A határozat elvi tartalma: A jogalkotással okozott károkért való tagállami felelősség megállapításához szükséges határon átnyúló, uniós tényállási elemet önmagában a szolgáltatás más tagállam állampolgárai részéről történő igénybevételének elvi lehetősége nem alapozza meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.20.501/2019/
- szám A tanács tagjai: . Döme Attila a tanács elnöke . Zumbók Péter előadó bíró . Farkas Antónia bíró A felperes: felperes A felperes képviselője: „Magyar Balázs" Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Magyar Balázs ügyvéd) Az alperes: alperes Az alperes képviselője: és Trócsányi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Detvay Lúcia ügyvéd) A per tárgya: jogalkotással okozott kár megtérítése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ővárosi Ítélőtábla 17.Pf.21.066/2018/6-II. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: ővárosi Törvényszék 18.P.20.545/2016/
- Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint a Magyar Államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] Az 1990-ben alakult felperes kezdetben flippergépek, később pénznyerő automaták értékesítésével és bérbeadásával foglalkozott. [2] A
- november 1-jén hatályba lépett, az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló
- évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Módtv1.)
- § -a az ötszörösére, gépenként havi 500.000 forintra emelte az I. és II. kategóriájú játéktermekben üzemelő pénznyerő automatákra kivetett adót, és az üzemeltető negyedévente a pénznyerő automata tiszta játékbevétele 900.000 forintot meghaladó része 20%-át is köteles volt játékadóként megfizetni. A Módtv
- §-a rendelkezett arról, hogy az I. kategóriába tartozó játékteremben, valamint elektronikus kaszinóban pénznyerő automata üzemeltetésére
- november
- előtt indult eljárásban kiadott engedélyek az abban foglalt időtartamban, de legfeljebb
- december 31-ig érvényesek. A Módtv
- §
(2)bekezdése a szerencsejáték szervezéséről szóló
- évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.)
- §-át úgy módosította, hogy az I. kategóriába tartozó játékteremben - az
(5)bekezdésben foglalt korlátozás figyelembevételével - kizárólag szerver alapú pénznyerő automata üzemeltethető. A rendelkezés
- december 31-ig ún. kivezető időszakot biztosított, amely alatt az üzemeltetők a szerver alapú pénznyerő automata üzemeltetésére állhattak át. [3] A
- október 10-én hatályba lépett, az Szjtv. módosításáról szóló
- évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Módtv2.)
- §-ával módosított Szjtv.
- § értelmében pénznyerő automata kizárólag játékkaszinóban üzemeltethető. A Módtv
- §-ával beiktatott Szjtv. 40/A. § szerint a módosítás hatálybalépését megelőzően kiállított játékterem-engedélyek és pénznyerő automata üzemeltetésére jogosító engedélyek
- október 11-én hatályukat vesztik. [4] Az Alkotmánybíróság a 26/
- (X. 4.) AB határozatával (a továbbiakban: AB határozat) a Módtv
- §-ával megállapított Szjtv.
- §
(3)bekezdésének első mondata és a Módtv
- §-ával beiktatott 40/A. §
(1)bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, valamint alkotmányjogi panaszokat elutasította. [5] A felperes
- november 1-jét követően azokat a pénznyerő automatákat selejtezte le, amelyek esetében technikailag nem volt biztosítható a szerver alapú működésre való átalakítás.
- október
- után pedig a tulajdonában lévő valamennyi pénznyerő automatát leselejtezte. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [6] A felperes keresetében 37.289.025 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A keresetét elsődlegesen arra alapította, hogy az alperes az Szjtv.
- és
- évi módosításaival megsértette az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata (a továbbiakban: EUMSz) 34., 35.,
- és
- cikkét, az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSz)
- cikkét és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta)
- cikkét, ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.)
