← Magyarország

Kfv.37696/2019/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az iratoknak megfelelően megállapított tényállás, a szakértői vélemény kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes értékelésének hiányában a Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség a bizonyítékok felülmérlegelésére, újraértékelésére. Az aggálytalan szakértői vélemény alapja lehet a bíróság ítéletének, különösen, ha az abban foglalt megállapítások lényegében nem térnek a közigazgatási hatósági eljárásban készült szakvélemény megállapításaitól. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.III.37.696/2019/

  1. A tanács tagjai: Dr. Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. VitálEigner Beáta előadó bíró, Dr. Sugár Tamás bíró A felperesek: Dr. I.rendű felperes neveI. rendű . II.rendű felperes neveII. rendű A felperesek képviselője: Dr. ... Ügyvédi Iroda Az alperesek: I.rendű alperes neveI. rendű II.rendű alperes neveII. rendű Az I. rendű alperes képviselője: Dr. ... állami főtanácsos és dr. ... kamarai jogtanácsos A II. rendű alperes képviselője: Dr. ... Ügyvédi Iroda A per tárgya: kisajátítási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: a felperesek A felülvizsgálati kérelem száma:
  2. Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
  3. április 4-én kelt 11.K.27.538/2017/
  4. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.27.538/2017/
  5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendű és II. rendű alperesnek 30.000.30.000.-(harmincezer-harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak felhívásra 70.000.- (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] Az I. rendű alperes a
  6. augusztus
  7. napján kelt HB/11HAT/02269-13/
  8. számú határozatával módosított
  9. július
  10. napján kelt HB/11-HAT/02269-11/
  11. számú határozatával a felperesek tulajdonát képező debreceni ... hrsz.-ú ingatlant a II. rendű alperes javára kisajátította, és kötelezte a II. rendű alperest, hogy az I. rendű felperes részére 42.081.315.- forint, a II. rendű felperes részére 42.081.315.- forint kártalanítást fizessen meg. A határozat indokolása szerint a döntés a közigazgatási eljárásban kirendelt igazságügyi ingatlan-értékbecslési szakértő szakvéleményén alapul, a szakértő a környékbeli beépített ingatlanok összehasonlítására alkalmas adatai alapján a
  12. évre vonatkozóan megállapított fajlagos alapértéket 50,36%-os, majd további 6,67%-os értéknövelő korrekció alkalmazásával az ingatlan 235 négyzetméter nagyságú, egyneműsített hasznos területéért 84.162.630.- forint összeget állapított meg. A kereseti kérelem [3] A felperesek keresetükben a határozat megváltoztatását és a kisajátítási kártalanítás összegének összesen 100.000.000.forintban való meghatározását kérték. Részletesen kifejtett érveik szerint a szakértői értékbecslés több szempontból sem volt megfelelő. Az elsőfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Indokolásában rögzítette, hogy a felperesek indítványára szakértőigazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt rendelte ki, akinek feladatává tette, hogy a helyszíni személt követően állapítsa meg a kisajátított ingatlan forgalmi értékét. Ennek során a kisajátításról szóló
  13. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.)
  14. §

(3)bekezdés a) pontjában foglaltaknak megfelelően a piaci összehasonlító adatok elemzésén alapuló értékelési módszert alkalmazzon. A szakértő az ingatlan
  1. évi kisajátításkori forgalmi értékét a NAV által szolgáltatott összehasonlító adatok felhasználásával 83.946.608.- forintban állapította meg. A szakértő 10 darab ingatlan adatát használta fel az összehasonlítás során, amelyekkel összefüggésben 9 korrekciós tényezőt, úgy mint övezeti besorolás, építési év, eladás dátuma, elhelyezkedés, műszaki állapot, épület mérete, közművesítettség/komfortfokozat, kényszerértékesítés és készültség alkalmazott. A szakértő egyfelől az ingatlan
  2. évi forgalmi értékét a telek területére vetítve vizsgálta felépítménnyel, melyet 91.449.831.- forintban határozott meg, majd az ingatlan forgalmi értékét a felépítmény alapterületére vetítve 76.443.385.- forintban határozott meg. A két számított érték számtani középértékében jelölte meg az ingatlan kisajátításkori forgalmi értékét. [5] A szakvélemény megállapításait a felperesek több szempontból is kifogásolták, a feltett kérdéseket a szakértő írásban, illetve a tárgyaláson szóban válaszolta meg. [6] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a szakértő a NAV-tól kapott adatkérés eredményeként 20 ingatlan adatát vizsgálta meg, amelyből 10 összehasonlításra alkalmas, adásvétellel érintett ingatlanra vonatkozó információhalmazt elemzett. Mind a figyelembe vett, mind az alkalmazott korrekciók száma megfelelő. [7] A szakvélemény részét képező adattábla alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a szakértő által alkalmazott páros összehasonlító módszer alapján a szakértő a fajlagos értéket milyen korrekciós tényezők figyelembevételével állapította meg, illetve milyen értékelési szempontokat vett figyelembe. [8] Kitért arra, hogy mind az adózás rendjéről szóló
  3. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
  4. §
(1)bekezdése, mind az adózás rendjéről szóló
  1. évi CL. törvény (a továbbiakban: Új Art.)
