Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.125/2020/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a dr. Radnay Márta ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe.) által képviselt felperes (felperes címe) felperesnek a Szabó és Szomor Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd dr. Sz. Szabó Sándor, alperesi jogi képviselő címe) által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen munkaviszony megszüntetése tárgyában indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 64.M.791/2019/
- számú ítéletével szemben az alperes
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy a NAV külön felhívására fizessen meg 211.574 (kettőszáztizenegyezerötszázhetvennégy) forint fellebbezési illetéket az állam javára. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a
- február
- napján kelt 64.M.791/2019/
- számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek elmaradt jövedelemként kártérítés jogcímén 2.644.675 forintot és ezen összeg után
- szeptember 1-jétől a kifizetésig járó késedelmi kamatot, valamint az állam külön felhívására 158.680 forint eljárási illetéket. [2] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- február 6-tól állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesi munkáltatóval. A csatolt munkaszerződés szerint a felperes munkaköre titkárságvezető volt. A felperes munkaviszonyát az alperesi munkáltató a
- október 2-án kelt és felperes által
- október 19-én átvett azonnali hatályú felmondással megszüntette. [3] A felperes a
- november 16-án érkeztetett keresetlevelében kérte az azonnali hatályú felmondás jogellenességére tekintettel kötelezni az alperest 17 napra járó távolléti díja megfizetésére, amelynek összegét bruttó 494.818 forintban határozta meg. A bíróság a keresetlevelet 65.M.1664/2018 számon lajstromozta. A bíróság a folyamatban volt eljárásban felhívta az alperest ellenkérelem benyújtására, aki a bíróság által megadott határidőn belül ellenkérelmet nem nyújtott be, ezért a bíróság
- február 6-án bírósági meghagyást bocsátott ki. A bírósági meghagyás rendelkező részében a bíróság kötelezte az alperest arra, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 494.818 forint távolléti díjat, valamint rendelkezett a kereseti kérelemmel egyezően a kamatokról is. A bírósági meghagyás indokolása tartalmazta azt, hogy a bíróság azért bocsátotta ki a bírósági meghagyást, mert az alperes a rendelkezésére álló 45 napos határidőn belül írásbeli ellenkérelem előterjesztését elmulasztotta, és a határidő meghosszabbítását sem kérte. A bírósági meghagyás
- február 26-án jogerőre emelkedett. [4] A felperes a jelen eljárásban arra kérte kötelezni az alperest, hogy a felmondás jogellenességére tekintettel kártérítés címén fizessen meg bruttó 2.644.675 forint elmaradt munkabért és annak
- szeptember 1-jétől járó kamatait. [5] Az elsőfokú bíróság nem értett egyet az alperes elsődleges érvelésével, mely szerint az eljárás megszüntetését azért indítványozta, mert a polgári perrendtartásról szóló
- évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdés a) pontja és 176. §
(1)bekezdés d) pontja szerint a keresetlevél visszautasításának volt helye a korábbi bírósági meghagyásra tekintettel. Álláspontja szerint a folyamatban volt 65.M.1664/2018 szám alatti peres eljárásban benyújtott felperesi keresetlevél valóban ellentmondásosan tartalmazza az Mt. 82. §
(1)és
(2)bekezdésére, valamint a 82. §
(4)bekezdésére történő hivatkozást, ugyanakkor a keresetlevélből egyértelműen megállapítható, hogy ezen eljárásban a felperes igényét az Mt. 82. §
(1)és
(2)bekezdésére alapította. A felperes távolléti díja havi 750.000 forint volt, 12 havi távolléti díja összesen 9.000.000 forint. A napi távolléti díj összege az Mt. 136. §
(3)bekezdése alapján 35.714 forint. A felperes munkaviszonya az alperesnél
- október 19-én szűnt meg, az azóta eltelt időben a felperes új munkahelyen nem helyezkedett el. A felperes igénye a keresetlevél előterjesztéséig 17 munkanapra 607.138 forint. Az Mt.
