Pfv.20060/2019/6 – Kúria

(1)bekezdését, 355. §

(1),

(3)és

(4)bekezdését, továbbá a

1. évi LXII. törvényt (a továbbiakban: Kgfb. tv.) jelölte meg. Állította, hogy sérülései a perbeli balesettel okozati összefüggésben következtek be. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a felperes sérülései a perbeli balesettel okozati összefüggésben keletkeztek. Álláspontja szerint nem bizonyított az sem, hogy a felperes az általa állított módon és a szakértő által modellezett közlekedési balesetben sérült volna meg. Utalt arra, hogy a felperes a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/
2. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ)
3. §

(2)bekezdése szerinti kötelezettségét - a rendőrhatóság értesítését elmulasztotta, ezért a baleset körülményei nem voltak felderíthetők, a közvetítői eljárásban született biztosítotti elismerői nyilatkozat pedig a bíróságot nem köti. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a baleset bekövetkeztekor nem használta a biztonsági övet. Az első- és másodfokú ítélet [10] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.796.900 forint tőkét és annak késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [11] A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a perbeli baleset a biztosított szabályszegésére vezethető vissza, a felperes pedig a perbeli balesetben szenvedte el a jobb felkarjának maradandó fogyatékosságát eredményező sérülését, így az alperes köteles megtéríteni a felperest a balesettel összefüggésben ért károkat. Kifejtette, hogy a KRESZ 58. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében személyi sérüléssel járó baleset esetén a járművezető kötelezettsége a rendőrhatóság értesítése, az ezzel kapcsolatos mulasztás a felperesnek nem róható fel. [12] A biztonsági öv használatával kapcsolatban elfogadta a perben beszerzett szakvéleményt, amely szerint - a kialakult sérülés szempontjából - nem volt jelentősége annak, hogy a felperes a KRESZ 48. §

(4)bekezdését betartva használta-e azt, vagy sem. [13] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését helybenhagyta. [14] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és az abból levont jogi következtetést is helyesnek minősítette, döntése indokaival is egyetértett. Mivel a fellebbezés lényegében az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadta, kiemelte, hogy a kórházi zárójelentés epikrízise rögzíti az utaskénti sérülés tényét, a mentőszolgálat adatkérésre adott válasza pedig egyértelműen tartalmazza, hogy a sérült felperest az általa megjelölt helyen és időben bekövetkezett baleset helyszínéről szállította a mentőszolgálat a kórházba. Mindezek alapján bizonyítottnak látta a baleset megtörténtének, bekövetkezésének tényét, annak idejét és helyszínét. [15] Rámutatott, hogy a perbeli gépkocsiban tartózkodók írásbeli nyilatkozatai és az alperes megbízottja általi meghallgatásuk dokumentumai az előbbi okiratokkal együtt, azokkal összhangban azt is bizonyítják, hogy a felperes a perbeli balesetben, a perbeli gépkocsiban sérült meg. Mindemellett a fellebbezés hivatkozására figyelemmel azt is hangsúlyozta, hogy nem állt rendelkezésre olyan peradat sem, amely a felperes balesetet megelőző sérült állapotára utalt volna. [16] Kiemelte, hogy a jogalap körében már nem volt ügydöntő jelentősége annak, hogy a felperes a balesetkor a gépkocsi utasterében egyébként milyen módon sérült, mivel a szakértői bizonyítás eredménye szerint a biztonsági öv használatának elmulasztása nem hatott közre sem a felperes sérülésének bekövetkeztében, sem annak mértékében. Az alperes fellebbezési érvelésével ellentétben utalt arra, hogy magának a baleseti mechanizmusnak ugyancsak nem volt semmilyen jelentősége a jogvita mikénti eldöntése szempontjából, mivel a felperes nem gépjárműkárt érvényesített, hanem más egyéb vagyoni kárai és a nem vagyoni kára megtérítését kérte. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [17] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalával a felperes keresetének elutasítását kérte. [18] Megsértett jogszabályhelyként a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 146. § - helyesen 164. § -

(1)bekezdését, 206. §

(1)bekezdését, a Ptk. 345. §

(1)bekezdését, 559. §

(1)bekezdését, a Kgfb. tv.

1. §-át és
2. §át, valamint a KRESZ
3. §

(2)bekezdését jelölte meg. [19] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékokból tévesen következtetett arra, hogy helytállási kötelezettség terheli a felperes által bejelentett káresemény tekintetében. Kifejtette, hogy a baleset jogalapjának vonatkozásában rendelkezésre álló adatok, iratok, de a szakvélemény sem támasztják alá azt, hogy a perbeli baleset a felperes elmondása szerint történt, és az ezáltal nem tett eleget a Pp. 164. §

(1)bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének. [20] Kiemelte, hogy a rendelkezésre álló nyilatkozatok és bizonyítékok ellentmondásosak: a felperes állítása és N.I. nyilatkozata szerint a felperes a műszerfalra esett, míg T.J. nyilatkozata és a szakértői vélemény szerint hátracsúszott a két első ülés közé, valamint a szakértő tárgyaláson tett nyilatkozata szerint a felperes felkarsérülése nem a műszerfallal érintkezéstől alakult ki. Utalt arra továbbá, hogy a szakértői vélemény szerint hosszirányú lassulást a gépkocsi sérülései nem igazolnak, és mindebből azt a következtetést kell levonni, hogy a perbeli baleset nem következhetett be a felperes elmondása szerint; ennélfogva nem kizárható, hogy a baleset más körülmények között, akár a gépkocsitól függetlenül máskor, például munkavégzéskor történt. Hangsúlyozta, hogy a szakértő következtetésétől eltérően sem a felperes, sem a balesetben részes többi személy nem említette azt, hogy jelzőtáblával történt ütközésre került volna sor, és a forgásirány megváltozására sem utaltak, így a szakvélemény balesettel kapcsolatos megállapításai nem egyeznek meg a felperes előadásával. Megjegyezte, hogy a bíróságok nem értékelték azon tényeket sem, hogy az utólagos rendőrségi helyszínelésre a baleset után több mint egy évvel került sor, és a Google Earth rendelkezésre álló utcakép modulja is 2014-es, a balesetet több évvel követő állapotot rögzít. [21] Álláspontja szerint ebben a perben a rendelkezésre álló kevés bizonyíték miatt kiemelt jelentősége van a felperes elmondásának és szavahihetőségének, így pusztán az a tény, hogy a szakértő le tudott modellezni egy baleseti mechanizmust, nem jelenti azt, hogy a baleset így is történt, hiszen a felperes nem erről számolt be. Ez szerinte arra utal, hogy a felperes nem az ütközés nélkül forgó gépkocsiban, hanem máshol, más körülmények között sérült. Kiemelte, hogy a szakértő a sérülés legvalószínűbb keletkezési lehetőségét rögzítette a szakvéleményben, ami azonban nem egyezik a felperes állításával, amely szerint a műszerfalra esett, így ebből arra kell következtetni, hogy elképzelhető, hogy nem is a gépkocsiban történt a sérülés. [22] Rámutatott, hogy a Pp. 164. §

(1)bekezdése alapján a felperest terheli annak bizonyítása, hogy a baleset az általa elmondottak szerint történt. Okfejtése szerint sem a szakvélemény, sem pedig a mentők helyszínre hívásának ténye nem bizonyítja azt, hogy a perbeli baleset a felperes elmondása szerint történt volna. Álláspontja szerint keresetet el kellett volna utasítani, különösen arra tekintettel, hogy a perben a baleset körülményeivel kapcsolatosan tanúvallomás nem került beszerzésre, és a balesetet követően készült rendőrségi irat sem állt rendelkezésre. [23] Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság bizonyíték-értékelő tevékenysége jogszabálysértő volt, mert a felperes elmondása alapján a zárójelentésben rögzített epikrízis és a mentők helyszínre hívása nem bizonyítja a baleset bekövetkezésének tényét, idejét, helyszínét. Ezzel szemben pedig az alperes sikerrel bizonyította, hogy még ha meg is történt volna a baleset, a felperes - állításával ellentétben - nem használt biztonsági övet, és nem eshetett a szélvédőre, tehát nem történhetett úgy a baleset, ahogy elmondta, amely körülmények pedig azt valószínűsítik, hogy a felperes karja már az árokba csúszást megelőzően megsérült, ismeretlen körülmények között, a gépkocsitól függetlenül. Érvelése szerint azt a tényt is értékelnie is kellett volna a másodfokú bíróságnak, hogy a felperes biztonsági öv használatára vonatkozó állítását is megcáfolta a szakértő. [24] Sérelmezte a jogerős ítélet indokolásának azon részét, amely szerint a baleseti mechanizmusnak nem volt jelentősége a jogvita mikénti eldöntése szempontjából, mivel a felperes nem gépjárműkárt érvényesít. Kifejtette, hogy ez az érvelés ellentétes a bírói gyakorlattal és a logika szabályaival, mivel a kártérítés négy alapvető feltételének egyike az okozati összefüggés bizonyítása, amely a károsult feladata, abban az esetben is, ha nem gépjárműkár, hanem más egyéb kára megtérítését kéri. [25] Kifogásolta továbbá, hogy a bíróságok nem tértek ki arra a hivatkozására, amely szerint a felperest terhelte a követelés jogalapjának bizonyítása, ehhez képest műszaki szakértő kirendelésére csupán a kizárólag a biztonsági övvel kapcsolatos állítása bizonyítására köteles alperes indítványára került sor. [26] Kiemelte, hogy mindezekre tekintettel a káresemény bekövetkeztének, a kereset jogalapjának az eljáró bíróságok részéről történt megállapítása kirívóan okszerűtlen mérlegelésnek minősül, és megjegyezte, hogy a bizonyítási terheket is megfordították a bíróságok, ami sérti a Pp. 164. §

(1)bekezdésében foglalt szabályt. [27] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. [28] Kifejtette, hogy a jogerős ítélet helyes jogi és ténybeli következtetéséken alapul, az alperes hivatkozásával ellentétben az aggálytalan szakvélemény a többi bizonyítékkal egybevetve alátámasztja követelése jogalapját. A Kúria döntése és jogi indokai [29] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [30] A Pp. 270. §

(2)bekezdésének és a Pp. 275. §

(3)-

(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási jogszabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatása van. [31] A Kúria mindenekelőtt utal arra, hogy a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. §

(2)bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti [1/

1. (II. 15.) PK vélemény
2. pontja]. [32] Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet többféle okból is támadja, vagyis több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a Pp.
3. §

(2)bekezdésében meghatározott tartalmi követelményekkel [1/

1. (II. 15.) PK vélemény
2. pont]. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a Pp.
3. §

(2)bekezdésében meghatározott tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek (BH2015.307.). Mindezek alapján a Kúria érdemben nem vizsgálta az alperes felülvizsgálati kérelmének a kizárólag jogszabályhelyeket megjelölő, de a jogszabálysértést és a határozat kívánt megváltoztatása okának kifejtését nélkülöző hivatkozásait [Ptk. 345. §

(1)bekezdés, 559. §

(1)bekezdés, Kgfb. tv.

1. § és
2. §, KRESZ
3. §

(2)bekezdése megsértésére hivatkozás]. [33] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó indokolásának hiányosságaira anélkül hivatkozott, hogy e körben adekvát eljárásjogi jogszabályhely, a Pp. 221. §

(1)bekezdésének megsértését állította volna, így a Kúria ezen hivatkozást sem vizsgálhatta érdemben. [34] Mindezekből következően a felülvizsgálati eljárásban kizárólag a felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 164. §

(1)bekezdésének a bizonyítási kötelezettségre, valamint a Pp. 206. §

(1)bekezdésének a bizonyítékok mérlegelésére való hivatkozásai voltak érdemben vizsgálhatóak. Megjegyzi a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalma alapján nem az alperes által - elírás miatt - megjelölt Pp. 146. §

(1)bekezdésének a keresetváltoztatás, hanem a Pp. 164. §

(1)bekezdésének a bizonyítási kötelezettség szabályának megsértésére vonatkozó hivatkozását vizsgálta. [35] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a bíróságok Pp. 206. §

(1)bekezdése szerinti bizonyítékértékelési tevékenységét támadta. A felülvizsgálati eljárásban felülmérlegelésre, a bizonyítékok újabb egybevetésére jogi lehetőség nincsen (BH2012.179., BH2013.119.II.). A Pp. 206. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A bizonyítékok értékelésénél csak abban az esetben valósul meg jogszabálysértés, ha a jogerős ítélet alapjául megállapított tényállás ellentmondásban áll a szolgáltatott bizonyítékokkal, illetőleg a bíróság a bizonyítékok egybevetésénél és értékelésénél okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre jutott. A Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e. Csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH2013.119.II.). Adott esetben az ügyben eljárt bíróságok részéről ilyen nem volt megállapítható. [36] Mivel a felperes állítása szerint gépkocsi utasaként szenvedett sérüléseket, az alperes hivatkozásától eltérően helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy ebben a perben annak van jelentősége, hogy e sérülések a biztosított által okozott balesettel okozati összefüggésben következtek-e be, nem pedig annak, hogy a baleset pontosan a felperes által előadott módon következett-e be. Ez utóbbi okból a másodfokú bíróság helyesen nem tulajdonított jelentőséget a baleset pontos, részletes körülményeinek (jelzőtáblával ütközés, forgásirány megváltozása, utcakép). A bíróságok okszerű mérlegeléssel, helyesen állapították meg a kirendelt igazságügyi gépjármű műszaki- és orvosszakértői vélemény megállapításai, valamint a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok (epikrízis, mentőszolgálat válasza, alperes megbízottja által meghallgatott, balesetben részes személyek nyilatkozata) alapján, hogy a felperes sérülései a perbeli baleset során keletkeztek, a sérülések esetleges korábbi keletkezésére vonatkozóan peradat pedig - az alperes feltételezésén túl - nem merült fel. [37] A Kúria úgy ítélte meg, hogy a kirendelt szakértők egyértelmű, kategorikus megállapításokat tettek, ezért az ügyben eljárt bíróságok a szakvéleményeket indokoltan tekintették megalapozottnak. A sérülések keletkezésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság által meghallgatott szakértő kiemelte, hogy a felperes érintkezhetett a műszerfallal a baleset során (29. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv), így az ezzel kapcsolatos előadása sem állt ellentmondásban a peradatokkal. Ezért nem tekinthető okszerűtlennek az a következtetés, hogy a felperes sérülései a perbeli baleset során keletkeztek. [38] Megfelelően értékelték a bíróságok azt is, hogy a szakértői vélemény alapján a kialakult sérülés szempontjából annak nem volt jelentősége, hogy a felperes használta-e a biztonsági övet vagy sem, mivel az oldalirányú elmozdulást a biztonsági öv nem akadályozza meg. [39] A Kúria úgy ítélte meg, hogy az ügyben eljárt bíróságok a bizonyítékok Pp. 206. §

(1)bekezdése szerinti együttes mérlegelésének eredményeként, okszerűen jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes sérülései a perbeli balesettel okozati összefüggésben keletkeztek. [40] A Kúria megítélése szerint a Pp. 164. §

(1)bekezdését sem sértették meg a bíróságok. [41] Jelen esetben a felperesnek kellett bizonyítania azt, hogy a sérülései a perbeli balesettel okozati összefüggésben keletkeztek (, amely bizonyítási kötelezettségnek a fent kifejtettek szerint eleget is tett). E körben nincs jelentősége, hogy a gépjármű műszaki szakértő kirendelését az alperes indítványozta, ehhez képest téves a bizonyítási teher átfordításával kapcsolatos felülvizsgálati hivatkozása. [42] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mert az megfelelt a felülvizsgálat tárgyává tett jogszabályoknak. Záró rész [43] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint alkalmazandó 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)és

(5)bekezdése alapján meghatározott mértékű ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségét. [44] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §

(1)bekezdése alapján számított felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése és

1. §-a alapján az alperes köteles megfizetni az állam részére. [45] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. február
2. Salamonné dr. Piltz Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyarmathy Judit s.k. előadó bíró, Dr. Csesznok Judit Anna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM