A határozat elvi tartalma: A kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyására irányuló eljárásban a termőföld védelmének érvényesítése érdekében eljáró ingatlanügyi szakhatóság a teljes kutatási terület termőföld-minőségét vizsgálja és értékeli, nemcsak a kutató létesítményekkel (pl. fúrások) érintett terület minőségét. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.II.37.604/2019/
- A tanács tagjai: Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke Dr. Bögös Fruzsina előadó bíró Dr. Szilas Judit bíró A felperes: Felperes (cím) A felperes képviselője: Dr. Kiss Ferenc István ügyvéd (cím) Az I. rendű alperes: Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat (cím) Az I. rendű alperes képviselője: Dr. Bányácski Szilvia kamarai jogtanácsos A II. rendű alperes: Pest Megyei Kormányhivatal (cím) A II. rendű alperes képviselője: Dr. Vannay-Skody Virág kamarai jogtanácsos A per tárgya: bányászati ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata a II. rendű alperes Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.734/2018/
- számú ítélete A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Rendelkező rész A Kúria - a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.734/2018/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja; - kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget; - kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] A Pest Megyei Kormányhivatal Bányafelügyeleti Főosztálya (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) PE/V/991-14/
- számú határozatával a felperes részére homok és kavics kutatására B. külterületére kutatási engedélyt adott. A felperes
- november
- napján kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyása iránti kérelmet nyújtott be az elsőfokú hatósághoz. A műszaki üzemi terv szerint a kutatási terület a B. 1.; 2.; 3.; 4., 5.; 6.; 7.; 8.; 9.; 10.; 11., 12.; 13., 14.; 15.; 16., 17.; 18.; 19.; 20.; 21., 22., 23.,
- hrsz.-ú ingatlanokat foglalja magában (
- pont), a kutató létesítmények pedig a B. 3.; 25.; 26., 27.; 28.,
- hrsz.-ú ingatlanokon helyezkednek el (4.
- pont). Az elsőfokú hatóság
- január
- napján kelt, PE/V/3216-17/
- számú határozatával a műszaki üzemi terv jóváhagyása iránti kérelmet elutasította, mert a Pest Megyei Kormányhivatal Dabasi Járási Hivatalának a termőföld védelméről szóló
- évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tftv.)
- §
(1)-
(3)bekezdései szerinti, 10.125/
- számú szakhatósági állásfoglalása a kutatási műszaki üzemi tervet nem hagyta jóvá, mert megállapította, hogy a kutatási terület túlnyomó része az átlagosnál jobb minőségű termőföldet érint. A felperes fellebbezése folytán eljárt I. rendű alperes másodfokú eljárása során beszerezte a II. rendű alperes illetékes osztályának 10.086/
- számú másodfokú szakhatósági állásfoglalását, amely a Pest Megyei Kormányhivatal Dabasi Járási Hivatalának elsőfokú földvédelmi szakhatósági állásfoglalását az indokolási rész kiegészítése mellett helybenhagyta. A másodfokú szakhatósági állásfoglalás kiemelte, hogy a B. településről készült törzskönyv adatai szerint a szántó művelési ágban nyilvántartott termőföldterületek átlagos kataszteri tiszta jövedelme: 10,34 Ak/ha, a legelő művelési ágban nyilvántartott termőföldterületek átlagos kataszteri tiszta jövedelme: 4,27 Ak/ha, amiből megállapítható, hogy a kutatási terület a település legjobb minőségű szántóterületének több mint felét, az összes átlagosnál jobb minőségű szántóterületének pedig 10%-át érinti. A kutatási jogosultsággal érintett terület túlnyomó részben (406,6866 ha) átlagosnál jobb minőségű termőföldterületet érint, ennek megfelelően a kutatási jogosultság gyakorlása a Tftv.
- §
(3)bekezdése alapján nem engedélyezhető. Utalt arra is, hogy a felperes által végezni kívánt kutatás eredményeképpen záros határidőn belül a kutatási jogosultsággal érintett teljes terület megsemmisülése (kitermelése) valósulna meg a bányászati tevékenység megkezdését követően, mely súlyosan sérti a termőföldvédelmi érdekeket. Hangsúlyozta, hogy a jogalkotó nyilvánvaló akarata szerint már a műszaki üzemi terv jóváhagyására irányuló eljárásban érvényt kell szerezni a termőföldvédelmi szempontoknak, ennek megfelelően rendelkezett úgy, hogy a földvédelmi szakterületet bevonja az eljárásba közreműködő szakértőként. Amennyiben a termőföldvédelmi szempontok teljes kutatási területre kiterjedő vizsgálatát a jogalkotó nem tartotta volna elengedhetetlennek a kutatást megelőző jóváhagyási eljárásban, úgy a bányahatóság eljárásában a termőföldvédelmi szakterület bevonására nem került volna sor. Ennek megfelelően függetlenül attól, hogy maga a kutatófúrás nem eredményezi a termőföld megsemmisülését, a jogalkotó szándéka szerint már ebben az eljárásban indokolt a kérelem megtagadása. Emellett hivatkozott a MÁFI „Az Alföld földtani atlasza" c. kiadványának magyarázójára, amely szerint a kavicsösszlet vastagsága B. északi részén 5 méternél kisebb, déli részén 20-30 méter vastagságú, ezért szükségtelen a túlnyomó részben átlagosnál jobb minőségű termőföldterületeken végzett kutatás, hiszen a településen 4873,270 ha nagyságú átlagosnál gyengébb minőségű termőföldterület található, mely alatt az ásványvagyon megtalálható. A másodfokú szakhatósági állásfoglalásra figyelemmel az I. rendű alperes 2018. március 14. napján kelt, MBFSZ-HATOSAG/287-6/2018. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, hivatkozva a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 44. §
(1)bekezdésére. A kereseti kérelem és az alperesi védiratok [4] A felperes keresetében az I. rendű alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az I. rendű [5] [6] alperes új eljárásra kötelezését kérte. Az I. rendű alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy az első- és másodfokú szakhatósági állásfoglalásokra tekintettel a kutatási műszaki üzemi terv nem volt jóváhagyható. A II. rendű alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes fellebbezésében is a műszaki üzemi terv jóváhagyását kérte, kérelme tehát nem a kutatófúrások helye szerinti földrészletekre korlátozott kutatási engedélykérelem volt, hanem a teljes kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyására irányult. Az elsőfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. rendű alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Idézte a Tftv. 8. §
(1)-
(3)bekezdéseit, majd megállapította, hogy a hatóságnak a műszaki üzemi terv jóváhagyásakor vagy a jóváhagyás elutasításakor a kérelem konkrét műszaki tartalmát jelentő kutatási, műszaki üzemi tervből kell kiindulnia, amikor a szakhatóság a kérelemmel érintett tevékenység végzését, létesítmény elhelyezését, jogosultság gyakorlását, földvédelmi minőségi és mennyiségi szempontból értékeli. A kutatás jelen esetben kizárólag a fizikai mérések elvégzését jelenti, a műszaki üzemi tervben meghatározott pontokon. A meglévő fúrásokon kívül további 30 darab fúrás mélyítését, valamint geoelektromos méréseket terveznek a műszaki üzemi terv szerint. Az új fúrásokat csak az átlagosnál gyengébb minőségi osztályú termőtalajjal fedett területre tervezik. Megállapította, hogy az első- és másodfokú szakhatóság nem a konkrét kutatási tevékenységgel kapcsolatban állította a védelmi