Pfv.20777/2019/12 – Kúria

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.I.20.777/2019/

1. szám A tanács tagjai: . Orosz Árpád a tanács elnöke . Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes előadó bíró . Kiss Gábor bíró A felperes A felperes képviselője: Dr. Kovács Eszter Ügyvédi Iroda ügyintéző: Dr. Kovács Eszter ügyvéd Az alperesek: I. rendű II. rendű III. rendű IV. rendű V. rendű VI. rendű VII. rendű VIII. rendű X. rendű XI. rendű Az alperesek képviselője: Dr. Mészáros Gyula ügyvéd XI. rendű képviseletében A per tárgya: Tulajdonjog megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: émi Törvényszék 2.Pf.20.724/2018/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: émi Járásbíróság 8.P.20.328/2017/19-I. Rendelkező rész A Kúria a Veszprémi Törvényszék 2.Pf.20.724/2018/
3. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a XI. rendű alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes 1966 óta él a L., J. A. utca
4. szám alatti ingatlanban, amely szomszédos a per tárgyát képező L.
5. helyrajzi számú „legelő" ingatlannal. Ez régen a l-i mezőgazdasági termelőszövetkezet területe volt. A felperes az akkori agrármérnökkel történt szóbeli megállapodás alapján ezt a területrészt lekerítette, az 1972-
6. években. A területet állattartásra használta, majd azon disznóólat létesített, a bokrokat kiirtotta, gyümölcsfákat ültetett. A felperes a területet e megállapodás alapján 1994-ig háborítatlanul használta. Ekkor a privatizáció eredményeként az ingatlan osztatlan közös tulajdonba került. Az alperesek közül a XI. rendű alperes
7. év körül Sz. L-től, majd 2012-ben S. E-től vásárolt egy tulajdoni hányadot. A felperes használata ellen
8. évben kezdett tiltakozni. A kereseti kérelem és az alperesek védekezése [2] [3] [4] [5] A felperes keresetében kérte megállapítani, hogy elbirtoklás címén a l-i
9. helyrajzi számú ingatlan 1/1 arányú tulajdonjogát megszerezte. Az alperesek - a XI. rendű alperes kivételével - a keresetet nem ellenezték, a felperes több mint tizenöt éve tartó szakadatlan birtoklását nem vitatták. A XI. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a perbeli ingatlan 13 helyrajzi szám alatt a földkiadó bizottság
10. augusztus 31-én kelt határozata alapján került kiadásra a részaránytulajdonosok részére, ami az ingatlan-nyilvántartásba
11. február 21-én lett bejegyezve. Álláspontja szerint az elbirtoklásnak ez lehet a legkorábbi kezdő időpontja, ettől számítottan az elbirtoklási idő
12. február 22-ben telt le. Ezt megelőzően azonban - mutatott rá - a tulajdonostársak tulajdoni hányadukkal rendelkeztek, amely az elbirtoklást többször megszakította. Az első- és másodfokú ítélet Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes elbirtoklás jogcímén megszerezte a l-i
13. helyrajzi számú legelő ingatlan 1/1 tulajdoni hányadát az I., II., III., IV., V., VI., VII., VIII., IX. helyesen: X. rendű - és XI. rendű alperesektől. Megkeresni rendelte a földhivatalt a tulajdonjogban bekövetkezett változás átvezetése iránt. [7] Indokolása szerint - idézve a Polgári Törvénykönyvről szóló
14. évi IV. törvény (a továbbiakban: [8] régi Ptk.)
15. §

