Bf.380/2019/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés) állapította meg és ezért halmazati büntetésül 1 év 3 hónapi szabadságvesztés büntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg. A szabadságvesztés végrehajtását a törvényszék 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Rögzítette, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetésből végrehajtásának esetleges elrendelése esetén a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az ügyész az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vette. A vádlott és védője elsősorban részfelmentésért, másodsorban enyhítésért jelentettek be jogorvoslatot. A védő jogorvoslatának írásbeli indokolásában a bejelentett fellebbezést akként tartotta fenn, hogy a vádlott cselekményét egységesen hivatali visszaélés bűntetteként kérte minősíteni és vele szemben pénzbüntetés alkalmazását indítványozta. Az iratok tartalma alapján indítványt tett a tényállás pontosítására is akként, hogy a

1. oldal
2. bekezdésének utolsó mondatát a másodfokú bíróság mellőzze, tekintettel arra, hogy a bizonyítási anyag ilyen adatot nem tartalmaz. Az, hogy a vádlott esetleg a régi áron kívánt vásárolni, önmagában nem alapozza meg azon kijelentés megállapítását, miszerint „kijelentette továbbá, hogy e szándékától eláll, amennyiben a hosszú pántokat az üzlet a korábbi áron adja el". A
3. oldal
4. bekezdését követően annak rögzítését kérte, amelyet a tárgyalási jkv. tanúsága szerint ... tanú tett „amikor visszaültünk az autóba, akkor ... felhívta ...t, beszéltek". Több eseti döntés felhívásával foglalkozott azzal, hogy az ítéleti tényállás alkalmas-e a zsarolás bűntettének megállapítására. Álláspontja szerint a vádlotti fenyegetés meglehetősen általános, nem éri el azt a szintet, ami a zsarolás tekintetében megalapozná a tényállásszerűséget. Úgy ítélte meg, hogy a védelem által indítványozott, pontosított tényállásból kitűnik, hogy a vádlott felhagyott korábbi álláspontjával, lényegében önként elállt a cselekmény elkövetésétől. E körben utalt a 4/
5. Büntető jogegységi határozatban írtakra, továbbá a törvényszéki álláspontra, amely szintén nem vitatja az önkéntes elállás tényét, de arra az álláspontra helyezkedik, hogy minderre nem a vádlott saját elhatározásából, hanem a sértett határozott és következetes ellenállása miatt került sor. A fellebbviteli főügyészség átiratában hivatkozott BH
7. számú eseti döntéssel kapcsolatban - az arra való hivatkozással egyetért a védelem -, de az ügyben épp az a lényeg, hogy a sértett egyáltalán nem tanúsít a zsaroló akarata szerinti magatartást, így egyértelmű, hogy önkéntes elállásnak van helye. A védelem álláspontját akként összegezte, hogy a vádlott magatartása egységesen hivatali visszaélésként értékelhető, és tekintettel arra, hogy a testülettől leszerelt, pénzbüntetés alkalmazása is megfelelően szolgálja a büntetési célokat és nagyobb lehetőséget biztosít elhelyezkedési esélyeit is illetően. A fellebbviteli főügyészség átiratában az ítélet helybenhagyását indítványozta. A részfelmentést célzó védelmi fellebbezést nem találta alaposnak, a vádlott által elkövetett cselekmények jogi minősítését törvényesnek ítélte. Nem osztotta a védő jogi álláspontját, mely szerint a zsarolás esetében a vádlott a cselekmény további folytatásától elállt, amely büntethetőséget megszüntető okként értékelhető. Eseti döntések felhívásával utalt arra, hogy önkéntes elállás befejezett kísérlet esetén akkor állapítható meg, ha a tettes döntően saját elhatározásából lép vissza a bűncselekmény további folytatásától. Önkéntes elállása a cselekmény elkövetésétől már csak azért sem állapítható meg, mert a boltból távozóan is hangot adott annak a fenyegetésnek, amely beváltásáról a sértett alappal tarthatott. A büntetés kiszabása körében a halmazati büntetés enyhítését nem tartotta indokoltnak. Az ítélőtábla a védelmi fellebbezések folytán az ügyet a büntetőeljárásról szóló
8. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
9. §

(4)bekezdése szerinti nyilvános ülésen bírálta felül. A nyilvános ülésen a védő jogi álláspontját mindkét cselekmény vonatkozásában fenntartotta, fellebbezésének írásbeli indokolásában foglaltakkal egyezően, és kiemelte, hogy álláspontja szerint a vádlott magatartása egységesen hivatali visszaélésként minősül. Így a cselekmény tárgyi súlya kisebb, és büntetlen előéletére is tekintettel vele szemben pénzbüntetés alkalmazását és elhelyezkedését elősegítő előzetes mentesítésben részesítését indítványozta. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratában foglaltakat fenntartotta. A vádhatóság álláspontja szerint sem az önkéntes elállás, sem pedig az önkénes eredmény elhárítás nem állja meg a helyét jelen ügyben. Osztotta e körben az elsőfokú bíróság álláspontját. Sem a jogi minősítés megváltoztatására, sem pedig az enyhítésre irányuló védelmi érvelést nem találta alaposnak, ugyanakkor nem ellenezte a vádlott előzetes mentesítésben történő részesítését tekintettel arra, hogy álláskeresését megkönnyítheti, ezáltal segítve családja megélhetését. A vádlott az utolsó szó jogán utalt arra, hogy egész életében a magyar köztársaságot szolgálta kimagasló eredménnyel, és megbánását, valamint bocsánatkérését fejezte ki. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 590. §

