/
3. számú döntésére. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
4. évi CLXI. törvény
5. § értelmében a bíróság határozata mindenkire kötelező, azt a bíróságok is kötelesek bármely későbbi döntésüknél figyelembe venni. A felperes a felülvizsgálati kérelmében lényegében a Pp.
6. §

(1)bekezdésének a megsértését állítja azzal, hogy a jogerős ítélet azért megalapozatlan, mert ő eleget tett a bizonyítási kötelezettségének. A bíróság mérlegelési tevékenysége kapcsán felhozott érveket a Kúria nem értékelhette: egyrészt a megsértett jogszabályhely megjelölése hiányában, másrészt a Kúria számára a rendkívüli perorvoslati felülvizsgálati eljárásban a mérlegelési szabadság, a bizonyítékok felülmérlegelése korlátozott (BH

1. 221., BH
2. 195., BH
3. 86.). A felperes érvei azonban nem is relevánsak, mert a Kúria a kereset elutasításának a jogerős ítéletben kifejtett indokait nem osztotta, az I-II. rendű alperesek által a perben következetesen képviselt jogi állásponttal értett egyet. [17] A víziközmű-szolgáltató felperes a víziközmű-szolgáltató I. rendű alperestől a víziközműves kapcsolódó szolgáltatása (Vkszt. 2.§ 27.), az általa nyújtott ivóvíz-értékesítési, valamint szennyvízelvezetési és -tisztítási szolgáltatás díját követelheti a Vkszt.
4. § alapján. A szolgáltatása megkezdésekor hatályos Vkszt.
5. §

(3)bekezdése alapján a víziközműves kapcsolódó szolgáltatás díja az átadási ár, amelyet a miniszter rendeletben állapít meg. A Vkszt. 67. §

(4)-

(5)bekezdése alapján alkalmazandó 65-

1. § rendelkezései értelmében az ivóvíz átadási ára és az átvett szennyvíz kezelési díja is hatósági díj, attól eltérni szerződésben is kizárólag a MEKH előzetes hozzájárulásával lehet. A Vkszt.
2. §

(2)bekezdése

1. pontjában felhatalmazást kapott a miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a víziközműves kapcsolódó szolgáltatás körében az ivóvíz átadási árait és azok alkalmazásának időpontját, valamint az átvett szennyvíz kezelési díjait és azok alkalmazásának kezdő időpontját. A
2. §

(1)bekezdés átmeneti rendelkezése szerint a rendelet hatálybalépéséig a víziközmű-szolgáltató a

1. január 31-én jogszerűen alkalmazott díjat alkalmazhatja. A Vkszt. 76-
2. §-hoz fűzött indokolás szerint abban az esetben, ha az adott településen víziközmű-szolgáltató váltás történik, a korábbi víziközmű-szolgáltató által alkalmazott díjakat kell alkalmazni. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalról szóló
3. évi XXII. törvény
4. §

(2)bekezdés e) pontja alapján a MEKH látja el a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény hatálya alá tartozó szervezetek jogszabály szerinti tevékenységének felügyeletét, az 5/D. §

(1)bekezdése alapján a hatáskörébe tartozó hatósági eljárásokban az általános közigazgatási rendtartásról szóló

1. évi CL. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A Vkszt.
2. § alapján a víziközmű-szolgáltatás díjaira vonatkozó rendelkezések betartását a MEKH díjfelügyeleti jogkörében, díjfelügyeleti hatósági eljárásban ellenőrzi: megtiltja a jogszabálysértő díj további alkalmazását, kötelezi a víziközmű-szolgáltatót a jogszerű ellenérték alkalmazására, az elért többletbevétel visszatérítésére, bírságot szabhat ki. [18] A kifejtettekből következően polgári perben a bíróság polgári jogi - jogalap nélküli gazdagodás, illetve kártérítés - jogcímeken a közműves ivóvízellátás, a közműves szennyvízelvezetés és -tisztítás díját nem állapíthatja meg. Ezen nem változtat a jogalkotásra felhatalmazott, a Kormány víziközműszolgáltatásért felelős tagja, nemzeti fejlesztési miniszter, jelenleg az innovációért és technológiáért felelős miniszter [152/
3. (VI. 6.) Korm. rendelet
4. § 18., 94/
5. (V. 22.) Korm. rendelet
6. §
7. pont] keresetlevélben is hivatkozott esetleges mulasztása sem. Jogalkotási feladatot a jogalkalmazó bíróság nem vehet át. [19] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet eltérő indokolással a Pp.
8. §

(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész A felperes a Pp. 270. §

(1)és a 78. §

(1)bekezdés alapján köteles az alperesek ügyvédi munkadíjból álló, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2),

(5)-

(6)bekezdés alapján, a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányban meghatározott és áfával növelt összegű felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. [21] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdés alapján tárgyaláson bírálta el. [22] E határozat ellen a felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §

(1)bekezdés e) pont zárja ki. [20] Budapest,

1. július
2. dr. Puskás Péter s.k. a tanács elnöke, dr. Kocsis Ottilia s.k. előadó bíró, dr. Csesznok Judit Anna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Sz.Sz. bírósági ügyintéző