← Magyarország

Mf.31078/2020/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Mf.31.078/2020/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a dr. Szántó Pál ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Germus és Társai Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe, eljáró ügyvéd: dr. Kékuti Ákos) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen munkaviszony megszüntetése iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 77.M.46/2019/
  2. számú ítéletével szemben a felperes
  3. sorszámon benyújtott fellebbezése alapján - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy a NAV külön felhívására fizessen meg 347.984 (háromszáznegyvenhétezer-kilencszáznyolcvannégy) forint fellebbezési illetéket az állam javára. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás [1] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a
  4. június
  5. napján kelt 77.M.46/2019/
  6. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és arra kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 170.520 forint áfát is tartalmazó perköltséget, valamint az adóhatóság külön felhívására az abban közölt módon 111.890 forint illetéket. [2] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes
  7. augusztus
  8. napjától határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperesnél területi képviselő, gyógyszerismertető (medical representative) munkakörben. A felperesnek, mint területi értékesítőnek a felettese K.B. területi vezető volt a munkaviszony létrejöttétől, majd
  9. október
  10. napjától G-M.J. lett a közvetlen felettese. A felperes részére a
  11. évi C1-es bónusz nem került kifizetésre, mivel az abban foglalt elvárásokat teljesíteni nem tudta. [3] A területi képviselők értékesítési ösztönző terve
  12. megnevezésű dokumentum
  13. pontja tartalmazza a kifizetési szabályokat, melynek
  14. alpontja szerint „Az ösztönző a munkáltatóval a kifizetéskor fennálló szerződéses viszony függvénye." [4] Felperes
  15. február elejétől március 6-ig, majd április 17-ig keresőképtelen állományban volt. Az alperes a
  16. április
  17. napján kelt felmondásával a felperes munkaviszonyát
  18. április
  19. napján kezdődő 35 nap felmondási idővel
  20. május 24-ével megszüntette. A felmondás indokolása szerint „Társaságunk áttekintette a diabetológiai portfólió pénzügyi mutatóit és figyelembe véve a diabetológiai termékportfólió életciklusát, költségcsökkentési okból létszámcsökkentés végrehajtása mellett döntött, amely keretén belül a diabetológiai termékportfólióval foglalkozó medical reprezentatív pozíciót a jövőben társaságunknál a korábbiakhoz képest kevesebb munkavállaló fogja betölteni. Társaságunk a fentiek alapján úgy döntött, hogy az Ön munkaviszonyát megszünteti." [5] A felperes munkaviszonyának megszüntetésekor a diabetológiai és pulmonológiai terület egybe tartozott és három területi vezető irányította a munkát, egyikük volt G-M.J. A területi vezetők mindkét területtel foglalkoztak, azonban a vezetőkhöz tartozó orvoslátogatók csak egy területtel, vagy a diabetológiával, vagy a pulmonológiával. Az átszervezést követően a területi vezetők is csak egy területtel foglalkoztak.
  21. május
  22. napjától ismételten átszervezésre került sor, mind az orvoslátogatók, mind a területi vezetők mindkét területtel egyidőben foglalkoztak. [6] Felperes
  23. április
  24. napján munkaviszonyt létesített havi bruttó 550.000 forint munkabér mellett a új munkahely-nél. [7] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a létszámcsökkentés az átszervezés egyik formája megvalósul, ha a korábbiakhoz képest legalább egy munkavállaló munkaviszonya megszűnik. Az alperesnél a létszámcsökkentés megvalósult, a tanúvallomások megerősítették, hogy a felperes területe a korábban már ott dolgozó területi képviselők között került szétosztásra. Ez nem járt automatikusan a munkaszerződés módosításával, tekintettel arra, hogy a területek ebben nem kerültek rögzítésre. A felperes maga sem vitatta, hogy a munkaviszonya megszűnését követően eggyel kevesebb területi képviselő dolgozott. [8] Rögzítette, hogy a felperes a perfelvétel lezárását követően nem hivatkozhatott a joggal való visszaélésre, így nem vizsgálhatta a felperesi előadást abban a körben, hogy miért az ő jogviszonya került megszüntetésre, illetőleg ennek lehetett-e oka az a körülmény, hogy a felperes és felettese viszonya nem volt megfelelő. Nem vizsgálhatta a munkáltató döntésének hátterét sem, hogy miért döntött az alperes az átszervezés, a létszámcsökkentés mellett, kizárólag annak tényét, annak megvalósulását vizsgálhatta. A felmondás okszerűnek is tekinthető. Ugyan megerősítették a tanúvallomások a felperesnek azt az előadását, miszerint a jogviszonyának megszűnését követő 1 év múlva vettek fel ismét területi képviselőt, azonban ezt a felmondás jogszerűsége tekintetében az idő múlására is figyelemmel már nem lehetett értékelni, az a felmondás okszerűségét nem érinti. [9] A felperes bónuszkövetelésével kapcsolatosan az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az alperes szabályzata szerint a felperes munkakörében a
  25. évre kifizethető bónusz összege legfeljebb 2.640.000 forint. A teljesítést 4 hónapos ciklusokban kellett vizsgálni, ebből kifolyólag a bónusz kifizetése is évi 3 alkalommal történt. Az év első 4 hónapjára járó bónusz kifizetése június végén lett volna esedékes. A bónusz terv
  26. pontja szerint a 30 napnál hosszabb távollét arányosan csökkenti a kifizethető bónusz mértékét. A felperes a
  27. évben munkaviszonya megszűnését megelőzően, több mint 30 napig volt keresőképtelen, ez önmagában is bónuszcsökkentő tényező. Felperes a bónusz összegét 2.112.000 forintban jelölte meg, számítását azonban nem vezette le. [10] A szabályzat 6.
  28. pontja szerint a bónusz a kifizetéskor fennálló szerződéses viszony függvénye. Ebből az következik, hogy a bónusz kifizetése kizárólag akkor történhet meg, amennyiben a jogviszony a munkáltatóval a bónusz kifizetésekor fennáll. A kifizetésre
  29. júniusában került volna sor, míg a felperes jogviszonya
  30. májusában megszűnt, így a bónuszra a szabályzat alapján nem jogosult. [11] Az elsőfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte akként, hogy a másodfokú bíróság a kereseti kérelemnek adjon helyt és az alperest kötelezze első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését kérte. [12] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást részben hiányosan állapította meg és az így megállapított tényállásból téves ténybeli és jogi következtetést vont le. Az elsőfokú bíróság az egyes kereseti kérelmekhez kötve van, ugyanakkor a kereseti kérelemmel kapcsolatban előterjesztett tényállítások és bizonyítékok vonatkozásában a kereseti kérelem változása, akár visszavonása a perben előadott tényállításokat utóbb nem teszi hatálytalanná. Arra hivatkozott, hogy részletes tényállítást tett arra vonatkozóan, hogy a munkaviszony megszüntetését megelőzően milyen folyamat zajlott le és ez alapján vitatta az alperes felmondásának indokát, hogy az alperes által állított átszervezés, létszámcsökkentés között nincs ok-okozati kapcsolat. Az elsőfokú bíróság ennek ellenére tényállításait és bizonyítási indítványait e körben mellőzte arra hivatkozással, hogy azok nincsenek összefüggésben a munkaviszonya megszüntetésével, minden a felmondást megelőző körülményt figyelmen kívül hagyva állapította meg azt, hogy az alperes felmondása jogszerű volt. Hivatkozott ezzel kapcsolatban közvetlen munkahelyi felettesével, G-M.J.-vel kialakult kapcsolatra, az általa tanúsított magatartásokra, az eljárás során becsatolt dokumentumokra. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a lefolytatott tanúbizonyítás az átszervezést, a létszámcsökkentést alátámasztotta. A területi képviselet látszat szerinti átalakítása annak színlelésére irányult, hogy a felmondást ne a személyében felmerülő okra hivatkozással tudja megszüntetni, mert ennek valós indoka nem állt fenn. Az átalakítás előzetes írásbeli előkészítése nem került végrehajtásra, annak dokumentálására és a munkáltatói egységek közötti kommunikálására nem került sor. [13] Álláspontja szerint téves és megalapozatlan az elsőfokú bíróságnak a bónuszköveteléssel kapcsolatos álláspontja is. Az elsőfokú bíróságnak a bónuszra való jogosultság vonatkozásában a bónusz szabályzatot értékelni kellett volna és amennyiben a munkáltató belső szabályzata jogszabálysértő, úgy azt figyelmen kívül hagyva kell rendelkezni a kereseti kérelemről. Az alperes bónusz szabályzatának 6.
  31. rendelkezése nyilvánvalóan jogellenes, egy előre meghatározott teljesítmény elérése esetén a bónuszra való jogosultság automatikusan megilleti a munkavállalót és annak arra vonatkozó jogosultságához azt a feltételt kapcsolni, hogy a kifizetés időpontjában is fent kell állnia a munkaviszonynak, nyilvánvalóan jogellenes. [14] A felperes másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését arra az esetre kérte, amennyiben a másodfokú bíróság álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatok alapján az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásának és az alperes kereseti kérelem szerinti marasztalásának előfeltételei nem állnak fenn és további bizonyítás lefolytatása szükséges. [15] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és a felperesnek a másodfokú perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Költségigényét a 32/
  32. (VIII. 22.) IM rendelet
  33. §

(2)bekezdésének a) pontja szerinti mértékben terjesztette elő azzal, hogy ÁFA fizetésére köteles, költségjegyzék nyomtatványt nem csatolt. [16] Előadta, hogy a felperes eredeti és végleges kereseti kérelme kizárólag a felmondás jogelleneségének megállapítására, valamint a bónuszkövetelés megfizetésére terjedt ki. A felperes kereseti kérelmét meg kívánta változtatni, azonban ezen szándékától a perfelvételi szak lezárását megelőzően mégis elállt. Az elsőfokú bíróság az anyagi pervezetés keretében mind a felperes, mind annak jogi képviselője figyelmét többször is felhívta az esetleges keresetváltoztatást igénylő tényállításokra, a keresetváltoztatás és annak elmaradásának következményeire. A keresetváltoztatástól történő elálláskor ismételten szóban is figyelmeztette mind a felperest, mind a felperesi képviselőt arra, hogy az elállás milyen következményekkel jár, valamint a felperesi jogi képviselő kérésére még szünetet is elrendelt a felperessel történő egyeztetés érdekében. Mindezekre tekintettel teljesen megalapozatlan az állítólagos felmondást megelőző körülményekre történő felperesi hivatkozás, a felperes végül sem joggal való visszaélésre, sem pedig sérelemdíjra vonatkozó kereseti kérelmet nem terjesztett elő az elsőfokú eljárásban. A véglegesített kereseti kérelem kizárólag a munkaviszony megszüntetésének jogellenességére terjedt ki, a per tárgyát kizárólag a felmondás alaki és tartalmi jogszerűsége képezte, így az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el, amikor a felperes állítólagos nézeteltérésekre vonatkozó nyilatkozatait figyelmen kívül hagyta. [17] Kiemelte, hogy a felperes az elsőfokú eljárásban magát az átszervezés megtörténtét nem, kizárólag a felmondás indokolásának valóságtartalmát vitatta, ezért a fellebbezésben foglalt azon tényállítás, mely szerint az átszervezésre nem került sor, valótlan. Az alperes az elsőfokú eljárásban mind okirati, mind tanúbizonyítással egyértelműen bizonyította a felmondás indokolásaként megjelölt létszámcsökkentés megtörténtét. Hivatkozott ezzel kapcsolatban a szervezeti bejelentés tárgyú email-re, a szervezeti ábrára, a felperes személyes előadására, Sz.Sz.L. és G-M.J. tanúvallomására. [18] A felperes bónuszkövetelésével kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a felperes fellebbezési kérelmében anélkül állítja, hogy a bónuszszabályzat 6.7. pontja jogellenes, hogy ismételten nem hivatkozik azon anyagi jogi jogszabályi rendelkezésekre, melyek ezen állítását megalapozzák. Az elsőfokú bíróság ítéletében jogszerűen állapította meg, hogy a felperes nem tudta bizonyítani az általa megjelölt bónuszra vonatkozó jogosultságát, másrészről nem tudta meghatározni az általa kért összeg számításának módját. Hivatkozása szerint a felperes személyesen előadta, tudomással bírt arról, hogy a kifizetés feltétele a munkaviszony kifizetéskori fennállása. [19] A felperes fellebbezése nem alapos. [20] Az elsőfokú bíróság az ítélet alapjául szolgáló tényállást helyesen állapította meg és a jogszabályok megfelelő alkalmazásával érdemben is helyes döntést hozott. [21] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 341. §
(1)bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. A Pp. 342. §
(1)bekezdése szerint az érdemi döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, az ellenkérelmen és a beszámítási kérelmen. Ez a szabály a fő követelés járulékaira is irányadó. [22] A másodfokú bíróság a Pp. 342. §
(1)bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott a fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem visszavonása ellenére nem vette figyelembe az előterjesztett tényállításait és bizonyítékait. A felperes a
  1. február
  2. napján tartott perfelvételi tárgyaláson ugyan jelezte, hogy a kereset alapjául a felmondáshoz vezető körülményekre és G-M.J., Sz.Sz., valamint B.T. magatartására, mint a felmondás mögöttes indokára kíván hivatkozni és a joggal való visszaélés körében keresetmódosítás kíván előterjeszteni, azonban ennek ellenére a keresetmódosítás előterjesztésére biztosított határidőt elmulasztotta. A
  3. április
  4. napján tartott tárgyaláson a felperes kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy az elkésetten benyújtott keresetmódosítást nem kívánja előterjeszteni és nem hivatkozik a továbbiakban a joggal való visszaélésre, sem az egyenlő bánásmód megsértésére és a 2.000.000 forintos sérelemdíj iránti igényét sem tartja fenn. [23] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a felperes munkaviszonyának megszüntetésével kapcsolatos keresetével összefüggésben kizárólag az átszervezés valótlanságára vonatkozó felperesi érvelést vizsgálta. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a felmondás közlését megelőző időszakra vonatkozó, a közvetlen munkahelyi felettes és a felperes között kialakult kapcsolatot figyelmen kívül hagyva állapította meg azt, hogy az alperes felmondása jogszerű volt, mivel a felperes a perfelvétel lezárását megelőzően tett legutolsó nyilatkozata szerint joggal való visszaélésre nem alapította követelését, ezért az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem keretei között hozta meg határozatát. [24] Arra is alaptalanul hivatkozott a felperes, hogy a lefolytatott tanúbizonyítás alapján az átszervezés, létszámcsökkentés megvalósulása nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy Sz.Sz.L. és G-M.J. tanúk vallomása a létszámcsökkentéssel járó átszervezés lefolytatását alátámasztotta. A felperes sem tette vitássá, hogy az átszervezés során egy fővel csökkent a területi képviselő munkakörben foglalkoztatott létszám. Az átszervezés egyebekben a területi vezetők munkakörét is érintette, az egyes területeket szétválasztották és a területi vezetők ezt követően már csak egy-egy területtel foglalkoztak. A létszámcsökkentés munkakör megszűnést eredményez, amely a munkáltató működésével összefüggő felmondási oknak minősül. Az alperes igazolta a létszámleépítés megtörténtét, ezt a tényt a felperes sem tette vitássá és ez érintette a felperes munkakörét. A létszámleépítés valósága nem vitatható, ha a munkáltató a munkavállaló munkaköri feladatai ellátására nem alkalmazott új munkavállalót (Mfv.II.10.671/2013/5.). [25] A másodfokú bíróság alaptalannak találta a felperes bónuszköveteléssel kapcsolatos fellebbezését is. A felperes a fellebbezésében csupán állította, hogy a bónusz szabályzat 6.
  5. pontja szerinti rendelkezése nyilvánvalóan jogellenes, azonban saját maga sem jelölte meg, hogy a szabályzat milyen jogszabályi előírást sértene. Minderre tekintettel nem lehetett megállapítani a bónuszszabályzat sérelmezett rendelkezésének jogellenességét. Egyebekben a másodfokú bíróság egyetértett az alperes fellebbezési ellenkérelmében foglalt azon érveléssel, hogy a felperes saját maga sem vitatta azt, hogy a bónusz szabályzat irányadó rendelkezésében megfogalmazott feltételnek nem felel meg, ezért a felperes követelése nem megalapozott. [26] A másodfokú bíróság a fentiek alapján a Pp.
  6. §
(2)bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [27] A másodfokú bíróság az alperes perköltségéről való rendelkezést a Pp. 82. §
(1)bekezdése alapján mellőzte, figyelemmel arra, hogy az alperes a perköltség igényét a Pp. 81. §
(1)és
(5)bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére költségjegyzék előterjesztése nélkül számította fel. [28] A másodfokú bíróság a le nem rótt fellebbezési illeték viseléséről a fellebbezéssel vitatott értéket (kártérítési igény 2.237.800 forint, bónusz követelés 2.112.000 forint, összesen 4.349.800 forint) alapul véve az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 46. §
(1)bekezdése szerinti mértékben a Pp. 102. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett. [29] A másodfokú bíróság a fellebbezést a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény 143. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [30],
  1. szeptember
  2. dr. Orosz Andrea s.k. a tanács elnöke dr. Asbóth Balázs s.k.. Laczó Adrienn Lilla s.k. előadó bíró bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.