← Magyarország

Pfv.21058/2019/9 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Önmagában az, hogy az életközösség fennállása alatt a házastársak közös építkezésére felvett hitel törlesztését és végtörlesztését az életközösség megszűnése után az egyik házastárs egyedül teljesítette, a felvett hitel közös vagyoni jellegét nem módosítja és javára tulajdonjogot nem, kizárólag kötelmi, elszámolási igényt keletkeztet A Kúria mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Pfv.II.21.058/2019/

  1. A tanács tagjai: Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke . Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró . Fekete Orsolya bíró A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: Dobrossy és Társai Ügyvédi Iroda (fél címe ügyintéző: Szabados Gergő ügyvéd) Az alperes: alperes neve (alperes címe) Az alperes képviselője: . Antal és dr. Czakó Ügyvédi Iroda (fél címe ügyintéző: dr. Czakó Marianna ügyvéd) A per tárgya: Házastársi közös vagyon megosztása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Alperes Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Járásbíróság előtt 33.P.22.364/2017/
  2. A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Törvényszék 1.Pf.21.470/2018/
  3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 127.000 (százhuszonhétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A felperes és az alperes (továbbiakban: felek)
  4. február
  5. napján kötöttek házasságot, a házasságkötést megelőzően élettársi kapcsolatban éltek. Kapcsolatukból
  6. március hó
  7. napján M. Cs.,
  8. augusztus
  9. napján L. utónevű gyermekeik születtek.
  10. március
  11. napján az alperes 15.000.000 forint, különvagyonából fedezett vételárért megvásárolta a D. ...helyrajzi [3] [4] [5] [6] [7] szám alatt felvett, természetben alperes címe szám alatti ingatlant (a továbbiakban: perbeli ingatlan). Az adásvételi szerződés megkötését követő napon,
  12. március
  13. napján a házastársak házassági vagyonjogi megállapodás megnevezésű szerződést kötöttek. A szerződésben először rögzítették a vagyonjogi helyzetüket. A felperes kijelentette, hogy a személyes használati tárgyain, külön használatú ingóságain kívül ingatlan különvagyona nincs és a házasság megkötését megelőzően sem volt, így a korábban kizárólagos tulajdonában álló D., B. utca ... szám alatti ingatlan vételárát az alperestől kapott pénzből fizette ki. Az alperes különvagyonaként tüntettek fel több ingatlant és a felperes elismerte, hogy azok részbeni értékesítéséből származó bevételből vásárolta meg a házasságkötést megelőzően a D., E. utca ... szám alatti ingatlant, valamint a felperes nevére a B. utca ... szám alatti ingatlant. Az alperes különvagyona továbbá három nevesített betéti társaság törzsbetétje. A társaságok tevékenységéből származó bevételeket szintén a fenti ingatlanok megszerzésére fordította. A felperes az alperes feltüntetett különvagyonát nem vitatta, kijelentette, hogy ezzel kapcsolatban követelése nincs és ilyet a jövőben sem támaszt. A felek a
  14. pontban állapodtak meg a jövőbeni gazdálkodásuk módjáról. Az
  15. pontban nevesítetteken túlmenően a házassági életközösség előtt (az élettársi kapcsolat időtartamában) és alatt szerzett minden ingóvagyon közös vagyonnak számít. A különvagyoni ingatlanokból, ezek értékesítéséből származó bevétel, illetve az abból vásárolt újabb ingóságok, ingatlanok megőrzik a különvagyoni jellegüket, akár csak a társasági törzsbetétek működtetéséből származó bevételek. Rögzítették, hogy a feleség a háztartás fenntartásának költségeihez köteles hozzájárulni, a férj különvagyonához, annak fenntartásához nem. A szerződést a felek teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalták, azt az okiratszerkesztő ügyvéd ellenjegyezte. A megvásárolt ingatlanon a felek a .... számú,
  16. május
  17. napján kelt építési engedély alapján építkezni kezdtek. Az építkezéshez a K. Zrt.-től
  18. július 11-én 74.589 CHF (12.000.000 forint) hitelt vettek fel és 2.400.000 forint szociálpolitikai kedvezményben részesültek. Az építkezést azonnal megkezdték, a kivitelezést az alperes betéti társasága végezte. A 156,84 m2 hasznos alapterületű négyszobás lakóépületre a használatbavételi engedélyt
  19. június
  20. napján kapták meg. A beruházás bekerülési költsége 23.000.000 forint volt, az ingatlan aktuális forgalmi értéke 58.550.000 forint. A házastársak életközössége
  21. február hónapban szűnt meg. A házasság felbontása és járulékai iránti eljárásban a felek egyezséget kötöttek, amelyben - többek között - megállapodtak abban, hogy a két kiskorú gyermek a felperes nevelésbe és gondozásába kerül, a szülői felügyeleti jogokat közösen gyakorolják. A bíróság a házasságot ítéletével felbontotta (Debreceni Városi Bíróság 33.P.21.245/2011/19.) és a felperes
  22. évben a két kiskorú gyermekkel B.-re költözött. [8] A Pesti Központi Kerületi Bíróság 15.P.105.336/2012/
  23. számú ítéletével a gyermekeket az alperes nevelésébe és gondozásába helyzete el. A Fővárosi Törvényszék
  24. november
  25. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A két gyermek azóta az alperessel él. [9] Az életközösség megszűnése után
  26. február hó
  27. napjától
  28. január
  29. napjáig a havonta átlagosan 114.000 forint törlesztőrészleteket az alperes egyedül teljesítette.
  30. január
  31. napján a hitelt végtörlesztéssel lezárták, az alperes 9.329.496 forintot fizetett meg (a hitelösszeg 9.279.496 forint, a végtörlesztés díja 50.000 forint volt). [10] A keresetlevél beadásakor a perbeli ingatlanon a lakáscélú állami támogatás miatt a Magyar Állam javára az ingatlannyilvántartásba jelzálogjog és elidegenítési, terhelési tilalmat jegyeztek be. A II. rendű alperesként eljárt Magyar Állam 2016 decemberében kérte az eljárás vele szembeni megszüntetését, mivel a használatbavételi engedély kiadásától már tíz év eltelt és a bejegyzett terhelés törölhető. [11] A H. Kormányhivatal a fenti jelzés alapján iratokat szerzett be és a visszafizetési kötelezettség fennállására/fenn nem állására, valamint a jelzálogjog, az elidegenítési és terhelési tilalom törlésével kapcsolatban megkereste a közigazgatási eljárás lefolytatására illetékes hatóságot. A hatóság átirattal tájékoztatta a kormányhivatalt, hogy a felperessel, illetve az alperessel szemben hatósági ellenőrzési eljárást indított. [12] A .... számon folyt hatósági ellenőrzési eljárás eredményeként tekintettel arra, hogy a felek házassága a használatbavételi engedély keltétől számított tíz éven belül megszűnt, továbbá a gyermekek mint együtt költöző családtagok lakóhelye megváltozott a felperest kötelezték a támogatás felének, 1.200.000 forintnak a visszafizetésére. A felperes a kötelezettségének eleget tett. Az alperessel szemben a lakástámogatás visszafizetési kötelezettségére okot adó körülményt nem állapítottak meg.
  32. június 12-én a Magyar Állam javára bejegyzett terhek törlése iránti hozzájárulást kiadták. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [13] A felperes a keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: a perbeli ingatlanon házastársi közös vagyon jogcímén 3/10 tulajdoni hányadot megszerzett; Az így megállapított közös tulajdont az alperes megváltásra feljogosításával szüntesse meg. Nem ellenezte, hogy a teljesített törlesztőrészletek, illetve a végtörlesztés rá eső fele részének beszámítását a megváltási árba. Kérte a lakáscélú támogatás általa kifizetett összege felének, 600.000 forintnak az alperes terhére való elszámolását. [14] A felperes a tulajdonjogát a házasságról, a családról és a gyámságról szóló
  33. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.)