- §
(2)bekezdése szerint a társadalombiztosítási járulékkal (18,5%) csökkentett összeg 494.818 forint. Az idézett szövegrészből megállapítható, hogy a felperes ezen eljárásban az igényét az Mt. 82. §
(1)bekezdésére és
(2)bekezdésére alapította. A felperes éppen ezért nyilatkozott arról, hogy új munkahelyen nem helyezkedett el, illetve napra pontosan kiszámolta az igényét, és az összegszerűséget csökkentette a járulékkal is. [6] Az elsőfokú bíróság érdemben is megalapozottnak tartotta a felperes keresetét. Rögzítette, hogy nem volt törvényi lehetőség arra, hogy a felmondás indokai valóságát és okszerűségét vizsgálja, miután jogerős bírósági meghagyás rendelkezett a felperes munkaviszonya megszüntetésének jogellenességéről. [7] Az összegszerűség tekintetében az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy az alperes érdemi ellenkérelmében az összegszerűséget nem vitatta, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az Mt. 82. §
(2)bekezdésében szabályozott limit nem az elmaradt jövedelem időtartamát, hanem annak összegét korlátozza. Hivatkozott a 6/
- (XI.28) KMK véleményre, mely a
- pontban kimondta azt, hogy az elmaradt jövedelem és az elmaradt munkabér összege az idő előrehaladtával emelkedhet, ezért a munkaügyi perben a munkavállalói jogérvényesítési érdekek elősegítése miatt indokolt lehetővé tenni, hogy a munkavállaló ne csak az elsőfokú eljárásban, hanem a másodfokú tárgyalás berekesztéséig felemelje keresetét, amennyiben az igényt nem merítette ki. A perbeli esetben a bíróság jogerős bírósági meghagyást bocsátott ki, az ügy nem került másodfokra, ugyanakkor a felperes nem merítette ki a 12 havi távolléti díj összegét, mint maximális limitet. [8] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes által
- november
- napi keltezéssel előterjesztett keresetlevélben a felperes a felmondás jogellenességére tekintettel az Mt.
- §
(1)bekezdésére hivatkozással egy hónapra járó távolléti díja, összegszerűen 494.818 forint tőke megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A bírósági meghagyás ennek megfelelően 494.818 forint távolléti díj és ezen összeg után járó késedelmi kamat és perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Álláspontja szerint a keresetlevél 4. pontjában a felperes az „Mt. 82. §
(4)bekezdésére vonatkozó igénnyel kapcsolatos érvelés" cím alatt is az Mt. 82. §
(4)bekezdésére hivatkozással vezeti le igényét, rögzítve, hogy „a felperesnek az Mt. 82. §
(4)bekezdésére alapított igénye kapcsán azt kell igazolnia, hogy az alperes jogellenesen járt el, a felmondás jogellenessége a jelen keresettel érvényesített igényt önmagában megalapozza". A felperes továbbá a keresetlevél 5., „a kereseti kérelmek egymáshoz való viszonya" című pontjában is azt rögzíti, hogy tárgyi keresethalmazat alapját jelentő igények, tehát a Mt. 82. §
(4)bekezdése alapján érvényesített igény és kamata, valamint a perköltség egymáshoz képest önálló, de egymás mellett és együttesen előterjeszthető igények, valamint a keresetlevél 7. pontja, „a pertárgy értéke" pont is azt tartalmazza, hogy a pertárgy értékét az Mt. 82. §
(4)bekezdése szerinti igény összegében jelöli meg. Álláspontja szerint következetlen, önellentmondásos keresetlevél esetében bírósági meghagyás kibocsátásának nem lett volna helye, a keresetlevelet vissza kellett volna utasítani, vagy a felperest hiánypótlásra felhívni. [9] Arra hivatkozott, hogy a munkavállaló az Mt.
- §-a alapján jogosult dönteni a tekintetben, hogy a jogviszony jogellenes megszüntetése esetén kártérítést követel a munkáltatótól, melynek mértéke a tizenkét havi távolléti díjat nem haladhatja meg, vagy a munkavállaló e helyett a felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetése iránti igény érvényesítését választja. Ez utóbbi a felperesi munkavállaló esetében egy havi távolléti díjnak megfelelő összeg. Ezen utóbbi választása esetén a munkavállaló a tényleges tételes kárának megtérítését nem igényelheti, ezen igényérvényesítése esetén a tényleges kár megléte a perben nem vizsgálható. A felperes az Mt.
- §-a alapján számára biztosított választás jogát gyakorolva akként határozta meg kereseti kérelmét, hogy az Mt.
- §
(4)bekezdése alapján a felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetése iránti igényét érvényesíti. Ezen választásával a felperes a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggő kár megtérítése iránt további igényt nem érvényesíthet. A keresettel érvényesített jog minősítése tekintetében irreleváns, hogy a felperes a kereseti követelése összegét számszakilag helytelenül, az irányadó harminc napi távolléti díj helyett 17 napi távolléti díj figyelembevételével határozta meg és ezen kereseti kérelemnek megfelelően a jogerős bírósági meghagyás is távolléti díj megfizetésére kötelezte az alperest. Mivel a felperes kereseti kérelmét az elsőfokú bíróság jogerősen elbírálta, így a felperes a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kár megtérítése iránt további igényt nem érvényesíthet. [10] Az alperes a fellebbezési ellenkérelemre tett észrevételeiben megismételte, hogy a felperes korábbi kereseti kérelmében egy hónapra járó távolléti díja megfizetésére kérte kötelezni alperest és az elsőfokú bíróság ezen kérelemnek megfelelően távolléti díj megfizetéséről rendelkezett a jogerős bírósági meghagyásban. Álláspontja szerint a felperesnek a keresetlevél összegszerű levezetésére, illetve a késedelmi kamat esedékességére vonatkozó érvelése alaptalan, abból ugyanis nem állapítható meg, hogy valójában milyen jogcímen kívánt a felperes igényt érvényesíteni. Álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott a peres eljárást megelőző egyeztetési kísérlet során az alperes által írt levélre is, ebből a felperesi kereset tartalmának megállapítására nem lehet következtetést levonni. [11] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte, költségjegyzék nyomtatványt nem csatolt. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása helytállóan rögzíti, hogy a keresetlevél összegszerű levezetéséből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes az eljárásban igényét az Mt. 82. §
(1)bekezdés és
(2)bekezdésére alapította. Ezt támasztja alá a tájékoztatás a sikertelen új jogviszony létesítéséről, a kártérítés felső összeghatárára hivatkozás, az egy napra lebontott távolléti díj összegének meghatározása, illetve az összeg csökkentése a 18,5% -os társadalombiztosítási járadékkal. Hivatkozott a keresetlevél 2.2-es pontjára, amely egyértelműen rögzíti, hogy a felperesnek elmaradt jövedelemben jelentkező kára keletkezett, mely havonta esedékes. A késedelmi kamat megjelölés alatt kifejtette, hogy „a jogellenes felmondással kárt okozott felperesnek, a kártérítés a Ptk. 6:532 §-a alapján a károsodás bekövetkezésekor azonnal esedékes". Hivatkozott továbbá a peres eljárást megelőző egyeztetési kísérlet során felperesi jogi képviselő részére írt levélre, melyben a felperesi igényérvényesítéssel kapcsolatban az Mt. 82. §
(2)bekezdésére utalt azzal, hogy jövedelem adatokat, máshonnan megtérülő egyéb jövedelem adatokat kért a felperes részéről. [12] Az alperes fellebbezése nem alapos. [13] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és az irányadó jogszabályok alkalmazásával és azok helyes értelmezésével érdemben jogszerű döntést hozott. [14] A felperes a munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt további elmaradt jövedelem megfizetése iránt terjesztett elő keresetet. Az alperes fellebbezésében alaptalanul hivatkozott arra, hogy a 65.M.1664/2018. számú ügyben az Mt. 82. §
(4)bekezdése alapján történt a marasztalása, ezért a felperes jelen eljárásban előterjesztett keresetlevelét a Pp. 176. §
(1)bekezdés a)-i) pontja alapján vissza kellett volna utasítani vagy a Pp. 240. §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az eljárást meg kellett volna szüntetni. Az előzményi iratok alapján megállapítható, hogy a
- február 6-án kelt bírósági meghagyás ellentmondás hiányában emelkedett jogerőre. Az alperes jelen eljárásban a korábbi mulasztását nem pótolhatja, ezért nincs helye a megelőző eljárásban előterjesztett keresetlevél vizsgálatának, nem lehet arról állást foglalni, hogy a bíróság a korábbi eljárásban a keresetlevél alapján a szükséges intézkedéseket megtette-e és nem vitatható az elsőfokú bíróság 65.M.1664/
- számú eljárásban levont jogkövetkeztetése sem. [15] A marasztalás jogcímét illetően a jogerős bírósági meghagyás indokolásából kellett kiindulni, amely elmaradt jövedelem címén kötelezte az alperest a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt. Ez nem akadálya annak, hogy a jogerős ítélettel elbírált kárigényt meghaladó, utóbb esedékessé vált kártérítési igényt a felperes újabb munkaügyi perben elévülési időn belül érvényesítse (6/
- (XI. 28.) KMK vélemény a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei egyes kérdéseiről). A felperes előbbi jogát nem érinti, hogy az elmaradt jövedelem összegét - számára hátrányosan - nem átlagjövedelemmel, hanem távolléti díjjal számolta az említett, jogerősen befejezett ügyben. [16] A kifejtettek alapján miután a bírósági meghagyás anyagi jogereje csak a kereset jogalapja ( a munkaviszony jogellenes megszüntetése) vonatkozásában állapítható meg és az összegszerű számítást az alperes a fellebbezésben nem vitatta, a másodfokú bíróság a Pp.
- §-a alapján az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [17] A másodfokú bíróság a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a perköltségre vonatkozó rendelkezést mellőzte figyelemmel arra, hogy a felperes fellebbezési ellenkérelmében indítványozta ugyan az alperes perköltségben való marasztalását, azonban a Pp. 81. §
(1)bekezdése ellenére a perköltség felszámítását elmulasztotta. [18] A másodfokú bíróság a fellebbezéssel érintett pertárgyérték alapján határozta meg az alperest terhelő fellebbezési illeték összegét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(1)bekezdése, valamint a 46. §
(1)bekezdése alapján és a Pp. 101. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett annak megfizetéséről. Budapest,
- szeptember
- dr. Orosz Andrea s.k.. Asbóth Balázs s.k.. Laczó Adrienn Lilla s.k. a tanács elnöke előadó bíró A kiadmány hiteléül: kiadó bíró