Bf.177/2020/20 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés 4. fordulat,

(3)bekezdés] miatt 13 év 4 hónap szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg. Rendelkezett arról, hogy a [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] vádlott a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által

1. november
2. napjától
3. január
4. napjáig előzetes fogva tartásban töltött időt a vele szemben kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámította. Elrendelte a Karcagi Járásbíróság 1.B.82/2013/
5. számú, és a Szolnoki Törvényszék 2.Bf.1114/2014/
6. sorszámú határozatával kiszabott 1 év 6 hónap szabadságvesztés végrehajtását. A vádlottal szemben 361.500.-Ft vagyonelkobzást rendelt el. Az eljárás során lefoglalt kábítószereket elkobozta, míg az egyéb bűnjelek lefoglalásának megszüntetése mellett azokat részben vádlottnak kiadni rendelte, részben pedig megsemmisítésüket rendelte el. Kötelezte továbbá vádlottat az eljárás során felmerült 492.923.-Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen vádlott a fellebbezés okának és céljának megjelölése nélkül, míg védője elsődlegesen eltérő minősítés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. vádlott védője a fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, ugyanis az elsőfokú bíróság tényből tényre helytelenül következtetett, az indokolás nem logikus, és helyenként iratellenes is. Álláspontja szerint a törvényszék a rendőri intézkedés során lefoglalt kábítószerrel kapcsolatban csupán vélelmezhette vádlott értékesítésre irányuló szándékát és a logika szabályait sérti, hogy vádlott korábbi átadásaiból egy jövőbeni kereskedelmi szándékra vont le következtetést az elsőfokú bíróság. Véleménye szerint nem lett kétséget kizáró módon bizonyítva az, hogy a hatóság által lefoglalt kábítószernek pontosan melyik részét vásárolta a vádlott átadási céllal és melyik részét tervezte saját maga elfogyasztani, így az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy milyen alapon állapította meg a jelentős mennyiséget meghaladó hatóanyag tartalmú kábítószerre vonatkozóan a kereskedési célzatot. Ebben a körben hivatkozott arra is, hogy az irányadó tényállás szerint a vádlott a korábbiak során MDMA-t nem adott át más személy részére. A védő álláspontja szerint a vádlott által elkövetett bűncselekmény helyes jogi minősítése a Btk.
7. §

(1)bekezdés

1. vagy
2. fordulata szerinti kábítószer-kereskedelem bűntette, amely minősítés mellett indokolt a kiszabott büntetés lényeges enyhítése. A büntetés kiszabásával kapcsolatban vádlott védője sérelmezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság annak ellenére nem vette figyelembe a vádlott beismerő vallomását, hogy a vádlott maga tárta fel bűnös kapcsolatait és a vádirat lényegében a vádlott beismerő vallomásán alapult. Álláspontja szerint a beismerő vallomásnak nem kell a minősítésre is kiterjednie, hiszen annak ellenére, hogy vádlott a kereskedés tényét nem ismerte el, beismerő vallomása bűncselekmény elkövetésére vonatkozott. Kifogásolta azt is, hogy a 2/
3. (II. 10.) AB határozat rendelkezése ellenére az elsőfokú bíróság elmulasztotta az időmúlás tényének enyhítő körülményként történő értékelését. Hivatkozott továbbá arra, hogy az eljárás során vádlott egészségi állapota megromlott, így börtöntűrő képessége is csökkent. További enyhítő körülményként indítványozta figyelembe venni azt is, hogy vádlott a cselekményt a törvényszék által megállapított tényállás szerint a jelentős mennyiség alsó határához közeli hatóanyagtartalmú mennyiségre követte el. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés a Szegedi Ítélőtábla honlapján közölt esetnél alkalmazott büntetéskiszabási gyakorlathoz képest eltúlzottan súlyos volt. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a Bf.233/2019/
4. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság további enyhítő körülményként értékelje az időmúlást, míg további súlyosító körülményként vegye figyelembe a bűncselekmény huzamosabb időn keresztül történő elkövetését. Összességében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. vádlott védője a fellebbezési nyilvános ülésen az írásban előterjesztett fellebbezés indokolását fenntartotta, azt kiegészítette azzal, hogy vádlott előzetes fogva tartását megelőzően
5. és
6. évben a Önkormányzatnak térítés nélkül társadalmi tevékenységet végzett, így ennek keretében [9] [10] [11] [12] [13] [14] [15] [16] részt vett segélycsomagok szállításában és kiosztásában, rendezvények szervezésében és irodai munkában. Erre vonatkozóan igazolást is csatolt. Hivatkozott továbbá arra, hogy vádlott válását követően az idős volt anyósát segítette, támogatta, illetve a vádlottnál magas vérnyomás, cukorbetegség és bőrgyógyászati problémák alakultak ki. vádlott a fellebbezési nyilvános ülésen az általa bejelentett fellebbezés irányát a védőjével azonosan jelölte meg és az indokolás körében kifejtetteket illetően csatlakozott a védője által előadottakhoz, és vele egyezően nyilatkozott betegségeire, valamint a társadalmi tevékenységére vonatkozóan. Az eltérő minősítés érdekében bejelentett fellebbezések nem alaposak, az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezések alaposak. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban a Be.
7. §

(1)és

(2)bekezdései alapján a törvényszék ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság az eljárása során nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely a felülbírálat akadályát képezné. A törvényszék eleget tett a tényállás felderítési feladatának, és a vád tárgyát képező releváns tényekre nézve a szükséges és lehetséges körben és terjedelemben a bizonyítást felvette. Az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a védő által előterjesztett további bizonyítási indítványokat elutasította, annak megfelelő indokát adta, amellyel a másodfokú bíróság is egyetértett. A törvényszék a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok mérlegelésével kapcsolatban fennálló indokolási kötelezettségének is eleget tett. A Be. 167. §

(4)bekezdése szerint a bíróság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése alapján állapítja meg. Ebből következően a bizonyítékok értékelése és a tényállás megállapítása az elsőfokú bíróság feladata, amely feladatát önállóan, a vád keretei között végzi el. Az elsőfokú bíróság bizonyíték értékelő tevékenységének kizárólag az képezi korlátját, hogy ezen tevékenységének minden lényeges bizonyítékra kiterjedőnek, iratszerűnek és logikusnak kell lennie. Amennyiben az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenysége ennek megfelel, úgy a másodfokú bíróságnak nincs törvényes lehetősége a bizonyítékok eltérő mérlegelésére. A törvényszék bizonyíték értékelő tevékenysége túlnyomórészt megfelelt ezeknek a kritériumoknak, hiszen az elsőfokú bíróság részletesen foglalkozott vádlott értékesítést tagadó vallomásával ellentétes bizonyítékokkal. Megfelelő indokát adta annak tehát, hogy miért vetette el vádlott azon védekezését, amely szerint a kábítószer átadásával kapcsolatban semmilyen haszonszerzési célzata nem volt. Osztotta az ítélőtábla a törvényszéknek azt az álláspontját, amely szerint a vádlott saját fogyasztásával kapcsolatban tett nyilatkozatát, amely csak amfetamin fogyasztására vonatkozott alátámasztotta az igazságügyi toxikológiai szakvélemény is, amely szerint a vádlott vizeletében kizárólag amfetamin volt kimutatható. Ezért helyesen vetette el a törvényszék azt a vádlotti védekezést, amely szerint az MDMA saját fogyasztásra került beszerzésre. A korábbi értékesítésekre vonatkozó tanúvallomásokra, arra a vádlotti vallomásra - amely szerint csak alkalmanként fogyasztott kábítószert, amelyet alátámasztott az is, hogy a rendőri intézkedés idején nem volt a vádlott vizeletében kábítószer - tekintettel pedig az elsőfokú bíróság iratszerűen megállapított tényekből logikus következtetést vont le arra, hogy a vádlottól lefoglalt kábítószer megszerzésére az amfetamint illetően is túlnyomórészt kereskedelmi célból került sor. Helyes volt az elsőfokú bíróságnak a vádlott által hivatkozott beszerzési ár és az értékesítési árra vonatkozó, egymást erősítő tanúvallomások összevetésével a haszonszerzési célra vont következtetése is. Összességében az elsőfokú bíróságnak kereskedéssel, mint elkövetési magatartással kapcsolatos indokai túlnyomórészt helyesek voltak, ugyanakkor az ítélőtábla az ítélet [72] bekezdését, mint alappal nem bíró megállapítást mellőzte. A fentiekből következően a tényállást támadó, ezen keresztül az eltérő minősítést célzó, azonban lényegüket tekintve a bizonyítékok mérlegelését támadó fellebbezések eredményre nem vezethettek. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, valamint az ítélet vádlott személyi [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] [28] körülményeit megállapító részét a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint kiegészítette, helyesbítette. vádlott magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenved. vádlott előzetes fogva tartását megelőzően

