A határozat elvi tartalma: A megtámadott határozat hatályában fenntartása. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.1.491/2019/
- A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: . Kónya István, a tanács elnöke . Bartkó Levente, előadó bíró . Márki Zoltán, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
- június
- Az ügy tárgya: csalás bűntette és más bűncselekmény Terhelt(ek): terhelt Első fok: Másodfok: Járásbíróság, 3.B.4411/2016/31., ítélet, tárgyalás,
- október
- Törvényszék, 2.Bf.174/2019/4., ítélet, nyilvános ülés,
- június
- Az indítvány előterjesztője: a terhelt védője Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a csalás bűntette és más bűncselekmény miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szegedi Járásbíróság 3.B.4411/2016/
- számú, illetve a Szegedi Törvényszék 2.Bf.174/2019/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] A Szegedi Járásbíróság a
- október
- napján kihirdetett 3.B.4411/2016/
- számú ítéletével a terheltet 3 rendbeli csalás bűntette [Btk.
- §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
- b)pont
- bc)alpont,
(4)bekezdés b) pont] és 2 rendbeli csalás bűntette [Btk. 373. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés
- b)pont
- bc)alpont,
(3)bekezdés b) pont] miatt halmazati büntetésként 10 hónap, végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtön szabadságvesztés büntetésre ítélte azzal, hogy a végrehajtás esetén legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Kötelezte továbbá kártérítés megfizetésére és rendelkezett a járulékos kérdésekről. [2] A Szegedi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. június 18. napján meghozott 2.Bf.174/2019/4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a bűncselekményeket 5 rendbeli csalás bűntettének [Btk. 373. §
(1)bekezdés,
(2)bekezdés bc) pont, négy esetben
(4)bekezdés b) pont, egy esetben
(3)bekezdés b) pont] minősítette, a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztésének tartamát 1 évre enyhítette és a terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Helyesbítette a kártérítésre vonatkozó rendelkezéseket, rendelkezett a járulékos kérdésekről, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontjára, valamint a
- b)pont
- ba)alpontjára hivatkozással, elsődlegesen a terhelt felmentése, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése és a bíróság új eljárásra utasítása érdekében. A védő indokai szerint a terhelt a megrendeléseket olyan időpontban fogadta be, amikor a társaság [4] tartós fizetésképtelensége még nem állt be, így a vád szerinti időszakban nem lehetett tisztában a fizetésképtelenség pontos gazdasági tartalmával, azt tudata nem foghatta át. A bíróságok tévedtek, amikor nem tüntették fel, és nem is vették figyelembe, hogy a terhelt az 1., a 2. és a 4. tényállás szerinti cselekményeknél a bevételi számlák alapján az áfatartalmat befizette a költségvetésbe, ami azt bizonyítja, hogy nem volt károkozási, illetve haszonszerzési célzata. Az 1. és a 2. tényállás kivételével megállapítható, hogy a terhelt a lehetőségeihez mérten törekedett [5] arra, hogy valamilyen formában teljesítse az általa vállalt szállítási kötelezettségeket. Az 5. tényállás szerinti cselekmény kivételével a megrendelések felvételekor a terhelt nem volt abban a helyzetben, hogy megtévesztő magatartást fejtsen ki. A 4. tényállás esetében a terhelt teljesítette a szállítást, azonban a visszaszállított anyagok helyébe [6] csereáru szolgáltatására vonatkozó megállapodást nem ő, hanem a felesége kötötte, később is ő közölte a sértettel, hogy nem tudják a visszaszállított anyagokat kiadni, illetve azok ellenértékét megfizetni. Ezért büntetőjogi felelősség ez esetben a terheltet semmiképpen nem terheli. Kifejtette, hogy a 4. tényállás esetében hiányzik annak megjelölése, hogy mi képezte a jogtalan [7] haszonszerzési célzatot, míg az 5. tényállás esetében megalapozatlanul állapította meg a bíróság, hogy a terhelt a szerződésben írtak ellenére értékesítette a leszállított árut. Ezen áruk rábízott idegen dologként kerültek a terhelt birtokába, így e cselekmény csaláskénti minősítése anyagi jogszabálysértés, melyet bizonyítottsága esetén sikkasztásként lehetne értékelni. A sértettek terhelt általi tévedésben tartása pedig azért nem állapítható meg a védő álláspontja [8] szerint, mivel a terhelt nem tett olyan nyilatkozatot irányukba, ami megtévesztette volna őket. Amikor pedig nyilvánvalóvá vált a társaság fizetésképtelensége és a felszámolás elrendelése, ezt közölte a sértettekkel, illetve amikor az egyik sértett ezt megkérdezte, nem tagadta le. A terhelt a felszámolási eljárás kezdetéig alappal bízhatott abban, hogy a cég a bevételekből ki tudja termelni a tartozásokat, felszámolás esetén pedig rendelkezik olyan vagyonnal a cég, ami az esetleges hitelezői követelések kielégítésének alapjául szolgálhat. A felszámolási eljárás hibái, illetőleg a tárgyi eszközök áron aluli értékesítése vezetett ahhoz, hogy csak a hitelezői követelések 38%-a térült meg. Kifogásolta a védő a szakértői bizonyítást, álláspontja szerint az igazságügyi könyvszakértő [9] szakvéleményét ki kellett volna zárni a bizonyítékok sorából, a szakértőt elfogultnak tartotta. Sérelmezte továbbá a magánfelek által előterjesztett polgári jogi igényekkel kapcsolatos rendelkezéseket. [10] A Legfőbb Ügyészség BF.1531/2019/2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy az indítvány egyes részeiben a tényállás megalapozottságát, a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadta, így amikor a könyvszakértői vélemény bizonyítékok köréből kizárását hiányolta, az 5. tényállás megállapításait [3] vitatta, továbbá olyan tényekre hivatkozott, melyeket a bíróság a tényállásban nem állapított meg és melyekre részben a jogi álláspontját is alapította (pl. a tudati tények körében). [11] Az ügyészség álláspontja szerint a tényállás maradéktalanul tartalmazza azokat a tényeket, amelyek a jogerős ítélet szerinti minősítést megalapozzák, és a másodfokú bíróság jogi indokolásával egyetértve a felülvizsgálati indítványt a bűnösség megállapítását támadó részében alaptalannak tartotta. [12] Az 5. tényállást érintően pedig a minősítés esetleges hibája önálló felülvizsgálati okot nem képez, felülvizsgálati okot csak akkor jelentene, ha a minősítés hibája egyben törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte volna. A polgári jogi igénnyel kapcsolatos rendelkezés pedig szintén nem felülvizsgálati ok. [13] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn. III. [14] [15] [16] [17] [18] [19] [20] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. §
(1)bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el. A terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány nem alapos. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi - nem ténybeli - okból terjeszthető elő. Kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető. A Be. 650. §
(2)bekezdése szerint felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. §
