Pf.20220/2020/5 – Debreceni Ítélőtábla
DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.220/2020/5. szám A Debreceni Ítélőtábla a fellebbezési eljárásban a Vinczúr Ügyvédi Iroda (cím; ügyintéző: dr.
Vinczúr Zsolt ügyvéd) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - a Szabó Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: dr. Szabó Tamás ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (cím) I. rendű és a személyesen eljárt II.rendű alperes neve (cím) II. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében az Egri Törvényszék 4.P.20.221/2019/7. számú ítélete ellen a felperes részéről 15. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet:
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy mellőzi a Debreceni Ítélőtábla előtt Pkf.I.20.570/2019. számon folyamatban volt másodfokú eljárás során felmerült pártfogó ügyvédi díj viselésére vonatkozó rendelkezést, egyúttal megállapítja, hogy a felperes terhére esik az őt képviselő pártfogó ügyvéd elsőfokú eljárás során felmerült díjának viselése.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 15 napon belül 6350 (hatezerháromszázötven) forint másodfokú perköltséget.
Megállapítja, hogy az állam visel 48 000 (negyvennyolcezer) forint meg nem fizetett fellebbezési illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.
Indokolás [1] A II. rendű alperes mint adós és az I. rendű alperes mint hitelező 2006. szeptember 13. napján kötöttek devizaalapú jelzálogkölcsön-szerződést 8 850 000 Ft kölcsönzésére. A szerződés szerint az I. rendű alperes a kölcsön 2006. október 23-i folyósítását követően 240 havi részletben volt köteles törleszteni. A törlesztésre vonatkozó részletes szabályozás mellett azt is rögzítették a szerződésben, hogy az I. rendű alperes egyebek mellett akkor is jogosult azonnali hatállyal felmondani a szerződést, ha az I. rendű alperes annak bármely rendelkezését megszegi; ideértve különösen a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségeinek nem vagy késedelmes teljesítését. [2] 2006. szeptember 15. napján az I. rendű alperes mint adós, továbbá a felperes mint zálogkötelezett és készfizető kezes közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatot tettek. Ebben a felperes készfizető kezességet vállalt a II. rendű alperes kölcsönszerződésből eredő valamennyi fizetési kötelezettségének teljesítéséért, egyidejűleg hozzájárult, hogy az I. rendű alperes jelzálogjogát bejegyezzék a kizárólagos tulajdonát képező gy-i 20../A/2 hrsz.-ú ingatlanra. [3] A kölcsön folyósítását követően az I. rendű alperes többszöri felszólítás ellenére sem szerződésszerűen tett eleget törlesztési kötelezettségének, ezért az I. rendű alperes 2012. október 17én felmondta a kölcsönszerződést. A felmondás időpontjában a tartozás felülvizsgált elszámolással korrigált összege 1 494 189 Ft volt. A felmondást megküldték a felperes részére is. [4] A felperes módosított keresetében kérte a kölcsönszerződés, erre tekintettel pedig a felmondás érvénytelenségének megállapítását, továbbá az I. rendű alperes 12 660 000 Ft megfizetésére kötelezését. Hivatkozása szerint mivel a szerződés az általa megjelölt okokból érvénytelen, joghatás kiváltására alkalmatlan, ezért a felmondó nyilatkozat is érvénytelen. A felperes az elsőfokú bíróság felhívása ellenére sem terjesztett elő a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) 37. §-ának (1) bekezdése szerinti, a szerződés érvényessé vagy a határozathozatalig terjedő időre történő hatályossá nyilvánítására irányuló, a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt határozott kereseti kérelmet. [5] Az elsőfokú bíróság ez utóbbira tekintettel megszüntette a pert a 4.P.20.164/2019/7. számú
