Mfv.10081/2020/6 – Kúria

(2)bekezdésében foglalt világosság követelményének, továbbá emiatt nem volt vizsgálható az sem, hogy a munkáltató a Kjt. 33/A. §

(3)bekezdésében foglalt szubjektív határidőt megtartotta-e. á A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.X.10.081/2020/

1. A tanács tagjai: . Stark Marianna a tanács elnöke é dr. Csernay Krisztina előadó bíró . Tánczos Rita bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Dr. Mosonyi Balázs Bálint ügyvéd Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: Dr. Varga Zoltán ügyvéd A per tárgya: rendkívüli felmentés jogellenességének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.781/2019/
2. Az elsőfokú bíróság határozata: Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.88/2018/
3. Rendelkező rész A Kúria a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.781/2019/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 25.000,- (huszonötezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Megállapítja, hogy a 263.000,- (kétszázhatvanháromezer) Ft felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] [2] A tényállás A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
5. január 1től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél,
6. szeptember 1-től szakoktatói munkakörben dolgozott.
7. október hónapban az iskolai nyílt napra készüléssel kapcsolatban, az azzal összefüggő pályázatvezetői tisztségéről a felperes egészségügyi okokra hivatkozással lemondott, amely a munkáltatónál nehézséget eredményezett. A
8. december 2-i nyílt napon a felperes és az alperesi [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] igazgató között szóváltásra került sor, amelynek során az igazgató megjegyezte, hogy nincs megelégedve a felperes viselkedésével. A felperes
9. decemberi szalagavatón tanúsított viselkedése nem felelt meg az alperesi igazgató elvárásainak. Ugyanebben a hónapban az iskola fenntartójához érkezett, az iskola vezetését munkavégzésre alkalmatlannak minősítő névtelen levél küldésével az alperes utólag a felperest gyanúsította, ő azonban ezt nem ismerte el.
10. januárban az alperes igazgatója azért kérte számon a felperest, mivel értesülése szerint a felperes baráti társaságban az iskoláról negatívan nyilatkozott.
11. február elején a felperes táppénzes betegállományára tekintettel az alperes igazgatója által megtartott szülői értekezleten elhangzottak alapján arra a következtetésre jutott, hogy felperes nem látja el megfelelően az osztályfőnöki feladatait, mivel nem intézkedett annak megakadályozásáról, hogy az osztály egyik tanulóját ne közösítsék ki és alázzák meg a társai. A szülői értekezletet követően az iskola Facebook oldalának hírfolyamán „..." álnéven levél került fel, amely az alperesi iskolát becsmérlő megállapításokat tartalmazott. Az alperes utóbb ezen levél megírásával is a felperest gyanúsította. A
12. február 12-én tartott félévzáró értekezlet alkalmával az alperes igazgatójának azon kérését, hogy jelezzék neki, ha valakinek az osztályával probléma van a felperes magára nézve szakmailag sértőnek és támadó jellegűnek érezte, így nemtetszését fejezte ki.
13. február 19-én a felperes által a 10P osztályban tartott óra után több gyerek panaszkodott a felperes viselkedésére, amelyről jegyzőkönyv készült. Az alperes igazgatója ezt követően közölte a felperessel, hogy közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel megszünteti. A
14. február 19-én kelt rendkívüli felmentés indokolása szerint a felperes a napi munkavégzése során - tekintettel a közalkalmazottak jogállásáról szóló
15. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 33/A. §

(1)bekezdés b) pontjában foglaltakra - olyan magatartást tanúsít, amellyel a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A tanulókkal, munkatársakkal, illetve személyével, a munkáltatóval szemben olyan magatartást tanúsít, illetve internetes felületen olyan megnyilvánulásokat tesz, illetve a tanulókat érzelmileg negatív irányba befolyásolja és a nevelő testület ellen fordítja, amely az intézmény hírnevét aláássa. Tetteiben súlyosan megszegi az intézmény házirendjét. A felmentést a felperes részére nem adták át, mivel ő az intézményből eltávozott. A felperes az átvétellel kapcsolatban jegyzőkönyvet nem írt alá és az erről készült feljegyzésről sem volt tudomása. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme A felperes a keresetében a rendkívüli felmentés jogellenességére tekintettel 1.169.280,- forint 4 havi felmentési időre járó illetmény és 5 havi távolléti díj összegének megfelelő 1.461.600,- forint végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a rendkívüli felmentés indokolásából a felmentés oka világosan nem tűnt ki, az indok nem volt valós és okszerű. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú bíróság határozata A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 3.M.88/2018/23. számú ítéletével kötelezte az alperest 1.169.280,- forint felmentési időre járó távolléti díj, valamint 1.461.600,- forint végkielégítés, 240.000,- forint perköltség és 131.500,- forint eljárási illeték megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a Kjt. 33/A. §

