Bf.31/2020/55 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 5. fordulat,

(2)bekezdés c) pont], ezért őt 6 év 8 hónap szabadságvesztésre és 7 év Magyarország területéről történő kiutasításra ítélte. A kiszabott szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani és a büntetésbe beszámítani rendelte a vádlott által

1. december
2. napjától
3. november
4. napjáig fogvatartásban töltött időt. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az elsőfokú eljárás során felmerült 939.093,- forint bűnügyi költség viselésére, míg megállapította, hogy az ezt meghaladóan felmerült 753.104,- forint bűnügyi költséget az állam viseli. [2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: Az ügyészség a vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának fegyház fokozatban történő megállapítása érdekében. A vádlott és védője egyezően a kiszabott büntetés enyhítése érdekekében. [3] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.338/2019/
5. számú átiratában és a fellebbezési nyilvános ülésen, a vádlott terhére bejelentett fellebbezést azzal a pontosítással tartotta fenn, hogy az ügyészségi fellebbezés indokolásából a kétszeres értékelés vonatkozásába írtakat mellőzte. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be.
6. §

(3)bekezdése szerint, az elsőfokú bíróság ítéletének csak a fellebbezésekkel sérelmezett rendelkezéseit, illetve részét bírálja felül. [4] Kifejtette azon álláspontját, mely szerint az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta le, hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem vétett. Az irányadó tényállásból helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményét - a váddal egyezően - a törvény szerint minősítette. Kifogásolta, hogy a törvényszék a bűnösségi körülményeket helytállóan vette számba, ám azokat nem súlyuknak megfelelően értékelte. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint nem értékelte kellő súllyal az elsőfokú bíróság azt a tényt, hogy a vádlott által Magyarországra behozott kábítószer hatóanyag tartalma közel 3 és félszeresen haladta meg a különösen jelentős mennyiség alsó határát, továbbá a kábítószer birtoklása bűntettének helyi elszaporodottságát. Ezért az elsőfokú ítélettel kiszabott büntetés nem igazodik megfelelően a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, illetve a bűnösségi körülményekhez. Ezen túlmenően, véleménye szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy indokolt a vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát eggyel enyhébb, börtön fokozatban meghatározni. A külföldi elkövetők javára vonatkozó indokolatlan fokozatenyhítés, a magyar állampolgár elítéltek hátrányos megkülönböztetéséhez vezet. Ezen túlmenően, a kábítószer elkobzásának jogcíme tekintetében a felhívott jogszabályhely helyesbítését, összességében pedig azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezések folytán felülbírált részét változtassa meg, a kiszabott szabadságvesztés tartamát súlyosítsa, állapítsa meg, hogy a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani, míg az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezéseit hagyja helyben. [5] A vádlott védője, a fellebbezési nyilvános ülésen a kiszabott büntetés enyhítése érdekben bejelentett fellebbezését fenntartva, kifejtette azon álláspontját, mely szerint az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal a vádlott személyi körülményei tekintetében megállapított enyhítő körülményeket, a bűncselekmény elkövetési körülményeit, és azt a tényt, hogy a vádlott a nyomozási és tárgyalási szakban a terhére rótt bűncselekmény elkövetését mindvégig elismerte, cselekményét megbánva, a hatóságokkal együttműködött. Kiemelte, hogy a vádlott igen hosszú ideje, több mint másfél éve van fogvatartásban, ezidő alatt a családjával nem találkozott, családjának ellátásához sem anyagilag, sem természetben hozzájárulni nem tudott. Így véleménye szerint a szabadságvesztés tartama aránytalanul súlyos, ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla az ügyészség fellebbezését elutasítva, a vádlottal szemben enyhébb büntetést szabjon ki. [6] Sem a kiszabott büntetés súlyosítása, sem annak enyhítése érdekében bejelentett fellebbezések nem alaposak. [7] Jelen ügyben fellebbezés bejelentésére kizárólag a vádlott terhére, illetve javára, a kiszabott büntetés súlyosítása, illetve enyhítése érdekében került sor [Be. 583. §

(3)bekezdés a) pont]. A Be. 590. §

(3)bekezdése szerint, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül. [8] A Be. 590. §

(5)bekezdése alapján, a másodfokú bíróság a Be. 590. §

(3)és

(4)bekezdésében meghatározott esetben, az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja a) az elsőfokú bírósági eljárást és ennek során vizsgálja azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése esetén a Be. 607. §

(1)bekezdése, valamint a 608. §

(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni,

1. b)a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni,
2. c)a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést, továbbá
3. d)a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést. [9] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja szerint, a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. A Be. 606. §

(3)bekezdése alapján, amennyiben az elsőfokú bíróság ítélete a vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadásán alapult, a másodfokú bíróság a bűnösség megállapítására, a váddal egyező tényállásra, valamint a vádirati minősítéssel egyező minősítésre vonatkozó rendelkezéseket csak akkor változtathatja meg, ha a terhelt felmentésének, vagy az eljárás megszüntetésének van helye. [10] Az ítélőtábla, e jogszabályi keretek között elvégzett korlátozott felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az előkészítő ülést a perrendi szabályokat megtartva a Be. LXXVI. Fejezetében részletezett eljárási szabályoknak megfelelően folytatta le, továbbá az ítélet írásba foglalásakor, a jogi indokolás terjedelmét illetően, a Be. 562. §

(2)bekezdése, és a 564. §

(4)bekezdése szerint járt el. [11] Az elsőfokú bíróság az általa megállapított - és a másodfokú bíróság által nem vizsgált - tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és a vádlott terhére rótt bűncselekmény minősítése is törvényes. [12] Csak megjegyzi a másodfokú bíróság az ítélet szerkesztése körében, hogy a vádlott személyi körülményei nem képezik a tényállás részét, a Be. 561. §

(3)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjában írtakra tekintettel. [13] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során a vádlott javára és terhére értékelhető bűnösségi körülményeket, szinte maradéktalanul figyelembe vette, azt a másodfokú bíróság csupán annyival egészítette ki, hogy további enyhítő körülményként értékelte, hogy a vádlott több mint másfél éve van letartóztatásban, míg további súlyosító körülményként, hogy a vádlott által birtokolt kábítószer hatóanyag-tartalma három és félszer meghaladta a különösen jelentős mennyiség alsó határát. [14] Az így kiegészített bűnösségi körülményekre is figyelemmel, az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabási körülményeket súlyuknak megfelelően értékelve, a bűncselekmény tárgyi súlyával is arányban álló, törvényes büntetést szabott ki. A vádlott terhére rótt bűncselekményt a törvény öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, így az irányadó középmérték tíz év szabadságvesztés. A bíróságnak ebből kell kiindulnia a büntetés tartamának meghatározása során, és ettől csak a súlyosító és enyhítő körülményekre tekintettel térhet el. [15] Ezen szempontok alapján másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a törvényszék által kiszabott szabadságvesztés tartama arányos, a kialakult bírói gyakorlatnak megfelel, így annak sem lényeges súlyosítása, sem lényeges enyhítése nem indokolt. [16] Az irányadó bírói gyakorlatnak megfelelt az is, hogy a törvényszék a külföldi állmapolgárságú, a magyar nyelvet nem beszélő vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát eggyel enyhébb, börtön fokozatban határozta meg. Az elsőfokú bíróság által is hivatkozott Btk. 35. §

(2)bekezdésében írtak szerint a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik az eggyel enyhébb vagy súlyosabb végrehajtási fokozat meghatározása, amely során kizárólag a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre lehet döntését alapítania. A Kúria

1. Büntető Kollégiumi véleményének III/
2. pontjában írtak szerint enyhítő körülmény, ha a vádlott olyan külföldi állampolgár, aki a magyar nyelvet nem beszéli, ezért a büntetés kiállása fokozott terhet jelent számra. Helyesen hivatkozott a törvényszék arra, hogy ilyen esetben - a Szegedi Ítélőtábla következetes ítélkezési gyakorlatára is figyelemmel - a törvény szerint meghatározott fegyház végrehajtási fokozatnál indokolt eggyel enyhébb, börtön végrehajtási fokozat megállapítása. [17] Ezért nem osztotta a másodfokú bíróság az ügyészség álláspontját, a súlyosabb végrehajtási fokozat elrendelését illetően. [18] A kiutasítás tartamát a törvényszék a bűncselekmény tárgyi súlyára és a vádlott személyi körülményeire figyelemmel arányosan állapította meg, és a törvénynek megfelelően rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról is. [19] Az elsőfokú bíróság az eljárás során lefoglalt bűnjelekről a törvénynek megfelelően rendelkezett. E körben azonban a jogszabályi hivatkozása helyesbítésre szorul: a Btk.
3. §

(1)bekezdés c) pontja alapján kell az elkobzást elrendelni, mert a lefoglalt kábítószer az a dolog, amelyre a bűncselekményt elkövették. [20] Tévedett a törvényszék azonban a vádlott által viselendő bűnügyi költség összegének meghatározása során. [21] A költségjegyzék

1. tételszáma alatt szereplő szakértői munkadíj összegét elmulasztotta ugyanis a felmerült költségek közé beszámítani, továbbá a bűnügyi költség összege meghatározásánál számítási hibát is vétett. Ezért a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezést a másodfokú bíróság a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, és megállapította, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből, a vádlott 935.839,- forintot köteles megfizetni a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján, míg 746.682,- forint bűnügyi költséget visel az állam. [22] A fent kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a kiszabott büntetés enyhítése, illetve súlyosítása érdekében bejelentett fellebbezéseket alaptalannak ítélte, azonban az elsőfokú bíróság ítéletét hivatalból is felülbírálva, azt a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. [23] A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől, a másodfokú határozat meghozataláig letartóztatásban töltött időt az ítélőtábla a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján beszámította a kiszabott szabadságvesztésbe. [24] A fellebbezési eljárás során, a lefoglalt személygépkocsi tárolási díjaként és a védő közreműködése során felmerült mindösszesen 120.164,- forint bűnügyi költség megfizetésére az ítélőtábla a vádlottat a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 574. §

(1)bekezdésére is - kötelezte, míg megállapította, hogy a vádlott részére lefordított határozatok fordítási díjaként és a közreműködő tolmács díjaként felmerült mindösszesen 393.133,- forint bűnügyi költséget a Be. 576. §

(1)bekezdés b) pontja alapján az állam viseli. [25] Az ítélet ellen a Be. 615. §

(1)bekezdése alapján fellebbezésnek helye nincs. ,

1. szeptember
2. dr. Joó Attila s. k. a tanács elnöke dr. Katona Dorottya s. k. előadó bíró dr. Kiss Dániel s. k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.31/2020/
3. számú ítélete és a Szegedi Törvényszék 6.B.1425/2019/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. szeptember
6. dr. Joó Attila s. k. a tanács elnöke