Bhar.24/2020/6 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a./ pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett sikkasztás vétsége miatt emelt vád alól felmentette, egyben megállapította, hogy az eljárás során felmerült 83.700-forint bűnügyi költséget az állam viseli. [2] Az ítélettel szemben a vádlott terhére bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében bejelentett ügyészi fellebbezés folytán eljárva a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2019. december 10. napján kihirdetett ítéletében a kerületi bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 370.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a./ pontja szerint minősülő lopás vétségében, ezért őt megrovásban részesítette, egyben kötelezte az eljárás során felmerült 83700-forint bűnügyi költség megfizetésére. [3] A másodfokú nyilvános ülésen jelenlévő vádlott és védője az ítélet kihirdetésekor a Be.615.§

(1)bekezdés a./ pontja értelmében - az ellentétes döntésre figyelemmel - a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be felmentés érdekében, a védő másodlagosan a vádlott bűnügyi költség megfizetésére kötelezését is sérelmezte arra hivatkozással, hogy már a vádirat is annak megállapítását indítványozta, hogy az ügyben felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. [4] A Fővárosi Főügyészség másodfokú nyilvános ülésen részt vevő képviselője a másodfokú bíróság ítéletét tudomásul vette. [5] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.31/2020/2. számú átiratban a védelmi másodfellebbezést nem ítélte megalapozottnak. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az ügyben eljárt bíróságok a büntetőeljárási szabályokat megtartották, az első fokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat beszerezte, azokat egyenként és összességében is értékelve a történeti tényállást túlnyomórészt megalapozottan állapította meg. Utalt arra, hogy a másodfokú bíróság a Be.592.§

(2)bekezdés a./ pontja szerinti részbeni megalapozatlanságot - mely az ítéleti tényállás kisebb mérvű hiányosságából fakadt - az iratok tartalma alapján, a Be.593.§

(1)bekezdés a/ pontja, illetve a Be. 599.§

(2)bekezdés a./ pontja alapján indokoltan egészítette ki, és helyesen állapította meg, hogy az első fokú [6] bíróság téves jogkövetkeztetés eredményeként hozott bűncselekmény hiányára alapított felmentő rendelkezést. A Fellebbviteli Főügyészség a másodfokú bíróságnak a vádlott büntetőjogi felelősségére vont következtetését, a bűncselekmény jogi minősítését és az alkalmazott joghátrányt is törvényesnek ítélte. Észrevételezte ugyanakkor, hogy az elkövetési érték összegszerűsége tekintetében a másodfokú bíróság eltért a vádiratban megjelölt 144.920- forintos értéktől, ezért annak helyesbítése indokolt, tekintettel arra, hogy bár a minősítést megalapozó értékhatárt ez nem érinti, de az ügyészég ezt az összeget tette vád tárgyává. A védő másodfellebbezésének bűnügyi költségre vonatkozó indítványával kapcsolatban pedig előadta, hogy a téves vádirati indítványt a tárgyaláson jelenlévő ügyész korrigálta perbeszédében, a Be.576.§

(1)bekezdésének alkalmazására az eljárásban nem merült fel indok. Összességében a Fellebbviteli Főügyészség a másodfokú bíróság ítéletének a Be.621.§

(2)bekezdése szerinti tanácsülés alapján történő helybenhagyására tett indítványt. [7] Az ügyben harmadfokú nyilvános ülés kitűzését sem a vádlott, sem a védője nem indítványozta. [8] A védő a fellebbezés írásbeli indokolásában arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve téves következtetésen alapul. Hangsúlyozta, hogy a vádlott és a társasház között polgári jogi jogvita állt fenn, magatartása ebben a körben legfeljebb szerződésszegésként értékelhető. A megbízási szerződésben meghatározott felmondási időt a vádlott betartotta, cselekménye büntetőjogi következményekkel nem járhat. Hivatkozott a védő arra is, hogy az ítéleti tényállásban nem szerepel adat arra, hogy a felmondást közölték-e a vádlottal, hiszen a közügyülésen, ahol a felmentéséről határoztak nem volt jelen. A pénzelvétel - megbízási díj - időpontjában a vádlott úgy cselekedett, hogy vele szemben a felmondást a társasház nem közölte. Álláspontja szerint a vádlott a lopás tényállását sem valósította meg, mert abban a tudatban vette magához a pénzösszeget, hogy az neki megbízási díjként, a felmondási időre jogosan jár, ezért a Btk. 20.§

(3)bekezdése szerinti büntetőséget kizáró okra figyelemmel a vádlott felmentését indítványozta. [9] A vádlottnak és védőjének a másodfellebbezését a harmadfokú bíróság nem ítélte megalapozottnak. [10] Helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a vádlott bűnössége tekintetében ellentétes döntésére tekintettel a Be. 615.§

(1)bekezdés a./ pontja alapján ítéletével szemben fellebbezési jogot biztosított. [11] A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 618.§

(1)bekezdés a./ pont aa./ alpontja értelmében teljes körben felülbírálta, figyelemmel arra, hogy a vád tárgyát egy bűncselekmény képezte, és a másodfokú bíróság ellentétes döntése e bűncselekményért való büntetőjogi felelősség megállapítására vonatkozott. [12] A harmadfokú bíróság a Be. 618.§

(1)bekezdés b/ pontja értelmében - tekintet nélkül arra, hogy ki és milyen okból fellebbezett- elsődlegesen vizsgálta az első- és másodfokú eljárásra vonatkozó eljárási rendelkezések megtartását. Megállapította, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság a büntetőeljárási szabályokat teljeskörűen megtartotta. Az első fokon eljárt bíróság a tényállás felderítése során a bizonyítás törvényességére vonatkozó szabályokat betartotta, az eljárásban részvevő személyek törvényes jogaikat [13] [14] maradéktalanul gyakorolhatták, jogaikra és kötelezettségeire történő figyelmeztetésük a törvényi rendelkezéseknek megfelelően megtörtént. A Be. 502.§-ának megfelelően megtartott előkészítő ülés során a vádlott és védője a bizonyítékait és a bizonyítás lefolytatására vonatkozó indítványait előterjesztette, és az elsőfokú bíróság ebben és az ügyész által a vád alátámasztására megjelölt körben folytatta le a bizonyítási eljárást. Indokoltan adott helyt az elsőfokú bíróság a védelemnek a cím1 szám alatti társasház vádbeli időszakra vonatkozó készpénzforgalmi bizonylatainak beszerzésére vonatkozó indítványának, melynek tartalmát a vádlott által a 2019. február 20-i tárgyaláson csatolt pénztársösszesítővel összevetve az Bt1 és tanú1 általi befizetések, illetve a vádlott által a házipénztárból kivett „közös képviseleti díjak" összege kétséget kizáró módon igazolható volt. Az eljárási szabályoknak megfelelően szerezte be és tette a bizonyítási eljárás anyagává az elsőfokú bíróság tanú2 írásbeli tanúvallomását, továbbá helyesen ítélte úgy, hogy a tanú személyes kihallgatása nélkül is tisztázható az ítéleti tényállás. A fentiek tükrében a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet felülbírálata során megalapozottan rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályok megtartása mellett szerezte be a lehetséges és rendelkezésre álló bizonyítékokat (Be. 167.§

(4)bekezdése) majd e bizonyítékok okszerű és iratszerű értékelésének eredményeként alapvetően megalapozott tényállást állapított meg. A tényállást a másodfokú bíróság a Be. 599.§

(2)bekezdés a./ pontjára figyelemmel - Be. 592.§

(2)bekezdés a./ pontja szerinti részleges megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében - megtartott nyilvános ülésen az iratok tartalma alapján - egyetértve a Fővárosi Főügyészség erre irányuló indítványával - indokoltan egészítette ki azzal, hogy a

1. október 8-i rendkívüli közügyülésen a vádlott közös képviselői feladatok alóli azonnali hatályú felmentését követően az új közös képviselő (tanú2) megválasztása is megtörtént, aki ettől a naptól ellátta a közös képviselői megbízatását. Ugyancsak helytállóan pontosította a másodfokú bíróság a vádlott által a házipénztárból
2. december
3. napján kivett teljes pénzösszeget is. [15] A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítése mellett helyesen mutatott rá arra, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott ténybeli beismerő vallomásával egybehangzó bizonyítékok körültekintő mérlegelésével megállapított tényállásból téves jogkövetkeztetésre alapítva mentette fel a vádlottat az ellene emelt vád alól. Az elsőfokú bíróság ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott és a cím1 társasház létrejött és a közös képviselet ellátására vonatkozó megbízási szerződés alapján a vádlott alappal gondolhatta, hogy a közgyűlés azonnali hatályú felmondása ellenére a megbízási szerződés szerinti két hónapos felmondási idő alatt őt a közös képviseleti díj jogszerűen megilleti, vagyis a pénztárból kivett összeg jogtalan eltulajdonítása nem állapítható meg. [16] A másodfokú bíróság ítéletében a vád tárgyává tett cselekmény elkövetésekor hatályos jogszabályi rendelkezések pontos megjelölése mellett mutatott rá arra, hogy a vádlott és a társasház közötti megbízási szerződés azonnali hatályú felmondásának jogát a közöttük érvényben lévő megbízási szerződés nem zárta ki, amelynek hiányában ezt a jogát a társasház közgyűlése törvényesen gyakorolta, így a vádlott által hivatkozott két hónapos felmondási idő és ehhez kapcsolódó közös képviseleti díj házi pénztárból történő kivétele jogszerű nem lehetett. [17] [18] [19] [20] [21] [22] [23] [24] [25] Ezt erősítette meg az ítéleti tényállás kiegészítésében megjelölt új közös képviselő (tanú2) azonnali megválasztása, amely a társasházakról szóló 2003.évi CXXXIII.tv. 28.§

(3)bekezdése alapján a felmentett közös képviselő meghosszabbított ügyvivői (és díjazással járó) pozícióját kifejezetten külön közgyűlési határozat mellett az új közös képviselő megválasztásáig teszi lehetővé. Mindezek alapján a harmadfokú bíróság egyetértett a Fővárosi Törvényszéknek azzal az álláspontjával, hogy a közös képviselői tevékenységben jártas, ilyen tevékenységet hosszabb időn át gyakorló vádlott a megbízási szerződés azonnali hatályú felmondásának következményeivel tisztában volt, azonban azt jogszerűtlennek ítélte, ezért figyelmen kívül hagyta. Ezt igazolja a harmadfokú bíróság álláspontja szerint az is, hogy a vádlott az új közös képviselő részére a társasház könyvelését és házi pénztárt

1. október 8-at követően többszöri megkeresés ellenére nem adta át. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra is, hogy az azonnali hatályú felmondást követően az a vádlotti magatartás, hogy tanú1-től közös költség címén, illetve Bt1-től bérleti díjként pénzösszegeket vett át, bűncselekményt nem valósított meg, hiszen az átvett összegeket a társasház házipénztárába befizette, azt a könyvelésben megjelenítette, így eltulajdonítási, károkozási szándéka nem állapítható meg. Ellenben
2. december
3. napján a házipénztárból közös képviseleti díj címén kivett 76.290- forint és 73.665-forint a vádlott számára már idegen dolognak minősült, amelynek megszerzése jogtalan eltulajdonításként értékelendő, mert a vádlott közös képviseleti joga és ezzel a házipénztár fölötti rendelkezési joga (
4. október 8-án azonnali hatállyal) megszűnt, és a vádlottat erre az időre díjazás már nem illette meg. A védő fellebbezés indokolásában foglaltakkal kapcsolatban azt indokolt hangsúlyozni, hogy a másodfokú bíróság pontosan rávilágított arra, hogy a megbízási szerződésben az azonnali felmondás jogát a felek nem zárták ki, vádlott az azonnali hatályú felmentése és az új közös képviselő egyidejű megválasztása miatt alappal nem gondolhatta, hogy a szerződés szerinti felmondási idő alatt még közös képviselői tevékenységét folytathatja, amelynek körében a társasház pénzügyeit kezelheti, és hogy erre az időre is megilleti őt tevékenysége ellátásáért megbízási díj. Az eljárás során a vádlott maga sem hivatkozott egy esetben sem arra, hogy az azonnali hatályú felmondást vele nem közölték, ellenkezőleg az első fokú eljárásban (
5. február
6. tárgyalási jegyzőkönyv
7. oldal
8. bekezdés) tett azon nyilatkozata szerint" Miután két havi felmondása volt a Bt.-nek, október 12-én leváltottak, ezért úgy számoltam ki, hogy december 12-vel jár le a felmondásom…" megállapítható, hogy a felmondásról értesült, és ehhez viszonyította az általa jogosnak tartott két hónapos felmondási idő lejártát is. Mindezek alapján a vádlott a megbízási jogviszony fennállta tekintetében tévedésben nem lehetett, melyet tanú3 és az új közös képviselő, tanú2 vallomása is igazol, akik egybehangzóan számoltak be arról, hogy a vádlott a leváltását követően többszöri felszólítás ellenére sem adta át a társasház közös képviseletéhez kapcsolódó iratokat. A Btk.
9. §

(1)bekezdése értelmében, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el. A

(2)bekezdés a./ pontja értelmében a büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha a lopást kisebb értékre követik el. A Btk. 459. §

(6)bekezdés a./ pontja értelében kár kisebb értékű, ha az ötvenezer forintot meghaladja, de ötszázezer forintnál kisebb. Az irányadó tényállás alapulvételével a másodfokú bíróság a fentieknek megfelelően helyesen rögzítette, hogy a vádlott számára idegen dolgot vett el jogtalan eltulajdonítási szándékkal, így cselekménye -helyesen - az elkövetési érték figyelembevételével - a Btk. [26] [27] 370.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdése a./ pontja szerint minősülő lopás vétségét valósította meg, a rábízás - mint szükségszerű tényállási elem - hiányában az a Btk. 372.§-a szerinti sikkasztásként nem minősülhet. A másodfokú bíróság ítéletében pontosított elkövetési értékkel kapcsolatban a harmadfokú bíróság a Fellebbviteli Főügyészség észrevételét nem látta megalapozottnak. A másodfokú bíróság a vádirati tényállásban is megjelölt, vádlott által sem vitatottan és okirati bizonyítékokkal alátámasztott,

1. december
2. napján a házipénztársból kivett pénzösszegek összeadásának eredményeként jelölte meg a kár teljes összegét, melyet az elsőfokú bíróság - csak külön-külön számszerűsítve - de szintén rögzített az ítéleti tényállásban. A tényállás kiegészítése a másodfokú bíróság részéről mindezek alapján megalapozott volt és nem sérti a vádhoz kötöttség elvét. (BH.2005/242.) Mindezek alapján a vádlott bűnösségére vont következtetése a másodfokú bíróságnak okszerű, a bűncselekmény jogi minősítése is megfelel az anyai jogi szabályoknak és az állandó bírói gyakorlatnak, a vádlott felmentésére irányuló fellebbezés így eredményre nem vezethetett. A büntetés kiszabása körében a másodfokú bíróság a bűnösségi körülményeket hiánytalanul tárta fel, és ezek alapul vételével megfelelő joghátrányt alkalmazott a büntetlen előéletű, alapvetően ténybeli beismerő vallomást tett vádlottal szemben. A bűncselekmény motívumát is alapul véve a megrovás alkalmazása törvényes, megfelelőn szolgálja a büntetés céljait. Egyetértett a harmadfokú bíróság a másodfellebbezéssel érintett ítélet bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezésével is, a vádlott bűnügyi költség megfizetése alól mentesítésére nincs törvényes alap. A fentiekre figyelemmel a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be.621.§

(2)bekezdése szerinti tanácsülésen a Be. 623.§-a alapján helybenhagyta. Budapest,

1. március
2. dr. Magócsi István sk a tanács elnöke Barabásné dr. Birinyi Andrea s.k. előadó bíró dr. Raczky Katalin sk. bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 20.Bf.7859/2019/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.24/2020/
4. számú végzése folytán
5. március
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. március
8. . Magócsi István sk. a tanács elnöke