Bf.267/2019/37 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(4)bekezdés], - 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés], - 1 rendbeli csalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 318. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pont,

(6)bekezdés b) pont], és - 2 rendbeli folytatólagosan - egy esetben társtettesként elkövetett - magánokirathamisítás vétségének [

1. évi IV. törvény
2. §] minősíti. E vádlott szabadságvesztés büntetését börtönbüntetésnek nevezi meg, s a feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést mellőzi. II.r. vádlottat 1 rendbeli társtettesként elkövetett adócsalás bűntette [Btk.
3. §

(1),

(3)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentettnek tekinti. III.r. és IV.r. vádlott terhén megállapított társtettesként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének törvényhelyét az a) pontra utalás mellőzésével az 1978. évi IV. törvény 310.§

(1)és

(4)bekezdésére, a társtettesként, folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértése bűntettének jogszabályi felhívását az 1978. évi IV. törvény 289. §

(1)bekezdés a) pont és

(4)bekezdés b) pontjára pontosítja. A III. és IV.r. vádlottak büntetését - a közügyektől eltiltás mellékbüntetés egyidejű mellőzésével - egyaránt 2 (két) év börtönbüntetésre enyhíti, s annak végrehajtását 4 (négy) év próbaidőre felfüggeszti. A felmentő rendelkezéssel érintett bűncselekményeket 1 rendbeli folytatólagosan, társtettesként elkövetett adócsalás bűntettének nevezi meg. V.r. vádlott terhén megállapított bűncselekményt - folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettének [1978. évi IV. törvény 310. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] és - folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének [

1. évi IV. törvény
2. §] minősíti. Az V.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést halmazati büntetésként jelöli meg, s azt 10 (tíz) hónap börtönbüntetésre enyhíti, a felfüggesztés próbaidejét 2 (két) évre leszállítja. A végrehajtás elrendelése esetére megállapított feltételes szabadság legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést mellőzi. V.r. vádlottat 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntette [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentettnek tekinti. VII.r. vádlott költségvetést károsító cselekményét a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) illetőleg

(5)bekezdés b) pontja szerint minősíti. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezésnél a „de legkevesebb három hónap" szövegrészt mellőzi. A felmentéssel érintett bűncselekményt 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett számvitel rendje megsértése bűntettének nevezi meg. VIII.r. vádlottat bűnösnek mondja ki - bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont,

(2)bekezdés a) pont], - bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk.

1. §]. Ezért VIII.r. vádlottat, halmazati büntetésül, 6 (hat) hónap - börtön fokozatú szabadságvesztésre ítéli, melynek végrehajtását 1 (egy) év 6 (hat) hónap próbaidőre felfüggeszti. A végrehajtás elrendelése esetén a VIII.r. vádlott a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. IX.r. vádlottat bűnösnek mondja ki - bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pont,

(3)bekezdés a) pont], - bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében [Btk.

1. §]. Ezért IX.r. vádlottat, halmazati büntetésül, 10 (hónap) hónap - börtön fokozatú szabadságvesztésre ítéli, melynek végrehajtását 2 (két) év próbaidőre felfüggeszti. A végrehajtás elrendelése esetén a IX.r. vádlott a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. XIII.r. vádlottat a próbára bocsátás helyett megrovásban részesíti. A Kf1t. „f.a." jogi személlyel szembeni intézkedést, azaz a 100.000.000,- (százmillió) Ft pénzbírság kiszabását, illetőleg a zár alá vétel feloldásának érintetlenül hagyása mellett a Kft
2. „f.a." pénzeszközeinek és Zrt1-vel szembeni vagyoni követelésének visszatartására vonatkozó rendelkezést mellőzi. 541.442,-(ötszáznegyvenegyezer-négyszáznegyvenkét) Ft bűnügyi költség egyetemleges megfizetésére II., V., VII., XI., XII., XIII.r. vádlotton kívül VIII.r. és IX.r. vádlottat is kötelezi. A bevezető részben a
3. november 21.,
4. és
5. január 16.-i tárgyalási határnapot is feltünteti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét II.r., III.r., IV.r., V.r., VII.r. és XIII.r. vádlott tekintetében helybenhagyja. Megállapítja, hogy V.r. vádlott lakóhelye …, VIII.r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: … A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből V. r. vádlott 67.320 (hatvanhétezerháromszázhúsz) forintot, XIII. r. vádlott 38.625 (harmincnyolcezer-hatszázhuszonöt) forintot köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen II.r., III.r., IV.r., V.r., VII.r., XIII.r. vádlott vonatkozásában további fellebbezésnek nincs helye. A kézbesítés útján közölt ítélet ellen a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül VIII. r. vádlott és IX. r. vádlott védője jelenthet be a Kúriához címzett, de a Fővárosi Ítélőtáblánál benyújtandó fellebbezést. INDOKOLÁS [1] A Balassagyarmati Törvényszék a
6. május
7. napján kihirdetett 20.B.114/2014/247-I. számú ítéletével a fellebbezéssel érintett - II.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.
8. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntettében, a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében, valamint 2 rendbeli a Btk.

1. §-ába ütköző folytatólagosan - egy esetben bűnsegédként - elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében; s ezért őt halmazati büntetésül, 2 év börtön fokozatú - szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 4 év próbaidőre - - - - - - [2] [3] felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére megállapította a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. III.r. és IV.r. vádlottat az
2. évi IV. törvény
3. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(4)bekezdése szerint minősülő társtettesként, folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette, az 1978. évi IV. törvény 289. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként, folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntette valamint az

1. évi IV. törvény
2. §-a szerinti társtettesként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt, halmazati büntetésül, 2 év 4 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. V.r. vádlottat a Btk.
3. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 1 év 4 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, a végrehajtás elrendelés esetére egyúttal megállapította a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. VII.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében, s 2 rendbeli a Btk.

1. §-ába ütköző folytatólagosan - egy esetben bűnsegédként - elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében; s ezért őt halmazati büntetésül, 1 év 10 hónap - börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A végrehajtás elrendelése esetére rögzítette a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. Ugyanakkor e terheltet az ellene 2 rendbeli a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette. VIII.r. vádlottat az ellene 1 rendbeli a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és

(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette és 1 rendbeli a Btk.

1. §-a szerinti bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége, míg IX.r. vádlottat az ellene 1 rendbeli a Btk.
2. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és

(3)bekezdés

1. a)pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette és 2 rendbeli a Btk. 345. §-a szerinti bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt emelt vád alól felmentette. XIII.r. vádlottat a Btk. 345. §-a szerinti bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta. A Kft1. „f.a." jogi személlyel szemben intézkedésként 100.000.000,- Ft pénzbírságot szabott ki; A Kft1. „f.a" Bank1-nél vezetett pénzforgalmi számláján levő 30.536.038,- Ft, valamint e gazdasági társaság ZRt1.-gyel szemben fennálló 26.446.788,- Ft illetőleg 23.010.680,- Ft vagyoni követelés zár alá vételét feloldotta, ugyanakkor azokat a pénzbírság biztosítására visszatartotta. Rendelkezett még a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a kihirdetést követően III.r. és IV.r. vádlottak valamint védőjük a büntetés enyhítése, V.r. vádlott pedig elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést. Az ügyész a jogorvoslati nyilatkozatra fenntartott három munkanapos határidőben - II.r. vádlott vonatkozásában a terhére megállapított költségvetést károsító bűncselekményeket illetően a vagyoni hátrány téves megállapítása miatt, annak a vád szerinti teljes összegben történő meghatározása és a büntetés súlyosítása végett, - III.r. és IV.r. vádlott vonatkozásában a részfelmentés és téves jogi minősítés miatt, a végindítvány szerinti bűncselekményekben bűnösségük megállapítása és a büntetés súlyosítása érdekében, - V.r. vádlott vonatkozásában a költségvetést károsító bűncselekménynél a vagyoni hátrány téves megállapítása miatt, annak a vád szerinti teljes összegben (TAO-ra
2. is)történő megállapítása és a kiszabott büntetés súlyosítása végett, - VII.r. vádlott vonatkozásában részfelmentése miatt, a felmentéssel érintett bűncselekményben a bűnösségének megállapítása és a büntetés súlyosítása érdekében, - VIII.r. és IX.r. vádlott tekintetében felmentésük miatt, bűnösségük vád szerinti megállapítása és büntetés kiszabása végett, - XIII.r. vádlott esetében téves minősítés, a folytatólagos elkövetés megállapítása valamint a kiszabott intézkedés tartamának felemelése érdekében fellebbezett. [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] A törvényszék ítélete XI.r. valamint XII.r. terhelt vonatkozásában - rendes jogorvoslat hiányában - 2019. május 30. illetőleg 2019. június 4. napján jogerőre emelkedett. X.r. terheltet érintően, a bejelentett elsődlegesen felmentésre, másodlagosan enyhítésre irányuló védelmi fellebbezések ellenére, az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatára időközben bekövetkezett halála miatt nem került sor. E terhelt tekintetében a Fővárosi Ítélőtábla 2020. február 3. napján kelt 5.Bf.267/2019/29. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a terhére rótt bűncselekmények miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.744/2019/4. számú átiratában az ügyészi fellebbezést - kisebb minősítésbeli pontosítással fenntartotta. Az átirat utalt az ügyészségi és V.r. vádlotti fellebbezés iránya okán a felülbírálat álláspontja szerinti teljességére és arra is, hogy a törvényszék a hatályos perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. A személyi körülmények illetőleg előzményi büntetések körében írtakat II., VIII. és XIII.r. vádlott vonatkozásában tartotta kiegészítendőnek illetőleg pontosítandónak. A történeti tényállás azon pontjaival szemben, melyeknél büntetőjogi felelősség megállapítására sor került, kifogása nem volt, rámutatott azonban, hogy tartalmaznak olyan tényállításokat is, melyek kizárólag az I.r. terhelt cselekvőségét érintették, akivel szemben az eljárás időközben bekövetkezett halála miatt még első fokon megszüntetésre került, s így ezen részeket a tényállásból indokoltnak tartotta kirekeszteni (50. oldal utolsó bekezdés, 51-54. oldal táblázatig terjedő része, 56. oldal utolsó bekezdésétől 57. oldal 3. bekezdés végéig, 58. oldal utolsó bekezdéstől 59. oldal 2. bekezdés végéig, 60. oldal 4. bekezdéstől 62. oldal tetején levő táblázattal bezárólag). A részfelmentések illetőleg a vagyoni hátrány megállapításának társasági adó tekintetében történt mellőzése, azok bűnösség köréből történt kirekesztése kapcsán ugyanakkor az elsőfokú ítélet részbeni, téves ténybeli következtetésekből adódó megalapozatlanságára hivatkozott az alábbiak szerint. [11] [12] [13] [14] A - fellebbezéssel érintett vádlottak közül II.r. terheltre vonatkozó - A/I/3. tényállási pontnál a téves ténybeli következtetést az átirat szerint az eredményezte, hogy a törvényszék tévesen nem tulajdonított jelentőséget a 2007 évi társasági adóbevallásban szerepeltetett gazdasági eseményeket alátámasztó hiteles bizonylatok teljes hiányának, s kifogásolta azt is, hogy 2008. évre vonatkozóan a tényállásban semmilyen megállapítás nem szerepel jóllehet, a vádban I. és II.r. vádlott terhére az is felrovásra került. Kiemelte, hogy a gazdasági eseményekkel kapcsolatos költségek jogszerűen csak hiteles bizonylatok alapján számolhatók el, ilyenek hiányában nincs jelentősége annak, hogy a gazdasági eseményeknek milyen költségkihatásai voltak, önmagában ugyanis a gazdasági esemény megtörténte adólevonási jog gyakorlására, kedvezmény igénybevételére nem jogosít. Hangsúlyozta, hogy a társasági adóhiány az üzleti partnerektől beszerzett számlák adatain alapuló könyvszakértői vélemény alapján aggálytalanul megállapítható lett volna. Ezért a történeti tényállás a B.2062/2010/22. számú BTÖ vádirat 1/3. pontja alapján állapítandó meg. A III. és IV.r. vádlottat érintő A/II/2., A/III/2. illetőleg az V.r. vádlottra vonatkozó B/I. Pontra vonatkozóan ugyancsak nem értett egyet azon elsőbírói állásponttal, hogy a Kft.2 valamint a Kft3. könyvelési anyagának teljes vagy részleges hiánya okán a társasági adó kétséget kizáró megállapítására nincs mód, miután ez az érvelés figyelmen kívül hagyta, hogy fiktív számlák esetén társasági adó vonatkozásában sem kell vizsgálni, hogy milyen adóalapot csökkentő költségek, kiadások merültek fel az adófizetésre kötelezett részéről. A számviteli törvény rendelkezései szerint ugyanis csak a szabályszerűen kiállított bizonylatok vehetők figyelembe a könyvviteli nyilvántartásokban, így a társasági adóalap meghatározásakor is, s a fiktív számlák alapján a társasági adó alapja nem csökkenthető jogszerűen, a cég adózás előtti eredményének fiktív számlák felhasználásával történő csökkentése alkalmas a társasági adófizetési kötelezettség tekintetében az adóhatóság megtévesztésére. Ezért e tényállási pontoknál mellőzendőnek ítélte az érintett vádirati megállapítások (B.2062/2010/22. BTÖ vádirat II/2., III/2., B.1814/2013/43. BTÖ számú vádirat I. pontja) nem bizonyított voltára utalást. A B/III. tényállási pont esetében álláspontja szerint ugyancsak tévedett az elsőfokú bíróság, amikor II.r. vádlott büntetőjogi felelősségét a Szabadidőközpontot, a Kft4. és a Társasházat érintő tényállás részekben nem állapította meg, tévesen következtetett a fordított adózás szabályainak megkerülése és az önellenőrzés végrehajtása kapcsán az adóelkerülést célzó csalárd magatartás hiányára s pusztán könyvelési hibára. Nem vette figyelembe ugyanis, hogy II.r. vádlott saját bevallása szerint is tisztában volt a fordított adózás szabályaival, hiszen a Szabadidőközpont esetében meg is állapította, attól azért tért el szándákosan, mert csak így tudott állami támogatást igénybe venni, ez azonban költségvetést károsító magatartását nem menti. Kft4. esetében négyből három számlát szándákosan nem szerepeltetett 2009. III. negyedévi adóbevallásában, s az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően az önrevízió e mulasztást utólag nem menti, a bírói gyakorlatban több eseti döntés született az önrevízió büntetőjogi értékelésével kapcsolatban (EBH 2004.1106, BH 2007.399). A VII.r. vádlottat érintő B/II. tényállási pontban (ítélet 64. oldal) sem osztotta a számvitel rendje megsértésének bűntette alóli felmentést megalapozó elsőbírói érvelést, nemcsak azért, mert a tényállásban írtaktól eltérően VII.r. terhelt terhére nem a vagyoni helyzet áttekintésének meghiúsításához, hanem a valós képet lényegesen befolyásoló hiba előidézéséhez történt szándékos segítségnyújtást rótta, de azért sem, mert VII.r. terhelt a Kft1. felé bruttó 224.872.310,- Ft összegben állított ki fiktív számlát, így már ezen összeg volumenénél fogva felismerhető kellett legyen számára, hogy azok a cég vagyoni [15] [16] [17] [18] [19] [20] helyzetének megítélésre jelentős kihatással lesznek, tehát alkalmasak a valós képet lényegesen befolyásoló hiba előidézésére. A VIII. illetőleg IX.r. vádlottat érintő B/II. tényállási pont 2013. évre vonatkozó részbeni megalapozatlanságát (téves ténybeli következtetéseit) az átiratban írtak szerint az eredményezte, hogy az elsőfokú bíróság az egyes bizonyítékok tartalmát nem körültekintően és egymással maradéktalanul egybevetve vizsgálta. Így például tévesen nem tulajdonított jelentőséget a VIII.r. vádlott és a tanúk vallomása (külön is kiemelte tanú1 vallomását) közötti azon lényeges ellentmondásnak, hogy a call centeres szolgáltatást kik, hogyan és hol végezték. Ugyancsak rámutatott arra, miszerint nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy tanú2, a VIII.r. vádlott fia szinte semmire sem emlékező tanúvallomását egy év elteltével változtatta meg ijedtségre hivatkozással, a Kft5. 2013 évi könyvelési adatainak hiányát, a számlákon szereplő szolgáltatások tárgyi és személyi feltételeinek nem alátámasztott voltát, a hívásstatisztikai adatokban foglaltakat (miszerint nem történhetett annyi híváskezdeményezés Kft1. megbízásából), s azt, hogy a call centeres szolgáltatás eredményeképpen egyetlen új üzleti partnerre sem tett szert a cég, végül pedig a teljesen aránytalan díjazást (1000,- Ft/hívás) sem. Sérelmezte azt is, hogy utóbbival összefüggő szakértői megállapításokra a törvényszék csak annyiban reagált, hogy az nem szakértői kompetencia, de maga nem foglalt állást a tekintetben, hogy a vállalási ár irreálisan magasnak minősül-e, s amennyiben nem, azt mely adatok támasztják alá. IX.r. vádlott cselekvőségével kapcsolatban azt emelte ki, hogy a törvényszék a szerződés szerinti munkavégzést lényegében egy bárki által beszerezhető okirattal látta alátámasztottnak, miközben a kompetencia hiányára hivatkozással a szakértőnek a számlák fiktivitását alátámasztó megállapításaival nem foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy IX.r. vádlott cég1 honlapjáról részben ingyenesen, részben párezer forintért letölthető kapcsolati hálót csatolt, amihez I.r. vádlott is könnyen hozzáférhetett volna. Ehelyett a számára saját elmondása szerint is használhatatlan és szükségtelen szolgáltatásért 16.002.000,- Ft majd 23.622.000,- Ft összegben kiállított számlát fogadott be Kft1. nevében, amely cégnek mindössze egyetlen gazdasági partnere volt, így 80 partner ellenőrzése nem lehetett valós gazdasági tevékenység, s a szerződésben vállalt feladat elvégzéséhez IX.r. vádlott megfelelő személyi feltételekkel nem is rendelkezhetett. A helyes ténybeli logikai következtetés a rendelkezésre álló bizonyítékokból egyértelműen adódik akként, ahogy azt a vádirati tényállás tartalmazta. A fenti változtatásokkal a tényállás az átiratban írtak szerint már mindenben megalapozott, s irányadó, s abból a fellebbezéssel érintett terheltek bűnösségére valamennyi vád tárgyává tett cselekmény vonatkozásában okszerű következtetés vonható és cselekményeik helytálló jogi minősítése az elsőfokú ügyészi vádmódosításnak a 2018. december 14-én kelt B.2062/2010/29. illetőleg 2019. április 3. napján kelt /58. számú indítványokban foglaltaknak megfelelő azzal a helyesbítéssel, hogy VII.r vádlottnál a számvitel rendje megsértésének bűntette illetőleg IX.r. terheltnél a hamis magánokirat felhasználásának vétsége 2 rendbeli helyett 1 rendbelinek, VII.r. vádlottnál pedig még folytatólagosan elkövetettnek is minősül. Kifejtette továbbá, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a XIII.r. vádlott cselekményét nem folytatólagosan elkövetettnek minősítette. A valótlan tartalmú számlák ugyanis 2013. április 20-tól 2013. december 20-ig terjedő dátumozással készültek, felhasználásuk a rajtuk levő eltérő dátumokra tekintettel a XIII.r. vádlott által is tudottan nem történhetett meg egy alkalommal Kft1. részéről. III.r. és IV.r. vádlottak tekintetében továbbá az ügyész nem értett egyet az elkövetéskori anyagi jogszabályok alkalmazásával, állítása szerint ugyanis nem adta indokát a törvényszék annak, hogy esetükben az üzletszerű elkövetésre, mely költségvetést károsító [21] [22] [23] [24] [25] [26] [27] cselekményüknek az elbíráláskori törvény szerinti súlyosabb minősülését vonta volna maga után, miből következtetett. Főként úgy, hogy II.r. vádlott esetében a cselekmények elbíráláskori jogszabály szerinti minősítésénél az üzletszerű elkövetést nem rótta fel. Annak ellenére hivatkozott erre az fellebbviteli főügyészségi átirat, hogy az általa irányadónak tartott módosított vádirati minősítés a költségvetést károsító cselekménynél az üzletszerű elkövetést a Btk. 396. §

(5)bekezdés b) pontjára utalás folytán III. és IV.r. vádlott terhére megállapítani indítványozta. A büntetés kiszabása során irányadó körülményeket XIII.r. vádlottnál a folytatólagos elkövetéssel tartotta szükségesnek kiegészíteni. VIII. és IX.r. vádlott esetében pedig a büntetett előéletüket, a más büntetőeljárás hatálya alatti elkövetést súlyosító, az időmúlást, továbbá IX.r. vádlottnál a három kiskorú gyerek tartásáról gondoskodást enyhítő tényezőként indítványozta figyelembe venni. Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság II., III., IV., V. és VII.r. vádlott vonatkozásában tévedett a joghátrány meghatározásakor, a bűnösségi körülmények, bűnösségük körének bővülése okán annak súlyosítása, VIII. és IX.r. vádlottal szemben pedig bűnösségük megállapítása folytán büntetés kiszabása indokolt, valamennyi terheltet érintően az elsőfokú ügyészi indítványban meghatározottak szerint, mely II. és VII.r. vádlottak vonatkozásában a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzését is magában foglalja. XIII.r. vádlott tekintetében a próbára bocsátás próbaidejének felemelését a folytatólagos elkövetés miatt tartotta szükségesnek. A III. és IV.r. vádlott védője enyhítés iránt bejelentett fellebbezésének írásbeli indokolásában azt - a Be. 584. §

(3)bekezdésében írtak ellenére - akként „pontosította", hogy a védői jogorvoslat a törvényszék ítéltének egésze, de különös tekintettel III.r. valamint IV.r. vádlottakra vonatkozó része ellen irányul. Erre figyelemmel indítványa elsődlegesen az elsőfokú ítélet Be. 609. §

(1)és

(2)bekezdés d) pontja alapján történő hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására, másodlagosan a Be. 592. §

(2)bekezdésben

1. b)és
2. d)pontjában írt részbeni megalapozatlansági hibában szenvedő ítélet megváltoztatására, harmadlagosan pedig a III. és IV.r. vádlott büntetésének enyhítésére irányult. A hatályon kívül helyezésre irányló indítványa kapcsán arra hivatkozott, hogy III.r. és IV.r. vádlottak vonatkozásában a tényállást lényegesen befolyásoló tényeket, körülményeket illetően a törvényszék indokolási kötelezettségének nem vagy csak részben tett eleget. A tényállás részbeni felderítetlenségét abban is látta, hogy a törvényszék nem foglalkozott tanú3 azon nyilatkozatával, miszerint a nála rendelkezésre álló iratanyagot a nyomozóhatóság lefoglalta, illetőleg hogy az elsőfokú bíróság nem foglalkozott azon védői indítvánnyal, mely a rendezetlenül lefoglalt iratok rendszerezésére, azok pontos tartalmának tisztázására irányult, ennek ellenére az ítéleti tényállás központi elemét mégis olyan iratok hiánya adta, melyek a tanúk elmondása szerint a nyomozás során lefoglalásra kerültek. Az ÁFA kapcsán tett elsőfokú ítéleti megállapításokkal kapcsolatban azt fejtette ki, miszerint önmagában a munkaerő kölcsönzési szerződés szabálytalansága büntetőjogi felelősséget nem alapozhat meg, az ugyanis nem feltétlenül azonosítható a szándékos adóelkerülést megkövetelő magatartással. Megjegyezte e körben, hogy az elsőfokú bíróság az egyetlen, védencei tudati tartalmára vonatkozó bizonyítékot, I. r. terhelt vallomásait a bizonyítékok köréből kizárta, így értelemszerűen nem tudta megindokolni III. és IV.r. vádlottak tudattartalmára vonatkozó, büntetőjogi felelősségük alapját képező következtetését. [28] [29] [30] [31] [32] [33] Utalt továbbá arra is, hogy elmaradt az értékesítési és beszerzési oldal egyidejű vizsgálata, mely elengedhetetlen lett volna annak megállapításához, hogy a társaság okozott-e vagyoni hátrányt. A védő álláspontja szerint ugyanis amennyiben egy társaság beszerzési partnerei megfizetik az általuk kibocsátott számla áfa tartalmát, függetlenül attól, hogy az a számla valótlan tartalmú vagy valótlan adatokat tartalmaz, a költségvetésnek nem keletkezhet vagyoni hátránya. Kifejtette azon álláspontját is, miszerint a törvényszék indokolása azért is hibás, mert amennyiben Kft2. munkaerő-kölcsönzésről szóló, Kft6.-tól illetőleg Kft7.-től befogadott beszerzési számlái fiktívek, ugyanígy fiktívnek kellett volna minősíteni a Kft8., illetőleg az Kft9. felé munkaerő kölcsönzésről kiállított számlákat, s ennek figyelembevételével kellett volna meghatározni a vagyoni hátrány nagyságát. Ezzel összefüggésben hosszan részletezve vitatta szakértő1 megállapításait és leszögezte, hogy a szakértők a szerződéses jogviszonyt és az abból fakadó joghatásokat háromféleképpen értelmezték és kétféleképpen minősítették, mely az Art. 130. §-a értelmében nem megengedhető. Részletesen kitért a szakértői bizonyítással kapcsolatos kifogásaira, megkérdőjelezve a szakértők szakmai felkészültségét is, főként a társasági adóval kapcsolatos okfejtésükre figyelemmel, melyet álláspontja szerint az elsőfokú bíróság teljes joggal vetett el és mentette fel első fokon védenceit az erre vonatkozó vád alól. Rámutatott még, hogy az ÁFA vonatkozásában a vagyoni hátrány kimunkálása nem azért igényelt szakértői kompetenciát, mert a kérdéses számlák áfa tartalmának összeadása szükséges, hanem mert szakértői módszerekkel kell ellenőrizni, hogy a könyvelésbe beállított számlák szerepelnek-e az analitikában, s azok a benyújtott bevallásokkal számszakilag összhangban állnak-e, és ez alapján meg kell vizsgálni, hogy a gazdasági tartalmában vitatott számla ÁFA tétele a befogadó cég adófolyószámláján levonásba helyezésre került-e. Mindezek vizsgálata, s a törvényszék ezzel kapcsolatos indokolása azonban álláspontja szerint elmaradt. Ugyancsak kifogásolta a számvitel rendjének megsértésével kapcsolatos igen ellenmondásos szakértői megállapításokat, melyek miatt az ítéleti tényállás erre vonatkozó része is értelmezhetetlen lett. A megbízható, valós képet befolyásoló hiba a Kft2. kapcsán nem pusztán a könyvelési anyag hiányossága, hanem azért nem állapítható meg, mert ennek vizsgálata, levezetése a szakértők részéről nem történt meg. A társaság vagyoni helyzete áttekintésének meghiúsulása a vádlottak cselekvőségével összefüggésben pedig csak akkor lett volna megállapítható, ha a társaság egyáltalán nem rendelkezett könyvelési iratanyaggal vagy szándékosan megsemmisítette azt. Önmagában a beszámoló letétbe helyezésének elmaradása erre alapul nem szolgálhat. A törvényszék viszont indokolási kötelezettségét e körben megsértette, s nem foglalkozott azon adatokkal, melyek azt támasztják alá, hogy Kft2. rendelkezett könyvelési anyaggal, külön kiemelve ezek közül a 2010. szeptember 23.-i iratjegyzékben foglaltakat, miszerint a felszámoló részére minden irat átadásra került, akitől azonban azt nem foglalták le. Ezért ezen bűncselekményeket nem lehet III. és IV.r. vádlottak terhére megállapítani, e tekintetben bizonyítottság hiányában felmentésük indokolt. Harmadlagos, büntetés enyhítésére irányuló indítványával összefüggésben azt hangsúlyozta, hogy III. és IV.r. vádlottak büntetlen előéletűek, s az utolsó részcselekmény elkövetése óta is több mint 12 év eltelt, mely időszak alatt védencei továbbra is törvénytisztelő életmódot folytattak. A tisztességes eljárás követelményét sértő pertartam az észszerű határidőben lefolytatandó eljárás elvét sérti, amely körülménynek a büntetés kiszabásánál, III. és IV.r. vádlottat érintően a büntetés enyhítésében, s amennyiben börtönbüntetés kiszabására sor kerülne, annak próbaidőre történő felfüggesztésében kell, hogy megmutatkozzon. Hivatkozott még arra, hogy III.r. vádlott egy kiskorú gyerek eltartásáról gondoskodik, IV.r. terhelt pedig közel 70 éves, egészségi állapota megromlott. [34] [35] [36] [37] [38] [39] [40] [41] A VIII.r. vádlott védője a fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakra írásban is reagált, s továbbra is az elsőfokú bíróság ítéletének, mint érdemben helytállónak a helybenhagyására tett indítványt. Hivatkozott a Be. 7. §

(1),

(2)és

(4)bekezdésében foglaltakra és arra, hogy a számla szerinti gazdasági esemény meg nem történtét kétséget kizáróan igazoló bizonyíték az eljárás során nem merült fel, azt a vádhatóságnak nem sikerült bizonyítania. Szemben az ügyészségi átiratban foglaltakkal, nem lehet megállapítani azt, hogy a személyi feltételei a szolgáltatásnak nem voltak meg, tekintve, hogy Szövetkezet1 tagjainak meghallgatására, akik védence szerint a munkát végezték, kísérlet sem történt. Állítása szerint iratellenes a kezdeményezett hívások számával kapcsolatos ügyészi hivatkozás is, miután Kft

1. egyértelműen több hívást kezdeményezett, mint amennyi elszámolásra került (
2. első negyedévében 18.699 darabot, az elszámolt 14.850 recorddal szemben). Azt is kiemelte, hogy a teljesítést alátámasztó dokumentumok hiánya nem a VIII.r. vádlotti magatartás, hanem egy jogellenes cselekmény következménye, hogy a gépkocsit és benne a könyvelési iratokat eltulajdonították. Azon iratokat, melyet egyébként a korábban foganatosított házkutatás során a nyomozó hatóság is lefoglalhatott volna. Nem értett egyet a feltűnő értékaránytalansággal kapcsolatos felvetéssel sem, s hangsúlyozta, hogy több tanú kihallgatását indítványozták annak igazolására, hogy a call center szolgáltatás díja milyen elemekből tevődik össze, de ezen indítványokat a törvényszék mint szükségtelent, elutasította. A szolgáltatás eredménytelenségére történt hivatkozással kapcsolatban pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy Kft
3. szerződése nem eredmény kötelem volt, nem került rögzítésre az új partnerek elvárt száma, így annak hiánya sem eshet védence terhére. Idézte a 7006/
4. (AEÉ 12.) APEH irányelv
5. pont a fiktív számla fogalmát és eseteit taglaló C. fejezet utolsó bekezdését, hogy a számlán feltüntetett gazdasági esemény tekintetében a részbeni megvalósulás, a mennyiségi eltérés a hibás számlaadat javításával orvosolható, nem lehet az alapján az adólevonás jogosulatlanságát, a számla fiktív voltát megállapítani. Kitért továbbá védence következetes tagadására és arra, hogy tanú1 illetőleg tanú3 a tárgyaláson a fiktív számlázást megtörténtét tagadták. V.r. vádlott védője írásbeli beadványában védence fellebbezéséhez csatlakozott, s elsődlegesen a részbeni megalapozatlansági hibában szenvedő elsőfokú ítélet megváltoztatását, az V.r. vádlott felmentését, másodlagosan pedig szabadságvesztés helyett enyhébb szankció kiszabásával a büntetés enyhítését indítványozta. A részbeni megalapozatlanságot a Be.
6. §

(2)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjában írt tényállási hibákra vezette vissza (hozzátéve, hogy a társasági adó tekintetében a törvényszék megállapításival és következtetéseivel maradéktalanul egyetért). Hangsúlyozta azt is, hogy az elsőfokú bíróság V. r. vádlott tanúkénti vallomására alapozta a tényállást, a tanúvallomás felhasználhatóságát eljárásjogi szempontból nem vizsgálta, s egyébként is figyelmen kívül hagyta, hogy azt később már nem tartotta fenn, s ennek teljesen ésszerű indokát is adta. Emellett szerinte a vallomásrészek közötti „szemezgetés" a bizonyíték értékelés szabályaival ellentétes, védence tanúvallomása (vagy terhelti előadása) egységesen ítélendő meg. [42] [43] [44] [45] [46] [47] Részletesen kitért V.r. terhelt tárgyaláson előterjesztett vallomására, tanú3 azt alátámasztó állításaira, s arra is, hogy azzal szemben I. r. terhelt, a rendelkezésre álló okirati bizonyítékoknak is több ponton ellentmondó, előadásaira tényállást nem lehet alapítani. Nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon érvelésével sem, mely szerint a készpénzátadás tényét az cáfolta, hogy az összegre már bejelentési kötelezettség állt volna fenn, erre vonatkozóan azonban dokumentáció nem állt rendelkezésre. Ez azonban a védő álláspontja szerint eredhetett a könyvelési anyag hiányosságából is, s ezen mulasztás a számlák fiktív voltára vont következtetést nem alapozhatja meg. Azt is hangsúlyozta, hogy V.r. vádlottnak ráhatása nem volt, hogy az utóbb keletkezett sztornó számlák Kft3. könyvelésébe nem kerültek elhelyezésre, ez azonban a bűnösségének megállapítására szintén nem adhat alapot. Előadta még, hogy a számlák fiktív voltának a bizonyítása a vádlót terhelte volna, mely nem történt meg. Arra is kitért, hogy a számla mögötti gazdasági esemény hiányára hivatkozás ellentmond azon társasági adóval kapcsolatos elsőbírói megállapításnak, hogy történtek valós gazdasági események, melyek költségkihatással jártak. Kifogásolta azt is, hogy az elsőfokú ítélet Kft10. könyveléséről említést sem tett, az az eljárás során beszerzésre nem került, az sem lett tisztázva, hogy az V.r. vádlott által kiállított sztornó számláknak mi lett a sorsa. Mindezen részletkörülmények tisztázása nélkül álláspontja szerint védence büntetőjogi felelősségét megállapítani nem lehetett volna, ezért felmentésének van helye. Másodlagos, a büntetés enyhítésére irányuló indítványát érintően ügyfele azóta is büntetlen előéletére, az igen jelentős 11 éves időmúlásra és bűnsegédi bűnrészességére valamint a súlyosító körülmények hiányára hivatkozott, mely miatt a büntetési célok enyhébb büntetési nem kiszabásával is elérhetőek lennének, az ügyészség végrehajtandó szabadságvesztésre irányuló indítványát pedig ilyen idő távlatában jelentősen eltúlzottnak találta. [48] A nyilvános ülésen az ügyész perbeszédét az átiratban foglaltakkal mindenben egyezően terjesztette elő. [49] III. és IV.r. vádlottak védője perbeszédében a fellebbezést az írásbeli indokolásban írtak szerint tartotta fenn, s annak lényegét foglalta össze. [50] III.r. illetőleg IV.r. vádlottak felszólalásukban, és utolsó szó jogán a védőjük által elmondottakhoz csatlakoztak, valamint ártatlanságukat hangoztatták. III.r. vádlott részben már az elsőfokú bírósági eljárásban előterjesztett védekezését ismételte meg, hangsúlyozta, hogy korábbi adóhatósági vizsgálat a cégével szemben adóhiány megállapítása nélkül zárult, azt, hogy a vád tárgyává tett időszakban a munkaerőkölcsönzés még nem volt olyan ismert, így részükről az azzal kapcsolatos szabálytalanság nem volt szándékos. Kifogásolta még, hogy az elsőfokú ítélet nem tett különbséget a munkaerő-kölcsönzésre irányuló, illetőleg a vállalkozási szerződések között, s kitért arra, hogy esetükben fiktív számlákról nem lehetett szó, hiszen munkavégzés történt. IV.r. vádlott is a korábbi vallomásait részletesen előadva, I. r. terhelt sokáig őt is megtévesztő, meghatározó szerepét hangsúlyozta. Kifejtette továbbá, hogy őt és családját is megviselte a mintegy 10 éve tartó büntetőeljárás, egészségi állapota is jelentősen megromlott. [51] [52] [53] V.r. vádlott védője a nyilvános ülésen perbeszédét az írásbeli beadványával egyező tartalommal tartotta meg. [54] V.r. vádlott felszólalásában illetőleg utolsó szó jogán is ártatlanságát hangoztatta, kifogásolta, hogy a sztornó számlákra vonatkozó előadását már a nyomozás során is teljesen figyelmen kívül hagyták. Rámutatott arra is, hogy miután valamennyi számlát Kft10. könyvelésében szerepeltette, így vagyoni hátrány be sem következhetett. [55] II.r. vádlott védője perbeszédében az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, kifejtve, hogy annak indokai mindenben helytállóak. A törvényszék teljeskörűen felderítette a tényállást, a bizonyítékokból okszerű ténybeli és jogi következtetéseket vont le, valamint indokolási kötelezettségének eleget tett. Kifejtette, hogy a 2007-2008 évi elkövetésre figyelemmel az időmúlás már olyan mértékű, mely miatt a büntetés súlyosítása a büntetési célokkal már nem állna összhangban. [56] II.r. vádlott felszólalásában illetőleg utolsó szó jogán ugyancsak az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Kifejtette, hogy az adóhatóság által megállapított adóhiányt megfizette, s azt is, hogy a büntetőeljárás megviselte, azóta is becsületes életmódot folytat, gyógymasszőrként megtalálta helyét. [57] VII.r. vádlott védője a nyilvános ülésen, amellett, hogy elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, részben az elsőfokú perbeszédében foglaltakat megismételve, kifejtette aggályait a váddal illetőleg az ítéleti tényállással kapcsolatban is. Álláspontja szerint ugyanis iratanyag és más ezt igazoló bizonyíték hiányában védence által kiállított számlák tekintetében a gazdasági események meg nem történtét, a számlák fiktív voltát, s ekként egzakt tényállást megállapítani nem lehetett volna. Rámutatott arra is, hogy a 2008-2009 évben indult büntetőeljárásban VII.r. terhelt évekig el volt zárva az elöl, hogy érdemi védekezést terjesszen elő, az alvállalkozók képviselőinek meghallgatása elmaradt. A számvitel rendje megsértése bűntettével összefüggésben pedig a vád törvényességét is megkérdőjelezte, miután a terhelt tudattartalmára vonatkozó, fellebbviteli főügyészség átiratában szereplő megállapítások a vádirati tényállásban nem szerepeltek. [58] VIII.r. vádlott védője az írásban is benyújtott észrevételében foglaltakat fenntartva, továbbra is a minden tekintetben megalapozott elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A beadványából kiemelte azt, hogy az ellenszolgáltatás aránytalan voltára vonatkozó szakértői megállapítások a kompetencia határát átlépték, s azt is, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során nem vétett logikai hibát, az ok-okozati összefüggéseket helyesen ismerte fel. [59] VIII.r. vádlott felszólalásban és utolsó szó jogán nem érezte magát bűnösnek. A kérdéses számla alaki és tartalmi hitelességét hangsúlyozta, s e körben az elsőfokú bírósági eljárásban már előadott védekezését ismételte meg. Részletesen előadta a call center szolgáltatás mibenlétét, azt, hogy cégük ezirányú tevékenységet nem kizárólag Kft1. részére milyen módon, körülmények között végezte, s azt is, hogy az ellenérték a hasonló jellegű szolgáltatások esetében kirívónak semmiképpen sem volt mondható. [60] IX.r. vádlott védője az elsőfokú eljárásban előterjesztett védőbeszédében foglaltakat mindenben fenntartva, az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Kifejtette továbbá, hogy az ügyészség lényegében az elsőfokú bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét támadja, s e körben egyetlen olyan körülményt sem hozott fel, mellyel az elsőfokú bíróság ne foglalkozott volna. Hangsúlyozta még, hogy a törvényszék helyesen ismerte fel a kompetenciát túllépő szakértői megállapításokat, s ezt követően szintén a korábbi védőbeszédével azonos indokok alapján egyenként reagált a fellebbviteli főügyészségi indítvány érveire. [61] IX.r. vádlott felszólalásában és utolsó szó jogán a védője által elmondottakhoz csatlakozott, s miután bűncselekményt nem követett el, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. [62] XIII.r. vádlott védője az ügyészi fellebbezés és a fellebbviteli főügyészségi indítványban foglaltak alaptalanságára hivatkozott, és az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Előadta, hogy védence előadása, illetőleg a kiállítás körülményei alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a 9 db bizonylat kiállítására és átadására utólag egyetlen alkalommal került sor, s a fiktív bizonylatok eltérő keltezése a felhasználás többszöri voltára vont következtetésre, s így a bűncselekmény folytatólagosan elkövetettkénti minősítésére alapul nem szolgálhat. Utalt emellett XIII.r. vádlott beismerésére és az igen tetemes időmúlásra, mely miatt az intézkedés tartamának felemelése semmiképpen sem lehet indokolt. [63] Az ügyészségi fellebbezés VIII. és IX.r. vádlottat érintő részében, illetőleg III. és IV.r. vádlottak és védőik, valamint V.r. vádlott enyhítést célzó fellebbezése vezetett eredményre. [64] A másodfokú bíróság a kétirányú fellebbezésekkel megtámadott elsőfokú ítéletet, figyelemmel az ügyészség, illetőleg V.r. vádlott jogorvoslati nyilatkozatának tartalmára a Be. 590. §

(1),

(2)és

(9)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt a fellebbezéssel érintett II., III.r., IV.r., V.r., VII.r., VIII.r., IX.r. és XIII.r. vádlott vonatkozásában teljes terjedelmében felülbírálta. A felülbírálat azonban, miután VII.r. terheltet érintően vádlotti és védelmi jogorvoslat bejelentésére nem került sor, s az ügyészség a büntetés tartamán túl csak a számvitel rendje megsértésében történt felmentést sérelmezte, a VII.r. vádlott terhére rótt - s más fellebbezéssel érintett vádlottal össze nem függő - költségvetést károsító és a közbizalom elleni bűncselekmény, az azt megalapozó tényállások megalapozottságának vizsgálatára a Be. 590. §

(4)bekezdése alapján nem terjedt ki. [65] A fenti terhelteket érintő felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a hatályos perrendi szabályokat túlnyomórészt betartva folytatta le a bizonyítási eljárást, a Be. 163. §

(2)és

(3)bekezdésben rögzített tényállás tisztázási kötelezettségének is eleget tett. Az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező a Be. 608. §

(1)és

(2)bekezdésében foglalt feltétlen, továbbá a Be. 609. §

(1)és

(2)bekezdése szerinti relatív eljárási szabálysértést az ítélőtábla nem észlelt. [66] Nem tekinthető ilyennek az sem, hogy a jegyzőkönyvek tanúsága szerint először IV.r., majd III.r. vádlott védelmét is ellátó, s nevezettek vonatkozásában perbeszédet is tartó ügyvéd1 a védői feladatok ellátására - az iratok tanúsága szerint - írásos meghatalmazással nem rendelkezett, miután a vezető védőként megbízott ügyvéd2 közös ügyvédi irodája volt, helyettesítése (eljárása) ellen a minden alkalommal jelenlevő érintett terheltek sem emeltek kifogást, s egyébként valamennyi elsőfokú tárgyaláson jelen volt a III. és IV.r. terheltek védelmére írásos meghatalmazással rendelkező ügyvéd3 is. [67] (Megjegyzendő ugyanakkor, hogy miután a másodfokú eljárásban ügyvéd1 már külön irodában tevékenykedett, s emellett ügyvéd2 írásban bejelentette, hogy III. és IV.r. vádlottak védelmének ellátására megbízással már nem rendelkezik, az ítélőtábla felhívta az enyhítés iránt bejelentett fellebbezés indokolását vezető védőként előterjesztő ügyvéd1-et III. és IV.r. vádlottat érintően is a meghatalmazás csatolására.) [68] Szükséges még előrebocsátani, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyalás egy részét még az 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban korábbi Be.) míg más részét már új eljárási törvény, azaz a 2017. évi XC. törvény (továbbiakban Be.) szerint folytatta le. Tekintettel arra, hogy a Be. 870. §

(1)bekezdése szerint a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, még a korábbi eljárási törvény szerint végzett cselekmény akkor is érvényes, ha azt e törvény másként szabályozza, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által elvégzett eljárási cselekmények törvényességét az annak időpontjában hatályos büntetőeljárási törvény rendelkezései alapján vizsgálta. S ennek értelmében az állapítható meg, hogy a

1. július
2. napját megelőző határnapokon a korábbi Be. rendelkezéseit a bizonyítási eljárással összefüggésben lényegében megtartotta, az e napokon kihallgatott vádlottak, tanúk figyelmeztetése szabályszerűen megtörtént. A törvényszék a
3. november 21.-i tárgyalási határnapon a tárgyalást a bíró személyében történt változás és a tárgyalási időköz letelte okán a korábbi Be.
4. §

(3)bekezdésével összhangban kezdte elölről, s

1. január 16.,
2. november 13.,
3. február
4. napján a
5. november 21.-i határnapot megelőző tárgyalás anyagának ismertetése is megfelelt a
6. §

(4)bekezdésében írt rendelkezéseknek. Az elsőfokú bíróság az A./ tényállási ponttal összefüggésben alappal rendelt el további szakértői bizonyítást, az ítélőtábla azonban a

1. szeptember
2. napján kelt
3. szám alatti szakértő kirendelő végzésben feltett kérdésekkel összefüggésben, miszerint „állapítsa meg a szakértő, hogy a Kft6 . illetőleg a Kft
5. illetőleg 2008 évben az általános forgalmi adó és társasági adó tekintetében a költségvetés adóbevételét jogosulatlanul csökkentette-e, s ha igen mely vádlott személyéhez köthetően, mely magatartással és milyen mértékben", megjegyzi, hogy az valójában a tényállás Be.
6. §

(2)és

(3)bekezdése alapján a bíróságot terhelő tisztázását, sőt abból ugyancsak bírói kompetenciába tartozó jogkövetkeztetések levonását testálta a szakértőre, így nem képezhette volna szakértői vizsgálat tárgyát. Az ennek alapján elkészült könyvszakértői vélemény megállapításai - szemben a gazdasági esemény megtörténtére, illetőleg a számlák fiktív voltára vont ténybeli következtetéseket is tartalmazó nyomozás során beszerzett könyvszakértői véleményekkel - miután szakértő1 helyesen hivatkozott a szakértői bizonyítás határaira, azt nem is lépték át. Minderre egyébként az elsőfokú ítélet helyesen utalt, ugyanakkor szükséges azt is megjegyezni, hogy ez nem mentesíti a bíróságot azon kötelezettség alól, hogy a szakértőnek a könyveléssel, a kérdéses számlák kiállításával kapcsolatos alaki, tartalmi kifogásait a gazdasági esemény megtörténtének, a számla valódiságának megítélésénél, az erre vont ténybeli következtetéseinél figyelembe vegye, indokolásában ezekre kitérjen. A szakértői bizonyítás tárgyának, terjedelmének helyes elsőbírói felismerésére figyelemmel kizárólag a pervezetés körében kifogásolható, hogy a 2018. március 5. napján tartott tárgyaláson (168. számú jegyzőkönyv) szakértő2 - egyébként a korábbi Be. 110. §-ának előírásainak megfelelő - meghallgatása parttalanná vált, a számára feltett kérdések szinte kivétel nélkül a számlák fiktív voltára vont - nem szakértői bizonyítás alá eső következtetéseinek helyességét firtatták. [69] [70] [71] [72] [73] [74] [75] [76] A Be. 2018. július 1.-i hatályba lépését követően a Be. 10.§

(1)bekezdés 3/f) pontjára figyelemmel gazdálkodással összefüggő kiemelt gazdasági bűncselekmény miatt indult ügyet a 13.§ és a 868.§

(2)-

(3)bekezdésének figyelembe vételével törvényesen folytatta ülnökök közreműködésével. Törvényesen fogadta el V.r., XIII.r, sőt VII.r. vádlott tárgyalásról való jelenlét jogáról történő lemondását is, annak ellenére, hogy utóbbi terhelt ezzel kapcsolatos nyilatkozatát illetőleg és a védő kézbesítési megbízottkénti meghatalmazását igazoló okirat a Be. 430. §ára történt részletes kioktatás megtörténtét nem tartalmazta. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, miszerint a 2018. szeptember 10. napján tartott tárgyaláson a Be. 430. §

(4)-

(7)bekezdéseire vonatkozó figyelmeztetés - ugyan X.r. terhelt tárgyalásról történő lemondásával összefüggésben, de - a VII.r. vádlott jelenlétében már elhangzott, arról tudomással bírt. A

1. július
2. napját követően tartott tárgyalási határnapon felvett bizonyítás során is minden releváns eljárásjogi rendelkezést megtartott, a kihallgatott tanúk figyelmeztetése szabályosan megtörtént, s törvényesen került sor egyes tanúk vallomásának, illetőleg az írásbeli tanúvallomások felolvasására, ismertetésére is. A törvényszék az okiratokat, iratokat is tárgyalás anyagává tette, a könyvszakértői, kiegészítő könyvszakértői, írásszakértői véleményeket hasonlóképpen ismertette. [77] Az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabálysértés ugyanakkor, hogy a
3. május
4. napján tartott ítélethirdetésről készült
5. számú jegyzőkönyv a jogorvoslati jogra történt tájékoztatás megtörténtét, s így annak Be.
6. §

(3)bekezdésében írtak szerinti, a Be. 583. §

(3)bekezdésére, 584. §

(3)bekezdésére és 590. §

(3)bekezdésére is kiterjedő tartalmát sem igazolja. Emellett a Be. 551. §

(1)bekezdésében foglalt előírás figyelmen kívül hagyásával - illetőleg a kézbesítési megbízott szerepének helytelen értelmezése folytán maradt el a kirendelt védő helyetteseként erre vonatkozó meghatalmazás alapján V.r. vádlott védelmében megjelent ügyvéd4 nyilatkoztatása a tekintetben, hogy V.r. terhelt védőjeként a kihirdetett ítéletet tudomásul veszi-e, fellebbezést jelent-e be vagy a nyilatkozattételre három munkanapi határidőt tart-e fenn. A helyettesítési meghatalmazással megjelent védőt ugyanis valamennyi védői jogosítvány és kötelezettség megilleti, illetve terheli, csupán a kézbesítési megbízotti, át nem ruházható feladatok ellátásra nem jogosult. Utóbbi azonban V.r. vádlott tekintetében egyébként is értelmezhetetlen és szükségtelen volt, tekintve, hogy V.r. terhelt az ítélethirdetésen személyesen megjelent és jogorvoslati nyilatkozatot is tett. [78] A III. és IV.r. vádlott védőjének fellebbezés indokolására tekintettel, melyben a fellebbezésének irányát és terjedelmét is módosította, szükséges megjegyezni, hogy függetlenül a felülbírálat terjedelmétől, mely jelen esetben az ügyészségi fellebbezés tatalmára figyelemmel III. és IV.r. vádlottak vonatkozásában teljeskörű, a Be. 584. §

(3)bekezdése értelmében a fellebbező a Be. 583. §

(3)bekezdése szerinti (így például kizárólag a kiszabott büntetés enyhítésére irányuló) fellebbezését a későbbiekben nem terjesztheti ki. S arra is szükséges felhívni a figyelmet, hogy „az ítélet egésze, de különös tekintettel III.r. valamint IV.r. vádlottak vonatkozásában meghozott döntése elleni" fellebbezés nem értelmezhető, miután a III. és IV.r. vádlott védőjét e vádlottakat nem érintő rendelkezések tekintetében jogorvoslati jogosultság nem illeti meg. Ennek ellenére a törvénysértően kiterjesztett fellebbezés indokolásban foglaltakkal az ítélőtába érdemben azért foglalkozott, mert a Be. 584. §

(3)bekezdésére vonatkozó tájékoztatás - melynek ismerete a védőtől elvárható - III. és IV.r. terheltek tekintetében is elmaradt. [79] Felhívja továbbá az ítélőtábla a figyelmet arra is, hogy a Be. 549. §

(4)bekezdéséből illetőleg a Be. 551. §

(1)bekezdésében írtakból kitűnően a rendelkező rész kézbesítésére még a jogorvoslati nyilatkozatok megtételét megelőzően kell, hogy sor kerüljön. [80] További, az ügy érdemére ki nem ható eljárási szabálysértés, hogy a törvényszék a Kft

1. „f.a." érdekében kirendeléssel eljáró ügyvéd5-öt az ítélethirdetésre napolt tárgyalásról sem értesítette, részére az elsőfokú ítéletet (rendelkező részt) nem kézbesítette, s annak jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedéssel kapcsolatos rendelkezése ellen a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló
2. évi CIV. törvény
3. §

(5)bekezdése illetőleg 20. §

(1)bekezdése ellenére jogorvoslati jogot nem biztosított. [81] Ugyancsak szükséges hangsúlyozni azt is, hogy a tanúk kihallgatásának elején a személyi adatok zártan kezelésének jogára való figyelmeztetés megtörténtének (Be. 99.§), a tanú e körben releváns nyilatkozatának jegyzőkönyvben történő rögzítése a Be. 445. §

(2)bekezdés a) pontja értelmében nem mellőzhető. [82] Nem volt alapos ugyanakkor az indokolási kötelezettség megsértésére, mint a bűnösség megállapítására kiható eljárási szabálysértésre (Be. 609. §

(1),

(2)bekezdés d) pont) történt III. és IV.r. védői hivatkozás. Az indokolási kötelezettség megsértése ugyanis azt jelenti, hogy az ítélet indokolása tény vagy jogkérdés tekintetében oly mértékben hiányos, hogy abból nem derül ki, hogy az elsőfokú bíróság megállapításait mire alapozta, ez azonban jelen ügyben nem történt meg. A védő is főként az elsőfokú bíróság (egyebek mellett a tudattartalomra vont) ténybeli és jogi következtetések helyességét vitatta, melyek helytállóságuk esetén is csak az ítélet részbeni megalapozatlanságát, melyre egyébként a védő szintén utalt, eredményezhették volna. [83] A bizonyíték felhasználásának törvényességével kapcsolatos V.r. védői kifogás sem helytálló. A terhelt korábban tanúként tett vallomásának felhasználhatóságát a Be. 187. §

(1)illetőleg a korábbi Be. 291. §

(2)bekezdése lényegében azonosan szabályozva, igen széles körben lehetővé tette. A tanúzási figyelmeztetés eltérő tartalma tehát az V.r. vádlott nyomozás során tett tanúvallomásának bizonyítékként történő értékelhetőségét nem befolyásolta, ezzel összefüggésben hátárny V. r. vádlottat nem érte. [84] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a Be. 561. §

(3)bekezdés a) pontjában írtakkal összhangban tartalmazza a vádra utalást, a vád szerinti minősítést. Hibaként róható fel ugyanakkor a fenti tények rögzítése I.r. és VI.r. terheltek vonatkozásában, akikkel szemben a büntetőeljárás már korábban, az elsőfokú ítélet meghozatala előtt megszüntetésre került. Úgyszintén felesleges volt a vádirati tényállás teljeskörű megismétlése azon pontok tekintetében, melyeknél a bíróság attól eltérő megállapításokat nem tett. [85] Az elsőfokú ítélet a vádlottak személyi körülményeire és előzményi büntetéseire vonatkozó részét érintően a „bíróság által megállapított tényállás" megnevezést a Be. 561. §

(3)bekezdés

1. b)és
2. c)pontjára figyelemmel az ítélőtábla mellőzte, miután e törvényhely értelmében a vádlottak személyi körülményeire vonatkozó tények és a korábbi büntetésre vonatkozó adatok a tényállásban rögzítendő tények körén kívül esnek. [86] Az elsőfokú ítélt indokolásának a Be. 562. §

(3)bekezdés b) pontjában meghatározott része, azaz a vádlottak személyi körülményeire és korábbi büntetéseire vonatkozó adatok emellett kiegészítést és pontosítást igényelnek az iratok tartalma, továbbá a terheltek nyilvános ülésen tett előadása alapján az alábbiak szerint. - II.r. vádlott nős, felesége másfél éves közös háztartásban nevelt gyerekükkel GYESen van, a korábbi házasságából született két kiskorú gyereke után havonta 80.000,Ft tartásdíjat fizet. - III.r. vádlott tartózkodási helye szerinti ingatlan a felesége tulajdonát képezi, aki dolgozik, havi jövedelme kb. 200.000,- Ft. - V.r. vádlott címe szerinti ingatlan a felesége illetőleg lánya tulajdonát képezi. IV.r. terhelt több rendszeres orvosi kezelést igénylő betegségben szenved, így szívproblémái, orrpolipja van és nagyothall. - V.r. vádlott ellen a Balassagyarmati Járásbíróságon költségvetési csalás bűntette (elkövetési idő:

1. november), illetőleg a Fővárosi Törvényszéken 511.B.863/
2. számon pénzmosás bűntette (elkövetési idő:
3. december) miatt folyik büntetőeljárás. - VIII.r. vádlottnak kiskorú gyereke nincs, de egy nagykorú, egyetemista gyereke eltartásáról gondoskodik. E terhelt vonatkozásában az elsőként feltüntetett előzményi ítéletével (Fővárosi Bíróság 14.B.247/2003/393.) elbírált bűncselekmények elkövetési ideje
4. március, a szabadságvesztésből feltételes kedvezménnyel
5. április
6. napján szabadult, a szabadságvesztés kitöltésének számított napja
7. november
8. A másodikként írt előzményi ítélettel (Pesti Központi Kerületi Bíróság 5.B.80.197/2005/144.) elbírált bűncselekmények elkövetési ideje 1998.) Az utolsóként írt előzményi ítélettel elbírált bűncselekmény elkövetési ideje 2005 és
9. közötti. VIII.r. vádlott ellen a Fővárosi Törvényszéken 2014 évben elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt 7.B.1414/
10. számon, illetőleg a NAV Dél-alföldi Regionális Bűnügyi Igazgatóságán 387/
11. számon ugyancsak költségvetési csalás bűntette miatt van még büntetőeljárás folyamatban. - IX.r. vádlott elsőként hivatkozott előzményi elítélésénél (Esztergomi Járásbíróság 4.B.634/2013/46.) az elkövetési idő:
12. február és szeptembere közötti időszak. Ellene több rendbeli sikkasztás bűntette miatt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 26.B.21012/
13. számon folyik büntetőeljárás. - XIII.r. vádlott ellen a Fővárosi Törvényszéken 25.B.225/
14. számon bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette (elkövetési idő:
15. februárdecember) és az Egri Járásbíróságon
16. május
17. napján elkövetett jogtalan elsajátítás vétsége miatt folyik büntetőeljárás. [87] Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás hiányos, továbbá iratellenes és téves ténybeli következtetéseken alapuló megállapításokat is tartalmaz, ezért azt a másodfokú bíróság a Be.
18. §

(2)bekezdés a), c) és pontjában írt részbeni megalapozatlansági hibák kiküszöbölése érdekében az iratok tartalma alapján és helyes ténybeli következtetéssel a Be. 593.§

(1)bekezdés

1. a)illetőleg VIII., IX.r. vádlottat érintően
2. c)pontja szerint módosította a lentebb írtak szerint, egyes tényállási pontoknál azokat a kiegészítések és javítások nagyobb száma miatt a könnyebb érthetőség végett újrafogalmazva. [88] Az A./ tényállás bevezető részében - Kft7. felszámolását helyesen a Nógrád Megyei Bíróság 2008. április 14. napján kelt és május 5. napján jogerős …. számú végzésével rendelte el, a felszámolás közzétételére került sor a 2008. május 13. napján kelt …. számú végzéssel. A társaság cégjegyzékből történő törlése 2009. november 12. napján történt meg. - Kft6. vonatkozásában a vonatkozó bekezdés harmadik mondatában azt is rögzíti, hogy 2007. október 3. napján a tulajdonosok üzletrészüket látszólag értékesítették LY és a magát MM-ként azonosító személy részére. A társaság ügyvezetőjeként MM került bejegyzésre. Nevezett azonban ténylegesen a társaság nevében nem járt el, helyette az ügyvezetői feladatokat egy fénymásolatban rendelkezésre álló, 2007. október 4.-i keltezéssel MM aláírással ellátott meghatalmazás alapján, részben III.r. és IV.r. vádlottak irányításával, túlnyomórészt I. r. terhelt intézte, azonban egyes munkák tekintetében II.r. terhelt továbbra is ügyvezetőként járt el. E gazdasági társaság jogutód nélküli törlésére 2013. október 31. napjával került sor. [89] Az A/I/1. tényállási pontban a harmadik bekezdéstől („Kft6. a beszerzések számláiban átterhelt…") kezdődően a következőket állapította meg: - II.r. vádlott a cégnyilvántartás szerinti ügyvezetése alatt 2007 évben Kft6. vonatkozásában az APEH Észak-Budapesti Igazgatóságához az alábbi tartalmú ÁFA bevallásokat nyújtotta be: · 2007. február 10. napján benyújtott 2007. január havi ÁFA bevallásában 16.508.000,- Ft adóalap után 3.301.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, valamint 13.905.000,- Ft adóalap után 2.781.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 520.000,- Ft ténylegesen befizetendő adót vallott. · 2007. március 14. napján benyújtott 2007. február havi ÁFA bevallásában 10.375.000,- Ft adóalap után 2.075.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, s 9.317.000,- Ft adóalap után 1.863.000,- Ft beszerzést terhelő, levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 212.000,- Ft ténylegesen befizetendő adót vallott. · 2007. április 17. napján benyújtott 2007. március havi ÁFA bevallásában 9.578.000,- Ft adóalap után 1.915.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, s 8.354.000,- Ft adóalap után 1.663.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 252.000,- Ft ténylegesen fizetendő adót vallott. · 2007. május 17. napján benyújtott 2007. április havi ÁFA bevallásában 17.382.000,- Ft adóalap után 3.476.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, s 15.603.000,- Ft adóalap után 3.120.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 356.000,- Ft ténylegesen fizetendő adót vallott. · 2007. június 13. napján benyújtott 2007. május havi ÁFA bevallásában 11.458.000,- Ft adóalap után 2.292.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, s 10.473.000,- Ft adóalap után 2.095.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, a kettő különbözetéből adódóan 197.000,- Ft ténylegesen fizetendő adót vallott. · 2007. július 19. napján benyújtott 2007. június havi ÁFA bevallásában 13.827.000,- Ft adóalap után 2.765.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, valamint 12.810.000,- Ft adóalap után 2.562.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő különbözetéből adódóan 203.000,- Ft ténylegesen befizetendő adót vallott. · 2007. augusztus 20. napján benyújtott 2007. július havi ÁFA bevallásában 14.141.000,- Ft adóalap után 2.828.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, továbbá 13.144.000,- Ft adóalap után 2.629.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő különbözetéből adódóan 248.000,- Ft ténylegesen befizetendő adót vallott. · 2007. szeptember 19. napján benyújtott 2007. augusztus havi ÁFA bevallásában 16.149.000,- Ft adóalap után 3.230.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, míg 14.911.000,- Ft adóalap után 2.982.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 248.000,- Ft ténylegesen befizetendő adót vallott. - Miután II.r. vádlott a cég bevezető részében írtak szerinti „értékesítését" követően a cég addigi könyvelési iratainak az új képviselő részére történő átadásáról nem gondoskodott, Kft6.-nál 2007 évre vonatkozóan következő évben elrendelt utólagos ÁFA vizsgálat során a levonható adó összegét alátámasztó hiteles bizonylatok bemutatására nem került sor. Azt azonban kétséget kizáróan megállapítani nem lehetett, hogy II.r. vádlott, mint Kft6. ügyvezetője már az előbbiekben felsorolt bevallások benyújtásának időpontjában sem rendelkezett a levonható ÁFA tekintetében hiteles bizonylatokkal, s ekként azt sem, hogy a 2007. január-augusztus havi ÁFA bevallásaiban az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 35. §

(1)bekezdés a) pontjában írtak szándékos megsértésével - mely szerint adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható - az adóbevételt 19.695.000,- Ft-tal jogosulatlanul csökkentette volna. [90] Az A/I/

1. pontban írtak helyett a következőket állapította meg: - Az A./ tényállási pont bevezetőjében írtak szerinti „értékesítést" követően Kft
2. a gazdasági tevékenységét, részben II.r. vádlott, részben a II.r. terhelt keresztapja, a kézbesítési megbízotti feladatokat ellátó terhelt1 irányításával a továbbiakban is folytatta, s
3. év végéig Kft11.-gyel, Kft12.-vel, a Kft13-mal, Kft14.-gyel, Kft15.-tel, Kft16.-tal, valamint Kft17.-tel valamint Kft18-cal állt üzleti kapcsolatban. - II.r. vádlott a cég eladásakor a könyvelési iratokat nem adta át, ugyanakkor gondoskodott a társaság
4. szeptember, október és november hónapra vonatkozó ÁFA bevallásának benyújtásáról úgy, hogy tisztában volt vele, miszerint a cégeladás körülményei miatt a képviselő az előzetesen felszámított adó tekintetében hiteles bizonylattal nem fog rendelkezni. II.r. vádlott ezidő alatt és a későbbiekben is tevékenyen részt vett Kft
5. ügyeinek intézésében, a cég üzleti partnereinek egy részével a kapcsolatot tartotta, a munkákat irányította, az útmutatása alapján I. r. terhlet által kiállított számlákat átadta, s a vállalkozói díjat, részben annak folytán, hogy a bankszámla felett a rendelkezési joga, az ügyvezetői pozíciójának cégnyilvántartás szerinti megszűnését követően is megmaradt, felvette. - 2008 év folyamán ugyancsak tudomással bírt Kft
6. ÁFA kötelezettség alá tartozó részben az általa irányított munkavégzéseknek köszönhető -tevékenységeiről, s egészen
7. áprilisáig közreműködött az ügyvezetői feladatokat fénymásolt meghatalmazás alapján ellátó, a cégnyilvántartásban a tulajdonosok kézbesítési megbízottjaként bejegyzett I. r. terhelttel együtt Kft
8. ÁFA bevallásainak benyújtásában annak ellenére, hogy tudomással bírt a könyvelés, s ekként a beszerzést terhelő ÁFA bizonylatok hiányáról. - II.r. vádlott felhasználói nevében és jelszavával az e-mail cím1-ről
9. szeptember, október, november hónapra és 2008 évre vonatkozóan Kft
10. nevében az alábbi ÁFA bevallások kerültek benyújtásra az APEH Észak-budapesti Igazgatóságához. (
11. december hónap tekintetében Kft
12. nevében ÁFA bevallás benyújtására nem került sor.) ·
13. október
14. napján benyújtott
15. szeptember havi ÁFA bevallásban 25.834.000,- Ft adóalap után 5.167.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 25.150.000,- Ft adóalap után 5.030.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő különbözetéből adódóan 137.000,- Ft ténylegesen befizetendő adót vallott. ·
16. november
17. napján benyújtott
18. október havi ÁFA bevallásban 15.654.000,- Ft adóalap után 3.131.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 15.055.000,- Ft adóalap után 3.011.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő különbözetéből adódóan 120.000,- Ft ténylegesen befizetendő adót vallott. ·
19. december
20. napján benyújtott
21. november havi ÁFA bevallásban 16.349.000,- Ft adóalap után 3.270.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 15.700.000,- Ft adóalap után 3.140.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, a kettő különbözetéből adódóan 130.000,- Ft ténylegesen befizetendő adót vallott. ·
22. április
23. napján benyújtott
24. január havi ÁFA bevallásban 54.774.000,- Ft adóalap után 10.955.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 54.175.000,- Ft adóalap után 10.835.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, a kettő különbözetéből kifolyólag 120.000,- Ft ténylegesen fizetendő adót vallott. ·
25. március
26. napján benyújtott
27. február havi ÁFA bevallásban 60.210.000,- Ft adóalap után 12.042.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 59.525.000,- Ft adóalap után 11.905.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 137.000,- Ft ténylegesen fizetendő adót vallott. ·
28. április
29. napján benyújtott
30. március havi ÁFA bevallásban 63.455.000,- Ft adóalap után 12.691.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 62.765.000,- Ft adóalap után 12.553.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 138.000,- Ft ténylegesen fizetendő adót vallott. ·
31. május
32. napján benyújtott
33. április havi ÁFA bevallásban 53.112.000,- Ft adóalap után 10.622.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 52.412.000,- Ft adóalap után 10.482.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 140.000,- Ft ténylegesen fizetendő adót vallott. ·
34. június
35. napján benyújtott
36. május havi ÁFA bevallásban 57.454.000,- Ft adóalap után 11.491.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 56.695.000,- Ft adóalap után 11.339.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 152.000,- Ft ténylegesen fizetendő adót vallott. ·
37. július
38. napján benyújtott
39. június havi ÁFA bevallásban 64.778.000,- Ft adóalap után 12.956.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 63.988.000,- Ft adóalap után 12.798.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 158.000,- Ft ténylegesen fizetendő adót vallott. ·
40. augusztus
41. napján benyújtott
42. július havi ÁFA bevallásban 69.745.000,- Ft adóalap után 13.949.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 68.960.000,- Ft adóalap után 13.792.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 157.000,- Ft ténylegesen fizetendő adót vallott. ·
43. szeptember
44. napján benyújtott
45. augusztus havi ÁFA bevallásban 63.474.000,- Ft adóalap után 12.695.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 62.670.000,- Ft adóalap után 12.534.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 161.000,- Ft ténylegesen fizetendő adót vallott. ·
46. október
47. napján benyújtott
48. szeptember havi ÁFA bevallásban 65.997.000,- Ft adóalap után 13.199.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 65.260.000,- Ft adóalap után 13.052.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 147.000,- Ft ténylegesen fizetendő adót vallott. ·
49. november
50. napján benyújtott
51. október havi ÁFA bevallásban 54.665.000,- Ft adóalap után 10.933.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 53.935.000,- Ft adóalap után 10.787.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 146.000,- Ft ténylegesen fizetendő adót vallott. ·
52. december
53. napján benyújtott
54. november havi ÁFA bevallásban 54.334.000,- Ft adóalap után 10.867.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 53.570.000,- Ft adóalap után 10.714.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 153.000,- Ft ténylegesen fizetendő adót vallott. ·
55. január
56. napján benyújtott
57. december havi ÁFA bevallásban 26.775.000,- Ft adóalap után 5.355.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 26.155.000,- Ft adóalap után 5.231.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s így a kettő különbözetéből adódóan 124.000,- Ft ténylegesen fizetendő adót vallott. II.r. vádlott és I. r. terhelt közreműködésével tehát a fenti bevallásokban a beszerzést terhelő általános forgalmi adó összegének, összesen 147.203.000,- Ft-nak a levonásba helyezésére 2007-ében az általános forgalmi adóról szóló
58. LXXIV. törvény
59. §

(1)bekezdés a) pontjának, 2008-ban az általános forgalmi adóról szóló

1. évi CXXVII. törvény
2. §-ának szándékos megsértésével, könyvelés és az előzetesen felszámított adó összegét igazoló bizonylat hiányában, illetőleg annak tudatában került sor, hogy azzal az adózó gazdasági társaság képviselője nem fog rendelkezni. A II.r. vádlotti magtartással összefüggő adóbevétel csökkenés azonban, figyelemmel arra, hogy
3. év vonatkozó hónapjaiban az értékesítést terhelő adó összegét Kft
4. felé kibocsátott fiktív számlák áfa tartalmával (
5. január hónapban 8.759.000,- Ft-tal,
6. február hónapban 9.269.000,- Ft-tal,
7. március hónapban 7.046.000,- Ft-tal,
8. április hónapban 7.334.000,- Fttal,
9. május hónapban 7.584.000,- Ft-tal,
10. június hónapban 4.550.000,- Fttal,
11. július hónapban 10.220.000,- Ft-tal,
12. augusztus hónapban 8.232.000,- Ft-tal,
13. szeptember hónapban 10.774.000,- Ft-tal,
14. október hónapban 4.970.000,- Ft-tal,
15. november hónapban 2.794.000,- Ft-tal) csökkenteni kellett, az alábbiak szerint állapítandó meg. ·
16. szeptember hónap: 5.030.000,- Ft, 3.011.000,- Ft, ·
17. október hónap: 3.140.000,- Ft ·
18. november hónap: 2.196.000,- Ft, ·
19. január hónap: 2.773.000,- Ft, ·
20. február hónap: 5.645.000,- Ft, ·
21. március hónap: 3.288.000,- Ft, ·
22. április hónap: 3.907.000,- Ft, ·
23. május hónap: 8.406.000,- Ft, ·
24. június hónap: 3.729.000,- Ft, ·
25. július hónap: 4.463.000,- Ft, ·
26. augusztus hónap: ·
27. szeptember hónap: 2.425.000,- Ft, 5.963.000,- Ft, ·
28. október hónap:
29. december hónap: 5.231.000,- Ft, · Összesen: 67.280.000,- Ft. [91] Az A/I/
30. tényállási pontot csak a
31. évi társasági adóbevallás benyújtásának
32. május 27-i időpontjával és azzal egészítette ki, hogy Kft
33. 694.000,- Ft adózás előtti eredmény után 111.000,- Ft társasági adót vallott. [92] Az A/II. és A/II/
34. tényállási pontban a következőket állapította meg: - III.r. és IV.r. vádlottak Kft
35. cégjegyzésre jogosult ügyvezetőiként
36. évben az alábbi I. r. terhelt által a Kft
37. nevében kiállított - a gazdasági eseményt nem a valóságnak megfelelően rögzítő - 69 darab fiktív számlát fogadták be. A számlákban írt gazdasági esemény ugyanis a III. és IV.r. vádlott által is tudottan az ott írt felek között, és az ott megjelölt összegben és módon nem valósult meg. számla száma IB 016430 IB 016432 IB 021101 IB 021131 IB 021104 IB 021103 IB 021102 havi összesen IB 021105 IB 021106 IB 021108 IB 021107 IB 021111 IB 021110 IB 021109 havi összesen teljesítés dátuma 2007.01.14 2007.01.28 2007.01.31 2007.01.31 2007.01.31 2007.01.31 2007.01.31 2007.02.11 2007.02.27 2007.02.28 2007.02.28 2007.02.28 2007.02.28 2007.02.28 Nettó AFA Bruttó 846 802 226 870 4 976 800 2 008 000 1 990 820 2 960 000 080 138 1 006 572 990 8 589 310 6 520 400 1 306 400 720 3 270 000 395 392 769 760 2 045 374 360 600 164 000 4 816 028 314 598 1 717 862 1 304 080 280 944 000 4 479 078 1 120 615 1 180 562 272 244 5 972 160 2 409 600 2 388 984 3 552 000 896 165 1 207 886 588 307 172 7 824 480 1 567 680 1 073 664 3 924 000 874 470 IB 021112 IB 021113 IB 021114 IB 021116 IB 021117 IB 021115 havi összesen IB 021118 IB 021119 IB021122 IB 021121 IB 021123 IB 021120 havi összesen IB 021124 IB 021125 IB 021127 IB 021126 IB 021129 BQ7L-A06K IB 021128 havi összesen IB 021134 IB 021135 IB 021136 IB 021137 IB 021138 IB 021139 113 021140 havi összesen IB 021130 IB 021142 IB 021131 IB 021132 IB 021143 IB 021133 havi összesen BQ7L-A061C BQ7L-A06K BQ7L-A 061 BQ7L-A 061 BQ7L-A 061 havi összesen BQ7L-A06K BQ7L-A06K BQ7L-A061C 2007.03.11 2007.03.25 2007.03.31 2007.03.31 2007.03.31 2007.03.31 2007.04.08 2007.04.22 2007.04.30 2007.04.30 2007.04.30 2007.04.30 2007.05.06 2007.05.20 2007.05.31 2007.05.31 2007.05.31 2007.05.31 2007.05.31 2007.06.03 2007.06.17 2007.06.29 2007.06.30 2007.06.30 2007.06.30 2007.06.30 2007.07.15 2007.07.29 2007.07.31 2007.07.31 2007.07.31 2007.07.31 2007.08.31 2007.08.31 2007.08.31 2007.08.31 2007.08.31 2007.09.30 2007.09.30 2007.09.30 290 752 444 112 7 325 000 2 276 400 4 985 000 632 554 428 598 703 475 6 584 000 1 524 600 4 214 800 803 901 478 080 983 753 9 582 600 1 568 400 3 057 804 5 415 700 069 815 568 604 6 354 800 569 298 348 9 675 800 1 108 750 705 168 344 188 728 132 9 486 400 600 6 384 800 562 464 6 731 819 387 600 4 140 000 1 469 827 515 276 761 2 514 600 098 868 320 000 458 950 2 288 822 1 465 000 280 000 5 526 511 086 320 2 140 695 1 316 800 920 960 4 960 780 94 696 616 2 396 751 1 916 520 680 561 1 083 140 6 613 963 914 121 1 270 960 2 513 860 93 270 1 935 160 750 6 341 034 269 80 838 2 545 626 1 897 280 520 1 276 960 6 112 493 1 346 364 2 077 520 000 965 503 4 655 352 920 2 419 774 2 464 000 748 702 732 934 8 790 000 2 731 680 5 982 000 33 159 064 1 110 514 1 021 918 844 170 7 900 800 1 829 520 5 057 760 764 682 174 1 185 696 380 504 499 120 1 882 080 3 669 365 6 498 840 683 779 482 1 140 725 7 625 760 083 158 618 610 960 1 330 500 046 203 613 026 273 758 383 680 1 185 120 7 661 760 36 6 74 957 8 078 183 465 120 4 968 000 1 763 792 018 932 113 3 017 520 518 642 784 000 BQ7L-A 061 2007.09.30 6 802 664 1 360 533 8 163 197 BQ7L-A 061 2007.09.30 2 934 000 800 3 520 800 havi összesen 36 6 70 132 7 334 027 004 159 BQ7L-A 061 2007.10.31 8 078 400 1 615 680 9 694 080 BQ7L-A 061 2007.10.31 4 495 700 140 5 394 840 BQ7L-A 061 2007.10.31 2 795 320 064 3 354 384 BQ7L-A 061 2007.10.31 250 454 2 250 091 500 545 BQ7L-A 061 2007.10.31 255 800 2 851 160 106 960 havi összesen 40 S75 674 8 175 135 050 809 IB 021145 2007.11.30 1 254 800 1 450 960 8 705 760 IB 021144 2007.11.30 3 485 200 040 4 182 240 IB 021146 2007.11.30 2 562 000 400 3 074 400 IB 021148 2007.11.30 721 077 2 344 215 065 292 IB 021147 2007.11.30 758 200 2 751 640 509 840 havi összesen 781 277 7 756 255 46 53 7 532 BQ7L-A 061 2007.12.21 9 825 000 1 965 000 790 000 BQ7L-A 061 2007.12.31 1 304 808 962 1 565 770 BQ7L-A 061 2007.12.31 6 010 092 1 202 018 7 212 110 havi összesen 139 900 3 427 980 567 880 összesen 993 176 70 198 635 421 191 813 III. és IV.r. vádlottak Kft
38. nevében
39. évre vonatkozó az alábbiakban részletezett havi ÁFA bevallásokat nyújtották be az APEH Kelet-budapesti Igazgatóságához. · A
40. április
41. napján benyújtott
42. január havi ÁFA bevallásban 25.667.000,- Ft adóalap után 5.133.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 24.194.000,- Ft adóalap után 4.839.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 294.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
43. április
44. napján benyújtott
45. február havi ÁFA bevallásban 24.390.000,- Ft adóalap után 4.878.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 22.682.000,- Ft adóalap után 4.537.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 341.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
46. április
47. napján benyújtott
48. március havi ÁFA bevallásban 28.970.000,- Ft adóalap után 5.794.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 28.067.000,- Ft adóalap után 5.614.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 180.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
49. május
50. napján benyújtott
51. április havi ÁFA bevallásban 26.755.000,- Ft adóalap után 5.351.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 25.512.000,- Ft adóalap után 5.102.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 249.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
52. június
53. napján benyújtott
54. május havi ÁFA bevallásban 32.148.000,- Ft adóalap után 6.430.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 30.209.000,- Ft adóalap után 6.042.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 388.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
55. július
56. napján benyújtott
57. június havi ÁFA bevallásban 34.429.000,- Ft adóalap után 6.886.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 32.283.000,- Ft adóalap után 6.457.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 429.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
58. augusztus
59. napján benyújtott
60. július havi ÁFA bevallásban 33.108.000,- Ft adóalap után 6.622.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 31.395.000,- Ft adóalap után 6.297.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 343.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
61. szeptember
62. napján benyújtott
63. augusztus havi ÁFA bevallásban 28.476.000,- Ft adóalap után 5.695.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 26.849.000,- Ft adóalap után 5.370.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 325.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
64. október
65. napján benyújtott
66. szeptember havi ÁFA bevallásban 39.693.000,- Ft adóalap után 7.939.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 37.588.000,- Ft adóalap után 7.518.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 421.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
67. november
68. napján benyújtott
69. október havi ÁFA bevallásban 42.511.000,- Ft adóalap után 8.502.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 41.208.000,- Ft adóalap után 8.242.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 260.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
70. december
71. napján benyújtott
72. november havi ÁFA bevallásban 40.762.000,- Ft adóalap után 8.152.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 39.348.000,- Ft adóalap után 7.870.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 282.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
73. január
74. napján benyújtott
75. december havi ÁFA bevallásban 29.395.000,- Ft adóalap után 5.879.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 25.004.000,- Ft adóalap után 5.001.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 878.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. A III. és IV.r. vádlottak mint Kft
76. ügyvezetői az előbbiekben írt áfa bevallásaikban Kft
77. nevében kiállított - általuk is tudottan - fiktív számlák kerekített 70.198.000,Ft-os ÁFA tartalmát a beszerzést terhelő, előzetesen felszámított, levonható adó körében figyelembe vették és annak teljes összegével az adóbevételt jogosulatlanul csökkentették. [93] Az A/II/
78. tényállási pontot csak annyiban volt szükséges kiegészíteni, hogy Kft
79. társasági adóbevallásának benyújtására
80. május
81. napján került sor, s abban 3.103.000,- Ft adózás előtti eredmény és 496.000,- Ft társasági adó került kimutatásra. [94] Az A/III. illetőleg A/III/
82. tényállási pontot a következők szerint állapította meg: - III.r. és IV.r. vádlottak Kft
83. cégjegyzésre jogosult ügyvezetőiként 2008 évben az alábbi I. r. terhelt által Kft
84. nevében kiállított - a gazdasági eseményt nem a valóságnak megfelelően rögzítő - 44 darab fiktív számlát fogadták be. A számlákban írt gazdasági esemény ugyanis a III. és IV.r. vádlott által is tudottan az ott írt felek között, a megjelöltek szerint nem valósult meg. Számla száma Teljesítés Adóalap ÁFA összege Számlaérték BQ7L-A 060208 BQ7L-A 060207 BQ7L-A 060206 BQ7L-A 060205 BQ7L-A 060204 összesen BQ7L-A 060246 BQ7L-A 060247 3Q7L-A 060248 BQ7L-A 060249 BQ7L-A 060250 összesen BQ7L-A 060242 BQ7I.-A 060243 BQ7L-A 060244 BQ7L-A 060245 BQ71.-A 060241 összesen BQ7I.-A 060237 BQ7L-A 060238 BQ7L-A 060239 BQ7L-A 060241 összesen 3Q7I. A 060209 BQ7L-A 060236 RQ7L-A 060235 BQ71.-A 060234 összesen BQ7L-A 060233 BQ7L-A 060231 BQ7L-A 060230 összesen BQ7L-A 060232 BQ7L-A 060213 BQ71.-A 060215 BQ71.-A 060214 összesen BQ7L-A 060212 BQ7I.-A 060216 BQ7L-A 060218 BQ7L-A 060217 összesen BQ71.-A 060219 BQ71.-A 060210 2008.01.31 2008.01.31 2008.01.31 2008.01.31 2008.01.31 701 800 214 800 903 585 2 578 400 2 397 600 43 796 185 895 000 2 415 800 652 302 278 500 2 105 800 46 347 402 341 597 2 120 800 1 587 700 372 800 8 804 700 227 597 3 865 800 2 425 800 557 649 822 000 671 249 2 208 200 724 464 7 258 600 726 500 917 764 8 796 500 2 386 800 564 871 748 171 576 800 990 639 248 600 2 284 700 100 739 725 875 425 800 1 658 200 6 351 970 161 845 285 600 1 987 600 3 340 360 2 242 960 2 180 717 680 520 8 759 237 2 379 000 160 3 130 460 2 855 700 160 9 269 480 2 468 319 160 540 2 074 560 1 760 940 7 045 519 160 160 2 911 530 3 164 400 7 334 250 640 2 544 892 1 451 720 3 145 300 7 583 552 1 759 300 360 2 312 974 4 549 634 4 715 360 2 798 128 2 249 720 940 220 148 3 945 175 2 685 160 640 1 270 394 8 232 369 2 857 120 520 042 160 457 760 084 302 3 094 080 2 877 120 555 422 274 000 2 898 960 782 762 134 200 2 526 960 616 882 809 916 2 544 960 1 905 240 447 360 565 640 273 116 4 638 960 2 910 960 469 179 986 400 005 499 2 649 840 269 356 8 710 320 871 800 501 316 555 800 2 864 160 877 845 297 805 292 160 788 767 498 320 2 741 640 320 887 671 050 110 960 1 989 840 7 622 364 394 214 142 720 2 385 120 2008 02.29 2008.02.29 2008.02.29 2008.02.29 2008 02.29 2008.03.31 2008.03.31 2008.03.31 2008.03.31 2008.03.25 2008.04.30 2008.04.30 2008.04.30 2008.04.30 2008.05.31 2008 05.31 2008.05 31 2008.05.31 2008.06.30 2008.06 30 2008.06.30 2008.07.03 2008.07.31 2008.07.31 2008.07.31 2008.08.05 2008.08.31 2008.08.31 2008.08.31 2008.09.03 2008.09.30 BQ7I.-A 060211 BQ71.-A 060221 BQ7L-A 060222 összesen BQ71.-A 060223 BQ7L-A 060225 BQ7L-A 060226 BQ7L-A 060227 BQ7I-A 060224 összesen Mindösszesen 2008.09.30 2008.09.30 2008.09.29 2008.10.06 2008.10.31 2008.10.31 2008.10.31 2008.11.06 989 773 128 700 476 826 868 499 2 295 700 393 493 8 257 800 1 904 600 968 000 819 593 659 044 2 597 955 2 625 740 2 295 365 773 700 140 2 478 699 1 651 560 920 2 793 600 7 763 919 531 808 587 728 754 440 772 191 642 199 2 754 840 872 192 9 909 360 2 285 520 761 600 583 512 190 852 - A III. és IV.r. vádlottak Kft
85. nevében 2008 évre vonatkozó az alábbiakban részletezett havi ÁFA bevallásokat nyújtották be az APEH Kelet-budapesti Igazgatóságához. · A
86. február
87. napján benyújtott
88. január havi ÁFA bevallásban 45.854.000,- Ft adóalap után 9.171.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 44.512.000,- Ft adóalap után 8.902.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 269.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
89. március
90. napján benyújtott
91. február havi ÁFA bevallásban 49.255.000,- Ft adóalap után 9.851.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 47.499.000,- Ft adóalap után 9.500.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 351.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
92. április
93. napján benyújtott
94. március havi ÁFA bevallásban 37.555.000,- Ft adóalap után 7.511.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 35.820.000,- Ft adóalap után 7.164.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 347.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
95. május
96. napján benyújtott
97. április havi ÁFA bevallásban 39.470.000,- Ft adóalap után 7.894.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 38.164.000,- Ft adóalap után 7.633.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 261.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
98. június
99. napján benyújtott
100. május havi ÁFA bevallásban 40.076.000,- Ft adóalap után 8.015.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 39.166.000,- Ft adóalap után 7.833.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 182.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
101. július
102. napján benyújtott
103. június havi ÁFA bevallásban 27.685.000,- Ft adóalap után 5.537.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 23.887.000,- Ft adóalap után 4.777.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 760.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
104. augusztus
105. napján benyújtott
106. július havi ÁFA bevallásban 55.273.000,- Ft adóalap után 11.055.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 32.385.000,- Ft adóalap után 10.477.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 578.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. · A
107. szeptember
108. napján benyújtott
109. augusztus havi ÁFA bevallásban 43.965.000,- Ft adóalap után 8.793.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 42.160.000,- Ft adóalap után 8.432.000,- Ft beszerzést terhelő · · · · levonható, s a kettő elszámolásából 361.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. A
110. október
111. napján benyújtott
112. szeptember havi ÁFA bevallásban 57.001.000,- Ft adóalap után 11.400.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 54.945.000,- Ft adóalap után 10.989.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 411.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. A
113. november
114. napján benyújtott
115. október havi ÁFA bevallásban 29.924.000,- Ft adóalap után 5.985.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 25.896.000,- Ft adóalap után 5.179.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 806.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. A
116. december
117. napján benyújtott
118. november havi ÁFA bevallásban 43.296.000,- Ft adóalap után 8.659.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 39.930.000,- Ft adóalap után 7.986.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 673.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. A
119. január
120. napján benyújtott
121. december havi ÁFA bevallásban 35.038.000,- Ft adóalap után 7.008.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 32.780.000,- Ft adóalap után 6.556.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 452.000,- Ft ténylegesen befizetendő adó szerepelt. - A III. és IV.r. vádlottak mint Kft
122. ügyvezetői az előbbiekben írt áfa bevallásaikban a fenti Kft
123. nevében kiállított - általuk is tudottan - fiktív számlák kerekített 81.532.000,- Ft-os ÁFA tartalmát a beszerzést terhelő, előzetesen felszámított, levonható adó körében figyelembe vették és annak teljes összegével az adóbevételt jogosulatlanul csökkentették. [95] Az A/II/
124. és A/III/
125. tényállási pontok összegzéseként szükséges rögzíteni azt is, hogy III. és IV.r. vádlottak, mint Kft
126. képviselői - 2007 és 2008 évben ÁFA adónemben az adóbevételt jogosulatlanul összesen 151.730.000,- Ft-tal csökkentették. [96] Az A/III/
127. tényállási pont második mondatától azt állapította meg, hogy a nem valós eseményekről kiállított, fiktív számlák befogadásával, könyvelésben történt elhelyezésével a III. és IV.r. vádlottak vádlottak az ügyvezetésük alatt álló Kft
128. vagyoni helyzetének áttekintését 2007 és 2008 év tekintetében is meghiúsították. [97] A B./ tényállás bevezető részét a következőkkel kellett kiegészíteni: - Kft1.-nek illetőleg Kft3.-nak I. r. terhelt nemcsak önálló képviseletre jogosult ügyvezetője, de egyedüli tagja is volt. - Kft1.-gyel szemben indult felszámolási eljárást a Balassagyarmati Törvényszék
129. november
130. napján jogerőre emelkedett Fpk.28/2015/
131. számú végzésével a büntető ügyben eljáró bíróság ügydöntő határozatának jogerőre emelkedéséig felfüggesztette. - Kft3.-at a felszámolási eljárás jogerős befejezésével a cégjegyzékből
132. április 29.-i hatállyal törölték. - Kft
133. a tárgybeli időben a cím1 alatti székhellyel működött. - Kft19.-nek VII.r. vádlott egyedüli taja is volt, a felszámolás elrendelése
134. december
135. napján emelkedett jogerőre, a közzétételre
136. május
137. napján került sor. - Kft
138. egyedüli tagja a tárgybeli időben tanú5 volt. - Kft
139. székhelye
140. január
141. napjától cím2 volt., - Kft
142. neve
143. október
144. napjáig Kft
145. volt, s
146. augusztus
147. napjáig IX.r. vádlott és VIII.r. vádlott együttes cégjegyzési joggal rendelkezett. - X. r. vádlott Kft23.-nak
148. november
149. napjától volt egyedüli tagja, korábban tulajdonos volt Kft
150. [98] A B/I/2009 tényállási pontban az elsőfokú ítélet
151. oldal első bekezdését követően azt is megállapította, hogy az V.r. vádlotti által rendelkezésre bocsátott fiktív számlák ÁFA tartalmának figyelembe vétele folytán a jogosulatlan adóbevétel csökkenés a Kft
152. ÁFA bevallásai benyújtásának időpontjára és azok tartalmára figyelemmel a következők szerint alakult. - A
153. április
154. napján benyújtott 2009 I. negyedévi ÁFA bevallásban, melyben 82.943.000,- Ft adóalap után 16.589.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 73.887.000,- Ft adóalap után 14.777.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 1.812.000,- Ft fizetendő adót vallott, a táblázat első három darab fiktív számla ÁFA tartalmának a beszerzést terhelő, előzetesen felszámított, levonható adó körében történt figyelembe vételével a jogosulatlan adóbevétel csökkenés 8.426.000,- Ft. - A
155. június
156. napján benyújtott 2009 május havi ÁFA bevallásban, melyben 26.562.000,- Ft adóalap után 5.312.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 23.545.000,- Ft adóalap után 4.709.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 603.000,- Ft fizetendő adót vallott, a
157. május 31.-i teljesítési időpontú fiktív számla ÁFA tartalmának a beszerzést terhelő, előzetesen felszámított, levonható adó körében történt figyelembe vétele folytán a jogosulatlan adóbevétel csökkenés 4.604.000,- Ft. - A
158. november
159. napján benyújtott
160. október havi ÁFA bevallásban, melyben 29.027.000,- Ft adóalap után 7.257.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 26.212.000,- Ft adóalap után 6.553.000,- Ft beszerzést terhelő levonható, s a kettő elszámolásából 704.000,- Ft fizetendő adót vallott, a
161. október 31.-i teljesítési időpontú fiktív számla ÁFA tartalmának a beszerzést terhelő, előzetesen felszámított, levonható adó körében történt figyelembe vétele folytán a jogosulatlan adóbevétel csökkenés 6.337.750,- Ft. [99] A B/II/2010 tényállási pontot (elsőfokú ítélet
162. oldal felétől
163. oldal feléig), mint kizárólag az elhunyt I. r. terheltet érintőt, a tényállásból kirekesztette. [100] A tényállás B/II/2012 tényállási pontjából - az előbbiek okán mellőzte az elsőfokú ítélet
164. oldal utolsó két bekezdését,
165. oldal első két bekezdését, valamint az
166. és
167. oldalán található táblázatot. - Megállapította, hogy Kft
169. február-december havi ÁFA bevallásainak benyújtására
170. március 20., április 20., május 21., június 15., július 20., augusztus 21., szeptember 19., október 19., november 20., december
171. és
172. január
173. napján került sor. [101] B/II/2013 tényállási pontnál: - Mellőzte az elsőfokú ítélet
174. oldalán,
175. oldal első bekezdésében,
176. oldal táblázat alatti részét, a
177. oldalon található két táblázatot, minthogy az ott tett megállapítások kizárólag a már az elsőfokú eljárás során elhunyt I. r. terheltre vonatkoztak. - Az
178. oldal második és harmadik bekezdése helyett - a számla adatait tartalmazó táblázat érintetlenül hagyásával - a következőket állapította meg: VIII.r. vádlott mint Kft
179. (székhely: cím3., adószáma: …) ügyvezetője a cég nevében a 00235/2013 sorszámú,
180. május 31.-i teljesítési időpontú, 14.850.000,- Ft adóalap és 4.009.500,- Ft ÁFA tartalmú, 18.859.500,- Ft bruttó összegű számlát bocsátotta ki Kft
181. felé, jóllehet a számlán szereplő call center szolgáltatás általa és I. r. terhelt által is tudottan, a valóságban nem történt meg. I. r. terhelt Kft
182. ügyvezetőjeként a fenti fiktív számlát befogadta, s annak ÁFA tartalmát - VIII.r. vádlott tudtával - a
183. május havi,
184. június
185. napján benyújtott ÁFA bevallásában a beszerzést terhelő, előzetesen felszámított, levonható adó körében figyelembe vette, s ezzel 4.010.000,- Ft vagyoni hátrányt okozott, melyhez VIII.r. terhelt a fiktív számla rendelkezésre bocsátásával nyújtott segítséget. - Az
186. oldal utolsó bekezdése helyett „Kft20." kezdetű mondattól az ítélőtábla a következőket rögzítette: IX.r. vádlott mint Kft
187. (székhely: cím4., adószáma: …) ügyvezetője az N4000044/13 sorszámú,
188. július 31.-i teljesítési időpontú, 12.600.000,- Ft adóalap és 3.402.000,- Ft ÁFA tartalmú, 16.002.000,- Ft bruttó összegű számlát bocsátotta ki Kft
189. felé, jóllehet a számlán szereplő monitoring szolgáltatás általa és Kft
190. ügyvezetője, I. r. terhelt által is tudottan, a valóságban nem történt meg. I. r. terhelt Kft
191. ügyvezetőjeként a fenti fiktív számlát befogadta, s annak ÁFA tartalmát - a IX.r. vádlott tudtával - a
192. július havi,
193. augusztus
194. napján benyújtott ÁFA bevallásában a beszerzést terhelő, előzetesen felszámított, levonható adó körében figyelembe vette, s ezzel 3.402.000,- Ft vagyoni hátrányt okozott, melyhez IX.r. vádlott a fiktív számla rendelkezésre bocsátásával nyújtott segítséget. - A
195. oldal első két bekezdése helyett. a táblázatban szereplő számla adatait is pontosítva a következőket állapította meg: IX.r. vádlott mint Kft
196. (székhely: cím2., adószáma: …) ügyvezetője a 2013/00013 sorszámú,
197. november 30.-i teljesítési időpontú, 18.600.000,- Ft adóalap és 5.022.000,- Ft ÁFA tartalmú, 23.622.000,- Ft bruttó összegű számlát bocsátotta ki Kft
198. felé, jóllehet a számlán szereplő monitoring szolgáltatás általa és Kft
199. ügyvezetője, I. r. terhelt által is tudottan, a valóságban nem történt meg. I. r. terhelt Kft
200. ügyvezetőjeként a fenti fiktív számlát befogadta, s annak ÁFA tartalmát - a IX.r. vádlott tudtával - a
201. november havi,
202. december
203. napján benyújtott ÁFA bevallásában a beszerzést terhelő, előzetesen felszámított, levonható adó körében figyelembe vette, s ezzel 5.002.000,- Ft vagyoni hátrányt okozott, melyhez IX.r. vádlott a fiktív számla rendelkezésre bocsátásával nyújtott segítséget. - Ezt követően azt is megállapította, hogy IX.r. vádlott Kft
204. és a Kft
205. nevében a fiktív számlák rendelkezésre bocsátásával összesen 8.424.000,- Ft vagyoni hátárny okozásához nyújtott segítséget. - Rögzítette továbbá azt is az ítélőtábla, hogy a fenti számlák társasági adó vonzatát, tehát azt, hogy a fiktív számlák nettó összegének költségként való figyelembe vétele folytán Kft
206. ügyvezetője 2013 évben társasági adó adónemben mekkora összegű vagyoni hátrányt okozott, pontosan megállapítani nem lehetett. [102] [103] [104] Az elsőfokú ítélet
207. oldal második bekezdését, s az alatta levő táblázatot, továbbá a
208. oldal harmadik bekezdését, mint szükségtelent mellőzte. A
209. oldal második bekezdésében az utolsó mondatrészt akként pontosította, hogy „így kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy VII.r. vádlott Kft
210. és Kft
211. nevében kiállított fiktív számlák rendelkezésre bocsátásával szándékosan segítséget nyújtott volna I. r. terheltnek abban, hogy Kft
212. 2012 üzleti évre vonatkozó beszámolójában a megbízható, valós képet lényegesen befolyásoló hibát eredményezzen." A B/III/2009 tényállási pontnál: - A
213. oldal utolsó bekezdéséből mellőzte azon mondatot, hogy „A támogatási szerződés alapján a beruházáshoz kapcsolódó számlákat általános forgalmi adó felszámításával volt szükséges kiállítani". - A
214. oldal táblázat alatti bekezdésében azt is rögzítette tanú6 egyéni vállalkozótól befogadott számla teljesítési időpontja
215. február
216. - A
217. oldal táblázat alatti második bekezdésének utolsó mondatát úgy pontosította: „A fordított adózás alá tartozó szolgáltatások miatt a II.r. vádlott által képviselt Kft16.-nak 9.041.000,- Ft ÁFA bevallási és befizetési kötelezettsége keletkezett, melynek nem tett eleget. Ehelyett Kft3.-tól illetőleg tanú6 egyéni vállalkozótól befogadott az adó áthárítására vonatkozóan valótlan tartalmú számlákat befogadta, és azok ÁFA tartalmát a
218. I. és II. negyedévi ÁFA bevallásában a beszerzést terhelő, levonható adó körében figyelembe vette, azok teljes összegét jogosulatlanul levonásba helyezte. - Figyelemmel arra, hogy a II.r. vádlott Kft
220. június
221. napján benyújtott
222. I. negyedévi ÁFA bevallásában 29.9331.000,- Ft adóalap után 5.986.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, 40.921.000,- Ft adóalap után 8.184.000,- Ft beszerzést terhelő levonható adót vallott, (s utóbbiban szerepelt Kft
223. táblázatban szereplő első öt számlájának összesen 7.582.750,- Ft-os áfa tartalma is), a kettő elszámolásából adódóan 3.208.000,- Ft összeg erejéig visszaigénylő pozícióba került, melyet a következő időszakra átvihető követelésként tüntetett fel majd számolt el. - Ily módon
224. I. negyedév vonatkozásában a jogosulatlan visszaigénylés összege 3.208.000,- Ft, míg a jogosulatlan adóbevétel csökkenés ezen felül további 4.374.750 Ft. - A
225. II. negyedévre vonatkozó,
226. július
227. napján benyújtott ÁFA bevallásában, melyben 18.942.000,- Ft adóalap után 3.629.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő, s 13.078.000,- Ft adóalap után 2.616.000,- Ft beszerzést terhelő levonható adót vallott, a jogosulatlan adóbevétel csökkenés összege 1.337.760,- Ft. - Ezt követően pedig azt, hogy II. r. vádlott, mint Kft
228. ügyvezetője a Kft25.-től befogadott fiktív számlák ÁFA tartalmát a
229. október
230. napján benyújtott
231. III. negyedévre vonatkozó ÁFA bevallásában - melyben 21.283.000,- Ft adólap után 4.021.000,- Ft értékesítést terhelő fizetendő és 11.576.000,- Ft adóalap után 2.889.000,- Ft beszerzést terhelő levonható adót vallott - vette figyelembe, s ezen időszakra vonatkozóan az adóbevételt 1.587.000,- Ft-tal jogosulatlanul csökkentette. - II.r. vádlott tehát Kft
232. nevében a költségvetésnek összesen 10.628.000,- Ft vagyoni hátrányt okozott, melyből jogosulatlan adóbevétel csökkenés 7.420.000,Ft, a jogosulatlan visszaigénylés 3.208.000,- Ft. - Ugyanakkor a másodfokú bíróság a
233. oldal táblázat alatti második és harmadik bekezdést mellőzte, s ehelyett azt állapította meg, hogy nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy Kft25.-től származó fiktív számlák költségként való elszámolása Kft
234. társasági adófizetési kötelezettségének mértékét mennyiben befolyásolta. [105] Az ekként kiegészített és helyesbített tényállás - figyelembe nem véve a B/II/Kft1./2012 tényállási pontot, melynek megalapozottságát az ítélőtábla nem vizsgálta - már mindenben hiánytalan és pontos, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz, az a vádlottak tagadásával szembenálló részében is a bizonyítékok okszerű értékelésén alapul, így a Be.
235. §

(3)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. [106] A bizonyítékok értékelésével kapcsolatban megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét a Be. 561. §

(3)bekezdés d) pontjában foglaltak szerint teljesítette, azonban az ez az indokolás, nem utolsósorban a tényállás módosításával összefüggésben jelentős kiegészítésre, illetőleg helyesbítésre szorult. [107] Mindenekelőtt azonban arra szükséges rámutatni, hogy az okirati bizonyítékok (cégmásolat, társasági szerződés, aláírási címpéldány, bevallások, adóhatósági jegyzőkönyvek, határozatok, ÁFA analitika, számlák) alapján az érintett cégek adatai, a cégnyilvántartás szerinti tulajdonosai, képviselői, az adóbevallások benyújtásának időpontja, tartalma, az annál figyelembe vett fiktív számlák adatai egyértelműen megállapíthatóak (és megállapítandóak) voltak. A tényállás módosítások egy részét pont ez eredményezte, miután az elsőfokú bíróság, a vádirati tényállás e tekintetben kritika nélküli átvétele folytán, elmulasztotta a hamis tartalmú adóbevallások benyújtásának - azaz a bűncselekmény elkövetésének - időpontjait, s az A./ tényállási pontban a kérdéses számlák adatait feltüntetni, s ugyancsak elmaradt az adóbevallások releváns elemeinek megjelenítése, mely az

1. évi IV. törvény hatálya alatt elkövetett cselekmények esetében elengedhetetlen a minősítés (adócsalás-csalás) megállapításához. [108] Mindezek értelmében tehát túlnyomórészt a cégnyilvántartás adatai alapján eszközölt a másodfokú bíróság módosításokat az A./ és B./ tényállás bevezetőjében, a kérdéses cégek releváns adataiban. Ugyanakkor viszont ahogy Kft7., úgy Kft
2. esetében is szükséges volt rámutatni arra, hogy az új tulajdonosként bejegyzett ukrán állampolgárágú személyek ténylegesen a gazdasági társaságot nem működtették, s az ügylet lebonyolításával I. r. terheltnek és II.r. vádlottnak is a célja a cégműködés átláthatóságának, ellenőrizhetőségének ellehetetlenítése volt. Mindezen megállapítások alapjául az átruházást követően a könyvelés hiányának ténye, I. r. terhelt e körben következetes vallomásai, a részére adott meghatalmazás aláírásának eredete tekintetében készült írásszakértői vélemény és nem utolsósorban MM tanú vallomása szolgált. [109] [110] [111] [112] Az A/I/1-
3. tényállási ponttal összefüggésben megállapítható, hogy Kft
4. cégnyilvántartás szerinti átruházására
5. október
6. napján került sor, s hivatalosan II.r. vádlott csak ezen időpontig volt bejegyzett ügyvezető. Az sem kétséges tehát, hogy
7. szeptemberében a gazdasági társaság még az ő ügyvezetése alatt tevékenykedett, miközben az e havi ÁFA bevallás benyújtására már ezt követően
8. október
9. napján került sor. Ebből kifolyólag, miután a vád és azzal egyezőleg az elsőfokú ítélet koncepciója vélhetően az volt, hogy az A/I/
10. tényállási pontnál azon bevallások adatait, illetőleg ezen belül azon levonható adó tekintetében tett nyilatkozatokat tartalmazza, melyek még II.r. terhelt ügyvezetősége alatt történtek, ezért abból a
11. szeptemberi bevallásban beszerzést terhelő levonható adóként feltüntetett összeget nyilvánvalóan figyelmen kívül kellett hagyni, pontosabban azt az A/I/
12. tényállási pontba kellett átemelni. Ezen túlmenően a törvényszék, bár kétségtelenül helytállóan állapította meg, miszerint az adóigazgatási eljárás során Kft
13. könyvelési anyaga, így a beszerzést alátámasztó, a levonható adó körében figyelembe vett alapbizonylatok sem álltak rendelkezésre, figyelmen kívül hagyta, hogy az adóvizsgálatra már 2008 évben került sor, s ekként elmulasztotta annak vizsgálatát is, hogy a beszerzést alátámasztó bizonylatok hiánya a havi adóbevallások időpontjaiban is fennállt-e. A vád ugyanis ezen tényállási pontnál pusztán ezt rótta II.r. vádlott terhére, a vádhoz kötöttség elvéből adódóan tehát a bizonyítás a levonható adó körében figyelembe vett bizonylatok valóságtartalmára nem terjedt (nem terjedhetett) ki. Enélkül viszont az adóhatóság megtévesztése valótlan tartalmú adóbevallások útján kizárólag akkor róható II.r. vádlott terhére, amennyiben az adott havi bizonylatok már a benyújtás időpontjaiban sem álltak rendelkezésre, illetőleg a II.r. vádlottnak már ez időpontokban is fennállt a szándéka arra, hogy azokat a cég képviselője számára hozzáférhetetlenné tegye. A gazdasági társaság utóbb történt fantomizálása, az alapbizonylatok utólagos elérhetetlenné tétele önmagában visszamenőleg nem minősíti valótlanná az adóbevallás tartalmát, illetőleg nem módosítja a terhelt ezzel kapcsolatos tudattartalmát, azaz a részcselekmények befejezését követő magatartások a megelőzően kifejtett cselekvőség eltérő büntetőjogi megítélését nem eredményezhetik. A költségvetési csalás (adócsalás) ugyanis úgynevezett eredmény bűncselekmény. A bűncselekmény az eredmény, a vagyoni hátrány (adóbevétel csökkenés) bekövetkezésével válik befejezetté, mégpedig akkor, amikor a fizetendő adó megfizetésére esedékességkor nem kerül sor. A bűncselekmény szándékos, az elkövetőnek az adófizetési kötelezettségének alapját képező tényekkel tisztában kell lennie, ahogyan azzal is, hogy magatartásával (jelen esetben az adóhatóság felé tett nyilatkozatával, azaz az adóbevallások benyújtásával) összefüggésben az adott időszakban vagyoni hátrányt okoz, e következményeket kívánja, vagy azokba belenyugszik. Márpedig jelen esetben
14. január-augusztus havi adóbevallások benyújtásának időpontjára nem áll olyan adat rendelkezésre, mely a könyvelési alapbizonylatok hiányát kétséget kizáróan igazolná. Sőt, ezzel ellentétesen vallott II.r. vádlotton kívül Kft
15. akkori könyvelője, tanú3, és ezt igazolja a cég tőle lefoglalt
16. októberéig rendelkezésre álló ÁFA analitikája is. Mindezek alapján tehát az elsőfokú bíróság által tett azon megállapítás, miszerint a II.r. vádlott bizonylatok hiányában vallott a levonható adóról, megalapozatlan, e következtetés levezetése az elsőfokú ítéletben egyébként meg sem történt. Az elsőfokú ítélet
17. oldalán írtakból az tűnik ki egyébként, hogy a törvényszék az ügyvezetőt terhelő könyvelési iratok megőrzésére vonatkozó kötelezettség megsértését értékelte elkövetői magatartásként, mely azonban amellett, hogy az adóbevétel csökkenéssel (vagyoni hátrány okozással) okozati összefüggésben nem állt, nem illeszthető sem az elkövetés idején hatályos
18. évi IV. törvény
19. §

(1)bekezdésében meghatározott adócsalás, sem pedig a jelenlegi Btk. 396. §

(1)bekezdésben meghatározott elkövetési magatartásai körébe sem. [113] Az ítélőtábla ezért - amellett, hogy az érintett ÁFA bevallások benyújtásának időpontját és tartalmát rögzítette - II.r. vádlott, tanú3 és az előbbiekben megjelölt okirati bizonyítékokból arra a ténybeli következtetésre jutott, miszerint az alapbizonylatok hiánya a bevallások időpontjában, s ekként ezen időszak tekintetében az adóhatóság szándékos megtévesztése kétséget kizáróan nem igazolt. [114] Nyilvánvalóan más a helyzet a

1. október
2. napját követően benyújtott (
3. szeptember-
4. december havi ÁFA bevallások) adóbevallások esetében (A/I/
5. tényállási pont), figyelemmel arra, hogy a körülményekből II.r. terheltre vonatkoztatva is egyértelmű következtetés vonható arra, hogy a gazdasági társaság irányításában, tagjaiban stb. történő változásokat az ellenőrzés ellehetetlenítése motiválta. Az ítélőtábla e megállapítást megalapozó releváns körülményekre már fentebb utalt, s II.r. vádlott ezzel kapcsolatos tudattartalma abban is tetten érhető, hogy a cég üzletrészeinek átruházásával a székhely, ahol egyébként a későbbiekben rendelkezésre álló jelentés szerint Kft
6. nem volt elérhető, az üzletrészek és az ügyvezetői tisztség átruházásával sem módosult. Ezen túlmenően szükséges utalni például tanú7, tanú8, tanú9, tanú10 , tanú11, tanú12, tanú13, tanú14 vallomására, akik úgy nyilatkoztak, hogy a cég vezetésben bekövetkezett változásokról nem tudtak, a korábban elindított munkákkal összefüggésben az egyeztetést ezt követően is II. r. vádlottal végezték, a számlákat (munkabéreket) tőle kapták meg, s a kifizetést az általa közölteknek megfelelően teljesítették. Azt, hogy a már meglevő üzleti partnerek tekintetében az ügyvezetői feladatokat ténylegesen 2007, október
7. napját követően is II.r. vádlott vitte tovább, a bankszámla feletti megmaradt rendelkezési jogosultsága, az onnan történt készpénz felvételei és az is alátámasztja, hogy a csatolt szerződéseken a „B" aláírás nemcsak a
8. október 3.-át követő keltezésű, de azt megelőző szerződéseken is előfordult. Ez pedig alátámasztja I. r. terhelt azon terhelti előadását, miszerint II.r. vádlott vele több alkalommal is szerződéseket íratott alá, számlákat töltetett ki, azok tartalmát azonban nem ellenőrizte. Mindezek alapján II.r. vádlott A/I/
9. pontban írt cselekvősége, figyelemmel arra is, hogy Kft
10. ÁFA bevallásai végig II.r. terhelt ügyfélkódjával és az ő e-mail címéről kerültek feltöltésre, a bűnsegédi törvényi tényállás keretein kívül eső - közreműködésen messze túlmutatott. [115] Megjegyzendő egyébként, hogy az adóhatóság e-mail cím1 e-mail címre vonatkozó fenti tájékoztatása egyértelműen cáfolja a II.r. vádlott azon tárgyalási védekezését, miszerint ez az elektronikus levelezési cím csak igen rövid ideig élt, abból az adóbevallások benyújtásáról nem értesült. [116] A cég
11. szeptember-
12. december havi ÁFA bevallások tekintetében tehát mindezek alapján már messzemenően egyetértett az ítélőtábla is a II.r. vádlott tudattartalmára vont azon elsőbírói következtetéssel, hogy már a bevallások benyújtásának időpontjában is tisztában volt Kft
13. könyvelésének, beszerzésre vonatkozó alapbizonylatainak hiányával. [117] Az A/I/
14. tényállási pontban is szükséges volt feltüntetni a bevallások benyújtásának időpontját, tartalmát és az adott bevallási időszak tekintetében okozott jogosulatlan adóbevétel csökkenés összegét. Ez az elsőfokú ítéletben írtaktól azért módosult, mert az előbbiekben kifejtettek szerint a
15. szeptemberre vonatkozó, de
16. október
17. napján benyújtott bevallással összefüggő adóbevétel csökkenés, értelemszerűen e pontba tartozott. [118] Ezen túlmenően a törvényszék utalt ugyan szakértő2 kiegészítő könyvszakértői és szakértő1 könyvszakértői véleményében írtakra, de indokolása nem tartalmazta annak levezetését, hogy a jogosulatlan adóbevétel csökkenés (vagyoni hátrány) összegszerűségét egyes bevallási időszakokban milyen adatok alapján határozta meg. A másodfokú bíróság ezért ezzel összefüggésben arra mutat rá, hogy az értékesítés adóalapja és adó összege tekintetében 2008 évben ugrásszerű emelkedés történt, így megalapozott az a következtetés, hogy azt nyilvánvalóan Kft
18. felé kibocsátott - fiktívnek minősített számlák figyelembe vételével határozták meg. Erre tekintettel nem lehetett az adóbevétel csökkenés összege a levonásba helyezett adó teljes összegével azonos, hiszen annak egy része nyilvánvalóan a valótlan, ekként az ÁFA törvény hatálya alá nem tartozó gazdasági eseményről kiállított számlák adóvonzatának ellentételezését szolgálta, ezért további adóbevétel csökkenést (vagyoni hátrányt) nem okozott. Büntetőjogi értékelés alapját ugyanis nem képezheti az ÁFA törvény
19. §

(1)bekezdésében meghatározott szankció, miszerint a gazdasági esemény megtörténtére tekintet nélkül adófizetésre kötelezett, aki a számlán áthárított adót tüntet fel. Mindezekből az következik, hogy miután Kft

1. egyik ÁFA bevallásában sem került visszaigénylő pozícióba, az adóbevétel csökkenés összege az igazolt ÁFA törvény hatálya alá tartozó értékesítések, szolgáltatások után fizetendő ÁFA összegét nem haladhatta meg. Ennek összesítését szakértő2
2. október
3. napján kelt kiegészítő szakértői véleményének
4. oldalán található táblázata részletesen tartalmazta. Azt - szakértő1 szakértői véleményére figyelemmel - csak
5. december hónap vonatkozásában kellett módosítani, mely időszakban Kft
6. felé számlakibocsátás nem történt, s ahol szakértő1 nem észlelte, hogy a beszerzést terhelő, levonható adó összege nem érte el az igazolt értékesítést terhelő, fizetendő adóként feltüntetett összeget, így az adóbevétel csökkenés nem utóbbi, hanem a beszerzést terhelő, levonható adóként megjelölt összeggel azonos. [119] Ezen túlmenően, bár erre nem az érintett II.r. vádlott, hanem III. és IV.r. vádlott védője utalt, az ítélőtábla mégis szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy nincs ellentmondás aközött, hogy a könyvelés, alapbizonylatok hiánya csak a levonásba helyezett adóval összefüggésben került értékelésre. Ez pedig az adólevonás jogának és adófizetés kötelezettségének eltérő jogi természetéből fakad. Az adólevonás joga alanyi jog, annak gyakorlása - a feltételek fennállása esetén kizárólag az adózó döntésén alapul, és nem tehető függővé pl. attól, hogy a számlát kibocsátó adóalany adóbevallási vagy fizetési kötelezettségének eleget tesz-e. Meg kell azonban felelnie - ahogy arra több közzétett eseti döntés (pl.: EBH.2016.K.33) már rámutatott - az adólevonási jog gyakorlásához szükséges alanyi és tárgyi feltételeknek, rendelkeznie kell adóalanyisággal, számlával és megfelelő nyilvántartásokkal, melyekből az adólevonási jog gyakorlásának alapját képező körülmények, az érintett időszak és összeg megállapítható, ellenőrizhető. A hatályos ÁFA tv.
7. §

(1)bekezdés a) pontjában írt, az ügylet teljesítését igazoló számla hitelessége, mint az adólevonási jog tárgyi feltételének megléte ugyanis kizárólag a kapcsolódó könyvek, nyilvántartások adatai alapján igazolható (ellenőrizhető), s azok vezetésére vonatkozó kötelezettséget a számviteli törvény, de az ÁFA tv.

1. § és
2. §-ában foglalt rendelkezések külön is nevesítik. Az adólevonás joga az adóalanyt illeti meg, s erről nevében kizárólag a képviseletét ellátó személy jogosult nyilatkozni; a joggal a hatóságok, bíróságok az adóalany helyett nem élhetnek, az adólevonás jogának nem érvényesítése értelemszerűen számon nem kérhető. Nyilvánvalóan más a helyzet az értékesítést terhelő, fizetendő adó bevallásával, mely nem az adózó önkéntes döntésén, választásán alapul. A fizetendő adó bevallásának, megfizetésének [120] [121] [122] [123] [124] [125] [126] kötelezettségét az ÁFA tv.
3. §, 55.§, 56.§,
4. §-a nevesíti, e kötelezettség teljesítése alól az adózó (képviselője) a bizonylatok (könyvelés) hiánya miatt nem mentesül. II.r. vádlott mint Kft
5. egyes ügyvezetői feladatait továbbra is ellátó személy tudomással bírt a társaság gazdasági tevékenységéről, tisztában volt az elvégzett munkák volumenével, értelemszerűen azzal is, hogy a társaságot a tevékenysége után az adott időszakra vonatkozón ÁFA fizetési kötelezettség terheli, ahogy azzal is, hogy könyvelés (alapbizonylatok) hiányában ezzel szemben adólevonási jog gyakorlásának feltételei nem állnak fenn. Így amikor ennek figyelmen kívül hagyásával I. r. terhelttel szándékegységben közreműködött az adóbevallások ügyfélkódjával és e-mail címeről történő benyújtásában, nem vitásan tudott arról is, hogy azzal összefüggésben az adott időszakban a beszerzést terhelő, levonható adóként feltüntetett összeggel egyező értékű vagyoni hátrányt (adóbevétel csökkenést) idéz elő. Az A/I/
6. tényállási pont vonatkozásában a másodfokú bíróság alapvetően egyetértett a törvényszék következtetéseivel. Elsőként azonban az érdemel kiemelést, hogy a fellebbviteli főügyészségi átirat nem tényszerűen hivatkozott arra, hogy a Nógrád Megyei Főügyészség vádirata II.r. vádlottnak a Kft
7. 2008 évi társasági adóbevétel csökkentésében való bűnsegédi bűnrészességének megfelelő tényeket is tartalmazta. A fenti vádirati tényállás I/
8. pontja ugyanis II.r. vádlottra vonatkozóan csak 2007 évet illetően tesz megállapítást, a 2008 évvel összefüggésben írtak - mely időszakban társasági adóbevallás benyújtására Kft
9. nevében nem került sor - csak a vádemelést követően elhunyt I.r. terheltet érintették. Azt, hogy a vádhatóság II.r. vádlottra vonatkozóan 2008 évre a társasági adónemet érintő megállapításokat szándékosan mellőzte, mi sem mutatja jobban, mint a Nógrád Megyei Főügyészség - vádirathoz csatolt -
10. május
11. napján kelt határozata, melyben II.r. terhelttel szemben egyebek mellett a
12. évi társasági adóval kapcsolatos adócsalás bűntette miatt indult nyomozást - mivel a cselekmény nem bűncselekmény - megszüntette. Az elsőfokú bíróság tehát a Be.
13. §

(1)-

(3)bekezdésében foglalt vádelvre is figyelemmel törvényesen járt el, amikor nem vizsgálta II.r. vádlottnak Kft

1. 2008 évi társasági adóbevallásával, adóbevétel csökkenésével összefüggő esetleges magatartását. Az ítélőtábla ezen túlmenően az A/I/
2. illetőleg A/II/2, A/III/
3. illetőleg B/I/2009 tényállási pontnál sem értett egyet az ügyészség társasági adóra vonatkozó érvelésével. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló
4. évi LXXXI. törvény (Tao tv.)
5. §-a és
6. §-a értelmében ugyanis a társasági adó alapja az adóalany belföldi és/vagy külföldi jövedelme. A társasági adót tehát az adóalany jövedelemszerzésre irányuló vagy azt eredményező gazdasági tevékenysége egészének tükrében kell meghatározni. Mindez még a NAV előtt folyó adóhatósági eljárásokban is, mely egyébként társasági adó tekintetében egyetlen érintett vállalkozásnál sem indult - azt jelenti, hogy amennyiben a gazdasági társaság a fentiek szerinti gazdasági tevékenységet végzett, nem lehet figyelmen kívül hagyni, ha azzal összefüggésben szükségszerűen költségei is felmerültek, függetlenül attól, hogy kiadásairól számla nem áll rendelkezésre vagy azok valótlanok. A beszerzési számlák fiktív voltának - szemben az általános forgalmi adóval, melynél a törvény írja elő, hogy adólevonási jog csak azt alátámasztó hiteles bizonylat birtokában gyakorolható - a társasági adó összegére közvetlen kihatása nincs (és az elkövetés idején sem volt). A társasági adó alapjának, mértékének vizsgálata, megállapítása túlmutat az adókötelezettséggel érintett gazdasági eseményekről kiállított számlák alaki vagy tartalmi hitelességén. [127] [128] [129] [130] Amíg azonban az adóhatósági eljárásban, amennyiben a jövedelemmel szemben a Tao tv. szerint elszámolható kiadások nem tisztázhatók, lehetőség van az adóhiány (költségek) rendelkezésre álló adatok alapján, lényegében becsléssel történő megállapítására, ez a büntetőeljárásban a Be.
7. §-ában írt bizonyítási alapvetésekre is figyelemmel, nyilvánvalóan nem lehet irányadó. A büntetőeljárás során a bűncselekménnyel okozott vagyoni hátrány (adóbevétel csökkenés) összegét a büntetőeljárási törvény szerinti bizonyítás során, az ott írtak szem előtt tartásával szükséges tisztázni. Jelen ügyben a társasági adó kapcsán vitatott tényállási pontoknál (ahogy egyébként Kft1.re és Kft16.-ra vonatkozó társasági adóval kapcsolatos tényállásrészeknél sem) a vádban írtak sem léptek túl azon a mára már meghaladott koncepción, miszerint a költségek elszámolására szolgáló bizonylatok hiánya, illetőleg alaki vagy tartalmi valótlansága önmagában is megalapozza a társasági adóra elkövetett adócsalás (költségvetési csalás) miatti büntetőjogi felelősséget. S így a vádló által e körben felajánlott (szakértői) bizonyítás sem terjedt túl annak meghatározásánál, hogy az igazolt bevételekkel szemben mennyi költség az, amely hiteles számlával igazolt, s így a társasági adófizetési kötelezettség meghatározása lényegében matematikai számításra korlátozódott. E tényállási pontoknál tehát a ráfordítások tényleges felmerülésére, azok összeszerűségére vonatkozó tények risztázása elmaradt, s e körben a vádhatóság bizonyítást nem is ajánlott fel, így a Be.
8. §

(4)bekezdése értelmében a megalapozatlanság következményei nem alkalmazhatók. Az elsőfokú bíróság tehát a rendelkezésre álló, ügyészség által felajánlott bizonyítékok alapján helytállóan jutott arra a megállapításra, hogy a gazdasági tevékenység során felmerült tényleges költségek, s így a társasági adó (adócsökkentés) mértéke kétséget kizáróan nem igazolható. [131] Az A/II/

1. illetőleg A/III/
2. tényállási pontban írtak kapcsán a másodfokú bíróság a bevallások benyújtási időpontjának, tartalmának jelentőségén illetőleg a beszerzést terhelő levonható adó körében figyelembe vett fiktív számlák adatai feltüntetésének szükségességén túl arra hívja fel a figyelmet, hogy a tényállásnak a gazdasági esemény(ek) megtörténtétére/meg nem történtére vonatkozó ténybeli következtetés és nem annak levezetése a része, utóbbi a bizonyítékok értékelése körében fejtendő ki. Ekként az A/II. tényállási pont első bekezdésében írtak szinte teljes tartalma mellőzendő volt. Ugyancsak értelmezhetetlen volt az A/III. tényállási pont bevezetője az előbbiekre és arra is figyelemmel, hogy az a A/III/
3. tényállási pontban írtakkal nem mindenben állt összhangban. Ugyancsak szükséges a terhelti védekezésekre figyelemmel arra is rámutatni, hogy egy számla fiktív volta nem pusztán a benne szereplő gazdasági esemény meg nem történtére v