szempontok sérelmét, hanem a későbbi bányatelek fektetés, bánya nyitás, illetőleg üzemeltetés ütközik álláspontja szerint a minőségi és mennyiségi földvédelem követelményeivel. Kiemelte, hogy a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalásában a termőföldterületek indokolatlan igénybevételének megakadályozására hivatkozott, illetve arra, hogy a szakhatósági eljárásban olyan tevékenység engedélyezésére ne kerülhessen sor, mely záros határidőn belül a termőföld más célú hasznosítására vonatkozó kérelem benyújtását indokolja, adott esetben szükségtelenül, tehát egy jövőbeli engedélyezési eljárás, illetve tevékenység az elutasítás indoka. Ezzel szemben az álláspontja az volt, hogy a Tftv. 8. §
(1)és
(2)bekezdéseiből az következik, hogy a jogszabály kizárólag az engedélyezési eljárás alá eső tevékenység végzését, létesítmény elhelyezését, illetőleg jogosultság gyakorlását teszi vizsgálandóvá, mely kizárólag az adott kérelem tartalmát jelentheti, hiszen a kérelemnek helyt adó döntés esetén is csak a kérelemben foglaltak szerint szerezhet jogot a kérelmező. A műszaki üzemi tervből megállapítható, hogy a tevékenység jobb minőségű talajt nem érint, valamint azt is, hogy az első- és másodfokú szakhatóság állásfoglalása jogszabálysértő, miután nem a konkrét kérelemmel érintett tevékenység földvédelmi szempontú vizsgálatán alapult. Minderre tekintettel megállapította, hogy az I. rendű alperes határozata jogszabálysértő szakhatósági állásfoglaláson alapult, így az I. rendű alperesi határozat is jogszabálysértő. A megismételt eljárásra előírta, hogy a földvédelmi szakhatósági hozzájárulás megadása a Tftv. 8. §
(1)-
(3)bekezdése alapján nem tagadható meg a konkrét kutatási műszaki üzemi tervvel közvetlen összefüggésbe nem hozható földvédelmi szempontokra hivatkozással. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] A jogerős ítélet ellen a II. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az I. rendű alperes határozatának helyben hagyását kérte. Azt állította, hogy az elsőfokú ítélet sérti a Tftv. 8. §
(3)bekezdését. Kiemelte, hogy a felperes fellebbezésében B. külterület homok és kavics ásványi nyersanyag megkutatására szóló műszaki üzemi terv jóváhagyását kérte, azaz kérelme nem a kutatófúrások helyének, hanem a teljes kutatási műszaki [9] üzemi terv jóváhagyására irányult. Minderre tekintettel pedig a II. rendű alperesnek az ásványi nyersanyag megkutatására szóló kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyása során a teljes területre kellett a vizsgálatát lefolytatnia. Ennek alapján pedig alappal vette figyelembe a Tftv. 8. §
(1)bekezdése szerinti tevékenység végzésére a gyengébb minőségű termőföldek igénybevételi követelményét, továbbá a Tftv. 8. §
(3)bekezdésében foglaltakat. Megállapításra került továbbá, hogy B. településen belül kellő mennyiségben, 1011,3885 ha-ban rendelkezésre áll még igénybe nem vett, de megkutatott és bányatelek jogi jelleggel fedett terület. Utalt a másodfokú szakhatósági állásfoglalásban is hivatkozott, „Az Alföld földtani atlasza" című kiadvány magyarázójára, és az azzal kapcsolatban kifejtettekre. Hivatkozott végül a Kúria Kfv.II.37.650/2012/
- számú ítéletére, és arra, hogy az elsőfokú ítélet ellentétes a kúriai ítélkezéssel. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályban tartását kérte, arra hivatkozva, hogy az elsőfokú ítélet a jogszabályoknak megfelel. A Kúria Kfv.II.37.650/2012/
- (KGD2013.141.) számú ítélete körében kiemelte, hogy annak tényállása eltér a perbeli ügy tényállásától, mert a Tftv.
- §
(1)bekezdése szerinti engedélyezési eljárás alá eső tevékenység végzése, létesítmény elhelyezése, jogosultság gyakorlása kizárólag gyengébb minőségű termőföldeken, a lehető legkisebb mértékű termőföld igénybevételével történne, jobb minőségű termőföld igénybevétele nem következne be. A határozat alapján érvelése szerint a II. rendű alperesnek azt kellett volna vizsgálnia, hogy a felperesi tevékenység tárgyául szolgáló ingatlanok átlagosnál jobb minőségű termőföldek-e, ezt azonban a II. rendű alperes elmulasztotta. A Kúria döntése és jogi indokai [10] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos. [11] A Kúria hasonló tényállású ügyben hozott, Kfv.II.37.650/2012/
- számú ítéletében a perbeli jogkérdéssel azonos kérdéskörben döntött, az ezen ítéletben kifejtetteket a Kúria jelen ügyben is fenntartja. A Kúria ezen ítéletében kiemelte, hogy a „földhasznosításról, a földvédelemről és a földminősítésről szóló Tftv. rendelkezések célja, hogy a termőföldek - s ezen belül is elsősorban a jó minőségű földek - termőképességének és mennyiségének fenntartása biztosított legyen, ezen előírásoknak a földhivatalok a hatósági eljárásuk során kellően érvényt tudjanak szerezni." A Tftv.
- §-a alapján „megállapítható, hogy azon közigazgatási eljárásokban, amelyekben az ingatlanügyi hatóság szakhatóságként működik közre, a termőföld védelmének érvényesítése érdekében köteles eljárni, és azt a jogszabályi kötelezettséget kell érvényre kell juttatnia, hogy az engedélyezési eljárás alá eső tevékenység végzése lehetőség szerint a gyengébb minőségű termőföldeken, a lehető legkisebb mértékű termőföld igénybevételével történjen. A Tftv. 8.§-a tehát meghatározza az ingatlanügyi hatóság részére a szakhatósági állásfoglalás kialakításakor szem előtt tartandó célt, a termőföld mennyiségi (esetenként minőségi) védelmét. Ebből kifolyólag a termőföld védelmének érvényesítése a felperes műszaki üzemi tervének jóváhagyására irányuló eljárás kapcsán is az alperesi beavatkozó (jelen perben: II. rendű alperes) feladata és kötelezettsége volt." [12] A II. rendű alperesnek az ingatlan-nyilvántartás törzskönyvi adatai alapján kellett vizsgálnia, hogy a felperesi kérelemben megjelölt ingatlanok átlagosnál jobb minőségű termőföldeket érintenek-e. A szakhatósági állásfoglalások - felperes által sem a közigazgatási eljárás során, sem a perben nem cáfolt - megállapítása szerint a kutatással érintett termőföld kataszteri tiszta jövedelme:
- minőségű osztályú szántóé: 16,50 Ak/ha,
- minőségű osztályú szántóé: 10,40, Ak/ha,
- minőségű osztályú szántóé: 6,30 Ak/ha, B. településen pedig a szántó művelési ágú termőföld kataszteri tiszta jövedelme: 10,34 Ak/ha, így a kutatásra tervezett 597 ha 4519 m² nagy része a települési átlag felettinek számít. [9.] Az a felperesi hivatkozás, amely szerint kutatási műszaki üzemi terv 4.
- pontja értelmében a fúrásokat az átlagosnál gyengébb minőségű (szántó
- és 7.) termőtalajjal fedett területre tervezik mélyíteni, márpedig a
- minőségű osztályú szántó termőföld kataszteri tiszta jövedelme a B. település átlagos kataszteri tiszta jövedelménél lényegesen kisebb, nem fogadható el, mert a felperes kérelme a kutatási műszaki üzemi tervben szereplő kutatási terület jóváhagyására irányult, nem pedig a kutatófúrások helyének jóváhagyására. A műszaki üzemi terv
- pontja szerinti kutatással érintett terület nemcsak B. település átlagos kataszteri tiszta jövedelménél alacsonyabb minőségi osztályú területet fedett le. A felperes érvelésével szemben kiemelendő, hogy a jóváhagyásra benyújtott műszaki üzemi terv
- pontja tartalmazza a kutatási területet, a 4.
- pedig a a fúrások, vagyis a kutató létesítményeik helyeit, a felperes jóváhagyás iránti kérelme azonban nemcsak a fúrásokkal érintett ingatlanokra, hanem a teljes kutatási területre vonatkozott, így a II. rendű alperes vizsgálódási kötelezettsége nemcsak a fúrásokkal érintett, hanem a teljes kutatási területre vonatkozott. A felperes alaptalanul hivatkozott arra is felülvizsgálati ellenkérelmében, hogy a felperesi tevékenység tárgyául szolgáló ingatlanok termőföld-minőségét a II. rendű alperes nem vizsgálta, mert erre vonatkozó részletes okfejtés található a másodfokú szakhatósági állásfoglalásban. Mindemellett a Tftv.
- §
(3)bekezdésére figyelemmel helytállóan vizsgálta és vette figyelembe a II. rendű alperes azt a felperes által szintén nem cáfolt tényt is, hogy B. településen kellő mennyiségben (1011,3885 ha-ban) rendelkezésre áll még igénybe nem vett, de megkutatott és bányatelek jogi jelleggel fedett terület. [14] Erre figyelemmel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy kizárólag a fúrásokkal érintett ingatlanok termőföld-minősége vizsgálandó, ahogyan abban is, hogy az eljárt szakhatóságok jóváhagyás megtagadásának egy jövőbeli engedélyezési eljárás, illetve tevékenység az oka. A Magyar Bányászati és Földtani Szolgálatról szóló 161/2017. (VI.28.) Korm. rendelet 3. számú melléklete előírja a kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyására irányuló eljárás során vizsgálandó szakkérdéseket, a Tftv. 7. §
(2)bekezdése szerint pedig az ingatlanügyi hatóság a termőföld mennyiségi védelme érdekében fellépve jár el földvédelmi szakhatóságként. A jogalkotó tehát már a kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyására irányuló eljárásban vizsgálni és értékelni rendelte a termőföldvédelmi szempontokat. [15] Rámutat végül arra a Kúria, hogy a felperesi álláspont elfogadása azt eredményezné, hogy a kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyását nem lehetne megtagadni a jobb minőségű termőföldekre vonatkozó kutatási cél és terv ellenére sem, ha a kutató létesítmények elhelyezését az átlagosnál gyengébb minőségű termőföldek igénybevételével tervezné a bányavállalkozó, ami a Tftv. 8. §-a szerinti termőföld-védelem teljes mértékű kiüresedését eredményezné, a jogszabály ilyen módon történő megkerülésével. [16] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Kúria az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 115. §
(2)bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 99. §
(3)bekezdése és 88. §
(1)bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. A döntés elvi tartalma [17] A kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyására irányuló eljárásban a termőföld védelmének érvényesítése érdekében eljáró ingatlanügyi szakhatóság a teljes kutatási terület termőföldminőségét vizsgálja és értékeli, nemcsak a kutató létesítményekkel (pl. fúrások) érintett terület minőségét. Záró rész [18] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, figyelemmel a veszélyhelyzet kihirdetéséről szóló 40/
- (III. 11.) Korm. rendelettel elrendelt veszélyhelyzetre, az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány megelőzése, illetve következményeinek elhárítása, a magyar állampolgárok egészségének és életének megóvása érdekében elrendelt veszélyhelyzet során teendő intézkedésekről szóló 45/
- (III. 14.) Korm. rendelet
- §-ára és a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/
- (III. 31.) Korm. rendelet
- §
(1)bekezdésére. [19] A pervesztes felperes köteles viselni a II. rendű alperes felülvizsgálati eljárás során felszámított perköltségét, figyelemmel a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 83. §
(1)bekezdésére, továbbá az elsőfokú és felülvizsgálati eljárás illetékét is, amelyet a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. §
(1)bekezdése, továbbá az 50. §
(1)bekezdése és a 39. §
(3)bekezdés d) pontja alapján állapított meg. Budapest,
- április
- Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Bögös Fruzsina s.k. előadó bíró, Dr. Szilas Judit s.k. bíró