Gfv.30043/2019/5 – Kúria

(1)bekezdésében írt fogalma azt jelenti, hogy a szándékosságnak a magatartáson kívül - amelyből a kár keletkezett - ki kell terjednie a kár bekövetkezésére is. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Gfv.VII.30.043/2019/

1. A tanács tagjai:. Farkas Attila a tanács elnöke . Csőke Andrea előadó bíró . Gáspár Mónika bíró A felperes: A felperes jogi képviselője: dr. Gaál I. Péter ügyvéd Az alperes: Az alperes jogi képviselője: Dr. Sebők Imre Ügyvédi Iroda A per tárgya: kártérítés és jogalap nélküli gazdagodás A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 6.G.42.739/2016/
2. A másodfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.305/2018/
3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 635.000 Ft (hatszázharmincötezer) felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felek a felperes alperesnél vezetett bankszámláinak mindenkori egyenlege erejéig óvadékot alapítottak az alperes javára, és a felperes felhatalmazta az alperest a számlák zárolására. [2] A felperes ellen
4. április 1-jén benyújtott kérelem alapján a bíróság
5. január 31-én a felszámolást megindította, felszámolóként a STANDARD Felszámoló és Vagyonkezelő Kft.-t rendelve ki. Az alperes 222.621.687 Ft összegű határidőn belül bejelentett hitelezői igényét a felszámoló nyilvántartásba vette. [3] A felszámolás megindulásakor a felperes bankszámláján nem volt pozitív egyenleg. Az alperes a felszámolás megindulását követően beérkezett összegekből
6. március 23-án és április 26-án összesen 43.170.465 Ft-ot emelt le a felperes általa vezetett pénzforgalmi bankszámlájáról. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [4] A felperes keresetében kérte 43.170.465 Ft és kamatai megfizetésére kötelezni az alperest elsődlegesen kártérítés, másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás jogcímén. Állította, hogy a leemelt összegek nem képezték az óvadék tárgyát. [5] Az alperes kérte a kereset elutasítását, másodlagosan beszámítási kifogással élt arra hivatkozva, hogy az adós társaság felszámolásában a hiteljogviszonyból eredően 222.621.687 Ft visszaigazolt hitelezői igénnyel rendelkezik, ezért követelését beszámítási kifogás útján jogosult érvényesíteni. Az első- és a másodfokú bíróság határozata [6] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Álláspontja szerint az alperes élhetett az óvadék biztosította jogával, ezért eljárása jogszerű volt. [7] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - eltérő indokolással - helybenhagyta. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az adós (felperes) tulajdonában álló bankszámlán fennálló összegek óvadéki jellegét a felszámolás kezdő időpontjára figyelemmel kell vizsgálni. Az eljárás adatai alapján arra a megállapításra jutott, hogy a felszámolás megindulását megelőzően az óvadék tárgya nem került egyértelműen azonosítható módon a jogosult alperes hatalmába, ezért az óvadék átadására nem került sor, az alperes tehát nem volt jogosult a követelését az óvadék tárgyából kielégíteni. A felszámolás kezdő időpontjában a bankszámlán nem volt pénzösszeg, az ezt követően befolyt összeg pedig a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
7. évi XLIX. törvény (Cstv.)
8. §

(1)bekezdés utolsó fordulata értelmében az adós felszámolási vagyonát képezte. Arra tekintettel, hogy nem volt zárolva óvadék, illetve nulla forint volt a számlán, az ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy az alperesi bank nem volt jogosult a felszámolás kezdő időpontját követően a bankszámlára befolyt összeget leemelni, óvadékként használni. Kizárólag a felszámolás kezdő időpontjában meglévő bankszámlaösszeget használhatta volna fel óvadékként a zárolás után az alperes, azonban ilyen összeg nem volt a felperes bankszámláján. [8] Megállapította, hogy az alperes jogellenesen emelte le a 43.170.465 Ft-ot a felperes bankszámlájáról a hitelviszonyból eredő követelése kiegyenlítéseként. Az alperes ezen intézkedésével a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (rPtk.) 339. §

(1)bekezdése alapján kárt okozott a felperesnek, ezért köteles azt megfizetni. [9] Erre tekintettel vizsgálta az alperes beszámítási nyilatkozatát. [10] Utalva az rPtk. 296. §-ára és a Cstv. 38. §

(3)bekezdésére megállapította, hogy az alperes a felszámolási eljárásban az így fizetendő összegnél lényegesen magasabb követeléssel rendelkezik. A beszámítás minden kritériumának megfelel az alperes igénye, követelése a felszámolás kezdő időpontjában fennállt, annak engedményezésére nem került sor és a felszámoló visszaigazolta a követelését. Erre tekintettel az ítélőtábla az alperes követelésébe beszámította a hitelezői követelést, a hitelezői követelésből így 43.170.465 Ft összegű követelésrész megszűnt, az alperes felperessel szembeni hitelezői igénye a beszámított összeggel lecsökkent. Utalt az ítélőtábla arra, hogy a Cstv.

1. §-ban szabályozott beszámítás nem kizárt akkor sem, ha az adós felszámolásában a beszámított hitelezői követelés kielégítését megelőző követelés van. Felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [11] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával azt, hogy a Kúria mellőzze az alperes beszámítási kifogását és kötelezze az alperest a jogerős ítéletben megállapítottak szerint az rPtk.
2. §

(1)bekezdése alapján járó 43.170.465 Ft összegű kártérítés és kamatai megfizetésére. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti az rPtk. 4. §

(4)bekezdésében, 5. §

(1)-

(2)bekezdésében foglaltakat. [12] Álláspontja szerint a beszámítási jog gyakorlása joggal való visszaélést valósít meg. Az alperes ugyanis az rPtk. és a Cstv. rendelkezéseit durván megsértve, a felszámolási kielégítési sorrendet figyelmen kívül hagyva, ezzel a többi hitelezőnek is jelentős hátrányt okozva jogellenes és felróható módon jutott kielégítéshez a beszámítással. A beszámítási jog gyakorlása más személyek jogainak és törvényes érdekeinek csorbításához, illetőleg illetéktelen előny szerzéséhez vezetett. [13] Hangsúlyozta, hogy a Cstv.

1. §-a nyilvánvalóan nem olyan követelésekre vonatkozik, amelyek a beszámító fél részéről jogellenesen, a Cstv. rendelkezéseit megsértve, a többi hitelező kijátszása, kikerülése útján keletkeznek. A jogalkotónak e korlátozást nem volt szükséges külön megfogalmaznia, hiszen a polgári jog általános alapelvei tiltják a joggal való visszaélést, és kizárják a felróható magatartás folytán keletkező előny szerzését. [14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. A Kúria döntése és jogi indokai [15] A Kúria a polgári perrendtartásról szóló
2. évi III. törvény (rPp.)
3. §

(2)bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. [16] A Kúria hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárásnak tartalmaznia kell az rPp. 272. §

(2)bekezdése szerint azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, és elő kell adni a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kéri. Csak az az állított jogszabálysértés vizsgálható, amelyet a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére rendelkezésre álló határidőben benyújtott kérelemben jelöl meg a fél, és az a fenti feltételekkel rendelkezik. Nem lehet a határidő lejárta után az rPp. 273. §

(5)bekezdése értelmében kiegészíteni a felülvizsgálati kérelmet, ezért a felperesnek az rPtk. 297. §

(1)bekezdése miatt megsértett jogszabályhelyre történt utólagos hivatkozása nem volt vizsgálható. [17] A felülvizsgálati eljárás tárgyát már nem képezte a jogerős ítélet - az Európai Unió Bíróságának C-156/

1. számú (Private Equity Insurance Group SIA) és C-107/17 (Aviabaltika UAB) ítéleteiben kifejtett, a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról szóló,
2. június 6-i 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmezésének megfelelő azon megállapítása, mely szerint a megfelelő feltételek esetén is óvadékként a Cstv.
3. §

(5)bekezdésének szabályai szerint csak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő összeg számolható el, ezért a felszámolás megindulása után a számlára beérkezett összeget ezen a jogcímen nem vonhatta volna el az alperes, emiatt pedig kártérítési kötelezettsége áll fenn. [18] A felperes felülvizsgálati kérelmében csak az rPtk. egyes alapelveinek - 4. §

(4)bekezdése és 5. §

(1)-

(2)bekezdése megsértését állította a beszámításra tekintettel. A Kúria ezzel összefüggésben rámutat, hogy nem jöhet szóba a polgári jogi alapelvek közvetlen alkalmazása a jogvitában, ha van a jogszabályban konkrét rendelkezés az adott vitatott kérdésre vonatkozóan (BH2019.198.). [19] A felperes jogi álláspontjának lényege a beszámítással kapcsolatban az volt, hogy a felszámolás tartama alatti jogellenes magatartással okozott, kártérítés jogcímén az adós javára megítélt összegbe nem lehet a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett hitelezői igényt beszámítani, és ezzel az adós felé teljesíteni, mert ez a hitelezői kielégítési sorrend kikerülését eredményezné, és megerősítené a számlavezető bankok olyan törekvéseit, hogy szabálytalanul eljárva maguknál tartsák az adóst megillető pénzösszegeket, majd az adóssal szembeni kötelezettségüket a hitelezői igény beszámításával teljesítsék. Ennek eredményeként ugyanis a felszámolás alatt befolyt valamennyi pénzösszeget a hitelezői igénnyel rendelkező számlavezető bank tudná a saját követelésének a kielégítésére fordítani. [20] A Cstv. 38. §

(3)bekezdése lehetővé teszi, hogy a hitelező a gazdálkodó szervezet által indított perben - a felszámolás kezdő időpontjában fennálló, az adóssal szembeni követelését beszámítás útján is érvényesíthesse, feltéve, hogy a követelés jogosultja a felszámolás kezdő időpontjában is a hitelező volt. E szabály alkalmazásánál figyelemmel kell lenni a Cstv.

1. §-ában írt rendelkezésekre és a polgári jog általános szabályaira, melyeket alkalmazni kell, kivéve, ha a Cstv. azoktól eltérő rendelkezést tartalmaz. A szándékosan okozott kár megtérítése iránti igénnyel szembeni beszámítást pedig az rPtk.
2. §

(1)bekezdése tiltja. [21] A károkozó visszaélésszerű eljárását tehát ilyen esetben az rPtk. kifejezett rendelkezése beszámítási tilalom kimondásával kívánja kizárni. A felülvizsgálati kérelemben említett alapelvek közvetlen alkalmazására nincs szükség. [22] Arra azonban, hogy a másodfokú bíróságnak a jogvita elbírálása során alkalmaznia kellett volna az rPtk. 297. §

(1)bekezdését, a felperes a határidőben előterjesztett felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott. E vonatkozásban ezért a Kúria a jogerős ítéletet érdemben nem vizsgálhatta felül. [23] A Kúria ezért csupán megjegyzi, szándékos károkozásnál az rPtk. 297. §

(1)bekezdésének alkalmazásában akkor van szó, ha a szándékosság a károkozó magatartás mellett kiterjed a kár bekövetkezésére is. Ez pedig a jelen ügyben nem állapítható meg. A Cstv. 38. §

(5)bekezdése ugyanis nem egyértelmű abban a vonatkozásban, hogy a felszámolás megindulását követő három hónapos időtartam pontosan hogyan érinti az óvadékot, az nőhet is, vagy csak csökkenhet a felszámolás kezdő időpontját követően. Nem tartalmazza a jogszabály, és nem alakította ki még a magyar bírósági gyakorlat sem, hogyan kell eljárni ez alatt a három hónap alatt akkor, ha a korábban óvadéki számlaként megjelölt számlára a felszámolás kezdő időpontja után érkezik bevétel. Az egységes jogértelmezés és joggyakorlat hiányára figyelemmel ezért az, hogy az alperes a felszámolás elrendelését követően befolyt összegeket leemelte a felperes számlájáról, nem minősíthető az rPtk. 297. §

(1)bekezdése szerinti szándékos károkozásnak. [24] Az Európai Unió Bíróságának időközben megszületett, már hivatkozott C-165/15 számú ítélete azonban kimondja, hogy két feltétel szükséges az óvadékkal való rendelkezéshez: részben a fizetésképtelenségi eljárás megindítását megelőzően, vagy azon a napon kell a pénznek a számlára érkeznie, illetve a banknak bizonyítania kell, hogy nem tudott, vagy nem is kellett tudnia a fizetésképtelenségi eljárás megindításáról; részben pedig az adós nem rendelkezhetett az óvadékként számlán lévő összegről. A továbbiakban ezért a Cstv. 38. §

(5)bekezdésének alkalmazása során ennek megfelelően kell eljárni, így a felülvizsgálati kérelemben említett, a felszámoló által sérelmezett helyzetek nem alakulhatnak ki, illetve azok megítélése nem lehet kétséges. [25] A jogerős ítélet mindezekre tekintettel - a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból - nem tekinthető jogszabálysértőnek. [26] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [27] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a rPp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes részére megfizetni a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely az alperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdésének a)-b) pontja,

(5)-

(6)bekezdése, és a 4/A. §

(1)bekezdése alapján állapította meg. [28] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. §

(1)bekezdése és 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §

(1)és

(3)bekezdése alapján a felperes köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is. [29] A Kúria tárgyaláson hozta meg határozatát. Budapest,

1. október
2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: