← Magyarország

Gfv.30068/2019/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Megállapítható a kölcsönszerződés létrejötte a felek valamennyi lényeges kérdésre kiterjedő megállapodásával. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.068/2019/

  1. A tanács tagjai:. Farkas Attila a tanács elnöke . Gáspár Mónika előadó bíró . Csőke Andrea bíró A felperes: A felperes képviselője: Marczingós Ügyvédi Iroda Az I. rendű alperes: Az I. rendű alperes képviselője: Rátky és Társa Ügyvédi Iroda A II. rendű alperes: A III. rendű alperes: A per tárgya: szerződés érvénytelensége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla Pf.III.20.251/2018/5/I. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Tatabányai Törvényszék 4.P.20.243/2016/
  2. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 141.916 (száznegyvenegyezer-kilencszáztizenhat) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra - 820.000 (nyolcszázhúszezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
  3. szeptember 16-án a felperes és a II. rendű alperes mint egyetemleges adósok, egyben zálogkötelezettek, továbbá a III. rendű alperes, mint egyetemleges adós és hitelezőként az I. rendű alperes „Magánszemélyek részére lakásvásárlás céljára EUR alapú elszámolással” megnevezésű [2] [3] [4] [5] [6] kölcsönszerződést kötöttek. A kölcsönszerződés I/
  4. pontja szerint a bank az adósok részére, az adósok biztonságos finanszírozása érdekében 34.927 EUR összegű kölcsönt bocsát rendelkezésre, tekintettel az adósok azon igényére, hogy a szerződés I/
  5. pontjában írt célra 8.200.000 forint iránti finanszírozási igényt a bank kifejezetten EUR elszámolással elégítsen ki. A szerződés ugyanezen pontjának további rendelkezése szerint „Adós elfogadja azon tényt, hogy a nyilvántartásba vett devizaösszeg a jelen szerződés megkötése, valamint a folyósítás időpontja közti időszak alatt bekövetkezhető árfolyamváltozás miatt a kölcsönkérelem befogadásának időpontjában érvényes Banki számlakonverziós devizavételi árfolyamához képest 15%-kal növelt mértékben kerül megállapításra”. A felek a szerződésben meghatározták, hogy a kölcsön futamideje 228 hónap, amelyből 60 hónap a türelmi idő, a kölcsön éves kamatlába a folyósítás időpontjában a hirdetményben meghatározott érték, amely tájékoztató jelleggel a szerződéskötés napjára évi 7,29%, a THM pedig 9,19%. A szerződés II.
  6. pontja értelmében az I. rendű alperes a kölcsönt legfeljebb az I/
  7. pontban írt forintösszegben és a II.
  8. pontban meghatározott folyósítási feltételek teljesülését követően folyósítja az adós I. rendű alperesnél vezetett lakossági bankszámlájára, azt a folyósítás napján érvényes, az I. rendű alperes által alkalmazott és a hirdetményében hivatkozott számlakonverziós devizavételi árfolyamon kiszámított EUR összegben tartja nyilván. A szerződés II.
  9. h) pontja a kölcsön folyósításának egyik feltételeként rögzítette a kölcsönszerződés biztosítékául, az I. rendű alperes által elfogadott ingatlanokon zálogjog alapításáról szóló zálogszerződés közokiratba foglalását. A szerződés értelmében a kölcsön a folyósítást követően kizárólagosan EUR-ban kerül nyilvántartásra, illetve elszámolásra. A tőke és a kamat havonta fizetendő együttes összege 332,94 EUR, a mindenkor esedékessé váló törlesztések, törlesztő részletek, illetve bármilyen más pénzbeli kötelezettség EUR pénznemben teljesítendő. Más pénznemben való teljesítés esetén az I. rendű alperes az általa az esedékesség napján alkalmazott, Hirdetményében hivatkozott számlakonverziós deviza eladási árfolyamon kiszámított EUR összeget fordítja az esedékessé vált kötelezettség teljesítésére. A szerződés VII.
  10. pontja értelmében az adós kifejezetten nyilatkozott arról, hogy a banki felvilágosítást, amely szerint a kölcsön vonatkozásában jelentős árfolyamkockázata keletkezhet, abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem EUR forrás, megértette, és ennek tudatában is igénybe kívánja venni az e szerződésben meghatározott kölcsönösszeget, illetve igényli az EUR-nyilvántartást. A szerződés VIII.
  11. pontjában az adósok kijelentették, hogy a Bank Üzletszabályzatának, Hirdetményének rendelkezéseit megismerték, azokat magukra nézve kötelezőnek fogadják el.
  12. szeptember 16-án a felperes, valamint a II. és III. rendű alperesek megkapták az I. rendű alperes tájékoztatását a külföldi devizában történő finanszírozás általános kockázatairól. A felek a kölcsönszerződés megkötésével egyidejűleg, ahhoz kapcsolódóan 34.927 EUR tőke és járulékai vonatkozásában egyetemleges jelzálogszerződést kötöttek a ... helyrajzi számú alatti ingatlanokra. Megtörtént a kölcsönszerződés közjegyzői okiratba foglalása is. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése A felperes módosított keresetében a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását, valamint annak jogkövetkezményeként elsődlegesen az érvényessé, másodlagosan a határozathozatalig terjedő hatályossá nyilvánítását kérte akként, hogy fennálló tartozása megfizetésére a bíróság kétévi részletfizetést biztosítson. A kölcsönszerződés érvénytelensége körében a felperes a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló
  13. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.)
  14. §

(2)bekezdésére, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló
  1. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.)
  2. §
(2)bekezdésére, 207. §
(5)bekezdésére hivatkozott. Hivatkozott a kölcsönszerződésnek a közjegyzői okiratba foglalás kötelezettségét előíró rendelkezése semmisségére is, a kikötés tisztességtelensége miatt. [7] Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A II. és III. rendű alperesek védekezést nem terjesztettek elő. Az első- és a másodfokú határozat [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereset elutasította. [9] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [10] A jogerős ítélet indokolása elsőként azt tartalmazta, hogy az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 221. §
(1)bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének eleget tett, az ítélet indokolása tartalmazza a megállapított tényállást, a bizonyítékok értékelését, valamint azokat a jogszabályi rendelkezéseket is, amelyeken ítélete alapul. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmet teljes egészében elbírálta, annak kiegészítése az rPp. 225. §
(1)bekezdése szerint nem szükséges. [11] A szerződés létrejötte körében leszögezte az ítélőtábla, hogy a kölcsönszerződés konszenzuál jogügylet; a feleknek a meghatározott pénzösszeg rendelkezésre bocsátásában és visszafizetésében, ezek valamennyi feltételében való megállapodásával létrejön. A szerződés valamely lényeges tartalmi elemében való megállapodás hiányának a szerződés létre nem jötte a következménye, nem pedig a semmissége. Ha a kölcsönszerződés aláírását követően a hitelező főkötelezettségének, a kölcsönösszeg folyósításának eleget tett, az adós pedig törlesztési kötelezettsége teljesítését megkezdte, úgy tipikus esetben nem lehet megalapozottan arra hivatkozni, hogy a szerződés nem jött létre; a kétnemű árfolyam alkalmazása pedig a szerződés semmissége körében értékelendő körülmény. [12] Az ítélőtábla kiemelte, az I. rendű alperes írásbeli tájékoztatójából, a bankfiókban aláírt, majd közjegyzői okiratba foglalt szerződésből egyértelműen kitűnik, hogy a felek deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek, amelynek kapcsán árfolyamkockázat keletkezhet, amit az adósoknak kell viselniük. Az átlagosan tájékozott fogyasztó számára világos kellett legyen, hogy az árfolyamkockázatnak felső korlátja nincs, az árfolyam jövőbeni várható változására vonatkozó konkrét becslés készítése pedig nem volt a pénzintézet kötelezettsége. [13] Az ítélőtábla szerint jelentősége van annak is, hogy a szerződést egy évvel a gazdasági válság 2008. szeptemberi kirobbanása után kötötték. A forintnak az EUR-hoz viszonyított, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett deviza-középárfolyama 2008. szeptember 15-én 240,92 forint, míg 2009. szeptember 16-án 270,21 forint volt, ami egyévi időtávlatban jelentős, 12 %-os emelkedés jelent. Erre az időre a társadalomban széles körben elterjedt tapasztalat volt a forint árfolyamának más devizákhoz viszonyított számottevő romlása, a korábban megkötött deviza alapú szerződéseket érintően a törlesztőrészletek jelentős emelkedése. Ilyen körülmények között a szerződést kötő adósoknak tudniuk kellett a deviza alapú kölcsönszerződések kockázatairól, azok természetéről. [14] Az ítélőtábla szerint az rPtk. 205/B. §
(1)bekezdésében foglalt feltételek teljesülése folytán az I. rendű alperes általános szerződési feltételei a kölcsönszerződés részévé váltak. Külön tájékoztatási kötelezettség az rPtk. 205/B. §
(2)bekezdése szerint az I. rendű alperest nem terhelte. [15] Az ítélőtábla osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint a szerződés megfelel az rHpt. 210. §
(2)bekezdésében foglaltaknak, valamint megfelelően tartalmazza az rHpt. 213. §
(1)bekezdése szerinti tartalmi elemeket. A perbeli esetben mindkét szerződésből kitűnik, hogy az I. rendű alperes 34.927 EUR összegű kölcsönt folyósított a felperesnek, amely legfeljebb a finanszírozási igénynek megfelelő 8.200.000 forint összegű. Utalva a Kúria 1/
  1. PJE jogegységi határozatára kifejtette, a szerződés kiszámítható módon tartalmazza a törlesztőrészletek számát, összegét, és a törlesztési időpontokat; a szerződés rögzíti azokat az adatokat és azt a számítási módot, amely alapján a törlesztőrészletek összege az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában, ennek hiányában az egyes törlesztő részletek esedékességekor pontosan meghatározható. [16] Az ítélőtábla a jóerkölcsbe ütköző jellegre alapított érvénytelenség kapcsán is osztotta az elsőfokú ítéletben kifejtetteket. Ebben a körben utalt arra is, hogy a szerződés jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelensége önmagában olyan körülmények alapján nem állapítható meg, amelyek a törvényben nevesített érvénytelenségi ok alapjául szolgálnak, a különnemű árfolyamok alkalmazását, mint tisztességtelen szerződési kikötést pedig a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
  2. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH
  3. törvény)
  4. §
(1)bekezdése jelen szerződésre is kihatóan semmisnek nyilvánította. [17] Az ítélőtábla a kölcsönszerződés II.
  1. h) pontja kapcsán azt emelte ki, hogy nem tisztességtelen a kölcsönszerződésnek az a kikötése, amely a kölcsönösszeg folyósításának feltételeként a szerződés közokiratba foglalását írja elő. Utalt az rPtk.
  2. §
(6)bekezdésére, miszerint nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. A közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátásának lehetőségét jogszabály, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23/C. §
(1)bekezdése teszi lehetővé. Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem [18] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte a szerződés érvénytelenségének megállapításával, másodlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, és másik eljáró tanács kijelölését kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti az rPtk. 523. §
(1)bekezdését, 205. §
(1)bekezdését,
  1. §-át, 205/B. §-át, az rHpt.
  2. §
(2)bekezdését. [19] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a keresethalmazatként érvényesített keresetet nem bírálták el, nem értékelték a kereseti kérelem általa előadott indokolását. [20] Előadta, hogy „a tanú vallomásából” kitűnően a közjegyző nem tett eleget a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Közjegyzői tv.) 120. §
(1)bekezdése szerinti kötelezettségének, ezért a szerződést tartalmazó okirat nem minősülhet közokiratnak [Közjegyzői tv. 131. §
(1)bekezdés]. Abból, hogy valaki egy okiratot aláír, nem következik az, hogy az irat tartalmát megértette, jelentéstartalmát felismerte, helyesen értelmezte. [21] Sérelmezte a jogerős ítélet azon következtetését, miszerint a rendelkezésre álló bizonyítékokból egyértelműen kitűnik, hogy a felek deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek. Ebben a körben utalt az Európai Unió Bírósága C-51/
  1. számú ítéletére, álláspontja szerint az abban foglaltakkal ellentétes következtetésre jutott a másodfokú bíróság. [22] Utalt a perbeli szerződésre irányadó 2008/48/EK irányelvre, az Európai Unió Bíróságának C-449/
  2. számú ügyben hozott ítéletére, amelyből kiemelte: ellentétes az irányelvvel a bizonyítási teher fogyasztóra fordítása, az a szabványzáradék, amely szerint a fogyasztó elismeri a hitelezőt terhelő, a szerződéskötést megelőző kötelezettségek maradéktalan és megfelelő teljesítését. [23] Vitatta a jogerős ítélet azon megállapítását is, hogy a kölcsönszerződés megfelel az rHpt.
  3. §
(1)bekezdés szerinti követelményeknek. Ebben a körben utalt arra, hogy tehernek minősül a különnemű árfolyamok alkalmazása, a tőke forintális növekedése, az ehhez igazodó egyre nagyobb kamatteher. Állította, hogy a perbeli szerződés nem feleltethető meg a 6/
  1. PJE jogegységi határozatnak, sem pedig a DH törvényeknek. [24] A jóerkölcsbe ütközésen alapuló semmiséget illetően utalt az Alkotmánybíróság 801/B/
  2. számú határozatában írt értelmezés helyességére. [25] Hivatkozott a vételi és eladási árfolyam alkalmazásának, valamint az árfolyamkockázatról történt tájékoztatásnak a tisztességtelen jellegére, más perekben született döntésekre és azok indokolására, a jogi képviselőjének a Kúria elnökéhez címzett,
  3. október 14én kelt levelére. Több jogirodalmi álláspontot ismertetett, szó szerint idézett szakcikkeket, amelyek álláspontja szerint alátámasztják azt, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, iratellenes, megalapozatlan, önkényes és tudatosan contra legem. [26] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult. A Kúria döntése és annak jogi indokai [27] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp.
  4. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt nem találta jogszabálysértőnek. [28] Előrebocsátja a Kúria a felülvizsgálati eljárás lényegével és korlátaival kapcsolatban, hogy az rPp. 272. §
(1)és
(2)bekezdései értelmében - miként azokat az 1/
  1. (II. 15.) PK vélemény értelmezte - a jogerős ítélet több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölése, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem. Több jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelemnek valamennyi jogszabálysértés tekintetében teljesítenie kell az előzőekben bemutatott tartalmi elvárást, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet - vonatkozó részében - a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A tartalmilag hiányos perorvoslati kérelem nem korrigálható utóbb, sem hiánypótlás elrendelésével, sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél kiegészítő nyilatkozatával. A felülvizsgálati kérelemnek a kötelező tartalmi, egyben fogalmi elemekkel a benyújtására nyitva álló hatvannapos határidőn belül kell rendelkeznie. A megsértett jogszabályhelyet a felülvizsgálati kérelemben - amint az az 1/
  2. (II. 15.) PK vélemény
  3. pontjához fűzött indokolásból is kitűnik - konkrétan, a jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával kell megjelölni, követelmény továbbá az is, hogy az így megjelölt jogszabályhely megfeleljen a jogszabálysértés szöveges körülírásának. A felperes
  4. október 28-án érkezett
  5. számú előkészítő iratában előadottakra figyelemmel a Kúria rámutat, hogy a
  6. október 31-én, illetve azt megelőzően jogerőre emelkedett határozatok elleni felülvizsgálati kérelmek esetében a felülvizsgálati kérelemben valóban nem kellett a kérelem előterjesztője szerint megsértett konkrét jogszabályhelyeket is feltüntetni, az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló
  7. évi CXVII. törvény
  8. §-a azonban
  9. szeptember 1-jei hatállyal módosította az rPp.
  10. §-át, a módosított rendelkezéseket pedig a módosító törvény
  11. §-a értelmében a
  12. október
  13. után jogerőre emelkedett határozatok elleni felülvizsgálati kérelmek esetében alkalmazni kell, így ezeknek a felülvizsgálati kérelmeknek a módosított és a jelen ügyben is irányadó rPp.
  14. §
(2)bekezdése szerint már kötelező tartalmi kelléke - egyebek mellett - a megsértett konkrét jogszabályhely megjelölése. [29] Hangsúlyozza egyúttal a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás lényegéből következően felülbírálati jogkörét az adott ügyben nem irányadó, három kivételtől eltekintve, a felülvizsgálati kérelem korlátján belül, a hatvannapos határidőben érkezett perorvoslati kérelemben - az előzőek szerint érdemi vizsgálatra alkalmas tartalommal - megjelölt jogszabálysértések vizsgálatával gyakorolhatja. A felülvizsgálati kérelem kötelező, egymással szoros perjogi és logikai kapcsolatban álló tartalmi elemei - funkciójukból fakadóan - meghatározzák egyben a felülvizsgálati eljárás tartalmi és jogi kereteit is [rPp. 275. §
(2)bekezdés, 272. §
(1)és
(2)bekezdés, 1/
  1. (II.15.) PK vélemény]. A Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt konkrét jogszabályhelyektől az állított jogszabálysértések vizsgálata során az rPp.
  2. §
(3)bekezdése értelmében akkor térhet el, ha e körben nyilvánvaló, azonosítható elírás történt, vagyis ha a jogszabálysértés tényének megfelelő szöveges előadása alapján meg lehet állapítani, hogy kérelem előterjesztője a kérelemben tévesen írtak helyett milyen jogszabályhely megsértésére kívánt valójában hivatkozni. [30] A Kúria utal arra is, hogy a felülvizsgálati kérelmet az rPp. 273. §
(5)bekezdése szerint nem lehet megváltoztatni, így - a benyújtására nyitva álló hatvannapos határidő elteltét követően - újabb, a határidőben előterjesztett felülvizsgálati kérelemben nem szereplő jogszabálysértésekre történő hivatkozásokkal sem lehet kiegészíteni, sem írásban, sem a felülvizsgálati tárgyaláson szóban. [31] Az előzőekben kifejtettekre figyelemmel tartalmi hiányossága - a felperes által szövegesen körülírt jogszabálysértéshez kapcsolódó konkrét jogszabályhely megjelölésének elmaradása - kizárta a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálását abban a részében, ami egyes szerződési feltételek, idetartozóan az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó kikötés tisztességtelenségére, a hitelező pénzügyi intézmény tájékoztatási kötelezettségének megsértésére, a jóerkölcsbe ütközésen alapuló semmisségre, valamint a bírósági határozatok teljességére vonatkozó követelmény sérelmére vonatkozott. A felperes az előadott jogszabálysértésekhez kapcsolódóan nem jelölte meg az irányadó anyagi jogi jogszabályhelyet [rPtk. 200. §
(2)bekezdés, 209. §
(1)bekezdés], illetve az rPp.-nek az általa előadott eljárásjogi jogszabálysértésekhez igazodó, az ügyben sérült szabályait [rPp. 213. §
(1)bekezdés]. Elkésettségük miatt nem voltak érdemben vizsgálhatóak a felülvizsgálati eljárásban a felperes részéről utólag, a 2019. október 28-i iratban előadott hivatkozások sem - így az rPtk. 205/C. §-ára, 209/A. §
(2)bekezdésére tett utalások -, amelyek az eredeti, a hatvannapos határidőben előterjesztett felülvizsgálati kérelemben nem szerepeltek. [32] Az ügy érdemét tekintve megállapította a Kúria, hogy az ügyben eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül következtettek a felek közti kölcsönszerződés érvényes létrejöttére a csatolt iratokban rögzített tartalommal. Az elsőfokú eljárásban rendelkezésre bocsátott iratokból - idetartozott a
  1. szeptember 16-án kelt, valamennyi fél részéről aláírt kölcsönszerződés, valamint a VIII.
  2. pont szerint részévé tett üzletszabályzat - megállapítható: a peres felek között valamennyi lényeges kérdésre kiterjedően a kölcsönszerződés az írásban rögzített tartalommal létrejött [rPtk.
  3. §,
  4. §
(1)és
(2)bekezdés, 218. §
(1)bekezdés], megfelelt az rHpt. 213. §
(1)bekezdés a)-e) pontjaiban megfogalmazott elvárásoknak is. [33] Jogszabálysértés nélkül foglaltak állást az ügyben eljárt bíróságok a felek közti szerződés megkötésekor az annak részévé vált üzletszabályzatról. Az rPtk. 205/B. §-ának ügyben releváns
(1)bekezdése ahhoz, hogy az egyik szerződő fél által kidolgozott általános szerződési feltétel [205/A. §
(1)-
(3)bekezdés] részévé váljon a szerződő felek megállapodásának, tartalmának megismerését és elfogadását követeli meg a másik fél részéről. Mindez az adósoknak a kölcsönszerződés VIII.
  1. pontjába foglalt nyilatkozatával igazoltan teljesült az ügyben. A felülvizsgálati kérelem az rPtk. előzőekben bemutatott szabályozási tartalmával ellentétes érvelést tartalmazott, ezen felül pedig tévesen utalt az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EU Bíróság) C-449/
  2. számú ügyben hozott ítéletére is, amelyben az EU Bírósága nem az általános szerződési feltételek megismerésével kapcsolatban, hanem olyan záradék felől foglalt állást, amely a 2008/48/EK irányelv
  3. és
  4. cikkében a hitelajánlatok összehasonlításához szükséges információk átadásával, a fogyasztó hitelképességével összefüggésben tartalmazta a fogyasztó nyilatkozatát a szükséges tájékoztatás megtörténtéről. [34] Egyetértett a Kúria a jogerős ítélet álláspontjával a felek kölcsönszerződésének deviza alapú minősítését illetően is. A jogerős ítélet helytálló megállapításainak megismétlése nélkül hangsúlyozza a Kúria, hogy nem hagyott kétséget a felek közti jogügylet deviza alapú jellege felől a szerződésben alkalmazott konstrukció, amely megfeleltethető volt a 6/
  5. PJE jogegységi határozat tartalmának. A deviza alapú kölcsön lényege, hogy az adós tartozása devizában keletkezik, a folyósításra és a törlesztésre pedig forintban kerül sor. Deviza alapú kölcsönügyleteknél a kölcsönösszeg meghatározásának egyik tipikus módja, hogy a felek a kölcsönt devizában határozzák meg, ugyanakkor a szerződés egyéb rendelkezései nem hagynak kétséget afelől, hogy a devizát a szerződésben meghatározott időpontban, a szerződésben kikötött - tipikusan a kölcsönt nyújtó pénzintézet által alkalmazott - irányadó árfolyamon kell átszámítani forintra (ezt az összeget folyósítja a pénzügyi intézmény), az adósnak pedig a kölcsönadott devizának megfelelő összeget és annak járulékait kell visszafizetnie forintban, a szerződésben meghatározott árfolyam aktuális értékének figyelembe vételével [6/
  6. PJE jogegységi határozat indokolása III. 2.a) pont, rPtk.
  7. §
(1)bekezdés]. Nem rontotta le a kölcsönszerződés egyértelműen megállapítható deviza alapú jellegét, sem a kölcsön meghatározottságát a folyósítás felső határának megállapításához forintban megjelölt érték (II.
  1. pont). [35] Rámutat egyúttal a Kúria, hogy a jogerős ítélet indokolása szerint az ítélőtábla a felek közti jogügylet minősítése, létrejötte és érvényessége körében nem az rPtk., illetve az rHpt. felülvizsgálati kérelemben megjelölt rendelkezéseinek jogszabálysértő értelmezésével, hanem a felek közti szerződés tartalmának, az abban kikötött szolgáltatás, ellenszolgáltatás jellemzőinek feltárásával foglalt állást. A felperes ebből következően nem a felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi jogi jogszabálysértések alapján, hanem a bizonyítékok mérlegelésén keresztül, az rPp.
  2. §
(1)bekezdésére hivatkozással támadhatta volna az általa jogszabálysértőnek tartott ítéleti következtetést. Az rPp. megjelölt szabályára azonban a felperes a határidőben benyújtott perorvoslati kérelmében nem hivatkozott. [36] A keresettel érvényesített igény tartalmából következően nem volt jelentősége az ügyben a felek szerződését tartalmazó okirat közokirati jellegének. [37] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [38] Az eredménytelen felülvizsgálati kérelem alapján a felperes köteles megfizetni az I. rendű alperes ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségét, valamint az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket [rPp. 270. §
(1)bekezdés, 78. §
(1)bekezdés,
  1. évi XCIII. törvény
  2. §
(1)bekezdés, 74. §
(3)bekezdés, 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdés]. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a kifejtett ügyvédi tevékenység mérlegelésével a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(3)és
(5)bekezdései, 4/A. §
(1)bekezdése alapján határozta meg. [39] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet az rPp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,
  1. október
  2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.