Bhar.234/2020/3 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól felmenti. Egyebekben a másodfokú ítéletet helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] A Tiszafüredi Járásbíróság a 2019. április 23. napján meghozott 1.B.5/2019/9. számú ítéletével vádlott neve vádlottat a rágalmazás vétsége [Btk. 226. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont] miatt emelt pótmagánvád alól felmentette. pótmagánvádló magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. A járásbíróság ítéletével szemben a pótmagánvádló jogi képviselője jelentett be fellebbezést a terhelt bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében. A Szolnoki Törvényszék a 2019. október 15. napján meghozott 6.Bf.498/2019/6. számú ítéletével a Tiszafüredi Járásbíróság 1.B.5/2019/9. számú ítéletét megváltoztatta és vádlott neve vádlott bűnösségét rágalmazás vétségében [Btk. 226. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont] megállapította, ezért a vádlottat megrovásban részesítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú ítélettel szemben a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést. A vádlott fellebbezésének okát és célját nem jelölte meg, de az nyilvánvalóan védőjével azonosan, felmentésre irányult. A vádlott védője fellebbezésének írásban benyújtott indokolásában alkotmánybírósági határozatokra is hivatkozva kifejtette, hogy álláspontja szerint a vádlott a pótmagánvádló által sérelmezett kijelentéseivel nem követett el bűncselekményt, ezért bűncselekmény hiányában kérte a felmentését. A fellebbezés alapos. [8] [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] A Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 615. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A Be. 615. §

(2)bekezdés a) pontja szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság olyan vádlott bűnösségét állapította meg, vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette. A Be. 615. §

(3)bekezdés szerint a fellebbezés sérelmezheti az ellentétes döntést [

1. a)pont], illetve kizárólag a másodfokú bíróság ítéletének azon rendelkezését vagy részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett [
2. b)pont]. Tekintettel arra, hogy a Szolnoki Törvényszék a Tiszafüredi Járásbíróság által felmentett vádlott neve vádlott bűnösségét a vád szerinti bűncselekményben megállapította, ezzel az ügyben a Be. 615. §

(2)bekezdés a) pontja szerinti ellentétes döntést hozott. Az ellentétes döntéssel szemben a vádlott és a védő a Be. 615. §

(3)bekezdés a) pontja szerinti fellebbezéssel élt, ily módon megnyílt a harmadfokú eljárás törvényi lehetősége. A Be. 618. §

(1)bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, és az elsőfokú- és a másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. Ugyanezen jogszabályhely

(2)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság hivatalból dönt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben, valamint a szülői felügyeleti jogra és a polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezésekről is. Az előbb írt jogszabályi rendelkezések szerint eljárva, a harmadfokú bíróság megállapította, hogy sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem vétett olyan eljárási szabályt, ami az első- vagy a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. Észlelte azonban az ítélőtábla, hogy eljárási szabályt sértett a Tiszafüredi Járásbíróság, amikor a

1. április
2. napján tartott tárgyaláson a jogorvoslati nyilatkozat tárgyában kizárólag a pótmagánvádlót és a vádlott védőjét (elsőfokú iratok
3. sorszámú jegyzőkönyv) nyilatkoztatta. Az iratok szerint a tárgyaláson a vádlott és a pótmagánvádló jogi képviselője is jelen volt, aki azonban a határozathirdetés előtt távozott. A jegyzőkönyv nem tartalmaz adatot arról, hogy a vádlott sem volt jelen az ítélet kihirdetésekor, amelyet követően a fellebbezésre jogosultakat a Be.
4. §

(2)bekezdésében írt sorrend szerint kellett volna nyilatkoztatni. Ez az eljárási szabálysértés azonban az ügy harmadfokú felülbírálatára nem hatott ki, mert a pótmagánvádló jogi képviselője által bejelentett fellebbezés folytán a Szolnoki Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét teljes körűen felülbírálta. Az ítélőtábla az ügyben a Be. 621. §

(2)bekezdése alapján tanácsülésen határozott. A Be. 619. §

(1)bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletét meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. A Be. 619. §

(2)bekezdése alapján a harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak, ugyanezen jogszabályhely

(3)bekezdése szerint azonban, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan, és a helyes tényállás az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján megállapítható, vagy a helytelen ténybeli következtetés az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján kiküszöbölhető, a harmadfokú bíróság a tényállást hivatalból kiegészíti, illetve helyesbíti. A harmadfokú bíróság az elsőfokú-, illetve a másodfokú bíróság ítéletének tényállását a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmenti szabályokról és járványügyi készültségről szóló [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] 2020. évi LVIII. törvény 211. §

(4)és

(7)bekezdése alapján az alábbiak szerint helyesbítette, illetve egészítette ki: Az első fokú ítélet tényállásából „a véleménynyilvánítás szabadsága" kezdetű szövegrészt a „törvényi tényállását" szövegrészig bezárólag (első fokú ítélet

1. oldal harmadik bekezdés) mellőzte. Ez a két mondat ugyanis már az elsőfokú bíróság mérlegelésének minősül, így az a jogi indokolásba tartozik. Mellőzte a másodfokú bíróság tényállásának
2. oldal első és második bekezdését. Az első bekezdés ugyanis a médiatartalom szolgáltató neve
3. április
4. napján sugárzott műsor neve című műsorában a műsorvezető által elhangzottakat és az azt illusztráló képsorok leírását tartalmazza, amelyek nem képezték a vád tárgyát. A második bekezdés pedig a vád tárgyává tett bűncselekmény másodfokú bíróság általi értékelése, ami nem a tényállás, hanem a jogi indokolás része. A rendelkezésre álló iratok alapján kiegészítette az ítélőtábla a másodfokú bíróság tényállását, hogy pótmagánvádló a vádiratban 500.000,- forint sérelemdíj megfizetése iránt terjesztett elő polgári jogi igényt. Az előbb írt helyesbítésekkel és kiegészítéssel a másodfokú bíróság által megállapított tényállás hiánytalan és megalapozatlan, ily módon a harmadfokú felülbírálat alapját képezte. Az ítélőtábla a vád tárgyává tett vádlotti cselekvőség jogi értékelését illetően az elsőfokú bíróság álláspontját osztotta, és egyetértett a védői fellebbezésben kifejtettekkel is. A másodfokú bíróság az ügyben tárgyalást tartott és a bizonyítás anyagává tette a másodfokú tárgyaláson megtekintett, a médiatartalom szolgáltató műsor neve című,
5. április
6. napján sugárzott műsorának település neve készített riportját. Az ott elhangzott riporteri megjegyzéseket és a bemutatott beruházások képeit tette a tényállás részévé, majd a jogi indokolásában tért ki arra, hogy mindezek után hangzottak el a vádlott kijelentései (másodfokú ítélet
7. oldal utolsó előtti bekezdése). A másodfokú bíróság lényegében csak azért vett fel bizonyítást, hogy annak eredményeként a tényállást oly módon tudja kiegészíteni, hogy abból a vádlott büntetőjogi felelősségére az elsőfokú bíróságétól eltérő következtetést vonhasson le. Ez azonban ellentétes a bírói gyakorlattal (e tekintetben továbbra is irányadó a BH
9. szám alatt közzétett eseti döntés). A tényállás kiegészítése szükségtelen volt, mert mint ahogy e tényállásrész mellőzése során az ítélőtábla már rámutatott, az abban leírtak nem képezték a vád tárgyát. A vád kizárólag az első fokú ítélet tényállásában iratszerűen idézett vádlotti kijelentések, amelyek a műsor neve című műsorban hangzottak el. Osztotta az ítélőtábla azt a védői álláspontot, miszerint az, hogy a műsorkészítők miként vágják össze az elkészített kép- és hanganyagot, a vádlottól független, arra a vádlottnak semmiféle ráhatása nincs. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság hivatkozik a 36/
10. (VI. 24.) AB határozatra. E határozat rendelkező részének
11. pont
12. fordulata szerint: „a hatóság vagy hivatalos személy, valamint a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas - e minőségére tekintettel tett -, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető; a becsület csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata pedig csak akkor büntethető, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állító, híresztelő, illetve ilyen tényre közvetlenül utaló személy tudta, hogy a közlése lényegét tekintve valótlan, vagy azért nem tudott annak valótlanságáról, mert a hivatása vagy foglalkozása alapján reá irányadó szabályok szerint - az adott állítás tárgyára, a közlés eszközére és címzettjeire tekintettel - elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta". A másodfokú bíróság ítéletének
13. oldal második bekezdésében ezt az elvi álláspontot az ellentétes oldalról közelítette meg, vagyis a tudatosan hamis közlés büntetőjogi következményeit vetette fel. [36] [37] [38] [39] [40] [41] [42] [43] [44] [45] [46] [47] [48] A törvényszék nem vizsgálta, gyakorlatilag tényként kezelte, hogy vádlott neve vádlott tudott, illetve kellő gondosság mellett tudnia kellett volna arról, hogy a közlései hamisak. Ezért a másodfokú bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségét arra alapította, hogy vádlott neve olyan valótlan tartamú közlést tett, amely tény valósága esetén alkalmas lett volna a pótmagánvádlóval szembeni büntetőeljárás lefolytatására és alkalmas volt a pótmagánvádló jó hírének, becsületének megsértésére a nagy nyilvánosság előtt. A törvényszék álláspontja téves. A 36/
14. (VI. 24.) AB határozatban megfogalmazott követelmények érvényesítéséhez kétlépcsős tesztet kell követni (Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvhöz Közgazdasági és Jogi kiadványok
16. oldal és 13/
17. (IV. 18.) AB határozat [39] és [40] bekezdés). A nyilvános közlés megítélése során elsőként arról szükséges dönteni, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben. Ennek megítéléséhez pedig elsődlegesen a közlés megjelenésének módját, körülményeit és a vélemény tárgyát, kontextusát szükséges figyelembe venni. Így a közlést érintően vizsgálni kell a médium típusát, a közlés apropóját adó eseményt, illetve az arra érkező reakciókat és az adott közlésnek ebben a folyamatban játszó szerepét. További szempontként szükséges értékelni a kijelentés tartalmát, stílusát, illetve a közlés aktualitását, valamint célját. Amennyiben e körülmények értékelésével az állapítható, hogy a közlés a közügyek szabad vitatását érinti, úgy a közlés automatikusan a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalmat élvezi. Az ilyen közlés ugyanis a közhatalom és a közhatalmat gyakorlók ellenőrzésének, ellenőrizhetőségének egyik legfőbb garanciája, amely egy plurális alapokra épülő társadalom demokratikus és nyílt működéséhez nélkülözhetetlen követelmény (13/
18. (IV. 18.) AB határozat [39]). Ugyanezen AB határozat [40] bekezdése szerint ezt követően hasonló szempontok alapján abban szükséges dönteni, hogy a közlés értékítéletnek, avagy tényállításnak tekinthető-e. A közügyeket érintő értékítéletek szabad befolyása biztosított, hiszen a tényállításokkal szemben az értékítéletek közös sajátossága, hogy igazságtartalmuk nem ellenőrizhető és nem igazolható. A közhatalom, illetve a közhatalmat gyakorlók ellenőrzése és a közvélemény tájékoztatása, figyelmének felhívása érdekében pedig bizonyos fokú túlzást, provokációt is magukban foglalhatnak. Éppen ez adja ugyanis a plurális és sokszínű demokratikus berendezkedésű társadalmak alapját. A már hivatkozott kommentár szerint (518-
19. oldal) a tény állítása olyan kijelentés, nyilatkozat, amelynek tartalma valamely múltban megtörtént vagy jelenben történő való vagy valótlan jelenség, állapot, esemény. Tényállítás a passzív alany tudattartalmát leíró kijelentés is. A tények híresztelése mások ismeretére hivatkozással tett tényállítás vagy mások által tett tényállításnak a továbbadása. A tényre közvetlenül utaló kifejezés bár nem tényállítás, de logikailag, körülírás nélkül is az egész ténykörre utal, ezért valójában tényközlés. Ettől külön kezelendő kategória az úgynevezett tényekre alapított értékítélet. Ennek lényege, hogy az elkövető valós tényeket állít, majd ezeket kritikusan a becsület csorbítására is alkalmas módon értékeli. A tényekre alapított értékítélet nem tényközlés, így rágalmazás megállapítására eleve nem alkalmas, hivatalos személyekkel és közhatalmat gyakorló politikusokkal szemben becsületsértés megállapítására sem vezethet. pótmagánvádló, mint település neve polgármestere közszereplő, közhatalmat gyakorló személy. vádlott neve vádlott nyilatkozata nyilvánvalóan a közügyekkel kapcsolatos, hiszen abban a tomajmonostori beruházásokra utal. Ezeket megemlítve tette azt a megjegyzést, hogy az új létesítményekkel mintegy párhuzamosan bővült a polgármester háza is és ezért nevezte azt szarkafészeknek. [49] [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] [59] [60] Tény, hogy település neve több beruházás megvalósult, tény, hogy a polgármester bővítette a házát, de az, hogy a kettő között összefüggés van, az csak a vádlott kritikus megjegyzése, egyéni értékelése. vádlott neve vádlott kijelentése a már kifejtettek alapján nem tényállítás, hanem az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényekre alapított értékítélet. A valóság bizonyításának tárgya csak tényközlés lehet, ezért a jelen ügyben a valóság bizonyítása (Btk.
20. §) fel sem merülhet. Mindezek alapján az ítélőtábla azt állapította meg, hogy a vádlott a vádiratban terhére rótt bűncselekményt, azaz a Btk.
21. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pontja szerinti rágalmazás vétségét nem követte el, ezért az ellene emelt vád alól a Be. 566. §

(1)bekezdés a) pontja alapján bűncselekmény hiányában - felmentette. A vádlott sérelmezett nyilatkozata egyéb bűncselekmény, így a Btk. 227. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja szerinti becsületsértés vétségének megállapítására sem alkalmas. A becsület csorbítására alkalmas kifejezés minden olyan gyalázkodó, becsmérlő jellegű kifejezés, amely az emberi méltóságot, a sértett önbecsülését sérti. A kifejezés lehet durva, kifejezetten gyalázkodó jellegű, de lehet enyhébb formájú (például gúnyt kifigurázó megszégyenítés) is, amennyiben a társadalomban szokásos érintkezési formák minimum szintjének sem felel meg. A már hivatkozott 13/2014. (IV. 18.) AB határozat [40] bekezdése szerint az Alaptörvény IX. Cikk

(4)bekezdésében foglaltakra is figyelemmel a véleményszabadság határa mások emberi méltóságából fakadó becsület és jóhírnév védelme. Vagyis a véleményszabadság már nem nyújt védelmet az olyan öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső, így a magán- vagy családi élettel kapcsolatos közlésekkel szemben, amelynek célja a puszta megalázás, illetve a bántó, vagy sértő kifejezések használata, vagy más jogsérelem okozása. Ezen kívül nem védelmezi a közéleti vitában kifejtett véleményt sem, ha az abban megfogalmazottak az emberi méltóság korlátozhatatlan magját sértik, így az emberi státusz nyilvánvaló és súlyos becsmérlésében öltenek testet. Az ítélőtábla álláspontja az, hogy vádlott neve vádlott kijelentései nem voltak olyan súlyúak, amelyek megalapoznák a büntetőjogi felelősségre vonást. Kijelentései nem minősülnek gyalázkodásnak, a személyes meggyőződését közvetítő értékítélet (véleménye) összefüggött a közügyekkel. Az emberi méltóság büntetőjogi védelme a büntetőjog ultima ratio jellegéből fakadóan kizárólag azokkal a legsúlyosabb esetekkel szemben nyújthat oltalmat, amikor a közölt vélemény alkotmányos jogot sért, vagy a jogsérelem veszélye közvetlenül jelen van (13/2014. (IV. 18.) AB határozat [30] bekezdése). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a közügyek szabad vitatása szükségszerűen együtt jár a közügyek formálóinak, vagyis a közszereplők ebbéli tevékenységének adott esetben, akár éles hangú vagy túlzó kritikájával, illetve nézeteik hitelességének megkérdőjelezésével, szabad cáfolatával és bírálatával. Mindezek alapján az ítélőtábla a Szolnoki Törvényszék ítéletét a Be. 624. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. Ez utóbbi rendelkezést illetően az ítélőtábla a következőkre mutat rá: a Tiszafüredi Járásbíróság a Be.
2. §

(1)bekezdés m) pontja alapján pótmagánvádló magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. E rendelkezést illetően a másodfokú ítélet ellentétes rendelkezést nem tartalmazott, e vonatkozásban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Be. 618. §

(2)bekezdése alapján a harmadfokú bíróság ezt a rendelkezést is felülbírálta és azt helybenhagyta azzal, hogy a polgári jogi igény egyéb törvényes útra utasítása helyesen a Be. 560. §

(1)bekezdés b) pontján alapul. Az ítélet ellen a Be. 458. §

(3)bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. Szeged,

1. szeptember
2. Dr. Benedek Tibor sk.. Cserháti Ágota sk. a tanács elnöke előadó bíró Sefta Márta dr. sk. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bhar.I.234/2020/
3. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 6.Bf.498/2019/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős. Szeged,
5. szeptember
6. Dr. Benedek Tibor sk. a tanács elnöke