Mfv.I.10.752/2007/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt felperesnek a dr. Belányi Ágnes ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása iránt a Pécsi Munkaügyi Bíróságnál 6.M.1477/
- szám alatt megindított és másodfokon a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.179/2007/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.179/2007/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s : A felperes elsődleges keresete annak megállapítására irányult, hogy az alperessel közalkalmazotti jogviszonyban állt, amelyet ő szüntetett meg rendkívüli lemondással. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy határozatlan idejű munkaviszonya állt fenn, amelyet rendkívüli felmondással szüntetett meg. Harmadlagos kereseti kérelme szerint a határozatlan idejű munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg. Ez utóbbi esetre egy havi végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A Pécsi Munkaügyi Bíróság 6.M.1477/2005/
- számú ítéletével megállapította, hogy a felek között fennállt munkaviszonyt az alperes jogellenesen szüntette meg, és kötelezte 129.667 forint végkielégítés megfizetésére. Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes
- szeptember 3-ától
- július 31-éig tartó időre határozott idejű munkaviszonyt létesített az alperessel, a lejárat után azonban az alperes tudtával tovább dolgozott, majd a felek egymás után több határozott időre szóló munkaszerződést kötöttek, utoljára a
- augusztus 1-jétől
- július 31-éig tartó időszakra. A felperes történelem tanár és kollégiumi nevelőtanár munkakörben dolgozott. Az alperes
- június végén a felperesnek azt az ajánlatot tette, hogy a jövőben csak nevelőtanárként foglalkoztatják. A felperes gondolkodási időt kért, majd a nyáron szabadságát töltötte, szeptember elején bejárt a munkahelyére, de az alperes órát már nem osztott rá. A felperes
- szeptember 1-jén, majd szeptember 8-án írásban kérte "a munkaviszonya megszüntetését
- július 31ével", és kérte a szükséges igazolások kiadását. A felperes
- szeptember 14-én rendkívüli lemondást fogalmazott meg, a postára adott jognyilatkozatot az alperes
- szeptember 15-e után vette át. Az alperes ugyanakkor
- szeptember 15-én kiadta a felperes részére a munkaviszony megszüntetésekor kötelezően kiállítandó igazolásokat, amelyek szerint a munkaviszony
- július 31-én a határozott idő lejártával megszűnt. A munkaügyi bíróság ezen tényállás alapulvételével megállapította, hogy a felek között a költségvetési szervnek nem minősülő alperesnél a Kjt.
- §
(1)bekezdése értelmében nem közalkalmazotti jogviszony, hanem az Mt. által szabályozott munkaviszony állt fenn, amelyet az Mt. 79. §
(4)bekezdése alapján határozatlan időtartamúnak kell tekinteni, mivel az alperes négyszer egymást követően munkáltatói jogos érdek nélkül hosszabbította meg a határozott idejű munkaszerződéseket. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az előbbiek szerinti határozatlan idejű munkaviszonyt az alperes szüntette meg
- szeptember 15-én, amikor kiadta az igazolásokat, ezért a kereset szerint marasztalta az alperest. A felperes fellebbezése a közalkalmazotti jogviszony fennállása és a jogviszony rendkívüli lemondással megszüntetése megállapítására irányult, továbbá felemelte a keresetét az ítélet jogerőre emelkedéséig tartó munkaviszonyhoz képest magasabb végkielégítésre. Az alperes fellebbezése a felemelt kereset elutasítására irányult. A Baranya Megyei Bíróság 1.Mf.20.179/2007/
- számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, amely szerint az alperes a felperes határozatlan idejű munkaviszonyát
- szeptember 15-én jogellenesen szüntette meg, továbbá a keresetet a nem teljesített részében elutasította. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonya
- április 24-én szűnt meg, és ehhez képest kötelezte az alperest további egy havi végkielégítés megfizetésére. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság megállapításával, mely szerint a felperes határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperessel. Álláspontja szerint az első évben megkötött munkaszerződés
- július 31-e után az alperes tudtával történt felperesi továbbdolgozás folytán vált határozatlan idejűvé, és noha a felek időről-időre újabb határozott idejű munkaszerződéseket kötöttek, ezek a határozatlan idejűvé vált munkaviszonyt már nem érintették, amit az is bizonyít, hogy az alperes a kiadott igazolásokon folyamatosnak tüntette fel a munkaviszonyt. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú ítéleti álláspontot abban is, hogy a felperes munkaviszonyát
- szeptember 15-én az alperes szüntette meg az igazolások kiadásával, és az ily módon történt megszüntetés jogellenes. Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatásával" a keresetet elutasító ítélet hozatalát kérte. Jogszabálysértésként az Mt.