  2. §
(1)bekezdése értelmében az adózást érintő tény, adat, körülmény, határozat, végzés, igazolás vagy más irat adótitoknak minősül. Erre figyelemmel a NAV adatszolgáltatásában megjelölt ingatlanok csak az utcanév megjelölésével, de a helyrajzi szám nélkül ismerhetők meg a felek számára. [9] Megjegyezte, hogy a szakértő az összehasonlításba bevont ingatlanokat szemrevételezéssel, külső megtekintési módszerrel, fotódokumentáció készítése mellett vizsgálta, illetve a NAV-tól kapott helyszínelt adatok alapján értékelte a forgalmi értéket befolyásoló fő korrekciós tényezőket. [10] A bíróság álláspontja szerint a szakértő a szakmai szabályok és elvek mentén végezte feladatát, az pedig, hogy a szakvéleményben foglaltakat milyen lépések mentén dolgozta ki, a szakértő kompetenciájának és a szakértői tevékenységének körébe eső kérdésnek minősül. [11] A szakértő által becsatolt adatszolgáltatásban megjelölt 20 összehasonlító adat kellően részletes adattartalommal bír, abban az ingatlanok forgalmi értékadatainak szolgáltatási rendjéről és az adatszolgáltatás igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 33/
  1. (XII.23.) PM rendelet (a továbbiakban: PM rendelet) szerinti tartalmi elemek szerepelnek, amelyek megfelelő alapot jelentettek a minta alapján történő, összehasonlításon alapuló forgalmi érték megállapításához. [12] Az időmúlásra figyelemmel egységesen alkalmazott 10%-os mértékű korrekciót megalapozottnak tartotta, hangsúlyozta, hogy az ingatlan piaci évi árváltozása csak a kisajátítás időpontjáig vehető figyelembe. [13] Kiemelte, hogy a szakértő a hivatkozott jogszabályok szerinti adatigénylés forrásához kötve volt, a felperesek a NAV által szolgáltatott adatok megbízhatósága tekintetében konkrétumot nem jelöltek meg, általánosságban hivatkoztak csak a Kúria Közigazgatási- Munkaügyi Kollégium Kisajátítási Joggyakorlat-elemző Csoportjának összefoglaló véleményére (a továbbiakban: Joggyakorlat-elemző Vélemény). [14] Megítélése szerint a korrekciók, illetve az összehasonlítás alapjául szolgáló ingatlanok értékelése teljes egészében a szakértő szakmai kompetenciájába tartozik, amelyet a felperesek korrekciók nem megfelelő értékelésével kapcsolatos előadása sem tehetett megalapozatlanná. A szakvéleményben megjelölt ingatlanok értékelt paraméterei, illetve az adatok összehasonlítását bemutató részletes számításon alapuló és ellenőrizhető - adattáblából egyértelműen megállapítható, hogy a szakértő az alkalmazott korrekciós tényezők közül miért állapított meg pozitív vagy negatív irányú eltérést a forgalmi érték meghatározása körében. Szakmai vagy jogszabályi előírás hiányában ugyancsak nem kifogásolható az 5%-os korrekciós lépcső alkalmazása. A szakértői munka szakmaiatlanságával összefüggésben előadott, saját álláspontjukat tükröző felperesi érvek nem tették bizonytalanná a szakértői értékelési módszer helyességét. [15] A felperesek által hivatkozott eseti döntésekre utalással leszögezte, hogy a szakértő iránymutatásként alkalmazhatta szakvéleményének elkészítése során a termőföldnek nem minősülő ingatlanok hitelbiztosítéki értékének meghatározására vonatkozó módszertani elvekről szóló 25/
  2. (VIII.1.) PM rendelet (PM rendelet2.) rendelkezéseit, továbbá a TEGOVA nemzetközi szervezet által összeállított EVS-
  3. Európai Értékelési Szabványokat (a továbbiakban: Európai Értékelési Szabványok). [16] Rögzítette, hogy a felperesek által csatolt szórásszámításnak az ügy eldöntése szempontjából jelentősége nem volt, e körben ugyanis nincs olyan szakmai előírás, amelyet az igazságügyi szakértőnek kötelezően alkalmaznia kellene az értékbecslés során. [17] Mivel a perben kirendelt szakértő által készített szakvélemény nem hiányos, nem homályos, az közérthető módon és aggálytalanul állapította meg a tárgyi ingatlanforgalmi értékét, ezért a szakvélemény további kiegészítését, illetve újabb szakértő kirendelését nem tartotta szükségesnek. [18] Az eljárt bíróság a szakvéleményt a Kstv.
  4. §
(3)bekezdésével összhangban állónak találta, ezért az abban megállapított forgalmi értéket a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §
(1)bekezdése szerint ítélkezése alapjául elfogadta. A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelmek [19] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a támadott ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereseti kérelmüknek megfelelő ítélet meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérték. Állították, hogy az ítélet sérti a Pp. 206. §
(1)bekezdését és 221. §
(1)bekezdését. [20] A Joggyakorlat-elemző Véleményre hivatkozással előadták, hogy az értékelés során legalább kétféle módszert kell alkalmazni, csupán egyetlen módszer alkalmazásával nem lehet a valós piaci értéket meghatározni. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon utasította a szakértőt a szakvélemény tartalmával kapcsolatban. [21] A szakértő jogkérdésben nyilatkozott arról, hogy a PM rendelet2. a szakértői munka egyedüli jogforrása, a jogkérdésben tett nyilatkozatot a bíróság jogszabálysértő módon fogadta el. [22] A szakvélemény nem felel meg az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII.31.) IRM rendelet (a továbbiakban: IRM rendelet) 10. §
(1)bekezdésében foglaltaknak a hibák és hiányosságok miatt aggályos. [23] A szakvélemény nem tartalmazza, hogy a piaci összehasonlító értékelési módszer közül a páros összehasonlítás vagy a csoportos összehasonlítás módszerét alkalmazta. [24] A szakértő a kerekítés szabályait tévesen alkalmazta, ezzel milliós értékekkel térítette el a valóságos értékeket. [25] Sérelmezték, hogy a szakértő a számításokat nem bocsátotta rendelkezésre, ezáltal az egyes korrekciók megfelelőségét nem lehetett ellenőrizni. [26] Érvelésük szerint a szakvélemény nem az Európai Értékelési Szabványok szerint készült, abból a szakértő - állításával szemben - semmit nem alkalmazott. [27] Kifogásolták, hogy erre vonatkozó indítványuk ellenére az eljárt bíróság nem rendelt ki új szakértőt a perben. [28] Sérelmezték, hogy az időmúlás miatti árváltozással kapcsolatos számításaikkal szemben az elsőfokú bíróság elfogadta a
  1. évi értékesítésű adatot. [29] Nem derül ki a szakvéleményből az sem, hogy az összehasonlító adatok közül volt-e a közigazgatási eljárás befejezését követő értékesítés. Az sem tisztázott, hogy van-e közöttük értékesítési céllal vett ingatlan. Ezen kívül két olyan ingatlan is szerepel az összehasonlító adatok között, amelyeknek egyneműsített területe nem állapítható meg. Durva, a szakmai etikai szabályokat sérti az, hogy az építés évét nem tartalmazó ingatlant is összehasonlító adatként szerepeltette a szakértő. Tisztázatlan az is, hogy mely ingatlanok értékesítése történt áfás áron. A szakértő nem vonatkoztatott el attól a ténytől, hogy egy 30 éve tilalom alatt álló övezetet hasonlít össze egy tilalom által nem érintett
  2. évi szabályozásban foglaltakkal. [30] Sérelmezték, hogy a közigazgatási eljárásban készült szakértői vélemény és a perszakértő által készített szakvélemény közötti különbséget az eljárt bíróság nem oldotta fel. [31] Jogellenesnek tartották a kényszerértékesítés miatt alkalmazott 5%os korrekció bíróság általi elfogadását. [32] Az elsőfokú bíróság megsértette az IRM rendelet
  3. §
(2)bekezdését, amennyiben a perszakértőt díjfizetés mellett bízta meg az általuk csatolt szórásszámítás elvégzésére. Előadták, hogy a perszakértő elismerte, hogy nem ismeri ezt a módszert, egyébként a szakértő köteles lett volna a hiányos szakvéleményét munkadíj megfizetése nélkül is kiegészíteni. Az ingatlanközvetítői képzésekre utalással kifogásolták, hogy az eljárt bíróság nem foglalt állást abban, hogy a szórásszámítás alkalmas-e a szakértői vélemény elkészítésére. [33] Megítélésük szerint az elsőfokú bíróság nem kötelezte a szakértőt a
  1. sorszámú iratuk ellenőrzésére, a szakkérdéseket e nélkül bírálta el. Márpedig ebben a helyes korrekciókat a szakértői adattáblán átvezetve, ugyanazon módszerrel számítva a kártalanítás összege 96.414.000.forint, az ezzel ellentétes ítéleti megállapítás iratellenes. [34] Hangsúlyozták, hogy aggályos, ellentmondó szakvéleményre ítéletet alapozni nem lehet, a perbeli szakvélemény nem volt aggálymentes, a feltárt ellenmondások nem kerültek feloldásra, a hiányosságokat nem pótolták. [35] Az I. rendű alperes és a II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozták, annak helyes indokaira figyelemmel. A Kúria döntése és jogi indokai [36] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [37] A Pp.
  2. §
(1)és
(2)bekezdéseire figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alapján vizsgálható felül. [38] A Kúria szerint az eljárt bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetést vont le. [39] A felülvizsgálati kérelemben a felperesek lényegében a bizonyítékoknak a Pp. 206. §
(1)bekezdése szerinti szabad mérlegelését támadták, a perben beszerzett szakvéleményben foglaltak saját álláspontjuktól eltérő értékelését kifogásolták. A felülvizsgálati eljárásban azonban a bíróság mérlegelésébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. Felülmérlegelésre csak kivételes esetben kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan maradt és a jogerős ítélet iratellenes vagy okszerűtlen érvelést, illetve logikai ellentmondást tartalmaz. Ilyen jogsértést azonban a Kúria nem tárt fel. [40] Az eljárt bíróság a kirendelt szakértő szakvéleményében foglaltakat a per egyéb adataival, így a közigazgatási eljárásban keletkezett iratokkal is összevetette, azokat helytállóan értékelve állapította meg, hogy a kereset nem alapos. [41] Az ingatlan forgalmi értékének meghatározása szakértői kompetenciába tartozik, a szakvéleménynek a szakértő szakmai álláspontját kell tartalmaznia. A szakértő feladatának meghatározása, ennek körében az alkalmazandó jogszabályok kiválasztása, azok értelmezése, a jogi álláspont kialakítása a szakértőt kirendelő bíróság feladata. A bíróságnak a rendelkezésre álló bizonyítékokat külön-külön és a maguk összességében is értékelnie kell, ítélete indokolásában számot kell adnia a bizonyítékok mérlegelésének folyamatáról, arról, hogy mit, milyen súllyal vett figyelembe, mely bizonyítékot miként értékelt, illetve miért vetett el. A szakvéleményt ellenőriznie kell abból a szempontból, hogy az megfelel-e a Kstv. 9. §
(3)bekezdésében foglaltaknak. Nem kerülheti meg a közigazgatási eljárásban kirendelt szakértő véleményének és a perszakértő véleményének összevetését, szükség szerint az ellentmondások feltárását, ütköztetését, feloldását sem. E kötelezettségének az elsőfokú bíróság maradéktalanul eleget tett, a jogerős ítélet indokolásában a Pp. 221. §
(1)bekezdésében foglaltakat teljesítő indokolását adta döntésének. [42] A Kstv. 9. §
(1)bekezdése szerint a kisajátított ingatlan tulajdonosát a tulajdonjoga elvonásáért teljes, azonnali és feltétlen kártalanítás illeti meg. Ugyanezen szakasz
(3)bekezdése kimondja, hogy a kártalanítás összegének megállapítása során
  1. a)az összehasonlításra alkalmas ingatlanok helyben kialakult forgalmi értékét,
  2. b)ha az ingatlan valóságos forgalmi értéke - összehasonlításra alkalmas ingatlanok, illetve ezek forgalmának hiányában, vagy forgalmukra jogszabályban elrendelt korlátozás, illetve más ok miatt - nem állapítható meg, az ingatlan településen belüli fekvését, közművekkel való ellátottságát, ennek hiányában a közművesítés lehetőségét, földrajzi és gazdasági adottságait, termőföld esetén a művelési ágat, a földminősítés szempontjait és az ingatlan jövedelmezőségét kell figyelembe venni. [43] A kisajátítási kártalanítás összegének megállapításával és a kisajátítási perekkel kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 16/2010. (XI.8.) KK vélemény (a továbbiakban: KK vélemény) 1. pontja szerint főszabályként az ingatlan kisajátításáért járó kártalanítás összegének megállapításakor az összehasonlításra alkalmas ingatlanok helyben kialakult - a kisajátítás időpontjában fennálló - forgalmi értéke az irányadó. Ennek során a széles körben, huzamosabb ideig fennálló érték vehető figyelembe. A 6. pont kimondja, hogy amennyiben a kisajátítási határozat meghozatalát követően a bírósági eljárás során az ingatlan forgalmi értéke megváltozik, ez már nem hat ki a kártalanítás összegének meghatározására. [44] A Kstv. hivatkozott rendelkezéseiből, valamint az azok értelmezését segítő KK véleményből is kitűnik, hogy a forgalmi érték megállapításakor az ingatlan kisajátításkori értékét kell meghatározni, azaz azt kell megvizsgálni, hogy a kisajátítás időpontjában milyen adottságokkal, milyen tulajdonságokkal rendelkezik az érintett ingatlan. A forgalmi értéket elsődlegesen az összehasonlító módszer alkalmazásával kell meghatározni, más metódus alapján csak akkor állapítható meg a forgalmi érték, ha az összehasonlító módszer alkalmazására objektív okok miatt nincs mód. Az értékelési módszer kiválasztása és a figyelembe vehető körülmények meghatározása nem tartozik a szakértő kompetenciájába, mert arra nézve a Kstv. egyértelmű előírást ad. [45] A Joggyakorlat-elemző Vélemény valóban tartalmazza azt a szakmai követelményt, miszerint az ingatlan értékelése során legalább kétféle módszert kell alkalmazni, és a kétféle módszer által kapott eredményt egyaránt figyelembe kell venni (88. oldal második bekezdés). A Joggyakorlat-elemző Vélemény azonban alapvető problémaként rögzíti azt is, hogy a szakértőnek a Kstv. alapján elsősorban az összehasonlító adatokra kell támaszkodnia (89. oldal második bekezdés). Kitér arra is, hogy a Kstv. előírásai nem a valós piaci érték megállapítását célozzák, hanem valamilyen kisajátítási érték meghatározását. Az így kapott kisajátítási érték tehát nem valós piaci érték (88. oldal negyedik bekezdés). Mindezekből következik, hogy a felperesek alaptalanul kifogásolták a kétféle módszer alkalmazásának elmaradását, hiszen a Joggyakorlat-elemző Vélemény egyfelől nem jogszabály, másrészt a kétféle módszer alkalmazását maga is ingatlanforgalmi szakmai véleményként, nem pedig a Kstv.-ből fakadó kötelezően alkalmazandó szabályként jeleníti meg. [46] A Kstv. még utalás szintjén sem írja elő az Európai Értékelési Szabványok alkalmazását, ezért az ennek való megfelelést ugyancsak alaptalanul kifogásolták a felperesek a felülvizsgálati kérelmükben, ezt az eljárt bíróságnak nem kellett érdemben vizsgálnia. [47] A Kúria szerint a perben kirendelt szakértő jogkérdésben nem foglalt állást, a felperesek konkrétum nélkül hivatkoztak arra, hogy a szakértő egyedüli jogforrásként a PM rendelet2.-t jelölte meg. [48] A szakvélemény részét képező adattáblából kétség nélkül megállapítható volt a páros összehasonlító módszer alkalmazása, a felperesek általános állításukkal nem cáfolták az elsőfokú bíróság erre vonatkozó ítéleti megállapításait. [49] A szakértői vélemény tartalmazza mindazt az adatot, amelyből a számítások helyessége ellenőrizhető. Az egyes számítások, egyéb dokumentumok rendelkezésre bocsátása iránti felperesi igény nem értelmezhető figyelemmel arra is, hogy - általuk sem vitatottan az adótitok körébe tartozó információk a felek számára nem ismerhető meg. [50] A felperesek maguk csatolták a szórásszámításukat, ők kérték annak szakértő általi ellenőrzését. A Kstv. rendelkezései szerint a szórásszámítás nem képezi az értékelés alapját, ezért ez okból hibásnak, hiányosnak, illetve aggályosnak a szakvélemény nem volt tekinthető. Az IRM rendelet 13. §
(2)bekezdésére figyelemmel a szakértőnek a további feladatot nem kellett ingyen elvégeznie. [51] Az elsőfokú bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte a
  1. sorszámú felperesi irat szakértői ellenőrzésre való kiadását, hiszen a szakvélemény, illetve annak kiegészítései és a szakértői válaszok együttesen szükségtelenné tették a további számítások kontrollját. A felperesek konkrétum nélkül hivatkoztak a kerekítés szabályainak helytelen alkalmazására, a milliós értékekkel való eltérítésre történő puszta utalás nem teszi kétségessé a szakértői számításokat. [52] Az előzőekben részletezettek szerint az elsőfokú bíróság a szakvéleményt megfelelő mélységében értékelte, helytállóan foglalt állást a tekintetben, hogy a perszakértő által alkalmazott módszer alkalmas volt a valós, a kisajátítás időpontjában fennálló érték, mint a kisajátított ingatlanért járó kártalanítás összegének megállapítására. Az értékelés a Kstv.
  2. §
(3)bekezdés a) pontjában írtaknak megfelel, a szakértő kellő számú összehasonlításra alkalmas adatot használt fel, az általa meghatározott forgalmi érték szakmai megalapozottságához nyomatékos kétség nem fért. Mindezt tovább erősítette az a körülmény is, hogy a bíróság és az I. rendű alperes által elfogadott szakvéleményben kimutatott forgalmi értékek között lényeges eltérés nem állt fenn, mindkettő jelentősen elmaradt a felperesek által igényelt összegtől. [53] A szakvéleményből egyértelműen megállapíthatók a figyelembe vett korrekciós tényezők, azok pozitív vagy negatív irányú befolyása, jogszabálysértés e körben sem állapítható meg. Megjegyzi a Kúria, hogy a kényszerértékesítés miatti korrekció alkalmazásának a Kstv. 9. §
(3)bekezdés a) pontja szerint nincs helye, ezért a szakértő által alkalmazott megoldás éppen a felperesek számára kedvezőbb végeredményt hozott. [54] A fentiek szerint a jogerős ítélet a hatósági és peres eljárásban beszerzett szakértői vélemények, mint bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállást tartalmaz, a Kúria olyan okszerűtlen mérlegelést nem észlelt, amely a bizonyítás eredményének felülmérlegelésére adhatott volna alapot. Erre figyelemmel nem volt lehetőség a jogerős ítéletben foglaltaktól eltérő következtetések levonására. [55] Mivel a jogerős ítélet az összes körülmény körültekintő mérlegelésén alapul, azokkal szemben a felperesek alappal cáfoló bizonyítékot nem adtak, általánosságban tett előadásuk a figyelembe vett szakvéleményeket aggályossá nem tették, ezért a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket. A döntés elvi tartalma [56] Az iratoknak megfelelően megállapított tényállás, a szakértői vélemény kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes értékelésének hiányában a Kúria előtti felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség a bizonyítékok felülmérlegelésére, újraértékelésére. [57] Az aggálytalan szakértői vélemény alapja lehet a bíróság ítéletének, különösen, ha az abban foglalt megállapítások lényegében nem térnek a közigazgatási hatósági eljárásban készült szakvélemény megállapításaitól. Záró rész [58] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 74/2020. (III.31.) Korm. r. 41. §-ának megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el. [59] A pervesztes felperesek a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelesek az alperesek felülvizsgálati eljárási költségét megfizetni. [60] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §
(1)bekezdés d) pontja és 50. §
(1)bekezdése szerinti mértékű le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdésének megfelelően kell a felpereseknek egyetemlegesen megfizetniük. [61] A további felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
  1. május
  2. Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Vitál-Eigner Beáta s.k. előadó bíró; Dr. Sugár Tamás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.