  34. §

(1)bekezdésére alapította. Elismerte, hogy a telekingatlan az alperes különvagyona, a felépítményt viszont a házassági életközösség alatt a házastársi közös vagyonból finanszírozták. Az építkezés befejezésekor a telekingatlan értéke változatlan maradt (15.000.000 forint), a beruházás bekerülési költsége 23.000.000 forint volt, így a teljes ingatlan értéke a beruházás befejezésekor 38.000.000 forint lett. [15] A bekerülési költség házastársi közös vagyonból való fedezése miatt a 23.000.000 forint rá jutó fele része, a 11.500.000 forint az építkezés befejezéskori értékéhez (38.000.000 forint) arányítva 30/100 tulajdoni hányadnak felel meg. Az aggálytalan szakvélemény alapján az ingatlan aktuális forgalmi értéke 58.550.000 forint. A 30/100 tulajdoni hányadra jutó megváltási árból le kell vonni az alperes által kifizetett hitel felét, 4.664.748 forintot, így az alperes - a visszafizetett 1.200.000 forint szociálpolitikai kedvezmény 1/2 része hozzáadásával - összesen 14.100.252 forint megfizetésére köteles. [16] A szociálpolitikai kedvezmény elszámolását arra alapította, hogy az házastársi közös tartozásnak minősül, a befizetett összeg fele része az alperes terhére elszámolandó. Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. [17] Állítása szerint az építkezés teljes forrása a különvagyona volt. A telekingatlan a különvagyona, de a beruházást is a korábbi ingatlanai értékesítéséből származó pénzeszközök felhasználásával finanszírozta, a munkálatokat a saját, különvagyoni gazdasági társaságai végezték. Az ingatlanra közös vagyont nem fordítottak, így a felperes tulajdonjogi igénye megalapozatlan. A telekingatlan különvagyoni alvagyoni jellegét a megvásárlást követő napon megkötött házassági vagyonjogi szerződés egyértelműen alátámasztja. A szerződésben a különvagyonok feltüntetésekor csak az ő különvagyonát sorolták fel, a felperesnek ugyanis semmilyen vagyona nem volt és kifejezetten kikötötték, hogy a különvagyon felhasználása is különvagyont eredményez. A felvett CHF hitelt és a szociálpolitikai kedvezményt pedig nem az építkezésre fordították. [18] Az alperes vitatta az 1.200.000 forint rá eső részének elszámolhatóságát. A megfizetésre a felperest kötelezték, mivel az elköltözésével megszegte a szerződést. Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhat. Az első- és másodfokú ítélet [19] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a D. ... helyrajzi szám alatt felvett, természetben alperes címe számú ingatlanon a felperes házastársi közös vagyon jogcímén 3/16-od tulajdoni hányadot megszerzett. A közös tulajdont megszüntette és a felperes tulajdoni hányadának megváltására az alperest jogosította fel, egyben kötelezte 6.229.377 forint megváltási ár 60 napon belüli megfizetésére. [20] Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálására a 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) alapján a házastársak belső jogviszonyára az életközösség megszűnésének időpontjában hatályos Csjt. szabályait alkalmazta. [21] Az eljárásban nem volt vitatott, hogy a telekingatlan az alperes különvagyona és a beruházás a felek házassági életközösségének időtartama alatt valósult meg. [22] Az irányadó Csjt. 27. §
(1)bekezdése a házassági életközösség időtartama alatti szerzésre a közös vagyon vélelmét állítja fel. A törvényi vélelemmel szemben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 164. §
(1)bekezdése alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a felépítmény építése is kizárólagosan a különvagyonából történt. Az alperes a bizonyítási kötelezettségének sikerrel nem tett eleget. [23] Az alperes a felépítmény pénzügyi forrásának alátámasztásául négy, a különvagyonát érintő adásvételi szerződést csatolt. A beszerzett iratokból megállapíthatóan a D., B. utca ... szám alatti ingatlannal kapcsolatos perben az építkezés különvagyoni jellegének bizonyítására ugyanezeket az okiratokat használta fel. A felperes vitatásával szemben az alperes a csatolt adásvételi szerződések alapján felvett pénzösszegeknek a perbeli felépítmény építésére fordítását kétséget kizáróan nem tudta bizonyítani. Az utóbb csatolt két újabb adásvételi szerződés pedig a telekingatlan különvagyoni jellegét bizonyította. [24] Az alperes állította, hogy felvett 12.000.000 forintnak megfelelő CHF hitelt, illetve a közös két gyermek után járó 2.400.000 forint szociálpolitikai kedvezményt nem a perbeli ingatlan építésére fordították, állítását azonban bizonyítást nem nyert. [25] A perben a felek egyezően adták elő, hogy a felépítmény kivitelezését az alperes betéti társasága végezte. A házassági vagyonjogi szerződés alapján az abból származó bevétel és munkadíj az alperes különvagyonként számolandó el. [26] Az elsőfokú bíróság az ingatlan aktuális forgalmi értékének megállapítására szakértőt vont be, a szakvéleményt aggálytalannak ítélte és ítélkezése alapjául elfogadta. A felelek közös vagyoni jutója az ingatlan bekerülési költségén belül ténylegesen a hitel és a szociálpolitikai kedvezmény volt, amelynek 1/2 része illeti meg a felperest, ez a 38.000.000 forint bekerülési költséghez viszonyítva 3/16-od tulajdoni hányadot jelent. Az aggálytalan szakvélemény alapján meghatározott 58.550.000 forint aktuális forgalmi értékből a felperes 3/16-od tulajdoni hányadának ellenértéke 10.978.125 forint. [27] Okirattal igazolt, hogy az alperes 9.329.496 forint végtörlesztést egyenlített ki és az életközösség megszűnésétől kezdődően a végtörlesztésig a törlesztő részleteket 1.368.000 forint összegben teljesítette. A végtörlesztés fele (4.664.748 forint) és a teljesített törlesztés fele (684.000 forint) a felperes terhén számolandó el. Így az alperes által fizetendő megváltási ár 5.629.377 forint. [28] A per alatt a Magyar Állam 1.200.000 forint visszafizetésére kötelezte a felperest. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a visszafizetési kötelezettség a felek közös felelőssége. A teljes körű elszámolás eredményeként (5.6129.377 forint + 600.000 forint) összesen 6.229.377 forint az az összeg, amelyet az alperes a közös tartozások elszámolásával a közös tulajdon megváltási áraként köteles a felperesnek megfizetni. [29] A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes tulajdoni hányadát 19/100 osztatlan közös tulajdoni hányadban határozta meg, az alperes által fizetendő megváltási ár összegét 6.375.752 forintra felemelte. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [30] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését részben alaposnak, az alperes fellebbezését alaptalannak ítélte. [31] Az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges körben a bizonyítást lefolytatta, a rendelkezésre álló adatokat a régi Pp. 206. §-a szerint okszerűen mérlegelve, helyesen állapította meg a tényállást és abból helytálló jogi következtetést vont le. A felperest megillető tulajdoni hányadot azonban számítási hibával határozta meg. [32] A vagyonjogi igények rendezése során főszabályként a Csjt. 27. §
(1)bekezdéséből kell kiindulni. A
(2)bekezdés azonban lehetőséget ad a házasulóknak, illetve a házastársaknak arra, hogy egymás közötti vagyoni viszonyaikat a házassági életközösség időtartamára szerződéssel rendezzék és a törvény rendelkezéseitől eltérően határozhatják meg, hogy mely vagyon kerül a közös, illetve a különvagyonukba. A Csjt. 27. §
(1)bekezdése ezért akkor és csak annyiban érvényesül, amennyiben a felek a vagyoni viszonyaikat szerződéssel eltérően nem rendezték. [33] Okirattal bizonyított, hogy a felek a házassági életközösség fennállása alatt
  1. március
  2. napján házassági vagyonjogi szerződést kötöttek. A felperes a szerződésben foglaltaknak megfelelően nem vitatta, hogy a telekingatlan az alperes különvagyona, azonban a teljes felépítményt közös vagyonnak tekintette azzal, hogy arra a vagyonjogi megállapodás nem terjedt ki. Nem vitatta azt sem, hogy a felépítményt az alperes cége építette. A házassági vagyonjogi szerződés értelmében az alperes cégének kivitelezési költségei az alperes különvagyonként számolandó el. [34] A szerződésből megállapítható az is, hogy a felek szerződéses megállapodása a K. Bank Zrt.-től felvett lakásépítési kölcsönre és a Magyar Államtól felvett lakáscélú állami támogatásra nem terjedt ki, így az ezzel kapcsolatos elszámolásra a Csjt.
  3. §
(1)bekezdésében foglaltak az irányadóak. [35] Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy a 12.000.000 forint CHF alapú kölcsönt nem az építkezésre fordították. A másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság érvelésével egyetértve - rámutatott arra, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban több egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tett. [36] A lakáscélú állami támogatásról szóló 12/2001. (I. 31.) Kormányrendelet 21. §
(4)bekezdés b) pontja értelmében a támogatott személy a lakáscélú eltérő hasznosítást az engedély kiadásától számított 30 napon belül köteles a kormányhivatalnak bejelenteni, a
(9)bekezdés alapján pedig, hacsak egy részét fordította a meghatározott célra, úgy az arányos részt vissza kell fizetni. Az alperes a másodfokú eljárásban tartott tárgyaláson elismerte, hogy a kormányhivatalnak bejelentést nem tett. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakba: régi Ptk.) 4. §
(4)bekezdés második fordulata szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat. Ha az alperes számára az építkezés során kedvezőbb volt a lakáscélú támogatás felvétele, akkor utóbb, amikor annak elszámolása hátrányos a számára, nem hivatkozhat arra, hogy nem a célnak megfelelően használta fel. [37] A másodfokú bíróság kiküszöbölte az elsőfokú bíróság számítási hibáját. A felek egyezően 38.000.000 forintban határozták meg az ingatlan teljes bekerülési értékét, amelyből 15.000.000 forint az alperes különvagyona (telek). A 23.000.000 forint bekerülési értéken belül a K. Zrt.-től felvett 12.000.000 forint hitel és 2.400.000 forint szociálpolitikai kedvezmény összesen 14.400.000 forint a felek közös vagyona. A fennmaradó 8.600.000 forint az alperes különvagyoni cége által végzett munkák értéke, amely a szerződés alapján az alperes különvagyona. A 14.400.000 forint közös vagyonból a feleket személyenként 7.200.000 forint illeti meg. A 38.000.000 forint teljes bekerülési értéken belül a 7.200.000 forint 19%-ot jelent, így 19/100 a felperes, 81/100 tulajdoni hányad az alperes tulajdona. [38] Az ingatlan aktuális forgalmi értéke 58.550.000 forint, amelynek 19%-a 11.124.500 forint illeti meg a felperest a közös tulajdon megszüntetése eredményeként. [39] Az alperes
  1. február 1-től
  2. január
  3. napjáig 1.368.000 forint törlesztőrészletet teljesített, majd 9.329.496 forintot fizetett meg végtörlesztésként, összesen 10.697.496 forintot, amelynek 1/2 részét, azaz 5.348.748 forintot köteles a felperes megtéríteni. [40] A felperes a 2.400.000 forint szociálpolitikai kedvezményből a rá eső 1.200.000 forintot visszafizette, így 600.000 forintot köteles az alperes a részére megtéríteni. Így a felperesnek összesen 6.375.752 forint jár. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [41] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően helyezze hatályon kívül és kötelezze az eljárt bíróságokat új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Másodlagosan a jogerős ítéletet változtassa meg és a keresetet utasítsa el. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát anyagi jogilag a Csjt.
  4. §
(2)bekezdésére, eljárásjogilag a régi Pp. 164. §
(1)bekezdésére alapította. [42] A jogerős ítélet (visszautalva az elsőfokú bíróság ítéletére) sérti a Csjt. 27. §
(2)bekezdését, mivel a házastársi közös vagyont nem a házassági vagyonjogi szerződés szabályai szerint számolta el. [43] A jogerős ítélet tényként elfogadta el a szerződés megkötését, ugyanakkor az abban foglaltakat figyelmen kívül hagyta. Az érvényes szerződés rendelkezései pedig mind a szerződést kötő feleket, mind az eljáró bíróságokat kötik. [44] Az alperes részletesen elemezte a házassági vagyonjogi szerződés tartalmát. A perben nem volt vitatott, hogy a telek a különvagyona, amelyen jelentős beruházással új lakóház épült. Kétségtelen, hogy az építkezésre adóstársként 12.000.000 forint CHF alapú hitelt vettek fel és igénybe vették a 2.400.000 forint szociálpolitikai támogatást is. A felvett hitelt és támogatást azonban ténylegesen nem az építkezésre használták fel, annak forrása valójában az ingatlanfejlesztői tevékenysége során értékesített különvagyoni ingatlanok eladási ára volt. [45] Az alperes a hitel különadósság jellegét is levezette. A jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta, hogy a házassági vagyonjogi megállapodás szerint a felperes csak a háztartás fenntartásának költségeihez volt köteles hozzájárulni, azaz az ingatlan fejlesztésére felvett hitel visszafizetésének kötelezettsége nem terhelte és nem is járult hozzá. Kizárólag ezzel magyarázható, hogy az életközösség megszűnését követően a hitel részleteit, a végtörlesztést kizárólag ő teljesítette. A felperes is betartotta a szerződés 3. pontjában vállalt kötelezettséget, mivel soha nem fizetett. Ráadásul ebben az időszakban olyan jövedelme sem volt, amelyből bármilyen költség megfizetésére képes lett volna. [46] A létrejött és érvényes szerződés alapján - a bizonyítási teher helyes kiosztása esetén - a régi Pp. 164. §
(1)bekezdésének megfelelően a felperest terhelte volna a házassági vagyonjogi megállapodás rendelkezéseivel szemben a bizonyítás kötelezettsége, amelynek viszont nem tett eleget. A másodfokú bíróság - a számítási hiba korrigálását meghaladóan - a Csjt. szabályai szerint számolt el és figyelmen kívül hagyta a házassági vagyonjogi megállapodást. A szerződés alapján ugyanis a felperest a felépítmény tekintetében dologi jogi és elszámolási igény sem illeti meg. [47] A vagyonjogi szerződés a vagyonkeveredés elkerülését célozta és ez kiterjedt az ingatlan különvagyoni jellegének megőrzésére is. Az alperes azzal is érvelt, hogy miután a felvett pénzintézeti hitelt - függetlenül a felhasználásától - kizárólag ő fizette vissza, a felperes alappal sem kötelmi, sem tulajdoni igényt nem érvényesíthet. Tévesen állapította meg tehát a másodfokú bíróság ennek megfelelően a 19/100-ad tulajdoni hányadot. [48] Jogszabálysértő a szociálpolitikai támogatás elszámolása. A maga részéről a támogatási feltételeket maradéktalanul betartotta, az ingatlanban életvitelszerűen lakott és lakik. A felperes volt az, aki a támogatási szerződést megszegve, az ingatlanból a közös gyermekekkel elköltözködött. Nem vitás, hogy a felperes a támogatás összegének felét, 1.200.000 forintot visszafizetett, ez azonban kizárólag az ő szerződésszegő magatartásának következménye. [49] A felperes érdemi felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Rámutatott, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalmában az elsőfokú ítélet megállapításait vitatja, holott felülvizsgálat a jogerős ítélet jogszabálysértésével szemben terjeszthető elő. [50] Az alperes tévesen sérelmezi a szerződés mellőzését. A szerződésben a felek kifejezetten kinyilvánították a különvagyonokat meghaladó életközösség alatti szerzés közös vagyoni jellegét, az szerződés nem tartalmaz olyan rendelkezést, miszerint az építkezés automatikusan különvagyont keletkeztet. A perben az alperes a teljes beruházás különvagyoni forrását kétséget kizáróan nem bizonyította, a különvagyoni telken megvalósult építkezés nem azonos a különvagyon fenntartásával, így nem minősíthető különvagyonnak a hitel, illetve a szociálpolitikai kedvezmény felvétele sem. A Kúria döntése és jogi indokai [51] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. [52] A lakáscélú támogatásra vonatkozó felülvizsgálati kérelem érdemben nem vizsgálható. Az alperes az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az elsőfokú bíróságnak az 1.200.000 forint elszámolására vonatkozó döntését nem támadta. A másodfokú bíróság a régi Pp. 253. §
(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletében a lakáscélú támogatással kapcsolatos elsőfokú ítéleti döntést fellebbezés hiányában - nem érintette. A régi Pp. 270. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálatot a jogerős ítélet jogszabálysértésére hivatkozással lehet kérni, a jogerős ítélet nem támadható olyan kérdésben, amely nem volt az elsőfokú és/vagy a másodfokú eljárás tárgya (BH 2002.283.). [53] Az érdemben elbírálandó felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. [54] A Csjt. 27. §
(2)bekezdése - a jogerős ítélet helytálló megállapítására visszautalva - arra ad módot, hogy a házasulók, illetve a házastársak az egymás közötti vagyoni viszonyaikat a házassági életközösség tartamára szerződéssel rendezzék és a szerződésben a törvény rendelkezéseitől eltérően határozzák meg, mely vagyon kerül a közös vagy a különvagyonba. [55] A vagyonjogi szerződésben foglalt jognyilatkozat tartalma két csoportra osztható: egyrészt a házassági vagyonjog szempontjából lényeges tényeket feltüntető állapotrögzítő nyilatkozatokra, másrészt a házassági vagyonjogi viszonyokról rendelkező nyilatkozatokra. Az állapotrögzítés a házasságba bevitt vagyon alvagyoni jellegére vonatkozó nyilatkozat, és tényleges házassági vagyonjogi szerződésnek nem tekinthető (mivel a jövőbeni gazdálkodási módról nem rendelkezik). Az alaki előírásnak megfelelő, teljes bizonyító erejű okiratba foglalt állapotrögzítés vita esetén a régi Pp. 196. §-nak megfelelően a bizonyítási terhet fordítja meg (az okirattal szemben kell bizonyítani, hogy az abban foglaltak nem felelnek meg a valóságnak). [56] A tényleges házassági vagyonjogi szerződés arról való rendelkezés, hogy a szerződő felek a törvényes vagyonjogi rendszertől mennyiben és milyen módon kívánnak eltérni. A szerződés tartalmát a felek az akkor hatályos Csjt. 31. §
(5)bekezdése alapján alkalmazandó régi Ptk. 200. §
(1)bekezdése értelmében szabadon állapíthatták meg (amennyiben azt jogszabály nem tiltotta) és a szerződés létrejöttéhez a régi Ptk. 205. §
(2)bekezdése szerint a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodás volt szükséges. [57] Tény, hogy a felek között
  1. március 21-én érvényesen létrejött a szerződés. Az
  2. pontban a felek állapotrögzítő nyilatkozatot tettek: az alperes különvagyontárgyait feltüntették és a felperes azok alvagyoni jellegét nem vitatta, illetve az ingatlannyilvántartás szerint kizárólagos tulajdonában álló ingatlan tekintetében elismerte, hogy a vételárat az alperes a különvagyonából adta át a részére. [58] A szerződés
  3. pontja egy rendelkezésében tért el a Csjt. törvényes vagyonjogi szabályozásától: a különvagyon hasznát - a törvény közös vagyoni szabályozása helyett - különvagyonként rögzítette. Ezt meghaladóan viszont eltérést nem tartalmaz, a törvényes vagyonjogi rendszer szabályai szerint a különvagyon értékén szerzett vagyontárgy különvagyon [Csjt.
  4. §
(1)bekezdés d) pont], az ingatlanok állagmegóvása, a rájuk fordított fenntartási költségek a különvagyont terhelik (különadósság), és a közös vagyonból történt (vélelmezett) teljesítés esetén a házastárs a Csjt. 31. §
(2)bekezdése alapján megtérítési igényt (lényeges és tartós beruházás esetén tulajdoni igényt) érvényesíthet. [59] Tévesen hivatkozott az alperes a felépítmény különvagyoni jellegének alátámasztásául a beruházás különvagyon fenntartási jellegével. Valamely vagyontárgy fenntartása (állagmegőrzése), az azzal kapcsolatos kiadások viselése és egy új építmény kivitelezése között nyelvtanilag és fogalmilag sem áll fenn összefüggés. [60] A felek a szerződés megkötése után alig több mint két hónappal kapták meg építési engedélyt (2006. május 9.), nem volt tehát jogi akadálya annak, hogy a szerződés megkötésekor hatályos régi Ptk. 137. §
(3)bekezdése alapján az építkezéssel létrejött polgári jogi közös tulajdon keletkezését előzetesen a házassági vagyonjogi szerződésbe, utóbb külön megállapodásba foglalással kizárják. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy felek közötti vagyonjogi szerződés az építkezésre kitételt nem tartalmazott és a felek nem vitatottan külön megállapodást sem kötöttek. Ebből következően - eltérő megállapodás hiányában - a perbeli ingatlanon megvalósult felépítményre a Csjt. 31. §
(5)bekezdése alapján a Ptk. 137. §
(3)bekezdése (a ráépítés tulajdonjogot keletkeztető volta) miatt a házastársak egymás közötti belső jogviszonyára irányadó Csjt. 27. §
(1)bekezdése alkalmazandó. [61] Mindezek alapján az eljárt bíróságok helyesen és a jogszabályoknak megfelelően rendelkeztek a szerződéssel nem érintett felépítmény vélelmezett alvagyoni jellegéről. Az építkezésre a Csjt. 27. §
(1)bekezdésében foglalt törvényi vélelem az irányadó: mindaz amit a felek a házassági életközösség alatt együttesen vagy külön-külön szereznek (a szerződésben kikötött különvagyon haszna kivételével) a felek közös vagyonának minősül. [62] A kifejtettekből következően tévesen állította az alperes a régi Pp. 164. §
(1)bekezdésének megsértését. A szerződésben a felek építkezéssel kapcsolatos nyilatkozatot nem tettek. Az okirat ténye önmagában a bizonyítási kötelezettséget nem fordítja meg, ha a bizonyítandó adatot, tényt, nyilatkozatot az okirat maga nem tartalmazza. A perben - az eljárt bíróságok helyes álláspontjának megfelelően - a szerződéssel szembeni bizonyítási kötelezettség fel sem merülhetett, nincs olyan körülmény, amely a bizonyítási teher megfordítását eredményezte (volna). A Kúria megjegyzi, hogy az alperes a konkrét jogszabályhely [régi Pp. 3. §
(3)bekezdés] megjelölése nélkül sérelmezte a régi Pp. 164. §
(1)bekezdésébe ütközés miatt a bizonyítási kötelezettségét. [63] A felek közösen vették fel a CHF alapú hitelt és igényelték a szociálpolitikai támogatást. Közös vagyon a házastársaknak a lakásépítéshez nyújtott támogatás (BH 1997.190.-II.), amelyet akkor is közös adósságként kell elszámolni, ha a visszatérítés alóli mentesülés feltételeit csak az egyik házastárs teljesítette (BH 2000.108.). Az alperesnek tehát nem azt kellett bizonyítania, hogy az építkezés teljes költségeit kitevő különvagyonnal rendelkezett, hanem azt: a 14.400.000 forintot nem az építkezésre fordította. Ezt viszont az alperes - a Korm. rendelet előírásával szemben kétséget kizáróan bizonyítani nem tudta. [64] Nem értelmezhető az alperesnek hitel teljesítése és a felperes háztartáshoz való hozzájárulása közötti összefüggésre vonatkozó okfejtése. A házassági életközösség alatt a felek jövedelmei a közös vagyont gyarapítják (BH 1994.34.), ami nem azonos a különvagyoni vagyontárgyak hasznával, tehát a különvagyoni gazdasági társaságból kapott bérjövedelem nem tekinthető az adott gazdasági társaság tulajdonosait megillető és felosztott nyereségnek. A felek a szerződésben nem a teljes vagyonelkülönítésben állapodtak meg, a megszerzett jövedelmek közötti aránytalanság pedig a Csjt. 27. §
(1)bekezdése alapján a jogvita elbírálásánál nem releváns. [65] A házastársak egymás közötti belső jogviszonyában a Csjt. 27. §
(1)bekezdése szerint nem csupán az aktív vagyontárgyak, hanem a passzív vagyontárgyak tekintetében is törvényi vélelem szól amellett, hogy az életközösség megszűnésekor fennálló vagyoni tárgyú kötelezettségek az életközösség időtartama alatt keletkeztek és a házastársak közös kötelezettségét (tartozását) képezik. A vélelem megdönthető annak bizonyításával, hogy az adott pénztartozás vagy egyéb kötelezettség a házasfelek valamelyikének a különadóssága. A házastársak közös vagy valamelyik házastárs által külön megkötött szerződésen alapuló kötelezettségvállalása nem a szerződés közös- vagy külön ügylet jellegétől, hanem a Csjt. 27. §
(1)bekezdésétől és a 28. §
(2)bekezdésétől függően minősül közös vagy különadósságnak. [66] Nem volt vitás, hogy a felek a kölcsönt az építkezésre vették fel, ahogy a szociálpolitikai kedvezmény igénylését is erre alapítva kérték. A korábban kifejtettek alapján az építkezés közös vagyoni jellegét vélelmezni kell (a szerződésben ettől eltérően nem rendelkeztek) a kölcsön és a támogatás közös vagyoni jellege vélelmezendő. [67] A különadósság három fő csoportra osztható:
  1. az életközösség előtt keletkezett tartozások;
  2. a különvagyon tárgyait terhelő tartozások és az azok megszerzésével kapcsolatban keletkezett kötelezettségek;
  3. a házastársaknak az életközösség alatt keletkezett olyan kötelezettségei, amelyekért a Csjt.
  4. §-a értelmében a másik házastárs a közös vagyoni illetősége erejéig sem felel. [68] Az adott esetben az
  5. pont értelemszerűen nem jön szóba, miután a felek a kölcsönt és a szociálpolitikai kedvezményt az életközösség alatt vették fel. A hitel nem a telket terhelő tartozás volt (és nem függött össze a megszerzésével sem), a szociálpolitikai támogatás és a telekingatlan megszerzése között ok-okozati összefüggés nincs (
  6. pont). [69] A közös adósság törvényi vélelmét (
  7. pont) az alperes sikerrel nem döntötte meg. Önmagában az, hogy az életközösség megszűnése után a törlesztést és a végtörlesztést egyedül teljesítette a felvett hitel és az állam által nyújtott kedvezmény alvagyoni jellegét nem módosítja és a javára tulajdonjogot nem, kizárólag kötelmi, elszámolási igényt keletkeztet (ahogy az EBH 1999.24.számú határozat alapján a különadósság közös törlesztése sem alapoz meg dologi jogi igényt). Az építkezésre felvett hitel és szociálpolitikai támogatás a különvagyon fenntartásaként - a korábban kifejtetteknek megfelelően - nem értelmezhető. [70] A fentiek alapján a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a régi Pp.
  8. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [71] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §
(1)bekezdése szerint tárgyalás tartásával bírálta el. [72] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre. A régi Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárással felmerült arányos költségei megfizetésére, amelynek mértékét a Kúria a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(5)-
(6)bekezdése alapján határozta meg. [73] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése szerint számított és az alperes által lerótt felülvizsgálati eljárási illeték az alperes terhén marad. Budapest,
  1. február
  2. dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Fekete Orsolya s.k. bíró A kiadmány hiteléül:

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.