1. és
2. évben a Önkormányzat részére társadalmi tevékenységet végzett, így segélycsomagok szállításában és kiosztásában, rendezvények szervezésében és irodai munkában vett részt. Az ítélet [5] bekezdésében hivatkozott Karcagi Járásbíróság 10.B.110/2018/
3. sorszámú ítélete a Szolnoki Törvényszék 9.Bf.888/2019/
4. számú végzésével
5. június
6. napján jogerőre emelkedett. vádlott a Karcagi Járásbíróság 10.B.110/2018/
7. és a Szolnoki Törvényszék 9.Bf.888/2019/
8. számú határozatával végrehajtani rendelt, a Karcagi Járásbíróság 1.B.82/2013/
9. és a Szolnoki Törvényszék 2.Bf.1114/2014/
10. számú határozatával kiszabott szabadságvesztés büntetését
11. június
12. napja óta tölti. Az ítélet [9] bekezdését kiegészíti azzal, hogy vádlott személy részére 9.000.-Ft-ért, összesen pedig 370.500.- forintért értékesített kábítószert. Az ítélet [10] bekezdését mellőzi, figyelemmel arra, hogy az értékesített kábítószerek hatóanyag tartalma nem került megállapításra. Az ítélet [14] bekezdését akként helyesbíti, hogy a vádlottnál feltalálásra került bruttó 107,89 gramm tömegű fehér színű por 12,9 ± 1 gramm, azaz legalább 11,9 gramm amfetamin bázist, míg a 100 db zöld színű tabletta 13,31 ± 0,79 gramm, azaz legalább 12,52 gramm MDMA bázist tartalmazott. Az ítélet [15] bekezdését a jogi indokolásba utalja azzal, hogy a kábítószerek együttes mennyisége a jelentős mennyiség alsó határának legalább a 181,6%-a volt. Egyebekben az elsőfokú bíróság hiánytalan, az iratoknak megfeleltethető, megalapozott tényállást állapított meg, amely a felülbírálat alapját képezte. A törvényszék a megalapozott tényállás alapján okszerűen következtetett vádlott bűnösségére, és az általa elkövetett bűncselekmény minősítése is a törvénynek megfelelő volt, azonban a jogi indokolás kiegészítésre szorult. Az irányadó tányállás tartalmazott megállapítást vádlott saját kábítószer fogyasztására nézve is, amellyel kapcsolatban a törvényszék helyesen járt el, amikor nem állapította meg a vádlott bűnösségét a Btk.
13. §

(6)bekezdése szerinti kábítószer birtoklásának vétségben. Ahogyan az az EBH

1. B.
2. számú határozatban is kifejtetésre került, a kábítószer birtoklása vétsége szubszidiárius vétség, amely megállapításának nincsen helye az azonos időszakban elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének megállapítása mellett. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság ezt elmulasztotta a jogi indokolásban kifejteni, ezért az ítélőtábla ezt pótolta. A minősítéssel kapcsolatban helyesen utalt a törvényszék az 1/
3. BJE határozat tartalmára, így helyes volt a törvényszéknek az az álláspontja, amely szerint a kábítószer kereskedelmi célra történő megszerzése önmagában akkor is a kereskedés körébe tartozik, annak befejezett elkövetési magatartása, ha többlet magatartás nem kapcsolódik hozzá. A büntetés kiszabásának felülvizsgálata során az ítélőtábla a védő ezzel kapcsolatos érvelését helyesnek tartotta és nem osztotta a törvényszéknek azt az álláspontját, amely szerint vádlott részbeni beismerő vallomása nem vehető enyhítő körülményként figyelembe, mivel az a bűnösségre nem terjed ki. A vádlott által tett részbeni beismerő vallomás a bűnösség elismerésére is kiterjedt, csupán a vád szerinti minősítésre elismerésére nem. Ugyanakkor a beismerő vallomás bűnösségre és nem minősítésre - kiterjedő volta az enyhítő körülményként való értékelés feltétele (
4. BK vélemény II.
5. pont), így azt az ítélőtábla enyhítő körülményként figyelembe vette. További enyhítő körülményként értékelte a másodfokú bíróság a 2/
6. (II. 10.) AB határozatra is tekintettel az időmúlást, valamint vádlott betegségeit, a vádlott által végzett társadalmi tevékenységet, valamint azt, hogy a cselekmény a minősítést megalapozó mennyiség alsó határához közeli mennyiségre került elkövetésre. További súlyosító körülményként értékelte a másodfokú bíróság - a fellebbviteli főügyészség [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] [36] átiratában kifejtetteket e körben osztva - azt, hogy vádlott hosszabb időn keresztül követte el a bűncselekményt. Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülményekre figyelemmel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra jutott, hogy vádlott esetében indokolt a büntetés kiszabása során irányadó középmértéktől - amely 12 év 6 hónap - a vádlott terhére történő eltérés. Az enyhítő körülmények jelentős túlsúlyára figyelemmel az ítélőtábla azt állapította meg, hogy a büntetés kiszabása során irányadó középmértéktől a vádlott javára történő eltérés indokolt, ezért a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést a rendelkező részben írtak szerint enyhítette. A szabadságvesztés tartamával kapcsolatban megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a védő által hivatkozott Szegedi Ítélőtábla honlapján közzétett ügyben kiszabott büntetés más minősítésű és büntetési tételű bűncselekmény miatt került kiszabásra, így az a jelen ügyben a büntetéskiszabási gyakorlat szempontjából figyelembe nem vehető. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy vádlott esetében helye van a közügyektől eltiltás alkalmazásának és annak tartamát is a vádlott által elkövetett cselekmény tárgyi súlyához igazodóan állapította meg. A törvényszék ítéletének meghozatala időpontjában még helyesen rendelkezett a Karcagi Járásbíróság 1.B.82/2013/
7. sorszámú és a Szolnoki Törvényszék 2.Bf.1114/2014/
8. sorszámú határozatával kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendeléséről, hiszen a jelen eljárás tárgyát képező bűncselekmények ezen végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt kerültek elkövetésre. Tekintettel azonban arra, hogy időközben ezen büntetés végrehajtása jogerősen elrendelésre került, az ítélőtábla a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor vádlottal szemben vagyonelkobzást alkalmazott, azonban annak összegét tévesen határozta meg, részben azért, mert a tényállásban elmulasztotta rögzíteni, hogy személy részére milyen összegért került sor kábítószer értékesítésre, és ezt a vagyonelkobzás összegének meghatározása során is figyelmen kívül hagyta. Az immár irányadó tényállás szerint vádlott összesen 370.500.-Ft-ért értékesített kábítószert, és a [13] bekezdésében foglalt megállapítás szerint 200.000.-Ft-ért vásárolta meg a vádlott az utóbb tőle lefoglalt kábítószereket. A Btk.
9. §

(1)bekezdés e) pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni a vagyonra, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltattak, vagy arra szántak. Erre figyelemmel ezen összegre nézve is vagyonelkobzásnak van helye, ezért az ítélőtábla a vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét 570.500.-Ft-ra felemelte. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy bár az ügyészség nem jelentett be vádlott terhére fellebbezést, a vagyonelkobzás összegének felemelése a Be. 595. §

(4)bekezdésére figyelemmel nem ütközik a súlyosítási tilalomba. Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróságnak a bűnügyi költség vonatkozásában hozott rendelkezése részben hiányos, összegszerűségében pedig téves volt. A téves számítás oka az volt, hogy a törvényszék nem észlelte azt, hogy a nyomozás során kirendelt igazságügyi pszichiátriai szakértői véleménnyel kapcsolatos szakértői munkadíjak megállapítására vonatkozó határozatok nem szerepelnek a nyomozati iratban, és az ezzel kapcsolatos szakértői díjak nem kerültek a költségjegyzékbe bejegyzésre. Az ítélőtábla ezeket beszerezte és megállapította, hogy a vádlott vonatkozásában további 68.655.-Ft bűnügyi költség merült fel az eljárás során, erre figyelemmel a vádlott által viselendő bűnügyi költséget ezen összeggel felemelte. Észlelte továbbá a másodfokú bíróság, hogy bár a nyomozás során tanúként kihallgatott, a cselekményre vonatkozóan érdemi információval nem rendelkező személyek vizeletmintájára vonatkozó igazságügyi toxikológiai szakértői vélemény is beszerzésre került, a törvényszék azonban elmulasztotta az ezekkel kapcsolatban felmerült bűnügyi költségről (költségjegyzék 7. 15., 16., 18., 20., 21., 25. és 28. tételszámai) való rendelkezést. [37] [38] [39] [40] [41] A Be. 574. §

(2)bekezdése szerint a vádlottat csak azzal a cselekménnyel, vagy a tényállásnak azzal a részével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, amelyre a bűnösségét vagy a felelősséget megállapították, míg a Be. 574. §

(3)bekezdése szerint nem lehet kötelezni annak a bűnügyi költségnek a viselésére, amely nem az ő mulasztása folytán szükségtelenül merült fel. A Be. 576. §

(1)bekezdés a) pontja szerint pedig az állam viseli azt a költséget, amelyet nem a vádlottnak kell megtérítenie, így a másodfokú bíróság a vádlotti cselekménnyel összefüggésben nem álló tanúk személyével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség vonatkozásában megállapította, hogy azt az állam viseli. Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései a törvénynek megfelelőek voltak. A kifejtettekből következik, hogy a másodfokú bíróság az eltérő minősítés érdekében bejelentett fellebbezéseket alaptalannak, az enyhítés érdekében bejelentetteket alaposnak ítélte, és a törvényszék ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben pedig azt a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy megállapította vádlott tényleges tartózkodási helyét. Az ítélőtábla a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján rendelkezett vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a jogerős szabadságvesztés büntetés foganatba vételéig előzetes fogva tartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról. Az ítélet elleni fellebbezési jog kizárása a Be.

1. §-án alapul. Szeged,
2. október
3. Dr. Hegedűs István s.k. Dr. Nagy Erzsébet s.k. . Halász Edina s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.177/2020/
4. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 8.B.28/2019/
5. számú ítélete a jelen ítéletben foglalt változtatásokkal a mai napon jogerőre emelkedett. Szeged,
6. október
7. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő