Pfv.20741/2019/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A bilincselés fenntartásának feltételeit eltérően kell megítélni a rendőrség épületén belül és azon kívül, hiszen a rendőrségi épületen belül a hatóság rendszerint olyan erőfölényben van az eljárás alá vont személlyel szemben, amely nem hagyható figyelmen kívül annak vizsgálata során, hogy szükséges és indokolt-e a kényszerítőeszköz fenntartása.

1. XXXIV. Tv.
2. §
3. III. Tv.
4. § A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.IV.20.741/2019/
5. A tanács tagjai: Böszörményiné dr. Kovács Katalin a tanács elnöke Dr. Molnár Tibor Tamás előadó bíró Dr. Kovács Zsuzsanna bíró A felperes: ... A felperes képviselője: Dr. Pacsika Szabolcs ügyvéd Az alperesek: I.rendű alperes neve I. rendű alperes II.rendű alperes neve II. rendű alperes Az alperesek képviselői: dr. Mucsiné dr. Nagy Ágnes kamarai jogtanácsos I. rendű alperes dr. Vecsey Tamás kamarai jogtanácsos II. rendű alperes A per tárgya: Személyiségi jog megsértése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Az I. rendű alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 32.Pf.21.178/2018/4/II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 68.P.24.955/2016/24/I. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartja. Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] A felperes
6. október 29-én délelőtt ... a ... járatszámú villamoson utazott. A ... téri és az ... úti megállók között szóváltásba keveredett a mellette ülő ..., akit ököllel előbb az orrán, majd a fején is megütött. A villamosvezető bejelentése nyomán az I. rendű alperes állományába tartozó rendőrök 10:30 perckor érkeztek ki az ... téri végállomásra, ahol a felperes zavartan viselkedett, és nem tudott értelmes választ adni arra a kérdésre, hogy miért bántalmazta a sértettet. Ezért a rendőrök 10:43 perckor hátrabilincselték a kezeit, beültették a szolgálati gépkocsiba és előállították a Budapest X. kerületi Rendőrkapitányságra, ahol garázdaság vétségének megalapozott gyanúja miatt nyomozás indult. Miután kiderült, hogy az elkövetés helye Budapest XIV. kerület, a nyomozóhatóság áttette az eljárást a Budapest XIV. kerületi Rendőrkapitányságra, ezért az I. rendű alperes állományába tartozó rendőrök 13:20 perckor átszállították ide a felperest, ahol a bilincset 13:25 perckor levették róla, majd az előállító helyiségbe vitték. A felperes - gyanúsítotti kihallgatása után - 17:30 perckor távozhatott el a rendőrség épületéből. A felperes
7. november 14-én feljelentést tett az őt előállító rendőrök ellen, amelyben - egyebek mellett - sérelmezte, hogy indokolatlanul megbilincselték, majd több órán át bilincsben tartották őt. A jogellenes fogvatartás miatt indult nyomozást a Budapesti Nyomozó Ügyészség
8. augusztus
9. napján megszüntette, mivel megállapítása szerint a cselekmény nem bűncselekmény. A felperes nem élt panasszal a határozat ellen. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
10. szeptember 16-án kelt .... számú ítéletében a felperest bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettének kísérletében, és ezért pénzbüntetésre ítélte. A Fővárosi Törvényszék a
11. március
12. napján kelt ... számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a részletfizetésre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést mellőzte. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] [5] [6] A felperes keresete annak megállapítására irányult, hogy az I. rendű alperes megsértette az emberi méltósághoz való jogát azzal, hogy jogellenesen alkalmazott bilincset vele szemben
13. október 29-én 10:30 perctől kezdve az előállítás alatt és a két rendőrkapitányságra történt kísérés során. Kérte továbbá kötelezni az I. rendű alperest 400.000 Ft nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy a rendőri intézkedés során mindvégig együttműködött, a rendőri utasításokkal nem szegült szembe, nem akart szökni, nem támadt az intézkedő rendőrökre vagy más személyekre, erre utaló közlést, mozdulatot sem tett, így a bilincs használata - különösen kezek hátra helyzetben - jogellenes volt. A keresete kiterjedt arra is, hogy a bíróság állapítsa meg: a II. rendű alperes megsértette az emberi méltósághoz, a személyes szabadsághoz, a testi épséghez, és az egészséghez való jogát azáltal, hogy a BRFK X. kerületi Rendőrkapitányságon történt előállítását követően 13:00 óráig fogva tartotta őt, mindvégig hátrabilincselt kézzel, étel és ital nélkül úgy, hogy az édesanyját sem értesíthette. Kérte, hogy a bíróság kötelezze a II. rendű alperest 100.000 Ft nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkoztak, hogy mindvégig jogszerűen alkalmaztak bilincset a felperessel szemben, így nem sértették meg a személyiségi jogait. Eltúlzottnak találták a felperes által követelt nem vagyoni kártérítést. Az első- és másodfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes emberi méltóságát azzal, hogy
14. október 29-én 10:43 és 13:20 között a felperessel szemben a kezek hátra bilincselésével kényszerintézkedést alkalmazott. Kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek nem vagyoni kártérítésként 400.000 Ft-ot, és ezen összeg után
15. október 29-től
16. június 30ig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes, míg
17. július 1-től a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, valamint 100.000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a II. rendű alperes megsértette a felperes emberi méltóságát azzal, hogy
18. október 29-én a felperesnek a Budapesti XIV. kerületi Rendőrkapitányságon történt előállítása végrehajtása során nem gondoskodott a felperes élelemmel történő ellátásáról. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek nem vagyoni kártérítésként 50.000 Ft-ot, és ezen összeg után
19. október 29-től
20. június 30-ig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes, míg
21. július 1-től a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és megállapította, hogy 32.400 Ft eljárási illetéket az állam visel. Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének [8] fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az I. rendű alperes azzal sértette meg a felperes emberi méltóságát, hogy a vele szemben
22. október 29-én, a kezei hátrabilincselésével alkalmazott kényszerintézkedést a rendőrség épületében is fenntartotta. Az I. rendű alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 100.000 Ft-ra és annak az elsőfokú bíróság által megállapított kamataira leszállította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 12.000 Ft együttes kereseti és fellebbezési illetéket. Megállapította, hogy a fennmaradó 42.000 Ft együttes kereseti és fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli, a felperes és az I. rendű alperes pedig az első- és másodfokú költségeiket maguk viselik. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a rendőrségről szóló
23. évi XXXIV. törvény [9] (a továbbiakban: Rtv.)
24. §-a alapján a rendőr akkor alkalmazhat bilincs kényszerintézkedést, ha a személyi szabadságában korlátozni kívánt vagy korlátozott személy esetében fennáll az önkárosítás, vagy a támadás, illetve a szökés veszélye és ezt meg kívánja akadályozni vagy pedig szükséges az ellenszegülésének megtörése. Bár az I. rendű alperes a saját irataiban azt tüntette fel, hogy a bilincset a szökés megakadályozása érdekében használta, a másodfokú bíróság érvelése szerint a per során nemcsak ezt az egy indokot kellett megvizsgálni, a bilincs használatát ugyanis azok a jogszabályi körülmények is jogszerűvé tehették, amelyekre az I. rendű alperes a saját eljárása során nem hivatkozott. Kifejtette, hogy a jogszerűség megítélése során tekintettel kellett lenni arra, hogy a döntéshozó személy milyen ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkezett. Érvelése szerint a járőr a perbeli esetben azt tapasztalta, hogy a helyszínen tartózkodik egy vérző arcú idős személy, akinek a sérülését a tanú és a sértett egybehangzó vallomása alapján egy erős testalkatú, fiatalabb ember okozta, aki ezt a tényt maga is elismerte. A helyszíni vallomások alapján a bántalmazásra egy olyan szóváltást követően került sor, amelyre semmiképpen sem volt adekvát, logikus válasz a felperes cselekedete, a váratlan fizikai támadásra a helyszínen a felperes sem tudott magyarázatot adni. Rámutatott, hogy mindezek alapján a járőrök alappal minősítették a felperes magatartását kiszámíthatatlannak, amely az Rtv.
25. §-ának b) pontja alapján jogszerűvé tette a kezek hátrabilincselését, az ugyanis egy esetleges újabb váratlan támadás megelőzését szolgálta. [10] A másodfokú bíróság kifejtette ugyanakkor, hogy a hátrabilincselés fenntartása a rendőrség épületén belül már nem volt indokolt, hiszen ez a szituáció az előállítástól (Rtv.
26. §) eltérő élethelyzet. Álláspontja szerint ekkor a hatóság olyan helyzetben volt a gyanúsítottal szemben, ami egyéb körülmény hiányában nem indokolta automatikusan a bilincs fenntartását, különösen nem hátra helyzetben, még akkor sem, ha az a cselekmény, amellyel a felperes alappal volt gyanúsítható, egy fizikai erőszakban megnyilvánuló tett volt. A felperes magatartása az intézkedés kezdetétől eltelt időszakban nem utalt arra, hogy a megváltozott körülmények között ismét támadni fog. Az I. rendű alperesnek arra is tekintettel kellett volna lennie, hogy a nyomozati cselekmények foganatosítása előreláthatólag hosszabb ideig, egy helyen, több hatósági személy részvételével zajlik majd, amely nem igényli a felperes mozgatását. Erre tekintettel megállapította, hogy az I. rendű alperes a X. kerületi rendőrkapitányság épületén belül hosszabb ideig fenntartott bilincseléssel sértette meg a felperes emberi méltóságát. [11] Úgy érvelt, hogy a felperes átszállítása az előállítás (Rtv.
27. §) része volt, így arra nem a kísérésre vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni. Álláspontja szerint az átszállítás során a felperes a villamoson előállt helyzethez hasonlatos körülmények közé került, amely - a bántalmazás óta eltelt időre tekintet nélkül - ismét indokolttá tette az esetleges támadás megakadályozását célzó hátrabilincselést, így mindez nem volt jogsértő. [12] Rámutatott, hogy a személyi szabadság korlátozása az ember személyiségének lényegét érinti, amely ha jogellenes, köztudomásúlag nem vagyoni sérelemmel jár. Ezt meghaladó immateriális hátrányt azonban a felperes nem bizonyított. Kifejtette, hogy noha az I. rendű alperes hosszabb ideig tartotta őt megalázó helyzetben, ez nem kapott nagyobb nyilvánosságot. A tanúk azt igazolták, hogy a felperes maga sem a bilincselést, hanem az egész rendőri fellépést sérelmezte. Az pedig, hogy csak a büntetőeljárás befejezése után lépett fel polgári jogi igénnyel a bilincselés miatt, arra utalt, hogy nem szenvedett olyan mértékű lelki károsodást, amely nagyobb összegű kártérítést indokolna. Erre tekintettel az I. rendű alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítést 100.000 Ft-ra leszállította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló
28. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
29. §