- §-a és
- §-a szerint kártérítési kötelezettsége keletkezett. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a sérelmezett jogalkotás a jogalkotásról szóló
- évi CXXX. Törvény (a továbbiakban: Jat.) rendelkezéseibe is ütközik. Harmadlagosan arra alapította a keresetét, hogy az alperes az AB határozatban írt kártalanítási kötelezettségének nem tett eleget, és e mulasztásával kárt okozott, amelynek megtérítésére a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- § és 6:
- § alapján köteles. [7] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [9] Abból indult ki, hogy a felperes állítása szerint a tulajdonában lévő pénznyerő automatákat azért kellett leselejteznie, mert azok nem voltak tovább üzemeltethetőek. A kár és az adóemelés közötti okozati összefüggés hiányában pedig a kereset megalapozottságát csak a tiltás vonatkozásában vizsgálta. [10] Hivatkozott a tagállami felelősség feltételeit meghatározó, az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EuB) a C-6/
- és C-9/
- számú Francovich és Bonifaci egyesített ügyekben hozott döntéseire, továbbá a C-46/
- és C-48/
- számú, Brasserie du pêcheur SA és Bundesrepublik Deutschland, valamint The Queen és Secretary of State for Transport Factortame Ltd. és társai egyesített ügyben hozott ítéletére (a továbbiakban: Brasserie-ítélet). Azok alapján elsődlegesen abban a kérdésben foglalt állást, hogy sérült-e a felperes uniós alanyi joga. Arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálandó uniós alanyi jog, a szolgáltatások szabad áramlása által fogalmilag feltételezett tagállamközi elem fennállását a felperes bizonyítani nem tudta. A perben csatolt bérleti szerződések szerint egy szlovák honosságú cégnek határozott időre pénznyerő automatákat adott bérbe, de a Módtv
- hatálybalépésekor e szerződések már nem voltak hatályban. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes egyéb tagállamközi elemre vonatkozó tényállításait cáfolta a törvényes képviselőjének az a nyilatkozata, hogy más külföldi cégnek nem értékesített és nem adott bérbe gépeket. Emiatt azt állapította meg, hogy a felperes az EUMSz
- cikkének megsértésére hivatkozással kártérítési igényt az alperessel szemben nem érvényesíthetett. [11] Kifejtette, hogy mivel az alperes a sérelmezett jogalkotással nem az uniós jogot hajtotta végre, ezért a felperes a Chartában biztosított alapjogokra - a hatály meghatározásáról szóló cikkre figyelemmel - a perben közvetlenül nem hivatkozhatott.
- [12] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy uniós tényállási elem hiányában a felek jogvitájában alkalmazandó magyar jogban a jogalkotásra és a hozzá kapcsolódó felelősségre a közjog (alkotmányjog) szabályai vonatkoznak, amelyek immunitást biztosítanak a jogalkotó számára. A felperes hivatkozásával szemben pedig a jogalkotás diszfunkcionális jellegét nem tartotta megállapíthatónak. Ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a jogalkotást nem teszi diszfunkcionálissá, ha az egyébként valamennyi állampolgárra vonatkozó jogi norma megalkotása egy szűk kör számára előnyöket biztosított. [13] Kiemelte, hogy az AB határozattal megállapított mulasztásos alkotmánysértés hiányában nem áll rendelkezésre olyan közjogi döntés sem, amely egyéb többlettényállási elem esetén megalapozná az állam jogalkotással okozott kárért fennálló felelősségét. [14] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [15] Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy a vizsgálandó uniós alanyi jog, a szolgáltatások szabad áramlása fogalmilag tagállamközi elemet feltételez, a felperes azonban ilyen elem fennállását nem tudta bizonyítani. [16] Ehhez képest tévesnek minősítette a felperesnek azt a fellebbezési érvelését, hogy a közösségi jog alkalmazásához a határon átnyúló szolgáltatás potenciális megléte is elegendő, az EuB C-98/
- számú Berlington Hungary és társai ügyben, előzetes döntéshozatali eljárás keretében meghozott ítéletéből (a továbbiakban: Berlingtonítélet) ugyanis ilyen következtetés nem vonható le. [17] A felperesnek az ún. fordított diszkrimináció tilalmával és az EuB C-6/
- számú Anomar ügyben hozott ítéletének (a továbbiakban: Anomar-ítélet) értelmezésével kapcsolatban kifejtett fellebbezési álláspontját sem tartotta helytállónak. Megítélése szerint az EuB az utóbbi határozatával nem korrigálta a Brasserie-formulát, és nem lazította a tagállami felelősség feltételeit. Ezzel szemben azzal a jogértelmezéssel értett egyet, hogy a Brasserie-formulának uniós alanyi jogsértés hiányában való alkalmazását kizárólag a nemzeti jog írhatja elő a jogvitát eldöntő nemzeti bíróságok számára, ilyen tartalmú jogi normát azonban a magyar jog nem ismer. [18] Az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg, hogy az uniós joggal kapcsolatba hozható tényállási elem hiányában a Charta alkalmazása sem jöhetett szóba. [19] Utalt arra, hogy a Kúria a következetes joggyakorlata szerint a közösségi jogot nem sértő tagállami - jogszabály hatálybalépésével összefüggésben bekövetkezett károsodás nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között kötelmi jogviszonyt, és ilyen értelmű jogszabályi rendelkezés hiányában a polgári jogi kárfelelősség szabályai sem alkalmazhatók. Az elsőfokú bíróság ítéletének azt az indokát is helyesnek minősítette, hogy a keresetben sérelmezett jogalkotás diszfunkcionális jellege nem volt megállapítható. [20] Az AB határozat tartalmát a felperes által hivatkozott körben az elsőfokú bírósággal azonosan értelmezte, és rögzítette, hogy az abban említett kártalanítási kötelezettségről a jogalkotó az eltelt időben nem rendelkezett. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [21] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon helyezését és az alperesnek a keresettel egyező marasztalását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon helyezése mellett az alperes kártérítési felelősségének közbenső ítélettel való megállapítását, harmadlagosan a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon helyezését és az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [22] Előadta, hogy a bíróságok tévesen értelmezték és alkalmazták az irányadó magyar anyagi jog és eljárásjog szabályait, továbbá nem vették figyelembe az EUMSz, az EUSz és a Charta rendelkezéseit, valamint a kialakult bírói gyakorlatot. Megsértett jogszabályhelyként jelölte meg a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §-át,
- §-át és
- §-át, az rPtk.
- §-át és
- §-át, továbbá a Ptk. 6:
- §-át, 6:
- §-át, 6:
- §-át, 6:
- §-át, 6:
- §-át és 6:
- §-át. [23] Megismételte a keresetében és a fellebbezésében kifejtett jogi érveket. Ennek megfelelően továbbra is állította, hogy a közösségi jog alkalmazásához a határon átnyúló elem potenciális megléte is elegendő. A Berlington-ítélet ezzel ellentétes, a jogerős ítélet indokolásában kifejtett értelmezésével nem értett egyet. [24] Álláspontja szerint ugyanakkor a perben okiratokkal bizonyította a tagállamközi szolgáltatásnyújtás tényét, és azok alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy a Magyarországon tevékenykedő szerencsejáték-szervezők alaptevékenységéhez szükséges eszközöket, berendezéseket és gépeket forgalmazott és adott bérbe, a szerencsejátékkal kapcsolatos szolgáltatásokat pedig uniós állampolgárok igénybe vették. [25] Fenntartotta, hogy az alperes kártérítési felelősségét megalapozó uniós jogsértés az Anomar-ítéletben kifejtett ún. fordított diszkrimináció tilalmával kapcsolatos ítélkezési gyakorlat alapján is megállapítható, mert az Alaptörvény XV. cikke és E) cikke a diszkrimináció minden formáját kizárja, és a hazai polgárokra ugyanazokat a jogokat rendeli alkalmazni, mint más tagállam polgáraira. [26] Változatlanul utalt arra, hogy ha az adott tagállami rendelkezés az uniós jogot sérti, akkor a Charta rendelkezéseit is alkalmazni kell. [27] A keresetben foglaltakkal egyezően hivatkozott arra, hogy mivel a kifogásolt jogalkotással az alperes egy meghatározott szűk réteg számára biztosított előnyöket, ezért a jogalkotás diszfunkcionális jellege megállapítható. [28] Azt is állította, hogy a jogalkotó nem tartotta jogszabályalkotás Jat. által meghatározott követelményeit. be [29] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában fenntartását kérte. ítélet a jogerős a A Kúria döntése és jogi indokai [30] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [31] A Kúria a Pp.
- §
(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felperes által megjelölt okokból nem jogszabálysértő. [32] A felperes a jogalkotással okozott kárai megtérítése iránti keresetét arra alapította, hogy a játékadó felemelésével és a pénznyerő automaták játékkaszinókon kívüli üzemeltetésének megtiltásával az alperes megsértette az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának jogát. Az alperes kárfelelősségét az uniós jog, az EuB ítélkezési gyakorlata alapján, a Brasserie-formula szerinti tagállami felelősségre alapítottan, másrészt pedig az rPtk.-ra, illetve a Ptk.-ra alapozva tartotta megállapíthatónak. [33] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy az Európai Unióval kötött csatlakozási szerződéssel az állam vállalta, hogy jogszabályait összhangba hozza az uniós joggal. Az adott esetben a felperes a szerencsejáték szabályozását sérelmezte. A szerencsejáték nem harmonizált jogterület, annak szabályozása tagállami hatáskörben maradt. Ez azt jelenti, hogy a tagállami jogalkotásnak ezen a jogterületen széles mozgástere van, ugyanakkor ennek tekintettel kell lennie az uniós alapszabadságokra. során is [34] Az EUMSz
- cikke alapján a tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés. Az EUMSz
- cikke szerint pedig tilos az Unión belüli szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozás a tagállamok olyan állampolgárai tekintetében, akik nem abban a tagállamban letelepedettek, mint a szolgáltatást igénybe vevő személy. [35] A felek jogvitájához - a sérelmezett tagállami jogszabályok azonossága erejéig - hasonló ügyben első fokon eljárt magyar bíróság által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárásban az EuB a Berlington-ítélet 29-
- pontjában kifejtette: az áruk szabad mozgásának korlátozása nem alkalmazandó, mert a vitatott magyar szabályozás csak közvetve érinti az áruk szabad mozgását (pénznyerő automaták behozatala). E körülményre tekintettel az EuB megállapította, hogy a vizsgált jogszabályok tárgyuknál fogva sem érinthetik az EUMSz
- cikkét, ezért azokat csak az EUMSz
- cikkének szempontjából vizsgálta érdemben, kifejtve, hogy a szolgáltatás szabad áramlását a vitatott magyar jogszabályi rendelkezések közvetlenül érinthetik. Az EuB e megállapítása - a sérelmezett jogszabályok azonossága folytán - az adott ügy elbírálására is irányadó, ezért a Kúria a tagállami felelősség fennállását kizárólag a szolgáltatás szabad áramlásának sérelmével összefüggésben vizsgálta. [36] A tagállami felelősség feltételeit az EuB munkálta ki a C-6/
- és C-9/
- számú Francovich és Bonifaci egyesített ügyekben. E feltételeket a Brasserie-ítéletében a tagállami jogalkotás tekintetében tovább pontosította. Az EuB gyakorlata tükrében a tagállami felelősségre vonatkozó Brasserie-teszt alkalmazása kötelező, ha az igényt érvényesítő fél a nemzeti jogalkotó általi uniós alanyi joga megsértésére hivatkozik, és fennállnak a formula konjunktív feltételei. [37] A Brasserie-ítélet
- pontja szerint a magánszemélyeknek okozott károkért fennálló tagállami felelősség megállapításához három együttes feltétel szükséges: vizsgálni kell, hogy az adott esetben történt-e uniós alanyi jogsértés, feltéve, hogy a megsértett uniós jogszabály alanyi jogot állapít meg a magánszemélyek részére; a jogsértés kellően súlyos-e; továbbá a jogsértés és a magánszemély kára között fennáll-e a közvetlen okozati összefüggés. [38] Logikailag az első lépés tehát annak vizsgálata, hogy az adott ügyben sérült-e a kártérítési igényt előterjesztő személy vagy személyek uniós alanyi joga. Ha nem nyer bizonyítást, hogy a tagállami jogalkotás sérti az igényérvényesítő uniós alanyi jogát, akkor fel sem merül annak vizsgálata, hogy az állított kár az adott magatartással (jogalkotással) közvetlen okozati összefüggésben álle, ugyanis a feltételek konjunktívak. Bármelyik hiánya esetén a kizárólag tagállami felelősségre hivatkozó kártérítési keresetet alaptalanként kell elutasítani. [39] A fentiekből következően az adott ügyben vizsgálandó uniós alanyi jog (a szolgáltatások szabad áramlása) fogalmilag tagállamközi elemet feltételez, vagyis azt, hogy a szolgáltatások az Európai Unió területén, a tagállamok közötti kereskedelemben szabadon mozoghassanak. Ezt nem korlátozhatja a vitatott tagállami jogalkotás. [40] Az EuB gyakorlata szerint a szolgáltatások szabad áramlását sértheti a tagállami jogalkotás, ha a magyar jogalkotó a magyar honosságú, szerencsejáték szolgáltatást nyújtó jogi személyekre olyan jogszabályi korlátozást léptet hatályba, amely akadályozza vagy ellehetetleníti a más tagállamban honos állampolgárok számára a magyar szolgáltatók által nyújtott szerencsejáték szolgáltatás igénybevételét (Berlington-ítélet 24-
- pont). Azt ugyanakkor minden jogvitában egyedileg kell megállapítani, hogy az ügynek vane határon átnyúló eleme, és ezáltal alkalmazható-e az uniós jog. Ez következik a Berlington-ítélet
- pontjában foglaltakból, de a már ugyancsak említett Anomar-ítélet
- pontjából és a C-470/
- számú Garkalns-ítélet
- pontjából is. [41] Jogalkotással okozott kár uniós jog megsértésére (a szolgáltatások szabad áramlásának korlátozására) alapítottan tehát akkor érvényesíthető, ha a kérdéses szolgáltatás határon átnyúló jellege megállapítható (BH
- 105.). A felperesnek ezért azt kellett volna bizonyítania, hogy Magyarországon honos jogalanyként az adóemelés, illetve a tiltás miatt nem tudott más uniós állampolgár(ok) részére szolgáltatást nyújtani, és a keresetben megtéríteni kért kára ebből származott. [Jóllehet a felülvizsgálati kérelmében a „jogelődnek" okozott kárra is utalt, erre vonatkozó, az eljárás korábbi szakaszaiban érdemben vizsgált tényállítása nem volt.] [42] A bíróságok e tekintetben a felek közötti bizonyítási feladatokat helyesen osztották meg, és a bizonyítási teher helyes alkalmazásával, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes az említett, a per eldöntése szempontjából releváns tény fennállását bizonyítani nem tudta. Helytállóan állapították meg, hogy a Módtv
- hatálybalépése előtt lejárt bérleti szerződések a tagállamközi elem bizonyítására nem voltak alkalmasak, és helyesen értékelték a felperes ügyvezetőjének a más külföldi társaságnak történt értékesítést, bérbeadást cáfoló előadását. Az a további okiratokkal bizonyítani kívánt tény pedig, hogy a pénznyerő automatákat üzemeltető bérlők által nyújtott szolgáltatást más tagállamok állampolgárai is igénybe vették, a felperes tevékenységére tekintettel a határon átnyúló tényállási elem fennállását - a jogerős ítélet helyes indokai szerint szintén nem igazolhatta. Mindezek miatt a felülvizsgálati kérelemben feltüntetett eljárásjogi jogszabályhelyek (Pp.
- §,
- §,
- §) sérelmét megállapítani nem lehetett. [43] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megismételte azt a fellebbezési tényállítását, hogy a szerencsejáték-szervezők alaptevékenységéhez szükséges eszközök és berendezések fejlesztésével, gyártásával, forgalmazásával és szervizelésével foglalkozott. Ennek, az elsőfokú eljárás során fenn nem tartott tényállításának figyelembevételét a másodfokú bíróság a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglalt novációs tilalom miatt mellőzte. A felperes ugyanakkor az utóbbi eljárásjogi jogszabályhely sérelmére a felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott, és a jogerős ítélet egyébként is csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt (BH
- 232.II., BH
- 283.II.). [44] A felperes azzal is érvelt, hogy - a Berlington-ítélet indokaiból is következően - az uniós jog alkalmazását illetően nincs jelentősége, hogy az adott tényállásnak van-e határon átnyúló tényleges eleme, mert elég a potenciális határon átnyúló tényállási elem. A Kúria azonban már a Pfv.III.20.656/2017/
- számú ítéletében is rámutatott arra, hogy ez a jogi álláspont téves. [45] Az EuB ugyanis az előzetes döntéshozatali eljárásban nem a jogvitában dönt, hanem a jogvita eldöntéséhez szükséges uniós jogot értelmezi akkor, amikor a tagállami bíróság által feltett kérdéseket válaszolja meg. A peres felek jogvitájában eljáró tagállami bíróság dönti el, hogy mely esetben és milyen kérdéseket fordul az EuB-hoz előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel. Ennek során elő kell adnia a jogvita tárgyát, az általa megállapított tényállást, az alkalmazandó tagállami jogot és az uniós jogértelmezés szükségességének indokát. Az uniós jog sérelmének elvi lehetőségét tehát az EuB a hatásköre megállapítása szempontjából vizsgálja. Ha az EuB hatáskörét megállapítva az előzetes döntéshozatali eljárást lefolytatja, az csupán annyit jelent, hogy a kérelemben írtak alapján lehetőség van a tagállami bíróság által megadott tényállás mellett az uniós jog értelmezésére. Az EuB uniós jogértelmezése alapján azt már a tagállami bíróságnak kell az előtte folyó eljárásban elbírálnia, hogy az adott ügyben ténylegesen fennállnak-e a tagállami felelősség együttes feltételei. Azt kell tehát megítélnie, hogy a fél által előadott és bizonyított tényállás alapján megállapíthatóe olyan sérelem, amely a személyét akadályozta vagy korlátozta az adott, határon átnyúló elemet magában foglaló szolgáltatás nyújtásában vagy igénybevételében. [46] A felperes által ugyancsak felhívott Anomar-ítélet sem értelmezhető úgy, mint amely a tagállami felelősség EuB által kimunkált feltételeitől eltérően megelégedne a tagállami felelősség konjunktív tényállási elemei egyikének (uniós alanyi jogsértés) elvi lehetőségével. Az EuB az utóbbi ítélettel nem korrigálta a Brasserie-formulát, nem lazította a tagállami felelősség feltételeit. [47] Az EuB a C-665/
- számú, a Pólus Vegas Kft. és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága ügyében
- június 4-én hozott végzésében megállapította, hogy az EUMSz
- cikkét a Berlington-ítélet összefüggésében úgy kell értelmezni, hogy a pénznyerő automaták valamely tagállamban történő működtetésével kapcsolatban a határokon átnyúló helyzet fennállása nem vélelmezhető kizárólag azon az alapon, hogy az így kínált játéklehetőségeket más tagállamokból érkező európai uniós polgárok is igénybe vehetik. [48] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben tehát az uniós jog sérelmének elvi lehetősége nem elegendő az uniós tényállás megvalósulásához, vagyis az uniós elemet önmagában a szolgáltatás más tagállam állampolgárai részéről történő igénybevételének elvi lehetősége nem alapozza meg. [49] Az EUMSz uniós alapszabadságokra vonatkozó rendelkezései viszont nem alkalmazhatóak azon tényállásokra, amelyek teljes egészükben egy tagállamon belüliek. Az EuB a C-268/
- számú, Fernand Ullens de Schooten ügyben hozott ítéletének
- pontjában rögzítette: az uniós jog megsértésével okozott kárért fennálló, szerződésen kívüli tagállami felelősség rendszere nem alkalmazható abban az esetben, amikor egy magánszemélyt amiatt ér állítólagos kár, hogy a saját állampolgárokra, illetve más tagállamok állampolgáraira megkülönböztetés nélkül alkalmazandó nemzeti szabályozás állítólagosan sérti az EUMSz 49.,
- vagy
- cikkében rögzített valamely alapvető szabadságot, amennyiben az ügy minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik, és nincs semmilyen kapcsolat az alapeljárás tárgya vagy körülményei és e cikkek között. [50] Minthogy az adott ügyben a tagállamközi elem nem nyert bizonyítást, a felperesnek a szolgáltatások szabad áramlásához fűződő joga sem sérült, ezért a Brasserie-ítéletben meghatározott további feltételek vizsgálata szükségtelen volt. Az uniós jog megsértése miatti tagállami felelősség ezért nem volt megállapítható. [51] A Brasserie-formulának uniós alanyi jogsértés hiányában való alkalmazását kizárólag a nemzeti jog írhatja elő a jogvitát eldöntő nemzeti bíróságok számára, biztosítva ezáltal a kártérítéshez való alanyi jogot is azon belföldi feleknek, akik azt állítják, és bizonyítják, hogy ugyanazon tényállás mellett egy másik tagállamban honos jogi személy a jogalkotással előidézett vagyoni hátrányáért az uniós jog alapján - a tagállami felelősségre vonatkozó Brasserie-formula szerint - kártérítésre lenne jogosult. Ilyen tartalmú belső, a felperesre kiterjedő személy hatályú jogi normát a magyar jog azonban nem ismer, és ilyen rendelkezésre a felperes sem hivatkozott az eljárás folyamán. [52] A Kúria előtt lévő, tisztán belföldi tényállásra tehát kizárólag a belföldi jogot lehet alkalmazni. A jogalkotásra mint az általános és absztrakt magatartási szabályok létrehozására irányuló tevékenységre és a hozzá kapcsolódó felelősségre kizárólag a közjog (alkotmányjog) szabályai vonatkoznak. A jogszabály hatálybalépésével összefüggésben bekövetkezett károsodás nem keletkeztet a jogalkotó és a károsult között kötelmi jogviszonyt, és ilyen értelmű jogszabályi rendelkezés hiányában a polgári jogi kárfelelősség szabályai sem alkalmazhatók (EBH
- 14., Kúria Pfv.III.20.892/2015/4.). [53] Az állam közjogi jellegű tevékenysége a polgári perben eljáró bíróság által csak akkor vizsgálható, ha erre a jogalkotó felhatalmazást ad. Ilyen jogkörnek minősül az államigazgatási, bírósági és ügyészségi jogkörben okozott károkért való felelősség elbírálása a kereset másodlagos jogalapjaként megjelölt Ptk.
- §-a alapján. Nem tartozik azonban ebbe a körbe a jogalkotási tevékenységgel okozott károkért való felelősség, mivel azt a törvény nem szabályozza sajátos felelősségi tényállásként (Kúria Pfv.III.20.870/2019/7.). [54] Viszont a jogalkotási tevékenységgel okozott magánjogi érdeksérelem bekövetkezésekor hiányzik a magánjogi felelősséget kizáró közjogi viszony, amikor a jogalkotás eredménye nem hordoz közjogi kötőerőt. Ha az Alkotmánybíróság az Alaptörvénnyel való kollíziója miatt megsemmisíti a megalkotott és kihirdetett jogszabályt, ezzel a döntésével kinyilvánítja, hogy ez a jogalkotási tevékenység nem hordoz közjogi kötőerőt, a jogalkotási aktus közjogilag érvénytelen, kívül esik az állami jogalkotó szervek Alaptörvényben kapott felhatalmazásának keretein, nem alkalmas az állam és a jogalkotó tevékenységének alávetett jogalanyok között közjogi jogviszony létrehozására. Amennyiben az ilyen jogalkotói cselekvés valamely jogalanynak vagy a jogalanyok valamely összességének vagyoni érdeksérelmet okoz, a magatartás már polgári jogi jelentőséggel bír (EBH
- P.1.). [55] Az Alaptörvény
- cikkének
(1)bekezdése szerint a bírák a törvényeknek alá vannak rendelve. Az Alaptörvény
- cikke értelmében a jogszabályok értelmezésére felhatalmazással bírnak, de arra nem, hogy a jogszabályok helyességéről vagy helytelenségéről, érvényességéről vagy érvénytelenségéről állást foglaljanak jogalkalmazási tevékenységük során. A bíróság jogosult értelmezni és alkalmazni az Alaptörvényt is, de nem jogosult a jogszabályok Alaptörvénybe ütközéséről állást foglalni. Valamely jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának a vizsgálata az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik [Alaptörvény
- cikk
(2)bekezdés
- c)és
- e)pontjai], erre nem terjed ki a polgári ügyekben eljáró bíróságok felhatalmazása. [56] A polgári perben eljáró bíróság ugyan nem jogosult a jogszabályok formális követelményeit teljesítő jogalkotási termékek alkotmányossági szempontú megítélésére, és azok érvénytelenségének kimondásával - a közjogi jogviszonyt nem létezőnek tekintve - az érdeksérelem magánjogi alapú elbírálására. De jogvédelmet nyújthat a korábban fennállt közjogi jogviszony mögül előkerült magánjogi jogviszonyban, ha alkotmánybírósági döntés elhárította ennek akadályát. Ha nincs érvényes jogszabály, csak jogalkotási rendellenesség által okozott kár, az a polgári jogi kárfelelősség Ptk. 339. §
(1)bekezdése, illetve az új Ptk. 6:
- §-a szerint eredményénél fogva jogellenesnek minősül, mert nincs jogi alapja, sem magánjogi, sem közjogi. A diszfunkcionális jogalkotás polgári jogkövetkezményeiről szóló EBD
- P.
- számú eseti döntésnek is feltétele volt az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezést megsemmisítő határozata. [57] Az Alkotmánybíróság a 26/
- (X. 4.) AB határozatában vizsgálta a kereset tárgyává tett jogszabályi rendelkezéseknek az Alkotmánnyal, illetve az Alaptörvénnyel való összhangját, és nem állapított meg alkotmány- vagy alaptörvénysértést. Határozata indokolásának
- pontjában kifejtette ugyan, hogy a jogállamiságból eredő elvárásoknak nem felel meg a törvényalkotás, ha az érintett társaságok tevékenységi engedélyeinek azonnali bevonásából eredő károk megtérítéséről kártalanításra vonatkozó jogszabály formájában nem gondoskodik, de emiatt mulasztásos alkotmánysértést nem állapított meg. Kétségtelen, hogy a jogalkotó az eltelt időben sem gondoskodott a kártalanításról, azonban az Alkotmánybíróságról szóló
- évi CLI. törvény
- §-a alapján a kártalanítás elmaradásával kapcsolatos mulasztásos alkotmánysértés megállapítására kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult. Tehát nincs olyan közjogi döntés sem, amely egyéb többlettényállási elem esetén (EBD
- P.1.) megalapozná az állam jogalkotással okozott kárért fennálló felelősségét. [58] Éppen ezért a felperesnek az a felülvizsgálati hivatkozása, hogy a jogalkotó a Módtv
- és Módtv
- megalkotása során nem tartotta be a jogszabályalkotás Jat. által támasztott követelményeit, a jogvita eldöntésekor érdemben nem volt vizsgálható. [59] Mindezek miatt a jogerős ítélet az rPtk. és a Ptk. felülvizsgálati kérelemben feltüntetett rendelkezéseit sem sérti. [60] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel, a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Záró rész [61] A Kúria a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazott Pp. 78. §
(1)bekezdése szerint, a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(6)bekezdésére tekintettel a felperest kötelezte az alperes részéről felmerült - az általános forgalmi adót is tartalmazó, a kifejtett jogi képviseleti tevékenység arányában megállapított ügyvédi munkadíjból álló - felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. [62] A felperes a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték állam javára való megfizetésére az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. §
(3)bekezdése alapján alkalmazott 6/
- (VI. 26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése értelmében köteles. [63] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi rendelkezésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 29. §
(2)bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el. [64] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. §
(1)bekezdésének e) pontja zárja ki. Budapest,
- május
- Dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Zumbók Péter s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Antónia s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM