Bf.374/2020/11 – Debreceni Ítélőtábla

(4)bekezdés] miatt 1 év 6 hónap fogház fokozatú szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a vádlott a végrehajtás elrendelésekor a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlottat előzetes mentesítésben részesítette. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. [2] Az ítélet ellen a vádlott védője útján a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. Indokai szerint a büntetővégzésben foglalt szankció előzetes mentesítés mellett elegendő a büntetés céljainak eléréséhez. Indítványozta továbbá a bűnügyi költség megfizetése alóli mentesítést is, tekintettel arra, hogy az aránytalan hátrányt okoz a vádlottnak és két kiskorú gyermekének (

1. számú másodfokú irat). [3] Az ügyész tudomásul vette az elsőfokú bíróság döntését. [4] A ... Fellebbviteli Főügyészség a ... számú átiratában a védelmi jogorvoslatot alaptalannak tartva az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Észrevételezte, hogy a korábban zaklatás vétsége miatt elítélt vádlott esetében a „kedvező előéleti adatok” enyhítő körülményként figyelembevétele nélkülözi a tényalapot. A gyámhatósági intézkedés alá vonás folytán pedig a több kiskorú gyermek eltartása enyhítő körülményként szintén nem értékelhető. Érvei szerint a büntetés enyhítésének nem állnak fenn a törvényi előfeltételei. [5] A másodfokú bíróság a védelmi fellebbezést - a védői indítvány folytán - a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el. [6] A nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltaknak megfelelően az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, észrevételezve, hogy a védő a Be. 583.

(1)bekezdés a) pontjára alapított fellebbezését a bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezésre nem terjesztheti ki, mert a jogorvoslat kizárólag enyhítésre irányult. [7] A védő a perorvoslatban írt indokai szerint az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a büntetés enyhítését és az álláspontja szerint aránytalanul nagy bűnügyi költség megfizetése alól a vádlott mentesítését indítványozta. [8] A védelmi fellebbezés nem alapos. [9] Az ítélőtábla a fellebbezés irányára és jellegére tekintette - szankciós perorvoslat - az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 590. §

(3)bekezdése alapján bírálta felül annak megjegyzésével, hogy az adott perjogi helyzetben a Be. 580. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja értelmében a bűnösség megállapítása, illetve a váddal egyező tényállás és minősítés miatt nincs helye fellebbezésnek. A törvény a bűnösség beismerésének elfogadása esetén a fellebbezési jogot korlátozza. A Be. 583. §

(3)bekezdés szerinti jogorvoslatnak pedig szükségszerű következménye a korlátozott felülbírálat. [10] A Be. 590. §

(3)bekezdésének előírása folytán, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül. [11] A Be. 590. §

(5)bekezdés

1. a)és
2. c)pontja azonban a felülbírálatot kiterjeszti az eljárási szabályok megtartására, a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezésekre is. A felülbírálat ezért csak részben korlátozott és ez elsődlegesen a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontjában szabályozott teljes tényálláshoz kötöttségben nyilvánul meg, mert a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát. nem vizsgálja és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. Mindez a Be. 561. §

(3)bekezdés c) pontjában megjelölt ún. történeti tényállásra vonatkozik és nem zárja ki a Be. 591. §

(2)bekezdés b) pontjában meghatározott tények módosítását. [12] A már idézettek szerint a bűnösség beismerésének elfogadása esetén a váddal egyező minősítés fellebbezéssel nem támadható. Kérdés, hogy ami nem sérelmezhető, az felülbírálható-e. Ezen eljárásjogi kérdésre a Be. 606. §

(3)bekezdése ad választ, mely büntethetőségi akadály esetén vizsgálhatóvá teszi a bűnösség beismerésének elfogadása esetén is a felmentés vagy az eljárás megszüntetésének vizsgálatát. Ezen ok miatt a felülbírálat kiterjesztése érvényesül a bűnösség beismerésének elfogadása esetén is. [13] A másodfokú bíróság továbbá hivatalból vizsgálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket, így a bűnjelekre és a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezéseket. Az ügyész észrevétele annyiban alapos volt, hogy a Be. 584. §

(3)bekezdése szerinti fellebbezés nem terjeszthető ki, azonban a hivatalból való revízió folytán a bűnügyi költség viselését érintő rendelkezést is vizsgálni kellett és e körben a védő jogosult indítványtételre, ezért a felülbírálatot e kérdésben a törvény nem zárta ki. [14] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút, sem olyan súlyú relatív hibát, mely hatályon kívül helyezési okot képezne. A bűnösség beismerésének elfogadására is az eljárási szabályok megtartásával került sor, a Be. 504. §

(2)bekezdés a-c) pontjában írt hármas feltétel megvalósult. [15] A törvényszék a vádemelést követően büntetővégzést hozott. Rögzítendő ezért, hogy az ügyész a vádlott terhére szólóan kérte a tárgyalás tartását, így az elsőfokú bíróság törvényesen állapította meg hosszabb tartamban a próbaidő tartamát a büntetővégzéshez képest. [Be. 746. §

(5)bekezdés] [16] Miként az ítélőtábla már utalt rá a (történeti) tényállás megalapozottságát a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta, határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította a Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja alapján. [17] A vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatok módosításának azonban nem volt törvényi akadálya. Ennek indokoltsága azért merült fel, mert a másodfokú elbírálás idején a bűnügyi nyilvántartás adatai már nem tartalmazták az elsőfokú ítéletben írt korábbi elítélést. [18] Az ítélőtábla ezért a vádlott korábbi büntetésére vonatkozó tényeket mellőzte (9. bekezdés). [19] Ennek indoka a Btk. 97. §

(2)bekezdése, mely szerint, mely szerint a közhiteles nyilvántartásban már nem szereplő elítélés kapcsán a hátrányos jogkövetkezmény már nem állapítható meg. A pénzbüntetés miatti elítélés így büntetett előéletet nem alapoz meg és súlyosítóként sem vehető figyelembe. [20] Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekmény jogi minősítése is megfelel az anyagi jognak. A vádlott cselekménye valóban hanyag gondatlansággal elkövetett emberölés vétségének [Btk. 160. §

(4)bekezdés] minősül. Az ítélőtábla nem észlelt olyan büntethetőségi akadályt, mely a vádlott felmentését vagy az eljárás megszüntetését eredményezhetné. [21] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket nagyrészt feltárta és azokat nyomtatékuknak megfelelően helyesen értékelte. A

1. bekezdésben azonban elsősorban nem a kedvező előéleti adatok, hanem az vehető figyelembe, hogy a vádlott már nem minősíthető büntetett előéletűnek. [22] A törvényszék a bűnösségi körülmények indokolt helyesbítésétől eltekintve a vádlottal szemben a büntetési célok elérésére alkalmas és a büntetéskiszabási elveknek megfelelő, tettarányos és egynéniesítést is kifejező büntetést szabott ki. Törvényes a büntetés nemének, mértékének és végrehajtása felfüggesztésének meghatározása is. A büntetés eltúlzottan szigorúnak nem tekinthető, lényeges enyhítése nem indokolt, ezért a védelmi fellebbezés eredményre nem vezethetett. [23] A másodfokú bíróság egyetértett a vádlott előzetes mentesítésére vonatkozó rendelkezéssel is, mert a Be.
2. §

(1)bekezdésében írt érdemesség megállapítható. A vádlott több gyermekéről gondoskodni köteles, rendszeres munkával és jövedelemmel rendelkezik, így nincs olyan kizáró tény, mely a kedvezmény megvonását indokolná. Megjegyzendő, hogy az előzetes mentesítés hivatalból való vizsgálata a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén az Alkotmánybíróság 8/

1. (IV.17.) AB határozata
2. pontja alapján nem mellőzhető. Az AB határozat szerint erről a bíróságnak rendelkeznie kell. Az ítélőtábla álláspontja szerint kifejezett rendelkezés csak a mentesítés megadásakor kötelező, annak elsőfokú mellőzése esetén elegendő az indokolásnak tartalmaznia az erre vonatkozó döntést és indokait. [24] Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a
3. bekezdés ellentétben állt a
4. bekezdés adataival (korábbi büntetés felhívása), melynek módosítása folytán azonban az ellentmondás feloldásra került. [25] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb, járulékos kérdésekben hozott rendelkezései is törvényesek. [26] A bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezés törvényes. A nyomozás során indokoltan merült fel valóban jelentősebb költség, mindaz viszont a bűncselekmény tárgyi súlyához (kisgyermek halálát súlyos hanyagsággal megvalósított vétség) aránytalan nagynak nem tekinthető, ezért a megfizetés alóli mentesítésnek a Be.
5. §

(5)bekezdésében írt feltételei nem valósultak meg. [27] A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság a védelmi fellebbezés alaptalansága miatt az elsőfokú ítéletet a Be. 605. §

(1)bekezdés alkalmazásával az indokolás kisebb módosításával helybenhagyta. Debrecen,

1. október
2. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Diószegi Attila sk. előadó bíró, Dr. Bakó József sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 18.B.26/2020/
3. számú ítélete a Debreceni Ítélőtábla Bf.IV.374/2020/
4. számú végzése által a mai napon jogerőre emelkedett. Debrecen,
5. október
6. Dr. Háger Tamás sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó.