← Magyarország

Pfv.20689/2019/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A közigazgatási hatóság polgári jogi kártérítési felelőssége nem állapítható meg, ha a kár bekövetkezte és a közigazgatási hatóság közigazgatási jog szempontjából egyébként jogellenes magatartása között nincs okozati összefüggés. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Pfv.II.20.689/2019/

  1. A tanács tagjai: Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Dr. Révfy Zoltán ügyvéd (fél címe) Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal (alperes címe) Az alperes képviselője: Dr. Gerlecz Anett jogtanácsos (fél címe 2) A per tárgya: Közigazgatási jogkörben okozott kár Felperes Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pécsi Törvényszék 15.P.21.288/2015/
  2. A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.129/2018/
  3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 1.000.000 (egymillió) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] Az I. nevű belvízi hajó (a továbbiakban: hajó)
  4. november 20tól
  5. március
  6. napjáig N. A. L. magánszemély tulajdonában állt, a hajót üzemeltetési szerződés alapján
  7. március 19-től a
  8. február
  9. napján alapított K-D. T. Kft. (a továbbiakban: kft.) üzemeltette. A kft. önálló képviseletre jogosult ügyvezetője a felperes volt. A kft.-vel szemben
  10. február
  11. napján felszámolási eljárás indult, a T. Felszámoló és Gazdasági Tanácsadó Zrt. részéről Cs. G. felszámolóbiztos járt el. A felszámoló az üzemeltetési szerződést
  12. június 19-én felmondta. A kft. a felszámolási eljárás következményeként
  13. október
  14. napján jogutód nélkül megszűnt. [3] [4] [5] [6] [7] A felperes
  15. szeptember
  16. napján szállítmányozási megállapodás elnevezésű szerződést kötött a Y.-A. szerb gazdasági társaság (a továbbiakban: szerb cég) megbízóval. A szerződés tárgya áruszállítás volt. A felperes vállalta, hogy
  17. szeptember 18tól kezdődően 14 hónap alatt, tonnánként 14 EUR fuvardíjért 120.000 tonna vegyes árut, többségében gabonát szállít a rendelkezésre álló hajókkal, a megbeszélés szerint elsősorban a jelen perrel érintett hajóval (szerződés
  18. pont), illetve szükség esetén a Sajó géphajóval (szerződés
  19. pont) a Dunán vagy esetleg annak mellékfolyóin. A szerződésben a szállítmányozás megkezdésének helyeként a szerbiai Bezdan városát határozták meg. A felek a szállítás esetleges nem teljesítésére 100.000 EUR kötbért kötöttek ki (szerződés
  20. pont).
  21. szeptember 5-én 10:50 órakor az akkor már felszámolási eljárás alatt álló és az üzemeltetési szerződéssel nem rendelkező kft. a hajóval és a T. nevű, valamint BS001 uszályokkal az alperes m.-i vámhivatalánál kiléptetés céljából bejelentkezett. A kiléptetésre vonatkozó kérelmet a kft. 10 perccel később, 11:00 órakor a vámokmányok hiánya miatt elutasította. Egy nap múlva,
  22. szeptember 6-án 17:28 órakor a kft. ismét jelentkezett a hajóval és a tolatmányában levő két uszállyal kiléptetésre. Az Érkezés-Indulás jelentésben árubejelentést a hajó tulajdonosaként a kft. adott, a jelentés egy másik gazdasági társaság körpecsétjével volt ellátva. A vámhivatal a cégtárból lekérdezett adatok alapján megállapította, hogy a két gazdasági társaság székhelye és a cégjegyzésre jogosult személye egyező. Az árubejelentési kérelem befogadása után a vámhivatal tételes okmányvizsgálatot végzett. Az okmányok szerint a hajó HE-10464-
  23. számú hajózási engedélye a kft. nevére szólt, a hajó H-5998/
  24. számú hajóbizonyítványát N. A. L. tulajdonos nevére állították ki. Az iratokhoz csatolták a felperes és a tulajdonos között létrejött szállítási felkérés nevű okmányt és egy hajóvezetői megbízást. Az alperesi vámhivatal a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló
  25. évi CXXVI. törvény
  26. §
  27. pontja alapján rövid úton és írásban is megkereste a felszámolóbiztost, aki a telefonon, illetve
  28. szeptember
  29. napján kelt levelében azt a tájékoztatást adta, hogy kft. működéséhez semmilyen körülmények között nem járult hozzá, így annak esetleges tevékenysége a tudta és a beleegyezése nélkül történt. A vámhivatal az információk alapján a hajó és a tolatmányába tartozó uszályok kiléptetését engedély hiányában megtagadta. A felperes mint a kft. ügyvezetője a határozat ellen fellebbezett, az alperes Dél-Dunántúli Regionális Parancsnoksága a 7501-1/
  30. szám alatti határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában rámutatott arra, hogy a hajó tényleges tulajdonosa magánszemély, a felszámolási eljárás alatt álló kft. a hajóval kapcsolatban nem léphet fel. A 198/
  31. (XI.29.) számú Korm. rendelet
  32. §

(1)bekezdése alapján az üzembentartói jogot, ha az elválik a tulajdonjogtól, be kell jegyezni és fel kell tüntetni annak jogcímét és időtartamát. A bejegyzés azonban nem történt meg, egyetlen vízi okmányon sem szerepel az üzembentartói jog bejegyzése. [8]
  1. szeptember
  2. napján a felperes mint használó és N. A. hajótulajdonos között használati szerződés megnevezésű megállapodás jött létre, amely szerint a tulajdonos a hajót szívességi használatba adta a felperesnek mint hajóskapítánynak. [9]
  3. szeptember 15-én 12:17 órakor a hajó rakomány és tolatmányok nélkül, fedélzetén hét fős legénységgel, köztük a felperessel ismét kilépésre jelentkezett. Úti célként a szerb Bezdan települést, az utazást kedvtelési hajózásként tüntették fel. Az Érkezés-Indulás jelentés szerint a hajó vámárut nem szállít és belföldön kereskedelmi tevékenységet nem kíván kifejteni. [10] A kiléptetés és a benyújtott okmányok vizsgálta alapján az alperesi vámhivatal a vízi okmányokat az előzményekre tekintettel ellentmondásosnak ítélte és a kiléptetést az 579-3/
  4. számú határozatával megtagadta. Az alperes Dél-Dunántúli Regionális Parancsnoksága a
  5. október
  6. napján kelt 7f501-1/
  7. számú határozatával helybenhagyta. A döntését a vízi közlekedésről szóló
  8. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Vkt.)
  9. §
(1)bekezdése, 52. §
(1)és
(6)bekezdése, 59. §
(7)bekezdése,
  1. §
  2. pontja, az úszó létesítmények lajstromozásáról szóló 198/
  3. (XI.29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet)
  4. §
(9)bekezdése alapján hozta meg. A hajózási tevékenység engedélyköteles, a felszámoló engedélyének hiányában a felszámolás alatt álló kft. hajózási engedélye, illetve a hajóbizonyítvány hajózáshoz nem használható. Magánszemély nem rendelkezhet hajózási engedéllyel, a tulajdoni viszonyokat lajstromozási okmány nem igazolta. [11] A felperes a határozat felülvizsgálata érdekében közigazgatási bírósághoz fordult. Keresetében arra hivatkozott, hogy nem volt szándéka semmiféle hajózási kereskedelmi tevékenységet végezni, kizárólag turisztikai céllal kívánt kilépni az országból (Baranya Megyei Bíróság K.20.093/2011/
  1. számú jegyzőkönyv). A közigazgatási perben a
  2. szeptember
  3. napján aláírt szerződést nem említette. [12] A Baranya Megyei Bíróság 7.K.20.093/2011/
  4. számú ítéletében a határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. A döntés indokai szerint a rendelkezésre álló okiratokból kitűnően a hajó tulajdonosa magánszemély, a kft. soha nem volt tulajdonos, az üzemeltetési szerződést a felszámoló felmondta. A hajó tulajdonjoga tehát tisztázott. A Korm. rendelet 57.
(1)bekezdése alapján a lajstromban történt bejegyzést a rendelkezésre álló hajóbizonyítvány tanúsítja. [13] A Vkt. 1. §
(1)bekezdése alapján a törvény hatálya a Magyar Köztársaság területére terjed ki, a felperes nem EU tagállamban kívánt hajózni és a Vkt. 51. §
(2)bekezdés c) pontja szerint a kedvtelési célú hajózáshoz nem kell hajózási engedély. A kedvtelési célt a Vkt.
  1. §
  2. pontja nem gazdasági tevékenységként definiálja. A felperes egyértelműen kedvtelési célú hajózást jelölt meg, nem szállított vámárut, így a hajózási engedély bemutatása nem követelhető meg. Az alperes tehát a kilépést jogszabálysértő módon tagadta meg. [14]
  3. június 14-én kelt okiratban a szerb cég elismerte, hogy a felperes a
  4. szeptember
  5. napján létrejött szállítmányozási megállapodás
  6. pontja értelmében az őt terhelő 100.000 EUR fizetési kötelezettségének
  7. május
  8. napjáig eleget tett. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [15] A felperes a keresetében kérte az alperes kötelezését 100.000 EUR összegű, forintban meghatározott vagyoni kár és ennek
  9. január
  10. napjától a kifizetés napjáig számított törvényes mértékű kamata, 643.574 EUR összegű, forintban meghatározott elmaradt haszon és ennek
  11. április
  12. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamata, mindösszesen 201.157.772 forint és járulékai megfizetésére. Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló
  13. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.)
  14. §
(1)bekezdésére alapította. [16] Előadása szerint
  1. szeptember 15-én a kilépéskor nem kereskedelmi céllal hajózott, a családjával az Al-Dunán terveztek kirándulást, családtagjai Bezdan kikötőjében vártak rá. Az első- és a másodfokú közigazgatási szerv eltérő jogi indokok alapján tagadta meg a kiléptetést, holott annak minden törvényes feltétele megvolt, valamennyi, a magyar- szerb határ átlépéséhez szükséges okmánnyal rendelkezett. [17] Az alperes a közigazgatási bíróság jogerős ítélete szerint a kedvtelési célzattal szívességi alapon rendelkezésére álló hajó határátlépését jogszabálysértő határozattal megakadályozta. A közigazgatási bíróság az ítéletében egyértelműen kifejtette, hogy az alperes magatartása jogellenes: a hajó tulajdoni viszonyai tisztázottak voltak és a hajózási engedély bemutatására sem volt kötelezhető. A hajózási engedély a Magyar Köztársaság területén hatályos [Vkt.
  2. §
(1)bekezdés], ő viszont nem Magyarországon kívánt hajózni. Ebből következően a kártérítés egyik törvényi feltételét, a belvízi hajó kiléptetésének megtagadásával megvalósult jogellenes magatartást a jogerős közigazgatási bírósági ítélet megállapította. [18] Az alperes jogellenes magatartása miatt az áruszállítás megkezdése céljából a szerződésben kikötött időpontban nem tudott megjelenni Bezdanban és a hajó kiléptetésére a folyamatban lévő eljárás miatt esély nem volt. A partnert értesítette, majd a szerb cég képviselőit személyesen is felkereste. A szerb cég szerződés lehetetlenülését tudomásul vette, egyben tájékoztatta arról, hogy más partnerekkel köt, illetve kötött szerződést. A szerződésben kikötött 100.000 EUR kötbért
  1. május
  2. napjáig teljesítette, ez a vagyoni kára az alperes jogellenes magatartásának következménye. [19] A szerződéssel vállalt dunai szállítmányozásra létrehozta az egyszemélyes A.-D. T. Kft.-t, ennek keretében valósította volna meg a szerződés szerinti gazdasági tevékenységet. Az áruszállítást azonban nem tudta elvégezni. A felperes csatolta az elmaradt haszonra vonatkozó számítását. A szerződés alapján 1.680.000 EUR bevételre számíthatott, a kiadásokat kb. 1.036.426 EUR-ra kalkulálta, így a nyeresége 643.574 EUR lett volna, amit elmaradt haszonként alappal érvényesítheti az alperessel szemben. [20] Az alperes tevékenysége és a kár között egyértelmű az okozati összefüggés fennállása, hiszen a hajóval nem tudta elhagyni az országot és az ezzel kapcsolatos jogi eljárás is mintegy fél évig tartott. [21] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A kártérítési felelősség konjunktív elemei közül [régi Ptk.
  3. §
(1)bekezdés és a régi Ptk. 349. §
(1)bekezdés] a kirívó jogellenesség és az okozati összefüggés nem állapítható meg. Az okozati összefüggés hiányát a felperes által kötött szerződés érvénytelenségére alapította. Az első- és másodfokú ítélet [22] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. [23] Döntését a felperes aktív perbeli legitimációjának hiányára alapította. A perben a felperesnek a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 164. §
(1)bekezdése szerint elsősorban azt kellett bizonyítania, hogy a közigazgatási jogkörben eljárt alperes kirívóan jogellenes magatartásával okozati összefüggésben mint magánszemély károsodott. [24] Az elsőfokú bíróság vizsgálta a kár alapjául szolgáló szerződést. Megállapította, hogy a felperes és a szerb cég között létrejött, a felek által szállítmányozási megállapodásnak nevezett megállapodás ténylegesen a régi Ptk. 488. §
(1)bekezdésében meghatározott fuvarozási szerződésnek minősül. A felek akarata arra irányult, hogy az áruk szállítása a felperes, illetve az érdekeltségébe tartozó gazdasági társaságok rendelkezésére álló vízi járművekkel történjen meg. A felperesnek mint magánszemélynek a tulajdonában, illetve bejegyzett üzemeltetésében vízi fuvareszköz nem volt, a perbeli időszakban egyéni vállalkozónak nem minősült, a vízi árufuvarozást magánszemélyként nem tudta ellátni, így közte és a szerb cég között fuvarozási szerződés a jogszabályi feltételek hiányában nem jöhetett létre. A felperes tisztában volt azzal, hogy bármilyen vízi árufuvarozási tevékenységet csak hajózási engedéllyel rendelkező gazdálkodó szervezeti formában végezhet, ezért alapította az A.-D. T. Kft.-t. A szerződés ugyanis érvényesen és joghatályosan a szerb cég és a kft. között jöhetett volna létre. [25] A Vkt. 51. §
(1)bekezdése alapján a hajózási tevékenység csak hajózási engedély birtokában végezhető. A Vkt. perbeli időszakban hatályos 51. §
(1)és
(6)bekezdése alapján hajózási engedéllyel magánszemély nem rendelkezhet. A hajó kiléptetését a felperes mint magánszemély kérte, magánszemély megbízásából hajózási engedélyt nem nyújtott be. A hajóbizonyítvány nem azonos a hajózási engedéllyel, ezért ilyenként nem fogadható el. A hajózási engedéllyel a felszámolás alatt álló kft. rendelkezett, ez azonban a felszámoló engedélye nélkül a hajózáshoz nem volt felhasználható. [26] Az elsőfokú bíróság következtetése szerint a felperes - hogy kijuttassa a hajót a magyar vizekről - a fenti indokok miatt kísérelte meg felhasználni a kilépéshez a Vkt.
  1. §
  2. pontjának utolsó tagmondatában és a
  3. §
  4. pontjában biztosított lehetőséget, miszerint a kedvtelési célú hajózáshoz hajózási engedély nem szükséges. [27] Az alperessel szembeni kárigényt olyan vízi árufuvarozásra jogosult hajózási engedéllyel rendelkező cég érvényesíthette volna, amelynek volt a perbeli áruk fuvarozására alkalmas vízi eszköze. Egy ilyen cég esett volna el bármilyen bevételtől, amennyiben az alperes kirívóan jogellenesen járt volna el a hajó kiléptetésekor. [28] A perbeli legitimáció hiánya mellett nem állapítható meg a kártérítési felelősség általános feltételei közül az ok-okozati összefüggés fennállta sem. A kedvtelési célú hajózás arra szolgál, hogy a nem kereskedelmi célú hajózást magánemberek részére megkönnyítse. A felperes azonban perbeli előadása szerint is gazdasági céllal kívánt kilépni a határon, ahogy ez az általa igénybe vett vízi jármű jellemzőiből is következik. A közigazgatási perben személyesen azt adta elő, hogy a hajózása kizárólag turisztikai célt szolgált, a Duna Deltába indult a családjával kirándulni, akik Bezdanban szálltak volna fel a hajóra. Nem állhat fenn okozati összefüggés a kedvtelési célú hajózásra jelentkező felperes kilépésének megtagadása és aközött, hogy a későbbiekben nem tudta teljesíteni az egyébként általa nem is teljesíthető szerződést. [29] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az érdemi döntéssel egyetértett, annak indokait módosította. [30] Az elsőfokú bíróság a felperes igényérvényesítésének alapját - a rendelkezésére álló hajóval történő határátlépést az alperes jogsértő határozattal megakadályozva neki kárt okozott - a kereshetőségi jog vizsgálatát arra összpontosította, hogy a felperes saját személyében egyáltalán elszenvedhette-e az érvényesített kárt. A felperes az áruszállításra alkalmas hajó birtokában volt és a vízi határon történő átlépését követően a csatolt megállapodás teljesítése megkezdésének előreláthatóan nem lett volna fizikai akadálya. Ebből viszont az következik, hogy a felperes által
  5. szeptember
  6. napján megkötött megállapodás és a perben érvényesített kártérítési igény alapján a kereshetőségi jog fennáll. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából mellőzte a
  7. oldal első bekezdését és a
  8. oldal második bekezdését. [31] A felperes fellebbezése a perbeli legitimáció meglétében is alaptalan. A Baranya Megyei Bíróság 7.K.20.093/2011/
  9. számú, a közigazgatási határozatot hatályon kívül helyező ítéletének rendelkező része az indokolással együtt jogerőre emelkedett. A közigazgatási bíróság ítélete indokolásában kifejtette: az alperes határozata, az I. motoros géphajó kedvtelési hajózás céljából való kiléptetésének megtagadása jogellenes. A megállapítás egyebek mellett - a felperesnek az Érkezési-Indulási jelentésben tett nyilatkozatán alapult: kereskedelmi tevékenységet nem kíván folytatni, vámárut nem szállít, a hajóval a Duna deltába családi kirándulásra ment volna, a családja Bezdánban várta. Az alperes jogellenes magatartása folytán a felperes tehát csak azon károk megtérítése iránt léphet fel, amelyek a kedvtelési célú hajózás, a családi kirándulás meghiúsulása folytán érte. [32] A felperes keresetlevelében ugyanakkor azt adta elő, hogy
  10. szeptember
  11. napján a szerb céggel megkötött szállítmányozási megállapodás teljesítése céljából jelentkezett kilépésre
  12. szeptember
  13. napján a magyar- szerb vámhatáron. E tényelőadása mellett a kedvtelési célú hajózás a felperes fellebbezési érvelésével szemben még a magyar vizek tekintetében sem állapítható meg. [33] A Vkt.
  14. §
  15. pontja szerint kedvtelési célú hajózás a nem gazdasági célból folytatott hajózási tevékenység. A
  16. szeptember
  17. napján megkötött és az elsőfokú bíróság által helyesen fuvarozási szerződésnek minősített megállapodásban a felperes azt vállalta, hogy a magyar lobogó alatt regisztrált géphajóval 120.000 tonna vegyes árut szállít a Dunán, illetve annak mellékfolyóin. Ennek megkezdése pedig
  18. szeptember
  19. napja, és helye Bezdan volt. [34] A megállapodásban alkalmazandó jogként kikötött régi Ptk.
  20. §
(1)bekezdése szerint a fuvarozó köteles a fuvareszközt a megfelelő időben és helyen fuvarozásra alkalmas állapotban kiállítani. Ebből következően, amikor a felperes saját előadása szerint a megállapodás teljesítése érdekében az I. géphajóval kiléptetésre jelentkezett a magyar- szerb határon, nem kedvtelésből, hanem gazdasági tevékenység végzése, a fuvarozási szerződés teljesítése, a fuvareszköz kiállítása érdekében folytatott a Duna magyarországi szakaszán hajózási tevékenységet. Ha pedig nem kedvtelési célú hajózást kívánt folytatni, úgy a Vkt. 51. §
(1)bekezdése értelmében hajózási engedéllyel kellett volna rendelkeznie. A perben nem volt vitás, hogy a felperesnek ilyen engedélye nem volt, és a Vkt. 52. §
(6)bekezdése értelmében nem is rendelkezhetett, tehát az alperesnek ebben az esetben a Vkt. 59. §
(7)bekezdése alapján kellett volna megtagadnia a kiléptetést. [35] A felperes állított károsodása, a gazdasági tevékenység elmaradása tehát nem áll ok-okozati összefüggésben az alperes jogellenes magatartásával, a kedvtelési célú hajózás akadályozásával, így a kártérítési felelősség régi Ptk.
  1. §-ában írt általános feltétele hiányzik. A jogellenes magatartással okozati összefüggésben álló kedvtelési célú hajózás meghiúsulása miatt pedig a felperes kárigényt nem fogalmazott meg és nem érvényesített. A felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem [36] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és közbenső ítélettel állapítsa meg az alperes kárfelelősségét, az összegszerűség megállapítására és bizonyítására az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára. Másodlagosan a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot a perben érvényesített jog fennállása és a kártérítés összegszerűsége tekintetében utasítsa új eljárásra és új határozat hozatalára. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a régi Pp.
  2. §
(1)bekezdése, a 221. §
(1)bekezdése, 229. §
(1)bekezdése, továbbá a Vkt. 1. §
(1)bekezdése, a
  1. § 6.,
  2. és
  3. pontja, az
  4. §
(1)bekezdése, az 52. §
(6)bekezdése és az 59. §
(7)bekezdése megsértésére alapította. [37] 1. Az eljárt bíróságok a bizonyítékokat tévesen mérlegelték és iratellenes megállapításokat tettek [régi Pp. 206.
(1)bekezdés]. [38] Téves, iratellenes megállapítás, hogy a hajóval nem kedvtelésből, hanem gazdasági tevékenység végzése, a fuvarozási szerződés teljesítése, a fuvareszköz kiállítása érdekében folytatott a Duna magyarországi szakaszán hajózási tevékenységet. Ez a megállapítás ellentétes a közigazgatási perben meghozott ítélettel [régi Pp. 229. §
(1)bekezdés], a polgári per bíróságát köti a közigazgatási perben hozott ítélet anyagi jogereje. [39] Már a közigazgatási perben is előadta, hogy kedvtelési célból használta a hajót, amelynek úti célja Bezdan volt és a családjával a Duna deltába terveztek kirándulást. A kiléptetés jogellenes megtagadásakor a családja már Bezdanban tartózkodott és mivel az árufuvarozást Konstancából visszafelé kellett volna megkezdenie, a lefelé utat családi kirándulás céljára kívánták használni. Itt egyébként felvették volna a T. nevű hajót, amelynek utolsó dunai útját média érdeklődés is kísérte. A kilépéskor ez és az is ismert volt az alperes előtt, hogy a későbbiekben Konstancából induló fuvarral a szerbiai és romániai hajózási szabályok figyelembe vételével a szerb céggel kötött szerződés értelmében kereskedelmi célú hajózást kell folytatnia. A másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, ezen állításának értékelését mellőzte [régi Pp. 221. §
(1)bekezdés]. [40] Ugyancsak téves és iratellenes az a megállapítás, hogy a megkötött fuvarozási szerződés teljesítését Bezdanban kellett volna megkezdenie és ehhez a hajót, mint fuvareszközt itt kiállítania. A másodfokú bíróság tévedése nyilvánvalóan azon alapult, hogy a szerződésben a szállítás megkezdésének helyszíneként Bezdan szerepel, kezdő időpontként pedig
  1. szeptember
  2. napja. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az egyértelműen bizonyított tényt, hogy a szerződéskötés időpontjához képest a kiléptetés kirívóan jogszerűtlen megtagadásakor a szerződő felek előtt is ismert volt, hogy árú hiányában Bezdanból nem volt mit szállítani. A szerződés teljesítését így Konstancában kellett volna megkezdenie, ezért vállalta a T. nevű hajó és további uszályoknak a Duna deltába való levontatását. A lefelé tartó útra a család kedvtelési célzattal kívánt vele tartani, ennek semmi köze nem volt a fuvarozási szerződéshez. [41] A jogerős ítélet sérti a Vkt. megjelölt jogszabályhelyeit. [42] Az eljárt bíróságok jogszabálysértéssel mérlegelték, felülírták a Baranya Megyei Bíróság ítéletének anyagi jogerejét [régi Pp.
  3. §
(1)bekezdés] azzal a megállapítással: nem kedvtelési céllal hajózott, ezért a hajózási engedély benyújtására lett volna köteles. Az alperesnek a kiléptetéskor a hajóközlekedési közigazgatási eljárás során azt kellett volna vizsgálnia, hogy a hajó kiléptetési kérelme megfelelt-e a hatályos jogszabályoknak. A közigazgatási per bírósága megállapította: nem lehet megkövetelni a felperestől, hogy harmadik országba történő kiléptetéskor hajózási engedéllyel rendelkezzen, a hatóság csak azt vizsgálhatta, hogy a vámhatár átlépésének időpontjában az I. végez-e gazdasági tevékenységet. Ennek során pedig teljesen irreleváns a hajó rendeltetése, különös tekintettel arra, hogy 2002-
  1. évek között kedvtelési célú hajóként szerepelt a közhiteles nyilvántartásban. [43] A felperes érvelése szerint a kiléptetés időpontjában a hajó semmiféle gazdasági tevékenységet nem végzett, nem folytatott halászati tevékenységet és Bezdanban sem kellett a már megkötött fuvarozási szerződés alapján gazdasági célból rendelkezésre állnia. Az alperesnek tehát - ahogyan ezt a közigazgatási bíróság is megállapította - a hajó kilépését a Vkt.
  2. §
  3. pontja szerinti kedvtelési célúnak kellett volna minősítenie. [44] A jogerős ítélet jogszabálysértő volta abban ragadható meg, hogy egy közigazgatási eljárásra polgári jogi szabályt [régi Ptk.
  4. §
(1)bekezdés] alkalmazott, amelynek a vámhatóság szempontjából nincs relevanciája. A magyar hatóságoknak nincs joguk megakadályozni egy hajó nemzetközi vizeken történő szabad mozgását pusztán azért, mert fennáll annak a lehetősége, hogy egy másik ország vizein gazdasági tevékenységet fog végezni. Miután pedig a hajó a kiléptetés időpontjában ténylegesen kedvtelési céllal hajózott, a hajózási engedélyt sem kellett megkövetelni a kiléptetéshez. Ráadásul hajózási engedélyre a később bekövetkező tényleges gazdasági tevékenységhez sem lett volna szüksége, mivel a szerb szabályok nem követelték meg a fuvarozáshoz a hatósági engedély meglétét. [45] Mindezek alapján a másodfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy a kára nem áll okozati összefüggésben az alperes kirívó jogellenes magatartásával, ezáltal sérült a régi Ptk. 339. §
(1)bekezdése is. [46] A jogerős ítélet indokolása az okozati összefüggést csupán a kedvtelési célú hajózás akadályozásában látta. A közigazgatási határozatok meghozatalakor a közigazgatási szerv eljáró tisztviselői tisztában voltak azzal, hogy a kilépési kérelem elutasításával nem csak a kedvtelési célú hajózást, hanem a külföldön végezhető áruszállítási tevékenységet is megakadályozzák. [47] Az alperes a részletesen indokolt felülvizsgálati ellenérelmében az álláspontja szerint érdemben helytálló jogerős ítélet - helyesen hatályában való fenntartását kérte. [48] Hangsúlyozta, hogy a
  1. szeptember
  2. és
  3. napján történt eseményekre figyelemmel a szeptember 15-i kiléptetés és a benyújtott okmányok vizsgálata során az eljáró vámhatóság ellentmondásosnak találta, hogy a felperes ugyanazon úszólétesítmény igénybevételével hol gazdasági társaságok önálló képviseletre jogosult vezető tisztségviselőjeként, hol magánszemélyként kívánta a határt átlépni. Erre tekintettel a szeptember 15-én kezdeményezett kilépetéssel kapcsolatos eljárás önállóan nem értékelhető. [49] A felperes keresetlevelében (
  4. oldal harmadik bekezdés) maga adta elő, hogy a „szállítmányozási megállapodás teljesítése céljából, mivel a szerződés szerinti tevékenységet
  5. szeptember 18-án kellett kezdenem Bezdánban
  6. szeptember
  7. napján..." jelentkezett kilépésre a vámhatáron. A keresetlevélben foglalt előadását a perben is megerősítette azzal a nyilatkozatával, hogy „valóban munkát végezni mentek" (15.P.21.288/2015/
  8. számú jegyzőkönyv
  9. oldal ötödik bekezdés). Ezzel szemben a közigazgatási perben tett nyilatkozatai szerint a Duna-Deltába akart elmenni családjával kirándulás céljából (7.K.20.093/2011/
  10. számú jegyzőkönyv
  11. oldal első bekezdés). [50] A felülvizsgálati hivatkozástól eltérően, a
  12. augusztus 25-i felszólításból értesült a felperes által kötött szerződésről és arról, hogy a kiléptetés megtagadása nyomán a felperesnek a szerződéses kötelezettség nem teljesítése miatt kára keletkezett. Ha tudott volna a szerződéses kapcsolatról, akkor arra a közigazgatási perben hivatkozott volna a kiléptetés megtagadás jogszerűségének alátámasztása érdekében. [51] A felperes által elérni kívánt Konstanca célállomás a közigazgatási eljárásban és a közigazgatási perben nem merült fel, a kiléptetéskor bemutatott okirat rendeltetési állomásként padig Bezdánt rögzíti. [52]ően téves hivatkozás, hogy az eljárt bíróságok jogszabálysértően mérlegelték, felülírták a közigazgatási perben hozott jogerős ítélet anyagi jogerejét. A közigazgatási határozat bíróság előtti megtámadása során a bíróság azt vizsgálja, hogy a közhatalom gyakorlása során történt- e jogszabálysértés és ez hogyan, milyen módon milyen jogkövetkezmény levonása után küszöbölhető ki. A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben pedig azt kell feltárni, hogy az előbbi jogszabálysértés mennyiben értékelhető jogellenes és felróható magatartásként, továbbá a felperesnek keletkezett-e ezzel okozati összefüggésben álló kára. A közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősséget önmagában nem alapozza meg, hogy a közigazgatási perben a bíróság jogszabálysértőnek ítélte meg a közigazgatási szerv határozatát. A Kúria döntése és jogi indokai [53] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp.
  13. §
(2)bekezdése alapján teljes terjedelmében, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések alapján vizsgálta felül. [54] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. [55] A Kúria maradéktalanul egyetértett a jogerős ítélet érdemi döntésével, a helytálló indokokra, ezek megismétlése nélkül a régi Pp. 254. §
(3)bekezdése szerint visszautal. [56] A felperes a közigazgatási jogkörben okozott kártérítés iránti igényét arra alapította, hogy jogerős közigazgatási bírósági határozat az alperes jogellenes magatartását megállapította, a csatolt szerződést az alperes magatartás miatt nem tudta teljesíteni, így a kikötött és teljesített kötbér megtérítése, továbbá a haszon elmaradása miatt vagyoni kára keletkezett, amely az alperes magatartással ok-okozati összefüggésben áll. Állítása szerint a régi Ptk. 339. §
(1)bekezdésében foglalt törvényi feltételek megvalósultak. [57] Nem sérült régi Pp. 229. §
(1)bekezdése (felülvizsgálati kérelem III. pont). Helyesen hivatkozott a felperes arra, hogy az alperes jogellenes magatartását jogerős bírósági határozat megállapította, iratellenesen állította viszont az anyagi jogerő megsértését. A jogerős ítélet az alperes jogellenes magatartását illetően a közigazgatási bírósági határozat megállapítását vette alapul. Kifejezetten hangsúlyozta a közigazgatási bíróság határozatának az ítélet indokolására is kiterjedően a polgári perre irányadó voltát. A közigazgatási bíróság jogerős ítélete szerint az alperes jogellenes magatartása a kedvtelési célú hajózás megakadályozása volt, a másodfokú bíróság ezzel összhangban vonta le azt a következtetést, hogy a felperes gazdasági tevékenységével összefüggésben érvényesített kára és a polgári perben már nem vitatható alperesi jogellenes magatartás között nincs ok-okozati összefüggés. [58] A felperes által felsorolt, a hajózással kapcsolatos jogszabályhelyek (a Vkt. feltüntetett jogszabályhelyei) megsértésének vizsgálata a jelen jogvita elbírálása szempontjából nem releváns. A közigazgatási bíróság állást foglalt abban, hogy a kedvtelési célzat miatt a hajó kiléptetésének megtagadása jogszabálysértő volt, a Kúria ezért a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket érdemben vizsgálta. [59] 2. A felperes a régi Pp. 206. §
(1)bekezdése és ebből következően a régi Ptk. 339. §
(1)bekezdésének megsértését a jogerős ítélet iratellenes megállapításaira (felülvizsgálati kérelem I. és II. pont) és a bizonyítékok súlyos, kirívóan okszerűtlen mérlegelésére alapította (felülvizsgálati kérelem IV. pont). Állította, hogy ebben a körben a jogerős ítélet nem tett eleget az indokolási kötelezettségének sem: mellőzte a családi utazásra tett előadását (régi Pp.221. §
(1)bekezdés). [60] Az iratellenesség körében a felperes azt sérelmezte, hogy a jogerős ítélet a Bezdan városáig tartó hajóutat is gazdasági célúnak minősítette és ezt a várost tévesen rögzítette a szerződés teljesítésének kezdő helyeként. Felülvizsgálati állítása szerint a perben bizonyítást nyert, hogy az árufuvarozást Konstanca városából „visszfuvarral" kellett volna megkezdenie, így a lefelé tartó utat használták volna fel a családi kirándulásra. A fuvarozási szerződés teljesítése érdekében a Magyarországról való kilépés iratellenes és okszerűtlen megállapítás. [61] A felperes hivatkozása a peradatokkal ellentétes, a jogerős ítélet iratellenessége nem állapítható meg. [62] A csatolt szerződés alapján tény, hogy a felperes 14 hónapon át Bezdan kiindulóponttól vállalt áruszállítási (fuvarozási) kötelezettséget. A felperes a keresetlevélben maga adta elő, hogy a szerződésben kikötött időpontban „az áruszállítás megkezdése céljából" nem tudott megjelenni (keresetlevél
  1. oldal). Az eredeti terv az volt, hogy a hajó Budapesttől Konstancáig hét uszályt visz le egy görög megrendelésnek megfelelően (15.P.21.288/2015/
  2. számú jegyzőkönyv 8.-
  3. oldal). A szerb cég tulajdonosa és ügyvezetője egyértelműen azt vallották, hogy a szerződést a Szerbiából Konstancáig történő szállítás érdekében kötötték meg (15.P.21.288/2015/
  4. számú jegyzőkönyv
  5. oldal), a hajónak vontatmányokat kellett volna szállítania, „lefelé az úton négy vontatmányt, … összesen 5.000 tonnát szállított volna" (15.P.21.288/2015/
  6. számú jegyzőkönyv
  7. oldal). Mivel a szállítás kezdő időpontját a felperes határozta meg, „akkor elképzelhető, hogy már korábban volt valami kisebb mennyiségű szállítani való." (15.P.21.288/2015/
  8. számú jegyzőkönyv
  9. oldal). A Kúria megjegyzi, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében is azt állította, hogy a Duna-Deltába tartó útra vontatást vállalt (a T. nevű hajót és uszályokat), tehát az odaútra egy másik szerződés alapján, ellenérték fejében vállalta a hajózást. [63] A felperes a perben következetesen azt az álláspontot foglalta el, hogy a tevékenysége két teljesen elkülönül szakaszra bontható: Magyarországról Bezdan városába, illetve innen a tervezett családi kirándulás a Duna-Deltába (kedvtelési hajózás), Konstancából viszont már árút fuvarozott volna (gazdasági tevékenység) és a kettő között a kiléptetés megtagadása szempontjából nincs és nem is lehet összefüggés. A kiléptetést ugyanis a kedvtelési célzattal kérte, a későbbi áruszállítás nem releváns (ahogyan a jogerős közigazgatási bíróság is a kiléptetés jogszabálynak megfelelő módját vizsgálta). Önmagában tehát az alperes kárfelelősség alóli mentesülését nem eredményezheti, hogy a kiléptetést után a továbbiakban gazdasági célból (áruszállítás) hajózik. [64] A másodfokú bíróság a felperes logikai levezetését vette alapul, amikor a keresetet a jogellenes magatartás és a megjelölt kár közötti okozati összefüggés hiányában utasította el. A jogerős közigazgatási határozattal megállapított jogellenes magatartás a kedvtelési célzat megakadályozására vonatkozott. A másodfokú bíróság ebből kiindulva helyesen, a felperes levezetésével egyezően foglalt állást elsődlegesen abban, hogy a kedvtelési célzat jogellenes meghiúsításával, az elmaradt családi kirándulással összefüggésben a felperes kárt nem érvényesített. A kártérítés egyik általános törvényi feltétele tehát megvalósult, de nincs igényérvényesítés a másik törvényi feltételre. A felperes saját állítása szerint a kiléptetésnél kedvtelési célzattal hajózott volna, azaz a hajózási útszakaszok között (lefelé családi kirándulás, visszafelé áruszállítás) nincs összefüggés. [65] A közigazgatási perben hozott jogerős ítélettel megállapított alperesi jogellenes magatartás nem terjeszthető ki a jövőbeli gazdasági tevékenységre. A felperes a szerződést nem csatolta, a jogerős ítélet ezzel kapcsolatos megállapítást nem tartalmaz, azt pedig a felperes csak állította, hogy az alperes tisztában volt a külföldön végzendő gazdasági tevékenységével. A felperes tehát nem bizonyította, hogy gazdasági tevékenységének meghiúsulása miatti károsodása az alperes jogellenes magatartásának következménye. [66] A jogellenesség (a kedvtelési célú hajózás miatti kiléptetés elutasítása) és a megjelölt kár (az elmaradt gazdasági haszon és kötbér) között a két önálló törvényi feltétel megvalósulása esetén is hiányzik a további törvényi feltétel, a kár és a jogellenes magatartás közötti okozati összefüggés. A bizonyított jogellenességnél nincs kárigény, az érvényesített kárigény viszont nem függ össze a jogellenes magatartással. A jogerős ítélet ezért a megjelölt anyagi jogi jogszabályhelyet, a régi Ptk.
  10. §
(1)bekezdését nem sértette. [67] A másodfokú bíróság indokolási kötelezettségét is teljesítette, jogi álláspontját a szükséges mértékben kifejtette. A régi Pp. 221. §
(1)bekezdésének megsértését önmagában nem alapozza meg, hogy a felperes a jogerős ítélet indokolást szubjektíve nem tartja kielégítőnek. [68] A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a régi Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [69] A felek nem terjesztettek elő közös kérelmet a vészhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vier.) 21. §
(3)és
(4)bekezdése szerinti tárgyalás tartására. A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelmet a Vier. 29. §
(2)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [70] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre. A Kúria az arányos felülvizsgálati eljárási költség, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 50. §
(1)bekezdése szerint megállapított és a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése, a 32/
  1. (VIII.22.) IM rendelet
  2. §
(2),
(5)-
(6)bekezdése és az Itv. 74. §
(3)bekezdése értelmében irányadó 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdése szerint határozott. Budapest,
  1. április
  2. dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, az aláírásban akadályozott dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró helyett, dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.