Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú Bíróság 1.Mf.31.130/2020/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a dr. Hegedűs D. ... pártfogó ügyvéd (felperesi képviselő címe.) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek a Leitli Ügyvédi Iroda alperesi képviselő címe., eljáró dr. Leitli Norbert ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen munkaviszony megszüntetésének jogellenessége és jogkövetkezményei iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- március
- napján kelt 84.M.515/2019/
- számú ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyja. A másodfokú bíróság megállapítja, hogy felperes 100 %-ban pernyertes, ezért a felperes pártfogó ügyvédi díját 100 %-ban az alperes viseli. Az alperes köteles az államnak felhívásra, az abban közölt módon és időben 45.883 (negyvenötezernyolcszáznyolcvanhárom) forint fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
- április
- napjától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel recepciós munkakörben, munkavégzésnek a helye .... szám alatt volt. A felek a munkaszerződést több alkalommal - legutóbb
- március 1-jén - módosították, mely szerint a felperes alapbérét 316.000 forintban állapították meg. A felperes közvetlen felettese a mindenkori állomásvezető, valamint a recepcióvezető volt. A munkáltatói jogkör gyakorlója ... ügyvezető volt.
- márciusában a közvetlen felettesek személyében változás történt, miszerint a korábban állomásvezetői pozíciót betöltő ... helyett ..., míg a recepcióvezetői pozíciót betöltő .... helyett .... került pozícióba. Ezen személyi változásokról a munkáltató felperest nem tájékoztatta. [2] A felperes
- március
- napján az április 27-i munkanapra vonatkozó cserét kezdeményezett, amit azonban a munkáltató nem engedélyezett számára.
- április 22-én a felperes megbetegedett, három napig betegállományban volt. Ezt követően április
- napjára szabadságot szeretett volna igénybe venni, amihez a munkáltató nem járult hozzá. A felperes az adott napon azonban a munkahelyén nem jelent meg, a munkáltató felé azt jelezte, hogy beteg. A munkáltató ezen a napon SMS üzenetet küldött a felperesnek a következő szövegezéssel: „Kedves ...! A mai napon rendkívüli felmondással megszüntetem a munkaviszonyát. ... ügyvezető, alperes.". [3] Majd
- április 29-i dátummal a munkáltató indokolt, azonnali hatályú felmondást foglalt írásba, melyet postai úton közölt a felperessel. Ezt a felperes a megszűnéssel összefüggő igazolásokkal együtt
- május 7-én vette át. Ezen iratba foglalt azonnali hatályú felmondás indokolása szerint a felperes „a felettesi döntéseket kritizálta és felülbírálta. A munkahelyi irányító utasításait nem fogadta el, rendszeresen indokolatlanul késett a munkahelyéről. Ez a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartás, amely miatt kénytelen vagyok munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntetni." A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [4] A felperes a
- május 27-én munkaviszony megszüntetésének jogellenessége és jogkövetkezményei iránt terjesztett elő keresetet. Álláspontja szerint az SMS-ben közölt felmondás megfelel az írásban való közlés követelményének, azonban minden egyéb jogszabályban előírt tartalmi elemet nélkülöz, úgymint a valós és okszerű indokolást, valamint az azonnali hatályú felmondással kapcsolatos jogszabályi hivatkozást és a jogorvoslati tájékoztatást. Mindezek okán az alperesi intézkedés jogellenes. Figyelemmel arra, hogy a munkáltató a
- április 26-án közölt azonnali hatályú felmondást nem vonta vissza, így ezen intézkedés a joghatályos, nem pedig a
- április 29-én kelt azonnali hatályú felmondás. Egyebekben ezen utóbbi, írásban indokolt felmondás indokai nem feleltek meg a valóság követelményének, valamint nem fogalmaztak meg konkrét tényeket és a munkáltató tudomásszerzésére vonatkozó állításokat sem. Az általános állítások pedig a felperessel nem voltak összefüggésbe hozhatók. [5] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására, felperes perköltségben történő marasztalására irányult. Álláspontja szerint a felperes alaptalanul hangsúlyozza az SMS üzentet jelentőségét, hiszen az csak az ügyvezető puszta tájékoztatása volt arról, hogy az ismételt kötelezettségszegés - a korábbi figyelmeztetéshez mérten - immáron a jogviszony megszüntetésével járó munkáltatói intézkedést von maga után. Egyébként pedig arra három napon belül a jogszabályi előírásoknak megfelelő tartalommal sor is került. Álláspontja szerint a
- április 29-i felmondás joghatályos, annak indoka világos, valós és okszerű. Az elsőfokú bíróság ítélete [6] Az elsőfokú bíróság a munkaviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel kötelezte az alperest felperes részére történő 420.318 forint elmaradt jövedelem megfizetésére. Egyebekben a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperest az illetékügyben eljáró hatóság külön felhívására 25.213 forint illeték állam javára való megfizetésére. Ezen felül megállapította, hogy a felperes 73 %-ban lett pernyertes, ezért a felperesi pártfogó ügyvéd díját ezen arányban az alperes, míg 27 %-ban az állam viseli. A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem [7] Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását, a felperesi kereset elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Perköltségigényt is előterjesztett. [8] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására, az alperes perköltségben való marasztalására irányult. A felperes fellebbezéssel nem élt. A másodfokú bíróság döntése és jogi indokai [9] A fellebbezés nem alapos. [10] A másodfokú bíróság a fellebbezés elbírálása során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást az ügy megítéléséhez szükséges mértékben feltárta, azt helyesen állapította meg és abból helytálló jogi következtetéseket vont le. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (a továbbiakban Pp.)
- §
(2)bekezdése és a Pp. 386. §
(4)bekezdése alapján helyes indokainál fogva helybenhagyta. [11] A fellebbezés kapcsán az alábbiakra mutat rá a másodfokú bíróság: [12] Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a 2019. április 26-án küldött SMS üzenet a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) 22. §
(2)bekezdésének a) pontja alapján joghatályos írásbeli közlésnek minősült. Szintén megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az SMS üzenet a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint konkrétan és egyértelműen tükrözte a nyilatkozó akaratát, mely a munkaviszony azonnali („a mai napon") megszüntetésére irányult. A munkáltatói szándék tehát a nyilatkozat megszövegezéséből, annak módjából egyértelműen megállapítható volt. Ezen rövid üzenetből semmilyen módon nem lehetett arra következtetni, hogy a munkáltató a felperesi munkaviszonyt nem azonnal, hanem csak a későbbiekben kívánja megszüntetni. [13] Nem foghatott helyt azon alperesi érvelés, miszerint az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon járt el akkor, amikor kifejezett indítvány ellenére nem biztosított lehetőséget az alperesi ügyvezető tanúként történő meghallgatására, elzárva ezzel a felperes által félremagyarázott és az elsőfokú bíróság által félreértelmezett elektronikus közlés körülményeinek tisztázását, a felmondás anyagi jogi megfelelőségének igazolását. Erre nem is volt szükség, hiszen az alperes írásbeli előadása ezt nem indokolta. A bizonyítási eljárás során kifejtettek ugyanis azt támasztották alá, hogy az alperesi ügyvezető a felperes cselekedetét szankcionálni kívánta, amit az adott üzenetben kifejezésre is juttatott. Így azt maga az alperes sem vitatta, hogy ezen felperesi magatartás alapján a célja a felperesi munkaviszony megszüntetése volt. Erre sor is került, igaz, nem a megfelelő formai keretek között. Önmagában azonban a megszűntetésre irányuló szándék az alperes által sem volt vitatott. Alperes ugyanis - a
- számú beadványában - maga állította, hogy a munkáltató szándékos megtévesztése okán döntött úgy, hogy a felperes munkaszerződését felmondja, melyről a
- április 26-i SMS-ben a felperest tájékoztatta. Az, hogy erre esetlegesen indulatból, hirtelen került sor az alperesi ügyvezető által, még nem igazolja annak feltételes módját vagy jövő időbeliségét, nem indokolja annak jogszerűségét. Ebből adódóan helytállóan jutott arra a következtetésre az elsőfokú bíróság, hogy további körülmények tisztázása nem szükséges -mivel az a felek között nem is volt vitatott - így alapos indokkal mellőzte az ügyvezető igazgató és az egyéb tanúk meghallgatását is. [14] Helytálló volt azon következtetése is az elsőfokú bíróságnak, miszerint a
- április 26-án kelt azonnali hatályú felmondás joghatályos, így az ezt követően írásban indokolt felmondást már nem vizsgálta, az abban foglaltaknak már nem tulajdonított relevanciát. [15] A jogvita eldöntése szempontjából nem bírt jelentőséggel azon körülmény sem, hogy a munkaviszonnyal összefüggő igazolások a munkaviszony megszűnésének napjaként mely napot rögzítették. Az adott iratot a munkáltató állítja ki, így abban nyilvánvalóan az általa képviselt álláspont jelenik meg. Ez azonban további következtetések levonását nem alapozza meg. [16] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállás helyes megállapításával, a bizonyítékok helytálló mérlegelésével, az abból levont okszerű következtetéssel megalapozott döntést hozott. Záró rész [17] A feleket a perben tárgyi költségfeljegyzési jog illette meg a költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló
- évi CXXVIII. törvény
- §
(1)bekezdés d) pontja értelmében. A pervesztes alperes a Pp. 512. §
(2)bekezdése alapján megállapított 420.218 forintos fellebbezett pertárgyérték után az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §
(1),
(2)bekezdése és a 46. §
(1)bekezdés szerint számított fellebbezési illetéket a Pp. 102. §
(1)bekezdése alapján köteles viselni. A pernyertes felperes másodfokú perköltségigényéről a Pp. 101. §
(3)bekezdése alapján rendelkezett. [18] A Fővárosi Ítélőtábla ítélete elleni fellebbezést a Pp. 365. §
(2)nem teszi lehetővé. Budapest,
- szeptember
- dr. Vajas Sándor s.k. a tanács elnöke dr. Mihalics Klaudia s.k. előadó bíró dr. Kovács Edit s.k. bíró