← Magyarország

Kf.39340/2020/3 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Az elsőfokú bíróság által illetmény-különbözet (illetményeltérítésen alapuló és gépjárművezetői pótlék együttes összege) címén a "halmazatban" megállapított kötelezésre tekintettel a fellebbezési eljárásban - a Kúria illetmény-eltérítésen alapuló illetmény-különbözet kérdésében meghozott eltérő döntéséére figyelemmel - a fégpjárművezetői ptóülék összege nem határozható meg, az elsőfokú bíróság ítéletének a "halmazatban" megállapított illetményeltérítésen alapuló illetmény-különbözet hatáyon kívül helyezése és a gépjárművezetői pótlék tekintetében az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása indokolt - részítélet. A Kúria mint másodfokú bíróság részítélete Az ügy száma: Kf.VII.39.340/2020/

  1. A tanács tagjai: . Zanathy János a tanács elnöke Deutschné dr. Kupusz Ildikó előadó bíró . Farkas Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: Központi Rendőr Szakszervezet Az alperes: Budapesti Rendőr-főkapitányság Az alperes képviselője: ... kamarai jogtanácsos A per tárgya: illetménnyel kapcsolatos közszolgálati jogvita A fellebbezést benyújtó fél: alperes A fellebbezni kért határozat: Fővárosi Törvényszék 34.K.702.225/2020/
  2. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 34.K.702.225/2020/
  3. számú ítéletét részben megváltoztatja: a túlszolgálati díjkülönbözet megfizetésére vonatkozó kereseti kérelem tekintetében a felperes keresetét elutasítja; az elmaradt illetmény-különbözetre vonatkozó részében hatályon kívül helyezi és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Az alperest perköltség fizetésre kötelező rendelkezést megváltoztatja és a keresetet elutasító részítéleti rendelkezés vonatkozásában a felperest kötelezi 15 napon belül az alperes javára 10.000 (tízezer) forint első- és másodfokú eljárásban felmerült együttes részperköltség megfizetésére; az elsőfokú bírósági és a fellebbezési eljárás illetékét a magyar állam viseli. A hatályon kívül helyezett részítéleti rendelkezés tekintetében a felek másodfokú eljárásban felmerült perköltségét 5.000 - 5.000 (ötezer-ötezer) forintban, a fellebbezési eljárás illetékét 15.000 (tizenötezer) forintban állapítja meg. A részítélet ellen további perorvoslatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] [2] [3] [4] A felperes az alperesnél állt hivatásos szolgálati jogviszonyban.... számú paranccsal
  4. május 2-ai hatállyal az alperes különleges bevetési pótlékot állapított meg és folyósított a felperes részére havi 38.650 forint összegben. A rendőrség
  5. évben történt átszervezése során megszüntették a felperes bevetési pótlékát és - mivel feladatai jelentősen nem változtak -, vezetői döntés alapján a korábbi bevetési pótlékot tartalmazó beosztási illetményét úgy térítette el az alperes, hogy összességében az a korábbi illetménye összegével megegyezzen. A felperes illetményébe
  6. január
  7. napjától a ... számú parancs szerint 33.609 forint összegű illetmény-eltérítés és 18.376 forint illetmény-kiegészítés került beépítésre. A felperes vonatkozásában ténylegesen teljesítményértékelés a perbeli időszakban nem készült, ennek ellenére
  8. január 1-től
  9. június 30-ig az illetményeltérítés összegét a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló
  10. évi XLIII. törvény (régi Hszt.)
  11. §

(4)bekezdésére hivatkozással kiadott parancs alapján folyamatosan megkapta. A felperes összilletménye - az illetmény-eltérítés és a beosztási illetmény alapján megállapított illetménykiegészítés figyelembevételével - 2013. január 1-től nem csökkent, az 2015. június 30. napjáig folyamatosan változatlan összegű maradt. Az alperes a 2015. július 1-jén hatályba lépett, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény (továbbiakban Hszt.) 351. §-a alapján elkészített, a felperes 2015. július 1-től hatályos besorolásáról rendelkező 2015. július 6-án kelt ... számú állományparancsban a Hszt. 352. §
  1. b)pont szerinti korábbi rendszeres díjazás megállapításakor a 2013. január 1-től folyósított illetmény-eltérítést figyelmen kívül hagyta. A felperes szolgálati panaszában az illetmény-eltérítés rendszeres díjazásba való beszámításának elmaradását sérelmezte és a 2016. március 1-től 2018. december 31-ig terjedő időszakra 592.672 forint elmaradt illetmény-különbözet megfizetését kérte. Előadta azt is, hogy ebben az időszakban több ezer óra túlmunkát végzett, amelynek számítása nem a megfelelő távolléti díjjal történt, ezért a magasabb távolléti díjnak megfelelő illetmény-különbözetként 316.267 forint megfizetését is kérte. A felperes szolgálati panaszában havi 5.025 forintos gépjárművezetői pótlék beszámítását is kérte az illetménykülönbözet összegébe arra hivatkozással, hogy szolgálati [5] gépjárművet vezetett, amelyért korábban rendszeresen díjazásban részesült. Az országos rendőrfőkapitány a ... határozatával azzal az indokolással utasította el a felperes szolgálati panaszát, hogy a 2016. március 1-től 2016. április 3-ig terjedő időszakra vonatkozó illetmény-különbözet megfizetése iránti igény elévült, egyebekben a szolgálati panasz megalapozatlan. Indokolása szerint a felperes különleges bevetési pótlékra való jogosultságának 2013. január 1jétől történt megszüntetése okán illetmény-eltérítésre, kompenzációra nem jogosult. A Hszt. 352. §
  2. b)pont 1. alpontja értelmében a korábbi rendszeres díjazás meghatározásakor a régi Hszt. 101. §
(4)bekezdés szerinti
  1. évi illetmény-eltérítést nem lehetett figyelembe venni, beosztási illetményébe ezért az eltérítés összege nem kerülhetett beszámításra. Megállapította, hogy a felperes gépjárművezetői pótlékra való jogosultságát a
  2. január
  3. napi hatállyal kiadott ... számú állományparancs nem rögzítette, ezért a
  4. július
  5. napjától kezdődően a gépjárművezetői pótlék figyelembevételére sem kerülhetett sor. A felperes túlszolgálat miatti illetmény-különbözet iránti igényét az illetmény- eltérítésre vonatkozó kérelmének alaptalansága miatt, az arra vonatkozó indokolás alapján utasította el. A felperes keresete és az alperes védirata [6] [7] [8] A felperes módosított kereseti kérelmében
  6. március 1-től
  7. december 31-ig terjedő időre elmaradt illetmény-különbözet címén „halmazatban” 585.452 forint, túlszolgálat megváltás díjkülönbözeteként 258.738 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kifogásolta, hogy
  8. július
  9. napjától beosztási illetménye "hibásan" került megállapításra, amelynek következtében a teljesített 2802 óra túlszolgálata sem a megfelelő távolléti díjjal került elszámolásra. Előadta, hogy a rendőrség átszervezése során megszüntették a különleges bevetési pótlékát, ugyanakkor mivel feladatai jelentősen nem változtak, vezetői döntés alapján a beosztási illetményét úgy térítették el, hogy az összegében megegyezzen a korábbi illetményével. Érvelése szerint a megszüntetett bevetési pótlék kompenzációjaként
  10. január 1-től
  11. június 30-ig biztosított illetmény-eltérítést a Hszt.
  12. § b) pont szerinti korábbi rendszeres díjazás összegébe
  13. július 1-től be kellett volna számítani. Hangsúlyozta, hogy az illetményeltérítésről az alperes teljesítményértékelés elkészítése nélkül rendelkezett, a perbeli időben hatályos Hszt. ilyen mértékű eltérítésre nem adott lehetőséget. Az eltérítést a felperes
  14. június 30-ig folyamatosan megkapta anélkül, hogy teljesítményértékelésére sor került volna. A gépjárművezetői pótlékkal kapcsolatban vitatta az alperesi álláspontot azzal, hogy a régi Hszt. nem ismerte az eseti pótlék fogalmát. A gépjárművezetői pótlékot minden hónapban megkapta. [9] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a Hszt.
  15. § b) pont
  16. alpontja a régi Hszt.
  17. §
(4)bekezdés szerinti,
  1. évre megállapított illetményeltérítés figyelembevételét kizárja, ezért a felperes
  2. július 1-től megállapítandó illetményébe a teljesítményértékelés alapján nyújtott illetmény-eltérítés nem számítható be. A felperes a perbeli időszakban bevetési pótlékra jogosító munkát nem végzett, a régi Hszt.
  3. §
(2)-
(3)bekezdése, a régi Hszt. végrehajtásáról szóló 140/
  1. (VIII.31.) Korm. rendelet (Vhr.)
  2. §
(1)és
(2)bekezdése, 50, §
(1)és
(2)bekezdése, valamint a belügyminiszter irányítása alatt álló egyes fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint folyósítás szabályairól szóló 66/
  1. (XII.30.) BM rendelet (R.) alkalmazásával megállapított különleges bevetési pótlékot a jogalkotó a Közrendvédelmi Főosztályon és szervezeti egységeinél dolgozók számára nem biztosította. Az R. taxatív módon határozta meg a különleges bevetési pótlékra jogosultak körét, a felsorolásban nem szereplő szervezeti egységnél beosztást betöltő hivatásos állományú számára pótlék folyósítására
  2. január
  3. után nem volt lehetőség. Teljesítményértékelésre valóban nem került sor, a régi Hszt.
  4. §
(2)bekezdésének azonban csak az illetmény-eltérítés alkalmazásával lehetett eleget tenni. A felperes áthelyezésével kapcsolatban megállapítható, hogy az átvevő szervezet szervezeti szintje illetmény-kiegészítés szempontjából nem volt alacsonyabb, ezért a régi Hszt. 103/B. §-a sem volt alkalmazható. [10] A felperes részére a
  1. január
  2. napjától hatályos ... számú parancs nem állapított meg gépjárművezetői pótlékra való jogosultságot, ezért
  3. július 1-jétől hatályos besorolásról és az azt követő illetmény változásokról rendelkező állományparancsban sem kerülhetett sor gépjárművezetői pótlék figyelembevételére a korábbi rendszeres díjazás megállapítása során, ezért a gépjárművezetői pótlék nem rendszeres illetményként történő figyelembevételére nincs lehetőség. [11] A felperes illetmény-eltérítés vonatkozásában előterjesztett kereseti kérelme megalapozatlansága okán a túlmunkadíj-különbözet címén előterjesztett igénye sem helytálló. Az elsőfokú bíróság ítélete [12] A bíróság kötelezte az alperest a felperes javára 585.452 forint illetmény-különbözet, 258.738 forint túlszolgálat megváltásának különbözete és járulékai, továbbá 10.667 forint perköltség megfizetésére a Hszt.
  4. §
(1)-
(2)bekezdései,
  1. § b) pont
  2. alpontja,
(4)bekezdése, 139-
  1. §-a, a Vhr.
  2. §
(2)bekezdése, az R.
  1. számú mellékletének
  2. pontja alkalmazásával. [13] A
  3. március 1-től
  4. április 3-ig terjedő időszakra vonatkozó alperesi elévülési kifogás körében a Hszt.
  5. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó Hszt. 163. §
(1)bekezdése felhívásával megállapította, hogy az nem évült el, arra a felperes jogosult. [14] Megállapította, hogy az alperes a bevetési pótlék megszüntetését követően
  1. január
  2. napjától illetmény-eltérítés formájában kompenzálta a korábban folyósított összeget. Az illetményeltérítésre a felperes
  3. évi munkájának értékelése alapján került sor, az azt követően kiadott
  4. január
  5. napján kelt ... számú parancsban az alperes a változatlan összegű illetményeltérítés megállapítása mellett teljesítményértékelésen alapuló illetmény-eltérítést már nem rögzített, ezért az alperes nem a régi Hszt.
  6. §
(4)bekezdése alapján folyósította az illetményeltérítést, hanem az illetmény részévé tette a korábban vezetői döntés alapján rendszeresen folyósított összeget, ezért azt a Hszt.
  1. § b) pont
  2. alpontja alapján figyelembe kellett volna venni. [15] A gépjárművezetői pótlék tekintetében megállapította, hogy
  3. július
  4. napjáig az alperes a felperes részére a gépjárművezetői pótlékot havonta rendszeresen, havi illetményével együtt folyósította, ezért azt - az összegszerűség megjelölése nélkül valósnak fogadta el. Hangsúlyozta, hogy a Vhr. nem tesz különbséget a gépjárművezetői pótlék vonatkozásában aszerint, hogy rendszeres vagy eseti jelleggel került-e kifizetésre, valamint a Hszt. sem tartalmaz külön rendelkezést eseti vagy rendszeres gépjárművezetői pótlékra vonatkozóan. Érvelése szerint kizárólag annak van jelentősége, hogy a felperes a gépjárművezetői pótlékot rendszeresen megkapta, ezért annak összegét az alperesnek a felperes Hszt.
  5. §
(1)bekezdése szerinti besorolásakor a Hszt.
  1. §-a alapján figyelembe kellett volna vennie. [16] A túlmunkára vonatkozó illetmény-különbözet körében azt állapította meg, hogy a felperes
  2. március
  3. napjától
  4. december
  5. napjáig terjedő időszakban a távolléti díjának alapulvételével részesült díjazásban. Erre az időszakra magasabb összegű illetmény jár, ezért a felperes a magasabb összegű illetmény alapulvételével számított távolléti díj alapján jogosult díjazásra. A fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem [17] Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú bíróság döntésének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és perköltségben marasztalását kérte a Hszt.
  6. § b) pontja és a Polgári perrendtartásról szóló
  7. évi CXXX. törvény (Pp.)
  8. §
(4)-
(5)bekezdései megsértésére hivatkozva. Az alperes érvelése szerint a régi Hszt. taxatíve felsorolta az illetmény elemeit, meghatározva az illetmény eltérítésének eseteit. A
  1. február 1-jei szervezet átalakítást követően a felperest átvevő szervezet szervezeti szintje nem volt alacsonyabb az illetménykiegészítés szempontjából, ezért a régi Hszt. 103/B. §-a és beosztási illetmény-csökkenés hiányában a régi Hszt.
  2. §
(2)bekezdése sem volt alkalmazható. Az alperes az átszervezést követően csak teljesítményértékelés alapján téríthette el a felperes illetményét, a bevetési pótlék „alapilletményesítésére” nem volt lehetősége. A felperes az átszervezést követően különleges bevetési pótlékra jogosító feladatot nem végzett. Amennyiben az alperes a régi Hszt. szabályaival ellentétes, teljesítményértékelés hiányában, jogalap nélkül térítette el a felperes illetményét, az új Hszt. hatálybalépésével megállapított felperesi illetménybe a korábban jogalap nélkül folyósított összeg nem volt beszámítható. [18] A Pp. 346. §
(4)-
(5)bekezdése sérelmét az alperes azért állította, mert úgy vélte, hogy a bíróság nem adta indokát annak, hogy az alperes - a bíróság álláspontja szerint - milyen, a Hszt.-ben foglalt jogcím alapján térítette el a felperes illetményét. [19] A felperes sem fellebbezési ellenkérelmet, sem csatlakozó fellebbezést nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [20] A fellebbezés megalapozott az alábbiak szerint. [21] A Kúria az ítéletet kizárólag a fellebbezés keretei között vizsgálta felül [Kp. 108. §
(1)bekezdés]. [22] A peradatok szerint a felperes a
  1. évi átszervezést követően,
  2. január 1-jétől nem volt jogosult különleges bevetési pótlékra, azonban az alperes - vezetői döntés alapján - a különleges bevetési pótlék összegét - a beosztási illetmény részeként illetmény-eltérítés címén tovább fizette annak érdekében, hogy a felperes illetménye ne csökkenjen. Az erre vonatkozó első parancsban még szerepelt az illetményeltérítés alapjául a teljesítményértékelésre történő hivatkozás, az ezt követő években,
  3. június 30-ig tényleges teljesítményértékelés, illetve a teljesítményértékelésre történő hivatkozás nélkül, a parancsnok mérlegelési jogkörében eljárva az illetmény részévé tett, a bevetési pótlék helyett fizetett összeget tovább fizette, ami így nem minősült jogalap nélkül kifizetett juttatásnak. [23] A Kúria az előtte azonos tárgyban folyamatban volt perekben hozott határozataiban (Kfv.VII.38.334/2019/6., Kfv.VII.38.374/2019/6.) adott iránymutatása és jogi érvei a jelen eljárásban is irányadóak. Eszerint a hivatásos állomány tagjának illetményét a
  4. január 1-től
  5. június 3-ig terjedő időszakban a régi Hszt. IX. fejezetében szereplő rendelkezések alapján kellett meghatározni. Ebből következően a hivatásos állomány tagja szolgálati viszonya alapján havonta illetményre jogosult. Az illetmény beosztási illetményből, rendfokozati illetményből, illetmény-kiegészítésből, szolgálati időpótlékból és a Hszt. által meghatározott illetménypótlékból áll. A beosztási illetmény és a rendfokozati illetmény együttes összege képezi az alapilletményt [régi Hszt.
  6. §
(1)-
(2)bekezdései]. A beosztási illetmény összegét a fizetési fokozatokhoz tartozó szorzószámok és a köztisztviselőkre vonatkozó illetményalap szorzata alapján kellett megállapítani [régi Hszt. 100. §
(4)bekezdés]. Az így megállapított beosztási illetmény eltérítésére, annak magasabb, vagy alacsonyabb összegben történő megállapítására a törvényhozó az állományilletékes parancsnok számára a régi Hszt. 101. §
(4)bekezdésében, az ott meghatározott keretek között biztosított hatáskört, amely szerint a beosztási illetményt „a meghatározott személyi juttatások előirányzatán belül a tárgyévet megelőző év teljesítményértékelés alapján” legfeljebb 30%-kal magasabban, illetve 20%-kal alacsonyabban állapíthatta meg. A teljesítményértékelést a régi Hszt. 82-
  1. §-ai és más jogszabályok [pl. a 10/
  2. (I.21.) Korm. rendelet] alapján kellett elvégezni. [24] A felperes illetményének eltérítésére a fellebbezési eljárásban is irányadó tényállás szerint a fenti rendelkezésekkel ellentétesen, teljesítményértékelés nélkül került sor, ezért illetményének eltérítésére a régi Hszt. 101.§
(4)bekezdése alapján nem kerülhetett sor. A felperes beosztási illetményét az alperes
  1. január 1-től, a különleges bevetési pótlékra való jogosultsága megszűnésétől a kieső összeg pótlásaként, teljesítményértékelés nélkül, kizárólag azért térítette el, hogy az összilletménye ne csökkenjen. [25] Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperesnek a Hszt.
  2. § b) pontjában szabályozott korábbi rendszeres díjazását a régi Hszt. felsorolt rendelkezései alapján kellett meghatározni és arra is, hogy a korábbi bevetési pótlék összegével azonos, annak „helyébe lépő” illetmény-eltérítés nem vált a beosztási illetmény részévé, mivel az illetmény összetevőit felsoroló régi Hszt.
  3. §
(2)bekezdése alapján az illetmény-eltérítés nem képez önálló jogcímű illetményelemet. A besorolás szerinti beosztási illetmény meghatározása objektív kritériumokon alapul, annak eltérítésére csak a tárgyévi munka értékelésének eredményeként kerülhet sor. Az a körülmény, hogy a jogalkotó az előző évi munkateljesítmény pozitív, vagy negatív irányú - honorálását, a munka minőségének és mennyiségének ellentételezését a besorolás szerinti beosztási illetmény %-os mértékéhez igazítva rendelte meghatározni, nem jelenti azt, hogy az a beosztási illetmény részévé válna. A felperes - az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben - nem vált jogosulttá az illetmény-eltérítés címén juttatott összegre annak folytán sem, hogy azt az alperes a beosztási illetménybe beszámította, vagyis a régi Hszt.
  1. §-a alapján megállapított besorolási illetményhez hozzáadta. A régi Hszt. IX. fejezete illetményrendszerre vonatkozó szabályozásában nem található olyan rendelkezés, amely a beosztási illetmény a perbeli módon történt eltérítésére lehetőséget biztosított volna. [26] A Kúria korábban, több eseti döntésében kifejtette a következőket, amelyek jelen eljárásra is irányadóak: A szolgálati viszonyra vonatkozó szabályok ezért alapvetően kógensek, ami miatt nincs lehetőség eltérő, a hivatásos állomány tagja részére kedvezőbb megállapodás megkötésére úgy, ahogyan arra a munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók esetében a Munka Törvénykönyve lehetőséget ad [EBH2009.2082.]. A régi Hszt.-ben szabályozott illetményrendszer kifejezi a szolgálati beosztáshoz kapcsolódó felelősséget, a hivatásos szolgálattal járó többletkötelezettséget, a rendvédelmi szerv szervezetrendszerében a szervezeti szintek (helyi, területi, országos) közötti különbséget, továbbá az illetménypótlékok útján honorált többletteljesítményt. A hivatásos állomány tagjaira vonatkozó jogszabályi rendelkezések kógensek (EBH
  2. 2259.). [27] Nem vitatottan a felperes illetmény-eltérítésének célja a 2012-es átszervezés után elveszített bevetési pótlék kompenzálása volt. A felek között az sem volt vitatott, hogy az átszervezést követően a felperes nem látott el olyan feladatot, amely alapján bevetési pótlékra lett volna jogosult. Az alperesnek a régi Hszt. (és a Hszt.) rendelkezései alapján nem volt és jelenleg sincs olyan lehetősége, hogy a kógens törvénnyel ellentétes megoldást válasszon egy kieső járandóság pótlására. [28] A jogalkotó hatáskörébe tartozó kérdés a döntés arról, hogy valamely juttatást megteremti-e a munkavállalók részére, és az is, hogy milyen feltételekkel teszi ezt (BH 2015.79.). Ha a jogalkotó az átszervezés során elveszített egyes juttatások kiváltására nem rendelkezett külön juttatásról, akkor az alperes sem alkalmazhat más rendeltetésű és feltételrendszerű díjazási jogcímeket ennek pótlására. A jogalkotói döntés következtében megszűnt illetményelemek pótlásáról a munkáltató jogszabályban foglalt rendelkezés, kifejezett ez irányú felhatalmazás hiányában érvényesen nem rendelkezhet, eltérő rendeltetésű és feltételrendszerű díjazási jogcímeket - ahogyan arra a jelen ügyben sor került -, nem alkalmazhat. A régi Hszt-ben a törvényhozó szabályozta azt, hogy a hivatásos állomány tagjának milyen esetekben nem csökkenhet az illetménye [
  3. §
(2)bekezdés, 103/B. §], az illetmény-pótlékra való jogosultság elvesztésének esetére ilyen szabályozást nem alkotott. [29] A fentebb kifejtettek alapján az alperes a felperes illetményeltérítésre, illetve illetménye kiegészítésére a régi Hszt. 102. §
(2)bekezdése és 103/B. §-a alapján sem volt jogosult, ekként a bíróság téves jogértelmezés eredményeként jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a
  1. július
  2. napján hatályba lépett Hszt. szerinti besorolásakor a
  3. § b) pontban szabályozott korábbi rendszeres díjazás összegébe bele kellett volna számítani az illetmény-eltérítést. [30] A felperes részére a
  4. évi átszervezést követően megállapított illetmény-eltérítés nem volt jogszerű, az alperesi rendelkezés a régi Hszt.
  5. §
(4)bekezdésébe ütközött, ezért a régi Hszt. 9. §
(1)bekezdése alapján semmis. A semmisséget hivatalból kell figyelembe venni [régi Hszt. 9. §
(1)-
(2)bekezdései]. A jogszerű állapotot az alperes a
  1. július
  2. napjától hatályos besorolásban állította helyre. A jogszabályba ütköző módon kifizetett illetmény-eltérítés a Hszt.
  3. § d) pontja szerinti korábbi rendszeres díjazás körében nem volt figyelembe vehető, ezért az alperes jogszerűen hagyta figyelmen kívül annak összegét a
  4. július
  5. napjától hatályba lépett Hszt. alapján kiadott besorolásnál. [31] Az alperes alaptalanul állította a fellebbezésében, hogy az ítélet indokolása sérti a Kp.
  6. §
(2)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 346. §
(4)-
(5)bekezdéseit, mert az ítélet tartalmazza a bíróság döntésének alapjául szolgáló jogszabályokat és azok értelmezését, a megállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat és azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak tartott. [32] A fentiekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a felperes illetményeltérítésből eredő illetmény-különbözet iránti kereseti kérelmének jogalapja és az illetmény-különbözeten alapuló túlszolgálat megváltásának különbözete tekintetében a Kp. 109. §
(2)bekezdése alkalmazásával megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. [33] Az elsőfokú bíróság elmaradt illetmény-különbözet címén 585.452 forint megfizetésére kötelezte az alperest, amely az illetményeltérítés figyelmen kívül hagyásából adódó illetmény-különbözet és a rendszeres díjazás összegébe be nem számított gépjárművezetői pótlék együttes összege. [34] Az alperes az elmaradt illetmény-különbözet címén meghozott ítéleti rendelkezést vitatta, a gépjárművezetői pótlék tekintetében fellebbezést azonban nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemben „halmazatban” megjelölt illetményeltérítésből eredő illetmény-különbözet és a gépjárművezetői pótlék együttes összegét határozta meg 585.452 forintban, amelyből a gépjárművezetői pótlék összege külön annak ellenére nem került meghatározásra, hogy a felperes kereseti kérelmében az 582.452 forint illetmény-különbözeten belül
  1. március 1-től
  2. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan 65.320 forint,
  3. évre 81.408 forint,
  4. évre 87.439 forint gépjárművezetői pótlék be nem számításából keletkezett összeget jelölt meg. Az ítélet indokolása összegszerűség megjelölése nélkül rögzíti, hogy a felperes gépjárművezetői pótlékkal kapcsolatos érvelését a bíróság valónak fogadta el. A bíróság az illetmény-eltérítésen alapuló illetmény-különbözet kérdésében meghozott döntésére figyelemmel a fellebbezési eljárásban a gépjárművezetői pótlék összege nem határozható meg, ezért a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét - az 582.452 forint illetményeltérítésen alapuló illetmény-különbözetre vonatkozóan - hatályon kívül helyezte és a gépjárművezetői-pótlék tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította a Kp.
  5. §
(2)bekezdés alkalmazásával. [35] Mindezekre figyelemmel a Kúria a rendelkező részben írtak szerint a Kp. 99. §
(3)bekezdés utaló szabálya folytán alkalmazandó Kp. 86. §
(2)bekezdése alapján - részítélettel döntött. [36] A megismételt eljárásban a bíróságnak tisztáznia kell az illetményeltérítésen alapuló illetmény-különbözet és a gépjárművezetői pótlék címén előterjesztett kereseti kérelem összegét. Az illetményeltérítésen alapuló illetmény-különbözet tekintetében a kereseti kérelem jogalapja körében a Kúria fentebb írt iránymutatása figyelembevételével kell eljárni és a gépjárművezetői pótlékot összegszerűségében külön meg kell határozni. Záró rész [37] A felperes a túlszolgálat díjkülönbözete iránti kereseti kérelem tekintetében pervesztes lett, ezért az első- és a másodfokú bírósági eljárásban költségfelszámítással érvényesített alperesi együttes részperköltség megfizetésére - a Kp. 35. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 81. §
(1)és
(2)bekezdése, 83. §
(2)bekezdésének első fordulata és a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a és 4. §
(1)-
(2)bekezdései alapján köteles. Az illetményeltérítésen alapuló illetmény-különbözetre vonatkozóan a Kúria a másodfokú eljárásban felmerült perköltség összegét a Kp. 109. §
(3)bekezdés alkalmazásával csupán megállapította, annak viseléséről az új eljárásban határozatot hozó bíróság dönt. [38] A túlszolgálattal érintett elsőfokú bírósági és fellebbezési eljárási illetéket a felperest a Kp. 35. §
(4)bekezdése alapján alkalmazandó 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet 1.§-a alapján megillető munkavállalói költségkedvezményre jogosultsága okán, a Kp. 35.§
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 95.§
(1)bekezdés c) pontjára figyelemmel a magyar állam viseli. Az illetményeltérítésen alapuló illetmény-különbözetre vonatkozó részítéleti rendelkezés tekintetében az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti tárgyi költségfeljegyzési jog folytán le nem rótt, az Itv. 46. §
(1)bekezdésében meghatározott mértékű fellebbezési illeték összegének megállapítása - a Kp. 131. §
(1)bekezdés utaló szabálya folytán alkalmazandó Pp. 512. §
(2)bekezdés szerinti pertárgyérték figyelembevételével - a Kp. 35, §
(1)bekezdése által alkalmazott Pp. 101. §
(1)bekezdésén alapul. [39] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp.
  1. § d) pontja zárja ki. [40] A Kúria a fellebbezést a Kp.
  2. §
(3)bekezdés utaló szabálya szerint a Kp. 77. §
(1)bekezdés alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. szeptember
  2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Deutschné dr. Kupusz Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.