végzésével, amelyet a felperes fellebbezése folytán eljárt Debreceni Ítélőtábla a Pkf.I.20.570/2019/2. számú végzésével megváltoztatott, és mellőzte a per megszüntetését, megállapítva, hogy az I. rendű alperes viseli a felperes pártfogó ügyvédjének fellebbezéssel felmerült díját (a továbbiakban: jogerős végzés). A jogerős végzés indokolása szerint a felperes az elsőfokú bíróság felhívása ellenére sem terjesztett elő a szerződés érvénytelensége körében a DH2 törvény 37. §-a (1) bekezdésének megfelelő keresetet, azonban mivel a felmondás érvénytelenségének megállapítását is kérte, a DH2 törvény 37. §-a (2) bekezdésének utolsó mondata alapján úgy kellett tekinteni, hogy nem tartja fenn a szerződés érvénytelensége iránt előterjesztett kereseti kérelmet. [6] Az I. rendű alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását, mivel a kölcsönszerződés és a felmondás nem érvénytelen. [7] A II. rendű alperes nem terjesztett elő ellenkérelmet. [8] Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a felperes teljes egészében pervesztes lett, ezért kötelezte, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 133 350 Ft első- és másodfokú perköltséget. Megállapította, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének az Egri Törvényszék 4.P.20.164/2019/7. számú végzése elleni fellebbezés alapján a Debreceni Ítélőtábla előtt Pkf.I.20.570/2019. számon folyamatban volt másodfokú eljárásában felmerült díját az I. rendű alperes viseli, míg az első- és másodfokú illetéket az állam. [9] Az ítélet indokolásában rögzítette, hogy a felperes a 4.P.20.164/2019/2. számú végzésbe foglalt felhívás ellenére sem terjesztett elő a szerződés érvénytelensége körében - az Európai Unió Bíróságának C-483/16. számú ítélete szerint a 93/13/EGK tanácsi irányelv 7. cikkébe nem ütköző a DH2 törvény 37. §-ának (1) bekezdésében meghatározottak szerinti, az érvénytelenség jogkövetkezményire, egyben a felek közötti elszámolásra is kiterjedő kereseti kérelmet, ezért a DH2 törvény 37. §-a (3) bekezdésének 2. mondata és a jogerős végzés indokoása értelmében úgy kellett tekinteni, hogy a felperes nem tartja fenn a szerződés érvénytelensége és a fizetésre kötelezés iránt előterjesztett kereseti kérelmeit. [10] A felmondás érvénytelensége körében idézte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959. évi Ptk.) 525. §-ának (1) és (2) bekezdéseiben a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondásával összefüggésben szabályozottakat, amellyel kapcsolatban kérdésként vetődik fel a bírói gyakorlat alapján, hogy a felmondást megalapozó fizetési késedelem milyen mértékű. A
kölcsönszerződés VII.1. pontja is felmondási okként nevesíti a törlesztési kötelezettség nem vagy késedelmes teljesítését. Hangsúlyozta, hogy a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat bizonyítja a II. rendű alperes mint adós szerződéses akaratát, aki továbbá sem a szerződés, sem az I. rendű alperes felmondó nyilatkozatának érvényességét nem vitatta a perben, nyilatkozatot egyáltalán nem tett. A közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat a felperes szerződéses akaratát is bizonyítja. [11] A hátralék összege a felmondó nyilatkozatban foglaltak szerint 11 714 046 Ft volt (amelyet az I. rendű alperes az ellenkérelemben 11 703 219 Ft-ban jelölt meg), míg a felülvizsgált elszámolás szerint (106. oldal) az átszámított hátralékos követelés összege 10 789 202 Ft volt a felmondás időpontjában. A hátralék összege ugyanakkor - a teljesített törlesztések ellenére - a 159. kamatperiódustól, azaz 2011. február 13. napjától kezdődően az esetenként kis összegű időszakos csökkenések ellenére folyamatosan nőtt. Azt pedig sem a felperes, sem a II. rendű alperes nem vitatta, hogy az I. rendű alperes többszöri, eredménytelen fizetési felszólítást követően mondta fel a szerződést, illetőleg a felperes is úgy nyilatkozott a keresetlevélben, hogy a törlesztő részletek megfizetése - azok összegének emelkedése miatt - elmaradt, tartozásának összegét maga is 3 000 000 Ft-ban ismerte el, és a hátralékos követelés I. rendű alperes által állított összegét kizárólag a szerződés általa állított érvénytelensége miatt vitatta. Az azonban, hogy a II. rendű alperes 2011. februárjától tartósan alacsonyabb összegben teljesített törlesztést, illetőleg 31 esedékes kamatperiódusban egyáltalán nem törlesztett önmagában is súlyos szerződésszegést valósított meg, ezért az I. rendű alperes jogszerűen élt felmondással az 1959. évi Ptk. 525. §-a (1) bekezdésének e) pontja és a kölcsönszerződés VII. 1. pontja alapján. [12] A felperes továbbá a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként terjesztette elő e keresetét, mulasztása miatt azonban a szerződés érvénytelenségét célzó kereseti kérelem nem volt a per tárgya, azaz nem volt olyan kereseti kérelem, amelynek eredményeként az érvénytelenség jogkövetkezményeként a felmondás érvénytelenségét meg lehetett volna állapítani. Emellett az 1959. évi Ptk. rendelkezései között nem ismert olyan szabály, amely szerint a szerződés érvénytelenségének következményeként annak felmondása is érvénytelen. [13] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) 78. §-ának (1)
bekezdése alapján marasztalta a felperest az I. rendű alperes ügyvédi munkadíjból álló perköltségében, amelynek összegét - mivel a kereseti kérelem 12 660 000 Ft megfizetésére is irányult - a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-ának (3) bekezdése alapján állapította meg (mivel a pertárgy értéke nem állapítható meg), de figyelembe vette a per során fellebbezett végzések kapcsán felmerült másodfokú perköltséget is. A pártfogó ügyvédi díj viseléséről az 1952. évi Pp. 87. §-ának
rögzítettektől eltérően e kereseti kérelem 12 660 000 Ft összeggel nem képezte részét a pertárgyérték számításának sem, ezért a pertárgy értéke az egyedüli kereseti kérelem (felmondás érvénytelensége) alapján meg nem határozható volt. [23] A kifejtett okok miatt - kereseti kérelem hiányában - alaptalan volt a felperes kizárólag a szerződés érvénytelenségének okait részletező (a fent kifejtettek ellenére változatlanul a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérő) fellebbezése is. Az ítélőtábla ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tényállás fent rögzített pontosítása szerint a II. rendű alperesnek a felülvizsgált elszámolás keretében figyelembe vett érvénytelen kikötéseken alapuló befizetései ellenére is jelentős összegű hátraléka állt fenn, ezért az I. rendű alperes a felmondásra vonatkozó, nem vitásan érvényes kikötésnek megfelelően mondta fel a szerződést. [24] Az ítélőtábla a kifejtett okok alapján helybenhagyta az előfokú bíróság ítéletét az 1952. évi Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján. Ezzel egyidejűleg azonban egyrészt mellőzte a rendelkező részből annak megállapítását, hogy az I. rendű alperes viseli a pártfogó ügyvéd Debreceni Ítélőtábla előtt Pkf.I.20.570/2019. számon folyamatban volt másodfokú eljárásában felmerült díját, mivel az ítélőtábla arról már rendelkezett a jogerős végzésben az 1952. évi Pp. 87. §-ának (2) bekezdése alapján. Másrészt az elsőfokú bíróság csupán azt állapította meg, hogy a felperes teljes egészében pervesztes lett, azonban ez utóbbi jogszabályhely ellenére azt nem, hogy a pártfogó ügyvédi díj viselésére ki köteles. Az ítélőtábla ezért megállapította, hogy a felperes terhére esik ennek viselése (Pécsi Ítélőtábla Pf.V.20.804/2012/3.), amely ugyanakkor nem érinti, hogy a jogi segítségnyújtó szolgálat a felperes részére biztosított támogatás és költségmentesség ismeretében határoz a díj tényleges viselőjéről a Jstv. 62. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján. [25] A fellebbezési lejárás során is pervesztes felperes az 1952. évi Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles viselni a pernyertes alperesek közül perköltségigénnyel jelentkező I. rendű alperes jogi képviselői munkadíjból álló perköltségét. Az ítélőtábla ennek összegét a R. 3. §-ának (3) bekezdése alapján a kifejtett ügyvédi tevékenységre tekintettel 2 munkaóra alapulvételével határozta meg a 4/A. § (1) bekezdése alapján áfa-val növelten. [26] Az állam a felperes teljes személyes költségmentessége miatt viseli a meg nem fizetett fellebbezési illetéket a költségmentesség bírósági eljárásban való alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM
rendelet 13. §-ának (1) bekezdése és 14. §-a alapján.
Debrecen, 2020. október 20.
Dr. Bakó Pál s.k. a tanács elnöke, Dr. Árok Krisztián s.k. előadó bíró, Dr. Molnár Tibor Tamás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: -kiadó-