← Magyarország

Pfv.20617/2019/12 – Kúria

A határozat elvi tartalma:

  1. A felülvizsgálati eljárás mint rendkívüli jogorvoslati eljárás során általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelés körébe vont adatok, bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre. Csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni.
  2. A villamosmű üzemben tartása veszélyes üzemi tevékenységnek minősül. Ha tűz oka a szolgáltató által üzemeltetett elektromos hálózatból eredt, és a szolgáltató nem tudta bizonyítani, hogy a kárt a fokozott veszéllyel járó tevékenysége körén kívül eső, elháríthatatlan ok okozta, a veszélyes üzem működéséből eredő károkért kártérítési felelősséggel tartozik.
  3. III. Tv.
  4. §
  5. IV. Tv.
  6. §
  7. IV. Tv.
  8. §
  9. IV. Tv.
  10. § A Kúria mint felülvizsgálati bíróság közbenső ítélete Az ügy száma: Pfv.VIII.20.617/2019/
  11. szám A tanács tagjai: Salamonné dr. Piltz Judit a tanács elnöke . Gyarmathy Judit előadó bíró . Csesznok Judit Anna bíró A felperesek: I. rendű II. rendű A felperesek képviselője: Dr. Horváth Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Horváth Gábor ügyvéd) Az alperes: alperes Az alperes képviselője: jogtanácsos Az alperesi beavatkozó: Alperesi beavatkozó Az alperesi beavatkozó képviselője: . Hergert Ibolya ügyvéd A per tárgya: kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperesi beavatkozó A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: écsi Ítélőtábla Pf.VI.20.078/2018/
  12. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: écsi Törvényszék 4.P.20.611/2012/
  13. Rendelkező rész A Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperesi beavatkozót, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek személyenként 25.400 (huszonötezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperesek ingatlanán 1999-ben szabálytalan vételezés miatt az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) az áramszolgáltatást megszüntette. A szolgáltatás helyreállítását célzó,
  14. szeptember 19-én kelt villamos energia igénybejelentés
  15. október 12-én érkezett az alpereshez, amelyben a II. rendű felperes az igénybejelentés szerinti villamos-teljesítmény kiépítéséhez szükséges csatlakozóberendezés létesítését megrendelte. Az alperes alkalmazásában álló szerelő a fogyasztói [2] [3] [4] [5] csatlakozó anyagszükségletét felmérte, és rögzítette, hogy a szigetelt szabadvezetékes csatlakozóvezetéket az ügyfél vállalkozásban létesíti. A fogyasztói csatlakozóvezetéket az alperes alvállalkozója, a P. Kft. a felperesek megrendelésére, az alperes által biztosított anyag felhasználásával alakította ki, és nyilatkozatot adott mind a fogyasztói vezetékhálózat, mind a csatlakozó berendezés szabályszerű kivitelezéséről. Az alperes a munkaterület előkészítését, a hálózati leágazó pont és a mérő leágazási pont létesítését, a fogyasztói csatlakozó vezeték geodéziai bemérését végezte el és számlázta ki, egy éjszakai egyfázisú és egy nappali háromfázisú fogyasztásmérőt szerelt fel. Ezeket a mérőberendezéseket
  16. november 22-én zárópecséttel látta el, és a felperesek fogyasztási helyét az áramszolgáltatásba bekapcsolta. Az ugyanezen a napon kötött megállapodással a szigetelt szabadvezeték típusú fogyasztói csatlakozó berendezés tulajdonjogát a II. rendű felperes az alperesnek átadta. A megállapodásban rögzítették, hogy a szolgáltató a csatlakozóberendezés folyamatos üzemeltetéséről és karbantartásáról gondoskodik. A II. rendű felperes és az alperes
  17. november 21-én kötöttek közüzemi szerződést a villamos energia-szolgáltatásra, majd
  18. március 25-én
  19. december 1-jére visszamenő hatállyal ugyanebben a tárgyban újabb megállapodás jött létre közöttük. Utóbbi megállapodásban csatlakozási pontként (tulajdoni határként) a közcélú vezeték leágazó oszlopán lévő üzemi vezeték végfeszítő szigetelőit határozták meg. A mérőhelyet
  20. október 21-ét követő, pontosabban meg nem határozható időben kibővítették, újabb mérőórát szereltek fel. Mérőóra-cserére is sor került, amelynek idejét az alperes nyilvántartásában a ténylegestől eltérően rögzítette. A
  21. és
  22. években elvégzett mérőberendezés-ellenőrzés szabálytalanságot nem talált. A felperesek ingatlanában
  23. július
  24. és
  25. között az éjszakai órákban tűz ütött ki. Az épület olyan jelentős tűzkárt szenvedett, hogy a felpereseket veszélyelhárítási célú bontásra kötelezték. A tüzet nem külső hatás vagy jelentős túlterhelés okozta, hanem a keletkezéséhez az vezetett, hogy a fogyasztásmérő szekrényben, a fogyasztásmérők alatti kötésdobozokban, a beérkező méretlen áramú csatlakozó vezeték csatlakozási pontjainál kialakított egyik kötéspontban (a továbbiakban: T1 kötéspont) az anyag elhasználódása miatt megnövekedett átmeneti ellenállás által okozott melegedés során a kötőelem hőmérséklete a szigetelőanyagok gyulladási hőmérsékletét meghaladta. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] A felperesek keresetükben a vagyonbiztosítási szerződésük alapján meg nem térült káruk megfizetésére kérték az alperest kötelezni, arra hivatkozással, hogy a tűz kiindulási helye olyan, számukra hozzáférhetetlen helyen volt, amelynek karbantartásáért, üzemeltetéséért az alperes felel. [7] Az alperes és az alperesi beavatkozó ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a tüzet kiváltó műszaki hiba az alperesnek nem felróható, az alperes nem tanúsított szerződésszegő, illetve jogellenes magatartást. Az első- és másodfokú közbenső ítélet [8] Az elsőfokú bíróság 20.P.20.611/2012/
  26. számú közbenső ítéletével az alperes kártérítési felelősségének fennállását megállapította. Ítéletét arra alapította, hogy a felperesek villamosvezetékrendszerében az élet- és vagyonbiztonságot közvetlenül veszélyeztető módon kialakított kötés volt, amit a felülvizsgálat során elkövetett mulasztás folytán az alperes nem észlelt, ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló
  27. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
  28. §

(1)bekezdése alapján köteles megtéríteni a más által előidézett, de általa ellenőrzött és el nem hárított kötéshiba okozta tűzesetből eredő kárt. A másodfokú bíróság Pf.VI.20.107/2015/
  1. számú végzésével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte. [9] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes kártérítési felelőssége a
  2. július 21-én a felperesek ingatlanán keletkezett tűz által a felpereseknek okozott károkért fennáll. [10] Indokolásában kifejtette, hogy széleskörű bizonyítást folytatott le a megismételt eljárásban annak tisztázására, hogy a tűz megindulásához a gyújtóhatás az alperes villamosvezeték-rendszeréből eredt-e. Megállapította, hogy a perbeli ingatlanon a csatlakozási pont a felperesek ingatlanának utcafronti homlokzatán található fali horog volt, amelyet követően a méretlen fogyasztói vezetékhálózat található. Rögzítette, hogy a felperesek a fogyasztói csatlakozó berendezést az alperes tulajdonában adták. [11] A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt a következtetést vonta le, hogy a tüzet nem szerelési hiba okozta, és a szakértői véleményeket is értékelve arra jutott, hogy az alperes üzemeltetése és karbantartása alá eső méretlen áramkörben elhelyezkedett T1 kötéselem belső égése vezetett a tüzet okozó felmelegedéshez. [12] Utalt a villamosenergia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló
  3. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: VET)
  4. §
(1)bekezdésére, amely szerint az alperesnek a fogyasztó villamosenergia-igényét biztonságosan kell kielégítenie. A méretlen vezetéket érintő karbantartási kötelezettség kapcsán jelentőséget tulajdonított a fogyasztói csatlakozó berendezés átruházásáról szóló szerződés tartalmának, amely az alperes karbantartási kötelezettségét rögzítette. Vizsgálta, hogy a méretlen vezetéken található meghibásodott anyag folytán keletkezett károkért ki a felelős, e körben utalt a fogyasztóvédelmi szabályokkal összefüggésben arra, hogy a felpereseknek nyilvánvalóan nincs lehetőségük az anyagfáradás előrehaladásának, a kötés szakszerűségének a vizsgálatára. Mivel a fáradással érintett, környezeti hatásoknak kitett kötésanyagokat az alperes szolgáltatta, indokolása szerint az e körbe eső hiba az alperes érdekkörébe tartozik. Rámutatott, hogy a fogyasztói berendezés és vezetékhálózat kialakítása, karbantartása, valamint felülvizsgálata nem a fogyasztó felperesek feladata a Kommunális- és Lakóépületek Érintésvédelmi Szabályzatáról szóló 8/1981. (XII. 27.) IpM rendelet (a továbbiakban: IpM rendelet) szerint sem. Hangsúlyozta, hogy amennyiben 11 év alatt bármely kötéspont esetén kialakulhat az átmeneti ellenállás-növekedés, akkor az alperesnek meg kell tennie a szükséges intézkedéseket azért, hogy ez ne következzen be, ha pedig ezt elmulasztja, annak következményeit viselnie kell. [13] Döntését a Ptk. 345. §
(1)bekezdésére alapította, és kifejtette, hogy a veszélyes üzemi felelősség szabályai alapján az alperesnek a mentesülés érdekében igazolnia kellett volna, hogy a tüzet olyan elháríthatatlan okra lehet visszavezetni, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezzel szemben álláspontja szerint az alperes a karbantartási kötelezettségének eleget tehetett volna, ellenőrzése nemcsak a szabálytalan vételezés megakadályozására, hanem arra is kiterjedhetett volna, hogy a felhasznált anyagok élettartamát, korrodálását figyelemmel kíséri, adott esetben az elöregedett kötéselemeket kicserélje; mivel azonban az alperes ezeket elmulasztotta, így a Ptk. 345. §
(1)bekezdése alapján helytállással tartozik a felpereseket ért károkért. [14] A beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. [15] A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján, különösen a szakvéleményekre figyelemmel a tűz keletkezési helyét és okát illetően egyetértett az elsőfokú bírósággal. Hangsúlyozta, hogy bár Dülk szakértő szerint a tűz akár más forrásból is keletkezhetett, de ebben a körben az alperes – az elsőfokú bíróság megfelelő tájékoztatása ellenére – más kiváltó okot nem bizonyított. [16] A bizonyítási eljárás anyagát értékelve az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából mellőzte azt a megállapítást, hogy a perbeli ingatlanon a csatlakozási pont a felperesek ingatlanának utcafronti homlokzatán található fali horog volt, és azt rögzítette, hogy egyes peradatok szerint az a szabvány által megengedett módon a fogyasztásmérő szekrény aljában került kiépítésre, de ezzel a tényállást nem egészítette ki, miután az az eljárás adatai alapján bizonyossággal nem volt megállapítható. [17] Az elsőfokú bíróság által levont jogi következtetések érdemével és a villamosenergia szolgáltatásához szükséges berendezések üzemeltetése veszélyes üzemi tevékenységként minősítésével, a kártérítési felelősség kapcsán a Ptk. 345. §-ának alkalmazásával egyetértett. Hangsúlyozta, hogy a perben azt kellett tisztázni, hogy a meghibásodással érintett, a méretlen fogyasztói hálózathoz tartozó vezetékszakasznak ki volt az üzembentartója, karbantartása kinek a kötelezettsége volt. [18] Utalt a VET 40. §-a vonatkozásában arra, hogy az alperest a villamosmű – amelyhez a VET 3. §
  1. i)pontja szerint az erőmű, az alaphálózat és az elosztóhálózat tartozik – vonatkozásában terheli karbantartási kötelezettség, felhívta továbbá a VET 3. § e), i), l),
  2. m)pontját, a 34/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: VKSZ) 2. §-ának vonatkozó rendelkezéseit, és a szabályok értelmezése alapján rögzítette, hogy a fogyasztásmérő berendezések a csatlakozóberendezés tartozékai és a méretlen fogyasztói hálózatnak is részei. A csatlakozó berendezés értelmezése szerint tehát egyrészt elkülönül a fogyasztói berendezéseket ellátó fogyasztói vezetékhálózat méretlen szakaszától, de annyiban mégsem különül el, hogy az utóbbinak egy része az előbbinek tartozéka, de az ebből nem állapítható meg egyértelműen, hogy a csatlakozó berendezés a csatlakozási pont melyik oldalán helyezkedik el. Okfejtése szerint ez az értelmezési vitát engedő szabályozási környezet vezetett ahhoz, az alperes által kezdeményezett megállapodáshoz, amelynek alapján a fogyasztói csatlakozó berendezés az alperes tulajdonában került, és amelynek vonatkozásában üzemeltetési és karbantartási kötelezettséget vállalt. [19] Annak tisztázása érdekében, hogy a tűz keletkezési helyeként azonosított T1 jelű kötéselem a vezetékrendszerben ténylegesen hol helyezkedett el, az alperes indítványára elrendelte a villamossági szakvélemény kiegészítését. A szakértő véleménye alapján a 2007. évi LXXXVI. törvény (új VET) és a 2001. évi CX. törvény (közbenső VET) alapján a csatlakozó berendezés pontos jellege egyértelműen megállapítható, de a perben alkalmazandó VET hatálya alatt a II. rendű felperessel 2002. december 1-jei hatállyal kötött közüzemi szerződésben csatlakozási pontként (tulajdoni határként) a közcélú vezeték leágazó oszlopán lévő üzemi vezeték végfeszítő szigetelőit határozta meg, amelyből következik, hogy e megállapodás tükrében az alperes a csatlakozó berendezést a fogyasztói oldalon található vezetékszakasznak tekintette. [20] A VET fenti szabályozására, az alperes fogalomhasználatára, valamint arra is figyelemmel, hogy a zárópecsétek alkalmazása miatt a fogyasztó II. rendű felperes indokoltan következtethetett arra, hogy az alperes a karbantartáshoz elengedhetetlen hozzáférést kizárólagosan a maga részére kívánja fenntartani, a 2000. november 22-i megállapodást a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően, a Ptk. 207. §
(2)bekezdésében foglalt értelmezési alapelvnek megfelelően úgy értelmezte és ítélte meg, hogy az alperes a fogyasztói berendezések villamosenergiával való ellátását biztosító teljes csatlakozó berendezésre, így a méretlen fogyasztói hálózat részét képező vezetékrendszerre is karbantartási kötelezettséget vállalt. [21] Érvelése szerint a perben nem volt vitatott, hogy a meghibásodás helye a fogyasztótól elzárt, a zárópecsétek megbontása nélkül el nem érhető területen volt, az alperes a zárópecsételéssel a villamosrendszer ezen részét mintegy az uralma alá vonta. Kiemelte, hogy a fogyasztóktól nem várható el annak ismerete, hogy a szolgáltató az ellenőrzése alatt tartott vezetékrendszer karbantartását tőlük várja el, és ehhez – a másodfokú eljárásban tett alperesi hivatkozásnak megfelelően – a plombabontási engedély intézményét tartja alkalmazhatónak. Rámutatott, hogy a karbantartás, műszaki ellenőrzés elhanyagolása a perbeli káresemény tanúsága szerint igen jelentős kockázattal jár, a villamosenergia szolgáltatásával professzionálisan foglalkozó alperes ezekben a kérdésekben nem hagyhat kétséget, és elvárható tőle, hogy az üzembiztonság feltételeiről az ellenőrzési, karbantartási mechanizmusok teljes körű, rendszerszintű kialakításával gondoskodjék, egyértelművé téve azt is, hogy ehhez kapcsolódóan mely kötelezettségek hárulnak a fogyasztóra, ellenkező esetben ugyanis a biztonságos szolgáltatás nem valósítható meg. Mindezek alapján osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint a T1 jelű kötéselem az alperes által üzemeltetésre, karbantartásra átvett vezetékrendszer része volt. [22] Kiemelte, hogy a felperesek bizonyították, hogy az ingatlanukon kialakult tűz következtében káruk keletkezett, és a tűz oka az alperes által üzemeltetett elektromos hálózatból eredt, viszont az alperes nem tudta igazolni, hogy a kárt a fokozott veszéllyel járó tevékenysége körén kívül eső, elháríthatatlan ok okozta, a Ptk. 345. §-a szerinti kártérítési felelőssége fennáll. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [23] A jogerős közbenső ítélet ellen az alperesi beavatkozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő, a felperesek keresetét elutasító új határozat hozatalát. [24] Megsértett jogszabályhelyként jelölte meg a Pp. 206. §
(1)bekezdését, a Ptk.
  1. §-át,
  2. §-át és
  3. §-át. Utalt arra, hogy az első- és másodfokú bíróság a bizonyítékokat „kirívóan okszerűtlenül” mérlegelte. [25] Egyetértett a jogerős közbenső ítéletben foglalt azzal az állásponttal, hogy a tűz nem szerelési hiba következtében keletkezett, és álláspontja szerint ezzel a másodfokú bíróság azt mondta ki, hogy a fogyasztásmérő hely kialakítása megfelelt a szabvány rendelkezéseinek. Kifogásolta, hogy iratellenesen mellőzte a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából azt a megállapítást, amely szerint a perbeli ingatlanon a csatlakozási pont az utcafronti homlokzaton található fali horog, egyrészt azért, mert szabványos mérőhely esetén a csatlakozási pontnak a falihorognál kell lennie, másrészt a 2003-as közüzemi szerződésben a csatlakozási pont helyét akként rögzíti, hogy az a méretlen vezeték tulajdoni határa, amely a közterületen lévő elosztó hálózati oszlopán lévő üzemi vezeték végfeszítő szigetelője. [26] Sérelmezte, hogy a jogerős közbenső ítéletben a csatlakozási pont – amely álláspontja szerint a fali horog – hollétét nem határozták meg, holott ebben a perben éppen az a kérdés, hogy kinek az üzemeltetésében, tulajdonában lévő hálózaton keletkezett a tűz, utalt ebben a körben a BH 2014.
  4. számon közzétett eseti döntésre is. Állította, hogy a felperesek kárát okozó tűzeset olyan okra vezethető vissza, amely a tulajdoni határt követő felhasználó kezelésében lévő részen keletkezett, így az alperes felelőssége nem állapítható meg, hiszen a fogyasztói oldal hibája az elosztóra nem hárítható át. [27] Kifejtette, hogy téves a másodfokú bíróságnak az a Ptk.
  5. §
(2)bekezdése szerinti értelmezési alapelvre alapított megállapítása, hogy az alperes a méretlen fogyasztói tulajdonú vezetékhálózat karbantartását átvállalta, amely jogszabályhely a felek jogviszonyában nem lehet irányadó, mivel e rendelkezést a 2006. évi III. törvény alapján csak a 2006. március 1-jét követően kötött szerződésekre lehet alkalmazni. A szerződéskötéskor hatályos 207. §
(2)bekezdése viszont csak akkor alkalmazható, ha a felek közötti jogviszony tartalma nem állapítható meg, ami jelen esetben nem áll fenn, és a szigetelt szabadvezeték fogalmát sem értelmezte helyesen a másodfokú bíróság. [28] Hangsúlyozta, hogy általános állampolgári ismeretek alapján is egyértelmű, hogy az elosztói engedélyes nem üzemelteti a fogyasztói tulajdonú hálózatot, ennek ellenére a bíróság a fogyasztói tulajdonú kábel üzemeltetéséért az alperes felelősségét állapította meg. [29] Álláspontja szerint téves az a megállapítás is, amely nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a csatlakozóvezeték és a betápláló kábel egyetlen megszakítás nélküli kábel volt. Azt nem vitatta, hogy a szakértő szakvéleménye kiegészítésekor ezt lehetőségként rögzíti, de azt is hozzátette, hogy a szabvány szerinti elemeknek a csatlakozás során meg kellett lenniük, ellenkező esetben ugyanis ez a már kizárt szerelési hibára utalna, továbbá a szerelő
  1. szeptember 19-i írásbeli nyilatkozatával is ellentétben állna, azaz a közbenső ítéletben foglalt megállapítás ellentmondásos. Szerinte továbbá azt sem támasztja alá, hogy a felek szándéka arra irányult volna, hogy a fogyasztói tulajdonú vezetéket az elosztó üzemeltesse. [30] Köztudomású ténynek tekintette, hogy a fogyasztói hálózat épségéért, karbantartásáért a fogyasztó felelős, továbbá az IpM rendelet alapján a fogyasztó feladata a fogyasztói berendezés és vezetékhálózat kialakítása, karbantartása, valamint előírt felülvizsgálata, így az a felperesek terhére esik. Mindezekre figyelemmel – a jogerős közbenső ítéletben foglalt érveléssel ellentétben – szerinte téves az a hivatkozás is, hogy a fogyasztótól nem várható el annak ismerete, hogy a szolgáltató a zárópecséttel ellátott vezetékrendszer karbantartását, ellenőrzését várja el tőle. [31] Az anyagfáradással kapcsolatban vitatta azt, hogy annak felismerése az alperes feladata lett volna. Szerinte ez még a villamos energia szolgáltatásával professzionálisan foglalkozó alperessel szemben is teljesíthetetlen elvárás, hiszen ebben az esetben minden fogyasztónál, több milliós nagyságrendben rendszeres és gyakori ellenőrzést, karbantartást kellene végezni a kapcsolószekrény megbontásával, a mögötte lévő kötéselemek, kötéspontok anyagfáradása, korrodálása vonatkozásában. Épp ezért – érvelt – telepíti az IpM rendelet a fogyasztói berendezés és vezetékhálózat kialakításának, karbantartásának, valamint előírt felülvizsgálatának kötelezettségét a fogyasztóra. [32] Nem fogadta el a másodfokú bíróság veszélyes üzemi felelősséggel kapcsolatos álláspontját sem, amely szerint a károkozás jogellenessége önálló bizonyításra nem szorul, a károkozó magatartás pedig magával a veszélyes tevékenység folytatásával valósult meg, hiszen a tűz oka az alperes által üzemeltetett elektromos hálózatból eredt. Kiemelte, hogy ebben az esetben a tüzet kiváltó hiba és a tűz keletkezése nem az alperes jogelődje által üzemeltetett részen történt, a villamosmű üzemben tartása pedig önmagában nem jogellenes. Szerinte a felpereseknek azt kellett volna bizonyítaniuk, hogy a tüzet okozó hiba összefüggésben áll az alperesnek az ingatlan villamosenergia-ellátását biztosító hálózati rendszerével, az áramszolgáltatói részen keletkezett hiba azonban nem nyert bizonyítást, nem volt a hálózatban túlfeszültség, üzemzavar, vagy egyéb olyan körülmény, amelynek következtében a tűz keletkezhetett volna. [33] Hangsúlyozta, hogy az alperes és munkavállalói részről nem állapítható meg olyan kötelezettségszegés, jogellenes magatartás, felróható magatartás, amely a perbeli káresemény bekövetkezéséhez vezetett, felelőssége sem az általános szabályok, sem a veszélyes üzemi felelősség alapján nem állapítható meg a felpereseket ért kárért. [34] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős közbenső ítélet hatályban tartását kérték. Álláspontjuk szerint az nem sérti az alperesi beavatkozó által hivatkozott jogszabályokat. [35] Utaltak arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben a csatlakozási pontot a jogerős közbenső ítélet megfelelően rögzíti, a melegedési hely pedig a méretlen fogyasztási helyen, a felperesek számára hozzáférhetetlen, zárópecsétek megbontása nélkül el nem érhető, az alperes üzemeltetése és karbantartása alá tartozó helyen volt, így az ott jelentkező hibák következménye őt terheli. A Kúria döntése és jogi indokai [36] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [37] A Pp.
  2. §
(2)bekezdésének, valamint a 275. §
(3)és
(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van. [38] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 270. §
(2)bekezdésének és 272. §
(2)bekezdésének megfelelően kizárólag a felülvizsgálati kérelem korlátai között, a kérelemben felhívott jogszabályi rendelkezések alapján bírálta felül. [39] Az alperesi beavatkozó mind anyagi jogi, mind eljárási jogszabálysértésre hivatkozással támadta a jogerős közbenső ítéletet. [40] A Pp. 206. §
(1)bekezdésének megsértésére alapított felülvizsgálati érveléssel kapcsolatban rá kell mutatni, hogy a felülvizsgálati eljárás mint rendkívüli jogorvoslati eljárás során általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A Kúria csak azt vizsgálja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelés körébe vont adatok, bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre (EBH 2006.1526., BH 1996.506.). Csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, ha a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni (BH 2013.119.II.). A bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésének hiányában a bizonyítékok felülmérlegelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség (BH 2017.155., BH 2012.179.). [41] A Kúria kiemeli: a mérlegelés akkor nyilvánvalóan okszerűtlen, ha a rendelkezésre álló bizonyítékokból a bíróság által levont következtetésre nem lehet jutni. Ez jelen esetben nem volt megállapítható. A másodfokú bíróság ugyanis ismertette azokat a perbeli adatokat, amelyeket mérlegelési körébe vont, és a szakértői véleményeket is értékelve a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt a következtetést vonta le, hogy az alperes üzemeltetése és karbantartása alá eső méretlen áramkörben elhelyezkedett T1 kötéselem belső égése vezetett a tüzet okozó felmelegedéshez, azaz itt következett be olyan elváltozás, amely a tűz megindulási helye volt. [42] A jogerős közbenső ítéletben foglalt, a Pp. 206. §
(1)bekezdésének megfelelő alkalmazásával tett az a megállapítás is helytálló, hogy az alperes a fogyasztói berendezések villamosenergiával való ellátását biztosító teljes csatlakozó berendezésére, így a méretlen fogyasztói hálózat részét képező vezetékrendszerre is karbantartási kötelezettséget vállalt. Ebben a körben nem állapítható meg a Ptk. 207. §
(2)bekezdésének a megsértése sem. A Kúria – a fogyasztói csatlakozóberendezést vizsgáló, alperes megbízottjaként eljárt szerelő tanúvallomását is figyelembe véve – mindenben egyetértett a másodfokú bíróságnak azzal a megállapításával is, hogy a perben alkalmazandó VET szabályaira, az alperes által kialakított szövegezésű szerződés fogalomhasználatára figyelemmel, valamint a zárópecsétek alkalmazása miatt a fogyasztó II. rendű felperes indokoltan következtethetett arra, hogy az alperes a karbantartáshoz elengedhetetlen hozzáférést kizárólagosan a maga részére kívánja fenntartani. Ebből pedig egyértelműen az következik, hogy a tűz oka és keletkezési helye az alperes által üzemeltetett elektromos hálózatból eredt. [43] A Kúria azzal is maradéktalanul egyetértett az első- és másodfokú bírósággal, hogy az alperes kártérítési felelősségének kérdésében a Ptk.
  1. §-ában írt a veszélyes üzem működéséből eredő károk megtérítésére vonatkozó szabályok alkalmazásának van helye, mert a villamosmű üzemben tartása a fentiekben kifejtettek szerint veszélyes üzemi tevékenységnek minősül. Helytállóan utaltak arra, hogy a felperesek igazolták: az ingatlanukon kialakult tűz következtében káruk keletkezett, és a tűz oka az alperes által üzemeltetett elektromos hálózatból eredt, ezzel pedig a felperesek az őket terhelő bizonyítási kötelezettségnek eleget tettek, míg az alperes ezzel szemben nem tudta bizonyítani, hogy a kárt a fokozott veszéllyel járó tevékenysége körén kívül eső, elháríthatatlan ok (villámcsapás, gyújtogatás, a felperesek üzemeltetésében lévő berendezésről átterjedő vagy a tevékenységükre visszavezethető tűz) okozta. Következésképpen a Ptk.
  2. § és
  3. § megsértése sem állapítható meg. [44] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet a Pp.
  4. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mert az megfelelt a felülvizsgálat tárgyává tett jogszabályoknak. Záró rész [45] A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, ezért a Kúria a felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperesi beavatkozót a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperesek részére a jogi képviseletükkel összefüggésben felmerült felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, amelynek összegét a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5)és
(6)bekezdése, valamint 4/A. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. [46] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet (Veir.) 29. §
(2)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. június
  2. Salamonné dr. Piltz Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Gyarmathy Judit s.k. előadó bíró, Dr. Csesznok Judit Anna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.