(1)bekezdését és a PK

1. számú állásfoglalásban foglaltakat - a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elbirtoklás kezdő időpontját az 1972-
2. években határozta meg azzal, hogy az elbirtokláshoz szükséges 10 év az
3. évi privatizációig eltelt. Azt állapította meg, hogy a felperes eddig a perbeli területet háborítatlanul használta, a használat ellen senki nem tiltakozott. A földkiadó bizottságnak a XI. rendű alperes által hivatkozott
4. augusztus 31-i helyesen:
5. augusztus 12-i - határozatát nem tekintette relevánsnak, mert szerinte az elbirtoklás már ezt megelőzőleg bekövetkezett. A XI. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság [9] ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. [10] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette az alábbiakkal. [11] A perbeli ingatlan a földkiadáskor a l-i 1 helyrajzi szám alatt volt nyilvántartva. Ebből került telekalakítás folytán kialakításra a
6. helyrajzi számú ingatlan, majd a földhivatal a 36039/2014/03.
7. számú határozatával az osztatlan közös tulajdont megszüntette és létrejöttek a 14-
8. helyrajzi számú ingatlanok. A Megyei Kormányhivatal a megosztást a felperes jogorvoslati [6] kérelme eredményeként a 30447/2/
9. számú végzésével megsemmisítette és új elsőfokú eljárás lefolytatását rendelte el. A felperes a fellebbezésében azt sérelmezte, hogy az ő tulajdoni hányadának megfelelő terület nem a családi házas telke mellett került kimérésre. Az új eljárásban a természetbeni megosztás eredményeként alakultak ki a 21-
10. helyrajzi számú ingatlanok, a perbeli
11. helyrajzi számú ingatlan osztatlan közös tulajdona mellett. A felperes
12. december 18-ig az elbirtoklásra nem hivatkozott. [12] Az így kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérő jogi álláspontot foglalt el. Rámutatott arra, hogy az elbirtoklási idő az elsőfokú bíróság által megállapított időszakban nem folyhatott, mert a perbeli ingatlan részben állami tulajdonban volt, annak elbirtoklására pedig csak
13. június 9-től kerülhetett sor az
14. évi XIV. törvény
15. §

(2)bekezdése értelmében. Másrészt a felperes szóbeli megállapodás alapján birtokolta a területet, amely jogcímes használatnak minősül. Kifejtette, hogy a földkiadó bizottság

1. augusztus 12-én kelt határozata csak
2. február 21-én lett jogerős, a tulajdonszerzés a földkiadó bizottság határozatának jogerőre emelkedésével következett be, függetlenül az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés időpontjától. [13] Az elbirtoklás kezdő időpontjaként
3. február
4. napját határozta meg. Ehhez képest kifejtette, hogy az elbirtokláshoz szükséges 15 év leghamarabb
5. február 22-én telt volna le, azonban a XI. rendű alperes a l-i
6. helyrajzi számú ingatlanból 2012-ben tulajdoni hányadot szerzett, azaz azzal a tulajdonos rendelkezett, ami a régi Ptk.
7. §

(1)bekezdés b) pontja alapján az elbirtoklást megszakította. A megszakadás óta azonban - állapította meg - az elbirtokláshoz szükséges idő nem telt el. [14] A másodfokú bíróság a bizonyítékok körében értékelte továbbá, hogy a felperes részéről az elbirtoklás szubjektív feltételeként előírt sajátjakénti birtoklás, használat sem valósult meg, mert a felperes

1. évet megelőzően az elbirtoklásra sem a perben, sem a peren kívüli földhivatali eljárásban nem hivatkozott. E körben utalt az egységes bírói gyakorlatra (BDT 2001.418.), amely szerint a tulajdonjog elbirtoklással való megszerzése nem állapítható meg, ha a sajátjakénti zavartalan használat során bekövetkezett helyrajzi szám és térmértékváltozást eredményező telekalakítás idején a használó elbirtoklásra nem hivatkozott és azóta az elbirtokláshoz szükséges idő nem telt el. Az adott esetben azonban - mutatott rá - a kereset benyújtásáig két alkalommal is sor került telekalakításra. Végül utalt arra, hogy a sajátjakénti birtoklás hiányában nem vizsgálta, hogy egyébként a földforgalmi törvény hatálya alá tartozó ingatlan elbirtoklásának az ott írt feltételei fennállnak-e. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [16] A felperes érvelése szerint a másodfokú bíróság téves jogértelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy az elbirtoklási idő nem telt el. Álláspontja szerint az elbirtoklás kezdő időpontja az
2. évi XIV. törvény
3. §

(2)bekezdésében foglaltak értelmében az adott esetben

1. június
2. napja, szemben a másodfokú bíróság által tévesen megállapított
3. február
4. napjával. Számítása szerint
5. június
6. napjától kezdődően a szakadatlan birtoklás
7. június 9-én letelt, ezzel az elbirtoklás bekövetkezett, megelőzve a XI. rendű alperes által állított
8. évi tulajdonszerzést. Hozzátette, hogy a XI. rendű alperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére csupán
9. március 20-án került sor, ezért amennyiben a másodfokú bíróság megállapítása a helyes, miszerint az elbirtoklás
10. február
11. napján bekövetkezett, úgy a XI. rendű alperes tulajdonjogának bejegyzése - miután arra csak ezt követően került sor - nem vehető figyelembe. Utalt arra, hogy semmilyen bizonyíték nem támasztja alá a jogcímes használatot, ezzel szemben tíz [15] tulajdonostárs egybehangzóan nyilatkozott, hogy elismeri az ő szakadatlan birtoklását 1972-
12. év között. Hivatkozott arra is, hogy a tulajdonostársak egyébként az
13. évi tulajdonszerzésüket megelőzően vele szemben nem léptek fel, használata ellen nem tiltakoztak. A Kúria döntése és jogi indokai [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes a felülvizsgálati kérelmében valójában a jogerős ítéletnek azt a megállapítását sérelmezi, hogy az elbirtoklással való jogszerzés feltételeként előírt 15 éves határidő nem telt le. A felperes megsértett jogszabályként az
14. évi XIV. törvény
15. §

(2)bekezdését jelölte meg, mert álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon határozta meg az elbirtoklás kezdő időpontját

1. február 22-ben, holott maga hivatkozott a fenti jogszabályra, amely szerint az állam, illetőleg a szövetkezet tulajdonában álló, vagy ezek birtokából jogtalanul kikerült dolognak a törvény hatályba lépésekor folyamatban lévő birtoklása esetén az elbirtokláshoz szükséges idő e törvény hatályba lépésének napján kezdődik. Ez a nap pedig
2. június
3. volt. A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperesnek az agrármérnökkel kötött megállapodáson alapuló ingatlan-használata jogcímes használatnak minősül, amely az elbirtoklást önmagában kizárja. A perbeli esetben ez a jogcímes használat
4. február 21-ig tartott. Ezen a napon ugyanis jogerőre emelkedett a földkiadó bizottság hatósági határozata, amivel a részaránytulajdonosok szerezték meg a tulajdonjogot a régi Ptk.
5. §

(1)bekezdése szerint. Ezért az elbirtoklás kezdő napjaként az

1. február 21-i időpont meghatározása nem jogszabálysértő. Ettől számítottan az elbirtokláshoz szükséges 15 év helyesen
2. február 21-én telt le. Ugyanakkor peradat, hogy nem csak
3. évben, hanem már 2006-ban is a XI. rendű alperes javára szóló tulajdonosi rendelkezés történt, amely az elbirtoklást a régi Ptk.
4. §

(1)bekezdés b) pontja, valamint a

1. §-a alapján megszakította. Ebben a körben nincs jelentősége annak, hogy a XI. rendű alperes tulajdonjogának bejegyzésére csak
2. március 20-án került sor. A Kúria a másodfokú bíróság által megjelölt eseti döntésben foglaltakkal egyezően rámutat arra is, hogy az elbirtoklást az a tény is kizárja, hogy a perbeli esetben két alkalommal telekalakítási eljárásra került sor, amelynek következtében megváltozott az ingatlan helyrajzi száma, térmértéke. Tény, hogy a felperes az eljárások során elbirtoklásra nem hivatkozott, nem úgy lépett fel, mintha a perbeli ingatlannak kizárólagos tulajdonosa lenne. Az egységes és következetes ítélkezési gyakorlat szerint az elbirtoklás szempontjából a sajátjaként való birtoklás akkor állapítható meg, ha a birtokos abban a hiszemben birtokol, hogy a dolog a sajátja, vagy tudja ugyan, hogy a másé, de véglegesnek tekinti a maga birtoklását. A felperes pontosan tudta, hogy a perbeli ingatlan a részaránytulajdonosok közös tulajdona. Ezért kellett vizsgálni; kizárhatta-e, hogy a birtoklását más - aki lehet a tulajdonos, de mindenki más is - nem fogja megzavarni. E körben az elsőfokú bíróság helyesen hívta fel a Kúria 1/
3. PJE határozata szerint alkalmazandó PK
4. számú állásfoglalásban foglaltakat, amely szerint közös tulajdon esetén az elbirtoklást fokozott szigorúsággal kell vizsgálni. Ezzel összefüggésben - utalással a jogcímes használat kapcsán a fentiekben kifejtettekre is - a Kúria hangsúlyozza, hogy a másodfokú bíróság úgy foglalt állást: a felperes részéről hiányzott az elbirtoklás feltételeként előírt sajátjakénti birtoklás ténye; a jogerős ítélet indokolásának ezt a megállapítását azonban a felperes felülvizsgálattal nem támadta. Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabálysértés hiányában a régi Pp.
5. §

(3)bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős ítéletét hatályában fenntartotta. Záró rész A Kúria a felperest a felülvizsgálati eljárásban való pervesztességére tekintettel kötelezte a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó régi Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján a XI. rendű alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [26] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [25] Budapest,

1. március
2. Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Kiss Gábor s. k. bíró