- §
(6)bekezdése, a Pp. 206. §
(1)bekezdése, a Pp. 213. §
(1)bekezdése és a Ptk. 218. §
(3)bekezdése megsértésére hivatkozott. Elsődlegesen azt kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok nem bírálták el a felperesi rendkívüli felmondásra vonatkozó kereseti kérelmet. Sérelmezte a munkaviszony határozatlan idejűnek minősítésére vonatkozó ítéleti megállapításokat, amelyeket iratellenesnek is tartott. Az első- és a másodfokú eljárásban hivatkozott az anyagi működési háttér bizonytalanságára, mint a határozott idejű munkaviszonyt indokló körülményre, amellyel ellentétes ténymegállapítást az eljárt bíróságok nem tettek. Vitatta a határozatlan időre vonatkozó jogerős ítéleti álláspontot, mivel ha az első munkaszerződés után továbbdolgozás miatt határozatlan idejűvé vált is a munkaviszony, később újabb munkaszerződések megkötésére került sor, amelyek határozatlan idejű munkaviszonyra vonatkoztak, és a felek egyező akaratából jöttek létre. Megítélése szerint a munkaviszonyt a felperes
- szeptember 14-én kelt rendkívüli felmondása szüntette meg, mivel a postára adásra az igazolások kiadása előtt került sor. Ez a rendkívüli felmondás jogellenes, továbbá a felperes az előírt 30 napon belül nem élt keresettel. Sérelmezte a felperes
- szeptember 8-ai írásbeli nyilatkozata figyelmen kívül hagyását, mivel erre azért került sor, mert a felperes a felajánlott nevelő tanári állást nem fogadta el, ezt követően pedig már nem végzett munkát, és iratellenes megállapítás, miszerint szabadságon volt. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy az alperesi alapítvány -függetlenül attól, hogy az általa gondozott (fogyatékos) gyermekek után állami támogatásban részesült - nem tartozik a Kjt. hatálya alá, mivel nem minősül állami, illetve önkormányzati költségvetési szervnek, az alapítványt magánszemélyek hozták létre [Kjt. 1. §
(1)bekezdés, Mt. 1. §
(1)bekezdés]. Mindezt nem érinti, hogy a nem állami oktatási intézménynek minősülő alperesnél pedagógus munkakört betöltő felperes egyes munkafeltételei (munkaidő, pihenőidő, illetmény és előmeneteli rendszer) tekintetében a Kjt. és végrehajtási rendeletei irányadók [A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 122. §
(1)bekezdés]. A munkaviszony fő szabály szerint határozatlan időtartamra jön létre. A felek határozott idejű munkaviszony létesítésében is megállapodhatnak, és általában erre egymást követően többször is sor kerülhet, önmagában ezért nem törvénysértő az egymást követően többször létesített határozott idejű munkaviszony. A perbeli, 2001. szeptember 3-ától fennálló munkaviszony határozatlan idejűnek minősülése és annak indokai tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság álláspontjával ért egyet. A munkaügyi bíróság az Mt. 76. §
(6)bekezdése alkalmazásával helytállóan állapította meg, hogy a
- július 31-én egy évre kötött munkaviszony a felperes
- július 31-e után az alperes tudtával történt továbbdolgozás folytán határozatlan idejűvé vált. A felek ezt követően az ily módon határozatlan idejű munkaviszony tekintetében
- augusztus 1-jén, majd
- augusztus 1-jén kötöttek újabb egy-egy évre - utoljára
- július 31-éig tartó időre - határozott idejű munkaszerződést. A Legfelsőbb Bíróság MK
- számú állásfoglalásának megfelelő szabályozást tartalmaz az Mt.
- július 1-jétől hatályos
- §
(4)bekezdése, amely szerint ha a határozott időtartamú munkaviszony azonos felek közötti ismételt létesítésére, illetve meghosszabbítására ahhoz fűződő jogos munkáltatói érdek fennállása nélkül kerül sor, és a megállapodás megkötése a munkavállaló jogos érdekének csorbítására irányul, a munkaviszonyt határozatlan időtartamúnak kell tekinteni. A munkaügyi bíróság törvénysértés nélkül állapította meg, hogy az alperesnek a fenntartási költségei bizonytalanságára hivatkozása, a működési költségei 60%-át kitevő normatív támogatás évenkénti kétszer történő megigénylése önmagában nem volt elég annak megállapításához, hogy az alperes magatartása nem irányult a
- szeptembertől folyamatosan tanárként foglalkoztatott felperes törvényes érdekeinek csorbítására (BH 2006.199.; EBH 1999.136.). Az alperes a reá háruló bizonyítási teher ellenére nem tudta bizonyítani, hogy objektív jogos érdeke fűződött a munkaviszony sorozatos meghosszabbításához, a felperes munkaviszonya ezért határozatlan idejűnek minősült. Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a perbeli határozatlan idejű munkaviszonyt az alperes szüntette meg akkor, amikor
- szeptember 15-én kiadta a megszüntetéssel összefüggő igazolásokat, és felszámolta a munkaviszonyt. Ez a megszüntetés nem felelt meg az Mt.
- §
(1)bekezdésében felsorolt megszüntetési jogcímeknek, ezért a felperes határozatlan idejű munkaviszonyát
- szeptember 15-én az alperes jogellenesen szüntette meg. Mindezt nem érintette a felperes
- szeptember 8-ai levele, amelyet tartalma alapján a munkaügyi bíróság törvénysértés nélkül minősített oly módon, hogy ahhoz nem fűződött jogkövetkezmény, hiszen ez a levél tartalma szerint az akkor már rendezetlen jogviszony megfelelő módon való megszüntetésére irányult. Téves az arra vonatkozó alperesi érvelés is, mely szerint az eljárt bíróságok nem vizsgálták a felperes rendkívüli felmondását. Ebben a körben helytállóan állapították meg, hogy miután a jognyilatkozat közlésére nem vitatottan
- szeptember 15-e után, tehát az alperesi jogellenes megszüntetést követően került sor, ezért a felperes rendkívüli felmondása az alperes által már megszüntetett jogviszony tekintetében joghatás kiváltására alkalmatlan volt. Az alperes ezzel ellentétesen tévesen érvelt azzal, hogy a felperes
- szeptember 14-én kelt rendkívüli felmondása szüntette meg a munkaviszonyt. A jognyilatkozat nem annak írásba foglalásakor, illetve postára adásakor, hanem a másik féllel történő közlésekor hatályosul [Mt.
- §
(4)-
(5)bekezdések]. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgált jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275. §-ának
(2)és
(3)bekezdés]. A felülvizsgálati eljárás illetékét az Itv. 5. §
(1)bekezdés f) pontja alapján az állam viseli. Budapest,
- május
- Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. előadó bíró, Dr. Zanathy János s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő