Pf.20107/2020/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésében, az Alkotmánybíróság 28/

1. (IX. 29.), 23/
2. (VII. 18.) AB határozataiban, a büntetőeljárásról szóló
3. évi XIX. törvény (régi Be.) 74/B. §-ában foglaltakat. [9] Kiemelte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.009/2018/4-II. számú ítéletével szemben az alperes alkotmányjogi panaszt jelentett be, kérve az ítélet alaptörvény ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Kérelme megalapozására a 28/
4. (IX. 29.) AB határozat rendelkezéseire, annak 42.,
5. és
6. pontjaira utalt. [10] Az Alkotmánybíróság a
7. július
8. napján kelt IV/11.7023/
9. számú határozatával a Fővárosi Ítélőtábla ítéletének alaptörvény ellenességét állapította meg és azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság határozata IV. pont jogi indokolást tartalmazó részében a
10. pontban azt rögzítette, hogy önmagában a képmás védelme nem alapozza meg a sajtószabadság korlátozását. A képmásvédelem - az érdekmérlegelési teszt alapján - csak akkor lehet a sajtószabadság valós korlátja, ha a képmás közzététele valamilyen alapjog, vagy más alkotmányos érték sérelmét okozza. Az ügyben az Alkotmánybíróságnak olyan alkotmányossági kérdésben kellett döntenie, amilyenben korábban nem: a bírósági tárgyaláson részt vevő, közhatalmat gyakorló személy képmása szabadon közzé tehető-e. Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy a tárgyalás nyilvánossága nem jelent sajtónyilvánosságot, az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdéséből nem következik, hogy a tárgyalás egészéről, annak minden mozzanatáról, minden résztvevőjéről meg lehetne osztani a médiatartalmat. A Be. (

1. évi XIX. törvény) 74/B. §-a kifejezetten felsorolta, hogy a bírósági tárgyalásról szóló tájékoztatás kapcsán kiről készülhet engedély nélkül felvétel: így a bíróság tagjairól, a jegyzőkönyvvezetőről, az ügyészről és a védőről, minden más jelenlévőről, így az előállítást végző Bv. alkalmazottról is kizárólag hozzájárulásával készíthető olyan felvétel, melyről személye felismerhető. A tárgyalás rendje és az igazságszolgáltatás függetlensége olyan alkotmányos érték, amely alapot adhat a sajtószabadság korlátozására, de ez nem jelenti azt, hogy a sajtó tevékenysége teljesen korlátozható lenne a bírósági tárgyaláson. Esetről esetre kell a bíróságoknak és végső soron az Alkotmánybíróságnak állást foglalni arról, hogy a képtudósítás lehetőségének biztosításához, vagy annak korlátozásához fűződik-e erősebb alkotmányos érdek. Mivel a perbeli esetben a bíró nem zárta ki a nyilvánosságot és ezzel a sajtót a tárgyalásról, a per tárgya pedig közérdeklődésre számot tartó ügy volt, a sajtó szabadon közzétehette a közhatalmat gyakorló személyek képmását, ilyenkor is feltétel azonban, hogy a megjelenítés nem sértheti az emberi méltóságot. Ez utóbbira utaló elemet ugyanakkor a bíróságok döntései nem tartalmaztak. A sajtószabadság korlátozását a tárgyalóteremben az igazságszolgáltatás rendje és a bíróság függetlensége igazolhatja, önmagában a felismerhetővé válás nem, ezért a közhatalmat gyakorló személy a bírósági tárgyaláson sem hivatkozhat az emberi méltóság védelmére amiatt, mert egy médiatartalomban felismerhetővé válik. [11] Az elsőfokú bíróság továbbra is fenntartotta az alapeljárásban hozott ítélete indokolásában foglaltakat, rámutatva, hogy az Alkotmánybíróságnak a jogerős bírósági ítéletet megsemmisítő határozatában hivatkozott 16/
2. (X. 20.) és 28/
3. (IX. 29.) számú határozatokban írtaknak megfelelően elvégezte a sajtóorgánumban történő képi ábrázolás jogszerűsége vonatkozásában az érdekmérlegelést. Ennek során a felperes képmás védelméhez fűződő jogának - mint az Alaptörvényben rögzített emberi méltóságból eredeztetett jognak - a védelmét részesítette előnyben, szemben az alperesnek az Alaptörvényben garantált sajtó-, és szólásszabadság védelméhez fűződő jogával szemben, tekintettel arra - ezt pedig a jogerős ítélet nem vizsgálta -, hogy a terhelt a tárgyalóteremben a Be.
4. §-a alapján nyilatkozott a képi ábrázolása megtiltása tárgyában, ezzel pedig a sajtó tárgyalótermi nyilvánosságát korlátozta. A büntetőügyben eljáró bíró a Be. szabályai alkalmazásával nyilatkoztatta a terheltet, a Be. ugyanakkor a tárgyalótermi képkészítés körében nem rendelkezik külön sem a Bv. őrökről, sem a hallgatóságról, de a tanúkról, szakértőkről sem, így őket a védelem a Ptk. általános, azaz mindenkit megillető, a sajtóra is kötelező erővel bíró rendelkezései alapján illeti meg. [12] A személyiségi jogok nem korlátlanok, így a képmás védelmének törvényi korlátját jelenti a Ptk. 2:
5. §-ában megjelenő nyilvános közéleti szereplés, vagy tömegrendezvényen való részvétel, illetve a sajtószabadság érvényesülése érdekében alkotmányos alapon korlátozhatóak az egyén jogai. Ha a sajtó nem él vissza a jogával, ha az ábrázolás nem sérti az ábrázolt egyén méltóságát, így például nem használja „biodíszletként" a Bv. őrt azon terhelt mellett, aki a tárgyalótermi ábrázolásához nem járult hozzá, lehetőség van felismerhetően ábrázolni a közélet fontos eseményeinek a résztvevőit, a közélet szereplőit. [13] A felperes, mint Bv. őr nem vitásan közhatalmi tevékenységet végez. Amennyiben a képi ábrázolás tárgya ezen közhatalmi tevékenységének végzése, nem illeti meg védelem, így adott esetben a tárgyalóteremben, bírósági folyosón a terhelt kísérését végző személyként - emberi méltóságának tiszteletben tartásával - ábrázolható. [14] A per tárgyát képező esetben azonban az elsőfokú bíróság úgy mérlegelt, hogy ha a terhelt megtiltja a kép készítését, ami okán a tárgyalóteremben való jelenléte kapcsán a sajtó felismerhető formában nem ábrázolhatja, úgy a terhelt közvetlen környezetében tartózkodó személyek képe sem rögzíthető jogszerűen. A képmás közzététele ez esetben öncélú a Bv. őrök vonatkozásában, őket a felvétel csak egyfajta „biodíszletként" ábrázolja, ezzel kiüresítve a terhelt rendelkezési jogát. A tárgyaláson a Kúria nem a terhelt előzetes letartóztatásáról döntött, így a felperes tevékenységének ábrázolása, ahogy Bv. őrként jelen volt és kísérte a vádlottat, nem bírt jelentőséggel. [15] A perbeli esetben tehát a sajtószabadság nem élvezhet mindenek feletti elsőbbséget, a közhatalmi tevékenység gyakorlása során a Bv. őr az esetben ábrázolható, ha a felvétel közéleti tevékenység gyakorlása során mutatja be őt, a tevékenység képi ábrázolása szükséges, továbbá a kép készítése jogszerű. Az alperes perbeli tudósításához kacsolódó felvétel jogsértően készült el, hiszen a vádlott megtiltotta, hogy róla kép készüljön. Ennek megfelelően az alperes a vádlott mellett álló felperesről sem készíthetett jogszerűen fényképfelvételt. A „..." tárgyalásáról való tudósításhoz a felperes képi ábrázolása nem volt szükséges, így a felvételkészítést a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesítése nem legitimálhatja. [16] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a jogsértést megállapította és az alperest a további jogsértéstől eltiltotta. [17] Ismételten megítélte a felperes részére a jogerős ítélet alapján már megfizetett 150.000 forint sérelemdíjat és kamatait azért, hogy ezen összeg visszakövetelésére az alperes ne válhasson jogosulttá azáltal, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítette a megfizetés alapjául szolgáló jogerős bírósági döntést. [18] A Pp.
6. §-a alapján rendelkezett a perköltség viseléséről. [19] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes élt fellebbezéssel, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását, a felperes perköltségben marasztalását, másodlagosan az első fokon hozott határozat hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását indítványozta. [20] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást részben tévesen vette fel, a megállapított tényállásból helytelen jogi következtetést vont le. Az elsőfokú bíróság ítélete a jelen ügy tekintetében 23/
7. (VII. 18.) szám alatt meghozott alkotmánybírósági határozattal ellentétes megállapításokat tartalmaz és az AB határozat tartalmát vitatva, azzal ellentétes jogi következtetést von le. [21] Az Alkotmánybíróság - a határozat indokolásából kitűnően a konkrét ügy részleteit is vizsgálva és értékelve - megállapította, hogy a büntetőeljárás során eljáró bíró nem zárta ki a nyilvánosságot (és ezzel a sajtót) a tárgyalásról és a per tárgya közérdeklődésre számot tartó ügy volt, így az Alaptörvény IX. cikkére hivatkozással a sajtó szabadon közzéteheti a közhatalmat gyakorló személyek képmását. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az alapul szolgáló bírósági döntések alapján nincs olyan körülmény, amelyre tekintettel a perbeli tudósítás megalázó, sértő, vagy egyébként az emberi méltóságba ütköző lehetne, ennek megfelelően a tudósítás nem sérti a felperes emberi méltóságát. [22] Tekintettel arra, hogy közérdeklődésre számot tartó üggyel kapcsolatosan tett közzé képi tudósítást, a felperes emberi méltóságát pedig a közzététel nem sértette, továbbá alkotmányosan indokolt akadálya a közzétételnek nincs, illetve önmagában az arra való hivatkozás, hogy a felperes felismerhetővé vált a médiatartalomban, nem alapozza meg a személyiségi jogsértést, a tárgyalásról történő tudósítás jogszerű volt, az nem sértette a felperes személyiségi jogait. [23] Az elsőfokú bíróság semmilyen olyan új elemre nem hivatkozott, amely a 28/
8. (IX. 29.) AB határozat rendelkezéseinek figyelembevételével a kifogásolt közzététel tekintetében megállapíthatóvá tenné a felperes emberi méltóságának megsértését. [24] Az AB határozat rendelkezéseibe ütköző módon rögzítette az elsőfokú bíróság azt, hogy a felperes tulajdonképpen „biodíszletként" került bemutatásra a terhelt oldalán, amely visszaélésszerű ábrázolásnak minősül, továbbá azt is, hogy mivel a terhelt megtiltotta a felvétel készítését, ezért a felperesről sem lehetett volna felvételt készíteni. [25] Az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett mind a kereset, mind az ellenkérelem határain, amikor a felvétel elkészítésének a perben nem hivatkozott és nem is vizsgált körülményei tekintetében ítéleti bizonyossággal tett megállapításokat, illetve az alkotmánybírósági határozat rendelkezéseibe ütköző módon állapította meg a felvétel közzétételének jogszerűtlenségét. [26] A 16/
9. (X. 20.) AB határozat egyértelmű iránymutatást adott a vonatkozásban, hogy a 28/
10. (IX. 29.) AB határozat rendelkezéseit milyen módon szükséges értelmezni. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította továbbá, hogy amennyiben a bíróság jogerős ítéletében nem tartja tiszteletben az Alaptörvény autentikus értelmezését, úgy az Alkotmánybíróság feladata alkotmányos jogállásával összhangban, erre irányuló indítvány esetén - az ilyen ítéletek alkotmányjogi panasz keretében történő felülvizsgálata és szükség esetén megsemmisítése. Erre tekintettel az elsőfokú bíróságnak tiszteletben kellett volna tartania az Alaptörvény Alkotmánybíróság által történt autentikus értelmezését. [27] Az elsőfokú bíróság ítélete azért is jogszabálysértő, mivel a 28/
11. (IX. 29.) AB határozat rendelkezéseit is figyelembe véve a felperes által sérelmezett ... című műsorban egyértelműen közérdeklődésre számot tartó eseményről került közzétételre tájékoztatás. A volt élettársával szemben a vádirat szerint erőszakot elkövető orvos ügye bírósági tárgyalásának bemutatása, illetve annak megjelenítése, hogy a terhelt egyúttal előzetes letartóztatás hatálya alatt áll, illetve őt büntetés-végrehajtási őrök kísérik, a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás, amely vonatkozásában a nyilvánosságra hozatal nem minősülhet öncélúnak Jelen esetben nem a vádlott rendelkezése az irányadó, arra hivatkozással a felperes képmásának közzététele nem minősülhet jogsértőnek, mivel adott eljárásban nem a vádlott kíván igényt érvényesíteni. [28] A tudósítás egyértelműen tárgyilagos volt, a felperesről készült képfelvételek csupán néhány másodperc erejéig jelentek meg. A sérelmezett felvétel közzétételével egy napon, illetve ahhoz hasonló időszakban számos cikk jelent meg az ügy vonatkozásában más sajtóorgánumokban is. [29] A kifogásolt felvétel közzétételével a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló
12. évi CLXXXV. törvény
13. §

(1)bekezdése alapján alkalmazandó, a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló

1. évi CIV. törvény
2. §-ában foglalt tájékoztatási kötelezettségének tett eleget. [30] A felperes által igényelt sérelemdíj összegszerűségét az elsőfokú bíróság ítéletében semmivel sem indokolta. Bár a felperes a keresetét leszállította, az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását az alapügyben hozott ítélethez képest semmivel nem módosította. [31] A felperes lett volna köteles bizonyítani az őt esetlegesen ért nem vagyoni sérelmet, illetve annak mértékét. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor ítéletében egyértelműen megállapította, hogy a felperes nem hivatkozott, illetve nem is bizonyította, hogy a felvétellel összefüggésben őt kellemetlenség, élcelődés érte volna. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta és ítéletében még csak utalás szintjén sem rögzítette, hogy a közzététellel ok-okozati összefüggésben a felperest érte-e nem vagyoni hátrány. Ugyanakkor csak ennek bizonyítását követően lett volna abban a helyzetben, hogy a sérelemdíjra való jogosultság tekintetében döntsön, illetve a sérelemdíj mértékét megállapítsa. Az elsőfokú bíróság előtt is világos volt, hogy a felperes releváns előadást az őt ért nem vagyoni hátrány vonatkozásában nem tett, ilyen hátrányt nem igazolt, erre tekintettel még részben sem lett volna helye sérelemdíj megállapításának. A sérelemdíj visszatartó erejére a felperes nem hivatkozott, az a következetes bírósági gyakorlattal ellentétes módon került megállapításra. [32] Jogszabálysértő az elsőfokú ítélet azon megállapítása is, miszerint a 30.000 forint perköltség megfizetésére kétszeresen köteles. [33] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és az alperes perköltségben marasztalását indítványozta. [34] Utalt a Kúria Pfv.IV.21.770/2018/
3. számú ítéletében írtak alapján arra, hogy a büntetés-végrehajtási dolgozók tevékenysége közérdeklődésre tarthat számot, az arról szóló tájékoztatásnak helye lehet. A büntető tárgyalások azonban nem olyan, a jelenkori eseményekkel kapcsolatban a nyilvánosság figyelme elé kerülő történések, ahol korlátozás nélkül lehetne közzétenni a munkájukat végző büntetés-végrehajtási alkalmazottak képmását olyan körülmények között, amikor a vádlott képmása az engedélye nélkül nem tehető közzé. A 3/
4. (XI. 25.) AB határozat
5. pontjában kifejtettekből következik, hogy a tudósítással érintett helyzet teljességét vizsgálva a jelen ügyben is megállapítható, hogy a büntetés-végrehajtási alkalmazott felperes az adott büntetőüggyel nem állt olyan kapcsolatban, amely indokolná a képmása engedély nélküli nyilvánosságra hozatalát. [35] A sérelmezett képfelvétel büntetőügyben tartott bírósági tárgyaláson készült, amelyen a képfelvétel készítésére egyértelmű jogszabályi rendelkezések vonatkoznak [Be. 74/B. §

