Bf.346/2020/6 – Szegedi Ítélőtábla

(3)bekezdés], ezért őt 2 év szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette, és a próbaidő tartamára elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét. Akként rendelkezett, hogy a szabadságvesztést - annak esetleges végrehajtása esetén - börtönben kell végrehajtani és abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe - annak esetleges végrehajtása esetén - beszámította a vádlott által

1. március
2. napjától
3. április
4. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett az eljárás során elfoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat 149.777,- forint bűnügyi költség viselésére. [2] Az elsőfokú bíróság ítélte ellen az ügyész jelentett fellebbezést a vádlott terhére súlyosítás érdekében, a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése mellőzése, a szabadságvesztés mértékének lényeges felemelése és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása érdekében. [3] A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.153/2020/
5. számú átiratában az ügyészi fellebbezést annak indokaival egyezően fenntartotta. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
6. §

(3),

(5)és

(7)bekezdésében írtak szerint korlátozott terjedelemben bírálja felül. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint, az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályokat megtartva folytatta le, az ítélet írásba foglalásakor a jogi indokolás terjedelmét illetően a Be. 562. §

(2)bekezdése alapján járt el. A megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekményt is törvényesen minősítette. [4] A büntetés kiszabása körében helyesen sorolta fel a bűnösségi körülményeket, azonban azokat a főügyészség véleménye szerint nem súlyuknak megfelelően értékelte. A törvényszék helyesen ítélte a vádlottat szabadságvesztésre, azonban tévedett, amikor azt a középmértéket el nem érő tartamban állapította meg és ezen felül a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére is lehetőséget látott. A vádlott kitartóan, gátlástalanul követte el a bűncselekményt és ezeket a körülményeket értékelve nem indokolt a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése. Az ügyészség álláspontja szerint, az iránydó középmértéket megközelítő szabadságvesztés büntetés kiszabása igazodna megfelelően a bűncselekmény konkrét tárgyi súlyához és a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokához. A komoly tárgyi súlyú bűncselekményt elkövető vádlott méltatlan arra, hogy a közügyekben részt vegyen, így azoktól őt el kell tiltani. Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát súlyosítsa, a vádlottat közügyektől eltiltásra is ítélje, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére és a pártfogó felügyelet elrendelésére vonatkozó rendelkezést mellőzze, egyebekben az elsőfokú ítéltet hagyja helyben. [5] A kiszabott büntetés súlyosítás érdekében bejelentett fellebbezés alapos. [6] Jelen ügyben a fellebbezés bejelentésére kizárólag a vádlott terhére, a kiszabott büntetés súlyosítsa érdekében került sor [Be. 583. §

(3)bekezdés a) pont]. A Be. 590. §

(3)bekezdése szerint, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel sérelmezett rendelkezését, illetve részét bírálja felül. [7] A Be. 590. §

(5)bekezdése alapján a másodfokú bíróság, a Be. 590. §

(3)és

(4)bekezdésében meghatározott, az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálja az elsőfokú bírósági eljárást, és ennek során vizsgálja: a) azon eljárási szabályok megtartását, amelyek megsértése esetén a Be. 607. §

(1)bekezdése, valamint a 608. §

(1)bekezdése alapján az ítéletet hatályon kívül kell helyezni,

1. b)a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezést, ha a terheltet fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni,
2. c)a bűncselekmény minősítése vonatkozó rendelkezést, továbbá
3. d)a büntetés kiszabására, vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezést. [8] A Be. 591. §

(2)bekezdés a) pontja szerint, a másodfokú bíróság nem vizsgálja az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, ha a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentették be. [9] Az ítélőtábla e jogszabályi keretek között elvégzett korlátozott felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályokat megtartva, a Be. LXXVIII. és a Be. XCVIII. Fejezeteiben részletezett eljárási szabályoknak megfelelőn folytatta le, az ítélet írásba foglalásakor a jogi indokolás terjedelmét illetően a Be. 562. §

(2)bekezdése, és az 564. §

(4)bekezdése szerint járt el. [10] Az elsőfokú bíróság az általa megállapított - és a másodfokú bíróság által nem vizsgált - tényállás alapján helyesen következtetett a vádlott bűnösségére és a terhére rótt bűncselekmény minősítése is törvényes. [11] Az ítélet szerkesztése körében megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a vádlott személyi körülményei nem képezik a tényállás részét, a Be. 561. §

(3)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjában írtakra tekintettel. [12] A jogi indokolás körében az ítélet 4. oldal huszadik bekezdésében írtakat a másodfokú bíróság akként helyesbítette, hogy a vádlottnak az emberölési cselekményre vonatkozóan részletes terve volt, tervének megvalósítása érdekében kért segítséget [tanú neve] nevű ismerősétől, így nem [tanú neve] felé intézett felhívása, hanem a terv végrehajtásához szükséges segítő társ megszerzésére irányuló magatartás minősül a bűncselekmény elkövetését könnyítő feltétel biztosításának. [13] A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság a vádlott javára és terhére értékelhető körülményeket szinte maradéktalanul értékelte, azt a másodfokú bíróság csupán annyival egészítette ki, hogy további enyhítő körülményként értékelte a vádlott megromlott egészségügyi állapotát. Mozgásszervi problémái ugyanis orvosi iratokkal alátámasztottak és az elsőfokú bíróság által hivatkozott igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény is azt a ténymegállapítást tette, hogy ezen problémákat meghaladóan belszervi és mozgásszervi állapota lényegében korának megfelelő. [14] További súlyosító körülményként értékelte a vádlott terhére a másodfokú bíróság, hogy a bűncselekményt barátja, vele bizalmi kapcsolatban lévő személy sérelmére követte el. [15] Az így helyesbített, illetve kiegészített bűnösségi körülményekre is figyelemmel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott vonatkozásában a Btk. 79. §-ban meghatározott büntetési célok kizárólag szabadságvesztés büntetés alkalmazásával érhetőek el. A hivatkozott törvényhely szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. Az emberölés előkészületének bűntette nagy tárgyi súlyú bűncselekmény, amit kifejez a kiszabható büntetés mértéke is. A kiszabható büntetés középmértéke jelen esetben három év szabadságvesztés, a bíróságnak ebből kell kiindulnia a büntetés tartamának meghatározása során, ettől a súlyosító és enyhítő körülményekre tekintettel térhet el. Az elsőfokú bíróság a büntetés tartamának meghatározásánál az enyhítő körülmények túlsúlyára tekintettel helyesen szabott ki a középmértéknél enyhébb büntetést, tévedett azonban, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a büntetés céljai a büntetés végrehajtása nélkül, annak próbaidőre történő felfüggesztésével is elérhetőek. A bűncselekmény tárgyi súlyára, a vádlott kitartó szándékára, a sértettel fennálló ismeretségi, bizalmi viszonyára figyelemmel ugyanis nem lehet levonni alappal azt a következtetést, hogy a speciális büntetési célok már felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabásával is elérhetőek lennének. A vádlottat nyereségvágy motiválta barátja megölésére, és gátlástalan módon vele vitette el magát [tanú]-hoz, hogy tervének végrehajtásához segítséget kérjen. Szem előtt tartva a büntetési célok közül az általános megelőzést, azaz a generális prevenciót is, az ítélőtábla álláspontja szerint a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére lehetőség nincsen, ezért a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. [16] A bűncselekmény tárgyi súlyára tekintettel, az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a vádlott méltatlan arra, hogy a közügyekben részt vegyen, így azoktól a Btk. 61. §

(1)bekezdésében foglalt rendelkezés alapján, a Btk. 62. §

(1)bekezdésében meghatározott tartam keretei között eltiltotta. [17] Figyelemmel arra, hogy a vádlottal szemben, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés került kiszabásra, a másodfokú bíróság a Btk. 69. §

(1)és

(2)bekezdése alapján, a pártfogó felügyelet elrendelésre vonatkozó rendelkezést mellőzte. [18] A másodfokú bíróság a Btk. 37. §

(2)bekezdés a) pontja szerint börtönben rendelte végrehajtani a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést, és megállapította, hogy a Btk. 38. §

(1)és

(2)bekezdése a) alapján a büntetésből kétharmad rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdésében foglalt rendelkezés szerint rendelte beszámítani a vádlott által előzetes fogvartásban töltött időt. [19] A fent részletezettekre tekintettel a másodfokú bíróság, az ügyész által, a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében bejelentett fellebbezést alaposnak ítélte, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdés alapján, a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. §

(1)bekezdés alapján helybenhagyta. [20] A másodfokú bíróság a vádlott jelenlegi tartózkodási helyét a Be. 561. §

(2)bekezdés d) pontja alapján, figyelemmel a Be. 184. §

(2)bekezdés f) pontjára és a Be. 10. §

(1)bekezdés

1. pontjában írtakra a rendelkezésre álló iratok adatai alapján megállapította. [21] Az ítélet ellen a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján fellebbezésnek helye nincs. ,

1. szeptember
2. . Joó Attila s. k. a tanács elnöke . Katona Dorottya s. k. előadó bíró . Kiss Dániel s. k. bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.III.346/2020/
3. számú ítélete és a Szolnoki Törvényszék 8.B.343/2020/
4. számú ítéletének jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. ,
5. szeptember
6. . Joó Attila s. k. a tanács elnöke