Kbf.65/2019/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés I. fordulatába ütköző, de a

(2)bekezdés c) pontja szerint minősülő alárendelt megsértésének bűntettében, ezért megrovásban részesítette. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 63.500,- Ft bűnügyi költség megfizetésére. 2 A tárgyaláson a katonai ügyész a nyilatkozattételre három munkanap gondolkodási időt tartott fenn, majd a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott és a védő felmentés érdekében fellebbezett, elsődlegesen bűncselekmény hiánya, másodlagosan bizonyítottság hiánya, harmadlagosan társadalomra veszélyességben való tévedés címén. 3 A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.922/2019/4. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Győri Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének törvényi tényállását egészítse ki, majd az ügydöntő határozatot a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján hagyja helyben az indokolás módosítása mellett. Kifejtette azon álláspontját, hogy a tényállás hiányos és indítványozta annak (ítélet

1. oldal
2. bekezdés utolsó mondat) kiegészítését a rendelkezésre álló bűnügyi iratok tartalma alapján azzal, hogy:" A vádlott közölte a sértettel: „A fasznak szórakozol!" Ezen kiegészítéssel érvelése szerint a tényállás már mentes a Be.
3. §

(1)és

(2)bekezdésben írt megalapozatlansági okoktól. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú katonai tanács az indokolási kötelezettségének eleget tett, okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és helyesen minősítette annak katonai bűntettét. Álláspontja szerint a büntetés kiszabása körében a vádlott

1. évi, már érvényben nem lévő fenyítésére való utalást mellőzni kell, ellenben súlyosító körülményként kell értékelni, hogy nagyszámú szolgálati személy hallotta a sértő kifejezéseket, amellyel a bűnösségi körülményeket ki kell egészíteni. 4 A vádlott és a védő előterjesztette fellebbezésük közös, részletes írásbeli indokolását, amelyben az elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodsorban bizonyítottság hiányában, harmadsorban társadalomra veszélyességben való tévedés címén történő felmentése érdekében bejelentett fellebbezést fenntartották. Elsődleges indítványukkal kapcsolatban kifejtették, hogy a vádlott által használt kifejezés - annak körülményei miatt - nem alkalmas az alárendelt becsületének, önérzetének a megsértésére, mert a vádlottat nem a bántás, a sértés vezette a „ne kamuzz!" kifejezés használatakor, hanem a sértettet a parancs szerinti eljárásra kívánta rávezetni a kifogásokat, mellébeszélést nem meghallgatva. Másodlagos indítványukkal kapcsolatban rámutattak arra, hogy a beszerzett szakvéleményre és kihallgatott tanúk vallomására figyelemmel a rendelkezésre álló bizonyítékok nem elégségesek a vádlott bűnösségének megállapításához, mert a szakvélemény a kamuzás szóhoz mellébeszélés jelentéstartalmat is társít, és sem a sértett, sem a fültanúk nem azonosították a „ne kamuzz" kijelentést a „ne hazudj" kifejezéssel. Végül a társadalomra veszélyességben való tévedéssel összefüggésben kifejtett álláspontjuk szerint a vádlott a jogellenesség körében a szituáció alapján tévedésben lehetett, hiszen sem a szakvélemény, sem a tanúk nem egyértelműsítik az elhangzott kifejezés negatív voltát. Utalt továbbá arra is, hogy ugyanezen okokból a vádlott által használt kifejezés erkölcsileg sem hordoz egyértelműen elítélhető tartalmat. Ezért a vádlott felmentését indítványozták. 5 A vádlott és a védő által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. A felülbírálat a fellebbezés tartalmára figyelemmel a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdései alapján teljeskörű. 6 A másodfokú bíróság a Be.598.§

(2)bekezdése alapján az ügyet tanácsülésen bírálta el. 7 A vádlottnak, valamint a védőjének a bizonyítékok újraértékelésére, a tényállás felülmérlegelésére és ezen keresztül a vádlott felmentésére irányuló fellebbezése nem alapos. 8 A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács eljárása során az eljárási szabályokat betartotta. Mind az előkészítő ülésen, mind a tárgyaláson a vádlott, illetve a tanúk kihallgatása során törvényes figyelmeztetéseket alkalmazott. A katonai tanács tárgyalása során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a releváns bizonyítékokat megvizsgálta és megfelelően értékelte. A vádlott az eljárás során következetesen tagadta bűnösségét, ugyanakkor a vádirati tényállást nem vitatta. Az előkészítő ülésen a vádiratban terhére rótt cselekményt tényszerűen elismerte, vitatta azonban, hogy ezzel a magatartásával bűncselekményt követett volna el. Érdemi védekezése szerint nem volt szándéka, hogy D.B.-t megsértse, megalázza, hazugsággal vádolja. A tárgyaláson a bíróság a tényállás tisztázása érdekében kihallgatta tanúként sértettet, tanú 1t, tanú 2t, tanú 4t, tanú 3t, az ... Intézetétől eseti szakértői véleményt szerzett be, meghallgatta a forgalmazás hanganyagát, valamint ismertette a releváns okirati bizonyítékokat. Az elsőfokú bíróság ítélete 2. oldalának hetedik bekezdésétől lényegében a 10. oldal második bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlott bűnösséget tagadó vallomását fogadta el a tényállás alapjául. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást - mérlegelési jogkörében eljárva - a vádlott és a tanúk lényegi elemeket tekintve egybehangzó vallomásai, az azokkal adekvát tartalmú hangfelvétel adatai, továbbá az eseti szakértői vélemény és az ismertetett okiratok, tehát egymást alátámasztó bizonyítékok alapján állapította meg ítélete 2. oldal második bekezdésétől az ötödik bekezdésig. 9 A Be. 591.§

(1)bekezdésében foglaltak szerint a másodfokú bíróság a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetve a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, ás ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. A vádlott és védője fellebbezésében új tényre, új bizonyítékra nem hivatkozott, így a bizonyítékok újraértékelésére, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás felülmérlegelésére és ezen keresztül a vádlott felmentésére irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. 10 A másodfokú bíróság az ítélet

1. oldal első bekezdésében foglalt indokolást kiegészíti azzal, hogy a fegyveres testületek szolgálati viszonyai között az emberi méltóságot sérti minden olyan megalázó magatartás, amellyel szemben az alárendelt a szolgálati függőség miatt átmenetileg védtelen. A rádióforgalmazásban a vádlott részéről a leleplezni vélt hazugsággal összefüggésben elhangzott „Ne kamuzz!" felszólítás nyilván az alárendelt önérzetének megsértésre alkalmas kifejezés. A bírói gyakorlat következetes a tekintetben is, hogy nem szükséges, miszerint kívülálló személy, személyek hallják a közlést, a bűncselekmény megállapíthatóságához - mint jelen ügyben is elégséges az is, ha ennek reális lehetősége fennáll és ezt az elkövető tudata átfogja. 11 A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács által megállapított tényállás mindenben megalapozott, mentes a Be.
2. §

(1)és

(2)bekezdéseiben írt megalapozatlansági okoktól, mert hiánytalanul tartalmazza azokat a tényeket, amelyek a cselekmény tényállásszerűségének megállapításához és helyes jogi minősítéséhez nélkülözhetetlenek, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa felülbírálata alapjául elfogadta. Ily módon a fellebbviteli bíróság nem látta indokát a tényállás fellebbviteli főügyészség átirata szerinti kiegészítésének. 12 Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú katonai tanács okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette katonai bűntettét. Ítélete

1. oldal közepétől a
2. oldal második bekezdéséig kifejtett jogi értékelő tevékenységgel a fellebbviteli bíróság maradéktalanul egyetért. A vádlott azzal a magatartásával, hogy mint a S. Rendőrkapitányság parancsnoki szolgálatot ellátó elöljárója a rádióforgalmazás során az alárendeltségébe tartozó sértett emberi méltóságát sértő kifejezést („Ne kamuzz!") használt, amit a szolgálati készüléken mintegy 30 fő szolgálatban lévő állomány hallhatott és ennek lehetőségével a vádlott is tisztában volt, megvalósította a Btk. 449.§

(1)első bekezdés első fordulatába ütköző és a

(2)bekezdés c) pontja szerint minősülő elöljárói bűncselekmény minősített esetét. 13 Rámutat a fellebbviteli bíróság arra is, hogy helytálló az elsőfokú katonai tanács azon jogkérdésre vont következtetése is, hogy a vádlott esetében a társadalomra veszélyességben való tévedés nem állt fenn, tekintve, hogy - kvalitásainál és szolgálati tapasztalatánál fogva - tudnia kellett, hogy az általa használt kifejezés sértő, erkölcsileg is kifogásolható tartalmat hordozhat, ezért a tévedés miatt bejelentett védelmi fellebbezés sem vezethetett eredményre. 14 Az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő körülményeket. A másodfokú katonai tanács az ügyészi indítványnak megfelelően a súlyosító körülmények közül a már érvényben nem lévő figyelmeztetés fenyítést mellőzi, ugyanakkor ekként értékeli, hogy a vádlott cselekménye a szolgálati rendet és fegyelmet is sértette. Figyelemmel azonban az enyhítő körülmények túlsúlyára és nagyobb nyomatékára, nem tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor a szolgálatát magas színvonalon ellátó vádlottat megrovásban részesítette. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint is a legenyhébb intézkedés szükséges és egyben elégséges joghátrány a vádlott tekintetében a Btk.79. §-ában büntetési célok eléréséhez. 15 A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb - a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezése is törvényes, ezért az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indoka alapján - teljeskörűen helybenhagyta. 16 A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be. 605. §

(1)és

(4)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. április
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke Dr. Szabó Éva hb. ezredes sk. előadó bíró 17 Dr. Belovai Henriette hb. százados sk. bíró A Győri Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete jogerős és a bűnügyi költség tekintetében végrehajtható. Budapest,
3. április
4. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok sk. a tanács elnöke a kiadmány hiteléül: