← Magyarország

Kfv.35719/2019/6 – Kúria

Obsah (5)Art. 195Art. 141Art. 54Art. 46Art. 271

A határozat elvi tartalma:

adózó

adókivetés útján megállapított telekadó alapjául szolgáló adatbejelentését önellenőrzéssel nem módosíthatja, ezért

Art. 195

. §-a alapján önellenőrzést nem nyújthat be,

onban nincs elzárva attól, hogy

Art. 141. §

(8)bekezdése alapján kérje

adókivetés útján megállapított telekadó alapjául szolgáló adatbejelentés módosítását, figyelemmel arra, hogy a telekadó kivetés alapjául szolgáló önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközik. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélet

ügy száma: Kfv.I.35.719/2019/6. A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke Dr. Szabó László előadó bíró Dr. Stefancsik Márta bíró A felperes: A felperes képviselője: Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Kelemen Dániel ügyvéd)

alperes:

alperes képviselője: Dr. Czigány Eszter kamarai jogtanácsos A per tárgya: helyi adóügyben hozott közigazgatási határozat elleni közigazgatási per A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

elsőfokú bíróság határozatának száma: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

  1. október 20-án kelt 16.K.27.159/2019/
  2. számú jogerős ítélete Rendelkező rész A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.27.159/2019/
  3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi,

alperes 2018. november 22-én kelt végzését

elsőfokú hatóság végzésére kiterjedő hatállyal megsemmisíti és

elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi. Kötelezi

alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 300.000 (

az háromszázezer) forint elsőfokú és 200.000 (

az kétszázezer) forint felülvizsgálati eljárásban felmerült eljárási költséget.

elsőfokú eljárás során felmerült 30.000 (

az harmincezer) forint és a felülvizsgálati eljárás során felmerült 70.000 (

az hetvenezer) forint eljárási illeték

állam terhén marad.

ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes tulajdonában vannak a Sz. .../3 és .../4 helyrajzi számú külterületi telkek, melyek után Sz. Nagyközség Önkormányzat Jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 20122018. évekre a felperes adatbejelentése alapján telekadót vetett ki. [2] [3] [4] A felperes a 2018. szeptember 10-én kelt,

elsőfokú hatósághoz benyújtott beadványában kérte a 2012-2018. évekre - állítása szerint - jogszabálysértő módon kivetett telekadó kötelezettség mérséklését úgy, hogy a felperes telekadó fizetési kötelezettségét 1.323.771.180 forint helyett nulla forintban határozzák meg. Álláspontja szerint

önkormányzati rendeletek szerinti adómérték meghatározása jogszabálysértő, diszkriminatív, továbbá konfiskáló jellegű a felperes teherbíró képességéhez és

ingatlanok értékéhez viszonyítva. Kérelmét

adózás rendjéről szóló

  1. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.)
  2. §-ára és
  3. §-ára alapította, melynek értelmében

adóhatóság

önellenőrzés előterjesztésétől számított tizenöt napon belül - ellenőrzés lefolytatása nélkül - határozattal bírálja el

adózó önellenőrzését, ha

önellenőrzést

adózó kizárólag arra hivatkozással terjeszti elő, hogy

adókötelezettséget megállapító önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközik, feltéve, hogy a Kúria e kérdésben hozott döntésének kihirdetésére

önellenőrzés előterjesztésekor még nem került sor, vagy

önellenőrzés a kihirdetett döntésben foglaltaknak nem felel meg.

elsőfokú hatóság a 2018. szeptember 25-én kelt végzésével a felperes kérelmét visszautasította

adóigazgatási rendtartásról szóló

  1. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.)
  2. § c) pontja alapján. Indokolása szerint

Art. 54. §-a és 195.

§-a alapján telekadó fizetési kötelezettség esetében önellenőrzésre nincs mód, figyelemmel arra, hogy e rendelkezések csak

önadózással bevallott adónemek esetében teszik lehetővé

önellenőrzés benyújtását. A telekadó adónem

onban kivetéses jellegű, melyre vonatkozóan a hivatkozott jogszabályhelyek

önellenőrzés benyújtását nem teszik lehetővé.

Art.-ban nem szerepel

a 2018. január 1-jéig hatályos,

adózás rendjéről szóló

  1. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.)
  2. §

(1)bekezdésében szereplő kitétel, amely a kivetéses adónemeket egységesen rendelte kezelni

önadózás keretében bevallásra kerülő adónemekkel. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a

  1. november 22-én kelt PE/040/033673/
  2. ügyiratszámú végzésével

elsőfokú végzést

indokolás megváltoztatásával helybenhagyta.

indokolást csak annyiban változtatta meg, hogy mellőzte

elsőfokú végzésben szereplő régi Art. rendelkezéseire történt hivatkozást, egyebekben

elsőfokú hatóság álláspontjával

önellenőrzés visszautasítása tekintetében maradéktalanul egyetértett. A kereseti kérelem és

alperes védekezése [5] [6] [7] A felperes

alperes végzésével szembeni keresetben elsődlegesen kérte

alperes végzésének elsőfokú végzésre is kiterjedő megváltoztatását úgy, hogy

elsőfokú bíróság állapítsa meg e végzéseknek

Art. 195. §-ába és 141. §

(8)bekezdésébe ütközését és egyben mondja ki

t, hogy a jelen ügyben alkalmazni kell

Art. 195

. §-át, másodlagosan kérte

alperes végzésének elsőfokú végzésre is kiterjedő megsemmisítését, és

elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését. Kezdeményezte, hogy

elsőfokú bíróság indítványozza a Kúria Önkormányzati Tanácsánál a 2012-2018-as időszakban fizetendő telekadót szabályozó önkormányzati rendeletek más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló eljárást. Álláspontja szerint

alperes tévesen értelmezte

Art. 195

. §-át, ezzel megfosztotta a felperest a törvénysértő önkormányzati rendeletek feletti törvényességi felügyeleti eljárástól, valamint korlátozta a Kúria normakontroll hatáskörét.

Art. 195

. §-a a Kúria normakontroll hatásköréhez kapcsolódó jogintézményt szabályoz,

Art. ezen rendelkezését nem

önadózásra, illetve önellenőrzésre vonatkozó eljárási szabályok tükrében kell értelmezni, hanem a Kúria normakontroll hatáskörének elérését szolgáló intézményként, [8] [9] mely célnak csak akkor felelhet meg, ha alkalmas

on adókötelezettségek korrigálására is, amelyek kivetéses adó kapcsán állnak fenn. Ezen értelmezést támogatja a Kúria Önkormányzati Tanácsának hatáskör értelmezése keretében megfogalmazott hézagmentesség elvének érvényesülése is, ez pedig megkívánja, hogy ne maradjanak törvényességi felülvizsgálat nélkül a kivetéses adónemeket szabályozó önkormányzati rendeletek sem. Előadta, hogy

Art. 141. §

(8)bekezdése lehetővé teszi a telekadó „önellenőrzését", ugyanis megengedi

adókötelezettség megállapításának alapjául szolgáló adatszolgáltatás adózói kezdeményezésre történő módosítását, mely megfeleltethető

önellenőrzésnek.

alperes eljárása sérti

Air. 46. §

(1)bekezdésében rögzített tartalom szerinti elbírálás elvét is, a kérelmet

Art. 195. §-a és 141. §

(8)bekezdése alapján indokolt elbírálni, ugyanis

kizárólag

önkormányzati rendelet helyi adókról szóló törvény-, illetve alaptörvényellenességére hivatkozik.

Air. 48. § c) pontjában foglalt feltétel nem áll fenn, mert

Art. 195

. §-a speciális eljárásban rendeli elbírálni a kérelmében foglaltakat.

alperes védiratában a döntésében foglalt indokokkal egyezően kérte a kereset elutasítását.

elsőfokú ítélet [10] [11] [12]

elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.

ítéletét

Air. 46. §

(1)bekezdésére, 48. § c) pontjára,

Art. 46. §

(1)bekezdés a), d) pontjaira, 48. §
(1)bekezdésére, 141. §
(2),
(8)bekezdéseire, 54. §
(1)bekezdésére és 195. §-ára alapította. A felek között nem képezte vita tárgyát, hogy a telekadó kivetéses adónem és nem tartozik

önadózásos adónemek közé.

Art. 54. §

(1)bekezdése egyértelműen nevesíti, hogy

önadózás, illetve

adóbeszedés útján megállapított, vagy megállapítani elmulasztott adót, adóalapot és költségvetési támogatást helyesbítheti

adózó,

az

önellenőrzést nem terjeszti ki a kivetéses adónemekre. Ezzel összhangban

Art. 195

. §-a egyértelműen megjelöli, hogy

adott jogszabályhely önellenőrzés esetén alkalmazható.

t. 141. §

(8)bekezdése külön szabályozza a kivetéses adónemekre vonatkozóan

adókötelezettség utólagos korrigálásának lehetőségét, mint

adatbejelentés módosítását. Abból, hogy a kivetéses adónemekben fennálló adókötelezettség utólagos módosítására

Art. 141. §

(8)bekezdésének külön rendelkezése alapján van lehetőség és

önellenőrzés megjelölés kizárólag

önadózás, illetve

adóbeszedés alapján megállapított adó módosítására irányadó,

Art. pedig nem tartalmaz a régi Art. 13. §

(1)bekezdéséhez hasonló, a két jogintézményt összekapcsoló rendelkezést,

következik, hogy

Art. 195

. §-ának első fordulata a jogszabályhely alkalmazási körét leszűkíti.

Art. 195

. §-a csak önellenőrzés esetén alkalmazható, kivetéses adónemekre nem.

Art. 195

. §-ában szereplő normakontroll lehetősége

adónemek vonatkozásában szűkebb körűvé vált, nem terjed ki a kivetéses adónemekre,

Art. 195

. §-ából következő eredményt csak a jogalkotó módosíthatja,

onban alapelvekre, illetve rendszertani és történeti értelmezésre támaszkodó jogértelmezéssel

Art. 195. §-a a kivetéses adónemekre nem terjeszthető ki.

A kúriai normakontroll lehetősége nem szűnt meg a kivetéses adónemek tekintetében,

onban

t a jogalkotó

adókivető határozatokkal szembeni jogorvoslat, majd bírósági felülvizsgálat keretében teszi lehetővé.

elsőfokú bíróságnak

t kellett eldöntenie, hogy a kivetéses adónem esetében

Art. 195

. §-a alkalmazható-e, illetve hogy a kérelem

Air. 48. § c) pontja alapján jogszerűen visszautasítható-e. Nem vizsgálta

adókivetés alapját képező önkormányzati rendeleteket, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtti eljárás kezdeményezésének a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 144. §-ába foglalt feltétele nem állt fenn. [13]

elsőfokú bíróság

alperes döntését járulékos közigazgatási cselekménynek tekintette, ezért

ügy érdemében egyszerűsített perben, tárgyaláson kívül határozott. Ennek alapján nem tulajdonított annak jelentőséget, hogy a felperes keresetében tárgyalás tartását kérte. A felülvizsgálati kérelem [14] [15] [16] [17] [18] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését,

elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését,

alperes végzésének

elsőfokú hatóság végzésére kiterjedő hatállyal történő megsemmisítését és

elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti

Art. 195. §-át.

Álláspontja szerint

Art. 195

. §-a a Kúria normakontroll hatásköréhez kapcsolódó sui generis jogintézményt szabályoz, mely

önellenőrzés definíciója szintjén nem tesz különbséget -

Art. 195

. §-a nem utaló jogi norma, abban nem történik hivatkozás arra, hogy

önellenőrzés alatt

Art. 54

. §-a értendő -

önadózás, illetve a kivetéses adózás rendszerébe tartozó adónemek között.

Art. 195

. §-a kifejezetten rögzíti, hogy

önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésére önellenőrzés keretében kell és lehet hivatkozni,

elsőfokú ítélet jogszabálysértése abban a téves következtetésben valósul meg, hogy

Art. 195

. §-a szerinti eljárás kizárólag

önadózás rendszerébe tartozó adók esetén vehető igénybe.

elsőfokú bíróság ezt a szűkítő értelmezését tovább szűkítette

zal, hogy kimondta: a kúriai normakontroll lehetősége nem szűnt meg a kivetéses adónemek tekintetében,

onban

t a jogalkotó

adókivető határozatokkal szembeni jogorvoslat, majd bírósági felülvizsgálat keretében teszi lehetővé. Nézete szerint

elsőfokú bíróság ezen értelmezése

t eredményezné, hogy önadózásos adók esetében elévülési időn belül kérhető a normakontroll eljárás, míg kivetéses adók esetében csak a kivető határozattal szembeni fellebbezés keretében,

Air. 124. §

(1)bekezdése szerinti 15 napos fellebbezési határidőn belül. Álláspontja szerint

Art. 195. §-a szerinti intézményben él tovább a régi Art.

124/B. §-a szerinti

onos jogalkotói céllal használt jogintézmény. A régi Art. és a jelenleg hatályos Art. vonatkozó szabályozása közötti egyetlen különbség, hogy a régi Art. - a jelenleg hatályos Art.-tal ellentétben - tartalmazott egy,

önellenőrzést és a kivetéses adónemeket összekötő szabályt

zal, hogy a régi Art. 13. §

(1)bekezdése kimondta: a jogkövetkezmények alkalmazása során

önellenőrzéssel esik egy tekintet alá, ha

adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kéri, adóbevallásának módosításával.

elsőfokú bíróságnak a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt a Kp. 144. §-a alapján normakontroll eljárást kellett volna kezdeményeznie.

Art. 195

. §-a szerinti jogintézmény természetéből adódóan

elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezése a közigazgatás pert megelőző közigazgatási eljárás formális megismétlését eredményezné valós tartalom nélkül, ugyanis a tényállás valamennyi eleme rendelkezésre áll,

eljárás során

elsőfokú adóhatóság és

alperes is csak elutasító határozatot hozhat, amellyel szemben kezdeményezhető bírósági felülvizsgálat során kérhető a Kúria eljárása. Álláspontja szerint

eljárás megismétlése

ügy érdemében nem eredményezne változást, hanem csupán

t eredményezné, hogy

ismételt eljárás lefolytatását követően a jelenlegi perrel

onos kérdésben kellene döntést hozni.

alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [19] [20] [21] [22] [23] [24] A felülvizsgálati kérelem alapos. A Kúria a Kp. 115. §

(2)bekezdése értelmében alkalmazandó 108. §
(1)bekezdése szerint a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül, a 120. §
(5)bekezdése értelmében

eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a jogerős határozat meghozatalakor a rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján dönt. A Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes

adókivetés útján megállapított telekadó bevallását utóbb módosíthatja-e arra hivatkozással, hogy a telekadó kivetés alapjául szolgáló önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközik. A Kúria ennek alapján vizsgálta

t is, hogy a kérelmet visszautasító végzés - mely nem minősül járulékos közigazgatási cselekménynek, ugyanis ez a döntés

adott ügy végleges rendezését szolgálja - jogszabályszerű volt-e. A régi Art. 124/B. §-ának szövege - a jelen ügyben nem releváns utolsó mondata nélkül

onos

Art. 195. §-ával.

A régi Art. 124/B. §-át

egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló

  1. évi LXI. törvény
  2. §-a iktatta be
  3. július 17-től hatályosan a régi Art. adóigazgatási eljárással kapcsolatos VII. fejezetének hatósági eljárással kapcsolatos címébe. A módosító törvény a régi Art. 124/B. §-nak beiktatásával lehetővé tette, hogy

adóhatóság ellenőrzés lefolytatása nélkül bírálja el

adózó önellenőrzését, ha

t

adózó kizárólag

adókötelezettséget előíró jogszabály alkotmányellenességére vagy közösségi jogrendbe ütközésére hivatkozással terjesztette elő. A régi Art. 124/B. §-a 2012. január 1-jei hatállyal kiegészült

zal a rendelkezéssel, hogy

önellenőrzést

önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésére figyelemmel is elő lehetett terjeszteni, figyelemmel arra, hogy

Alkotmánybíróság hatásköre ezen időponttól kezdődően megszűnt

önkormányzati rendeletek törvényességi vizsgálatával kapcsolatban.

ellenőrzés mellőzésével történő határozathozatalnak a régi Art. 124/B. §-a és

Art. 195

. §-a szerint csak akkor van helye, ha

adókötelezettséget megállapító jogszabály alkotmányellenességét (alaptörvény-ellenességét), vagy közösségi jogrendbe (

Európai Unió kötelező jogi aktusába), vagy

önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközését

arra hatáskörrel rendelkező szerv még nem állapította meg vagy adózó önellenőrzése

e tárgyban hozott döntésnek nem felel meg.

ellenőrzés mellőzése

ért indokolt, mert

adóhatóság ebben

esetben kizárólag jogkérdésben dönt és a döntéshozatalhoz

adózó írásban előterjesztett jognyilatkozatán kívül más bizonyíték megvizsgálására nincs szükség. Mivel

ellenőrzés mellőzésével történő határozathozatal elsődleges célja a közigazgatási (adóigazgatási) eljárás mielőbbi, költségkímélő lezárása és a jogkérdés előtt a bírói út megnyitása, a régi Art. 124/B. §-a külön kiemelte

t - a régi Art. szabályaiból egyébként levezethető - összefüggést, miszerint

önellenőrzést ellenőrzés lefolytatása nélkül elbíráló határozat ellen a régi Art. általános szabályainak megfelelően jogorvoslatnak (

adóigazgatási eljárásban fellebbezésnek és a jogerős másodfokú határozat ellen bírósági felülvizsgálatnak) van helye. A bírói út (

az a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás) mielőbbi megnyitása

ért lényeges, mert a jogszabály Alkotmányba (Alaptörvénybe), közösségi jogrendbe (

Európai Unió kötelező jogi aktusába) vagy más jogszabályba ütközés esetén a közigazgatási peres eljárásban van lehetőség a jogkérdést konkrét normakontroll eljárás keretében

Alkotmánybíróság,

Európai Unió Bírósága vagy a Kúria Önkormányzati Tanácsa elé utalni.

Art. 195

. §-a külön jogorvoslati joggal kapcsolatban rendelkezést nem tartalmaz,

onban

nem is szükséges, mivel

Art. szabályaiból egyébként is levezethető a régi Art. szabályai szerinti [25] [26] [27] [28] [29] [30] jogorvoslat lehetősége. A felperes

elsőfokú hatósághoz a kérelmét 2018. január 1-jét követően terjesztette elő, ezért

Art. rendelkezéseit kellett alkalmazni

Art. 271. §

(1)bekezdése alapján. A Kúria ezt követően vizsgálta, hogy a régi Art. 124/B. §-ához hasonló rendelkezést tartalmazó Art. 195. §-a a jelen ügyben alkalmazható-e vagy

adózónak van-e más lehetősége arra, hogy a kivetés útján megállapított telekadó alapjául szolgáló adatbejelentését utóbb módosítsa. A régi Art. és

Art. rendelkezései alapján

adót megállapítja

adózó önadózással,

adóhatóság bevallás alapján kivetéssel, kiszabással, illetve utólagos adómegállapítás keretében.

adót - ha törvény előírja -

adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni (önadózás). A jogi személy

adót - többek között a telekadó kivételével önadózással állapítja meg. A telekadót tehát a jogi személy adózó bevallása alapján

adóhatóság állapítja meg kivetéssel, mivel

t a régi Art. és

Art.

önadózás rendszeréből kivette [régi Art. 26. §

(1)-
(2)bekezdései, Art. 46. §
(1)bekezdés d) pontja, 141. §
(2)bekezdése].

adókivetés

adózó bevallása, bejelentése, illetőleg adatszolgáltatása alapján történik,

adóhatóság a fizetendő adóról,

adófizetés módjáról és idejéről, továbbá - ha a jogszabály előírja -

adóalapról,

adómentességről vagy

adókedvezményről a bevallás adatai alapján határoz.

adózó önadózás esetén jogosult

önellenőrzésre, a telekadó

onban nem tartozik

önadózás rendszerébe, ezért önellenőrzéssel [régi Art. 49. §

(1)bekezdése, Art. 54. §
(1)bekezdése] nem helyesbíthető. A régi Art. 13. §
(1)bekezdésének utolsó mondata tartalmazott egy olyan kapcsoló elemet, mely szerint a jogkövetkezmények alkalmazása során

önellenőrzéssel esett egy tekintet alá, ha

adózó a bevallása elfogadásával kivetett adó utólagos módosítását kérte, adóbevallásának módosításával.

Art. rendelkezései között a régi Art. 13. §

(1)bekezdéséhez hasonló rendelkezés nem található.

elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a telekadó önellenőrzéssel nem helyesbíthető, ezért

Art. 195

. §-a a jelen esetben nem alkalmazható, figyelemmel arra, hogy

Art. rendelkezései között nem található olyan rendelkezés, mint amilyet a régi Art. 13. §

(1)bekezdése tartalmazott. A Kúria álláspontja szerint

onban ebből nem

a jogkövetkezmény adódik, hogy

adózó

adókivetés útján megállapított telekadó alapjául szolgáló adatbejelentését utóbb nem módosíthatja. A Kúria a Kp. 115. §

(2)bekezdése alapján alkalmazandó 104. §
(2)bekezdése és 2. §
(4)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem tartalmát a tisztességes eljárás követelményének betartásával, a beadvány tartalmi elbírálásával vizsgálta, ugyanis a felperes már a kereseti kérelmében hivatkozott arra, hogy ha

Art. 195

. §-a nem alkalmazható, akkor

Art. 141. §

(8)bekezdése alapján módosíthatja

adókivetés alapjául szolgáló adatbejelentését. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a kereseti kérelmével tartalmilag megegyezően hivatkozott arra, hogy utóbb módosíthatja

adókivetés alapjául szolgáló adatbejelentését, figyelemmel arra, hogy

adókivetés alapjául szolgáló önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközik. A Kúria ezért vizsgálta

Art. 141. §

(8)bekezdésének alkalmazhatóságát.

Art. 141. §

(8)bekezdése alapján helyi kivetéses adó esetében

adózó adatbejelentését

adómegállapításhoz való jog elévülési idején belül - módosíthatja, kivéve, ha

adóhatóság

adót ellenőrzés során feltárt tényállás alapján állapította meg.

Air. 46. §

(1)bekezdése kimondja a kérelem tartalom szerinti elbírálásának elvét. Ez

t jelenti, hogy a kérelemben foglaltak alapján és nem a beadvány elnevezése szerint kell

adott intézkedéseket megtenni. Ezen jogszabályi rendelkezésből

következik, hogy a felperes

Art. 141. §

(8)bekezdése alapján

adókivetés útján megállapított telekadó alapjául szolgáló adatbejelentését módosíthatja többek között arra hivatkozással is, hogy

adókivetés alapjául szolgáló, a kérelmében megjelölt önkormányzati rendeletek más [31] [32] [33] [34] jogszabályba ütköznek.

Art. 141. §

(8)bekezdése nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a felperes ilyen indokra hivatkozással módosítsa

adatbejelentését.

alperes és

elsőfokú bíróság

zal követett el jogszabálysértést, hogy a tartalom szerinti elbírálás elvét megsértve nem a kérelem valódi tartama szerint bírálta el a felperes kérelmét. A felperes mint adókivetés útján adózó jogi személy

Art. 141. §

(8)bekezdésének figyelembe vételével jogosult volt bevallásának módosítását kérni arra hivatkozással, hogy a telekadó kivetés alapjául szolgáló önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközik. A módosítás iránti kérelemről

adóhatóságnak kellett volna érdemben határozatot hoznia, a kérelmet érdemi vizsgálat alá kellett volna vonnia és annak megalapozottságáról vagy alaptalanságáról határozat meghozatalával dönteni. Ennek értelmében téves

elsőfokú bíróságnak

álláspontja, mely szerint a felperes módosítási kérelme kapcsán

Air. 48. § c) pontja alkalmazható. A felperes kérelme érdemben nem került elbírálásra, ezért

új eljárásban a telekadóra vonatkozó jogszabályokat a közigazgatási szerveknek kell értelmezniük, alkalmazniuk és ha a megismételt eljárás során a felperes kérelme elutasításra kerül, úgy a felperes közigazgatási perben támadhatja

adóhatóság döntését, a közigazgatási perben kezdeményezheti, hogy

elsőfokú bíróság a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt indítványozzon konkrét normakontroll eljárást a Kp. 144. §-a alapján. A Kúria a fentiek alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet,

első-, másodfokú adóhatósági végzés nem felelt meg

Air. 46. §

(1)bekezdésének és

Art. 141. §

(8)bekezdésének, ezért a Kp. 121. §
(1)bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, valamint

alperes végzését

elsőfokú adóhatóság végzésére kiterjedő hatállyal megsemmisítette, és

elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.

új eljárásban

adóhatóságnak érdemben kell döntenie a felperes kérelméről. A döntés elvi tartalma [35]

adózó

adókivetés útján megállapított telekadó alapjául szolgáló adatbejelentését önellenőrzéssel nem módosíthatja, ezért

Art. 195

. §-a alapján önellenőrzést nem nyújthat be,

onban nincs elzárva attól, hogy

Art. 141. §

(8)bekezdése alapján kérje

adókivetés útján megállapított telekadó alapjául szolgáló adatbejelentés módosítását, figyelemmel arra, hogy a telekadó kivetés alapjául szolgáló önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközik. Záró rész [36]

alperes pervesztes lett, ezért a Kúria kötelezte, hogy a felperes jogi képviseletével kapcsolatban felmerült elsőfokú és felülvizsgálati eljárási perköltséget fizesse meg a Kp. 35. §

(1)bekezdés alapján alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló
  1. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)
  2. §
(1)és
(5)bekezdései alapján. [37] A Kúria

ügyvédi munkadíj meghatározásakor figyelemmel volt a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3),
(5)-
(6)bekezdéseire.

alperes pervesztes lett,

onban teljes személyes illetékmentessége miatt

elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás során felmerült eljárási illeték

állam terhén marad. [

illetékről szóló

  1. évi XCIII. törvény (Itv.)
  2. §

(1)bekezdés második mondata, 5. §
(1)bekezdés c) pontjának 1. fordulata, 45/A. §
(1)bekezdése, 50. §
(1)bekezdése, 39. §
(3)bekezdés d) pontjának második francia bekezdése, Pp. 102. §
(6)bekezdése] [38] [39] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 115. §
(2)bekezdés alapján alkalmazandó 107. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. ,
  1. október
  2. . Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó László sk. előadó bíró, Dr. Stefancsik Márta sk. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.