Pkf.25333/2020/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(2)bekezdés a) pontjára, 3. §

(1)bekezdés c) pontjára, valamint 5. §

(2)bekezdés a) pontjára alapítottan, ez utóbbival összefüggésben hivatkozott a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló

1. évi LVII. törvény (Tpvt.)
2. §-ára. Az ellenérdekű fél a törlési kérelem elutasítását kérte. [3] A benyújtó (a továbbiakban: Hivatal) M...../
3. ügyiratszámú határozatával a védjegytörlési kérelmet elutasította. Utalva az Európai Bíróság C-517/
4. számú BRAVO ügyben hozott döntésére kifejtette, miszerint a megkülönböztető képesség hiányára alapított törlési ok alaptalan, mert a „Belga SÖRFESZTIVÁL" színes ábrás védjegyben az összetett kifejezés mellett szerepelnek ábrák, a szóösszetétel eleje stilizált, tömör, vastagított betűvel íródott, annak megkülönböztető képességét erősítik a megjelölésben látható stilizált kalász, csillag és különböző pohár formák, illetve a pirossárga-fekete színű sávokból álló keret. Indokolása szerint bár a szóelemek jelentésével az átlagfogyasztó tisztában van, azt a kérelmező nem bizonyította, hogy a belga sörfesztivál szókapcsolatot az árujegyzékben igényelt áruk és szolgáltatások megjelölésére általánosan és szokásosan használnák. A szóelem megkülönböztető képessége csekély, de az ábrás elemek és a színes keret együtt fantáziamegjelölésnek minősítik az árujegyzék tekintetében a megjelölést. Ezért a Vt.
5. §

(2)bekezdés a) pontjában foglalt feltétlen kizáró okot nem találta alkalmazhatónak. A Hivatal a kérelmező által felhívott további két törlési ok alapján sem látott lehetőséget a védjegy törlésére. A határozat ellen a kérelmező terjesztett elő megváltoztatási kérelmet, ebben a törlési okokat változatlanul fenntartva a védjegy törlését kérte. Az ellenérdekű fél a megváltoztatási kérelem elutasítását indítványozta. [4] Az elsőfokú bíróság végzésével a Hivatal M...../

1. számú határozatát annyiban változtatta meg, hogy elrendelte a ...... lajstromszámú „Belga SÖRFESZTIVÁL" színes ábrás védjegy törlését a Nizzai Megállapodás
2. és
3. szolgáltatási osztályaiban keletkezésére visszaható hatállyal. Az ezt meghaladó megváltoztatási kérelmet elutasította. [5] Az elsőfokú bíróság a megváltoztatási kérelmet részben alaposnak találta. Rögzítette, hogy mivel a kérelmező a védjegy törlését csak a
4. és
5. osztályokban kérte, így a hivatali eljárásnak nem volt tárgya a
6. áruosztály, emiatt erre is kiterjedő megváltoztatási kérelem alappal nem terjeszthető elő. [6] A törvényszék a megkülönböztető képességet vizsgálva megállapította, hogy az összetett megjelölés egyrészt a „Belga" és „SÖRFESZTIVÁL" önálló jelentéssel bíró szavakból, másrészt az ezeket körbevevő stilizált ábrákból és színes keretből áll. A védjegy központi eleme a két szó, a „Belga" szóelem gót betűtípussal íródott, jellegzetessége a tömör, vastagított betűszár, fölötte egy stilizált kalász, alatta egy csillag és különböző söröspoharak ábrája. A keret piros-sárga-fekete színei a belga nemzeti zászló színei. A Hivatallal egyetértve kifejtette, hogy a szóelemek megkülönböztető képessége - figyelemmel a szolgáltatási osztályokra - minimális. Nem osztotta ugyanakkor a határozat megállapításait az egyéb elemek körében, mert úgy ítélte meg, hogy az ábrák nem egyediek, azok magára a sörre, alapanyagára vagy a trikolor színei miatt a sörgyártásáról méltán ismert Belgiumra utalnak, tehát kizárólag a szavak jelentését erősítik, nincs domináns szerepük és összhatásukban sem minősülnek fantázia megjelölésnek. Nincs bennük semmi szokatlan, ami a leíró jelleg feloldásához vezetne. Adott esetben a releváns fogyasztónak az átlagfogyasztót kell tekinteni. A megjelölés olyan elemekből áll, amelyek pusztán az árujegyzékben felsorolt szolgáltatások fajtáját, jellemzőjét írja le - belga söröket felvonultató rendezvények, fesztiválok, ezek szervezése. Ezek alapján a jogosult szolgáltatását nem lehet megkülönböztetni más piaci szereplő hasonló szolgáltatásától, a megjelölés nem felel meg a védjegyekkel szemben támasztott alapvető követelménynek. [7] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a megjelölés minden eleme kellőképpen közvetlen és konkrét kapcsolatot mutat a szóban forgó szolgáltatásokkal oly módon, hogy az érintett közösség minden további asszociáció nélkül a szolgáltatások jellemzőit - fesztivál, amelyen belga sörök fogyasztására nyílik mód - észleli. A megkülönböztető képességgel nem rendelkező megjelölésre kizárólagos jog, monopólium biztosítása a védjegyjogosult részére indokolatlan volna mind a fogyasztók, mind a versenytársak szempontjából. A végzés indokolása szerint nincs további bizonyításra szükség annak megállapításához, hogy a szervezők a sörfesztiválok esetén, a sör származási helyétől függően - az országnevet és a rendezvény formát szükségszerűen együtt használják, ez a Belgiumból származó sörök értékesítése során a „Belga sörfesztivál" - megjelölés. Mindezek alapján a Vt.
7. §

(2)bekezdés a) pontjában foglalt kizáró okot a törvényszék a támadott osztályok tekintetében fennállónak találta és figyelemmel a Vt. 33. §

(1)bekezdés

1. a)pontjára, illetve 8. §
2. a)pontjára a 41. és 43. osztályokba sorolt szolgáltatások vonatkozásában a védjegy törléséről rendelkezett. [8] A rosszhiszemű védjegybejelentésre [Vt. 3. §

(1)bekezdés c) pont], valamint a korábbi tényleges megjelölés használatra [Vt. 5. §

(2)bekezdés a) pont] alapított törlési okok esetében azonban az eljárt bíróság részben eltérő indokok mellett egyetértett a hivatali döntéssel, ezért ebben a körben a megváltoztatási kérelem nem volt alapos. [9] A döntés ellen az ellenérdekű fél élt fellebbezéssel, amiben a végzés részbeni megváltoztatásával a

1. és
2. szolgáltatási osztályok tekintetében a megváltoztatási kérelem elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság téves jogértelmezésével hozta meg döntését a megkülönböztető képesség kérdése körében, nem vette figyelembe, hogy az eljárás tárgya egy színes ábrás védjegy. Hangsúlyozta, hogy a megjelölés csak akkor van kizárva az oltalomból, ha kizárólag leíró elemekből áll, de az olyan megjelölés lajstromozható, amelynek csupán valamelyik eleme nem rendelkezik önmagában megkülönböztető képességgel. A megjelölést egésze szempontjából kell vizsgálni. Adott esetben egy a belga sörökkel kapcsolatos kifejezés sűrített szimbolikus megjelenítéséről, fantázia és grafikai elemeket tartalmazó megjelölésről van szó. Érvelése szerint a védjegy szóelemei rendelkeznek a megkülönböztető képesség legalább minimális szintjével, a hozzájuk kapcsolt figuratív, stilizált ábrás elemek és a színes keret révén egy olyan összetett kombináció jött létre, amely mindenképpen eléri az oltalomképesség szintjét, ahogy ezt a Hivatal is megállapította. Miként azt is helyesen mondta ki a hatóság, hogy a kérelmező nem bizonyította, hogy a megjelölést általánosan használják az igényelt szolgáltatásokkal összefüggésben. Érvelésének alátámasztására hivatkozott a kialakult joggyakorlatra, az EUIPO Vizsgálati Útmutatójára, valamint az Európai Unió tagállamai védjegyhivatalainak a Közös Joggyakorlatól való megállapodásában foglaltakra. [10] A kérelmező fellebbezési ellenkérelme a végzés helybenhagyására irányult, osztotta az elsőfokú bíróságnak a megkülönböztető képesség hiánya kapcsán kifejtett okfejtését. Álláspontja szerint a fellebbezés eljárás jogilag és érdemében is alaptalan. Rámutatott, hogy az ellenérdekű fél az elsőfokú eljárásban nem tett hatályos perfelvételi nyilatkozatot, nem csatolt meghatalmazást, szerinte ezt a másodfokú eljárásban már nem pótolhatja, mert a fellebbezésben kifejtett érdemi érveket a törvényszék előtt kellett volna előadnia. Hiányolta továbbá, hogy a fellebbezésben az ellenérdekű fél nem tüntette fel a másodfokú bíróság által gyakorolni kért jogkört. [11] A másodfokú bíróság nem érintette a döntésnek a kérelmet részben elutasító rendelkezését, mivel ezzel kapcsolatosan az ellenérdekű fél nem terjesztett elő fellebbezést, ezért ebben a részében a döntés jogerőre emelkedett. [12] A fellebbezés alapos. [13] Az elsőfokú bíróságnak a megkülönböztető képesség megítélésével kapcsolatos megállapításaival és döntésével a másodfokú bíróság nem értett egyet, ezért a végzés támadott rendelkezésének a megváltoztatására látott okot az alábbiakban foglaltak szerint. [14] Az ítélőtábla nem látta eljárásjogi akadályát a fellebbezés elbírálásának. Az ellenérdekű fél fellebbezésében felhívta a Pp.
3. §-át, tartalmából pedig egyértelműen kitűnt, hogy lényegében a

(3)bekezdés c) pontja szerint kéri a felülbírálati jogkör gyakorlását, azaz azt, hogy a másodfokú bíróság a megállapított tényekből az elsőfokú bíróságtól eltérő következtetést vonjon le, a megállapított tényeket minősítse másként. Nem alapos a perfelvételi nyilatkozat hatálytalanságára vonatkozó kérelmezői érvelés sem. A Vt. 79. §-a folytán a jelen nemperes eljárásban alkalmazni kell a Pp., valamint a 2017. évi CXVIII. törvény (Nptv.) szabályait is. Utóbbi 1. §

(3)bekezdése szerint az eljárás nem különül el perfelvételi és érdemi tárgyalási szakra, azokat az eljárási cselekményeket, amelyek megtételét a Pp. a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig teszi lehetővé, az elsőfokú eljárás befejezéséig lehet megtenni. Megfelel a tényeknek, hogy az ellenérdekű fél nem terjesztett elő írásbeli perfelvételi iratot, azonban a bírósági tárgyaláson megjelent, tisztázódott, hogy képviselőjének a Hivatalhoz benyújtott meghatalmazása a bíróságok előtti eljárásokra is kiterjed, és érdemben nyilatkozott a megváltoztatási kérelem elutasítását kérve. Ekként nyilatkozatának hatályosságához nem férhet kétség, helyesen vette azt figyelembe az eljárt bíróság. [15] A Vt. 2. §

(2)bekezdés a) pontja úgy rendelkezik, hogy a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha kizárólag olyan jelekből vagy elemekből áll, amelyeket az üzleti forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak. [16] A törvényszék megfelelően járt el, amikor az egyes védjegyelemeket értékelte, de megállapításaival szemben a Hivatal és az ellenérdekű fél érvelésével értett egyet. A joggyakorlat egységesnek tekinthető abban, hogy összetett megjelölések esetén az összhatás alapján lehet megítélni, hogy az egyébként megkülönböztető erővel nem bíró, illetve csekély mértékűvel rendelkező szóelemeket magában foglaló árujelző alkalmas-e a védjeggyel szemben támasztott alapvető funkció, azaz az eredet- és származás jelzés betöltésére. Helytállóan hivatkozott az ellenérdekű fél arra, hogy a felhozott abszolút kizáró ok csak akkor gátja az oltalom megadásának, illetve fenntartásának, ha az érintett megjelölés kizárólag leíró elemeket tartalmaz. A Hivatal lajstromozási gyakorlata is alátámasztja, hogy sok esetben azért nyerhet oltalmat a védjegy, mert az inherens megkülönböztető képesség azáltal jön létre, hogy a leíró szóelemek mellett egyéb, az összbenyomást lényesen meghatározó színes, ábrás elemek is szerepelnek benne. [17] Az a kérdés ezekben az ügyekben, hogy a versenytársaknak ahhoz, hogy az árujukat, szolgáltatásaikat megnevezzék feltétlenül szükségük van-e arra, hogy pontosan az adott szó- és ábra együttest, színvilágot alkalmazzák vagy nem. Ilyen szükségszerűséget a másodfokú bíróság nem talált kimutathatónak, amit az is igazol, hogy maga a kérelmező is teljesen más ábrás kialakítással használja a szókapcsolatot. A védjegynek kellő megkülönböztető erőt ad a felirat részbeni nagymérettel és vastagított, gót betűkkel való megjelenítésén túl a stilizált kalász, a csillag, az öt pohár ábrája, ezek egymáshoz képesti elhelyezkedése, a kompozíció szabályos szerkesztése, színes keretbe foglalása. Ezek így összekapcsolva alkalmasak arra, hogy a fogyasztók védjegyként észleljék, azonosítsák a szó- és ábrás részeket egyaránt tartalmazó színes, címke-szerűen kialakított kombinációt, amiről nem állítható és nem is bizonyított, hogy azt a releváns két osztályba sorolt szolgáltatásokra akár az átlagfogyasztó, akár a szakmai közönség általánosan és szokásosan használná. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság úgy értékelte, hogy nincs akadálya a védjegyoltalom fenntartásának a 41. és 43. osztályokra nézve sem, mivel a megjelölés nem ütközik a Vt. 2. §

(2)bekezdés a) pontjába. [18] Ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Vt.

1. és a Pp.
2. §-ain keresztül érvényesülő Pp.
3. §

(2)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a megváltoztatási kérelmet a

1. és
2. osztályokba sorolt szolgáltatások vonatkozásában is elutasította. [19] A fellebbezés eredményes volt, ennek eredményeként az ellenérdekű fél minősül nyertes félnek az ügyben, aminek következtében a kérelmező köteles megfizetni felmerült költségét a Pp.
3. §

(1)bekezdése értelmében. Az elsőfokú eljárásra költség nem volt megítélhető, mert abban az ellenérdekű fél nem a Pp. 81. §

(5)bekezdésének megfelelően számította fel költségét. A másodfokú eljárási költség mértékét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. §

(2)bekezdése, 4/A. §

(1)bekezdése alapján a lerótt 9.000 forint fellebbezési illetékben és a számlával igazolt 228.600 forint helyett összesen 100.000 forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjban határozta meg, mert ez állt arányban az eljárás tárgyának 300.000 forintos értékével, valamint a ténylegesen kifejtett ügyvédi tevékenységgel. Budapest, 2020. június 23. . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. előadó bíró Dr. Mózsik Tímea s.k. bíró