(2)bekezdésére tekintettel megállapította, hogy a rendkívüli felmentés indokolása nem felelt meg a világosság követelményének, általános jellegű, ezért jogellenes. A jogviszony megszüntetés konkrét indokainak megjelölése hiányában nem volt vizsgálható a Kjt. 33/A. §

(3)bekezdésében meghatározott határidő betartása sem. A közigazgatási és munkaügyi bíróság eseti döntésekre hivatkozva megállapította, hogy az indokolás nem tartalmazta, hogy a felperes milyen magatartást tanúsított, melyek voltak azok a közösségi felületen tett megnyilvánulásai, amelyek a tanulókat érzelmileg negatívan befolyásolták és a [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] nevelőtestület ellen fordították, továbbá az intézmény hírnevét mely magatartása ásta alá. A felmentés azt sem jelölte meg, hogy a felperes milyen magatartásával sértette meg az intézmény házirendjét. Álláspontja szerint a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) MK

1. számú állásfoglalása a rendes felmondásra vonatkozik, ezért a perbeli rendkívüli felmentés esetén nem volt alkalmazható Az alperes fellebbezése alapján eljárt Szolnoki Törvényszék a 4.Mf.20.781/2019/
2. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, mellőzte az elsőfokú ítélet alperest illeték fizetésére kötelező rendelkezését és megállapította, hogy az elsőfokú eljárási illetéket az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta megállapítva, hogy a 210.500,- forint fellebbezési illeték az állam terhén marad. A törvényszék egyetértett az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, hogy a rendkívüli felmentés indokolása nem tartalmaz konkrétumokat, teljesen általános megállapításokat tesz, ezért abból a felmentés oka világosan nem tűnik ki, ezért a felmentés jogellenes. A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontjával szemben azonban alkalmazhatónak találta a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) Munkaügyi Kollégiumának
3. számú állásfoglalását, és rámutatott arra, hogy az indoklásnak azokat a konkrét tényeket, körülményeket kell tartalmaznia, amelyekre a jognyilatkozatot tevő fél a megszüntetést alapította és amelyből egyértelműen kiderül, hogy a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt miért nem kívánja a jövőben fenntartani. A közhelyszerű, tartalmatlan indokolás nem felel meg a világosság követelményének. A kollégiumi állásfoglalásban foglalt normáknak a perbeli rendkívüli felmentés indokolása nem felelt meg. Az intézkedés indoklásának az a része, mely szerint a munkavállaló a napi munkavégzése során olyan magatartást tanúsít, amely a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi, nem felel meg a fenti követelménynek, mert nem állapítható meg, hogy az alperes milyen magatartást kifogásol. Ugyanez a megállapítás tehető az indokolás második mondatában megfogalmazott azon magatartásokra, amelyekkel a munkáltató szerint a felperes az intézmény hírnevét aláásta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy az intézkedést megelőzően szóban kifejezte a rosszallását a felperes egyes magatartásaival kapcsolatban, ezért tudnia kellett, hogy milyen okból szünteti meg a jogviszonyát. A közalkalmazottnak ugyanis a jogviszonya azonnali hatályú megszüntetésének indokát a rendkívüli felmentés indokolásából kell megismernie. Az alperes érvelésével - mely szerint a sorozatos kötelezettségszegő magatartások esetén a legutolsó magatartástól kell számítani a szubjektív határidőt - szemben kifejtette, hogy a fellebbezésben tételesen felsorolt történések, felperesi magatartások egymástól függetlenek, különállóak voltak, ezért minden egyes esetben külön kellene vizsgálni a határidő megtartását. A rendkívüli felmentés közlését megelőzően vagy azzal egyidejűleg a munkáltató nem adott át és nem hozott a felperes tudomására olyan jegyzőkönyvet, amelyből a felperes megismerhette, illetve megtudhatta volna, hogy milyen magatartását sérelmezi az alperes, a munkájára a jövőben miért nincs szükség. Ilyen, külön jegyzőkönyvet a rendkívüli felmentés sem jelölt meg, annak mellékletekén arra nem hivatkozott. Az alperes által becsatolt,
4. február 19-i, a felperes rendkívüli felmentését megelőző meghallgatásáról készült jegyzőkönyv nem tartalmazza azokat az alperesi kifogásokat, a felperes terhére rótt eseményeket, amelyeket az alperes a fellebbezésében tételesen felsorolt. A jegyzőkönyv tartalmából, a megbeszélésen elhangzottakból nem következtethetett a felperes arra, hogy az alperes konkrétan mire alapította a rendkívüli felmentéssel történő jogviszonya megszüntetését. A tanulókkal kapcsolatos, a felperesre tett kifogás előző napi jegyzőkönyve tartalmát a felperes nem ismerhette meg és az abban rögzítettek nem voltak szinkronban a felperes meghallgatásáról készült jegyzőkönyvben foglaltakkal. Mindezek alapján a törvényszék osztotta az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját, hogy a rendkívüli felmentésből annak oka világosan nem tűnt ki, ezért a felmentés jogellenes. [17] [18] [19] [20] [21] [22] A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az első és másodfokú bíróság ítéleteinek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárást hiányosan, felületesen, nem a polgári perrendtartásról szóló
5. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275-
6. §-aiban rögzített előírásoknak megfelelően folytatták le, így a hiányosan megállapított tényállásból helytelen jogi következtetést vontak le. Kifogásolta, hogy az első és másodfokú bíróság az azonnali hatályú felmondást megalapozó tényeket bizonyítani tudó tanuk meghallgatását nem rendelte el, a felajánlott bizonyítási eljárást a Pp. 276-
7. §-aiban foglaltak figyelmen kívül hagyásával folytatták le. Az első és másodfokú bíróság által megállapított tényállásban mindazok a felperesi magatartások rögzítésre kerültek, amelyet a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetéséhez vezettek. A felperes számára sem volt kérdéses, hogy mely magatartásai voltak kifogásolhatóak, melyeket sérelmezte az alperes, a rendkívüli felmentés indokaival teljes egészében tisztában volt. A közalkalmazotti jogviszony megszüntetése egy folyamat következménye, eredménye volt, amelyhez hozzájárult, hogy a figyelmeztetések a felperes irányában eredménytelenek maradtak. Az intézkedést az is indokolta, hogy az iskola Facebook oldalán egy álnéven írt, az iskolát becsmérlő megnyilvánulásokat tartalmazó levél jelent meg, amely, bár egyértelműen nem bizonyítható, de a körülményekből mindenképpen levezethetően a felperestől származott. A felperes magatartását tükrözi az is, hogy a felmondás napján készült és a viselkedését tartalmazó jegyzőkönyvet nem volt hajlandó aláírni. A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontjával szemben a felmondás az okokat összefoglalóan jelölte meg, annak indoka valóságos volt, amelyeket az eljárás során kívánt bizonyítani, ugyanakkor az eljárt bíróságok bizonyítási indítványát elutasították, a tanúk meghallgatását nem foganatosították. A bíróságok az ügy lényegét érintő felmentés valódiságát és okszerűségét nem tették a vizsgálat tárgyává és a tények tisztázására vonatkozó bizonyítást nem folytatták le. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását és a jogerős ítélet hatályban történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint az alperes felülvizsgálati kérelme nem felel meg a Pp.
8. §

(1)bekezdésének, a 413. §

(1)bekezdés b) pontjának, ezért azt érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani. Az alperes csupán általánosságban hivatkozik arra, hogy az eljárt bíróságok megsértették a Pp.

1. §-aiban foglalt eljárási szabályokat, ezért az ítéletek megalapozatlanok. A felülvizsgálati kérelem indokolásában ugyanakkor bírói mérlegelést támad és sérelmezi, hogy az általa megjelölt tanukat nem hallgatta meg az elsőfokú bíróság, ezért nem tudta bizonyítani a felmentés jogszerűségét. A felperes álláspontja szerint az eljárt bíróságok mind az anyagi, mind az eljárásjogi szabályok betartása mellett folytatták le az eljárást és elsődlegesen azt vizsgálták, hogy a felmentésben foglaltak megfelelnek-e a világosság, valóság és okszerűség követelményének. A Kúria döntése és annak jogi indokai [23] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan. [24] A Pp.
2. §

(1)bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmazni kell a jogszabálysértés pontos megnevezésével, a jogszabályhely megjelölésével azt az eljárási, illetve anyagi jogi jogszabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, valamint annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja. [25] A Kúria a felülvizsgálat során a Pp. 423. §

(1)bekezdése szerint a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok tekintetében vizsgálja a jogerős [26] [27] [28] [29] [30] [31] [32] [33] ítélet jogszabálysértő voltát, kivéve, ha az eljárást hivatalból megszünteti, vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben törvény értelmében kizáró ok áll fenn. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként kizárólag eljárásjogi jogszabálysértést, a Pp. 275-278. §-ait, vagyis a bizonyítási eljárás általános szabályait jelölte meg, anyagi jogszabály megsértésére azonban nem hivatkozott. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok az általa indítványozott bizonyítás mellőzése okán a tényállást nem tárták fel. A töretlen ítélkezési gyakorlat szerint eljárási jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelem nem eredményezheti annak megalapozottságát, mivel ha az eljárási jogszabálysértés megállapítható, abból még nem vonható le következtetés az anyagi jogszabályhely megjelölése hiányában arra, hogy ennek megsértése is megvalósult. A megsértett anyagi jogszabályhely megjelölése nélkül a hivatkozott jogszabálysértés tartalmi körülírása és arra vonatkozó jogi álláspont kifejtése mellett sem alapos a felülvizsgálati kérelem a Pp. 413.§

(1)bekezdése alapján. Az eljárt bíróságok ítéletüket arra alapították, hogy a munkáltatói intézkedés indokolása általános jellegű, az abban foglaltak nem teszik lehetővé sem a Kjt. 33/A.§

(1)bekezdésében foglalt törvényi tényállás egyes elemeinek bizonyítását, sem a Kjt. 33/A.§

(3)bekezdésében foglalt szubjektív határidő betartásának felülvizsgálatát. A rendkívüli felmentés indokolásával szemben - törvényszék álláspontja mellett, mely szerint az MK. 95. számú állásfoglalás a perbeli esetben is irányadó - a Kjt. 33/A.§

(2)bekezdése is rögzíti a világosság követelményét, amelynek helytálló bírói gyakorlatát a jogerős ítélet helytállóan rögzítette. Az alperes azonban a felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott a Kjt. irányadó, a bírói ítéletek alapjául szolgáló anyagi jogszabály megsértésére, így érvelését önmagában a bizonyítási eljárások mellőzése miatt a Kúria érdemben nem vizsgálhatta. A rendkívüli felmentés törvényi tényállási elemeinek bizonyítása a perben a nyilatkozattevő alperest terhelte. Ennek során az eljárt bíróságok helytállóan indultak ki a munkáltatói intézkedés indokolásában megállapítottakból és jogszabálysértés nélkül vontak le következtetést arra, hogy a törvény szövegének átvétele és az általános jelleggel, konkrét kötelezettségszegő magatartás megjelölése nélkül a rendkívüli felmentés nem felelt meg a a Kjt, 33/A.§

(2)bekezdésben foglalt világosság követelményének, továbbá emiatt nem volt vizsgálható az sem, hogy a munkáltató a Kjt. 33/A.§

(3)bekezdésében foglalt szubjektív határidőt megtartotta-e. Az eljárt bíróságok ezért jogszabálysértés nélkül mellőzték az alperes által felajánlott bizonyítás foganatosítását, minthogy a konkrét kötelezettségszegés megjelölésének hiányában annak lényeges volta, továbbá a felperes magatartásának vétkessége sem volt vizsgálható. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. §

(1)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész Az alperes pervesztes lett, ezért a Pp. 82-

1. §-a alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [35] Az alperes az illetékekről szóló
2. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
3. §

(1)bekezdés c) pontja szerint teljes személyes illetékmentes, ezért a Pp. 21. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint megállapított 2.630.880,- forint pertárgyérték alapján felmerült felülvizsgálati eljárási illetéket a Pp. 102. §

(6)bekezdése értelmében az állam viseli. [36] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el. [34] ,

1. szeptember
2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő