Pf.20988/2012/3 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésére és 20. §

(1)bekezdésére hivatkozva kifejtette, hogy a mintaoltalom terjedelmének meghatározásánál nem a minta, és nem a sérelmezett alperesi termék elnevezésének, hanem kizárólag a külső jellegzetességeinek van szerepe. Erre tekintettel vizsgálta, hogy az alperes a mintát jogosulatlanul hasznosította-e. A termék honlapon való szerepeltetését, továbbá a reklámkampányt hasznosítási cselekménynek tekintette, de a mintát és az alperesi terméket összehasonlítva arra jutott, hogy a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesznek, mivel a minta az összbenyomást tekintve - az alperesi termékhez képest lapos, átmérője kb. kétszerese a magasságának, ezzel szemben a sérelmezett termék átmérője körülbelül megegyezik a magasságával. Hozzáfűzte, hogy bár nem állítható, hogy az alkotói szabadság nagyon korlátozott lenne a töltött pizzatermékek kialakításakor, mégis a jelentős méret-arány eltérés miatt az alperesi termék kívül esik a minta oltalmi körén. Végül rámutatott, hogy mivel a jogsértés megítélésénél a minta lajstromszerinti ábrázolásának van jelentősége és nem a felperesi terméknek, ezért mellőzte a 3/F/I. szám alatt felajánlott bizonyítékot. A határozat ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amiben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresete szerinti döntés meghozatalát kérte. Hivatkozott rá, hogy eredetileg az oltalmat pizzagolyó termékre kérte és csak a Magyar Szabadalmi Hivatal felhívásának eleget téve változtatta az elnevezést pizzatekercsre. Változatlanul fenntartotta a perrel érintett minta, illetve az alperesi termék külső jellegzetességeinek egyezőségét, nagyfokú hasonlóságát. Álláspontja szerint a méretbeli különbözőség irreleváns, hiszen a termékek fő jellemzője, a töltött tekercs egyezik és az előállításuk is ugyanúgy történik. Hangsúlyozta, hogy az alperesnek lehetősége lenne teljesen más forma kialakítására, egyidejűleg megjegyezte, hogy a fogyasztói jelzések alapján a sérelmezett termékek mérete is nagyban egyezik a felperesi mintáéval. Előadta, hogy különösen a méretarányokra tekintettel terjesztette elő a közjegyző előtt megrendelt termékekről készült felvételt, amin egyértelműen kitűnik a két termék nagyfokú összetéveszthetőséget eredményező egyezősége. Ezért jogsértően járt el az elsőfokú bíróság, amikor ezt a bizonyítékot nem vette figyelembe. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság kellően feltárt tényállás alapján okszerűen jutott arra a meggyőződésre, hogy a sérelmezett termék összhatását tekintve oly mértékben mutat eltérést a perbeli mintától, hogy nem áll fenn annak a reális lehetősége, hogy a tájékozott használó a pizzagolyót látva arra a téves feltevésre jusson, hogy a felperes oltalom alatt álló mintájával találkozott, ezért a mintaoltalom bitorlása az Fmtv. 23. §

(1)bekezdése alapján nem állapítható meg. Döntésével és indokaival a másodfokú bíróság egyetértett. Kizárólag a fellebbezésben foglaltakra tekintettel a másodfokú bíróság hangsúlyozza az elsőfokú bírósággal egyezően, hogy az Fmt. 20. §

(1)bekezdése szerint a formatervezési mintaoltalom terjedelmét a mintaoltalmi lajstrom szerinti ábrázolásból megállapítható külső jellegzetességek, pl: alak, színek, felület határozzák meg. Ebből következően a formatervezési minta esetén nem a lajstromban szereplő elnevezésnek, vagy a termék rendeltetésének, előállítási módjának, hanem a termék megjelenését befolyásoló, külső megjelenésének van jelentősége. Ezért az elsőfokú bíróság megfelelően vizsgálta a bitorlás megítélésénél, hogy a lajstromban ábrázolt mintához képest a bitorlónak állított alperesi termék külső jellegzetességei alapján a tájékozott használóra milyen összbenyomást tesz. Ennek eredményeként helytállóan állapította meg a méretarányok eltérése miatt, hogy az alperesi termék kívül esik a minta oltalmi körén, továbbá az alkotói szabadságfokra kitérve értékelve azt is, hogy a minta szerinti és az alperesi termék is pizzatermék. Eredménytelenül kifogásolta a fellebbezés azt is, hogy az elsőfokú bíróság mellőzte a 3/F/I. szám alatt DVD-n csatolt bizonyítékot. A felperes a fellebbezésben is arra hivatkozott, hogy a DVD felvétel a két termék nagyfokú hasonlóságát igazolja, holott nem a felek termékeit, hanem az alperesi árut, amely megismerhető volt a csatolt képekről, és a felperes lajstrom szerinti mintáját kellett összehasonlítani, ahogy ezt az elsőfokú bíróság helyesen tette. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp 253. §-ának

(2)bekezdése szerint - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 78. §-ának

(1)bekezdése szerint köteles megfizetni az alperesnek a fellebbezéssel felmerült másodfokú perköltségét, ami a képviseletét ellátó ügyvéd munkadíjából áll. Ennek meghatározásánál a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-ának

(1),

(3)és

(5)bekezdéseit alkalmazta. Budapest,

1. szeptember
2. . Lesenyei Terézia s.k. a tanács elnöke . Pullai Ágnes s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző Dr. Békefiné dr. Mózsik Tímea s.k. bíró