Pf.20061/2020/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.061/2020/

1. A Fővárosi Ítélőtábla felperes neve született felperes leánykori neve (felperes címe) felperesnek a dr. Jeney Patrik ügyvéd (fél címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű és II.rendű alperes neve született II.rendű alperes leánykori neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék
2. november
3. napján meghozott 19.P.20.360/2018/
4. számú ítélete ellen az alperesek által
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja, és a felperes teljes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az egyetemlegesen jogosult alpereseknek 200.000 (Kétszázezer) forint első- és másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 160.000 (Százhatvanezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] [2] [3] [4] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes és az alperesek az ... szám alatti önkormányzati lakóépület lakói. A felperes és családja 2014 novemberében költözött a ... számú lakásba, az alperesek később lettek a ... számú ingatlan lakói. 2016 végétől - 2017 elejétől kezdődően az alperesek különféle eljárásokat kezdeményeztek a felperessel szemben arra hivatkozva, hogy a lakásában zajos nyomdaipari tevékenységet folytat. Az alperesek bejelentése alapján az önkormányzat bérleményellenőrei
6. január 21.,
7. július
8. és
9. szeptember
10. napján ellenőrizték a felperesi ingatlant, ahol nem találtak zajforrást okozó gépet, berendezést. Az alperesek
11. június 12-én ... Polgármesteri Hivatal jegyzője fogadóóráján tettek bejelentést arról, hogy a felperesi lakásban nyomdai tevékenységet folytatnak, és a folyamatos zaj zavarja a nyugalmukat. Az igazgatási osztály munkatársai
12. június 15-én és
13. október 2-án tartottak ellenőrzést a felperesi ingatlanban, de nem látták jelét bármi olyan zajt okozó tevékenységnek, ami jegyzői intézkedést indokolna.
14. július 28-án az alperesek a ...hez fordultak. A ...
15. szeptember 11-én a jegyzőhöz megküldött feljegyzésében rögzítette, hogy „a mérés alatt folyamatosan kopogó hangok hallatszottak". Tájékoztatásuk szerint a mért értékek nem alkalmasak a vonatkozó zajvédelmi követelmények szerinti értékelésre, csupán tájékoztató jelleggel mutatják a háttérzajból kiemelkedő [5] [6] [7] [8] [9] hangokat. Az észlelt kopogó hangok forrását a ... nem tudta meghatározni. Mindezek alapján a jegyző zajvédelmi hatósági eljárás lefolytatását nem látta indokoltnak. A II. rendű alperes a Belügyminisztériumnál is panaszolta, hogy a felperes a lakásában
16. nyara óta engedély nélkül zajos nyomdaipari tevékenységet végez. A szabálysértési ügyet ... Hivatalához tették át. A belföldi jogsegély iránti megkeresésük alapján a ... polgármesteri hivatal
17. június 12-én helyszíni szemlét tartott a felperes lakásában. Az igazgatási osztály munkatársai a lakásban kizárólag háztartási gépeket találtak, és nem látták jelét annak, hogy ott bármiféle zajt okozó ipari tevékenység folyna. Felkérték a panaszost is a lakás megtekintésére, aki attól elzárkózott. A szabálysértési hatóság
18. szeptember 12-én végzett helyszíni szemlét. A helyiségek megtekintése alapján megállapították, hogy a lakásban nem található nyomdaipari gép, a szokásos háztartási gépeken kívül egyéb hangos, zaj keltésére utaló berendezés sem volt feltalálható. A szemle végén a tisztviselőkkel együtt távozott a lakásból a felperes lánya is, így a lakás üresen maradt. Másnap a II. rendű alperes telefonon jelezte, hogy a szemlét követően szinte azonnal a felperes lakásából erős zaj hallatszott, tisztán kivehetően egy nyomdaipari gép burkolaton történő csúsztatását lehetett hallani annak érdekében, hogy azon a munka megkezdődhessen.
19. szeptember 13-án a szabálysértési hatóság előtt idézés nélkül megjelent a felperes, aki tagadta, hogy nyomdaipari géppel rendelkezne. A ... hivatal a
20. szeptember 14-én meghozott .... számú határozatával a felperessel szemben csendháborítás szabálysértése miatt indult eljárást megszűntette, miután az eljárás adatai alapján szabálysértés elkövetése nem volt megállapítható. A II. rendű alperes a ... Rendőrkapitányságon több alkalommal tett bejelentést a felperes ellen a lakásában végzett, jelentős zajjal járó nyomdai tevékenység miatt. A helyszínre érkező rendőrjárőr
21. április 16-án és
22. július 7-én is megállapította, hogy a bejelentések valótlanok. Emiatt a rendőrkapitányság szabálysértési eljárást kezdeményezett I.rendű alperes neve II. rendű alperessel szemben. A ... Ügyészség
23. április 4-én tájékoztatta az alpereseket, hogy miután az alperesi bejelentés veszélyhelyzetre vagy rendzavarásra vonatkozó adatot nem tartalmazott, hanem a csendháborítás bejelentésére irányult, ezért az a szabálysértési törvényben írt tényállás megállapítására nem volt alkalmas, így a valótlan bejelentés szabálysértésének elkövetése sem valósulhatott meg. A felperes
24. június 12-én tett feljelentése alapján indult büntetőügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság a
25. június 27-én meghozott ítéletében I.rendű alperes neve I. rendű vádlottat társtettesként elkövetett rágalmazás vétségében, I.rendű alperes neve II. rendű vádlottat folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében mondta ki bűnösnek. Az indokolásban írtak szerint a vádlottak
26. márciusában ...nek, a társasház gondnokának azt mondták, hogy a felperes a lakásában illegális nyomdát üzemeltet. A II. rendű vádlott
27. június elején azzal kereste fel ...t, az épület II. emelet ... szám alatti ingatlanjának lakóját, hogy a felperes a lakásában illegális nyomdát üzemeltet. A felperes lakásában a rendőrök, a kormányhivatal szakemberei, a ... vagyonkezelő társaság és a lakásügyi osztály illetékesei is vizsgálatokat folytattak. A felperest és családját az alperesi bejelentések, és azokat követő eljárások, vizsgálatok nagyon megviselték. A felperes idősgondozóként végez megterhelő munkát, melyet követően nem tudta magát megfelelően kipihenni. Arra is ügyelnie kellett, hogy hétéves autista gyermekét a különböző eljárások, vizsgálatok ne zavarják össze. A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek megsértették a jóhírnévhez, a becsülethez és az emberi méltósághoz, valamint a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő személyiségi jogait azzal, hogy különféle eljárásokban valótlanul állították róla, miszerint illegális nyomdagépet használ, emiatt különféle eljárásokat indítottak ellene, és valótlan állításaikat továbbra is fenntartják. Kérte az alperesek kötelezését bocsánatkérő nyilatkozatuknak a társasház két faliújságján minimum egy hónap időtartamra való kifüggesztésére, és 10.000.000 forint sérelemdíj megfizetésére is. [10] Az alperesek ellenkérelme elsődlegesen a kereset, másodlagosan - a jogsértés megtörténtének megállapítása esetén - a sérelemdíj iránti igény elutasítására irányult. [11] Az EBH
29. és EBH
31. számú döntésekre utalva hangsúlyozták, hogy a ... vizsgálata is kopogó zajhatást észlelt, és erre utalt ... írásbeli tanúvallomása is. Az alperesek részéről ezért valótlan tényállítás nem történt, és a bejelentések tartalma sem volt indokolatlanul bántó vagy megalázó. Álláspontjuk szerint a büntetőbíróság döntése a polgári per bíróságát nem köti, másrészt a perben a felperes a gyermeke igényét nem érvényesítheti. A sérelemdíj iránti igényt amiatt vitatták, mert nézetük szerint a jogsértés tárgyi súlya és a felróhatóságuk is igen csekély, a vitatott eljárásokban a saját lakásukhoz, birtoklásukhoz fűződő jogukat kívánták érvényesíteni. [12] Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével - a keresetnek részben helyt adva megállapította, hogy az I. és II. rendű alperes megsértették a felperes emberi méltóságát, jóhírnevét és magánlakáshoz való jogát azzal, hogy
32. évtől kezdődően a felperessel szemben több, különféle alaptalan eljárást indítottak, valótlanul állítva, hogy a felperes a ... szám alatti lakásában illegális, nagy zajjal járó nyomdászati tevékenységet folytat; kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül a fenti jogsértést megállapító rendelkezést bocsánatkérésük egyidejű kifejezésével függesszék ki a .... szám alatti társasház hirdetőtábláira és tartsák ott egy hónapig, valamint fizessenek meg a felperesnek egyetemlegesen, 15 napon belül 2.000.000 forintot. Megállapította, hogy a felek személyes költségmentessége folytán a felmerült 600.000 forint illetéket az állam; egyéb költségeiket a felek maguk viselik. [13] Döntésének jogszabályi alapjaként a
33. évi V. törvény (Ptk.) 1:1-4.§-át, 2:42-45.§-át, valamint 2:51-52.§-át idézte. Arra hivatkozott, hogy az alperesek hosszú időn keresztül tettek különféle bejelentéseket. Az általuk kezdeményezett valamennyi vizsgálat rámutatott arra, hogy bejelentéseik valótlan tartalmúak. A bejelentések eredményeként azonban a rendőrség több alkalommal is vizsgálatot tartott a felperesi ingatlanban. Köztudomásúnak tekintette a törvényszék, hogy az ilyen rendszeres rendőri ellenőrzés az érintettek személyiségét erőteljesen hátrányosan befolyásolja. Hangsúlyozta, hogy önmagában bármilyen hatósági, bírósági eljárás kezdeményezése nem alapozhat meg személyiségi jogsérelmet. Az alperesi bejelentések esetén azonban megvalósultak olyan további tényállási elemek is, amelyek a magatartásukat alkalmassá teszik a személyiségi jogsértés megállapítására. Az alperesek ugyanis a valótlan tartalmú bejelentéseiket rendszeresen, jobb tudomásuk ellenére tették. A felperes és a rendőrség is több alkalommal felajánlotta a számukra, hogy személyesen is győződjenek meg a felperesi lakásban tapasztalhatóakról, ezt mégsem tették meg. A perben is fenntartották a korábban valamennyi bizonyítási eljárásban cáfolt állításaikat. Az ilyenfajta joggyakorlás pedig az elsőfokú bíróság álláspontja szerint megvalósítja a joggal való visszaélést, és szemben áll a jóhiszeműség és a tisztesség alapelvével is. Mindezekre tekintettel a jóhírnév, az emberi méltóság és a magánlakás sérthetetlenségéhez fűződő jog megsértését is megállapíthatónak találta. Úgy ítélte meg azonban, hogy a bejelentések tartalma nem volt indokolatlanul sértő, bántó, megalázó, ezért az alperesek a felperes becsületét nem sértették meg. A sérelemdíj összegének meghatározásakor mérlegelte a jogsértés tárgyi súlyát, annak hosszú időn keresztül fennálló, ismétlődő jellegét. Figyelemmel volt arra, hogy - a tanúvallomások által is alátámasztott felperesi személyes előadás szerint - a felperes és a családja mint környezete is [14] [15] [16] [17] folyamatos pszichikai igénybevételnek volt kitéve, a lakóközösség előtt magyarázkodásra szorultak, magánéletüket, lakhatásukat a különböző eljárások megviselték. A felperes emiatt a munkájával járó terheket is nehezebben viselte; a kiskorú gyermek kialvatlanságát pedig az írásban nyilatkozó pedagógusai igazolták. [18] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperesek terjesztettek elő fellebbezést annak részbeni megváltoztatása és elsődlegesen a teljes kereset elutasítása, másodlagosan a sérelemdíjban való marasztalásuk mellőzése, harmadlagosan a sérelemdíj összegének 200.000 forintra történő leszállítása és részletfizetés engedélyezése érdekében. [19] Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítás eredményét okszerűtlenül mérlegelte, és abból téves jogi következtetésre jutott. Az EBH
35. számú eseti döntésre vonatkozó hivatkozásukat fenntartva alaptalannak ítélték a törvényszék azon indokolását, hogy az alperesek jobb tudomásuk ellenére tettek valótlan tartalmú bejelentéseket. Az alperesek tudomása ugyanis a tapasztalatukra támaszkodott, melyet az elsőfokú eljárás során beszerzett, a zajügyelet helyszíni hangméréséről kiállított okirati bizonyíték is alátámasztott. Bejelentéseiknek ezért bizonyított alapja volt. Emiatt teljességgel irreleváns, hogy az alperesi bejelentések hányszor ismétlődtek, hány hatóság előtt és milyen eljárás indult, illetve azok miként végződtek. Érvelésük szerint az elsőfokú bíróság alaptalanul rótta a terhükre, hogy nem kívántak körülnézni a felperesi lakásban. Számukra egyértelmű volt, hogy a zajkeltő gépek nincsenek szem előtt, ezért nem kívántak az ingatlanban személyesen körülnézni. A rendőrség helyszíni eljárása egyébként sem azonos alaposságú egy házkutatással, amelynek elrendelését többször is indítványozták a különböző eljárások során. Nézetük szerint a rendszeres rendőri vizsgálat személyiségre gyakorolt hatása egyénenként eltérő, így az köztudomású ténynek nem minősíthető. Kifogásolták, hogy a törvényszék annak sem adta indokát, miért nyilvánvaló, hogy a társasházközösség előtt is téma volt a rendőrségi razzia. A sérelemdíj körében azzal indokolták fellebbezésüket, hogy a jogsértés súlya csekély volt. Az ismétlődő jelleg érthető és jogszerű, mivel a zavaró hanghatás fennállta mellett a megindult eljárások nem vezettek eredményre. Az eljárások kezdeményezése egyébként sem felróható az alperesek számára. A jogsértésnek a sértettre és a környezetére gyakorolt hatása pedig pszichológus szakértő útján lett volna vizsgálható. Azzal is érveltek, hogy a kereset a becsületsértés vonatkozásában teljes egészében, a sérelemdíj iránti igény tekintetében 80%-ban elutasításra került, ezért a felek pernyertessége és pervesztessége között számottevő különbség állt fenn. Ezért az elsőfokú bíróságnak a felperest az alperesi jogi képviselő munkadíja arányos részének perköltségként való megfizetésében kellett volna marasztalnia. [20] [21] [22] [23] [24] [25] A felperes fellebbezési ellenkérelme - tartalma szerint - az elsőfokú ítélet fellebbezett részének helybenhagyására irányult. [26] Kiemelte, hogy az elvégzett zajszintmérés az észlelt „kopogó hangok" forrását nem tudta meghatározni. A mért 10 dB-es zajszintemelkedés egyébként is egy lehulló falevél zajhatásának felel meg. A zajforrás bármely más szomszéd is lehetett, hiszen a vasbeton-szerkezetű épületben minden zaj áthallatszik a szomszédba. Arra is hivatkozott, hogy a szabálysértési eljárás során foganatosított helyszíni szemlén a szekrényeit is átvizsgálták, ami egy „kis házkutatásnak" felelt meg. Hangsúlyozta, hogy az alpereseket a büntetőbíróság jogerős ítéletével elmarasztalta. Perújítási kérelmük kapcsán is arra az álláspontra helyezkedett a Fővárosi Törvényszék, hogy a lakásban [27] [28] készült környezettanulmány, a zajmérés és a rendőri intézkedések az elítélteknek a nyomdagép kapcsán tett állításait nem támasztották alá. [29] A fellebbezés alapos. [30] Az ítélőtábla a jogorvoslati kérelmet a 229/
36. (V. 25.) Korm. rendelettel módosított 74/
37. (III. 31.) Korm. rendelet (Veir.) 29.§