(1),

(2)bekezdése alapján az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül tekintet nélkül arra, hogy ki milyen okból fellebbezett. A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy a törvényszék az eljárási szabályok maradéktalan betartásával teljeskörűen lefolytatta az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges bizonyítást. Megalapozott tényállást állapított meg, amely mentes a Be. 592. §

(1)és

(2)bekezdésében felsorolt teljes és részleges megalapozatlansági okoktól. A törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére mindkét cselekmény tekintetében és helyes azok minősítése is. Az ítélőtábla a védelem érveit nem osztotta abban a körben, amely az eltérő jogi minősítést célozta, és a vádlott cselekményét egységesen hivatali visszaélés bűntetteként indítványozta minősíteni. A törvényszék ítéletének 7-

1. oldalán részletesen foglalkozott a védő jogi álláspontjával a zsarolás bűntette kísérlete vonatkozásában, és részletesen kifejtette érveit a 4/
2. Büntető Jogegységi határozat tükrében. Az elsőfokú bíróság azon álláspontját - egyezően a fellebbviteli főügyészség álláspontjával is - az ítélőtábla teljeskörűen osztotta, hogy a vádlott a zsarolás bűntettének kísérletét elkövette, és esetében önkéntes elállásról nem beszélhetünk. E körben az ítélőtábla csupán utal a BH
4. számú jogesetére, mely szerint a körülmény, hogy a zsarolási fenyegetés ellenére a sértett nem tesz eleget az elkövető követelésének - ezért kára sem következik be - nem jelenti azt, hogy a bűncselekmény kísérlete ún. alkalmatlan kísérlet lenne. Az ítélet
5. oldalának utolsó bekezdésében csupán annyi pontosítás teendő, hogy a törvényhely felhívása nyilvánvalóan a
6. évi C. törvény
7. §

(1)bekezdésére vonatkozik. A büntetés kiszabása körében a törvényszék az alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket feltárta, és javarészt helyesen értékelte. Indokolta, hogy miért látott lehetőséget a büntetési célok próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásával történő elérésére. Ezt az álláspontot az ítélőtábla is osztotta, azonban a további időmúlásra, a vádlott kedvező személyi körülményeire is tekintettel lehetőséget látott mind a szabadságvesztés mértékénének, mind pedig a próbaidő tartamának a mérséklésére a rendelkező rész szerint. A törvényszék a vádlottat nem részesítette előzetes mentesítésben, arra nem tartotta érdemesnek és ennek részletes indokát adta. A Btk. 102. §

(1)bekezdése alapján a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén a bíróság előzetes mentesítésében részesítheti az elítéltet, ha arra érdemes. Az előzetes mentesítése megadását a vádlott és védője indítványozta, és azt a fellebbviteli főügyészség képviselője sem ellenezte. Kétségtelen, mint arra helyesen utalt a törvényszék, hogy a bírói gyakorlat egységes abban, hogy a hivatali bűncselekményt megvalósító vádlott esetében még kedvező személyi körülményei ellenére sem mondható, hogy érdemes az előzetes mentesítésre. Az előzetes bírósági mentesítés objektív feltétele a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazása, szubjektív feltétele az érdemesség. A terhelt személyi körülményeit gondosan kell mérlegelni együtt a cselekmény tárgyi súlyával, jellegével a bűnösség fokával, mint arra helytállóan utalt az elsőfokú bíróság is. Az érdemesség ellen hat a cselekmény jellege Az ítélőtábla azonban úgy találta, hogy a bűnösség kisebb foka, az elkövetés eseti jellege az elkövetésig kifogástalan életvitele együttesen lehetővé teszik e jogintézmény alkalmazását, és nem hagyható figyelmen kívül, hogy a jelenlegi helyzetben az elhelyezkedési, álláskeresési lehetőségei előzetes mentesítés nélkül megnehezülnek, amely nyilvánvalóan kihat két kiskorú gyermekének az eltartására is. Tekintettel arra, hogy a büntetési célokon túlmenő hátrány a vádlottnak nem okozható, ezért a másodfokú bíróság a vádlottat a Btk. 102. §

(1)bekezdése alapján előzetes mentesítésben részesítette, amely nyilvánvalóan hozzásegíti ahhoz, hogy mihamarabb megfelelő munkalehetőséget találjon. Az ítélőtábla a fentiekben kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a jelzett körben a Be. 606. §

(4)bekezdése alapján megváltoztatta figyelemmel a Be. 604. §

(1)bekezdés b) pontjára, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 604. §

(1)bekezdés a) pontjának alkalmazásával a Be. 605. §

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. ,

1. szeptember
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. előadó bíró, Dr. Nagy Éva sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 3.B.458/2018/
3. számú ítélete a másodfokú ítéletben írt változtatásával
4. szeptember
5. napján jogerőre emelkedett és a szabadságvesztés büntetés kivételével végrehajtható. Debrecen,
6. szeptember
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke