← Magyarország

Pfv.20642/2019/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A kezelőorvos tájékoztatási kötelezettségének megítélése nem orvosi szakkérdés, hanem a bíróság mérlegelési körébe tartozó jogkérdés. Orvos-szakmai kérdésnek az minősül, hogy mire kell adott, egyedi esetben kiterjednie a tájékoztatásnak. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.VIII.20.642/2019/

  1. szám A tanács tagjai: Salamonné dr. Piltz Judit a tanács elnöke . Gyarmathy Judit előadó bíró . Csesznok Judit Anna bíró A felperes: felperes A felperes képviselője: Dr. Szlávik Niké ügyvéd Az alperes: alperes Az alperes képviselője: Dr. Nemes Ferenc ügyvéd Az alperesi beavatkozó: Alperesi beavatkozó Az alperesi beavatkozó képviselője: . Kocsisné dr. Gyuris Ilona ügyvéd A per tárgya: kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Ítélőtábla Pf.I.20.225/2018/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: éti Törvényszék 4.P.22.730/2016/
  3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek és az alperesi beavatkozónak 25.400-25.400 (huszonötezer-négyszáz huszonötezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 384.000 (háromszáznyolcvannégyezer) felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. forint Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperest egy, a perben nem álló egészségügyi szolgáltató kft. a hasfalán érzett csomó miatt a
  4. augusztus 26-án kelt szakorvosi [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] lelet szerint „hasfali sérv kizáródás vagy üszkösödés nélkül" diagnózissal kezelte, és részére adaptálható hasi sérvkötő alkalmazását írta elő, a státuszban rögzítve: „alsó medián pp. gyógyult műtéti heg, köldök felett 2 cm átmérőjű sérvtömlő". Az alperes kórházban
  5. december 11-én felvett ambuláns kezelőlap szerint a felperesnél „az alsó med. lap. felső zuga felett tojásnyi posztoperatív sérvet" tapintottak. Ismét „hasfali sérv, kizáródás vagy üszkösödés nélkül" diagnózist állapítottak meg, és sebészeti beavatkozást javasoltak. A műtéti beleegyező nyilatkozat szövegében „hasfali sérv" szerepel, az ún. tájékozott beleegyezés pedig ugyancsak „hasfali sérvműtét" kezelést rögzített. A felperes a beavatkozáshoz hozzájárult, a nyilatkozatokat aláírta. Ezt követően, a
  6. január 13-án elvégzett műtét kapcsán készült zárójelentésben az alábbiakat írták le: „A beteg tervezetten került felvételre posztoperatív hasfali sérv műtéti megoldás miatt. Korábban vakbélgyulladás, lágyéksérv miatt műtötték. Státusza szerint alsó és középső medián laparotómia hege, mely köhögtetésre elődomborodik, posztoperatív sérv sejthető. A műtéti metszés fölött epigastriálisan lipoma - epigastrialis sérv - tapintható. A műtét során hasfali rekonstrukció, háló implantáció történt." A posztoperatív szak zavartalanul telt, a felperes láztalan volt, a sebe reakciómentes, és részére gyógyszeres kezelés alkalmazását írták elő. Feltüntették azt is, hogy „epigastrialis sérvének megoldását később tervezzük". A Tudományegyetem Klinikai Központja (a továbbiakban: Klinika)
  7. április 28-án vette fel a felperest posztoperatív sérv műtéti megoldása céljából. Zárójelentése szerint „a betegnél korábban divertikulitis talaján kialakult colo-vesicalis fistula miatt történt műtét más intézetben. Ezt követően az alsó medián laparotómia hegében sérv alakult ki, ezt hálóval rekonstruálták. A felső sebzugban diónyi sérv észlelhető, mely a betegnek panaszokat okoz", ennek műtéti elvégzésére vették fel. Státuszában rögzítették: „alsó medián laparotómia gyógyult műtéti hege, ennek proximális sebzugában kb. diónyi reponábilis sérv tapintható". A felperesnél
  8. április 29-én hasfali rekonstrukciót végeztek, onlay háló beültetésével. Gyógyszeres és antibiotikumos kezelésben részesítették. A posztoperatív szakban egy alkalommal volt lázkiugrása, amely nem ismétlődött. Ettől eltekintve a posztoperatív szak eseménytelen volt, sebe reakciómentes, a draint eltávolították. Javasolták eltávozása után gyógyszeres kezelését szigorú hasfali kímélet mellett. A felperesnél a Megyei Kormányhivatal 56%-os össz-szervezeti egészségkárosodást állapított meg
  9. június 26-tól. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [9] A felperes keresetében 3.000.000 forint sérelemdíj és
  10. április 29-től 70.000 forint járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes az egészségügyről szóló
  11. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.)
  12. §

(3)bekezdésében foglaltak ellenére nem az elvárható gondossággal járt el gyógykezelése során, vizsgálatát hanyag módon, nem megfelelő szakmai színvonalon végzete. Állította, hogy a leletekben foglaltakkal szemben téves műtéti területen műtötték, egyáltalán nem a zárójelentésben leírt helyen és módon, amit arra alapított, hogy az abban írt sikeres műtétet követően a Klinikán is ugyanazon a területen végeztek beavatkozást. Sérelmezte továbbá, hogy számára az alperes nem adott megfelelő tájékoztatást, és pontatlanul vezette az egészségügyi dokumentációját. Utóbbi állítását azzal indokolta, hogy az alperes és a Klinika zárójelentései egymással ellentétesek. [10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. [11] Kifejtette, hogy a
  1. január 13-i műtéti beavatkozás zárójelentése egyértelműen tartalmazza, hogy a felperesnél 2014 februárjában diverticulosis sigmatos miatt resectio történt. Ekkor a műtéti metszés a köldök alatt helyezkedett el, erre utal a dokumentációban az „also medián laparotómia" szövegezés. A perbeli esettel érintett műtétet követően a hasfali seb felső szakasza fölött sérv (posztoperatív sérv) alakult ki, amely miatt a felperes műtéti megoldásra jelentkezett, és előjegyzése
  2. december 11-én megtörtént. Az ambuláns dokumentációs státusz része is rögzíti, hogy az alsó medián laparotómóia felső zuga felett tojásnyi posztoperatív sérv volt tapintható, amely a köldök alatt helyezkedett el, a korábbi -
  3. februári - műtéti vágás felső részénél. Hangsúlyozta, hogy az alpereshez kifejezetten a posztoperatív sérv ellátására került felvételre, ezt műtötték, nem pedig egy másik sérvet. Mivel egyértelmű, határozott, konkrét és jól beazonosítható volt a felperes panaszának oka, a posztoperatív sérv, egyéb, ennél részletesebb vizsgálatra nem volt szükség. [12] Ellenkérelmében kitért a zárójelentésben szereplő posztoperatív és epigasztriális sérv közötti különbségre is. Hangsúlyozta, hogy a posztoperatív sérv ellátása szakmailag elsődleges az epigasztriális sérvvel szemben, és nincs szakmai előírás arra nézve, hogy ha mindkét sérv típusa van a betegnek, azt egyszerre, egy műtét keretében kellene megoldani. Rámutatott, hogy a zárójelentésben is rögzítve a felperes köldöke feletti epigasztriális sérv műtéti megoldását is javasolták második lépésben. [13] Utalt arra, hogy az orvosi dokumentációkban nincsen ellentmondás: a Klinika zárójelentése szerint az alperesnél
  4. január 13-án elvégzett műtét felső sebzugában kialakult sérv miatt operálták meg, ami helyileg nem ugyanaz, mint ahol az általa megműtött posztoperatív sérv elhelyezkedett. A Klinika beavatkozása ebből következően csak az alperesnél végzett műtét után kialakult sérvre vonatkozhatott, hisz annak sebzugára írták le a felperesi státuszt. [14] Az alperesi beavatkozó ellenkérelmében szintén a elutasítását kérte, az alperessel egyező indokok alapján. kereset Az elsőfokú közbenső és másodfokú ítélet [15] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy „az alperes nem nyújtott teljes körű tájékoztatást arról, hogy a felperesnek
  5. január 13-án két sérvnek minősíthető kóros hasfal szerkezeti eltérése volt, mellyel összefüggésben a felperes testi épséghez, egészséghez fűződő önrendelkezési személyiségi jogát megsértette, így a felperest ért jogsérelem miatt a felperes sérelemdíjra jogosult, illetve az ezzel összefüggésben őt ért teljes kár megtérítésére köteles az alperes". [16] Indokolásában a Polgári Törvénykönyvről szóló
  6. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
  7. §-ára és 6:520 §-ára hivatkozott. Kifejtette, hogy a polgári perrendtartásról szóló
  8. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  9. §
(1)bekezdése alapján a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes károkozó magatartásával okozati összefüggésben sérült a személyiségi joga, az alperesnek ugyanakkor a kimentéshez azt kellett bizonyítania, hogy magatartása nem volt felróható, az Eütv. 77. §
(3)bekezdésében foglalt kötelezettségének megfelelően, az elvárható gondossággal járt el a kezelés során. [17] A perben kirendelt szakértő aggálytalannak tekintett szakvéleménye alapján megállapította, hogy a felperesnek
  1. január 13-án bizonyosan két sérve, illetőleg sérvnek minősíthető kóros hasfalszerkezeti eltérése volt, míg az azt megelőző két orvosi vizsgálaton csak egy sérv jelenlétét rögzítették. Utalt arra, hogy a
  2. január 13-i műtéti dokumentáció az állapotleírásban eltér a korábbiaktól, minthogy az alsó és középső hasmetszés hegét írja le, amely provokált hasűri nyomás fokozódásra (köhögtetésre) elődomborodó volt. Álláspontja szerint szakmai szempontból indirekt módon a műtéti leírás is bizonyítja a két sérvet, két területen rögzít kóros hasfalszerkezetet: egyrészt a középvonali (köldökgyűrű feletti) sérvet, másrészt az elvékonyodott, nyomásfokozódástól kórosan előredomborodó hegvonali hasfalszakaszt, mely utóbbival kapcsolatban végzett az alperes
  3. január 13-án a szakmai előírásoknak megfelelő műtétet. [18] A bizonyítékokat értékelve megállapította, hogy a műtét előtti betegtájékoztatás és felvilágosítás részeként nem dönthető el, hogy a felperest tájékoztatták-e mindkét hasfalgyengeség (sérv) jellegéről, kóreredetéről, és egy műtéttel való megoldhatóságáról. A kezelőorvos tanúvallomását is figyelembe véve arra a következtetésre jutott, hogy az általa nem vizsgált és nem is dokumentált epigasztriális sérvről nem tájékoztatta a felperest, ebből következően a műtét előtti betegtájékoztatás és felvilágosítás nem volt teljes körű. Kiemelte, hogy mindezek miatt a felperes nyilvánvalóan nem dönthetett a műtét mellett és ellen szóló érveket megfontolva, ezért annak ellenére, hogy a második sérv egyidejű megoldásának elmaradását szakmai szabályszegésnek nem lehet minősíteni, a tájékoztatás elmulasztása sértette a felperes személyiségi jogait. [19] A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a közbenső ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. [20] Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság annak megállapítására, hogy a kezelés megfelelt-e a szakmai szabályoknak, helyesen vett igénybe szakértőt, és azt is helyesen állapította meg az aggálytalan szakvélemény alapján, hogy a felperesnek az alperes beavatkozása idején bizonyosan két sérve, illetőleg sérvnek minősíthető kóros hasszerkezeti eltérése volt. [21] A szakvélemény alapján azt is megállapította, hogy a korábbi orvosi dokumentáció csak egy sérvet rögzít, és az is lehetséges, hogy a felperes epigasztriális sérve a
  4. december 11-i vizsgálat után alakult ki, de az bizonyos, hogy az a perbeli műtét idején már kialakult volt. [22] Mindezek alapján kiemelte, hogy a
  5. január 13-i beavatkozás nem volt szükségtelen, különös tekintettel arra, hogy a felperes az előző műtét hegének érzékenységére hivatkozva fájdalmat panaszolt, és az észlelt hegvonali hasfalgyengeség (sérv) kitapintható volt, azaz tervezett posztoperatív hasfali sérv műtéti megoldására volt szükség. A szakvélemény alapján megállapította azt is, hogy a tünetekkel, panaszokkal kísért sérv abszolút műtéti javallatot képez, az elvégzett műtét pedig a szakmai szabályoknak megfelelt. Kiemelte, hogy a zárójelentés tartalma szerint a műtétet követően a beteg panaszai megszűntek, láztalan volt és gyógyuló sebbel bocsátották otthonába, ami szintén arra utal, hogy a panaszait okozó sérv megfelelő ellátása megtörtént. [23] A műtéti leírás alapján kiemelte, hogy az a
  6. január 13-i beavatkozásnál két területen rögzít kóros hasfalszerkezetet: egyrészt a középvonali (köldökgyűrű feletti) sérvet, másrészt az elvékonyodott nyomásfokozódást a kórosan előre domborodó hegvonali hasfalszakaszt. A kezelőorvos tanúvallomása szerint a műtéti hegtől független epigasztriális sérvet is észleltek, amely nem az előző műtéttel függött össze, annak már korábban is ott kellett lennie, de azért nem dokumentálták, mert a felperes ezzel kapcsolatban panaszt nem jelzett, így azt nem is vizsgálták. [24] Mindezek tükrében okfejtése szerint az alperes felelősségének szempontjából azt kellett vizsgálni, hogy a felperes a panaszához és a fizikális vizsgálatához, annak eredményéhez képest adekvát és egyéniesített tájékoztatásban részesült-e, vagyis az alperes eleget tett-e az Eütv.-ben foglalt ezzel kapcsolatos kötelezettségének, ami a diagnosztizált betegség és az alkalmazni kívánt kezelés, beavatkozás sajátosságaira figyelemmel történő részletes és egyéniesített tájékoztatást jelenti. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy a szükséges tájékoztatás tartalmát, terjedelmét mindig az adott eset körülményei határozzák meg, a tájékoztatás megfelelőségének a megítélése nem orvosi szakkérdés, hanem a bíróság mérlegelési körébe tartozó jogkérdés, és még ha meg is állapítható a tájékoztatás elmulasztása, az önmagában nem alapozza meg az alperes kártérítési felelősségét, csak akkor, ha amiatt következik be a felperes károsodása. A tájékoztatás pedig akkor megfelelő - érvelt -, ha a beteg minden olyan lényeges információ birtokában van, amelynek alapján megalapozottan tud dönteni a műtéthez való hozzájárulás megadásáról vagy annak megtagadásáról, azaz megfelelően gyakorolhatja az Eütv.
  7. §
(1)bekezdésében szabályozott önrendelkezési jogát. [25] Megállapította, hogy a felperes által aláírt írásbeli nyilatkozat tartalmazza a tervezett kezelést, annak előnyeit, kockázatait és lehetséges szövődményeket, a betegség megnevezéseként pedig hasfali sérvet jelöl meg. Rögzítette, hogy ezt megelőzően a kezelőorvos a felperest a panaszai tükrében - műtéti hegének érzékenységére fókuszálva - vizsgálta meg, amelynek során az előző műtéti heghez képest volt tisztázandó, hogy a fájdalom hová lokalizálódik. Rámutatott, hogy nem volt szükséges a beteget informálni olyan egyéb, fennálló problémájáról, amely panaszt nem okozott, hiszen a betegellátást nyilvánvalóan nem emiatt vette igénybe. Érvelése szerint ennek megfelelően a műtéti javaslat is kizárólag a kitapintható, és a felperesnek panaszt okozó sérv ellátására korlátozódhatott, így e körben kellett a műtéti beleegyezéshez szükséges nyilatkozat megtétele céljából az adekvát tájékoztatást nyújtania. Kiemelte a szakvélemény azon egyértelmű álláspontját, hogy a panaszt nem okozó epigasztriális sérv relatív műtéti javallatot képezett, míg a tünetekkel, panaszokkal kísért forma abszolút műtéti beavatkozást tett szükségessé. Utalt arra is, hogy a szakértő nem zárta ki azt sem, hogy a második sérv csak 2014. december 11. után alakult ki. [26] Mindezekből azt állapította meg, hogy a felperes betegellátása során az alperes eljárása és tájékoztatása az akkor elvégzendő sérvkezeléssel adekvát volt, megfelelt az Eütv. 13. §
(1)és
(2)bekezdéseiben támasztott követelményeknek. [27] A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként azt a következtetést vonta le, hogy az alperes nem szegte meg az Eütv. 77. §
(3)bekezdésében foglalt gondossági mércét sem, a felperes esetleges hátránya nem áll okozati összefüggésben az alperes kezelésével, mivel az alperes szerződéses kötelezettségének a gondossági kötelem irányadó szabályai között eleget tett, fel sem merülhet kártérítési felelőssége. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [28] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte elsődlegesen azt „megváltoztatni és megállapítani, hogy alperes megsértette felperes testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát, továbbá ezzel alperes felperesnek maradandó egészségkárosodást okozott, és a felperes sérelemdíjra jogosult", másodlagosan - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. [29] Állította, hogy az elsőfokú bíróság nem járt el a perrendi szabályoknak megfelelően, amikor
  1. december
  2. napján kézbesítette a szakértői véleményt a felperes jogi képviselője részére, és a szakvéleményhez nem csatolt felhívást arra vonatkozóan, hogy arra 15 napon belül észrevételeket tehet. A
  3. január 15-én megtartott tárgyaláson szóban felhívta a jogi képviselőjét, hogy a szakvéleményre azonnal nyilatkozzon. Álláspontja szerint a szakértő személyes meghallgatására vonatkozó indítványt kellő indok nélkül elutasította, és erre az indokolásban sem tért ki megfelelően. [30] Az Eütv.
  4. §
(1)és
(2)bekezdésének szabályára hivatkozva kifejtette, hogy az orvosnak a beteg aktuális állapotából kiindulva a műtéti kockázatokról és várható szövődményekről olyan tájékoztatást kell nyújtania, amelynek eredményeként a beteg olyan helyzetbe kerül, amelyben önrendelkezési jogát gyakorolhatja. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem járt el helyesen akkor, amikor a csatolt dokumentumok és az elsőfokú bíróság által megállapított tények és a lefolytatott bizonyítási eljárás ellenére nem állapította meg azt, hogy a felperes testi épségéhez, egészségéhez fűződő önrendelkezési, személyiségi jogát megsértette az alperes, így a felperest ért jogsérelem miatt a felperes sérelemdíjra jogosult. Hivatkozott a BH 2013.
  1. számú, valamint a Kúria Pfv.III.20.571/
  2. számú eseti döntésére. [31] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. [32] Hivatkozott arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme anyagi jogi és eljárásjogi oldalról is érthetetlen. Utalt arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni egyebek mellett a jogszabálysértést és azt, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja, ennek álláspontja szerint a felperes nem tett eleget. [33] Rámutatott arra is, hogy a felperes annak megállapítását kéri, hogy az alperes a felperesnek maradandó egészségkárosodást okozott a felperes testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi joga megsértésével, és ennek megállapítását is kéri, ennek ellenére azonban sem az első-, sem a másodfokú eljárásban nem terjesztett elő olyan bizonyítási indítványt, amely a maradandó fogyatékosságra vagy egyéb más olyan körülményre vonatkozna, amely értékelendő lenne. Álláspontja szerint az egészségügyi dokumentációkban foglaltak, a tanúkihallgatás, a kirendelt szakértő megállapításai a vonatkozó jogszabályi előírásokra is figyelemmel zárt logikai láncot alkotnak, amely alapján az alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg. [34] Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, arra hivatkozással, hogy a másodfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően, eljárási szabálysértés nélkül hozta meg ítéletét. A Kúria döntése és jogi indokai [35] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [36] A Pp.
  3. §
(2)bekezdésének, valamint a 275. §
(3)és
(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van. [37] A felperes a jogerős ítéletet kizárólag anyagi jogi jogszabály, az Eütv. 13. §
(1)és
(2)bekezdésének megsértésére hivatkozással támadta. [38] Utal arra a Kúria, hogy az felperes a szakvéleményre vonatkozó észrevételezési lehetőség hiányosságait, valamint a szakértő személyes meghallgatására vonatkozó indítványa elutasítását és annak indokolása hiányát úgy kifogásolta, hogy e körben adekvát eljárási jogszabályhely megsértését nem állította. Ezen túlmenően felülvizsgálati kérelmének azon részét, amely szerint kérte annak megállapítását, hogy „alperes felperesnek maradandó egészségkárosodást okozott", egyáltalán nem indokolta, megsértett jogszabályhelyet sem jelölt meg. Erre tekintettel felülvizsgálati kérelme - a Pp. 272. §
(2)bekezdése alapján, a Kúria 1/
  1. (II. 15.) PK véleményében foglaltakra tekintettel, a kötelező tartalmi kellékek hiányában - ezen hivatkozásai nem voltak érdemben vizsgálhatóak. [39] Erre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelemnek az Eütv. szerinti tájékoztatással kapcsolatos hivatkozásait érintően, a Pp.
  2. §
(2)bekezdésének megfelelően kizárólag a felülvizsgálati kérelem korlátai között, a kérelemben támadott rendelkezések vonatkozásában bírálta felül. [40] [32] A felülvizsgálati eljárásnak kizárólag az képezte a tárgyát, hogy a kezelőorvos a
  1. január 13-i műtét előtt az Eütv.-ben előírtaknak megfelelően tájékoztatta-e a felperest. A Kúria mindenben egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy a tájékoztatás tartalma megfelelőségének megítélése nem orvosszakmai, hanem jogkérdés, amellyel kapcsolatban a bíróság mérlegelési körébe tartozik valamennyi bizonyíték értékelése. Az azonban szakkérdés, hogy adott esetben mire kell kiterjednie a tájékoztatásnak. Ezzel egyezően foglalt állást a Kúria a Pfv.III.20.875/2007/4., a Pfv.III.20.720/2017/6., továbbá a Pfv.III.20.720/2017/
  2. számú döntésében is. [41] Rámutat a Kúria, hogy ebben az körben a másodfokú bíróság helyesen vizsgálta a tájékoztatás körülményeit, annak tartalmát és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az Eütv.-ben előírt tájékoztatási kötelezettség megsértése az adott esetben az alperes részéről nem állapítható meg. [42] Kiemeli a Kúria, hogy a
  3. sorszám alatti szakértői vélemény szerint, bár nincs olyan orvosi adat, aminek alapján úgy kellene nyilatkozni, hogy a
  4. január 13-án elvégzett műtétkor a köldökgyűrű feletti sérv egyidejű műtéti megoldásának feltételei ne álltak volna fenn, vagy a „kettős műtét" bármi okból ellenjavallt lett volna, azonban a szakértői vélemény hangsúlyozza, hogy nincs olyan szakmai szabály, aminek alapján a „második sérv" egyidejű megoldásának elmaradását szakmai szabályszegésnek kellene minősíteni (ad.V.
  5. pont). Azt is hozzátette a szakértő, hogy a panaszt nem okozó epigasztriális sérv relatív műtéti javallatot képez, míg a tünetekkel, panaszokkal kísért forma abszolút műtéti javallatot jelent, sőt kivételesen előrehaladott esetben - a sérv kizáródása felmerülésénél - életmentő javallat áll fenn (ad.A.
  6. pont). [43] Helyesen érvelt a másodfokú bíróság ebben a körben azzal, hogy a felperes betegellátása során az akkor elvégzendő, abszolút műtéti javallatot jelentő sérvkezeléssel kapcsolatban az alperes eljárása és tájékoztatása adekvát volt, és megfelelt az Eütv.
  7. §
(1)és
(2)bekezdésében támasztott követelményeknek. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állítható, hogy a műtét előtt mindkét sérv felismerhető lett volna, nincs arra adat, hogy a korábbi vizsgálatok során a másik sérvet is észlelni lehetett volna (a szakértő szerint az is lehetséges, hogy a második, epigasztriális sérv csak
  1. december
  2. után alakult ki). A posztoperatív hasfali sérv vonatkozásában a szakvélemény alapján abszolút műtéti javallat állt fenn - azaz ott és akkor nem volt halasztható -, amikor a második sérvet leírták a dokumentációban. A szakvélemény alapján rögzíthető, hogy ez utóbbi vonatkozásában ekkor csak relatív műtéti javallat állt fenn. Az adekvát tájékoztatás tehát megvalósult a tünetekkel, panaszokkal kísért, halaszthatatlan műtétet igénylő posztoperatív sérv vonatkozásában a felperesnek erről adott tájékoztatás révén. [44] Egyetértett a Kúria a másodfokú bírósággal abban, hogy az adott esetben nem volt szükséges a beteget olyan egyéb problémáról tájékoztatni, amely nem okozott nála panaszt, ellátása nem volt sürgős, szemben az abszolút műtéti indikációt jelentő, kitapintható és a felperesnek panaszt okozó sérvvel. Helyesen foglalt állást a másodfokú bíróság úgy, hogy ebben a körben pedig a műtéti beleegyezéshez szükséges, megfelelő tájékoztatás az alperes részéről megtörtént. [45] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
  3. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mert felülvizsgálat tárgyává tett jogszabályoknak. az megfelelt a Záró rész [46] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes és az alperesi beavatkozó 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdése, valamint 4/A. §
(1)bekezdése alapján meghatározott mértékű ügyvédi munkadíjból álló, általános forgalmi adót is tartalmazó felülvizsgálati eljárási költségét. [47] A felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. §
(1)bekezdése alapján számított felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
  1. §-a alapján az állam viseli. [48] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  2. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. május
  2. Salamonné dr. Piltz Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyarmathy Judit s.k. előadó bíró, Dr. Csesznok Judit Anna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.