(1)bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapján vizsgálható. Ezzel szemben a védő indítványában részben a tényállás megalapozottságát vitatta, a bizonyítást, a bizonyítékok értékelését kifogásolta. Ekként a szakértői bizonyítást nem tartotta megfelelőnek, továbbá olyan tényekre hivatkozott, amelyeket a jogerős tényállás nem tartalmaz, vagy pedig a tudati tények körében a tényállásban megállapított tényekkel ellentétesek. Erre felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség, az indítvány e részében törvényben kizárt. A Be. 649. §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontja alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. A felülvizsgálatban irányadó jogerős tényállás lényege a következő: - Az 1. számú kft. 1990. december 20. napján alakult, a cégnyilvántartásba 1991. március 26. napján került bejegyzésre. A társaság egyik tulajdonosa a terhelt volt, az irányítására közvetlen befolyással bíró tagként, a szavazati jog mértéke az 50%-ot meghaladta, ő volt a társaság önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője 1990. december 20-tól 2010. szeptember 20. napjáig. - Az 1. számú kft. főtevékenysége fa-, építőanyag, szaniteráru nagykereskedelem volt. A társaság alakulásától 2008. évig csekély nyereséggel működött, bevételei minimális többlettel fedezték ráfordításaikat. - 2009. évben a társaság bevétele visszaesett, a 2008. évi bevételhez képest 37,5%-os volt a csökkenés. Emellett a gazdasági társaság az építőiparban súlyozottan megmutatkozó nemzetgazdasági és nemzetközi tényezők hatása mellett veszteséges gazdálkodást folytatott. - Mindez oda vezetett, hogy az 1. számú kft. közgazdasági értelemben vett fizetésképtelensége 2009. augusztus 18. napján, a tartós fizetésképtelenség állapota pedig 2009. december 31. napján bekövetkezett. - Ennek következményeként a cégbíróság elrendelte az 1. számú kft. felszámolását, melynek kezdő időpontjaként 2010. szeptember 21. napját határozta meg. - Az 1. számú kft. fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetében a terhelt rendszeres, jogtalan haszonszerzésre törekedve az alábbi cselekményeket követte el: 1. - Az 1. számú sértett 2009. évben a háza felépítésével bízta meg a 2. számú kft.-t. Az 1. számú sértett figyelemmel arra, hogy a terhelttel 2001. év óta gazdasági kapcsolatban állt és ezt megelőzően is ismerték egymást, a korábbi jól működő üzleti kapcsolatra tekintettel a terhelt által képviselt 1. számú kft.-től rendelte meg a szükséges építőanyagokat, összesen 3.959.539 forint értékben. - A megrendelés ellenértékét az 1. számú kft. által kiállított számlán feltüntetett fizetési határidőben, 2009. április 23. napján és április 24. napján két részletben, teljes egészében kifizették az 1. számú kft.-nek. A megrendelés elfogadásával az 1. számú kft. kötelezettséget vállalt a megrendelt építési anyagnak a gyártótól történő beszerzésére és tárolására, majd annak a 2. számú kft. által megjelölt időpontban történő kiszállítására. - A teljes vételár megfizetése ellenére a megrendelt építőanyagok birtokba adása nem történt meg, majd a 2. számú kft. az időközben felszámolási eljárás alá került 1. számú kft. felszámolójához fordult, azonban a felszámoló tájékoztatta, hogy az áruval a kft. nem rendelkezik, azt a megrendelő számára kiadni nem tudja. - A terhelt sem a megrendelés felvételekor, sem a vételárnak a bankszámlára történt megérkezésekor és azt követően sem tájékoztatta a 2. számú kft. képviselőjét, illetve az 1. számú sértettet arról, hogy a kft. a megrendelést teljesíteni nem tudja, ő maga a megrendelt építőanyag beszerzése érdekében lépéseket nem tesz. A terhelt e magatartásával a teljesítési lehetőségét illetően tévedésbe ejtett 1. számú sértettnek 3.959.539 forint kárt okozott, amely nem térült meg. A sértett polgári jogi igényt terjesztett elő. 2. - A 3. számú kft. ügyvezetője, a 2. számú sértett és édesapja régi kapcsolatban álltak a terhelttel. Az építőipari tevékenységgel foglalkozó 3. számú kft. az általa végzett munkákhoz szükséges anyagokat több esetben az 1. számú kft.-től szerezte be. - A 2. számú sértett 2009. április 22. napján egy tervezett építkezéshez adott le rendelést az 1. számú kft. felé összesen 4.284.048 forint értékű építőanyagnak az 1. számú kft. által a gyártótól történő megrendelésére, illetve a 3. számú kft. által megjelölt helyre és általa közölt időpontban történő kiszállítására. - A 3. számú kft. a számlán feltüntetett összeget a közölt határidőben, 2009. április 28. napján teljes egészében megfizette a kft.-nek. Ennek ellenére az 1. számú kft. a megrendelt és kifizetett árut nem szállította le a megrendelőnek. - Azt követően, hogy az 1. számú kft.-vel szemben felszámolási eljárás elrendelésre került, a terhelt erről nem tájékoztatta a 2. számú sértettet, ahogyan a megrendelés felvételekor sem tudatta vele azt, hogy a kft. nehéz anyagi körülmények között van és a megrendelés teljesítésére nincs lehetősége. - A 2. számú sértett 2009 novemberében jelezte a terheltnek, hogy az építkezés úgy áll, hogy az építőanyagok leszállítása időszerű. Ennek ellenére a terhelt nem teljesítette szállítási kötelezettségét, és arról sem tájékoztatta a megrendelőt, hogy erre a későbbiekben sem lesz lehetősége. - A 2. számú sértett, amikor harmadik személytől tudomást szerzett a kft.-vel szemben elrendelt felszámolási eljárásról, a felszámolót kereste meg, azonban a felszámoló közölte vele, hogy a kft. birtokában nincsenek a megrendelő által kért építőanyagok. - A terhelt a teljesítési lehetőségét illetően megtévesztő magatartása folytán a 2. számú sértett által képviselt 3. számú kft.-nek 4.284.048 forint kárt okozott, mely nem térült meg. A 2. számú sértett polgári jogi igényt jelentett be. 3. - A 3. számú sértett 2009. június 8. napján építkezéséhez az 1. számú kft.-től rendelt cserepet 537.595 forintért értékben, majd ezt követően június 26. napján gerendákra vonatkozó megrendelést adott le 337.840 forint értékben. Szállítási határidőként 2010. április-május hónapot tüntették fel a megrendelésen. A 3. számú sértett a számla szerinti összesen 875.435 forint vételárat fizetési határidőn belül teljes egészében megfizette. - A 3. számú sértett az építkezést csúszással tudta elkezdeni, ezért csak 2010. szeptember 14-én jelezte az 1. számú kft. felé, hogy a megrendelt és kifizetett cserepet és gerendákat szállíthatják a megadott címre. - A terhelt 2009 júniusában, a megrendelés elfogadásakor nem jelezte a 3. számú sértett felé, hogy a teljesítést illetően nehézségei vannak, a 3. számú sértett ezért csak ekkor, 2010. szeptember 14-én szerzett tudomást arról, hogy a megrendelt és kifizetett áruját nem fogja megkapni. Csupán ekkor tájékoztatta őt a terhelt arról, hogy a társaság nehéz anyagi helyzetben, felszámolás közeli állapotban van, így a megrendelt áru leszállítása nem lehetséges. - A terhelt felajánlotta a 3. számú sértettnek, hogy a kft. telephelyén még meglévő, más építőanyagot válasszon ellentételezésként. A 3. számú sértett annak érdekében, hogy az elszenvedett kárát csökkentse, az 1. számú kft. telephelyén még fellelhető, korlátozott mennyiségű áruféleségekből kiválasztott és elszállított 410.217 forint értékben. A terhelt ekkor azt ígérte a 3. számú sértettnek, hogy az általa megrendelt cserepeket későbbi időpontban fogja leszállítani, azonban e határidő is eredménytelenül telt el. - A terhelt megtévesztő magatartása folytán okozott 875.435 forint kárból 410.217 forint megtérült, a 3. számú sértett a fennmaradó rész tekintetében a polgári jogi igényét előterjesztette. 4. - A 4. számú sértett lakóingatlana külső szigeteléséhez szigetelőanyagot vásároltatott alvállalkozójával 2009. június 30. napján az 1. számú kft. telephelyén, amelyről a felhasználási helyre történt kiszállítást követően kiderült, hogy a tervezett szigeteléshez nem megfelelő. A 4. számú sértett megállapodott az 1. számú kft. képviselőjével, hogy a számára nem megfelelő szigetelőanyagot a társaság visszaveszi és annak értékében más, a 4. számú sértett számára szükséges építőanyagra cseréli be. - 2009. július első napjaiban az 1. számú kft. telephelyére visszaszállításra került 448.524 forint értékű szigetelőanyag. Ezt követően 2009 őszén a 4. számú sértett a megállapodásra tekintettel megjelent a kft. telephelyén azért, hogy a korábban kifizetett, majd visszaszállított szigetelőanyag ellenében a megállapodás szerinti csereárut elvigye. Ekkor a 4. számú sértett megjelölte, hogy lábazati elemre volna szüksége a szigetelőanyag már kifizetett értékében, azonban erre sem ekkor, sem a későbbiek során nem került sor, a kft. 4. számú sértettel tárgyaló alkalmazottja, illetve a terhelt által közölt különböző kifogások miatt. - A terhelti magatartást látva a 4. számú sértett 2010 nyarán kérte a terheltet, hogy amennyiben nincs csereáru, akkor legalább a megvásárolt és kifizetett szigetelőanyagot adja vissza, azonban már ez az áru sem állt a kft. rendelkezésére, így azt a 4. számú sértettnek nem tudták visszaadni. - A 4. számú sértettel a terhelt házastársa egyezett meg abban, hogy a nem megfelelő méretű visszaszállított szigetelőanyag ellenében a 4. számú sértett által közölt időpontban és megjelölt áruféleséget adnak cserébe, ezekről a tárgyalásokról a terheltnek is tudomása volt. Ezen túlmenően a jelenlétében zajlott az a megbeszélés 2009 őszén, melynek során a 4. számú sértett közölte, hogy szeretné a csereárut elvinni. Ez alkalommal a terhelt is megjelölt néhány kifogást - nem vitatva a követelés jogalapját - mely miatt számára az árut kiadni nem tudják, ugyanakkor ígéretet tett későbbi időpontban történő teljesítésre, erre azonban nem került sor. - Figyelemmel a terheltnek a teljesítési képességét illetően megtévesztő magatartására, a 4. számú sértettnek 448.524 forint kárt okozott, mely nem térült meg. A 4. számú sértett polgári jogi igényét előterjesztette. 5. [21] [22] [23] [24] [25] - Az 1. számú bt. 2009. augusztus 31. napján kötött szerződést az 1. számú kft.-vel, amely szerint a bt. mint gyártó, a kft. mint megrendelő számára különböző, építőiparban használatos termékeket szállít a kft. szegedi telephelyére. - A szerződés 8. pontja szerint a leszállított áru tulajdonjoga mindaddig a gyártót illeti meg, ameddig a teljes vételár a gyártó részére megfizetésre nem kerül, akkor is, ha az áru időközben további feldolgozásra került. Rendelkezett továbbá a szerződés arról is, hogy a megrendelő az árut harmadik személynek csak készpénz ellenében, vagy a tulajdonjog kifejezett fenntartásával adhatja tovább. A terhelt mindezt elfogadta, a szerződést aláírta. - Ennek megfelelően a bt. 2009. szeptember 2. és szeptember 28. között összesen 13 alkalommal szállított a kft. telephelyére összesen 3.384.150 forint értékű árut, mely összegből a terhelti kft. 513.338 forintot fizetett meg átutalással, a fennmaradó 2.870.812 forintot nem fizette ki. - A terhelt a szerződés 8. pontjában írtak ellenére a bt. által szállított árut értékesítette, de a befolyt összegből a bt. felé fennálló tartozását (11 számla) nem rendezte. A sértett a terheltnek a kft. fizetési képessége vonatkozásában megtévesztő magatartása folytán okozott kár vonatkozásában a polgári jogi igényt előterjesztette. - A sértettek a megrendelt és kifizetett árut nem kapták meg, a terhelt az elfogadott megrendelések ellenére nem intézkedett a megrendelt áruféleségek beszerzése és a megrendelő felé történő leszállítása érdekében. - A 2. számú kft., a 3. számú kft. és a 3. számú sértett által befizetett összegeket az 1. számú kft. a könyvelésében a pénzeszközök között kimutatta, azt működésének fenntartására fordította. A 2. számú kft. és a 3. számú kft. megrendelése kapcsán a valós gazdasági eseményektől eltérően került elszámolásra az összeg, így kötelezettség helyett realizált árbevételként került lekönyvelésre, míg a 3. számú sértett által befizetett összeg előlegként került lekönyvelésre és a kötelezettségek között volt kimutatva. A 4. számú sértett által visszaszállított szigetelőanyagok a könyvelésben, illetve dokumentációban nem szerepelnek. A Btk. 373. §
(1)bekezdése szerint, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el. A jogerős tényállás szerint a terhelt tisztában volt a cég anyagi nehézségeivel, azzal, hogy
- év elejétől kezdve fokozatosan egyre nehezebb helyzetbe került a kft., ennek ellenére újabb megrendeléseket vett fel és mindezek teljesítésére úgy vállalkozott, hogy már felismerte, hogy arra valójában nem képes. Az az elkövető, aki mindennek tudatában van, azaz felismeri, hogy már képtelen teljesíteni, azonban ennek ellenére köti az új szerződéseket, mintha minden rendben lenne, megtéveszti a vele szerződő feleket. A terhelt mindezt úgy tette, hogy a cég ellehetetlenülő anyagi helyzetéről a sértetteket nem tájékoztatta, ellenkezőleg, folyamatosan félrevezette őket és mindvégig azt a látszatot akarta fenntartani, hogy a cég működésével kapcsolatban minden rendben van, kötelezettségeit teljesíteni fogja. Ez az elkövetői magatartás kimeríti a csalás törvényi tényállását. Mindezt a másodfokú bíróság ítéletének jogi indokolásában helytállóan fejtette ki. A terhelt volt az, aki meghatározta a cég tevékenységét, mindazon tények, amelyek a terhelt bűnösségének megállapítását megalapozzák, szerepelnek a tényállásban, a
- tényállásban írtak szerint is fejtett ki elkövetői magatartást a terhelt. A terhelti tudatra vont következtetés ténybeli. Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása. Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Az elkövető elkövetéskori tudattartalmára valamely, a külvilágban megjelenő fizikai, illetve mérhető (számszaki stb.) tényből lehet következtetni, s mint ilyen, ténykérdés. A tudati tények (szándékosság, gondatlanság) bizonyítása közvetett bizonyítás. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés viszont jogi értékelés, amely ekként jogkérdés. Jelen ügyben tehát az irányadó tényállás tartalmazza a terhelt szándékára vont jogi következtetés ténybeli alapjait. A védő hivatkozott a Be.
- §
(1)bekezdés
- b)pont
- ba)alpontjára is, mely alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést. [27] A védő azonban amellett, hogy az 5. tényállás szerinti cselekmény minősítését vitatta, a kiszabott büntetést nem kifogásolta. E vonatkozásban az indítvány így törvényben kizárt. Megjegyzi a Kúria, hogy a cselekménynek a védő által felvetett eltérő minősítése esetén sem merül fel az, hogy a törvényes keretek között kiszabott méltányos büntetés törvénysértő lenne. [28] A polgári jogi igénnyel kapcsolatos kifogás nem felülvizsgálati ok, az indítvány e részében is kizárt. [29] Fentiekre tekintettel a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. §
(6)bekezdése alapján hivatalból köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a Be. 662. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta. [26] IV. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 653. §
(1)bekezdésére figyelemmel a Be. 458. §
(3)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §
(1)bekezdés b) pontja zárja ki. [31] A Be. 652. §
(6)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 649. §
(3)-
(5)bekezdésén alapul. A Be. 652. §
(7)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy felülvizsgálati indítvány ugyanazon tartalommal csak egyszer nyújtható be. Az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja [Be. 656. §
(4)bekezdés]. [30] Budapest,
- június
- Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Bartkó Levente s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán sk.k bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