(1)bekezdés]. Az Alkotmánybíróság 28/

1. (IX. 29.) AB határozatában rögzített mérlegelési szempontokhoz képest a helyszín nyilvánosságának, ahonnan a sajtó tudósít, az adott esetben meghatározó jelentősége van. Az Alkotmánybíróság a 3021/
2. (I. 26.) AB határozatában azt fejtette ki, hogy a szólás- és sajtószabadság gyakorlásának mércéi eltérnek egyfelől a bírósági tárgyalóterem, a tárgyalás, másrészről az egyéb helyszínek (jellemzően nyilvános közterületek), az azokon zajló közéleti események kontextusában; az igazságszolgáltatás általános és a perben résztvevők speciális érdekei, jogai mentén a tárgyalótermi sajtónyilvánosság másképpen ítélendő meg, a sajtószabadság korlátozása ez esetben szélesebb körben minősülhet indokoltnak, mint a közügyekről, a jelenkor eseményeiről szóló szokásos tudósítások esetében. A büntetőügyben tartott tárgyalás helyszínén, a tárgyalóteremben az előállítást végző büntetés-végrehajtási őr, függetlenül attól, hogy közhatalmi funkciót lát el, nem azonos a közterületen intézkedő rendőrrel. A Be. 74/B. §

(1)bekezdésében írt, az érintett hozzájárulásának megkövetelése olyan kifejezett, törvényben rögzített feltétel, amelynek nem teljesülése önmagában jogszerűtlenné teszi a képmás elkészítését és nyilvánosságra hozatalát. [36] A mérlegelés során az értékelés körébe kell vonni azt a körülményt is, hogy a kifogásolt felvétel a Bv.őr felperest úgy mutatja be felismerhető módon, hogy a közérdeklődésre számot tartó büntetőügy vádlottja - élve a Be.-ben biztosított jogával - arctalan maradt. [37] Az alperes fellebbezése megalapozott. [38] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §

(1)bekezdés e) pontja alapján tárgyaláson kívül, a Pp. 253. §

(3)bekezdésének megfelelően a fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül. [39] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt, az első fokon eljárt bíróság eljárási szabályt nem sértett, és nem szükséges a bizonyítás megismétlése és kiegészítése sem. Erre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést érdemben vizsgálta. [40] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az arra alapított érdemi döntésével és levont jogi következtetéseivel azonban a másodfokú bíróság nem értett egyet, erre tekintettel az első fokon hozott határozatot a Pp. 253. §

(2)bekezdése alapján megváltoztatta. [41] Tény, hogy a felperes, mint a büntetés-végrehajtási szervezettel szolgálati viszonyban álló személy, közhatalmat gyakorol. A közhatalom gyakorlása során ugyanakkor a személyiségi jogai továbbra is érvényesülnek, további vizsgálat nélkül nem mondható ki, hogy a személyiségi jogai - a közhatalmi tevékenységére tekintettel - megszűnnek. [42] A Fővárosi Ítélőtáblának az Alkotmánybíróság 28/

1. (IX. 29.) AB határozata alapján formálódó újabb gyakorlata (2.Pf.20.112/2015/4/I., 2.Pf.21.890/2013/
2. és 2.Pf.20.363/2015/4/II. számú határozatok) szerint a közhatalmat gyakorló személyről készült felvétel esetén a sajtószabadság és a képmáshoz való jog közötti érdekütközést egyedi mérlegelés alapján kell feloldani. Azt kell feltárni, hogy a személy képmása, ennek nyilvánosságra hozatala a jelenkor történéseinek bemutatása, illetve a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatás körébe tartozik-e. Az alperesi magatartás jogsértő jellegét annak vizsgálatával kell megítélni, hogy a felvétel milyen eseményről tudósít, a felperes tevékenysége ezzel összefüggésben mennyire tarthatott számot közérdeklődésre, jelenléte mennyiben határozta meg az adott történéseket. [43] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben hozott 2.Pf.20.009/2018/4/II. számú ítéletet megsemmisítő 23/
3. (VII. 18.) AB határozatának indokolásában a rendőr-képmás ügyekben hozott határozatok indokolására utalt vissza, és az Alkotmánybíróság gyakorlatát ezen határozat alapján akként összegezte, hogy valamely közhatalmat gyakorló személy képmásának sajtó általi közzététele esetén vizsgálni kell, hogy a képmás nyilvánosságra hozatala összefüggésben áll-e az érintett emberi méltóságával vagy magánszférájával. Amennyiben igen, akkor a kérdést az Alaptörvény II., VI. és IX. cikkeinek összevetésével kell megítélni. Esetről esetre kell vizsgálni, hogy a támadott határozat egyensúlyt teremt-e a konkrét esetben a szabad tájékoztatás és az emberi méltóságra visszavezethető képmásvédelem eltérő szempontjai között, a mérlegelés során vizsgálni kell, hogy a képmás közzététele öncélú volt-e. A határozat tehát fenntartja azt az álláspontot, hogy a közérdeklődésre számot tartó tudósításhoz kapcsolódóan, a jelenkor eseményeiről való szabad tudósításhoz kötődően közzétett, nyilvános helyen készült, nem sértő, az érintett személyt tárgyilagosan ábrázoló felvétel általában nyilvánosságra hozható az érintett hozzájárulása nélkül. A sajtó tehát - főszabály szerint - a közhatalmat gyakorló személyről a közhatalom gyakorlása során készült képmást szabadon közzéteheti. [44] Az Alkotmánybíróság a határozatában - gyakorlatában elsőként - abban a kérdésben is állást foglalt, hogy a bírósági tárgyaláson részt vevő, közhatalmat gyakorló személy képmása szabadon közzétehető-e. E tekintetben általános megállapításait jelen ügy egyedi sajátosságaira is lebontotta és a jogerős ítéletet megsemmisítő álláspontját erre tekintettel alakította ki. [45] Rámutatott arra, hogy a fénykép- és videofelvétel készítése tekintetében a szólás- és sajtószabadság mércéi eltérnek egyfelől a bírósági tárgyalóterem és tárgyalás, másfelől az egyéb helyszínek (jellemzően nyilvános közterületek) és ott zajló közéleti események kontextusában. A tárgyalás nyilvánossága, mint az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdésében is nevesített garanciális alapelv mindenekelőtt a tárgyalóterem nyilvánosságát, a bírósági eljárás és a döntés figyelemmel követhetőségét jelenti. (Indokolás [31]) [46] A tárgyalás nyilvánossága nem jelent sajtónyilvánosságot. Az Alaptörvény XXVIII. cikk

(1)bekezdéséből nem következik, hogy a tárgyalás egészéről, annak minden mozzanatáról és minden résztvevőjéről meg lehetne osztani médiatartalmat. A jogvita keletkezésekor hatályos Be. (1998. évi XIX. törvény) 74./B. §-a kifejezetten felsorolta, hogy bírósági tárgyaláson (a tanácselnök engedélyével, a nyilvánosság tájékoztatása érdekében) kiről készülhet engedélye nélkül felvétel, ezek: a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, az ügyész és a védő. Minden más jelenlévőről, így az előállítást végző büntetés-végrehajtási alkalmazottról is, kizárólag a hozzájárulásával készülhet egyáltalán olyan felvétel, amely alapján az ő személye felismerhető. A bíróságoknak és végső soron az Alkotmánybíróságnak esetről esetre vizsgálva kell állást foglalnia arról, hogy az Alaptörvény IX. cikk

(2)bekezdésének védelmi körébe tartozó képi tudósítás lehetőségének biztosításához vagy annak korlátozásához fűződik-e erősebb alkotmányos érdek. (Indokolás [33], [34]) Az egyedi ügy körülményeit vizsgálva az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az adott esetben a bíró nem zárta ki a nyilvánosságot (és ezzel a sajtót) a tárgyalásról, és a per tárgya közérdeklődésre számot tartó ügy volt, így az Alaptörvény IX. cikkére hivatkozással a sajtó szabadon közzéteheti a közhatalmat gyakorló személyek képmását. Ilyenkor is feltétel azonban, hogy a közzététel nem sértheti az emberi méltóságot. (Indokolás [37]) Erre tekintettel azt kellett vizsgálni, hogy a képmás közzététele sértette-e a felperesnek az Alaptörvény II. és VI. cikkeiben rögzített jogait. [47] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy a bizonyítékok értékelésének és mérlegelésének feladatát az eljárásjogi szabályok a jogalkalmazó számára tartják fenn, a jogvita megítélése szempontjából jelentős tények feltárása és megítélése a rendes bíróságok feladata. (Az Alkotmánybíróság a határozatának meghozatala során ezen tényekre hagyatkozhat.) Rögzítette, hogy az alapul szolgáló bírósági döntések kizárólag a felperes személyiségi jogainak megsértését vizsgálták, azt, hogy a felperes képmását akarata ellenére közzétették. A döntések a felperes emberi méltóságának sérelmére, a képmásáról készült felvétel sértő, lealázó jellegére utaló körülményeket nem tartalmaznak. A közhatalmat gyakorló személy ugyanakkor a bírósági tárgyaláson sem hivatkozhat az emberi méltóság sérelmére, illetve védelmére amiatt, mert egy médiatartalomban felismerhetővé vált. (Indokolás [38], [39], [40]) [48] A megismételt eljárásban - az Alkotmánybíróság határozatában rögzítettek szem előtt tartásával - a felperes keresete csak akkor vezethetett volna eredményre, ha igazolást nyer, hogy a képmásáról készült felvétel az emberi méltóságát sérti, a tudósítás őt megalázó, sértő, vagy más módon az emberi méltóságba ütköző módon ábrázolja. [49] A megállapított tényállás szerint a felperes képmását ábrázoló felvétel egy bírósági tárgyalóteremben, a ... szóló tudósítás része volt. A ..., illetve az internetes elérhetőségen indítóképként is közölt felvételen a vádlott mellett ülő felperes rövid ideig felismerhető módon került bemutatásra. A felvétel a felperest tárgyilagosan, az emberi méltóságát nem sértő helyzetben ábrázolja, önmagában az, hogy a tudósítás alapján a felperes beazonosíthatóvá vált, az emberi méltóság sérelmét nem alapozza meg. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az alperesi magatartás jogellenességének megítélésénél a vádlott feltételezett akaratának tulajdonított jelentőséget, és a képmás nyilvánosságra hozatalát - az alapeljárásban hozott ítéletével egyezően - azért ítélte jogsértőnek, mert a vádlott a képi megjelenítéséhez akként sem járult hozzá, hogy - bár kitakarva Bv. őrök környezetében mutassák őt. A perben kizárólag az volt vizsgálható, hogy a felperes képi ábrázolása megalázó, lealacsonyító, az emberi méltóságot egyéb módon sértő volt-e, erre vonatkozó adat pedig a perben nem merült fel, ilyenre maga a felperes sem hivatkozott. [50] Önmagában az, hogy a tudósítás a felperest rövid ideig felismerhetően ábrázolja, úgy, hogy a felvétel elkészítéséhez a felperes nem járult hozzá, az emberi méltóság sérelmét nem valósította meg. Az adott esetben a bíró nem zárta ki a nyilvánosságot (és ezzel a sajtót) a tárgyalásról, a per tárgya közérdeklődésre számot tartó ügy volt, így az Alaptörvény IX. cikkére hivatkozással a sajtó szabadon közzétehette a közhatalmat gyakorló felperes képmását. [51] Mindezekre tekintettel a felperes keresete nem megalapozott. [52] Az alperes fellebbezése eredményre vezetett, a felperes ennek folytán teljes pervesztes lett. A felperes köteles ezért az alperes részére első- és másodfokú perköltség megfizetésére a Pp. 239. §-án keresztül érvényesülő Pp. 78. §-ának megfelelően. Az alperes perköltsége jogi képviselője munkadíjából áll, annak összegét a Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)és

(5)bekezdései alapján állapította meg. Pervesztessége folytán a felperes köteles viselni a személyek polgári jogi védelmével kapcsolatos perekben érvényesülő tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt - az Itv. 39. §

(3)bekezdés

1. b)és
2. c)pontja, valamint 42. §

(1)bekezdés a) pontja és

1. §-a alapján számított - 48.000 forint eljárási illetéket is. ,
2. június
3. . Hercsik Zita s.k. a tanács elnöke Dr. Kovács Éva s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Dr. Fintha-Nagy Péter László s.k. bíró