Pfv.21530/2019/8 – Kúria

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Pfv.II.21.530/2019/

1. A tanács tagjai: Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke . Fekete Orsolya előadó bíró Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Székesfehérvári
2. sz. Ügyvédi Iroda (fél címe 1 ügyintéző: dr. Horváth Gyula és dr. Bíró Andrea ügyvédek) Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: Dr. Stummer Vera ügyvéd (fél címe 2) A per tárgya: Házasság felbontása és járulékai A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budai Központi Kerületi Bíróság 1.P.XI.30.838/2017/
3. A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 54.Pf. 632.115/2019/
4. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 84.000 (nyolcvannégyezer) forint le nem rótt felülvizsgálati illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A felek másfél évig tartó élettársi kapcsolat után
5. szeptember 11-én kötöttek házasságot, amelyből
6. július 18-án F. ,
7. szeptember 22-én V. utónevű gyermekeik születtek. A család
8. évtől
9. év közepéig a felperes külföldi munkavégzése miatt az USA-ban élt, ezután hazaköltöztek a B., V. utcai közös lakásba. A felek házassága megromlott, az életközösségük
10. novemberben megszűnt, a felperes
11. decembertől külszolgálat keretében az USA-ban dolgozik. [3] [4] [5] [6] [7] A felperes részére Magyarországon 220.000 forint munkabért folyósítanak. Ezen felül külföldön
12. december 15-től havi 1.500 EUR ellátmányalapban részesült. Illetménye
13. október 7-től bruttó 2.160.275 forintra változott, amihez 900.000 forint költségterítés kapcsolódott.
14. augusztus 1-től az illetménye a változatlan összegű költségtérítés mellett, 1.779.050 forintra csökkent.
15. február 1-től az illetmény 1.917.660 forintra nőtt, de a lakhatási költségtérítés megvonása miatt a költségtérítés összege 87.000 forintra módosult.
16. augusztus 14-től az illetménye 2.272.561 forint, ehhez járul a változatlan összegű költségtérítés. A lakhatási költségtérítés megvonása óta a felperest szolgálati lakás illeti meg, és ennek költségei nem terhelik. A felperes az USA-ban gépkocsit tart fenn, a biztosítás díja havi 100 USD, az üzemanyag költség havonta 50-100 USD. A felperes tulajdonában áll a V. utcai lakás 2/17-ed tulajdoni hányada, D.-ban is van ingatlan tulajdona, amit a felperes édesanyjának és férjének haszonélvezete terhel. A rendkívül lelakott állapotú ingatlan végrehajtás alatt áll. A felperes által felvett lakáshitel havi törlesztőrészlete 34.500 forint, ezt egy ideje az alperes fizeti. Az alperes munkaviszonyából havi nettó 367.852 forint jövedelemhez jut. A gyermekvédelmi szakszolgálatnál végzett munkájáért
17. április 1-től december 31-ig összesen 1.147.500 forintot kapott.
18. január és május között vállalkozásából nettó 3.176.500 forint bevételt ért el. A gyermekekre fordított kiadások egy része az élelmezés, ruházkodás, az iskolai és egészségügyi és a szórakozás átlagos költségei. Ezeken kívül F. havonta 10.000 forint díjazásért kézműves foglalkozásokra, V. 5.000 forint ellenében kosárlabda edzésre jár. Az iskolai étkezés gyermekenként 12.000-13.000 forintba kerül, a közlekedési bérlet ára 3.450 forint, az osztálypénz havi 1.000 forint, az erdei iskola 50.000 forint, a nyári táborok 130.000 forint évi kiadást jelent. F. szemüveges, V. fogszabályozója első alkalommal 30.000 forint volt. A felperes
19. március 1-től
20. október 31-ig havonta és gyermekenként 35.000 forint tartásdíjat teljesített, azóta gyermekenként havi 50.000 forintot fizet. A kereseti kérelem és az alperes viszontkeresete [8] [9] A felperes keresetében kérte a házasság felbontását, nem ellenezte, hogy a szülői felügyeletet az alperes gyakorolja, továbbá - a felülvizsgálattal érintett körben - havonta és gyermekenként 50.000 forint gyermektartásdíj megfizetését vállalta. Az alperes viszontkeresetében
21. január 1-től gyermekenként havi 100.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kérte kötelezni a felperest. Az első- és másodfokú ítélet [10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta és többek között - a felperest
22. február 1-től havonta, gyermekenként 100.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperesnek
23. február 1-től
24. január 31-ig 2.740.000 forint hátraléka keletkezett, és ennek hatvan napon belüli megfizetésére kötelezte. [11] A tartásdíjról hozott döntés tekintetében vizsgálta a gyermekek szükségleteit, amelynek összegét az alperes a két gyermekre összesen havi 456.600 forintban jelölt meg. A felperes ezt 185.000 forintban elfogadta, bár később ebből újabb tételeket vitatott. [12] Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy a tartásdíj nem jelenthet szűkös tartást, valamint nem indokolt minden egyes kiadás forintra történő meghatározása, mert ezek az életkor és a szükségletek változásával módosulhatnak. A szükségletek körében figyelembe vette, hogy a felperes külföldi munkavégzése miatt az alperes az év legnagyobb részében egyedül gondoskodik a gyermekekről és emiatt időnként indokolt fizetett gyermekfelügyelet igénybe vétele. A kért tartásdíj a felperes keresetének alig több mint 7%-át jelenti, a felperes teljesítőképes. Az elsőfokú bíróság ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló
25. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:
26. §

(3)bekezdése, 4:214-

1. §-ok, 4:
2. §

(1)-

(4)bekezdése alkalmazásával a felperest a keresetlevél benyújtásától hat hónapra visszamenőleg számított kezdő időponttól kötelezte a gyermekenként havi 100.000 forint gyermektartásdíj megfizetésére. [13]

1. február 1-től
2. január 31-ig a felperesnek 4.800.000 forint tartásdíj fizetési kötelezettsége keletkezett, ebből 2.060.000 forintot teljesített, így 2.740.000 forint hátralék megfizetésére köteles. [14] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta. A felperest terhelő gyermektartásdíjat havonta és gyermekenként 85.000 forintra mérsékelte, a hátralék összegét
3. február 1-től
4. június 30-ig terjedő időszakban 2.370.000 forintban határozta meg. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [15] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy időközben az alperes a gyermekekkel bérelt lakásba költözött, a bérleti díj havi 140.000 forint, a felperes
5. február 1-től havonta gyermekenként 50.000 forint gyermektartásdíjat teljesít. A jogerős ítélet indokolása szerint a kötelezett vitathatatlan teljesítőképessége esetén a tartásdíj mértékét a gyermekek indokolt szükséglete alapján kell meghatározni. [16] A felperes teljesítőképessége fennáll, ezt a végrehajtható okirat kiállítása sem érinti, mert a végrehajtás ténylegesen nem indult meg, a gyermekek szükségleteinek kielégítése pedig minden más követelést megelőz. Értékelni kell azonban azt, hogy a felperes külföldi lakóhelyén a megélhetési kiadások jelentősen meghaladják a belföldi mértéket, a többletköltségek fedezeteként kapott költségtérítés a tartásdíj alapjaként nem vehető figyelembe. Ugyanakkor a felperes a megélhetését nem teljes egészében a tartás alapjául szolgáló jövedelméből biztosítja. [17] Az indokolt szükségletek körében a másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes állandó külföldi távolléte miatt az alperesnél többletkiadásként merül fel a gyerekfelügyelet költsége, ami az adott esetben nem tekinthető luxus kiadásnak. A felperes a hétvégi és iskolai szünetek idejére eső kapcsolattartás alkalmával sem tud természetben gondoskodni a gyerekekről. Mindezek alapján a másodfokú bíróság az indokolt szükségleteket gyermekenként 170180.000 forintban határozta meg, amelynek mértékét a felperes sem vitatta. A szükségletek viselése azonban a két szülő között megoszlik, és a bírói gyakorlat csak kivételesen, speciális szükségletek fennállása esetén állapít meg havi 100.000 forint tartásdíjat. Az elsőfokú bíróság által meghatározott összeg ezért indokolatlanul magas. [18] A tartásdíj mértékének meghatározásánál figyelembe kell venni a gyermek szükségleteire nyújtott állami támogatások, a családi pótlék és adókedvezmény (BH 2019.112., BH 2017.368.), összegét. Így a családi pótlékkal csökkenteni kell a szülők által viselendő szükségletek ellenértékét. [19] Mindezek együttes értékelésével a másodfokú bíróság a tartásdíjat havonta és gyermekenként 15.000 forinttal mérsékelte és ennek megfelelően határozta meg a felperest terhelő hátralék összegét is. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [20] A jogerős ítélt ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, gyermekenként és havonta 50.000 forint tartásdíj megállapítását kérte. [21] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 4:
6. §

(2)bekezdés a),

1. b)és
2. e)pontját és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. §

(1)bekezdését. [22] A jogerős ítélet indokai szerint a megállapított tartásdíj nem igazodik a gyermekek indokolt szükségleteihez. Az alperes ennek mértékét a lakásrezsivel együtt, 170.000 forintban jelölte meg a Budai Központi Kerület Bíróságon 101.P.31253/

1. számon indított, azóta megszűnt eljárásban. Az adott perben a szükségleteket 456.600 forintra tette, de nem adta indokát annak, hogy másfél év alatt miért nőttek a szükségletek ilyen mértékre. [23] A bírói gyakorlat szerint a tartásdíj nem szolgálhatja luxusigények fedezését. Az alperes nem adta alapos indokát annak sem, miért költözött bérelt lakásba, miközben a közös lakás üresen áll, a görögországi nyaralásról pedig cigaretta számlákat is csatolt. A gyerekfelügyelet ténylegesen az alperes érdekében felmerült kiadás, és az sem tisztázott, hogy a felügyeletet egy hónapban milyen időtartamban veszi igénybe. Az elsőfokú ítélet szerint a gyermekek szükségletei átlagosak, a fogszabályozást a társadalombiztosítás megtéríti. F. szemüvegének költsége sem haladta meg a 40.000 forintot, ami egyébként sem rendszeresen felmerülő kiadás. [24] A másodfokú bíróság munkabérét és egyéb járandóságát nem megfelelően vette figyelembe. Bár külszolgálatban dolgozik, munkája azonban nem állandó, ezért jövedelme is változó. Ha a kiküldetés véget ér, nettó 213.000 forint lesz a munkabére.
2. január és június közötti időszakban havi nettó 216.412 forintot keresett és ellátmányt kapott, amely azonban nem tartozik a tartásdíj alapjához. Ehhez képest a kétszer 85.000 forint összegű tartásdíj meghaladja havi munkabérének 50%-át. [25] Sérelmezte, hogy az alperes a bíróság felhívása ellenére nem csatolta az adóbevallását, ezért jövedelme teljeskörűen nem került feltárásra, mivel egyéni vállalkozásából is rendelkezik jövedelemmel. [26] Álláspontja szerint a felek igazolt jövedelmi viszonyai között nincs lényeges eltérés, a gyermekek eltartásához való hozzájárulásuk aránya egyenlő. A jogerős ítéletből következtethetően a másodfokú bíróság a gyermekek indokolt szükségleteit 170.000 forintban fogadta el, amely iratellenes, megalapozatlan megállapítás. [27] A családi pótlék és a családi adókedvezmény elszámolása is jogszabálysértő. Az igénybe vett családtámogatások a két gyermek után összesen 69.000 forintot tesznek ki, ezzel szemben a másodfokú bíróság csak gyermekenkénti 15.000 forinttal mérsékelte a fizetendő tartásdíjat. [28] Nem vehető figyelembe, hogy külföldi munkavégzése miatt természetben nem járul hozzá a gyermekek tartásához. A Ptk. ezt nem tartja jelentős szempontnak, de egyébként sem értékelhető a terhére, mivel az alperes lehetetlenné teszi a kapcsolattartást belföldi tartózkodása idején. Magatartása miatt már gyámhatósági eljárás indult. [29] Az ügyvédi meghatalmazás csak az elsőfokú eljárásra és a fellebbezés benyújtására terjedt ki, további eljárásra az ügyvédi iroda nem volt jogosult. [30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A másodfokú bíróság helyesen határozta meg a gyerekek indokolt szükségletei ellenértékét havi 170.000-180.000 forintban. Ebből leszámítva a havi 34.800 forint családtámogatást, 140.000 forint marad fenn, amelynek jövedelemarányos elosztásán alapul a tartásdíj mértéke. [31] A másodfokú bíróság a bérelt lakás díját nem értékelte, az pedig tény, hogy a felperes elenyésző mértékben él a kapcsolattartás jogával, ezért a gyerekek nyaralásáról egyedül kell gondoskodnia és indokolt a gyermekfelügyelet igénybe vétele is. [32] A felperes havi nettó jövedelme 2.300.000 forint körül van, az alperesé 500.000 forint, ami jelentős különbséget jelent. A felperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy a külszolgálat megszűnése után milyen jövedelemmel számolhat. A szülő köteles úgy alakítani az életkörülményeit, hogy kiskorú gyermekei érdekében a lehető legmagasabb jövedelmet érje el. tartása A Kúria döntése és jogi indokai [33] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. [34] Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a felülvizsgálat szigorú rendelkezések által szabályozott rendkívüli perorvoslat, a felülvizsgálati eljárás tárgya a régi Pp.
3. §

(2)bekezdés alapján a jogerős határozatnak a felülvizsgálati kérelem keretei között történő felülbírálata. A régi Pp. 272. §

(2)bekezdése határozza meg a felülvizsgálati kérelem tartalmi kellékeit: a támadott határozat megjelölését, a Kúria döntésére irányuló határozott kérelmet, a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölését, továbbá a jogorvoslati kérelem indokolásának ismertetését: a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [35] A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/

1. (II.15.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény)
2. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása. Az előbbivel szemben az a követelmény érvényesül, hogy a fél a felülvizsgálati kérelemben pontosan jelölje meg a jogforrást és azon belül azt a konkrét jogszabályhelyet, amelynek megsértésére hivatkozik. A jogszabálysértés tartalmi körülírása keretében pedig a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek szöveges formában is meg kell fogalmaznia a jogerős ítélet általa sérelmezett és a rendkívüli perorvoslatot megalapozó fogyatékosságát, ezzel kapcsolatosan részletesen ki kell fejtenie jogi álláspontját. A jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölésének egy és ugyanazon jogszabálysértéshez kell kapcsolódniuk, mert csak együtt alkalmasak arra, hogy kijelöljék a rendkívüli perorvoslati eljárás formai és tartalmi kereteit (PK vélemény 6.pont). [36] Ha a fél felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet több okból is támadja; vagyis több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásnak rendelkeznie kell a régi Pp.
3. §

(2)bekezdésében meghatározott tartalmi követelményekkel (PK vélemény

1. pont). A felülvizsgálati kérelem előterjesztőjének tehát valamennyi, a jogerős ítélet jogszabálysértő voltára történő hivatkozása esetében konkrétan meg kell jelölnie az álláspontja szerint megsértett jogszabályhelyet, szövegesen elő kell adnia a jogszabálysértést és a jogszabálysértésre való hivatkozás indokait. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatóak, amelyek esetében a régi Pp.
2. §

(2)bekezdésében meghatározott törvényi feltételek maradéktalanul teljesültek (BH 2015.307.). [37] A jogvita elbírálására irányadó Ptk. 4:218. §

(2)bekezdése sorolja fel, hogy a szülők megegyezése hiányában a bíróságnak milyen szempontokat kell figyelembe vennie és értékelnie a gyermektartásdíj megállapításánál. Az ügyben:

1. a)a gyermek indokolt szükségleteit;
2. b)mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;
3. e)a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat. [38] A felperes a felülvizsgálati kérelmében állította a Ptk. 4:218. §

(2)bekezdés b) pontjának megsértését. A felülvizsgálati kérelemnek a jogszabályhelyhez kapcsolódó érvelése a felperes jövedelemének „megfelelő" figyelembe vételét hiányolta, illetve az alperes jövedelmének az adóbevallás csatolása nélküli megállapítását kifogásolta. A szülők jövedelmének a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján való megállapítása a bíróságok mérlegelésére tartozó kérdés. A felperes azonban nem jelölte meg a régi Pp. 206. §

(1)bekezdését, holott maga az anyagi jog szabálya is rendelkezik a bizonyítás eredményének mérlegeléséről. Az ügyvédi megbízás hiányossága miatti jogszabálysértést pedig a jogszabályhely megjelölése nélkül állította. Ezek a felülvizsgálati hivatkozások nem felelnek meg a felülvizsgálati kérelemmel szemben támasztott tartalmi követelményeknek [régi Pp. 272. §

(2)bekezdés] és a PK. véleményben kifejtett szempontoknak, ezért az érdemi felülvizsgálatra nem alkalmasak. [39] A gyermektartásdíj megállapításának anyagi jogi szabálya első szempontként rögzíti a tartásra jogosult kiskorú gyermek indokolt szükségletét [Ptk. 4:218. §

(2)bekezdés a) pont], amely összhangban áll az alapelvként is megfogalmazott gyermeki érdek elsődlegességével (Ptk. 4:

1. §). A gyermektartásdíj mértékének meghatározásakor a legfontosabb követelmény a kiskorú gyermek harmonikus személyiségfejlődésének, kiegyensúlyozott nevelésének lehetőleg hosszú távú biztosítása. [40] A Ptk. 4:
2. §

(3)bekezdése meghatározza az indokolt szükséglet törvényi definícióját: a gyermek megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. A következetes bírói gyakorlat szerint a tartásdíj összegének, a gyermek indokolt szükségletének megállapítása körében abból kell kiindulni, hogy a szülő a gyermek - korából, egészségi állapotából, neveltetéséből és egyéni körülményeitől függő alapszükségleteit köteles biztosítani. Ennek körébe a lakhatás, az egészséges élelmezés, ruházkodás, valamint a kiskorú gyermek taníttatásával kapcsolatos kiadások, továbbá a kulturális, sportolási és bizonyos rendkívüli képzésben való részvétel szokásos költségei tartoznak (BH 2003. 117., BH 2011. 135). Az indokolt szükséglet megállapítása mindig az adott ügy egyedi körülményeitől függ: a konkrét körülmények vizsgálatával lehet állást foglalni abban, hogy milyen kiadás minősül indokoltnak. A tartásdíjra kötelezett szülő teljesítőképessége esetén a gyermektartásdíj korlátját tehát a gyermek indokolt szükséglete jelenti. [41] A régi Pp. 206. §

(1)bekezdését sértő megállapítás felülbírálatára a Kúria akkor jogosult, ha a jogerős ítélet iratellenes, kirívóan okszerűtlen, logikátlan, ellentmondásos megállapításokat tartalmaz (EBH

1. 1526.). Nem ad alapot a felülmérlegelésre, ha az egyes bizonyítékokból eltérő következtetés is levonható lett volna. Csak az minősíthető nyilvánvalóan okszerűtlen következtetésnek, amikor a bizonyítékokból kizárólag egyfajta, a felülvizsgálattal támadott határozattól eltérő következtetésre lehet jutni (BH
2. 119.II.). [42] A felperes álláspontja szerint nem sorolható a gyermekek indokolt szükségletei közé a gyermekek felügyeletének költsége, az albérleti díj, a cigarettára és a görögországi nyaralásra fordított kiadások, ezért ezek mérlegelésen alapuló figyelembe vétele jogszabálysértő. [43] A gyermekfelügyelet költsége egyértelműen nem az alperes érdekében felmerülő kiadás, célja az ellátásuk és felügyeletük megoldása, ezért a gyermekeknek a jogerős ítélet meghozatalának idejére elért életkora alapján indokolt szükségletnek számít. Arról nincs peradat, hogy az alperes távollétében ez másképpen, pl. rokoni segítséggel is megoldható lenne, és erre a felperes sem hivatkozott. Nem várható el a gyermekeket évek óta egyedül nevelő alperestől, hogy egyáltalán ne szervezzen külön programot a maga számára. Az esetenkénti esti gyermekfelügyeletre fordított kiadások - bár a gyermekek életkorának előre haladtával egyre csökkenő mértékben - indokolt szükségletnek tekinthetők. Ebből következően a jogerős ítélet ennek figyelembe vételével nem sértette a Ptk. 4:
3. §

(2)bekezdés a) pontját. Az albérleti díjat, a cigaretta és a görögországi nyaralás költségét pedig a másodfokú bíróság nem vonta a gyermekek szükségleteinek körébe, ami fogalmilag kizárja a jogszabálysértés megállapítását. [44] A másodfokú bíróság a gyermekek szükségletét gyermekenként havi 170.000-180.000 forintban határozta meg, elsődlegesen annak alapján, hogy ezt a felperes nem vitatta. A felperes hivatkozása szerint a jogerős ítélet megállapítása iratellenes, ezért sérti a régi Pp. 206. §

(1)bekezdését, amely szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárásban felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. [45] A jogerős ítéletnek a szükségletek ellenértékére vonatkozó megállapítása annyiban valóban iratellenes, hogy a felperes a szükségleteket két gyermekre számítva határozta meg 185.000 forint körüli összegben, így egy gyermek szükségletét csak havi 92.500 forintban fogadta el (1.P.XI.30.838/2017/

1. számú jegyzőkönyv). [46] A gyermekek szükségleteire vonatkozó megállapítást a felperes tartalmilag annak okszerűtlenségével is érvelve kifogásolta arra hivatkozva, hogy az átlagos szükségletek szerinte a megállapítottnál kisebb mértékű kiadásokat indokolnak. [47] Az elsőfokú bíróság ítélete rögzít egyes, összegszerűen meghatározható kiadásokat, amelyeket a másodfokú bíróság a jogerős ítélet tartalmából következően elfogadott és ezeket a kiadásokat a felperes sem vitatta. Az említett kiadások a következők: iskolai étkezés havi 12.000-13.000 forint, közlekedési bérlet havi 3.450 forint, fodrász havi 1.500 forint, osztálypénz évi 10.000 forint gyermekenként, a két gyermek után az erdei iskola évi 50.000 forint, nyári táborok évi 130.000 forint. Mindez egy-egy gyermekre számítva havi átlagban kerekítve 26.000 forintot tesz ki. Ezt növeli F. esetében a kézműves foglalkozás (havi 10.000 forint), V.-nél a sportolás (havi 5.000 forint) és az iskolai programok alkalmankénti 3-5.000 forintos költsége, ami havi átlagban 1.000 forintban fogadható el. Emelik továbbá az elsőfokú bíróság által számszerűsítés nélkül megjelölt élelmezési, ruházkodási, egészségügyi költségek és a szórakozásra fordított kiadások. Kúria egyetértett a felperes hivatkozásával: a nem számszerűsített kiadásokkal járó szükségleteket tekintve a gyermekek átlagos szükségletekkel rendelkeznek. Speciális kiadásként jelentkezik ugyanakkora gyermekfelügyelet óránként 1.000-1.250 forintban megjelölt és igazolt (
2. sorszámú beadvány) költsége, ami havi 20 órában, vagyis heti egy esti alkalomban elfogadható. Ennek az egy gyermekre számított költsége középértéken, havi 11.250 forintban állapítható meg. [48] A fenti kiadásokat összességükben tekintve, nem kirívóan okszerűtlen következtetés a gyermekenkénti 170.000-180.000 forint indokolt szükséglet megállapítása. A számszerűsített kiadások, a különórákra és a gyermekfelügyeletre fordított kiadások ugyanis F. esetében 48.250 forintot, V. esetében 43.250 forintot tesznek ki. Az pedig nem tekinthető kirívóan okszerűtlen következtetésnek, hogy a további az otthoni élelmezés, ruházkodás, higiéniai, háztartási, egészségügyi, kulturális, szórakozási - kiadások 120.000-130.000 forint körüli összegre tehetők. Így az egy-egy gyermek szükséglete lényegében megfelel a jogerős ítélet szerinti mértéknek. Ez ugyan meghaladja az átlagos anyagi körülmények között nevelkedő gyermekek tartására fordított kiadásokat, de még nem tekinthető túlzott mértékűnek. [49] A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Ptk. 4:218.§

(2)bekezdés e) pontja szerint a gyermektartásdíj meghatározása során figyelembe kell venni a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat. [50] Megalapozott az alperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy a gyermektartásdíj meghatározásánál értékelni kell azt a tényt is, hogy az állam családi pótlékkal és családi adókedvezménnyel hozzájárul a gyermekek nevelésével járó költségekhez [Ptk. 4:218. §

(2)bekezdés e) pont]. [51] A gyermekneveléssel járó terhekhez való hozzájárulást jelentő családi pótlékot az alperes részére folyósítják és ő veszi igénybe az adókedvezményt. A Kúria gyakorlata következetes abban, hogy a családi pótlék csökkenti a gyermek indokolt szükségleteinek a szülők által viselendő költségeit. A családi pótlék összege két gyermeket nevelő egyedülálló esetén gyermekenként 14 800 forint, így a gyermekek indokolt szükséglete kerekítéssel 160 000 forint. [52] Az adókedvezmény helyes, a Ptk. 4:218. §

(2)bekezdés e) pontjának megfelelő figyelembevétele azt jelenti, hogy az adókedvezménnyel elért munkabér-különbözettel - a családi pótlékhoz hasonlóan csökkenteni kell a gyermek szülők által viselendő szükségleteinek költségét; a kedvezményt igénybe vett szülő teljesítőképességénél viszont a kedvezménnyel csökkentett munkabért kell alapul venni. Az adókedvezmény igénybe vétele a jogosult szülő által fizetendő havi adó mértékét csökkenti, gyermekenként

1. évben 12 500,
2. évben 15 000,
3. évben 17.500,
4. évtől 20.000 forinttal emeli a nettó munkabérét. Ezt figyelembe véve a perbeli gyermekek szülők által viselendő szükségleteinek költsége gyermekenként és évenként 147.500 - 145.000 - 142.500- 140.000 forint (BH 2019.112.). [53] A szülők tartási kötelezettsége a gyermekek természetbeni tartását és szükségleteik kielégítésének anyagi fedezését jelenti. A Ptk. 4:
5. §

(1)bekezdése szerint ez úgy oszlik meg a szülők között, hogy a gondozó szülő a tartást természetben, a külön élő szülő elsősorban pénzben teljesíti. A gondozó szülő által nyújtott, pénzben ki nem fejezhető természetbeni tartás úgy értékelendő, hogy a tartás költségeihez a gondozó szülő alacsonyabb arányban köteles hozzájárulni, mint amit a szülők jövedelmi és vagyoni viszonyai egyébként indokolnának (BH

1. 244., BH
2. 112.). A jogerős ítélet alapján a felperes a gyermekek szükségleteinek családi pótlékkal és az adókedvezménnyel csökkentett összegéből 85.000 forint fedezésére köteles. Az alperes által nyújtott természetbeni gondoskodásra is figyelemmel a teljesítőképességgel rendelkező felperesre javára kedvezőbb döntés nem hozható. [54] A megállapított eljárási jogszabálysértés - az iratellenességre tekintettel a régi Pp.
3. §

(1)bekezdése - és az anyagi jogi jogszabálysértés - az adókedvezmény elszámolásának mellőzése miatt a Ptk. 4:208. §

(2)bekezdés a) pontja - az ügy érdemi elbírálására nem volt kihatással. Ezt meghaladóan a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt és érdemben vizsgálható jogszabályhelynek megfelel. [55] A kifejtettek alapján a Kúria a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Záró rész [56] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §

(1)bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [57] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre. [58] A Kúria az alperest megillető arányos felülvizsgálati eljárási költség és a per tárgyi költségfeljegyzési joga folytán feljegyzett, az illetékekről szóló 1990. évi CXIII. törvény (Itv.) 50. §

(1)bekezdése szerint számított felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a régi Pp. 270. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó 78. §

(1)bekezdése, az Itv. 74. §

(3)bekezdése, a 32/

1. (VIII. 22.) IM rendelet
2. §

(5)-

(6)bekezdése és a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdése alapján határozott. Budapest,

1. április
2. dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, az aláírásban akadályozott dr. Fekete Orsolya előadó bíró helyett dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró A kiadmány hiteléül: