Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.150/2020/
- A Fővárosi Ítélőtábla a felperesi jogi képviselő) által képviselt felperes neve (1161 Budapest, Batthyány utca 16.) felperesnek, a alperesi jogi képviselő által képviselt II. r. alperes neve (II. r. alperes címe) II. rendű alperes ellen - szerződés érvénytelenségének megállapítása - iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
- január
- napján meghozott 18.G.42.064/2019/6-II. számú ítélete ellen, a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 300.000 (háromszázezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjban felmerült másodfokú perköltséget, míg a 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A felperes
- november 28-án indított keresetet az alperesekkel szemben annak megállapítása iránt, hogy az alperesek által a ... belterület ... helyrajzi számú ingatlan ...-ed tulajdoni hányadának (a továbbiakban: ingatlan) átruházására
- október 27-én megkötött ingatlan adásvételi szerződés (a továbbiakban: szerződés) érvénytelen. Kérte, hogy az elsőfokú bíróság rendelje el az eredeti állapot helyreállítását, keresse meg az ingatlanügyi hatóságot az I. rendű alperes (a továbbiakban: adós) tulajdonjogának visszajegyzése iránt és rendelkezzen a vételár visszatérítéséről, egyúttal kötelezze a II. rendű alperest mindezek tűrésére. Az adós
- január 3-án megszűnt, vele szemben az elsőfokú bíróság a pert
- március 28-án megszüntette. Ezt követően a felperes a keresetet a II. rendű alperessel szemben fenntartotta. Másodlagos kereseti kérelmet terjesztett elő, amelyben az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása nélkül kizárólag a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte. Az elsődleges keresetét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
- évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.)
- §
(5)bekezdésére, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:
- §-ára, a 6:
- §-ára és a 6:
- §
(1)-
(2)bekezdésére alapította. A másodlagos kérelménél a Ptk. 6:108. §
(2)bekezdésére hivatkozott. [2] A II. rendű alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. [3] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperest megillető teljes költségmentesség folytán előzetesen le nem rótt illetéket az állam viseli. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 1.570.000 forint perköltséget. Ítéletének indokolásában idézte a Cstv. 49. §
(1)és
(5)bekezdését, a Ptk. 6:89. §
(1)bekezdését és a 6:112. §
(1)bekezdését. Megállapította, hogy a felperes a keresetlevelet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 103. §
(4)bekezdésére tekintettel a jogszabályban írt határidőn belül nyújtotta be, azonban a felszámolási eljárásban nem volt az adós hitelezője. A felperes és az adós a perben nem álló Kft. (a továbbiakban: Kft.) és a hitelező (a továbbiakban: hitelező) által megkötött bankhitel szerződés zálogkötelezettjei voltak, és a felperes készfizető kezesi felelősséget is vállalt a Kft. tartozásának teljesítéséért. A felperesnek mint kezesnek nem áll fenn olyan jogi érdekeltsége, amely miatt a szerződést megtámadhatná. Ezen nem változtat az a hivatkozása sem, hogy az adós az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése iránti pert indított, mert ez nem hozható összefüggésbe a Cstv. 49. §
(1)bekezdésével. Mindezek mellett ebben a perben a bíróság az adós keresetét elutasította, és a felperessel, mint XVI. rendű alperessel szemben a pert megszüntette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jelen perben valamennyi szerződő fél perben állása kötelező, azonban az adóst törölték a cégnyilvántartásból, és megszűnt gazdasági társaságként a vételár visszafizetésére, illetőleg annak tűrésére sem kötelezhető, hogy az ingatlanon fennállt tulajdonjogát az ingatlannyilvántartásba visszajegyezzék. Idézte a Ptk. 6:108. §
(2)bekezdését, és kiemelte, hogy az elsődleges kereset elbírálásánál kifejtettek miatt a másodlagos kereset sem alapos. [4] Az ítélet elleni fellebbezésében a felperes elsődlegesen annak megváltoztatását és elsődleges keresetének teljesítését, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatásával másodlagos keresetének teljesítését kérte. Harmadlagos fellebbezési kérelme az ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. Arra az esetre, amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú elutasító ítéletet helyben hagyná, kérte a II. rendű alperes javára megállapított elsőfokú perköltség összegét 50.000 forint + áfa összegre leszállítani. Állítása szerint jogszabálysértő volt az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperesnek nem áll fenn a kereshetőségi joga. Idézte a Cstv. 49. §
(5)bekezdését, és kiemelte, hogy a felperes azért hitelezője az adósnak, mert a bankhitel szerződés alapján megindított végrehajtási eljárásban a tartozást tőle levonják, így megtérítési igénye keletkezett az adóssal szemben. Készfizető kezesi pozíciója folytán érdekelt abban, hogy a felszámoló milyen értéken értékesíti ingatlant, így a közvetlen vagyoni és jogi érdekeltsége fennáll. Utalt arra, hogy a felperessel szemben a végrehajtási eljárás továbbra is folyamatban van. Hangsúlyozta, hogy ha reális vételáron értékesíti a felszámoló az ingatlant, esély lett volna a felperest terhelő tartozás nagyobb mértékben történő csökkentésére, ezért alapvetően érdekelt volt a szerződés érvénytelenségének megállapításában. Utalt a Szegedi Ítélőtábla Gf.30.012/2011/
- számú eseti döntésére. Előadta, hogy az adós „jogellenes megszüntetése" nem eredményezheti a felperes igényérvényesítési jogainak az elvesztését. Hivatkozott a másodfokú bíróságnak ugyanebben az ügyben meghozott korábbi végzésére. Bizonyítási indítványait fenntartotta, és rámutatott, hogy a bizonyítás az adós perben állása nélkül is lefolytatható. Érvelése szerint az adós törlése ellenére sincs akadálya a tulajdonjoga ingatlannyilvántartásba történő visszajegyzésének, ennek megoldása a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló
- évi V. törvényben (a továbbiakban: Ctv.) szabályozott vagyonrendezési eljárás. A másodlagos kérelem teljesítésének sincs akadálya, mert a Ptk. 6:
- §
(2)bekezdése kifejezetten lehetővé teszi megállapítás iránti kereset indítását, és már ennek érdemi elbírálása is elegendő lett volna a vagyonrendezési eljárás lefolytatásához. Végül hivatkozott arra, hogy a perköltség összege eltúlzott és nem áll arányban a II. rendű alperes jogi képviselője által kifejtett érdemi munkával, mert csak egy alkalommal nyújtott be írásbeli előkészítő iratot. Ha fellebbezése nem lenne alapos, 50.000 forint + áfa perköltség állna arányban a II. rendű alperes által kifejtett érdemi tevékenységgel. Kifogásolta, hogy a II. rendű alperes
- január 14-én előadott ellenkérelmét az elsőfokú bíróság nem küldte meg a felperesnek, és nem kapta meg a tárgyalási jegyzőkönyvet sem. A másodfokú bíróság felhívására előadta, hogy a másodlagos kereset előterjesztéséhez a II. rendű alperessel szemben megóvandó jogának fennállását nem szükséges bizonyítania. Ettől függetlenül kifejtette, hogy jogmegóvásának szükségességét arra alapítja, hogy a kért megállapítással megnyílna a lehetőség a vagyonrendezési eljárás kezdeményezésére. Bírósági ítélet nélkül azonban nincs abban a helyzetben, hogy ilyen eljárás lefolytatását kezdeményezze, mert a konkrét vagyon meglétét igazolnia kell. Védendő érdeke tehát ez a jogi lehetőség, valamint az is, hogy a szabálytalanul lefolytatott értékesítés alapján kötött érvénytelen szerződés felülvizsgálatát kérje a bíróságtól és az adós jogsértő megszüntetése ezt ne lehetetlenítse el. [5] A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult, az elsőfokú ítélet helyes indokaira hivatkozott. Fenntartotta azt a védekezését, hogy a felperest nem illeti meg a jogosultság az eredeti állapot helyreállításának követelésére, ugyanakkor a felperes nem felel meg a vagyonrendezési eljárás indításának jogához szükséges egyetlen jogszabályi feltételnek sem. Nem volt tulajdonosa az adósnak, így jogi érdeke nem fűződhet a vagyonrendezési eljáráshoz, mert annak eredményeképpen nem a felpereshez, hanem a törölt cég tulajdonába kerülne vissza a vagyon. Az adós és a felperes között kezesi kötelem sincs, és az érvénytelenítéshez azért sem fűződhet vagyoni érdeke, mert önmagában az nem vezet szükségszerűen a magasabb összegű későbbi értékesítéshez. Idézte a Ptk. 6:
- §
(3)bekezdését, és utalt a Ctv.
- §-ához fűzött kommentárra. [6] Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt a Pp.
- §
(4)bekezdése szerint jogerőre emelkedett rendelkezése, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet egészében bírálta felül. [7] A fellebbezés nem alapos. [8] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének elbírálásához szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, és helytálló érdemi döntést hozott, amelynek indokaival a másodfokú bíróság a következő okok miatt értett egyet. [9] Az elsőfokú bíróság megfelelően járt el, amikor elsődlegesen a Cstv. 49. §
(5)bekezdésében írt 30 napos jogvesztő határidőt vizsgálta, és helyesen állapította meg, hogy a keresetlevél nem késett el. A Cstv. 49. §
(5)bekezdése anyagi jogot keletkeztető felhatalmazást biztosít a szerződés megtámadására, és ennek eredményéhez képest a jogkövetkezmények érvényesítésére. Az anyagi jogból eredő igény érvényesítésére meghatározott határidőt azonban nem az eljárási cselekményekre előírt Pp. 103. §
(4)bekezdés, hanem a Ptk. 8:3. §
(3)bekezdés alkalmazásával kell elbírálni. Az alperesek
- október 27-én kötötték az adásvételi szerződést, amelyhez képest a felperes a Pkt. 8:
- §
(3)bekezdés alapján számított keresetindítási határidő utolsó napján (
- november 28.) nyújtotta be a keresetlevelet, ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a keresetindítási határidőt nem mulasztotta el. [10] Az adásvételi szerződés megtámadására az igényérvényesítés tárgyi és személyi feltételeit is meghatározó Cstv.
- §
(5)bekezdése biztosít lehetőséget, így a jogszabály felhatalmazása alapján keletkező anyagi jogviszonyból eredő jogot elsősorban a Cstv. szabályai alapján kell elbírálni. Az értékesítés eredményeként megkötött adásvételi szerződést az érdekelt fél támadhatja meg. A Cstv. 49. §
(5)bekezdés alkalmazása szempontjából is irányadó a Cstv. 6. §
(4)bekezdés rendelkezése annyiban, hogy a felszámolási értékesítés során - az adóson és a hitelezőkön kívül - érdekelt félnek az tekinthető, akinek a felszámoló értékesítési intézkedése vagy mulasztása a jogát vagy jogos érdekét érinti. [11] A Cstv. 49. §
(5)bekezdés alapján indított perben a hitelezői minőséget a Cstv. 3. §
(1)bekezdés c) pontja szerint kell megítélni. Az adós felszámolása befejeződött, és nem vitás, hogy a felperes a Cstv. fenti rendelkezése alapján nem minősült hitelezőnek, ezért - függetlenül a kezesi szerződésre irányadó Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 276. §
(1)bekezdése alapján keletkező törvényi engedménytől - nem helytálló az a hivatkozása, hogy a hitelezőnek (a bankhitel jogosultjának) történő teljesítéssel az adós hitelezőjévé vált. A felszámolásban betöltött hitelezői pozíciónak jelentősége azért nincs, mert a Cstv. 49. §
(5)bekezdésére alapított per megindítására nem az adós hitelezőit, hanem az „érdekelt feleket" jogosította fel a jogalkotó. A felperest a keresetindítás joga tehát csak akkor illeti meg, ha igazolja, hogy a felszámoló értékesítési tevékenysége a jogát, vagy jogos érdekét érintette. A felperesnek a törvényi engedmény folytán olyan polgári joga nem keletkezett, amelyet az adós és a II. rendű alperes által megkötött adásvételi szerződés érintett, és a Cstv. 49. §
(5)bekezdése szerint alapot szolgáltatna a szerződés megtámadására. [12] A kötelmi jogviszony relatív hatályú, így az abból fakadó jogok is csak meghatározott személyekkel szemben értékelhetőek. A felperes keresetindításának célja azonban nem egy fennálló kötelmi hatályú jog megóvása volt, hanem a hitelező és az adós közötti jogviszony alakítása révén a hitelezővel szemben vállalt fizetési kötelezettségének csökkentése. Ezt jelölte meg olyan jogi érdekként, amely álláspontja szerint megfelelő alapot biztosít a keresetindításra, mert az adós mint dologi kötelezett ingatlanának kedvezőbb értékesítésével a hitelezővel szemben fennálló - készfizető kezességből eredő - a tartozásának csökkenését remélte. [13] A jogos érdek a fennálló konkrét jogviszonyból fakadó alanyi jogoknál tágabb érintettséget jelent. A közvetett jogi kapcsolatból eredő magánérdek érvényesítése a szerződő felek polgári jogviszonyából eredő jogok és kötelezettségek közvetlen alakításához vezethet, ezért a keresetindítás alapjául szolgáló jogi érdek kizárólag a jog által elismert és támogatott érdekeltség lehet. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek személyi és dologi kötelezettjeit azonban nem illeti meg az a jog, hogy a jogosulttal szembeni helytállásuk arányát alakítsák, míg a felszámolási eljárásnak az a célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a Cstv.-ben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. Mindezekre tekintettel a felperesnek az a várakozása, hogy szerződéses kötelezettségvállalása ellenére a tartozásától az adós és harmadik személy által megkötött szerződés megtámadása útján szabaduljon, nem minősül olyan jog által elismert magánérdeknek, amely a Cstv. 49. §
(5)bekezdés szerinti igényérvényesítésre lehetőséget biztosít. [14] A kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy a felperes a Cstv. 49. §
(5)bekezdése alapján nem volt jogosult a II. rendű alperessel szemben a per megindítására. [15] Az adós és a II. rendű alperes az adásvételi szerződést a Ptk. hatálya alatt kötötte, amelynek 6:108. §
(2)bekezdése szerint a fél a szerződés érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérné. A rendelkezés olyan nevesített megállapítás iránti kereset megindítására ad jogszabályi felhatalmazást, amelyben a szerződés érvénytelenségének megállapítását az arra jogosultak a Pp. 123. §-ában foglalt feltételek bizonyítása és a jogmegóvás szükségletének igazolása nélkül is kérhetik. A Ptk. 6:108. §
(2)bekezdés azonban nem korlátlan, bárki számára megengedett keresetindítási jogot tartalmaz, mert a felhatalmazás hatálya - annak szövegkörnyezetéből is kitűnően - a kötelmi hatályú szerződést kötő felekre terjed ki. A II. rendű alperes és az adós által kötött szerződés azonban a felperest nem jogosítja és kötelezi, ezért rá a kötelem hatálya nem terjed ki, így vele szemben a Ptk. 6:
- §-ában foglalt és a jogérvényesítést megteremtő nevesített megállapítási keresetre vonatkozó személyi felhatalmazás nem alkalmazható. [16] Az elsőfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán a másodlagos keresetnél nem vizsgálta a felperes igényérvényesítési jogosultságát, ezért a másodfokú bíróság a Pp.
- §
(3)bekezdése értelmében tájékoztatta a felperest, hogy a Pp.
- §-ában előírt feltételek fennállását elő kell adnia és ezek bizonyítása is őt terheli. A felperes azonban a tényállítási és bizonyítási kötelezettségről történő tájékoztatást követően a II. rendű alperessel szemben megóvni kívánt jogát továbbra is a készfizető kezesi szerződésben meghatározott kötelezettségeinek teljesítésében jelölte meg. Állítása szerint a kért megállapítás eredményeképpen a Ctv. szabályai alapján vagyonrendezési eljárás indítható. [17] A Ctv.
- §-ában szabályozott vagyonrendezési eljárás csak meghatározott személyek által, és abban az esetben kezdeményezhető, ha a vagyontárgy a törölt cég tulajdonában áll, amelyhez a II. rendű alperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásból történő törlése szükséges. A közhiteles ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog azonban csak jogszabályban meghatározott eljárási keretek között törölhető (az ingatlan-nyilvántartásról szóló
- évi CXLI törvény
- §), ezért a kért megállapítás nem vezethet a II. rendű alperes tulajdonjogának törléséhez. [18] Mindezek mellett a készfizető kezesi jogviszony sajátosságaiból következik, hogy a követelés személyi vagy dologi biztosítékának igénybevétele a jogosult akaratától függő lehetőség, ezért a felperesnek az a várakozása, hogy a hitelező a követelését elsősorban az adós vagyonából elégítse ki, a II. rendű alperessel szemben a jogvédelem szükségességét önmagában sem igazolja. [19] A kifejtett indokok alapján a felperes jövőbeli feltételezései nem igazolják, hogy a kért megállapítás alkalmas és szükséges a II. rendű alperessel szembeni jogainak megóvására. Mindezekre tekintettel nem illeti meg a jogosultság a II. rendű alperessel szemben arra, hogy az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérje, így a Pp.
- §-a szerinti megállapítási kereset indításának feltételei nem állnak fent. [20] A felperes igényérvényesítési jogosultságának hiányában a bizonyítási indítványainak teljesítése a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen, így az elsőfokú bíróság azokat a Pp.
- §
(4)bekezdése értelmében az eljárási szabályoknak megfelelően mellőzte. [21] A felperes a per utolsó tárgyalási határnapját elmulasztotta, amely a Pp. 136/B. §
(1)bekezdése értelmében annak megtartását nem akadályozta. A II. rendű alperesnek a tárgyalási határnapon előterjesztett érdemi nyilatkozata nem minősül olyan kérelemnek, tényállításnak, vagy bizonyítási indítványnak, amely a Pp. 136. §
(2)bekezdése értelmében a tárgyalás elhalasztására alapot szolgáltatott. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság az eljárási szabályoknak megfelelően járt el, amikor a Pp. 145. §
(1)bekezdése értelmében a tárgyalást berekesztette. A tárgyalási jegyzőkönyv nem tartalmazott a Pp. 218. §
(1)bekezdése szerinti olyan határozatot sem, amely annak kézbesítését indokolta. Mindezekre tekintettel a felperes saját mulasztása folytán alaptalanul sérelmezte a tárgyalási jegyzőkönyv kézbesítésének hiányát. [22] Az elsőfokú bíróság a kereset elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta, eljárási szabályt nem sértett, ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének a Pp. 252. §
(2)-
(3)bekezdésében írt eljárási feltételei sem állnak fenn. [23] Az elsőfokú bíróság a II. rendű alperes ügyvédi munkadíjban felmerült költségeit a 32/2002. (VIII. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §
(2)bekezdésében meghatározott összegben állapította meg. Az eljárás időtartamára, a kitűzött tárgyalási határnapok számára és a keresettel szembeni védekezéshez szükséges érdemi tevékenységre figyelemmel a jogi képviselet ellátásának a pertárgy értékéhez viszonyított jogszabályban előírt munkadíja nem tekinthető eltúlzottnak, ezért a másodfokú bíróság nem látott indokot az elsőfokú perköltség összegének felülmérlegelésére. [24] A kifejtett indokok alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet - az indokok részbeni megváltoztatása mellett - a Pp. 253. §
(2)bekezdése értelmében helybenhagyta. [25] A felperes fellebbezése eredménytelen volt, így a másodfokú perköltségeit maga viseli, míg a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a II. rendű alperes ügyvédi munkadíjban felmerült másodfokú perköltségét megfizetni, amelynek mértékét a másodfokú bíróság az R. 3. §
(2)és
(5)-
(6)bekezdés alkalmazásával a kifejtett érdemi tevékenységet mérlegelve állapította meg. [26] A felperes költségmentessége folytán le nem rótt fellebbezési illetéket a
- január 1-jével hatályát vesztett, de a jelen eljárásra továbbra is irányadó 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- október
- . Volein Anna s.k.. Bleier Judit s.k.. Kovács Mária s.k. a tanács elnöke előadó bíró A kiadmány hiteléül: bíró